Tegnap kész kaland. Megvan az a rettenetes tulajdonságom, hogy ha felkavar valami, teljesen lebénulok. Régi házban lakunk, a yale-t nem kell bezárni, mert aztán nem tudod kinyitni. Ráadásul a kapuhoz két, az ajtóhoz viszont egyetlen kulcs van, folyton meg kell beszélnünk, kinél marad, és az hol hagyja. Nos, tegnap megbolygatott valami. Ema elment aerobikozni, […]

  Szeptemberben Bukarest meglódul. Enescu fesztivál, nemzetközi költészeti fesztivál, Titkos beszélgetés (Discuția secretă), ezt talán leginkább interetnikus költészeti fesztiválnak lehetne hívni, Streetfood… Nagy nevek, kis nevek, ismertek és ismeretlenek, románok, spanyolok, magyarok, amerikaiak, finnek, osztrákok – minden van. Megpihenni nem lehet, csak kapkodni a fejed. Emlékezni a gyerekkorodra, karmesterekre és szólistákra, emlékezni a tegnapelőttre. Elmész, […]

  Úgy tűnik, elköltözünk. Néhány utcával arrébb, közelebb a belvároshoz, bankok és üzletházak mögött lakunk majd, a negyedik emeleten, lift nélkül. Egy fogarasi testvérpáré a lakás, kedves, megértő emberek. Egy nagyváradi házaspár ajánlotta őket, illetve a lakást, akik közül a lány szintén bukaresti, a fiú szintén erdélyi, pontosabban nagyváradi. De hát kapcsolataink mindenképpen transzkarpatikusak, ahogy […]

  De beilleszkedni egy városba, az másféle dolgokból is áll. Például az orvosokból. Mindig is beteges gyerek voltam, most meg már nem is szégyen a betegség. Nem szégyen, de haszontalan. Mindenesetre háziorvos kell először, és én kifogtam egy remek hölgyet egy megállóra tőlünk. Azonnal válaszol mindenre, és még beszélgetni is lehet vele. A diabetológus hölgy […]

  Valamelyik nap megyek a buszon, és Vicsai Zsolttal beszélek telefonon. A zilahi Hepehupa főszerkesztője, lelkes, visszafogott ember, távolról barátok vagyunk, közelről ritkán találkozunk. Mielőtt leszállnék, az ajtónál ülő ember megszólít. Hová való? Kolozsvári vagyok. Én sepsiszentgyörgyi. Mélyen megértem a szomjúságát. Én akkor szívtam egy nagyot a levegőből, amikor a Magherun megláttam egy fogorvosi rendelőt, […]

  Vajon jellemző egy városra, hogy benne áztatunk lábat? De ha addig nem áztattunk, akkor mégis történt valami, nem? Hát akárhogy is, Berkesi Andrásnál olvastam először a lábáztatás felette szükséges voltáról. Volt a Sellő a pecsétgyűrűnben egy Salgó Oszkár nevezetű fejes, aki kéjes lábáztatások közepette, csukott szemmel tudott a legjobban gondolkodni. Csodálatos példa ez arra, […]

  Finnyás vagyok, pedig nem kényeztettek el. Ha turkálóba megyek, a próbafülkében legyen hely, pad, fogas, és lehetőleg ne úgy nézzen ki, mint egy falusi állomás mosdója. Ruhatáram ugyanis hiányos, például nincs rövidujjú ingem. Vagy nem volt, tegnapig. Tegnap azonban ráakadtam egy igencsak elegáns SH-ra a Romana közelében. Sokáig kerestem, Bukarestben olykor érdekes a számozás, […]

  Ha leszállok a buszról, gyakran a Megába megyek. Érdekes, amíg kánikula volt, szakadt rólam a víz, most meg fáj a fejem. Ma hálistennek nem kell a Megába mennem. De tegnap voltam: paprikát vettem meg ásványvizet. Bianca zöldpaprikát, ezt külön a lelkemre kötötték. Ema tegnap nem volt a kiadóban, viszont elköltöztette az autót. A házigazda […]

  Minden nap végig megyek a Ioanid parkon. Vagy majdnem minden nap. Nem nagy park, a Herăstrăunak például vizet sem vihet, de elkellemesíti az embert. Felülök a 381-esre, a nyolcadik megállónál leszállok – nincs türelmem kivárni a Romana másodikját. Elbandukolok a Dacián, a Polona sarkon is tovább, és ott a park. Az egyik kijárata éppen […]

  senki sem ismerheti jobban a várost, mint egy postás, gondolhatták ezek ketten; mert hogy mit gondoltak azt én sem tudhatom, mert én csak az vagyok, akit megkérdeztek, meg aki aztán valamiféle szerepet, – amire ti gyanútlan olvasóim mondhatjátok a jó főszerepét!- játszom, azaz játszottam, mert most meg a lejegyző szerepét (kaptam); de hiába vagyok […]

  Írta: dr. Bencze Mihály   1957.március 27-én tartotta évadnyitóját a Párizsban működő Nemzetek Színháza, és erre hivatkozva 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése határozatban fogadta el azt, hogy ez lesz a Színházi Világnap, és 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot. Az idei színházi világnapon Samiha Ayoub egyiptomi színésznő üzenetét olvasták […]

  Nagyjából egy hétig volt nekem amerikai őslakó ősanyám vagy ősapám. A születésnapomra kapott DNS tesztből bújt elő, de valahogy most odalett. Nem közeli felmenő volt, nem is nevezhető jelentősnek, alig 1%-os ős. Az algoritmus megbízhatósági intervallumának az alsó szegletében húzódott meg, de valahogy mégis megörültem neki, amikor elém került, egy számomra átláthatatlan számítás eredményeként.

Nem tudom, létezik-e, és ha igen, tetten érhető-e a csoda? Csak azt, de azt bizton, hogy szükségünk, végtelenül nagy szükségünk van rá. Mint ahogyan lehetséges, hogy azok, az apró bűvöletek, a megtapasztalásaink, a mindennapos felfedezéseink is, ha odafigyelünk rájuk és felemelkedünk hozzájuk.Mert fel kell nőjjünk ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen kicsik vagyunk.Hogy felfedezzük, csoda maga az […]

Ray Cooney bohózatának bemutatója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban Ülök az előbemutatón az első sorban, mellettem egy fiatalember a párjával. Már az is érdekes helyzet, hogy az első sorban ülünk a férjemmel, általában jóval hátrább szoktunk helyet kapni. Most ide sikerült, barátunk kedvességéből, aki a jegyeket szerezte. A nagy érdeklődésre való tekintettel már nem volt […]

2022. szeptember 20. Ülök 2122-ben a táj pörsenését eltüntető nyíres suttogó fái alatt, Közép-Kürüc csillogó vizű mesterséges tava partján, amelyen az akkor már eltűnt egykori Gyilkos-tó (Viridis Kft. által bérbe adott) csónakjain tölti idejét a boldog gyergyószentmiklósi, aki előrelátó őseinek köszönhetően egy takaros bányavárosban nőtt fel, ahol porszívóval takarították már 75 éve a fasorok között […]

Gergely Tamás köszöntésére A dulimanó talál egy magányos szerzőt a mezőn. Első gondolata, hogy leszakítja, de aztán eszébe jut, hogy értelmetlen kegyetlenség lenne, hát letérdel mellé, és vidáman játszadozni kezd vele; simogatja a szövegeit, fújdogálja a lapokat, hogy táncra perdüljenek, döngicsél neki, mint egy méhecske, szagolgatja a mondatait, majd fogja magát, leheveredik mellé, és békésen […]

Ugye már egy aprócska szócsere után is dúdolja a kedves olvasó a Fonográf együttes napjaink táboraiban is népszerű dalát? Ha igen, akkor már ketten vagyunk. No, de nem dalolgatni szeretnék, habár az sosem árt, csupán tényt közöltem azzal, hogy a táborból írok. Igen-igen, abból a táborból, amelytől egyaránt hangos a hazai és a külföldi sajtó, […]

Az jár a fejemben, hogy színesen is, fekete-fehéren is – ha béke van, szép a világ (Nászta Katalin)* Forrás szerző FB-oldala)

Falun az fut, aki lopott valamit. Vagy aki éppen kési le a buszt, vagy kergeti a medve. Épeszű felnőtt ember, aki se nem lopott, se nem kési le a buszt, se nem kergeti a medve, falun nem fut. Nincs amiért. Kivéve, ha futó az illető, és vidéken lakik.Szokatlan látvány, pedig egyre inkább közkedvelt mozgásforma, főleg […]

Történt pedig, hogy szerkesztettem egy antológiát a kortárs román irodalomról. A kiadó elküldte a szerzőknek és szerkesztőknek járó tiszteletpéldányokat nekem, én meg elkezdtem szertehordani.Tegnap alaposan felkészültem a feladatra. Emlékeztem, hogy az egyik szerző hol dolgozik, emlékeztem, hogy egykori barátom fia is ugyanott, megkértem hát, hogy szerezze meg a hölgy számát. A fiatalember örömmel sietett a […]

– Mivel mindent magammal beszélek meg – mondta Á, idézve B szavait róla -, így senkire nem vethetek semmit. Ha van sikerem, ha nincs, magamat dicsérem vagy kárhoztatom.– Jól el lehet így lenni, tőletek távol, ti gonoszok – mondta ki B azt, amit Á elhallgatott.– Semmi érdemem nincs benne. Még az erőfeszítés sem, amivel véghez […]

Betontömbök karjaiban maradt töretlen és nemesíti Székelykeresztúr városát a Molnár István Múzeum.A székely ember kincsesudvarában a történelmi értékek mellett állandó és időközi kiállítások is megtekinthetőek. Dr. Molnár István (Bordos, 1910. december 17. – Székelykeresztúr, 1997. január 10.), az I. Ferdinánd Egyetemen a földrajz és történelem mellett elvégezte a néprajzi szakot is, majd a székelykeresztúri Unitárius […]

                                                                                              Csutak Rékának köszönettel A tündér olykoregyenesen boszorkánynak tűnt. […]

Tegnap osztálykirándulásra vittük Noémi hatodikját. Mikrobusz, színház, templom, szobor, botanikus kert – volt minden. A végén, míg a buszt vártuk, az egyik gyerkőc odasomfordált mellém, és azt mondta: „Úgy hallottam, szabad idejében költ.” Nem árultam el, hogy minden időben költök, csak azt sajnáltam, hogy valamit mégis válaszolnom kell. Vannak kérdések, amelyeknek lebegniük kellene a levegőben, […]

Templom a természet – ahogy Baudelaire mondja. Van a Bükkben egy csendes elmélyülésre is jó hely, ahol tizenkét évvel ezelőtt, 2006. május elején valaki annyira úgy érezhette valamiért, hogy az egy szent hely, hogy hozott oda egy keresztet, és felszegezte a fára. (Nem tudom, ki lehetett; másutt sehol nem láttam ilyet ebben az erdőben.) Évek […]