‘Esszé’

 

Bálint György breviárium (116)

2019. december 16.

Jónás példája Michelangelo próféta-freskóira kell gondolnom, míg Babits Mihály új hatalmas versét, a Jónás könyvé-t olvasom. Pátosz és közvetlenség, nagyvonalú szárnyalás és éles realitásérzék: ezek az ellentétek csodálatos természetességgel vegyülnek Babits új művében. Michelangelo biblikus képein van ilyen hangulat. Általában latin szellem kell hozzá, földközi-tengeri szellem, melyben a szenvedély oly testvérien tud megférni a józansággal, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Kérdések, válaszok

2019. december 16.

Az életben kérdéseim vannak, verseimben válaszolni igyekszem. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Vakrandi, tizenhatodszor

2019. december 16.

Arra gondolok magamban, idáig jutva, hogy a Silbermann helyében én már rég feladtam volna a játszmát, hiszen nyilvánvaló, hogy az ő helyzetében a menekülő csakis vesztésre állhat. De hát milyen az ember? Amíg futni tud, remél…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Bajok

2019. december 15.

Ne kicsinyeld le a bajokat, még ha egy állatról van is szó. Egy szárnyán lőtt madár legalább úgy szenved, mint egy fegyverrel sebzett katona a senki földjén vagy valahol távol a harcmezőtől. A szerencsétlenség nem tekinthető semmiségnek. És csak az nyilatkozzék róla, aki maga is végigszenvedte.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (115)

2019. december 15.

Minden tilos? A sajtó- vagyis rendtörvény gondolata hetek óta tartja már izgalomban az érdekelteket. Érdekelt ugyanis minden magyar állampolgár, mert a sajtó ügye, hogy úgy mondjuk, nemcsak a sajtó ügye. E pillanatban három kérdés körül zajlik a vita: még ebben az évben benyújtják-e a javaslatot vagy csak jövőre; a zugsajtó ellen irányul-e majd az éle […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Végszó

2019. december 15.

Michael McKeever darabjának magyarországi bemutatója a Rózsavölgyi Szalonban 2019. december 12-én. Az előadást akkor látni, amikor az egész színházi világ felbolydult – különös élmény. Mikor a színház létét érzi veszélyben a színész (s mikor nem?), nem tudni, melyik színész mit gondol a kialakult helyzetről, a nézők között is csak pár szó hangzik kommentárként az eseményekről, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Vakrandi, tizenötödször

2019. december 15.

Amitől Silbermann félt, az bekövetkezett: lebukott. A belga határőrök nem sokat teketóriáztak: udvariasan, de határozottan közölték vele, hogy bármit mondana, készek őt visszatoloncolni. Emberünk ekkor pénzt ígér nekik, sőt gyorsan emeli a tétet is, de a rendőrök hajthatatlanok. Silbermann kész akár a legalázatosabb könyörgőre is fogni – ám mintha a falaknak beszélne. Próbálja öszvér módra […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Vakrandi, tizennegyedszer

2019. december 14.

Silbermann szökésben van, a német–belga határ felé tart. Egy gépkocsiban ül, melyet bizonyos Franz vezet, aki megígérte, hogy jó pénzért eligazítja, hogyan juthat túl a veszélyes határövezeten. Azt viszont csak az olvasó tudja, hogy a fiatal embercsempésznek ez az első hasonló vállalkozása, talán még a kliensénél is jobban izgul, de nem mutatja. Nézzünk csak bele […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Emberek vagyunk…

2019. december 14.

Emberek vagyunk, még ha nem is mindig érdemeljük ki e megnevezést. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Titkosítok

2019. december 14.

Nem mindenki tud hívni telefonon. Most jut eszembe, hogy titkosítottam a számot még a hónap elején, és ezt csupán egy ember vette észre a néhány milliárdból. Ő is véletlenül. Vagy mégsem? Ő, aki olykor felhív, és hangját elváltoztatva panaszkodik, dühöng és vádol. Max három perc az egész, aztán kilép a vonalból, én pedig egy kurta […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Vakrandi, tizenharmadszor

2019. december 13.

Silbermann mérleget készít eddigi utazásáról: ideje van rá, a zakatoló éjszakai szerelvényen, ahol egymással beszélgető munkások – a köznép – közé került. Sebaj, legalább az ő gondolkodásukkal is megismerkedik… Mostanig ugyanis csak a középosztállyal volt inkább dolga. Az élmény tanulságos és új energiákat adó: rájön, hogy másnak is ugyanúgy van oka a szenvedésre, a menekülésre, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Zsebregény (részlet)

2019. december 13.

A levéltár bejáratán ki- s befutkosnak az emberek. Egyiknél húszlitres benzinkanna. Perc múlva lángok csapnak fel az egyik irodában. A levéltárral átellenben, a ház harmadik emeletén, megjelenik egy férfi feje. A tanú. Mi az ördög, forradalom van már megint?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Az ellenség számomra idegen…

2019. december 13.

