‘Esszé’

 

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (4)

2019. február 20.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Imreh Sz. István: A kromoszóma (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986, Szerkesztő: Molnár Gusztáv. Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos. Ára: […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: A letétbe helyezett idő

2019. február 20.

Elhatároztam, hogy ezentúl minden esztendőben így vagy úgy, de szóba hozom az időkapszulát. Valószínű, hogy január-februáronként, amikor a közhelyessé lefokozott időben előre, csak előre tekintünk. Derű- vagy borúlátón, ahogy a körülmények, meg azoktól függő hangulataink diktálják.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (3)

2019. február 19.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Bodor Pál: Monológ zárójelben. Röplapok versben, prózában (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971. A borítólapot Cseh Gusztáv tervezte. A […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (2)

2019. február 18.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Kozán Imre : Fekete ugar (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. Szerkesztő: Dávid Gyula, Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos, Ára: […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (1)

2019. február 17.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Emlékkönyv: Domokos Géza hetvenöt éves (Megjelent 100 számozott példányban. Ez a 17. példány. Tipográfiai terv: Hajdú Áron. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Szabó József „Ódzsa” távozására

2019. február 17.

Olyan szívesen írnám azt: de nem halt meg! Itt él mindannyiunk emlékezetében, emlékképeinkben, a ránk gyakorolt hatásában, az általa rendezett előadásokban, színészek alakításában, mindabban, amit velünk közölt és annyiunkhoz eljuttatott, amiket megszerettetett velünk, megértetett, bemutatott… pedig nem ismert minket személyesen, csak tudta, ugyanabból a szövetből vagyunk…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Holnaptól indul a Káfén Székedi Ferenc sorozata:

2019. február 16.

Arcok, szavak, emlékek Elöljáróban – Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Tovább | 1 hozzászólás »

Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (24)

2019. február 16.

SALVADOR DALÍ Leborotváltatja a fél bajuszát, tigriskölyköt vezet pórázon, és önmagáról harmadik személyben beszél: Salvador Dalí a legzseniálisabb ember, aki a föld hátán él. Mindezekből felismerjük a polgárpukkasztó szándékot, s eszünkbe idézzük a szürrealisták egykori lázadását, amikor minden kikényszerített pofon oly diadalmasan csattant számukra, akár az új törekvéseket jelző díszlövés. Az emberek azonban manapság a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (23)

2019. február 15.

ALBERT SCHWEITZER Nézzük csak, mi is jellemző erre a világra – állt meg valahol a föld közepén. És ekkor a távolból a Máté-passiót hallotta hatalmasan fölzengeni: a kettéosztott ének- és zenekart, a gyermekkart és a szólóegyütteseket, a fuvolákat, és oboákat, a vonóskart, a két orgonát és a csembalót ; de még el sem némult a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Vivat Academia!

2019. február 15.

2011 márciusában egyik háttérkezdeményezője voltam a bukaresti magyar nagykövetség előtt megtartott, médiatörvény elleni tüntetésnek, amelyen (bár nem túl nagy számban) több sajtó- és emberjogi szervezet képviselői részt vettek; s ugyanaznap tiltakozások voltak Berlinben, Frankfurtban, New Yorkban, Budapesten és néhány más magyarországi városban is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: A másfelé néző látás – Tandori Dezső halálára

2019. február 15.

Érdekes a különbség aközött, ahogy egy élő, illetve egy halott alkotót megítélnek. Amíg Tandori Dezső élt, nem éreztem azt a kiemelt szerepet, melyet rajongói vagy tán az egész irodalmi szcéna fenntartott volna neki — ott volt a helye Rakovszky Zsuzsa és Takács Zsuzsa, Oravecz Imre és Tolnai Ottó meg a többi kortárs nagy között. Emlékszem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (22)

2019. február 14.

JACK LONDON Ha felötlik a neve, egyszeribe vakító fehérség vesz körül. Mert minden ember már ifjúsága kezdetén elindul Alaszka felé : ezzel az aranylázzal jövünk a világra. A sors azonban szeszélyes és kíméletlen; kutyák vonítanak a sötétben, jéghegyek alatt üvölt a fagyhalál, s néha csupán azon múlik az életünk, hogy lángra kap-e az árva gyufaszál, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (21)

2019. február 13.

DICKENS Az adósok börtönében ül, és szívének árnyékát nézi a földön, míg körülötte csupasz lábú gyerekek kergetőznek – egy férges almatorzsán verekedve. Látod, Charles, hiába űzted magad – sóhajt az író –, hiába volt minden szeretet, minden buzgalom, és a fenyőgallyszagú Karácsonyi ének, mert megváltást a jövő század sem hozott. Ne csodálkozz tehát, ha a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (20)

2019. február 12.

ZOLA Ezer fuvarost bérelt, és éjjel-nappal hordatta velük a rideg és göröngyös tényeket a külvárosok, a vásárcsarnokok, a szalonok és a börze környékéről, amíg a valóságanyag már-már a Notre-Dame tornyának a magasságáig ért; de akkor, egy éjszaka, különös dolog történt : a tények hegye önnön súlyától begyulladt, lángot vetett, és a tetejében szerelmes nimfák kezdtek […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Házimozi / Albert Csilla: Isten tenyerén

2019. február 12.

