‘Esszé’

 

Demény Péter / Ivan Karamazov/: Kábé 18

2020. február 25.

A Pál utcai fiúk A fiúk hol törökmézet esznek, hol gittet – ez volt a huszadik század eleji menü. Amikor semmit sem rágnak, akkor katonásdit játszanak, és heveny felháborodást éreznek, ha az erősebbek einstandolnak: még naivak szegények. Felnőve majd bizonyára többen is a háborúért rajonganak, és kopogó féllábbal jönnek haza, ha egyáltalán hazajönnek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Hogyan fordítottuk Rafit svédre (6)

2020. február 25.

6 – Mint Babits vagy József Attila Miután a a Földhöz vert csoda megjelent (Ett under, slaget till marken), próbáltam megtalálni a csatornákat, amelyeken a Rafi költészete többekhez eljuthat. S főként azokhoz, akik fogékonyak az ilyen fajta költészet, szemlélet iránt. Milyen szemlélet? – lehet kérdezni. Ki is ez a mi volt barátunk, Rafi?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Titkaink (14)

2020. február 25.

Van-e értelme egyáltalán annyit morfondírozni a titok mibenléte körül? Sosem tudunk meg semmi biztosat felőle, mert minden titok mögött rejlik egy újabb titok. Tisztára, mint a Matrjoska-babák… Azt vettem észre, ahány könyvet kinyitok, ahány ismeretlen történetbe belekezdek, előbb-utóbb mindig egy titkos ösvényre tévedek, amelyen kíváncsian haladok végig, és ha szerencsém van, ha az a könyv […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Kis Juhász Gyula-breviárium (3)

2020. február 25.

* A Marseillaise azért a legjobb induló, mert ettől jönnél a legtöbben indulatba. * A női divatban sem a ruha a lényeg, hanem a test. * Gyulai Pál nagy jellem volt, de kis lélek. * Mindnyájan a boldogság trónörökösei vagyunk ezen a : földön. És mindnyájan száműzetésben. Forrás: Juhász Gyula válogatott művei, Szakállszárító, Szépirodalmi, 1981.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Sáska és töltelékes

2020. február 25.

Két ünnep között rendszerint Kövi Pál könyvét olvasom. Hogyan került az Erdélyi lakoma szerzője, a New York-i magyar vendéglős a képbe 1980-ban, mindmáig nem tudom. Rejtély, hogyan sikerült átnyomnia a Kriterionnak, illetve Dávid Gyula szerkesztőnek ezt a príma könyvet pontosan negyven évvel ezelőtt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Hogyan fordítottuk Rafit svédre (5)

2020. február 24.

5 – Kicsi nőm Lajos büszkén mesélte, hogy a verseit elemző fiatalok szálaira szedve a költészetét többek közt azt állapították meg, hogy a nő hogyan jelenik meg a verseiben (szerető, anya, satöbbi). Nos, a kérdés a versek svédre való fordításakor is felvetődött, főleg a szóhasználata.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Ragaszkodás egy illúzióhoz

2020. február 24.

Ha nincs is ínyünkre bevallani, a saját boldogtalanságunk, kiábrándulásaink, csődjeink okozói vagyunk. De kényelmesebb másokat, mint magunkat hibáztatni. Ehhez az illúzióhoz mindenki nagyon ragaszkodik.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Költők az árnyékos oldalról: Gábor Ferenc

2020. február 24.

1. Sz. 1923 Nagyszalontán, a Cserepes-pusztán, a Fráter-család birtokán (lásd Fráter Erzsébet, Madách felesége.) Nagyszalontán halt meg 2006-ban. Volt kifutófiú, szabóinas, kubikos, katona. Franciaországba kerül mint hadifogoly, onnan Erdélyt választva jön haza. Rendkívüli műveltsége ellenére végezte a postai kihordói, majd alkatrészgyári munkát. Összegyűjtött verseit Túrkevén adták ki 1992-ben. Utolsó (saját bevallása szerint: ötödik) kötete (Megtisztult […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter / Ivan Karamazov/: Kábé 17

2020. február 24.

