‘Jegyzet’

 

Bedő Zoltán: A szerző késhegyen táncolt

2021. június 12.

A koronavírus-járvány miatt bevezetett létszámbeli korlátozások maximális kihasználásával került sor Kovács Levente marosvásárhelyi író Trinidad messze van című regényének a bemutatójára kedd este (június 8.) a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében. A szerző és Nagy Miklós Kund szintén marosvásárhelyi művészeti szakíró, szerkesztő, publicista beszélgetését László Zsuzsa és Tulit Éva színművészek mély átélésről tanúskodó felolvasásai […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Autópályákról – nem a számok nyelvén

2021. május 29.

A romániai autópályák helyzetéről leginkább központi, pénzügyi-gazdasági forrásokból kapunk információkat. Mivel az elmúlt napokban bejártam valamennyi erdélyi autópályát, mai jegyzetemben ezeket szeretném saját tapasztalataim alapján megcáfolni, vagy megerősíteni. Nos, az A-3-on, Nyárádtő közelében, hatalmas gépi erők bevonásával ugyancsak erőteljes munka folyik, szinte biztosra vehető, hogy ez a Marosvásárhelyig terjedő szakasz még az idén elkészül, azután […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Farkas Endre: Arthur elutazott

2021. május 18.

Élt valahol a keleti Kárpát-kanyarban egy medve. Állítólag a legnagyobb volt az országban. Mit az országban? Egész Európa leghatalmasabb mackójáról beszélünk. Azért lett közbeszéd tárgya szegény feje, mert állítólag lelőtték. És nem is akárki. Idejött egy távoli, dúsgazdag herceg és kilövési engedély ide, vadászati kvóta oda, lepuffantotta. Nem tudta, hogy a mackónak neve is van, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Derült égből villámcsapás

2021. április 25.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy nem nagy a hasonlóság a jégkorongozás és a labdarúgás között. Kezdetben ugyanis roppant egyértelmű volt minden. Az egyikben, jó keményen beöltözve, korcsolyával a lábon és hokibottal a kézben egy korong után rohangálnak, a másikban lenge sportszerelésben egy labdát kergetnek.

Tovább | 1 hozzászólás »

Szentgyörgyi László: Poéta és kosárfonó

2021. április 13.

Nem szerette a költőket, bár barátja, akivel kapcsolata legalább három évtizedre nyúlik vissza, viszonylag barátságos embernek látszott. Igazi poétának nem lehetett nevezni, annak ellenére sem, hogy még középiskolás korában publikálni kezdett. Igaz, csak szórványosan, az első kötetig még nem sikerült eljutnia.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter /Ivan Karamazov:/ Ad astra

2021. március 31.

Édesanyám nyolcvankét éves, így hát természetesen nem vették előre. Hívogattam a platformot, mulți înainte, mondta mindenki, de hol Mócson, hol Bánffyhunyadon volt hely, nekem pedig nincs kocsim. Most viszont, hogy a járvány liberalizálódott, végre lett számára hely, várólistára tették, és múlt szerdán levél érkezett, miszerint hétfőn várják.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Az okos varjú

2021. március 25.

Mondtam a testvéremnek, Károlynak, hogy van nekem egy megfontolandó javaslatom az ő életviteléről, mert a mostani nem jó. Azt ajánlottam, költözzön ki a főváros közepéből, menjen ki valahová, egy közeli faluba, ahol jó a levegő és állatok is vannak. Erre azt válaszolta, neki így jó, majd megkeresik őt az állatok, legyen elég nekem a magam […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Schunk Péter: Nincs többé

2021. március 7.

Egy hideg, havas, december végi napon a Belvárosban sétált. Örömmel konstatálta, hogy már nincs McDonald’s a Városháza oldalán. “Na végre, hogy… soha nem is kellett volna ide költöztetni. Csakhogy eltűnt a francba! Nem tudta megállni, hogy örömének ne adjon hangot, és ezt meg is tette az első adandó alkalommal, amikor a Városházával szemközti újságosnál vett […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Hiszek hitetlenül

2021. január 12.