Defoe klasszikusa, a Robinson óta számos kalandregény és film modellezte már azt a helyzetet, amikor a civilizáció kényelmében ellustult embert kidobja egy hirtelen katasztrófa a vadonba – pőrén, védtelenül. Aztán a magárahagyatottság hideglelős felismerése a magára utaltság lassú felismerésévé válik, és a történetben – kicsiben – a főhős átéli azt az evolúciós pillanatot, mikor az […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (19)

2019. február 11.

VICTOR HUGO Hogy van-e sors, ne kérdezd. Kerülj át a lélek árnyékos felére, és hallani fogod Quasimodo zokogását; Gilda zsákba rejtett holtteste lebeg csónakon, akasztott ember válláról csurog alá a holdfény, és tébolyultan harangoz Miasszonyunk a nyomorultaknak, akik odalenn a mélyben már a sejtéstől is remegnek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (18)

2019. február 10.

LA ROCHEFOUCAULD Kilencvenkilenc napja nincs egy gondolatom sem, amely megérdemelné, hogy leírjam. Csak eszem, és azt gondolom, étel, néha szeretkezem is, de utána ásítva ébredek, és azt gondolom, szerelem. Ha így óvom magam, józan tétlenségben, a szalonok untató fecsegéseitől zsibbadtan, egy napon talán eszembe jut néhány semmiség, amelyet az ostobák fölkapnak és századokon át szajkóznak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A. Gergely András: Városrétegek, passzionátus perspektívák

2019. február 10.

Egy körvonal újravizsgálata Az euro-amerikai típusú emberiség a 21. századra alighanem többségében „városlakóvá” vált…, értsünk akár ezen parttalan világvárost húszmillió lakossal, vagy három perc alatt átsétálható lengyel/litván/morva kisvárost, de nem a rurális térség meghatározó lakosai dominálnak, ha maga a város megjelenítéséről, imázsáról, összképéről van szó. Ebben a látszólag „átfogható” léptékben, melyben hol fővárosok, hol kikötő- […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (17)

2019. február 9.

CSEHOV Egy szem rózsabogyót vesz elő a felső zsebéből, a magasba tartja, és a következő pillanatban már az égő csipkebokor lobog előttünk.

Tovább | 2 hozzászólás »

Ady(100): Csata Ernő

2019. február 9.

Ki is nekem ős Kaján? Ady Endre: Az ős Kaján Bíbor-palástban jött Keletről A rímek ősi hajnalán. Jött boros kedvvel, paripásan, Zeneszerszámmal, dalosan És mellém ült le ős Kaján.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Mit üzen a pápa?

2019. február 8.

Enyhén szólva nem vagyok gyakorló hívő, az egyetemes vallásról (mert ezt jelenti a katolicizmus) ismereteim a történelem, a kultúra iránt érdeklődő emberéi, aki persze gyakran olvassa a Bibliát és különböző előjelű magyarázatait. Természetesen tudom, hogy a „judaizmusból sarjadt vallások közül a legnagyobb múlttal és hagyománnyal bíró világvallás; a legtöbb hívőt a római katolikus egyház számlálja”, […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (16)

2019. február 8.

[SZALTIKOV] SCSEDRIN Forduljatok félre, galambocskáim, hogy szabadon imádkozhassam értetek; ha néztek engem, ártatlan pillantásotok megzavar, és még keresztet sem tudok vetni igazhitű módján; úgy, úgy, aranyosok, forduljatok szépen félre, és az Úr mindent megbocsát… Azt is megbocsátja, ha én, Juduska, most kiemelem az utolsó kopejkát is a zsebetekből egy kis szentelt olajra …

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Kitépett lapok színházi naplómból / 7

2019. február 8.

Ha nincsenek véletlenek – márpedig nincsenek –, akkor azt kell megértenem, miért is kerültem le a pályáról. Nem azért, mert nem szerződtettek. Azért, mert így kellett történnie. Nem valószínű, hogy különben sokat tudtam volna írni a színházról, előadásokról, színészekről. Visszanézni, újraértelmezni, meglátni – kellett hozzá a távolság.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Kitépett lapok színházi naplómból / 6

2019. február 7.

Néhány szemelvény Ibsen: Hedda Gabler c. darabjáról írt cikkekből a világhálóról a. „Hedda szülei meghaltak, ő férjhez ment, a minap féléves nászútról tértek haza Jörgen Tesmannal, aki kultúrtörténész. Hedda jelleme: Tanúi vagyunk szeretetlenségének, amivel környezetét körülveszi: megsérti az őhozzá kedvesen közeledő Julle nénit, utálja a cselédet, és minden esetben kitér férjének közeledése elől. Feltűnő az […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (2)

2019. február 6.

A világszép asszony Az én nagyanyám egy világszép asszony volt. Parkinson-kórtól reszkető feje, borzas haja, kezében lóbálódzó táskája egytől egyig e világszépség jelei voltak, melynek inkább volt köze az életben megérlelődött bölcsességhez, mint mindenféle Mona Lisákhoz. El ne feledjem a nagy szemüvegét, és azt, hogy ha sírt, összeráncosodott az amúgy is ráncos arca.

Tovább | Nincs hozzászólás »