Epilógus Mielőtt még egy pillantást vetnénk arra a két emberre, akit e regényírója leginkább szeret – igen, Ildire és Attilára -, vessünk egy pillantást a többiekre, akik ugyan epizódfigurák voltak, de sorsuk nem mellékes fentebb említett szerzőnek, aki őket is megpróbálta szeretni vagy legalább is érteni. Judit szép lassan megvigasztalódik, bár a büszkesége nagy sebet […]

Beletelt egy hétbe, mire Attila vissza tudott menni Pestre. Miután kiengedték a kórházból, fel kellett hívnia a rendőrséget, és csütörtökre kapott időpontot. Ildiék nem tettek feljelentést, az egész merő formalitás volt, de túl kellett rajta lenni. A többi ideje szabad volt – nem igyekezett semmivel megtölteni. Elment Endréhez, aki újrat megpróbálta rábeszélni, hogy dolgozzon a […]

Nem emlékezett, hogy került vissza a kórterembe, és arra se nagyon, hogy megfésülködött, és a tükörbe nézve bosszankodott, hogy borostás. Annyira félt, hogy Ildi elunja a várakozást vagy meggondolja magát, hogy épp csak valamennyire hozta rendbe a külsejét: megigazította a köpenyét, hátrasimította a haját. Kényszerítenie kellett magát, hogy ne fusson a lépcsőn – még sajgott […]

Judit a nagyvizit előtt érkezett – elegánsan, egyszerűen, szorongva. Attila látta a meglepetést és elismerést a 4 ágyas kórteremben fekvő betegtársai szemében: és mégse érezte szerencsésnek magát. – Menjünk le a büfébe – mondta, és felvette a frottírköpenyét, amit otthonról hozott be az anyja. A kórterem a 2. emeleten volt, a büfé a földszinten. – […]

IV. STÁCIÓ: ZUHANÁS Amire a harag lendületében Attila nem gondolt, az az volt, hogy nemcsak ő töri össze Szigetiék kocsijának a hátulját, hanem az ő autójának az eleje is gallyra megy. Magáról nem is szólva. Arra ugyan nem számított, hogy a ház előtt parkoló kis Toyotában bárki tartózkodhat, de ő ott ült a vezetőülésen, és […]

Váradiné telefonja után Gajdosnénak volt néhány órája, hogy összeszedje a gondolatait, mielőtt a férje hazaért volt. Már amúgy is felpaprikázódott kedélyét tovább rontotta, hogy Gajdos nem osztozott mélységes felháborodásában, hogy egy szoknyavadász furakodik be a családba.– Éva, az isten szerelmére! – mondta, miközben az asszony fel-lejárt a nappaliban. – Mit bizonyít ez? Senki se gondolta, […]

Judit vetélése fájdalmas volt, de mégis, Attila csak magának – és magának sem könnyen – elismerte, hogy bár örült a babának, nem viselte meg nagyon az elvesztése. Talán azért, mert még fiatalok voltak – és ami most elveszett, később nem fog. Vagy talán mert nem volt még kész ezt igazán komolyan megélni, akarni – ez […]

Hogy Judit mikor megy majd el Attiláékhoz, az még kérdéses volt. Igazából két ünnep között tervezték, de az ausztriai kirándulás közbeszólt. Attila nem nagyon bánta, tartott kicsit tőle – nem akarta anyját és a családját feszélyezve látni, és tudta, hogy úgy látná. Persze, meg kell lennie – de majd találnak új időpontot. Mondjuk, februárban, az […]

És ez az élet csak egyre változott. Kezdődött azzal, hogy Attila némi unszolás után végül is átköltözött Judithoz, habár az albérletét még nem mondta fel. Judit – és ő is – ezt felesleges pénzkidobásnak tartotta ugyan, de mégis szeretett volna egyelőre megőrizni egy kiskaput – ha nem is vissza, mert arra nem vágyott, de a […]

Hétfő reggel Attila beszorult gyomorral érkezett az irodába. Gajdos már bent volt, hallotta a motozását, aztán azt, hogy hosszan telefonál. Már fél 10 felé járt, amikor kinézett az ajtaján, és csak annyit mondott: – Attila, ma ebédeljen velem. Van itt a közelben egy étterem, jó a konyhája. Attila bólintott, és komoly kétségei voltak, vajon egyetlen […]

Attila arra gondolt, hazautazik a hétvégén, az első adventi vasárnapot amúgy is így tervezte, és beszél a szüleivel. Megpróbálja felkészíteni őket. Ami Gajdost illeti, abban maradtak, hogy Judit meghívja a szüleit adventi vacsorára, ahol mindent elmond. Attila nélkül. Mindketten azt gondolták, jobb lesz így. Judit azért, mert ismerte az anyját. Attila pedig nem akarta látni, […]

Arra ébredt, hogy dühöng a vihar. A szél elszabadult a parton, felkapta az ott lévő tárgyakat, asztalokat, székeke t- és valami hangosan, ijesztően nekiütődött a stégnek. Megélénkült a folyosó, látta, emberek rohannak ki elkapni, amit el lehet. Gyorsan magára húzott egy pólót, és szaladt ő is utánuk. Szinte rögtön bőrig ázott, és kegyetlenül fázott a […]

Judit nagyon is látta Attilát, és neki is gyorsabban kezdett verni a szíve. Látta, hogy lesoványodott, és ez valahogy megindította. Azt is látta, hogy nem néz rá, és élénken magyaráz egy kisebb társaságnak, amelynek nőtagjait – Judit biztos volt benne- már levette a lábáról. Mindenképp beszélni fog vele – ezt még indulás előtt elhatározta. De […]

