‘Interjú’

 

Fiúi vers Elekes Emma távozására

2019. április 12.

Kovács András Ferenc: Északi színház Ophelia volt Akkoriban – esténként Folyton megőrült, Fuldokolt az örömtől,

Tovább | 1 hozzászólás »

A magányos lovas (Kristó Tibor)

2019. április 12.

A magyar költészet napján született 70 évvel ezelőtt Kristó Tibor költő, szerkesztő, a Hargita Népe nyugalmazott munkatársa. Az évforduló alkalmával Székely Ferenc kérdéseire válaszol. – Csíkszentimrén születtél 1949-ben, azon a jeles napon, amikor a világ magyarsága a Magyar Költészet Napját ünnepli. Több híres ember indult a századok során faludból, kérlek, mondj néhány nevet. – Én […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A tudás a közösségtől függ

2019. március 31.

P. Buzogány Árpád nem okítani akar, hanem roppant szerénységében, szelíden, tetteivel tanít, ahogyan él és dolgozik. Költői és gyűjtői munkássága sokrétű, hű krónikása korunknak. Szente B. Levente kérdéseire válaszol.

Tovább | 2 hozzászólás »

Szmájli emotikon, szingli

2019. március 26.

Interjú Székely Ervinnel Szerelmes szakácskönyv szingliknek című könyvéről Mi ez a ”szingli”, harminc évvel ezelőtt nem volt benne a napi szókincsünkben… Először Dánielisz Endre a 95-ödik életévéhez közeledő kiváló nagyszalontai tanár, publicista, helytörténész, nyelvész, irodalmár, Arany-kutató, nyelvőr tette szóvá a „szingli” kifejezés használatát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ho(l)gy vagytok, pályatársak?

2019. március 12.

Mezei Annamária (Székelyudvarhely, 1951. jún. 21.– ): színésznő. 1975-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. 1975–1977 között a szatmári Északi Színház, 1977–1978 között a debreceni Csokonai Színház, 1978–1980 között a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt. (…) F.Sz. Elektra (Euripidész); Mása (Csehov: Három nővér); Elektra (Gyurkó L.: Szerelmem, Elektra); Bethlen Kata (Kocsis I.: Árva […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Ady(100): Ágoston Hugó

2019. február 16.

Vallomások – aggodalmas időkből Ady Endrét ma bemutatni – szószaporítás, enyhén okoskodás, megkésett kötelezettség. Megidézni őt – egy fokkal szerencsésebb kísérlet. Az idő annyira telített munkásságával, hogy az általa megszólított korszakot átívelő kérdéseink nem csupán az ő, hanem mindannyiunk elevenébe találnak. Apokrif interjúnk (ÚMSZ, Színkép, 2007) a páratlanul gazdag Ady-életműből tallóz.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Történelmi dolgozatok fogságában

2019. február 13.

Sarány István születésnapi beszélgetése Komán Jánossal Hetvenöt évet töltött Komán János. Jelenleg szülőfalujában, Marosugrán él és alkot – ír, történelmi búvárkodásait végzi – pályafutása, munkássága azonban Maroshévízhez és környékéhez köti. Költőként, esztétaként, történészként egyaránt számon tartják, de elvitathatatlan szerepe volt a hévízi magyar tannyelvű iskola létrehozásában is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

A színház lényege a megemelkedés pillanata

2019. február 11.

Nászta Katalin beszélgetése Bocsárdi Lászlóval Tavaly októberben ünnepelte 70 éves évfordulóját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. Az intézményt a Bocsárdi László rendező és igazgató nevéhez kötődő, rendszerváltás utáni átalakítása tette a progresszív romániai magyar színjátszás egyik legfontosabb műhelyévé. Az évforduló kapcsán a Figura megalakulásáról, a színházcsinálás gyergyói, majd szentgyörgyi éveiről, magáról a színházról Nászta Katalin […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Székely Ferenc: „Csak úgy írok verset, ahogy nekem tetszik”

2019. február 10.

Születésnapi beszélgetés a 70 éves Székely-Benczédi Endre költővel – Mikor és hol jelent meg első versed? – 1968-ban a marosvásárhelyi Vörös Zászló című megyei lap Figyelő mellékletében. Akkor, ha jól tudom, Szőcs Kálmán szerkesztette az irodalmi rovatot. Meglepő volt, mert én sohasem adtam le a verset, azt hiszem, Kicsi Antal tanár úrtól került a laphoz. […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Sarány István: Medvelesen

2019. február 7.

