‘Esszé’

 

Elekes Ferenc: Az ódon középcsatár

2019. augusztus 22.

Van itt egy topogva járó szomszéd, jön felém topogva, megáll előttem és azt mondja, uram, a népek meg vannak buggyanva! Mondom, jó napot szomszéd, na, hogy, s mint van? Ó, hagyja már azt a jó napot, s azt is, hogy, s mint vagyok, hát nem látja, hogy a népek meg vannak buggyanva? Mondom, látom, szomszéd, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Olvasótábor

2019. augusztus 19.

Még a helyszín sincs a látképen… Bakonyi erdő, a Likas-kő sziklái, Vinye falu és a Hódos ér között. Ha a vendégházon átvezető turistaösvényen indulsz, egy szabványos tűzrakóhelyet látsz, néhány sátrat meg sok fenyőrigót, éjszaka már rókát is. Amúgy a mennyboltig érő fenyves és tölgy, hajnali hőhullám a tisztásról az éji pára lepte fűre, tündék és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Simó Márton: Helyét kereső irodalom?

2019. augusztus 19.

Úgy élek, hogy volt, s gyakran van szerencsém irodalmi berkekben megfordulni. Ezek a berkek, bugyrok olyanok, hogy mindig van köztünk néhány olyan ember, aki benne van a körforgásban, s vannak olyanok köztünk – jóval többen –, akik nem. Mert nincsenek olyan helyzetben. Nem dolgoznak olyan cégnél.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: E-könyv-műhely / Válogatott Vadmalac-históriák

2019. augusztus 17.

Több hónapja foglalkoztat a gondolat, hogy Gergely Tamás barátom Vadmalac-félperceseiből e-könyvet kellene szerkeszteni. Mert ő csak ontja a Vadmalac-történeteket, de a gyümölcs is válogatva jó – az ütődött, kevésbé sikerült példányokat az ember nem rakja vendégtálra. Meg is környékezem a szerzőt, annak rendje s módja szerint, aki megnyugtat: kazalnyira rúg a Vadmalac-történetek száma, ő összegereblyél […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Elekes Ferenc: Szorongásos tünetek

2019. augusztus 16.

Valami furcsa, pszichés eredetű mozdulattal két telefont raktam a zsebembe, amikor hazulról elindultam. Pedig jól tudtam, nem hív föl engem senki. Ugyanezzel a furcsa, pszichés eredetű mozdulattal tettem a felső zsebembe a vérnyomásaimat is. Egy cetlire jegyeztem föl, mennyi a felső és mennyi az alsó. Jó, ha az ember keze ügyében van a vérnyomása. Pedig […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Házimozi: A zene mindenkié?

2019. augusztus 14.

Elvileg: igen. Legalább is ez volt kiírva a gimnáziumi osztályom táblája fölé, lévén, hogy zenei tagozatra jártam. Ott tudtam meg azt is, hogy az idézet Kodály Zoltántól származik, bár kicsit pontatlanul, az elejéről lemaradt a „Legyen…”. Pedig az ördög az ilyen kis részletekben rejlik. Mert nem úgy van az, hogy van a zene meg a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Ha Csép is otthon volt…

2019. augusztus 12.

Kései sorok egy önvallomás elé Többször, többen megírták már, milyen egyedi fajta a nemzetek közt a magyar. Ha verik, ha ölik, ha dicsérik – sírva vigad; senki oly búsan nem néz a pohár, és oly vidáman az élet fenekére, mint ő. Mert a cigány is, a székely is csak magyar. Húzza azt a keservest a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Somorčík Szombath Rozália: Az őzek násza

2019. augusztus 10.

A legbecsületesebb anyag, ami a maradandóságot illeti, a műanyag. Minden időjárást kibír. Jól tartja magát fagyban, hőségben, szárazságban, esőben. Szeretem a műanyagot a természetben, ha az nem szemétként szerepel, s ha ott valamilyen végtelen funkciója van. Az erdőt az ember tönkre teszi, alig van benne sűrű, hol lakói megbújhatnának. Lassan, de biztosan öregszik, halott végtagjai […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Borcsa János: Örökségem c. kötetéről

2019. augusztus 9.

Bor­csa János: Örökségem (jegy­ze­tek, glosszák, tárcák). Ez a könyv egy apró da­ra­bokból (jegy­zet, tárca, vázlat, kar­co­lat, szössze­net stb.) felépülő, végte­leníthető (végte­len) mo­nológ, en­nek szin­te min­den re­gisz­terével:

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Szurkolóhadak útján

2019. augusztus 8.

Nem kell futballszakértőnek, vagyis mindenkinek lenni ahhoz, hogy felfigyeljünk egy sajátos jelenségre: a szurkolók politikai radikalizálódására. Erre a nemzetközi foci is bőven szolgáltat iskolapéldákat. A már nevében királypárti Real Madrid szurkolótábora a labdarúgáson túl is állandó konfrontációban van a katalán függetlenséget jelképező FC Barcelona szurkolótáborával. Az ellentét Skócia két vezető csapata között még kiélezettebb:

Tovább | Nincs hozzászólás »

Benedek István: A humánum dallama

2019. augusztus 7.

(Emlékbeszéd Karinthy Frigyes sírkövének avatásán) Harminchárom és fél esztendeje történt, hogy Karinthy Frigyes váratlanul és idő előtt távozott az élők sorából. Hogy mennyire idő előtt, csak utólag tudtuk felmérni. Hiszen ötvenegy éves volt – pontosan annyi, amennyi most a kisebbik fia –, nekünk már régóta egy a mesterek közül, akikre áhítattal néztünk fel. Nemzedékem különös […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Színházi napló a jövőből

2019. augusztus 7.

Nézem az M3 2003-as archívumából interneten visszajátszott felvételeket. Riporter Sarkadi Zoltán, operatőr Fazakas Szabolcs. Interjúalanyok a közelmúlt nagy erdélyi színészegyéniségei: Lohinszky Lóránd, Tarr László, Csíky Ibolya, Senkálszky Endre, Meleg Vilmos, Szabó Duci, László Károly, László Gerő, Orosz Lujza, Csíky András, Nemes Levente, Ferenczy István, Vitályos Ildikó. Nevük és hivatásuk: színművész. Státuszuk szerint élő legendák, kivéve […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (100)

2019. augusztus 6.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Cseke Gábor: Hadiösvények tegnap és ma. Újabb olvasónaplók. (Hargita Népe Könyvek, Csíkszereda, 2018. A borító Ádám Gyula […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (99)

2019. augusztus 5.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Koszta István: Trianon árnyékában. – Erdély követei Párizsban (Csíkszereda, 2019, a szerző kiadása. A könyv alapszövege a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Benedek István: A toronyőr dicsérete

2019. augusztus 5.

(Bálint György) A halál történelmi emlékké teszi a kortársat; egy kissé a kort is, amelyben társak voltunk. Valóban történelemmé vált Bálint György, és történelmi színpaddá közös hazánk, Európa? A függöny leereszkedett, és amikor újra felgördült, a frissen mázolt kulisszák mögül alig-alig csillámlott át a korábbi Európa. Új színészek is léptek fel, s a régiek új […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (98)

2019. augusztus 3.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Evelyn A. Domján: Faragott képek. Domján József festőművész élete. (Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. A borítón: Páva, 1972. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Benedek István: Völgy a világ végén

2019. augusztus 3.

(Lénárd Sándor bűbájos könyve) Híre járt nemrégiben, hogy egy bolondos magyar orvos latinra fordította a Micimackó-t, és a bolondos angolok ebből a könyvből tanítják növendékeiket a latin nyelvre. Miért ne lehetne igaz, ha másutt francia olvasókönyvnek a pajkos Sagan kisasszony csábító regényét használják, a Jó napot, búbánat-ot ? Híre jött aztán, hogy ez sem nem […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Benedek István: Két Karinthy találkozása

2019. augusztus 2.

