Egy „sójáról híres”, meg nem nevezett délnémet kisváros keletkezése, történeteés szokásai rajzolódnak ki Nádas Péter: Az élet sója című kisregényében.Kíváncsi lettem, melyik ez a város. Az első fejezetben említett Hotel Hohenloheszálloda honlapján éppen első olvasásom idején hirdették a „Salz&Sole” („Só&sólé”)elnevezésű napokat. Az ajánlatban szereplő só szó sejttette velem, hogy jó helyenkapizsgálok. A sójáról híres […]

Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.     Guelminó Géza – Gézike. Ahogy saját magát látja. Hogy hogyan, miért veszett el istenadta tehetsége – már írtam. Felesleges ismétlésbe bocsátkoznom.   Az eddigi Guelminók

  1926-ot a transzilvanizmus gondolatiságában bekövetkező fordulat évének tekintem. Ekkor, a helikoni íróközösség megalakulásával kezdődött el egy olyan folyamat, melyben az eltérő világnézetek tudomásul vették az együttműködés kényszerét. Ugyanis a cselekvésbe fordulás időszakában még nem ez volt jellemző. 1920-ban csupán az Erdélyi Szemle egyetlen lapszámában kétféle ideológia ütközött. Az egyik: Reményik Sándor – az új […]

  búskomorság fiatalon   nincs injekció mitől elfeledhetne téged az ember   Budapest, 2024. IV. 12.     meztelen álom   ha felébreszt a zavaros álombeli meztelen futás   konok tilalmak zavaros világába pottyansz hírtelen   vár rád a reggel úgy tűnik választhatnál melyik világon   élj vagy vegetálj szíved óhaja szerint a megfogható   […]

  Az 1937-es Vásárhelyi Találkozó már a fentebb említett, sok szálon bonyolódó ellentmondásnak a terméke és kísérlet a feloldásra-összehangolásra. Láttuk: már évtizedekkel a háború előtt tudatosodott az erdélyi vezető értelmiségben, hogy Erdélyben az együtt élő, de egymástól végtelenül különböző nemzeteknek meg kell találniuk valamiféle építő jellegű együttműködést – természetesen magyar vezetéssel, a mélytörténelemből táplálkozó magyar […]

  Megváltásig már megtanultam annyit hogy mennyit nem tudok passzol hozzám arasznyit a sajátos gondolathurok benne kezek-lábak és a fej félreértésekért felel felejteném mennyi volt a jel torokban szorulok tőle el és lejjebb is adom akad hogy kiborít komoly kis fogadalom szándékból domborít de nem csinálom jobban félelmek növő halmazán kucorogva az én roppan és […]

  1910-ben, még erdélyi magyar dominanciahelyzetben fogalmazódnak meg azok az egymásnak feszülő kettősségek, amelyek egy szűk évtized múltán az erdélyi magyarság számára már feloldhatatlan nemzetilét-paradoxont jelentenek majd, s amelyeknek egybesimítására alkalmasnak egyedül az irodalom és a kultúra mutatkozik. A transzilvanizmust tehát 19. századi kezdeteitől ez az ambiguitás jellemzi: formailag ideológia, amit a politika küzdőszelleme működtet; […]

                        A transzilvanizmussal kapcsolatos kutatások terén 1990 körül következett be radikális változás. Mindaddig szinte kizárólag mint a sajtót, kiadói tevékenységet, írói csoportosulásokat magában foglaló irodalmi jelenséget vizsgálták. (Arra most nincs tér, hogy ennek magyarázatát részletezzük: miszerint az irodalom volt a Trianon utáni erdélyi magyarság társadalmi életének egyetlen olyan szegmense, melynek kutatását a szocializmus tudományossága […]

    4.04. Daan nevű város negyed. Félek az új ízektől, az ismeretlen ételek és italok hatásától, rajta kapom magam, hogy a gasztronómiában is a biztonságot keresem. Otthonom az egész világ, ahogy eddig megismertem, beleértve az ízeket, a szagokat, a recepteket. Most pedig idegen terepen járok, bevetésen vagyok a dzsungelben. Dán, lengyel, nigériai, indonéz, indiai […]

Van, akinek elpárolgott a Káféja, másnak csak egszerûen kihûlt, a szárazság miatt pedig megdrágult a brazil kávé. Vannak még beérkezett szövegek, ezek meg fognak jelenni, és várunk megbeszélteket. Továbbá nosztaligia-albumokban napvilágra kerülnek a Káfé hûséges barátainak, egykori szerkesztõinek mûalkotásai. (gergely)   A Káfék története A Káfé logóját Pusztai Péter készítette. A fejlécen díszelgõ kávéscsésze egykori […]

      Robban a magány rajtlövése, de csak másnapra süketít.     Budapest, 2024. VII. 9.

    Mindenki tudja, mindenki lépi. Virágot hoznak járgánnyal. Megjegyezném a járgány rendszámát, de reménytelen. Nem fér ceruza a gyászruhába. A gyászruha hibátlan és magasról tesz arra, hogy napló.     Budapest, 2024. VII. 9.