Immár nem tudom, hogy mi lessük a medvét vagy a medve les minket? Megboldogult ifjúkoromban, a nyolcvanas évek végén tusnádfürdői kiruccanásaink egyik látványossága az esti Fifi-várás volt. Ekkor a néhai kondukátor villája mellett esténként hatalmas tömeg gyűlt össze csudát látni: menetrendszerű pontossággal érkezett egy anyamedve bocsaival. A gondos macinak neve is volt: Fifi.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székely Ferenc: Egy élet az erdélyi irodalomért

2019. január 22.

Születésnapi beszélgetés a 75 éves Kuti Márta szerkesztővel, tipográfussal – Egy vallomással kezdem: a napokban került kezembe 2010-ben megjelent Írásnyomok című kötete, amely közel hetven, jól megszerkesztett, fordulatokban gazdag, igényes nyelviséggel gondozott írást tartalmaz. Olyanok ezek, mint az őszi almák, amelyeket – mielőtt gyümölcskosárba tennénk – jól megválogatunk, letörölünk, és vigyázunk, hogy szépen illeszkedjenek egymás […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Al Ghaoui Hesna: Félni sokféleképpen lehet

2018. december 23.

(Részlet egy2017-es televiziós interjúból, amelyben Al Ghaoui Hesna felfedi Félj bátran! c. könyvének belső mozgatórugóit. Készítették: Ott Anna – Valuska László) Jól sejtem, hogy nem a félelmet kutattad, hanem a benned lévő félelemhez kötődő kérdéseket? Igen, abszolút így volt. Biztos közrejátszott ebben az is, hogy sokáig háborús terepekre jártam forgatni, és a félelem nagyon esszenciális […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Amikor „az ég felé nyújtogatják gyökereiket a fák”

2018. december 8.

Dabi István költővel, műfordítóval beszélget Szente B. Levente Hiszem, hogy amikor az ember értékeli már a művészeteket – megértette a világot, közelebb került magához az emberségez, még közelebb az embertársaihoz. Amikor ez az érzéshullám hatalmába kerít valakit a kora gyermekkorban, és a tudásszomj olyan vakmerő méreteket ölt, mely az anyanyelvet túlszárnyalja, kiterjed a szomszéd népek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Rostás Zoltán és Bukarest

2018. november 16.

Rostás Zoltán, a Bukaresti Egyetem tanára 1946. december 28-án született Székelyudvarhelyen. Iskoláit Erdőszentgyörgyön és Marosvásárhelyen végezte. Kolozsvári egyetemi tanulmányai befejeztével helyezték Bukarestbe. – Közel fél évszázada Bukarestben él. De vannak bukaresti emlékei korábbi időszakról is? – Nyári osztálykirándulás alkalmával jártam először Bukarestben. Úgy hatodikos lehettem. Kánikula, fáradság, mert egy hete úton voltunk. Kevés dologra emlékszem. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: „A gyilkos, aki benned van, nem oszt, nem szoroz…”

2018. november 12.

Beszélgetőtársam PÁLFFY TIBOR színművész, filmszínész. – De ha ilyenek vagyunk… De hát ilyenek vagyunk… Akkor az tragédia… Hát tragédia! – nevet nagyot. – Hát az!… A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház 70 éves születésnapi ünnepsége kapcsán ismerkedhettünk meg személyesen. Azonnal barátomnak éreztem. A színház Kuckójában beszélgetünk. Az ünnepnek vége, mindenki hazament, nemsokára nekem is indul a […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Fülöp Lóránt műhelyében

2018. november 9.

A szovátai származású Fülöp Lóránt – testvérével, Fülöp Balázzsal együtt, aki a művész fenti portréját készítette – együtt viszi tovább a családi örökséget: édesanyja és nagybátyja is fényképész volt. Sajátos hangulatú, egyedi tartású képei nem ismeretlenek a Káfé olvasói előtt: ahányszor csak tehetjük, szívesen idézzük általuk rendszeresen frissített fotóblogját. A Hargita Népe nemrég interjút közölt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy Ágnes: Szobájában sehol egy fénykép

2018. november 1.

Beszélgetés Vénig László nagykárolyi fotóművésszel A szobában sehol egy fénykép, csupán a kanapé fölött három fametszet, rámában, üveg alatt. Aztán mégis megpillantok egyet: kislányáról készítette… Előkerülnek az albumok, képek. Aprók, nagyobbak. Képek mindenütt. Már-már beszélnek… – Visszaemlékszik-e még aprócska gyermek létére? Akkor is érdekelték a képek? – Rajzoltam. Festettem Tájakat. És nem szerettem, amikor fényképeztek. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Az irodalom szentségét nem szabad elárulni”

2018. október 24.