Iskola a határon Sok vadállat tiszt egy katonaiskolában rendre és fegyelemre oktat egy csomó ijedt gyermeket. Erről a nagyszerű élményről szoktak apáink vidoran beszámolni minden adandó alkalommal. Igaz, Bognár tiszthelyettes azért vadállat, mert durva, Schulze viszont azért, mert kegyetlen.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Internet kávézó II /6.

2020. február 24.

Mai vendégünk: Cseke Gábor – író, újságíró, költő, a Káfé főnix szerkesztője TÖRÖK KÁVÉ CIPRUSON 1973-ban Ciprusra utaztam az ottani demokratikus ifjúsági szervezet kongresszusára. Hivatalos kiküldöttként. Az Ifjúmunkás hetilap főszerkesztőjeként a romániai KISZ-t képviseltem. A vendéglátók a tenyerükön hordtak. Ott tartózkodásunk alatt bejártuk velük a szigetet, s az utolsó nap egy vidéki kávépergelő és -csomagoló […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kirótt ösvényeken túlról

2020. február 23.

Hetvenes évek, a messzi Norvégia, elit-értelmiségi és művész-filozófus miliő, életek és halálok, alkoholizmusok és kitettségek tömegei. Belefogsz a regénybe, de már a harmadik oldalon rá kell jönnöd: valahonnan ismerős az üzenet, korszakosan visszatér a talány, földerül a labirintus-járás tér-élménye…, sok-sok év s évtized múltán már kezelni lehetséges „retro-közérzet” jön rád.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Élve kell fizetned

2020. február 23.

Néha úgy érzed, életedet adnád az igazságért, s ezt végső győzelemként könyveled el. De gondolj csak arra, hogy milyen értéke lenne az igazságnak az élet nélkül. Az árat élve kell megfizetned.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Hogyan fordítottuk Rafit svédre? (4)

2020. február 23.

4 – Néma vágy Kockázatos magyarról egy olyan nyelvre fordítani, ahol például a ”szerelem” meg a ”szeretet” szónak egy megfelelõje van – esetünkben a ”kärlek”. Őszi ballagó című versének első szakasza így szól: ”Testemet néma vágy töri át,”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter / Ivan Karamazov/: Kábé 16

2020. február 22.

A huszonhatodik év A költő huszonöt évig csalja a feleségét a szeretőjével, aki öngyilkos lesz. Ebből az élményből születik ez a szonettciklus, hiszen már régóta tudjuk, “aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. Olykor úgy intézzük ezt az egészet, hogy mi azért visszajövünk az infernóból.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Titkaink (13)

2020. február 22.

A hét kötetes értelmező szótárunk hatodik könyvét faggatom, kideríteni: mennyire hálózza be fogalmi rendszerünket a titok, a titokzatosság. A kötetben (Sz-Ty) három bő oldalon sorakoznak a címszavak és származékaik. Ha nem tévedek, már a titkár s a belőle gyártott titkárság, illetve a korábban használatos titoknok sem idegenek a fogalomcsaládtól – mindenesetre a bizalom, a meghittség […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Oláh István: Ki után az özönvíz?

2020. február 22.

A vízözönről kezdtünk el beszélgetni. Azt mondja az illető, már az is lehet, százmillión látták, és a tömeg csak nő. Két malomban őrlünk, hát persze, ő Leonardo DiCaprio filmjére hivatkozott, hogy a világhálón is megnézhetem ingyen.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kis Juhász Gyula-breviárium (1)

2020. február 22.

* A költő az örökélet szenzációinak riportere. * Az újítókat máglyára viszik. Az ő tüzüknél századok múlva pecsenyét pirítanak a hóhéraik utódai. * Ma a fórumon mindenki a legnagyobb magyar akar lenni. Ezért nincsenek ma nagy magyarok. Forrás: Juhász Gyula válogatott művei, Szakállszárító, Szépirodalmi, 1981.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Hogyan fordítottuk Rafit svédre? (3)

2020. február 22.

3 – Törpefenyő És megtörtént az is, hogy a nyersfordító tárta szét a karját… Mert József Attilát, egyéb magyar irodalmi konnotációt könnyű volt felismerni, de honnan vegye a ”Törpefenyőt”? Mi az? Főleg egy ilyen szürrealista kapcsolásban: ”a Törpefenyőben a Gond” Nagy ”G”-vel! Hát… akkor ment a mail Lajos mentorához, a fordítás mentorává lett Bajna Györgyhöz.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Hogyan fordítottuk Rafit svédre

2020. február 21.

2 – Cigány hozomány Különböző forrásokból tudjuk, hogy József Attila költészete igen fontos volt Lajos számára. Amikor a két nyersfordító (Gergely Éva és Gergely Tamás) még csak olvasóként nyúlt Rafi költészete után, már akkor nyilvánvaló volt a József Attila hatása. És viszonylag könnyű volt az együttműködés Ove Berglunddal, ugyanis Berglund első műfordítása éppen egy József […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kis Juhász Gyula breviárium (előhang)

2020. február 21.

Okos, találó idézeteket, gondolatokat csipegetni nagy elődök írásaiból – nem utolsó dolog. Olyan, mintha kincseket találnánk a földben, elásva. Juhász Gyula költő volt, de nem csak versben nyilatkozott meg. Újságírói munkája nyomán sok érvényes megfigyelést, elemzést, kritikát vetett papírra. Nevéhez fűződik a Szakállszárító mint irodalmi műfaj meghonosítása: ugyanezzel a címmel 1925 májusától 1929 januárjáig rovatot […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Szabályok, játék közben

2020. február 20.

A politikai korrektség tudatos vagy öntudatlan, ádáz vagy kevésbé ádáz ellenfelei nem nagy barátai a szabályoknak. Különösen a friss demokráciák egyes politikusai és jobboldali értelmiségi rétegei hamar felismerték a lehetőséget, hogy a véleményszabadság jegyében ki lehet törni a szabályok börtönéből, borítani lehet a régi elvet, miszerint menet közben nem illik, sőt nem szabad átírni a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsehránszky István: A nők – és a sírásók

2020. február 20.

Ősbemutató volt Bukarestben, a Nemzeti Színházban. Stela Giurgeanu darabját láthattuk, a Matilda és a sírásók című drámát, amelyet tavaly az év legjobb színműveként díjazott az UNITER. Jó dolog, hogy a Bukaresti Nemzeti Színház bemutatja az Országos Színházi Szövetség által nagyra értékelt művet. Csupán az a baj, hogy az előadás rendezőjének, Mircea Rusunak valójában még nincs […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter / Ivan Karamazov/: Kábé 15

2020. február 20.

A szegény kisgyermek panaszai A szerző felfedezi, hogy élete kisgyermekkorában kezdődött. Rácsodálkozik a játékokra, a sötétségre, a félelemre, megdöbben, hogy a nagyapja meghalt, és hogy kisgyermekkorában ő is gondolt a szerelemre, mármint ő maga, nem a nagyapja, akinek az emlékeit nem olvashatjuk. Kiderül, hogy varangyot ölt, és hogy hát ez nem szép dolog bizony, de […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Titkaink (12)

2020. február 20.

Juhász Gyula jegyezte föl 1917-es kórházi naplójába: „Az ember nem tudja, éppen leglényegesebb, legsajátosabb, legdöntőbb titkait föltárni. Vannak örvényei, amelyekbe önmaga sem mer nézni. Egy tüdővészes vagy egy vakbélgyulladásos könnyen leírhatja, mit érez, betegségét illetőleg, de egy … ‘Szemei fénymerevek.‘ Ez a két szó is állandó refrénem, mióta hallottam róla… Önmagammal szemben? Úgy nézek magamra, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter / Ivan Karamazov/: Kábé 14

2020. február 19.

Színek és évek Pórtelky Magda nőnek született, és ebből az időből emlékei vannak. A név az asszonyok sorsát szimbólumizálja, amely szomorú, ha nem érik be azzal, hogy hanyatt fekve előre tekintsenek. Ez azóta sem változott, csak hurrápesszimizmust faragtak belőle.

Tovább | Nincs hozzászólás »