Néhány nappal ezelőtt Ágoston Hugó körlevelet küldött, melyben az firtatta, mit gondolunk a Capitolium megtámadásáról. Erre írtam válaszként az alábbiakat.

Tovább | 3 hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy vers megfejtése

2020. november 16.

Itt jelent meg 2013-ban ez a versem: Vonat Egy képzelt vasúti állomáson Úgy vagyok, mint kifürkészett gondolat, mit valaki kitakart.

Tovább | 1 hozzászólás »

Magyar fotós volt Marilyn Monroe felfedezője

2020. november 8.

Dienes Andor fotográfus köztiszteletben álló erdélyi családban született 1913-ban. Édesanyja tragédiája (kútba vetette magát) miatt 12 éves korában Budapestre költöztek, ahol kezdetben kifutófiúként, majd egy selyemüzletben dolgozott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Ki vezet?

2020. október 31.

Maszk és trikolór. Ez a két illusztrációs kellék szerepelt a leggyakrabban azokon a fényképeken, amelyekkel az erdélyi magyar sajtó, mind nyomtatott, mind digitális változatában a polgármesteri beiktatásokról szóló tudósításait illusztrálta, egyben jelezve azt is, hogy a kisebb és nagyobb városokban, községekben megkezdődött a közigazgatás új időszaka.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Magántörténelem, rádióval

2020. október 27.

A múlt század ötvenes éveinek rádiókészülékeit manapság már csak múzeumokban, esetleg lelkes gyűjtőknél látni. No meg egy-két rádióstúdióban, ahol immár a számítógépek előtt üldögélő, digitálisan vágó, vagy a hangkeverők gombjait nyomogató szerkesztők az előcsarnokban rájuk pillanthatnak, hogy milyen is volt egykoron a szakmának az a végeredménye, amelynek segítségével a hallgatók az olyannyira várt hangokhoz és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Ötven éve – A Hét

2020. október 22.

Kedves hallgatóim, nem is olyan régen jegyzetelő munkatársa voltam ennek a rovatnak a román közszolgálati rádióban. Alkalmi visszatértem oka szerencsére nem az, hogy megint végleg el kell búcsúzni valamelyik kollégától, baráttól, hanem egy – véleményem szerint – országos jelentőségű esemény: ötven évvel ezelőtt jelent meg Bukarestben A Hét című közéleti-kulturális lap első száma.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Nagyanyám főztje – és intelmei

2020. október 17.

Ha azt állítjuk, hogy a hajdani köményleves a szegény ember étke volt, akkor az ordaleves talán a földönfutóké. Mert nem kellett bele egyéb, mint víz, orda és só. Csomborgattam is a szájam eleget, mikor nagyanyám elém tette a mosogatólé-kinézetű löttyöt, sehogy sem akaródzott belemeríteni a kanalat. Hogy meg ne sértsem főztjét, váltig hajtogattam: most éppen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Egy lépéssel közelebb

2020. október 14.

Örömmel látjuk az összefogás jeleit most – a járvány idején -, amikor igazán nagy szükség van rá. És nem véletlen, hogy éppen a művészeti intézetek szorgalmazzák az együttműködést. Jó hír érkezett például Aradról, ahol a román társulat, a Ion Slavici Klasszikus Színház román nyelvű ősbemutatót tartott egy kortárs magyar darab, a Csoportterápia számára. A darab […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Választások után, választások előtt

2020. október 3.

Múlt vasárnap este, a romániai helyhatósági választások hivatalos befejezése után, leültem a tévé és a számítógép elé, nyomogattam a gombokat, hogy minél többet tudjak meg főként a marosvásárhelyi eredményekről, de országos becslésekben, értékelésekben ez csupán egyetlen adatot jelentett a sok közül. Azután eszembe jutott, hogy van nekünk Erdélyi Magyar Televíziónk, hadd keresgéljek annak a háza […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás emlékére

2020. október 1.

Évszámot nem tudok mondani, fogalmazzak inkább online folyóiratban: a Káfé indulása után kerültem kapcsolatba Tamással, amikor az egyszemélyes online lapból irodalmi folyóirattá váltunk. Érdekes sztorikat írt, s küldött, valós vagy csak kitalált történeteket egy kisvárosi múltból, ellenőrizni nem tudtam, nem is akartam. Tersánszkyra emlékeztetett a humora, világlátása, az, amiből aztán biztatásomra a Pingpongregény született, s […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Lapszemle: Csalás, hazugság, képmutatással

2020. szeptember 16.

Egy volt romániai miniszter, olykor pedig parlamenti képviselő, 156 oldalas könyvet írt arról, miket tett azért, hogy miniszter vagy képviselő legyen szép hazánkban. Az úr nevét nem árulom el – nem kívánom népszerűsíteni őt. Miként azok nevét sem mondom meg, akikről a könyvében ír – államfőről, miniszterelnökről vagy a NATO-ban vezető tisztséget betöltő román politikusról, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hm / 59

2020. szeptember 16.

Úgy 15 éve történt, álltam az ablaknál, ahogy szoktam (ha olyan vonaton utazom), és néztem az indulás előtti perceket. Jött egy munkás, komótosan, úgy nyugdíj előtt álló tipikus melós ember, az élettől megnyúlt, búskomor arccal, a szokásos monoton mozdulattal ütögetve szúrópróbaként néhány kereket. Aztán az egyiknél megállt, újra ütött és újra… majd integetni kezdett és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Holnaptól a Káféban: Constantin Noica Filozófiai napló-ja!

2020. augusztus 19.

Naplót olvasni a tiltott élvezetek közé tartozik. Mert egy napló rendszerint bizalmas, személyhez szóló lejegyzéseket tartalmaz. S azokba beletekinteni, bizalmasan belebúvárkodni nem mindennapi lehetőség. Miről is szólnak e lejegyzések? Mindenek előtt az életről. A mindennapokról. A lejegyző belső világáról. Gondolatairól. Szándékairól. Nem egyszer a hallgatásáról. Bánatáról, szkepticizmusáról.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vírus a pályán

2020. július 25.

Itt aztán lesz média háttér, lesz amiből válogatni – gondoltam magamban, amikor úgy döntöttem, hogy szerda este megnézem a Sepsi – Steaua Románia Kupa foci döntőt, hiszen több hazai tévé sportcsatorna mellett a Hargita megyei napilapok is külön hírben hozták le, hogy a székely csapat eddigi teljesítményére, a döntőbe való jutására tekintettel még a magyar […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (61)

2020. július 11.

Tavaszi hangulat Most mondja épp egy városi barátom nagy szenvedéllyel: nézd, micsoda ereje van a tavasznak; itt ez a macskaköves út, naponta százával járnak rajta az emberek, de azért kinő a fű a kövek között. Hát nem csodálatos? Mondom, az bizony, csodálatos, és közben arra gondolok, milyen jó lenne ilyenkor szétnézni ott is, ahol az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Régi Zene – 40

2020. július 10.

„A közönség éppen úgy része a fesztiválnak, mint a muzsikusok”. Ezt a mondatot szó szerint lejegyeztem azon a nem online, hanem valós térben megtartott sajtótájékoztatón, amelyet néhány nappal ezelőtt a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezett Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán, pontosabban annak szabadtéri színpadán, az újságírók számára egymástól két méter távolságra állítva fel az összecsukható székeket. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc pillanatképeiből (60)

2020. július 10.

Babák Akinek…alkalma van meglátogatni a csíkszeredai múzeumot, mondhatom, szerencsés ember. Olyan kiállítást tekinthet meg ugyanis, mely Hargita megye valamennyi községében jelenleg még látható népviseletét mutatja be. A kiállított modelleket egyszerűen “babáknak” nevezik a múzeum emberei, valószínűleg azért, mert méretük kicsiny, nem haladja meg a fél métert.

Tovább | Nincs hozzászólás »