Interjú Keszthelyi György költővel, legújabb verskötete kapcsán Keszthelyi György nevével a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti folyóirat oldalán találkoztam először 2013-ban, amikor magam is közölni kezdtem alkotásaimat ezen a fórumon. Bevallom, kezdetben szinte ésszel átfoghatatlannak tűntek hatalmas lélegzetvételű, néha bizarr képekkel tűzdelt versei. Később megismertem festményeit, valamint komputeres grafikáit, melyek furcsamód érthetőbbé tették számomra sajátos […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Ady szellemisége Nagyváradon

2018. október 22.

Interjú Imre Zoltán muzeológussal Imre Zoltán kultúrantropológus jó ideje a nagyváradi Ady Endre emlékmúzeum vezető munkatársa. Korábban Budapesten élt, ahol tanár volt, majd a Bihar megyei tanács munkatársaként megpályázta a múzeumvezetői állást. Felesége a helybeli filharmóniánál fuvolán játszik. Az Erdélyi Krónika történelmi portál interjúban mutatja be az Ady múzeum újdonságait, vezetőjének törekvéseit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Gyermekkorom óta szívügyem a vers”

2018. október 18.

Interjú Házy-Bakó Eszterrel, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület elnökével A brassói Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület szervezésében évről évre megrendezett Bartalis János vers- és énekelt vers-vetélkedőnek Kárpát-medence-szerte immár híre-neve van. Idén az esemény kettős ünnepre készül: részben a névadó költő születésének 125., másrészt a verseny indulásának 25. évfordulója előtt tiszteleg. Az eddigi rendezvények tapasztalatairól, […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Előhívott beszélgetések: Mándy Iván

2018. október 10.

Így vagy úgy, mégis csak egy csapat Nem tudom, Mándy Ivánt hogyan lehet inkább szóra bírni. Úgy, hogy az ember odaül mellé és hallgatja őt, vagy úgy, hogy odaül mellé és beszélteti őt. Én ez utóbbival próbálkoztam. Valószínűleg abból adódóan, hogy eddig nem volt alkalmam megismerkedni vele. Így hát most megismerni is akartam és meginterjúvolni […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Egyesülésről, államról, a szűk ingről, amely száz éve szorít

2018. október 5.

Interjú Smaranda Enache-val Hogyha visszatekintek a múltba és családi gyökereimet vizsgálom – kezdte a beszélgetést Smaranda Enache ismert polgárjogi aktivista –, akkor el kell mondanom, hogy tipikusan erdélyi családból származom. Apai ágon régi erdélyi román, görögkatolikus, vidéki felmenőim vannak. Az apai nagyapám Moldva déli részéről, a Prut-mentéről jött Erdélybe, őt Nagyváradra küldték a tanítóképzőbe az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Akinek nem kellett cigány költő – Sárközi László

2018. szeptember 13.

Sárközi Lászlót 2005. július 7-én hazafelé menet leütötték, lebénult: a csodával határos módon életben maradt. Az állami gondozásban felnőtt roma költő, akinek mestere Faludy György volt, hosszú lábadozás után újra tanult járni, beszélni. Több verseskötete is megjelent, legutóbb tavaly [2015] nyáron a „Pokolkapu” című, amelynek kapcsán elmondta, hogy a mű azért egyedülálló, mert ebben a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A megállított idő: kis erdélyi fotográfiatörténet

2018. szeptember 10.

A csodájára járt a nép, amikor 1840-ben Kolozsváron bemutatták az első dagerrotípiát, hogy rá egy évre egy olasz festő már meg is jelenjen a városban, és sorra örökítse meg az ezüstözött rézlemezekre a kor tehetős embereit. Volt, aki a festészetet temette, amikor meglátta az első felvételt, a tömegek viszont rajongtak érte. Kis fotótörténet Molnár Attila […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Előhívott beszélgetések: Zalán Tibor

2018. augusztus 25.

Lehet egy óceánnal több? – Ország, ahol minden ki van találva – Zalán Tibor költő neve a köztudatban összefonódik a fiatal nemzedékben újraéledt és megújított avantgárddal. Egy nagy visszhangot kiváltott vitairat, az Arctalan nemzedék és egy formabontó antológia, a Ver(s)ziók szerkesztőjeként vált ismertté. Tíz évvel ezelőtt jelent meg első verseskötete, majd szaporodó verseskönyvei mellé drámák, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »