‘Esszé’

 

Oláh István: A világnak vége nincsen

2019. október 20.

Hogy, hogy nem, a mai festőket, grafikusokat nem foglalkoztatja a világvége. Ők egészen más témákat jelenítenek meg vásznaikon, holott egy centivel se derűlátóbbak, mint kortársaik. Vagy a régiek. Persze-persze, most egy haditudósítónak például gyorsabb meg kényelmesebb (ha e jelző illik a vietnami, iraki vagy líbiai frontra, hogy a háború kényelmes valami). Egy gumiobjektíves fotógép még […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Akkor és most

2019. október 18.

„Nem hiszem, hogy a halál tehetségesebb nálam. Nem hiszem, hogy a halál el tudna venni tőlem.” (Csoóri Sándor) Most: 1997 . február 12. A lét a te hiányodtól dadog. A szemem csak a múltba képes nézni, látni, így a jelen százszoros önkínzó fájdalom, mert e percben öt helyszínen látlak s képzellek csupán a legutolsó napodon, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: A vityilló

2019. október 18.

A házat nem tudni miért, úgy zsindelyezték be a tetőtől az alapozásig, mint Máramarosban szokás. A zsindely a ház keleti oldalán időközben feketés-barnára égett, mióta is, legalább hatvan, az is lehet, hatvanöt éve szögezték fel a boronafákra, reggeltől késő délutánig veri a nap. Már amikor nap van. Itt a hegyen gyakrabban süt, mint esik.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Az összefogás ereje

2019. október 17.

I. A magyarországi önkormányzati választásokon az ellenzék rendhagyó győzelmet ért el, a kormánypártok fontos hadállásokat veszítettek, hiába hangoztatják – ami egyébként igaz –, hogy az összes leadott szavazat tekintetében Magyarország „narancssárga maradt”. A Fidesz, amely jó ideje fölényesen uralta a helyhatóságokat, most a huszonhárom nagyobb város közül tízben alulmaradt. Budapesten pedig áttörés történt, hiszen a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bodor Pál: Írás, mosoly, halál

2019. október 17.

Bolondos gondolat játszik velem, mint gyermek a komolykodó felnőttel; hiába hessegetem el magamtól, hiába védekezem nevetve és bosszankodva – akár a csiklandozás ellen –, hiába küldöm mással játszani, nem tágít, itt ugrabugrál, szökdécsel mellettem, rángatja a kabátom ujját, csacsog, mókázik, ugrat és hízeleg, be nem áll a szája, s akárhogy igyekszem magamra erőszakolni a komolyságot, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bodor Pál: Kötéltánc

2019. október 16.

A jó versmondó tudja: nem szabad már az elején fennhangon kezdenie, mert amit magasztosnak és fenségesnek szán, az fonákul és nevetségesen hangozhatik. Az író tudja, hogy nem számíthat teremakusztikára, neki a lelkek akusztikájára van szüksége, hangulatra, melyben nem nyújthatnak segítséget technikai ügyeskedések, jól festett díszletek és világosító berendezések.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: (Köz)élet és irodalom kisvárosban

2019. október 15.

Benned egy Mikszáth veszett el, de mindörökre… Na tessék, letegeztem magam. Ha olyan skiccesen tudnék tájékoztatni a kis és nagy parlamentek üléseiről, mint ő onnan a Sándor utcai képviselőházból! T. Ház. T. Önkormányzati Ülés. T. Sajtótájékoztató. Minden tisztelt, s közben röhögünk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Mircea Cărtărescu: az én meghitt álmom (visul meu familiar)

2019. október 15.

nem tudom, a haldokló század melankóliája okozza-e? az ősz-e amely mindannyiunkat megzavar, sápadt faleveleket és a dâmboviţa malom vörös tégláit locsolva az alulfejlettség és a lerobbant villamosok szagát hozván felénk vagy valami egyéb? nem tudhatom, de látom

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Szabálytalan színházi kritika

2019. október 15.