Ez a kis elégtételféle sokat segített Attilának. A remény, hogy a válasza többé-kevésbé eljutott a lányhoz, és a szavaiba csomagolt üzenettel végre odavágott, valamennyire visszaadta a nyugalmát, ha nem is a jókedvét. És persze az idő is tette a dolgát. Emellett két hét szabadságra ment, amit otthon töltött a szüleinél, és habár a kisváros „kis” […]

Gajdos Judit nem egészen azzal a szándékkal posztolta ki a teniszpályás képeket, hogy Attilát kijózanítsa. Igazából az együtt töltött estét követő érdektelensége addig tartott, amíg rá nem jött, hogy Attila „nem fog teperni”. Amint megértette, hogy a „Bízzuk a véletlenre” mondatát nem követi számos üzenet, amelyben Attila újabb találkozóra próbálja rábírni, érdektelensége heves érdeklődésbe csapott […]

Első dolga az volt, hogy megnézze, válaszolt-e valamit a lány, és bántotta, hogy nem. De reggel volt, talán nem is nézi ilyenkor a telefonját, ki tudja, mi a programja, hova megy, hova siet. Majd később biztos reagál. Ez az érvelés azonban nem volt elég – Attila gyomra görcsbe rándult, és nagy, erőltetett kortyokban ment csak […]

Másnap Attila lába viharos javulásnak indult. Azt tervezte, hogy ír egy sms-t Juditnak, mikor mehet el a biciklijéért. De a lány megelőzte, mert kora délután felhívta: – Szia, otthon vagy? Megyek Zuglóba, ha megadod a címed, elviszem a biciklit. Attila megmondta, de közben bosszankodott. Jobb lett volna nem látnia a lánynak a lakótelepet, ahol – […]

Miután bement a lakásba, Gajdos Judit töltött magának még egy konyakot, és leült a nappalijában. Mint tudjuk, azzal a szándékkal hívta meg Attilát, hogy revansot vegyen, a fiú nem-lelkesedését megtorolja, megbizonyosodjon arról, hogy annak tartózkodása mögött nincs semmi, csupán tartózkodás, ő pedig megnyugodva besorolja a nem-érdekesek közé, és szélsebesen elfelejtse. Ehelyett ott tartott, ahol a […]

A zamárdi út óta Gajdos mintha lazított volna azon a feszességen, amivel Attilát kezelte. Először is elbeszélgetett vele az út részleteiről, megkérdezte, szeret-e vezetni, és ettől kezdve el-elejtett egy-két nemhivatalos megjegyzést, mondatot. Attila úgy találta, nagyon is megérte az az éjszakai műszak. Gajdos még Attila családjáról is érdeklődött, és mintha nem lett volna olyan érdektelen. […]

Gajdos Judit ellenben megnézte magának Attilát. Nem nagyon volt ugyan kapcsolata apja beosztottjaival, de azt megszokta, hogy keresik a kedvét. Az a láthatatlan páncél, ami Attilát körbevette, meglepte. Az pedig még inkább, hogy napok múlva is eszébe jutott, ahogy rezzenetlen arccal, elszánt semlegességgel ül a volánnál – miközben a pesti fényekben meg-megvillant vonzó arcéle. Bántotta, […]

Forró volt a nyár, és Attila, miután beszereltette a lakásba a tulajdonos hozzájárulásával a klímát, hét végén is inkább Pesten maradt. Péntek esténként amúgy is dögfáradt volt – a Szigeten letudott futás után a nyitott ablaknál sorozatot nézett. Csöndes utcára nyílt az ablak – hamar elaludt. Egy júliusi este is már félszendergésből ébresztette fel a […]

III. Stáció A magasban Gajdos betartotta a szavát – nem Attila főzte a kávét. Ezenkívül azonban rengeteg minden mást csinált, többé-kevésbé kedvvel. Változatosak voltak a feladatok, és bár valóban a képzettsége és intellektusa alatt maradtak, a logisztikai kihívások lekötötték. Nem nagyon zavarta, hogy elszigetelt volt abban a csupaablak irodában – a többi alkalmazottal gyakorlatilag alig […]

Gajdos mást gondolt erről. Attila minden bizonnyal meglepődött volna, ha sejti, hogy a férfi nemcsak a nevét nem felejtette el, hanem a konyakospohár mellől való hirtelen felpattanását sem. Jó szeme volt – és rögtön látta, hogy Attila büszke és érzékeny. Jólesett találkoznia valakivel, aki nem a megszokott, fárasztó szervilizmussal viszonyult hozzá. Beosztottjai nagy része megbízható […]

Gajdos István, az egyik nagyvállalkozó, akinek a szobája szomszédos volt az övével, nem volt ilyen előrelátó, és amikor bekopogott Attilához, az készségesen segített. Mielőtt a férfi kiment volna a kölcsönkapott átalakítóval, szükségét érezte, hogy néhány szót váltson Attilával, ha már szívességet kért tőle, mert „von hause” hozta magával a jó modort – sokgenerációs jogászcsaládból származott […]

Ildi is ezt érezte – ezt akarta érezni. És addig, amíg bele nem ütközött Mészáros Juliannába, és egy villanásnyi fénysugárban meg nem látta Attila arcát, így is hitte. Sokat dolgozott rajta. Utolsó találkozásuk emléke hetekig tartotta benne a lelket, de aztán az is „elfogyott”. Muszáj volt valamibe kapaszkodnia, hogy ne zuhanjon a teljes reménytelenségbe. Elkezdett […]