( Ghyczy György festményéhez.) A hosszú útat, amit megtettFelejtené, mert hirtelenAz új ösvény már vérveresbenKígyózik léptei elé

Megint viszik és kattan,hasít az ásó,az olló még piszmog rajta,módosítgatja itt-ott.nem lesz könnyű – az árnyékformája változik.Szaporodnak a fertőzések,havazni kezd a ravatalnál.menni fog ez is, minden rendben.szorítja, titkárnő kérem?nekem is feszül,hagyja, majd lehúzom én.

Áldott legyen az, aki haszontalannáüdvözül át – akinek sikerülkiiktatnia testalkatrészeit aforgolódó idők csavarrendszeréből.

aztán, ha este lesza bánat sem ismer felcsak a hold, aki les (nk)2022-09-10

Én meglátlak, te belátsz,én megismerlek, te beismerszelőbb vagy utóbb. Te lekötsz, én megkötök benned,te elvetsz, én megvetlek,ha esteledik.

Ne sörj, ha es, ne részletedj,ne sírj, ne részegedj, ha es.A fa vág, hegyes tű – nono,hegedűvonó a faág.

Minden álmom egy-egy zabolátlanképregény, se vége se hossza,a közepe óriási fekete lyuk.Ne kérdezz folyton, ha odatévedszhátrálj ki belőlem virradatig,a szorongás süvítő ólomgolyó, lábam és kezem állati, válaszom halott,a verőereim indák vagy venyigék,a szívem mészkőből faragott ornamentum,vasárnaponként többnyire elsiratnak.

 Éppen lefektették az útra, amikor arra jött egy mezítlábas ember. Kérdezte, mi a kapu sorsa. Eladtuk, mondták a férfiak. Kinek, kérdezte a mezítlábas. Görgényoroszi román ember viszi, azt mondta, főzdéje van, nem is hitte volna, hogy Mikházán találja meg a száraz faanyagot, jó tüze lesz az üst alatt. De hiszen ez a plébános úr, nézték […]

Két Balási testvér, két nem akármilyen fotós. Makrokozmosz és mikrokozmosz. Álmos asztrofotóiról Munzlinger Attila, Csaba megfigyeléseiről jómagam beszélek ma, csütörtökön 18 órától a csíkszeredai Megyeháza Galériában. Keressük közösen a találkozási pontokat, amelyek Botár László plakátján is látszanak. Forrás: szerző FB-oldala

Mert tudom, valahol mégis,valahol talán,valahol ott.A lajhárok sejtik,a lényeg máshol,itt csak a lomha test.