Szokatlan látogatóm volt az este. Huszonhét éves ifjú, Metz-ből, Franciaországból. Értelmes és művelt mérnök, szót sem tud magyarul. Még a nevét sem: az r betűt raccsolva gurgulázza, az n-et orrhangon elnyújtja, az i-t magasan felkapja, amikor bemutatkozik: Pierre Karenti. Karinthynak írja persze, ahogy a nagybátyja írta, Karinthy Frigyes, s ahogyan két unokabátyja írja, a költő […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Benedek István: Találkozás a kis herceggel

2019. augusztus 1.

(Saint-Exupéry emlékére) Rádióból, televízióból ismételten felzúgott a repülő motorja, tenger félelmetes moraja, vihar dübörgése, két halálra szánt pilóta elfúló hangja meg a repülőtársaság igazgatójának szigorú szava. Amíg szigorú volt, és prózában beszélt, még hagyján, de szentimentális opera is készült az Éjszakai repülés-ből, szentimentális opera, amelyben Riviére igazgató – meleg szívét zsarnoki szigorral leplezve – meghatottságtól […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Benedek István: A Buddenbrock-ház előtt

2019. július 31.

Lübeckben járván meg akartam nézni Thomas Mann szülőházát. Utóbb kiderült: épp ott álltam a kapujában, a szemben levő szép templomot szemlélve. Megszólítottam egy középkorú férfit. Gyanakodva nézett rám. – Thomas Mann? – kérdezte. – Az amerikánus? Mondtam, hogy tudtommal itt született, Lübeckben. Kedvetlenül hümmögött: Igen, ő is tudja, de hogy hol? És otthagyott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (97)

2019. július 29.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Úz-völgyi népmesék (Elmondja: Karácsony Gyula, Gyűjtötte és lejegyezte: Orbán Dénes, Grafikák: Kulcsár Edina, Készült Tillinger Péter műhelyében […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Benedek István: Karinthy Gábor

2019. július 29.

Költő fiának lenni nem könnyű feladat; minél nagyobb az apa, annál nehezebb a fiának – ha ugyan el nem menekül az irodalom területéről más vadászmezőre. De ha tehetsége vagy hivatástudata oda szólítja, meg kell mérkőznie az apa hírnevével. Irodalomtörténetünk sok példát mutatott effajta küzdelmekre, mérsékelt sikerrel.

Tovább | 1 hozzászólás »

Levél „ötvenkedő”, egykori tanítványaimhoz

2019. július 29.

(elhangzott Lelén, 2019 júliusában) Nehéz most megszólalni, ennyi év távolából. Látjuk a megtett utat már mögöttünk, már ti is, hiszen „ötvenkedők” vagytok, jó ez a csoportmegjelölés itt a közösségi oldalon, van ebben kis huncutság, még az élet delén vagytok, drága volt diákjaim, és már mindannyian sok élettapasztalattal is gazdagon, gyönyörű gyermekeitek a megvalósult álmunk, hogy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (96)

2019. július 27.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Vajda Jolán: II. világháborús napló (Magánkiadás. A szöveget gondozta és a kötetet szerkesztette: Balogh László) Azt tudtam, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Témakeresés

2019. július 26.

Úgy hozta a sors, hogy az évek, évtizedek során több bálványosi és tusványosi táborban részt vettem és eltérően a fiataloktól, főként nem a koncerteken, hanem igyekeztem ott lenni az előadásokon, az érdekesnek, tanulságosnak tűnő beszélgetéseken. És így alkalmam volt megfigyelni, hogy az egykori színes, a világra- és a kétoldalú magyar-román párbeszédre nyitott dialógus hogyan alakult […]

Tovább | Nincs hozzászólás »