    észrevétlen magányomat halasbicskával körbe karcolja a gyász ma egész nap szoktattam magam hozzá de félek a holnapi ébredéstől becenévvé törpít egy egyszerű hiány egy hatalmas hiány törpít becenévvé     Budapest, 2024. VI. 24.

  DEMÉNY Péter:   Húsz évvel ezelőtt arra gondoltunk Dávid Gyulával, hogy jó lenne sorozatot indítani. Olyan életinterjúk jelennének meg benne, amelyekben a színészek vallanak magukról. Az a nemzedék, amely 2004-ben hetven körül járt, pályája nagy részét a diktatúrában töltötte, fényévnyi távolságra szinte minden tévéfelvételtől. Legalább így örökítsük meg őket. Az ötlet nagy sikert aratott, […]

3. 19. Esős reggel, 18 fok. Tegnapelőtt 28 volt. Február 12-i érkezésem óta hol 20 fok van, hol 30. A ház körül ismeretlen madárhangok és érthetetlen emberi szavak. Öt hét után az idegenség már otthonos.     Tegnap rájöttem, hogy visszautazásomkor nem ugyanarról a sanghaji repülőtérről indul a gépem Frankfurtba, ahova Tajpejből megérkezem majd. A […]

  Az évek várostól városig vezető léptei apránként megnyúlnak. Állok, fürkészem a sovány földet, úgy tűnik, a szüntelen küzdelem, bolyongás és keserves babér évei sírig tartanak, akár a rám bukó szél, mi lényem szikkasztván szikkasztja.   E bolyongás nem lelhet beígért fundamentumot, a felőrlődést csökkenteni sincs esély, talpam alól nem bukkan elő a megérdemelt rög […]

  Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.     Komjáti Eszter – Eszti. Hogy boszorkánynak miért ábrázolta, nem tudom. Talán azért, mert akkori szemmel nézve nem a legcsinsabbak közé tartozott? Apám egy megjegyzése […]

  Több vagy, mint a reggeli harmatom, amely napkeltét és napnyugtát felülmúl,  több, mint a tenger árapálya vagy korallja, több, mint egy ismeretlen esőerdő hasadása. Te vagy a lelkitársam. Természetem társa.  

  15. A tajvani antikommunista diktatúra ugyanolyan házakat épített az ötvenes-hatvanas években, mint ebben az időben a kommunista diktatúrák. Tézis – antitézis. Ráadásul a pártszervezés, a demokratikusnak nevezett centralizmus, amelyből a kínai-tajvani nacioanlista kuomintangban és a kommunizmusban is csak a centralizmus volt igaz, a lakosság egymás elleni megfigyelői beszervezésének hasonló gyakorlatai, ma már inkább egy […]

  A sáfrány-szegélyű tengerparttól a magasságos ég sötétkék dómjáig arany létraként emelkedik öt bolygó meg a tündökletesen zsenge hold. Ma a vadvirágok első tűzijátéka: sárga ibolyától, kék szemű fűtől ujjongott domboldalunk. Ily ragyogással ér véget ez a fenséges nap, március 10. – Az egész télen át tartó halálmegvető bátorság, a hóban folytatott nagy küzdelem ellenére […]

  Cikkemben megpróbálom érzékeltetni, hogy neves személyiségeink hogyan éreztek rá a matematika és irodalom kapcsolatára. Ady Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, 1919. január 27.) az előző századunk költői hatalmassága, hazafi volt és forradalmár, példamutató magyar és európai gondolkodó. József Attila (Budapest, 195. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) mindössze harminckét évet élt, […]

  02. 11. Tizenkét óra harmincöt perckor szállunk fel. Három-négy óra múlva elhagyjuk a Kaukázus légterét, besötétedik. Tudom, hogy diktatúrák alszanak alattam. Akikkel szemben most itt tizenegyezer méter felett és mínusz hatvan Celsius-fok alatt ugyanolyan biztonságban vagyok, mintha demokráciák lennének. A sehol léghajóján utazom. És a kérdésre, hogy hány óra van, az a válasz, hogy […]

  Eugenia Brediceanu asszonynak   Vonszoltam magam, szenvedésben. Tán a bennem túlcsorduló lélek viselt meg.   A dombok fölötti virradat épp szemhéját, kialvatlan szemét nyitotta.   Zavartan kérdeztem magamban: Nap, hogy tudsz még mindig ujjongani az égre gördülésnek?   Aztán, ahogy azon az álmatlanság verte reggelen ólomléptekkel hol erre, hol arra bolyongtam, egy rejtett zugban […]

  időről időre  látom benned  a szépséget, és a sötétséget.  Mindkettő zseniális.

  vonat az állomáson lám lám betolat szabadul mindjárt a lépcső s te felrakod a cókmókodat szoknyád meglendül feszülő lábad fölött utadat jól bemérték víg vasúti mérnökök óránkra nézünk öt perc és elrobog a vagon hiába szólnék hát ülünk hallgatagon