‘Esszé’

 

Cholnoky Viktor: Kémek

2020. július 4.

Megvallom, hogy jogászkoromban sehogyan sem akart belemenni a fejembe az a meghatározás, amit jogbölcseleti órán (illetve akkor bizony még csak észjognak hívtuk) Pulszky Ágost adott a forradalomról. Az ő véleménye ugyanis a revolucióról ez volt: minden forradalom jogosult, amely diadalmaskodik, egy olyan forradalomnak sincsen igaza, amelyet levernek. Fél gyermeki naív idealizmusomnak egyik skatulyájába sem akart […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dabi István: A két- vagy többnyelvűség áldása és átka

2020. július 3.

Nagyon sokan már egészen kiskoromban felfigyeltek arra, hogy nagyon érdekelnek a nyelvek, és sokkal gyorsabban sajátítok el idegen nyelveket, habár otthon mindig csak egyetlen nyelven, magyarul beszéltünk. Ennek ellenére többen is két- vagy többnyelvűnek kezdtek nevezni, pedig így csak azokat nevezhetjük igazából, akik már a gyermekkorukban, a szüleiktől, esetleg a nagyszüleiktől egyszerre kettő, vagy akár […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cholnoky Viktor: A földgáz

2020. július 3.

A földgáz, még ha Kissármáson terem is, akkor sem sorozható be a nagyon fiatal geológiai alakulatok közé. Nem tíz évvel, nem is száz évvel, de még ezer, sőt tízezer esztendővel sem lehet mérni a korát és ahol rábukkannak, ott kétségtelenül valami nagy kataklizma nyomán támadt tömegtemetője van az ősvilág szerves élete egy részének.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Hat hónapos forradalom

2020. július 2.

Harminc éve, 1990-ben A Hét első júliusi számában jegyzetelte meg Szász János (az utolsó oldalon rendszeresen megjelenő publicisztika-sorozatában, a Naplóban), hogy „hat hónapja volt a forradalom”. Ugyanakkor ebben a lapszámban folytatódik és zárul a nagy horderejű interjú, amelyet Rostás Zoltán kollégánk készített Budapesten Gombár Csabával, „a magyar politikai gondolkodás egyik legeredetibb képviselőjével”. A kettőt olvasni, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bodor Pál: A fásultság ellen

2020. július 2.

Egészen elfásult – hallom szomorúan. Úgy ejtik ki ezt a két szót, mint orvosok szokták – a betegnek félig hátat fordítva – a halálos diagnózist… Kis keserű kézlegyintéssel, lemondóan, az egészségesek szomorúságot mímelő fölényérzetével. A hanglejtésben és taglejtésben ott van még ezer más szó árnyéka is – az árnyalatok egész sorozata. Hallom az egészet, a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Bodor Pál emlékére

2020. július 2.

“Mi…”, kezdte, de már az első szónál megállt. “Hol vannak, hová tűntek?”, gondolta. El. A földbe. “Kinek a nevében beszélek, azaz kihez?”

Tovább | 1 hozzászólás »

Cholnoky Viktor: Egy rejtelmes országból

2020. július 2.

Younghusband ezredesnek expedíciója, miután Giangcenél szinte játékszámba menő könnyűséggel megverte az ellenállásra kísérletet tevő tibetieket, belépett a buddhizmus szent földjére s elindult a világ legtitokzatosabb városa, a dalaj láma székhelye: Lassza felé.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cholnoky Viktor: A kolera

2020. július 1.

Megijedni nem kell, mert az oktalan ijedelem a legnagyobb ellensége a bölcs félelemnek, de azért jó, ha már most szárazon tartjuk a puskaporunkat és mentül szorgalmasabban mosogatjuk a kezünket. Nem Pilátussal, hanem valamelyes karbololdat hozzáöntötte vízzel, mert kezd Décsi Imrének, a mi Florestanunknak a klasszikus és minden iskolaosztály falára feltétlenül kifüggesztendő aforizmája kiterjedtebb értelemben is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A. Gergely András: Megszállások, ideológiák, pogromok – egy russzisztikai nézőpont

2020. július 1.

Az ember mint érdeklődő ifjú, bizonnyal a tekintélytisztelet és a tudomány respektusa okán is szentül hiszi, hogy egy akadémiai vagy egyetemi szakember, történész professzor az bizonnyal a vitathatatlan valóságot, a korszakában képviselhető legteljesebb tudást, a rangjának megfelelő kutatási háttérrel együtt a komplex ismeretanyagot adja át, ahol és amikor csak teheti… Aztán időre idő jön, könyvre […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cholnoky Viktor: A Napoleon-mithosz

2020. június 30.

1904 a századik évforduló zománcával vonta be a XIX. század egyik legnagyobb eseményét: Nagy Napoleon trónralépését. Száz esztendő már akkora távolság, hogy köde kioltja a kisebb fényforrásokat, a nagyobbaknak fényét pedig fantasztikus, irreális körvonalakra veti szét; misztikus, mithológikus fátyolt borít az eseményekre és a hősökre.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cholnoky Viktor a Magyar Elektronikus Könyvtárban

2020. június 29.

Igaza van Hegedűs Gézának, amikor A magyar irodalom arcképcsarnoka c. összegző művében így ír a huszadik századi magyar próza egyik eredeti alakjáról, a veszprémi Cholnoky család jeles képviselőjéről, a Kosztolányi Dezső elismerését is kiérdemlő Cholnoky Viktorról (1868-1912): „Nincs igazi elődje a magyar irodalomban. Kortársai közül, aki csak ismerte, szerette, de egyikükhöz sem hasonlított, és a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hegedűs Zsolt: Pepsi és a körte

2020. június 29.

Pepsi a szomszéd kutyája. Amíg a gazdi a kórházban volt, addig én ügyeltem rá. Kaptam mellé egy listát a kedvenc fogásairól. – Mire hazajön a kórházból, addigra a kutya a körtét is meg fogja enni – nyugtattam a gazdit. Pepsi morgás nélkül lemondott a közös ágyról, csak az étrendjében beállt változás miatt húzta a tömpe […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: A félelem vírusa

2020. június 28.

…Május első hetében a második világháború befejezésének 75. évfordulójáról beszéltem, illetve arról, hogy a BBC, a királynő megemlékező beszéde után bejátssza majd a 103 éves Vera Lynn-nek azt a klasszikus számát, amely az angol katonák kedvence volt a nagy világégésben. Egy napsütéses vasárnapon majd újra találkozunk – énekelte akkor és azóta is az a világsztár, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Női szemmel / Makkai-Flóra Ágnes művészcsarnokából – 23

2020. június 28.

Nemrég az M5-ön egy régi Ványa bácsit mutattak… Nem Ruttkaival, hanem egy későbbit… A címszerepben Mensáros László remekelt, bár én Ványát sokkal fiatalabbnak képzeltem. Így, hogy idős, megroggyant ember volt, nem tűnt annyira drámainak a szituáció. Almási Éva, mint unatkozó szépasszony, hát mit mondjak… őrületes. Huszti Péter, a tehetségtelen, unott és kéjsóvár orvos, Tolnay Klári, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Paradicsom-pocsékolás

2020. június 27.

Julius Caezar – Silviu Purcarete rendezése – Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2015 (Online előadás a facebookon 2020-06-21) Mennyire egy kalap alá valók így ezek a rendezések! Az élet bármilyen rettenetes, színesen az, különben senki nem kérne belőle! Soha! – kiáltom magamban, de csak én vagyok a „karantén”- szobámban, innen nézem azt, amit kihagytam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Nem a vírus a legnagyobb fenyegetés

2020. június 25.

Tegnapra virradó éjszaka álmomban két kedvencemmel, Covidiusszal és Haráklesszel igyekeztünk a Megyei Kórház (Dönte Aligéri Pokla) felé felavatni, majd ledönteni az Ismeretlen politikus szobrát. Hirtelen elém ugrott Tobzoska, arcomba lehelve: hiába híreszteljük, nincs át- vagy eladnivaló vírusa. Sőt, tette hozzá, „a” vírus nem is létezik, különben is szokjam a gondolatot, hogy én sem létezem.

Tovább | 1 hozzászólás »

Elekes Ferenc: Túl sokat beszélsz, Dezső!

2020. június 25.

Szóval ez lenne a munka. Öntsünk magának ide egy kicsi placcot a meggyfa köré, hogy kitehesse oda az asztalt, s a székeket, ne üldögéljen a sárban. Akkor először is jőjünk tisztába egymással, az én nevem Deddy. Olaszban ragasztották reám ezt a nevet, mert a Dezsőt nehéz nekik kimondani. Nekem mindegy. És mondja, miért nem választotta […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Női szemmel / Makkai-Flóra Ágnes művészcsarnokából – 22

2020. június 25.

Az ERNYEY BÉLÁról készült képeket nézve (nemrég volt a születésnapja) felötlik bennem, hogy milyen remek Othello, Jágó vagy éppen Woyzeck lehetett volna itthon… Sajnos azonban útra kelt és idegen földön szerzett babérokat… Aztán visszajött.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Olvasónapló: Első könyv, utolsó könyv – 1980-ból (12, befejező rész)

2020. június 24.

Szokatlanul hosszúra nyúlt olvasónaplóm ezúttal a nem szokványos könyvvel magyarázható; Cătălin Bursaci munkájába ugyanis egy egész (teljes?) élet van belesűrítve (gyömöszölve talán?), amely rövidsége folytán csak jelzés csupán a holnap felék, amely mint tudjuk, nem létezik. Pedig Genfben, a hazaindulás előtt milyen szép, pontos, menetrendszerű tervei voltak a szépreményű fiatalembernek! Mindegyre tapasztalhatjuk: mihelyt a fájdalom […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Női szemmel / Makkai-Flóra Ágnes művészcsarnokából – 21

2020. június 22.

A zseniális Mephisto ma, 22-én  töltötte a 77-et! Sokunk kedvence és sokunknak nem az, de ez a dolog így működik. Nagyon különös adottságokkal rendelkező színész, aki mindig másképp reagál mindenre, mint ahogy az ember elvárná az adott szituációban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Bezavarnak

2020. június 22.

Azt hiszem, Udvarhelyen nekem volt legtovább lámpás rádióm, egy Stassfurt. Az utolsó pillanatig használtam, annyira szívemhez nőtt. Megpróbálom kitalálni, mikor kapcsoltam be még egyszer, utána soha. Talán amikor több mint négyszáz halottja volt a török földrengésnek. Amikor tán negyvenórás elzártság után sikerült kimenteni egy kéthónapos csecsemőt. Amikor tán eltemették Kadhafit és egyik fiát a Líbiai-sivatagban.

Tovább | 1 hozzászólás »

Elekes Ferenc: Legényélet

2020. június 22.

Gondoltam, főzök magamnak egy krumplit. De nem akárhogyan. Tudományosan. Hogy ne csak főzzek, kutassak is, fedezzek föl én is valamit. Megfogalmaztam és kitűztem magam elé a tudományos kutatásom célját: a krumpli főzésének és takarékos meghámozásának időszerű kérdései a legújabb kutatások fényében.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Olvasónapló: Első könyv, utolsó könyv – 1980-ból (11)

2020. június 22.

Két vége van a botnak, s a meséknek is – tetszés szerint: egy jó, meg egy rossz. Cătălin Bursaci élet-mérlegében is akadnak derűsebb, napsütötte pillanatok. Az embert olykor azért önti el az epe, mert magába nyeli a bántalmait, sértődéseit, félreértéseit. Máskor meg az a baj, hogy csak fő, magában, mint a kuktafazék – csoda, hogy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Olvasónapló: Első könyv, utolsó könyv – 1980-ból (10)

2020. június 21.

A világtól, az élettől búcsúzóban olyan teljesítményekre veszi rá magát az ember, amiktől addig megfontoltan óvakodott; úgy érzi ugyanis, hogy számára eljött az őszinteség órája. Amikor még kimondhatja mindazt, amít mindig is mondani szeretett volna, de a szerettei iránt érzett tapintat visszatartotta.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Olvasónapló: Első könyv, utolsó könyv – 1980-ból (9)

2020. június 21.

Hogy a (román) filmművészet mit veszített Cătălin Bursaci korai halálával, álmai beteljesületlenül maradásával, ma már nehéz fölbecsülni. A mindent elsimító aranybölcsesség az ő helyzetére is érvényes: az élet megy tovább. Akár csak a karavánok. Hiába ugatnak a kutyák és az oroszlánok. A veszteségeket megsiratjuk, ugyanakkor saját érdekünkben leírjuk, veszteséglistán könyveljük el. Ha így tekintünk az […]

Tovább | 1 hozzászólás »