Moravetz-Balásy-Horváth-Papp: ZRÍNYI 1566 – Rockmusical A Hevesi Sándor Színház előadásában, bemutató: 2019. október 11. Zrínyi Miklós, a törökverő. Zrínyi Miklós, a költő. Zrínyi Miklós, a magyar hős: ősünk, tanultuk volna annak idején – de nem tanultuk. Nem is foglalkoztatott, hogy ki volt, inkább egy nagyonrégikitérdekelmamár típusú alakja a történelemnek… vagy irodalomnak..?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bodor Pál: Énekelni csak szépen szabad

2019. október 15.

Nagy hatalom a művészet – mondogattam magamban –, s egyszer csak váratlanul és kellemesen felötlött bennem az ötlet: igen, valóban nagy hatalom, minden ága külön-külön az, és mindegyiknek – zenének, táncnak, poézisnak – zászlaja, himnusza is lehetne, hisz törvénye már van a művészetnek, bírája már néha több is, mint kellene, van hadserege, fegyvere, mert koronázatlan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom: Bodor Pál

2019. október 14.

A fájdalom múzeuma Szeretek a „családi képtárban” lapozgatni. Egyetlen fiókban elfér; nem valami nagy vásznakról van szó -, csak „fényképtár” ez, legöregebbje épp hogy eléri az antikváriusok szerinti „antik kort”, azaz ötven esztendőt, és mégis, mintha egészen más világból való lenne mindegyik… Hogy is van az, hogy a fénykép előbb öregszik meg, mint a festmény? […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Demény Péter: A jelzett kamatok

2019. október 11.

Az Irodalmi Nobel-díj margójára „Hátramaradó vagyonom egészét a következőképpen kell kezelni: a végrendeleti végrehajtóim által biztos értékpapírokba fektetett pénz képez egy alapot, amelynek kamatait évente azok között osszák ki díjként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek.

Tovább | 1 hozzászólás »

Oláh István: A Toprongy családról, (köz)helyesen

2019. október 11.

Ha lehet, még rongyosabb, mint a nagyvárosi hajléktalan, ám ez a legkevésbé sem zavarja, sőt! Csupa nagy márka a család, ezt csak azért, hogy már most tudjuk, kiről-miről van szó. Apuka azért a rongyos nadrágért háromszor annyit adott, mint amennyibe kerül egy élére vasalt finom szövetnadrág. Különben is ki hord manapság szövetnadrágot?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Kiterjesztik a zöldség-programot

2019. október 10.

A hír nem pont így szól, hanem úgy, hogy Romániában jó eséllyel más zöldségekre is kiterjesztik a paradicsom-programot. Jó program, komolyan mondom, különösen a rózsaszín, kásáska fajta paradicsom finom, de sajnos egyáltalán nem biztos, hogy kiterjesztik. Igen, egy ilyen életbevágó elképzelés sorsa olyan lényegtelen mozzanatok függvénye, mint az elnökválasztás vagy a bizalmatlansági indítvány kimenetele.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: A nesszi (2)

2019. október 10.

– Ott né, megmozdult valami! – kiált fel hirtelen az egyik udvarhelyi. Tiszta szerencse, hogy rajtunk kívül senki nem tud magyarul, mert akkor lebőgünk, le bizony. Mert lám, a vizen, nem is olyan messze a parttól körök gyűrűznek hangtalan felénk és a tó közepéig. Én viszont azt is látom, hogy egy fecske borzolta meg szárnyával […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: A nesszi (1)

2019. október 9.

Udvarhelyiek egy csoportja látta a szörnyet, amiről vagy akiről mindmáig nem tudni, miért épp abban a tóban telepedett meg. A parton egy ősrégi vár romjai feküsznek el a végtelen idő múlásában, ami nincs hogyan múljon, épp mert végtelen. A várat persze nem romnak építették, első lakója egy fiatal nemesember volt, aki, mert fiatalság halálos bohóság, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Zárt osztály

2019. október 8.

Olyan fehér itt minden körülöttem, mintha mészbe mártották volna a tárgyakat. De csak a vaságy szélét érzem szilárdnak, melyen azt hiszem, már kora reggeltől ücsörgök. Eltűnt az időérzékem, azt sem tudom, mikor és hogyan kerültem ide. Ha lenne annyi erőm, hogy tegyek néhány lépést addig, ahol a falat sejtem, bizonyosan semmit sem találnék ott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: A tőkésréce és a költő helye

2019. október 7.

Megállított régi ismerősöm, Albert Gabi, a Csere utcai a Küküllő nagyhídján, gyere, most mutatok neked valamit, hogy bámulj. Rendben van, bámulok. Látod, ott a költő helye, és lefelé mutat, a senki szigetére, amit egyszer már megírtam, bár ezzel nagyobb, de kisebb se lett. Elöntött a nyugtalanság, nem tagadom. Igaz, hogy neve ha van, csak áruvédjegy, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Biciklivonalzók

2019. október 5.

A városban az is kisebb forradalom, ha esik az eső. Főleg ha szaharai homokot hoz Oroszhegy felől. S most tessék, az utcák ezer és egyedik újrafestése. Ez nem is forradalom, ez háború: hol itt, hol ott jelennek meg a demarkációs vonalak, átszabva az amúgy is tönkreágyúzott terepet. Aztán egészen biztos, hogy érkeznek a gyalogosok, mert […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Széljegy – színházról, úgy általában

2019. október 5.

Van az úgy, hogy az áldozat beleszeret hóhérjába. A hóhér ez esetben a színház, az áldozat pedig a színész. Sikerült kivívni a helyünket a művészetek közt. A világ összezsugorodásával, az elektronikus világ kiterjedésével, ami behálóz mindent, még élre is törtünk. Ott vagyunk a csúcson s újabb kis manifesztációk, játékocskák csimpaszkodnak a nyakunkba, trónfosztó igyekezettel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Két lépés hátra

2019. október 3.

Ha az ember saját igazát védi, saját portékáját dicséri, nincs abban semmi meglepő, semmi váratlan, épp ezért nem is annyira hitelt érdemlő. Erről gyermekkorom egyik vicce jut eszembe, talán a Tolnai Világlapja, talán a Színházi Élet valamelyik régi számában olvastam. Szóval egy perzsa szőnyegárus – helyesebben persze perzsaszőnyeg-árus – házról házra jár az eladnivalójával, és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Helyszíni közvetítés: A magyar sportnyelv

2019. október 3.

A beszélt és az írott sportnyelv ápolása, csinosítása mindenkinek kötelessége, aki anyanyelvének sorsát a szívén viseli. A nyelvi kölcsönhatások erőterében fejlődő magyar sportnyelv szókincse részben a köznyelvből vett, részben pedig a nyelv szellemének és észjárásának megfelelően alkotott szavakból tevődik össze, de sok benne a más nyelvektől kölcsönzött, rendszerint a sportág átvételével együtt meghonosodott szó is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lőrincz György: A kutyákról

2019. október 3.

A kutyákról, a ku­tya–em­ber barátságról, a hűségről sok történe­tet hall­hat­tunk, ol­vas­hat­tunk. Köztu­dott, a kutyák megérzik a gazdáik halálát és ezt ki is mu­tatják, ki is fe­je­zik. Vonyíta­nak, szűkölnek, sírnak, de min­denképpen jel­zik a környe­zetükkel, hogy va­la­mi történt. Va­la­mi kivéte­les.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Karinthy Frigyes: Minden másképp van

2019. október 2.

Hetven éves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben világnézetemet egybefoglalom. Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel nem a szkeptikusok és kételkedők közé sorozom magam, mert a szkeptikusok csak azt mondják: nem bizonyos, hogy minden ugy van, ahogy hisszük, – én […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Periféria / Hargitai Szalon 2019

2019. október 1.

Periféria témával hirdette meg a szervező Hargita Megyei Kulturális Központ az idei Hargitai Szalon őszi képzőművészeti seregszemlét. A kiállítást Székedi Ferenc művészeti író, publicista nyitotta meg, az ő nyilvános értékelését közöljük (a Hargita Népe nyomán). Hat esztendő telt el azóta, hogy Botár László, az addigi megyei tárlatok szervezője gondolt egy merészet és nagyot, eldöntve, hogy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »