VASS ÉVA emlékére Vass Éva a magyar színjátszás nagyon drága, varázslatos ékszere, aki örök ingaóraként jár velünk, értünk, és nekünk idézve múltbéli pillanatokat, elkopott filmek mondatait, képeket, érzéseket, szóval mindent, ami színház és film.

Szánút Lehet, orosz könyvekből maradt rám a szép szánutak iránti nosztalgia. Lehet, mondom, mert Tolsztoj és Jeszenyin olvasása közben láttam meg leginkább, mi a szép a téli világban. Pedig magam is jártam erdőlni apámmal gyönyörű szánutakon: jól ismerem a porka havak, a nagy havak, az olvadó havak tulajdonságát. Még mesélni is tudnék talán – hosszadalmasan […]

In Memoriam Sir DIRK BOGARDE Sir Dirk Bogarde május 9-én lépett le angolos eleganciával, de a világ filmvásznain örökkön él. Először a Spanyol kertészben láttam, zsenge koromban, és amikor felnőttként újranéztem cseppet sem értetlenkedtem néhai rajongásom miatt. Utolsóként Gustav von Aschenbachként köszönt rám, a Halál Velencében erkölcsös-erkölcstelen, önmagát elsorvasztó írójaként. Egyedülálló alakítás, az alapművel egyenrangú […]

Útszéli történet Állok a hideg téli éjszakában, állok az útszélen könyökig olajosan, állok a bedöglött autó mellett, és, integetek a felém közeledőknek, hátha megáll valaki, és elvisz haza, ne fagyjak meg egészen ebben a mostoha időben. Jönnek, mennek a fényes automobilok, a teherautók, rám világítanak, még lassítanak is, de meg nem állnak.

Boldog születésnapot, CANDICE BERGEN! Egy szavazás alkalmával ő volt a legvonzóbb nő, a hetvenes években. A világ férfiai szerint. Pedig sokan futottak még… Persze az is kérdés, már nem emlékszem, hogy milyen korosztály és milyen foglalkozású hímnemű-lények voksoltak…

Kihegyezett idő Otthoni öregek szavajárása volt a „kihegyezett sors”, a „kihegyezett élet”, „kihegyezett idő”. A képszerű gondolkodás gyönyörű példáit fedezhetjük föl e kifejezésekben… Énnekem különösen tetszik a „kihegyezett idő”: lovas hírnökök, gyorsfutárok érzékelhették igazán a fogyó idő jelentőségét.

Távolról az örökség vagyon, hirtelen meggazdagodás, melyre áldomást érdemes inni. Karnyújtásnyiról viszont, bármekkora is, hagyaték. Valaki hagyta. Maga után hagyta. Halála által rád. Úgyhogy vagy a hozzá fűződő jó, vagy a rossz emlékek fosztanak meg az örömteli számbavételtől.

Ha minden kötél szakad… Itt vannak ezek a tépett, félig szaggatott drótkötelek — nevezhetném őket a nehézipar idegszálainak is —; itt vannak körülöttünk, mindenfelé, ahol valamit építenek, vagy földet visznek, hoznak, hegyet mozdítanak, folyókat térítenek más irányba, ahol valamit föl kell emelni, tovább kell tenni, valami nehezet mindig, sohasem könnyűt — azért drótkötelek és nem […]