Az ellenség számomra idegen / még ha egy nyelvet is beszélünk,/ látom, nem azonos velem,/ valahányszor tükörbe nézünk. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Egy román legenda

2019. december 12.

Bevallom, nem sokat gondolkoztam azon, hogy az emberi jogok, ezen belül a nőknek a férfiakkal való egyenjogúsága liberális alapérték-e. Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám: úgynevezett liberális úgynevezett alapérték, annyira kiürültek ezek a fogalmak (is); vagy hogy még érhetőbb legyek, azt mondhatnám: mindenesetre semmiképp nem úgynevezett illiberális alapérték. Illiberálisék ugyanis minduntalan sokoldalúan bizonyítják a nők […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Vakrandi, tizenkettedszer

2019. december 12.

Lehet, hogy az, aki előbb az olvasónaplóra fanyalodik, értetlenül fogadja, hogy apró lépésenként elmeséljük neki a könyvben történteket, mondván: de hiszen, azt ő is el tudja olvasni! Semmi kétség, ennek mi is tudatában vagyunk, azt viszont minden áron hangsúlyozni szerettük volna, hogy az utazó egész egyszerűen rendhagyó könyv. Ami benne történik, az nem kiszámítható, mert […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Elviselni

2019. december 12.

A tudatlanságot olykor egészségi okokból el kell viselnünk. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Mi írjuk életünket

2019. december 11.

Egész létünk során egy a dolgunk: hogy éljünk. Mindennel együtt, ami e szóba csak belefér. Csak egyetlen életünk van s azt mi írjuk meg. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Vakrandi, tizenegyedszer

2019. december 11.

Silbermann és Lilienfeld „dacszövetségéből” nem lett semmi: ez utóbbi Dortmuntban leszállt, magára hagyva hősünket, aki, mint tudjuk, Aachenbe tartott. Összeszedte a holmiját, pénzét, iratait átpakolta az aktatáskájába, amit szorosan a hóna alatt tartott. Már csak a feleségétől és általában, a Németországtól való búcsú maradt hátra.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Vakrandi, tizedszer

2019. december 10.

Silbermann és a frissen érkezett utas furcsa társasjátékba kezdenek: gyanakvó kérdésekkel és ködösítő válaszokkal próbálják leplezni identitásukat. Silbermann szerint utastársa retteg valamitől. Talán csak nem a lelepleződéstől? Kérdéseire hamisnak tűnő válaszokat kap – de miért? Mindketten aggodalmasan kerülgetik a forró kását. A nemrég érkezett utas mind jobban belegabalyodik logikátlan válaszaiba, Silbermann egyre biztosabb: az illető […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Túlságosan nagy

2019. december 10.

A világegyetem túlságosan nagy ahhoz, hogy megérthessük. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos sorozata: SE TÉ, SE TOVA

2019. december 10.

Szódugó Korábban is sejtettem: ha ez a két úr (nem is mindig véletlenül) összetalálkozik, akkor vége vígandrásnak. Mégis folyton azon ügyködtem, hogy valamiképp összehozzam őket. Egy ízben aztán jött egy kis ködöcske, és dehogy sikerült előhívnom a nevüket. Mihelyt előjött az egyik, takarásba vonult a másik. És viszont.

Tovább | 1 hozzászólás »

Tánczos Vilmos: Két rajtakapott csángó kislány

2019. december 9.

Az önkéntelen, hirtelen jött nyelvi megnyilatkozások tény- és igazságfeltáró ereje például egészen meghökkentő lehet. Emlékszem, egyszer Bogdánfalvában egy hat-hétévesforma hallgatag kislányt adtak mellém kalauzul, hogy valakinek házát a falu alsó „katunjában” megmutassa.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Vakrandi, kilencedszer

2019. december 9.

Most kezd ám igazán kínossá válni az utazás – s nem csak az Utazó számára, de a mi számunkra is. Teljesen lelassul az életritmusunk, akárcsak a Silbermanné, aki arra a pontra érkezett, amikor csak forog a tengelye körül, mint egy gombostűre tűzött bogár.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Vágyakozás

2019. december 9.

Vágyakozz, de ne vágyódj szenvedélyesen, dühöngve, szomjúhozva. Birtokolj, ne harácsolj. Viselkedj isten módjára, ha képes vagy legyűrni ösztöneidet, igazi valódat, hiúságod viszketegségét. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kocsis Francisko: Gombák

2019. december 8.

Minél jobban öregszem, annál többet és elvontabban elmélkedem, annál mérgezőbbé és mérgezettebbé válok, akár a gombák. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Tovább | Nincs hozzászólás »