olyan bizonytalan minden elejtenek s hullunk, mint lőtt madarak ha kifogna is valami

Kedei Zoltánnak a ceruza és ecset mellé tollat is adott a kezébe az Úr. Vigaszként talán a felhőtlen gyermekkor elveszett édenéért, az ősi tulajdonból kiakolbolított és a lét peremére taszított család kálváriájának enyhítésére, a tehetség és szorgalom szerinti tisztes boldogulás hiányának pótlására.

Mail-interjú Nászta Katalinnal * Kedves felkérés érkezett Cseke Gabitól, hogy készítsek interjút veled a számítógépes rajzaidról. Mert azok jók. Én pedig állítólag jól kérdezek… Lehet? Legyen. * Kissé zavarban vagyok, hiszen én színésznőnek tudlak… „Színésznő, Szentgyörgy”, ezt dobja ki az agyam. Mesélj azokról az évekről, számodra nem az a meghatározó alap? Mi volt a legkedvesebb […]

A képzőművészet már régóta lemondott arról, hogy egész egyszerűen csak utánozza a valóságot, a művészek a rendelkezésükre álló vizuális eszközökkel új üzeneteket fogalmaznak meg, amelyek korántsem öncélúak, hanem eljutnak az arra érzékeny befogadókhoz. Van aki színekből, formákból, vonalakból, üresen hagyott felületekből alkot és így keresi meg az új összefüggéseket, van aki a teret, az arányokat […]

Ziffer Sándor képe alá Úgy fekszenek a bivalyok, darabonként a pocsolyában, mint négy-öt szarvas sziklafok, négy lassú most a sársohában,

Álmok masíroznak szemem alá árnyékuk az űrben lángol a zene megreped fülemben

A marosvásárhelyi Ardealul kiadó égisze alatt jelent meg nemrég fenti címmel az a kétnyelvű (román-magyar) versantológia, mely Demény Péter és Kocsis Francisko tolmácsolásában ízelítőt ad a Romániai Írószövetség marosvásárhelyi fiókja költő tagjainak költői alkotásaiból. A válogatás jelzés értékű, a fordítások míves munkáról árulkodnak: messzemenően lehetővé teszik egymás költészetének kölcsönös megismerését és érzékelését. A huszonhét román […]