‘Jegyzet’

 

Sarány István: Medveriasztás

2020. július 3.

Vasárnap kétszer is eszeveszetten berregni kezdett a telefonom: a Ro-Alert rendszer értesített vicces, ékezet nélküli románsággal, hogy Csobotfalván – azaz a város másik végén – betévedt egy medve a lakott területre. Nemsokára ugyanaz a berregés azt adta tudtul, hogy ezúttal egy bocsos anyamedve tette tiszteletét ugyanazon a városrészen.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (55)

2020. július 1.

Nyugodt havazások Mert vannak havazások, amelyek láttán ideges az ember. Hogyisne lenne ideges, ha látja: amire a hó hull, annak födél alatt a helye. Nem részletezem tovább a nyugtalan havazások okát, jobban szeretem a nyugodt, szép csöndes havazásokat. Sőt még a hófúvásos teleket is szeretem, ha látom, rákészültünk, előre bebiztosítottuk magunkat a hitvány, szeles idők […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (54)

2020. június 30.

Kicsi a nagyban Nézem a feszülő vashidat a folyó fölött, nézem a hatalmas acélívet, a nehéz és hűvös oszlopokat, az erőt csodálom az egész építményben, a tartást, a kitartást, a vas hatalmát, pontosan kiszámított eltűrését a súlynak, tehernek, csodálom hát a nagyságot a hídban – s míg csodálom, azt is észreveszem: kicsi szegek tartják az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (54)

2020. június 29.

Röstellem Vannak pillanataim, amikor oly szemérmes vagyok (mint most is), hogy valósággal röstellem kimondani vagy leírni azt az ártatlan kis szót is, hogy… Na, ugye… Helyette inkább finom vagyok, és így mondom: alsónadrág. Nos, hogy miért kell ezt a szót egyáltalán emlegetni? Egyszerűen azért, mert a minap valami különös szerencse folytán sikerült az egyik marosvásárhelyi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (53)

2020. június 26.

Hazafelé Szekér halad az úton a szürke őszi délután hűvös hangulatában, szekér halad zizegő, száraz kukoricakóróval megrakottan, halad a szekér, megy hazafelé az öregember is, ott kuporog a rakomány végén, a kiálló deszkán, döcög a szekér, fölötte zizzen a kóró, a sok száraz levél a szélben, úgy utazik hazafelé az öregember, sapkáját fejébe húzza, s […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (52)

2020. június 21.

Csak mondom Végül is nem olyan nagy dolog, ha egy élelmiszerüzlet fölött nincs semmi felírás, csak mondom, hogy nem ártana, ha lenne valami felírás, a fontos az, hogy be lehet menni az ajtón és lehet vásárolni odabent ezt-azt, de a sepsiszentgyörgyi Csíki utcában, a harmincegyes szám alatt, amint ez a kép is mutatja, maholnap be […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Deák Ferenc Pegazusa

2020. június 19.

Kétségtelen, általában a romániai és szűkebb körben az erdélyi magyar irodalomtörténetben a Kriterion Könyvkiadónak meg van a maga mítosza. És hogy ez így történt, abban nagy a szerepe nemcsak a tartalomnak, a bölcs és kiegyensúlyozott, az értékmegőrző és értékteremtő kiadói politikának, hanem a formának is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Hogyan tanuljunk könnyen, gyorsan románul?

2020. június 19.

Ágota annyit könyörgött, amíg vettünk neki egy kiskutyát. Meglepetten jöttem rá, hogy olyan szavakat tud, melyekről nem is sejtettem, hogy tudja őket. Ma is emlékszem, hogyan hajtotta le a fejét, milyen zárttá lett rögtön az arca, ha egy ismeretlen „nénivel” vagy „bácsival” kellett szóba állnia. Ám ahogy az azóta sajnos az örök futópályákra távozó Alma […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (51)

2020. június 19.

Írja az újság… Hangok ömlenek a zongorából, valahogy így mondta a költő, ma talán másképp mondaná, talán így: hírek ömlenek a rádióból… Igen, körülvesznek a hírek, akár a levegő, csupán egy gombnyomás, és tudjuk, valahol mit hagytak jóvá, mi ellen tiltakoztak, miért szálltak síkra, szóval hogy miképpen áll a világ, merre alakul…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (50)

2020. június 18.

Leány az úton Aki Sepsiszentgyörgy és Tusnád között utazik gépkocsival, ezekben a napokban minden bizonnyal találkozik egy lánnyal, akit Császár Erzsébetnek hívnak. Ő ugyanis ott áll minden nap az úton, és integet az autósoknak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (49)

2020. június 16.

Zsíros kenyér Nem tudom, van-e a világon egyszerűbb s egyben nagyszerűbb ennivaló, mint egy jókora zsíros kenyér… Könnyen meglehet, hogy nincs. . Egyszerűbb azét nincs, mert csak le kell vágni egy szelet kenyeret, bekenni zsírral, megsózni, mondjuk megpaprikázni, s már kész is. Nem kell hozzá semmi szakértelem, csak kenyér, zsír és jó étvágy.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Részlet egy készülő magasugrásból

2020. június 12.

Vannak jelentős írók, akik elhúzódva, szinte titokban írják műveiket, mert rájöttek arra, hogy ha előre kifecsegik a cselekményt, az egészből nem lesz semmi. Ezért inkább nem fecsegik ki. Amikor kész az írás, kiveszik a fiókból és azt mondják, na, ez is megvan, jöhet a következő.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (48)

2020. június 9.

A kicsi patak Kevés az olyan falu széles e világban, ahol ne lenne egy kicsi patak. Egy kicsi patak – fűzfákkal, kerek és lapos kövekkel, fürdőző ludakkal, récékkel, apró gyermekekkel, parti csutakokkal, télen havakkal, nyáron habokkal, ősszel falevéllel, nyáron sarjadó füvekkel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (47)

2020. június 5.

Játszóterek E sorokat most tekintsék fölhívásnak vagy meghívónak. Elfogadása nem jár semmiféle különös fáradozással, sem ceremóniával. Annyi az egész, hogy ezennel meghívom önöket a játszóterekre. Arra a játszótérre, amely önökhöz a legközelebb van. Mindegy, hogy mely városban vagy faluban, csak játszótér legyen. Csak gyermekek legyenek rajta.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (46)

2020. június 3.

Az én emberem — Ha ketten vagyunk — mint most is —, az én emberem jó nagyokat hallgat. Mit is mondhatna nekem az én emberem, hogy valami új legyen benne annyi sok esztendő után? Az első világháborút jó aprólékosan elmondta még a két világháború közötti években, amikor fiatalok voltunk, s valósággal lestük egymás szavait és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (45)

2020. május 30.

Szánút Lehet, orosz könyvekből maradt rám a szép szánutak iránti nosztalgia. Lehet, mondom, mert Tolsztoj és Jeszenyin olvasása közben láttam meg leginkább, mi a szép a téli világban. Pedig magam is jártam erdőlni apámmal gyönyörű szánutakon: jól ismerem a porka havak, a nagy havak, az olvadó havak tulajdonságát. Még mesélni is tudnék talán – hosszadalmasan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Megjelent a korondi Hazanéző idei első száma

2020. május 28.

Harmincegyedik évfolyamába lépett Erdély egyik igen markáns vidéki művelődési folyóirata, a korondi Hazanéző, amelyet a székelyföldi nagyközségből elszármazott, illetve az ottani társadalomépítésből részt kérő alkotók, kiemelkedő szellemi teljesítményű értelmiségiek álmodtak meg s hoztak létre a szülőföldhöz való ragaszkodó hűség jegyében.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (44)

2020. május 27.

Útszéli történet Állok a hideg téli éjszakában, állok az útszélen könyökig olajosan, állok a bedöglött autó mellett, és, integetek a felém közeledőknek, hátha megáll valaki, és elvisz haza, ne fagyjak meg egészen ebben a mostoha időben. Jönnek, mennek a fényes automobilok, a teherautók, rám világítanak, még lassítanak is, de meg nem állnak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Sűrűn ismételt fejlövések után is gyanús vagyok

2020. május 26.

N-szer megismételt lázmérésre kényszerült az a biztonsági őr, aki ragaszkodott hozzá, hogy miután ellenőrizte, hogy a nagyáruház bejáratánál szabályszerűen viseljem a maszkot, megmérhesse a testhőmérsékletemet is. De valahányszor homlokomra irányította hajszárítóra emlékeztető elektronikus készülékét, mindegyre hibajelzést produkáltam nála.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (43)

2020. május 25.

Kihegyezett idő Otthoni öregek szavajárása volt a „kihegyezett sors”, a „kihegyezett élet”, „kihegyezett idő”. A képszerű gondolkodás gyönyörű példáit fedezhetjük föl e kifejezésekben… Énnekem különösen tetszik a „kihegyezett idő”: lovas hírnökök, gyorsfutárok érzékelhették igazán a fogyó idő jelentőségét.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Sarány István: Ami késik, az nem múlik

2020. május 24.

Ismételten beigazolódott a mondás, miszerint ami késik, az nem múlik. Hosszú ideig azzal vitte a prímet Hargita megye az országos híradásokban, hogy kisebb a fertőzöttek száma és a lakosság számához viszonyított aránya, mint az ország több más régiójában. Találgatták, találgattuk is, hogy vajon mi lehet az oka? Talán szebbek vagyunk és okosabbak, mint a szomszédos […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (42)

2020. május 22.

Ha minden kötél szakad… Itt vannak ezek a tépett, félig szaggatott drótkötelek — nevezhetném őket a nehézipar idegszálainak is —; itt vannak körülöttünk, mindenfelé, ahol valamit építenek, vagy földet visznek, hoznak, hegyet mozdítanak, folyókat térítenek más irányba, ahol valamit föl kell emelni, tovább kell tenni, valami nehezet mindig, sohasem könnyűt — azért drótkötelek és nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (41)

2020. május 21.

Az udvar gerendái Amikor elrepül az utolsó szőlőlével, a lugasokból megszökik az árnyék. A huzatos, hűvös udvarok fölött ilyenkor láthatók legjobban az udvar gerendái. Piciny túlzással azt is mondhatnám e gerendákról, hogy ők a nagy nyárelőadás kulisszái.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vámszer Géza és a kézdivásárhelyi udvarterek

2020. május 20.

Vámszer Géza (1896–1976), miután rajztanári oklevelet szerzett Budapesten, hazatért szülővárosába, Nagyszebenbe, majd 1926-tól Székelyudvarhelyen tanított. A Székelyföld településeit bejárva rajzokkal és fényképekkel pontosan dokumentálta az ott élők életmódját, népi kultúráját, művelődés- és művészettörténeti értékeit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Maszka hol van?!”

2020. május 19.

Kötelező szabály lett e vírusos időkben, hogy zárt helyiségbe lépve az emberek védőmaszkot viseljenek.Székely kisváros egyik nagyáruházában a magyart hozzávetőlegesen beszélő román asszony látja el a biztonsági őr feladatkörét: összehúzott szemmel végignéz az üzletbe lépőkön. Éppen egy fekete kendős, riadt székely asszonyra förmed:– Maszka hol van?

Tovább | 2 hozzászólás »