‘Esszé’

 

Constantin Noica: Filozófiai napló (40)

2020. szeptember 30.

A mi kultúránk Dimitrie Cantemirral kezdődik. Az oroszoké a fiával, Antioh Cantemirral. Ám az oroszoknak megadatott az a sötét XIX. század, amelyben mindenük gyökerezik. * Mindenki arra tanít, különösen fiatal korodban, hogy az életben hogyan érvényesülj. De jóval jelentősebb erény, és mindenképpen hasznosabb az életsiker-technikáknál, hogy tudd, mit kell kezdeni a sikertelenségeiddel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Fetvözső

2020. szeptember 30.

Ő a százados Dürrenmatt tragikomédiájában, s az a tragikomédia a nyugat-római birodalom bukásáról szól. A centuriónak szinte csak az a dolga, hogy időnként kilépjen a szekrényből, és közölje, már huszonnégy, negyvennyolc, kilencvenhat, esetleg százhúsz órája nem aludt. Nem is lehet, nem is tud, mert az ókori világbirodalom végnapjait éli.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (39)

2020. szeptember 29.

Fájdalmas, hogy a román ember nem értette meg jobban az egyedüllétet. Volt része a kozmikus-, a pásztori- , de nem a termékeny, közösségi egyedülvalóságban, amelyben éppen úgy találkozol igazán az emberekkel, hogy el vagy szakadva tőlük. Valamennyi magányról szóló közmondásunk (legalábbis, amelyeket Zanne gyűjteménye tartalmaz), negatív kicsengésű. „Csak a bolond tölti egyedül az idejét, mivel […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Operálás

2020. szeptember 28.

Régóta nézem a Mezzót, gyakorlatilag folyamatosan megy az este kivételével, amikor krimisorozatokat nézek. És az az érzésem, hogy világhírű tenorok egészen középszerű énekesek. Sugároznak egy Trubadúrt vagy egy Álarcosbált, és a tenor ordítozik, amikor a nehezebb részekhez ér, például a strettához.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (38)

2020. szeptember 28.

„Szereted a zenét?” – kérdem egy fiatalembertől az Iskolában. Mint általában a fiatalok, átall egyenes választ adni. Azzal kezdi, hogy elmagyarázza, természetesen, nagyon szeretné, de előbb azt akarná, hogy jól megismerje, hogy úgy mondja, a zene „technikáját”, hogy meg tudja érteni a dolgot saját bensőséges mivoltában, és…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (37)

2020. szeptember 27.

« Az alázatos ember szívében törökülésben ott az ördög. » Vajon a testvér ismeri-e ezt a közmondást? * Annyira valóságosnak látom ezt az erkölcsös testvért, hogy hallom, amint ítéletet mond a mai világ fölött, állást foglal, előadást tart, résztvesz, és különösképpen: megtagad. És mivel kiváncsi ember,- mint minden mozdulatlan lény – el fog jönni, hogy megnézze, mit […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Írva és mondva

2020. szeptember 26.

A Bukaresti Rádióban rendszeresen hallani igen érdekes nyelvművelő műsorokat, sőt, néhanapján, még egy-egy napilapnak is eszébe jut, hogy fellépjen az ilyen meg amolyan nyelvi pongyolaságok ellen. Nem egyszer hívják fel a fiatalok figyelmét arra is, hogy a közösségi oldalak csevegéseiben próbáljanak odafigyelni a rövidítéseken túl mindarra, amit éppen mondani akarnak, és se szeri, se száma […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (36)

2020. szeptember 26.

Különös a Paradicsomból való kiűzetés története. A kiűzöttek most már többet tudnak, hiszen ettek a tudás fájáról, a jó és rossz tudásának gyümölcséből. Az Isten megátkozta őket, mondván: « Ímé, az ember, megismervén a jót és a rosszat, hozzánk lett hasonlatos, akadályozzuk meg abban, hogy az örök élet gyümölcséből is egyék. »

Tovább | Nincs hozzászólás »

Mennyire titkos a Gárdonyi-féle Titkosnapló?

2020. szeptember 26.

Egy napló önmagában is titkokat feltételez. Vagy legalábbis bizalmas információkat arról, aki vezette. Egy titkosnapló viszont, melyet fél évszázaddal a születése után képes csak megfejteni az utókor, a fentieken túl is, óriási kihívást jelenthet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (35)

2020. szeptember 25.

Az ártatlanság szókincs kérdése. El kell kerülnöd megnevezni a rosszat. A jó ember nem látja a rosszat, mert megtagadja azt, hogy nevén nevezze, hogy individualizálja, hogy tudjon róla. Benne is ott a gonosz, de valahogyan más összefüggésben van jelen.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (34)

2020. szeptember 24.

Életem során megéltem néhány csodálatos ünnepet: annak az ünnepét, hogy ünneppé varázsolhatok bármit. A munka újrakezdésének ünnepével kezded; utána következik a munka megszakításának ünnepe; kinyitod az újságot, és átéled annak az ünnepét, hogy látod, nem történt semmi rossz (e sorok 1943-ban íródnak, az emberek millióinak mérhetetlen szenvedését, vagy éppen erőszakos halálát okozó II. világháború eseményei […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Anthony McCarten/ A két pápa – magyarországi bemutató a Rózsavölgyi Szalonban

2020. szeptember 24.

Bergoglio bíboros (Ferenc pápa): Lukács Sándor XVI. Benedek: Jordán Tamás Brigitta nővér: Molnár Piroska Sophia nővér: Trokán Anna Rendező, dramaturg: Vecsei H. Miklós.

Tovább | 2 hozzászólás »

Demény Péter / Ivan Karamazov:/ Újabb korona-változatok

2020. szeptember 23.

Választáselőttisen Első és legfontosabb célunk, hogy megszüntessük a koronavírust, kis közösségünk nagy ellenségét, melynek köszönhetően, ahogy Petőfi mondja, mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Milyen kifejező a magyar nyelv! Például azt mondja, nemz-et, ezzel is a nemzésre híva fel a figyelmet, és én is erre buzdítom önöket a magam szerény eszközeivel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (33)

2020. szeptember 23.

Az Akadémia a Platón iskolája. A Líceum az Arisztotelészé. Tökéletes. A magas filozófia egyfelől, a gimnáziumi filozófia másfelől. A történelem igazságos. * Abszurd módon, valamiféle törvényesség-tudat uralkodik az emberek fölött: a szerződés babonás tisztelete.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Meséljem el a vesémet?

2020. szeptember 22.

Apró gyermek bújt meg a kardvirágok mögött, onnan lesi a morzsát szedő galambokat. Kérdem tőle, miért bujkálsz, amikor ezek a galambok itt mászkálnak a lábunk előtt, nem félnek semmitől, nem bántja őket senki… Azt mondja, azért, mert hiába nem félnek, mégsem lehet könnyen beléjük rúgni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (32)

2020. szeptember 21.

Felkavaró Simmelnek ez a mondása: „az élet, mint valamennyi pillanat totalitása”. Most úgy látom: úgy van. Minden órádban azt érzed, hogy egész vagy. Vannak hiányosságaid, ez természetes, de ismered azokat, ezzel már ki is egészítetted őket egy bizonyos fokig. Beteljesült lény vagy.

Tovább | 1 hozzászólás »

Afrika nyelvel

2020. szeptember 21.

A szovjetek nagy tévedése volt, hogy a volt gyarmatok felszabadulási harcai idején úgy vélték: a szabad népek – különösen Afrikában – majd saját (törzsi) nyelvükön fognak ’államilag’ beszélni, megtagadva a koloniális nyelvi örökséget. A végén aztán leegyszerűsödött az államnyelvi képlet: a legtöbb egykori gyarmat a kolonialisták nyelvét vitte tovább (angol, francia, portugál, sőt: búr…); a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (31)

2020. szeptember 20.

Azt hiszem, megtaláltam a besorolásomat a társadalomban: kényelmetlennek kell lennem! Nem könnyű, tudom jól. El kell jutnod oda, hogy legyél valaki, hogy a világ megbotoljék benned. De ha ez sikerül, mekkora boldogság!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter / Ivan Karamazov:/ Újabb Korona-változatok

2020. szeptember 20.

Lázárervinesen – Hová mész, Dödölle? – Csak ide a Kürtőskalács utcába. Ott várakozik Vancsipancsi, Schuller Félix, a húszcsíkú tigris, meg Rombolda, a kedélyes orangutánanya. – Én is kedélyes vagyok. – Az vagy, Zsörtike, persze. De ez egy zártkörű társaság. – Odáig csak elkísérhetlek, nem? Aztán zárjatok ki, nem bánom – mondta Zsörtike, a szomorú és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (30)

2020. szeptember 19.

A bizalom, amelyet egy emberbe vetettünk, például egy olyan emberbe, aki a vezér, felér a szerelemmel. A demokratikus szellemek a rációt kérik számon. Az odaadásban (valakiben vakon megbízom), a közösségért való kötelezettség-vállalásban ők értelmet és számítást keresnek. A szerelmi házasság helyett az érdekházasságot.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Lehulló levél

2020. szeptember 19.

Sokat és sokfélét beszélnek a népek. Azt mondják, ezer esztendőkkel ezelőtt nagy betegen ott ült a kínai császár a kertjében lévő teabokor árnyékában és törte a fejét, mitévő legyen, hogy kijöjjön az ő végzetes betegségéből. És egyszer a bögréjébe esett egy lehulló levél. Sokáig töprengett, kidobja-e a levelet, vagy ne dobja ki. Tudósokat hívatott maga […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ádám Gyula: Magyarózd – Horváth István visszapillantó tükre

2020. szeptember 19.

1969 augusztusában írta Előszónak álcázott lírai vallomásában a kolozsvárivá vált magyarózdi Horváth István költő, író Magyarózdi toronyalja című „írói falurajza” elé az alábbi sorokat: „Csak most, a magam hatvan esztendejével értem meg igazán hajdani hatvanesztendős nagyanyámat. Ha testben már lankadóan is, lélekben még teljességében élte a „jelen”-t. A „jövő” is izgatóan érdekelte, bár annyiban másként, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (29)

2020. szeptember 18.

Amikor az Úr Mózesre a népével kapcsolatos nagy terhet ruházza (milyen szépen fejezi ki Mózesről Miron Costin: „au avut pre singur Dumnezeu dascăl, rost către rost”), ez panaszkodik, hogy nehézkes a beszéde. Az Isten azt tanácsolja neki, hogy kérjen segítséget a testvérétől, Árontól, aki jó beszédkészséggel megáldott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Constantin Noica: Filozófiai napló (28)

2020. szeptember 17.

„Isten előtt mi, emberek Krisztus illata vagyunk…az életből az élet felé tartunk.” Milyen nagyszerű író Pál apostol. Megpróbálom őt elképzelni a kereszténység nélkül. A „nagy profán alkotók” egyike lett volna, akit szenvedéllyel idéz Montaigne, Voltaire vagy Anatole France.

Tovább | Nincs hozzászólás »

A Higili lányok

2020. szeptember 17.

Kegyelettel Gellért Sándor emlékének „Azt meséltem én Imrének, hogy a Körös nagy legény lett, sebes vize de megáradt, csak mi ketten vagyunk fáradt“. Olvasták Gellért Sándor fájdalmas-gyönyörű versét az Igaz Szó 1988/3. számában? Vajon hány öregedő szívet serkentett legényes dobogásra, és hányat szorított össze? Azoknak, akik nem olvasták, ideírom: Hattyúdal a Berettyó mellett Marika, Marika, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »