a köldöknézés színes unalma a fentről nézés széles derűje mikor, tegyük fel épp süt a nap a perspektíva, ha oldalról látsz rá vagy alulról, enyhén dőlt szögből mindig más, nem ugyanaz az édenben mikor még szellemvakon mászkáltunk fái közt a kertben azt láttuk, ami az élethez kellett minden bennünk volt, estelente Vele beszéltük […]

„Nem tudom felfogni a végtelent/de elfogtam egy véres csillagot”   Gyéresi Júlia Rafi-versfélórája Interjú Gyéresi Júliával

„Fádalmak szültek téged…”   Gyéresi Júlia Rafi-versfélórája Interjú Gyéresi Júliával  

  Nem születtem újságírónak, de arra bizonyítékom van, hogy már tizenhat évesen tudtam, az akarok lenni. Ezt éppen az első szerelmemnek írtam meg, s a megsárgult lapocskát nemrégen kaptam vissza tőle. Megőrizte. Hatvan évig. Nem úgy, ahogy én a naplómat, amibe lejegyeztem. Oly sok helyen éltem már ebben a kis hazában, hogy ki tudja hová […]

„Kínszavak, kénszavak, sós szavak, tûzszavak, vágyszavak, létszavak, végszavak.”   Gyéresi Júlia Rafi-versfélórája Interjú Gyéresi Júliával  

  Olvasom Szávai Géza Torzmagyarját, mivelhogy nemsokára tiszteletét teszi Egerszegen, reményeink szerint, mint meghívott. És sajnálom, hogy nincs még egy életem. Ezt a sommás kijelentést korábban abban a hiszemben tettem, hogy maszekba küldöm a Káfénak. Csőbe lettem húzva. De nem haragszom. Folytatnom kellene ugyanis, hogy mit tennék, ha lenne. Még egy életem.   Kiegészítésül Annyi […]

  Mit olvasok, mit írok? Vagy inkább milyen rajzok, képek foglalkoztatnak) Talán visszakérdeznék: mikor? Most, ebben a pillanatban, vagy úgy általában, az utóbbi hónapokban? Válaszolok mindkét lehetséges kérdésre.     Legutóbb, pár napja tettem le Jókai Anna Átvilágítás című önéletrajzi kötetét, ami véletlenül került kezembe, beleolvastam, gyorsan eldöntöttem, hogy ez tetszik, és szinte egyszuszra, másfél […]

  Futok a lelkem titkai után Ó kedves Káfé, megtisztelő a kérdés, hogy mit írok, mit olvasok. Nálam az írás, nem is hiszed el, egy pillanat szülötte. A téma lehet, hogy főzés közben pattan ki a fejemből, de az is lehet, hogy egy madár röpte, vagy épp egy lusta macska látványa adja az ihletet. Nem, […]

Azt kérded tisztelt Kafé, mit olvasok épp most? Eléggé önző módon, lásd az alábbi szelfit, saját írásaimat: egy regényen és több novellán dolgozom párhuzamosan. Az Angyali üdvözlet munkacímű regény egy félig bosnyák-félig magyar lány fejlődéstörténete, ha úgy tetszik, sok korabeli dokumentum/vendégszöveg felhasználásával, ugyanis 12 évesen menekítik át Szarajevóból Szegedre, a háttér a boszniai háború és […]

  Ön nemrég Rafi Lajos verseit mondta, nem is keveset, félórányit a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Miért Rafit? Hozzászoktunk, hogy ezek a versek a költő előadásában bukkannak fel itt-ott, most mintha újjászületése lenne a fiatalon meghalt költőnek: könyv jelent meg a minap róla, egyre többen már nemcsak mint érdekes személyiségről írnak, hanem a költői termeséről, színészek […]

                                                                                                                         Ahogy öregszik az ember egyre gyakrabban kapja magát azon, hogy összegez. Felteszi a kérdést, milyen is volt az ifjúságunk? Érdemes volt küzdeni, gyakran szenvedni? Mennyi volt benne az öröm, és mennyi az üröm? Nekünk, akik egy diktatúrában szocializálódtunk, sőt történészek elég egybehangzó véleménye szerint, a legutolsó, legsötétebb kelet-európai diktatúrában. Sokan úgy érzik, ellopták, […]

Ezt a levelet küldtük ki a Káfé barátainknak: Barátom! Olyan a Káfé, mintegy bukópatak: most éppen egy ankétra készül – kérdése: Trump Amerikája most barát vagy ellenség? Kérlek, válaszolj a kérdésre röviden (lehet egy szó a válasz) vagy hosszan (max. 60 sor). Az ankétot tehát a Káfé közli a beérkezés sorrendjében. Köszönön, Gergely Tamás   […]

  Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.       Tukacs Rózsa – Tuki-mama. Országos ifjúsági bajnok súlylökésben. Mint ilyen, közkedvelt volt, de inkább mogorva. Középiskola után elkallódott. Ő sincs közöttünk.   A […]

  Fehér Illés: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.   Bárkányi Mihály – Misi. Csendes volt, de közkedvelt – mert a szakszofon, ha ő fújta, csodásan szólt. Közgazdasági egyetemet végzett – hamar távozott.   Guelmino […]

  Mint egy puma, úgy rohannak fejemben a gondolatok. Félek, elfutnak előlem a szavak nem tudom majd mire gondolok. Ó, csak álmodom.   Gyülekeznek az égen az állatok, nagyot ugrik az antilop. Nem megy ki a fejemből Tóni, Ondika, s látom ám, hogy Lőrinc pisilni készül. Szegény dinnyék…   Na én sem veszek már ezekből, […]

       A forgás, az kap meg. A sodrás, a lendület.    Forgó test, karját, lábát nem látni, mintha be lenne fáslizva. Gyolcsba pólyált balett.    Egyáltalán nem komor, nem a Duna. Nem a Dunába vagy a Visztulába, a ruandai Kanyarut átszelő folyóba belőtt áldozatok sora, nem. Hanem… Hanem, mint az Olt a Vöröstoronyi-szorosnál. […]

2025. július 29-én töltötte volna be a 84-et   A Káfénak https://ujkafe.website/ kezdeti, vakmerő időszakában történt. Még megvoltak a Café Drakula meg a Café Tífusz, a késõbbi Perforál rovatai az internetes lapnak a Moshu által szerkesztett periódusában, bár egyre kevesebben mertek válaszolni a kérdéseire (változtak az idõk, 2010 után egyre jobban szorított a félelem), s […]

  Hogy senki se gyártson fegyvert? Hogy nem lehet megoldani? Dehogynem! Összefogás szükségeltetik és modern technika, de lehet. Többlépcsős a javaslatom, íme: Először is a már meglévő fegyvereket kell megsemmisíteni. Olyan vegyi anyagot szórni le az égből vagyis a Föld körül forgó szatellitákról, amelyiktől a fém – puskacső, golyó, ágyú – megpuhul, meglágyul, használhatatlanná válik. […]

    Meglepődöm: az egyik irodalmi internetes lexikonban az áll, hogy a ma ünnepelt, a Marosvásárhely közelében élő, a Látó egykori valamint mostani tisztelebeli szerkesztője, Láng Zsolt a Bukarestben szerkesztett Ifjúmunkásban közölte első szövegeit. Szövegeit, írom, mert nem mindenik próza. Az, amelyikért KISZ-díjat kapott, hangjáték. Rég volt, de igaz volt, még arra is emlékszem, hogy […]

  nosza jöhetsz már ihlet csak felvágom a fát a szemetes veremben helyet csináltam a holnapi adagnak a fiam leckéjét is átnéztem és felvarrtam egy gombot az ingem gallérja alá kikapcsoltam a villanybojlert és megnéztem miért nem zárul rendesen az ajtókilincs ezek után szabad vagyok jöhetsz ihlet várlak már a papír a toll is előkészítve […]

  Hajnalban, mikor még alig pirkadt, valahol az éjszaka és a kora reggel határán arra ébredtem, hogy  villámok cikáznak át az égen, és a távolban dörög az ég. Még inkább az álomban, mint éberen, elindultam a lakásban, hogy a régi tanítás szerint időben becsukjak minden ablakot, mert viharban nem maradhat nyitva ablak! Mire mindnek a […]

  Gunnar Svensson Két költő, mindkettő bádogos   Hajlítottak lemezt, ponthegesztettek, forrasztották a hézagokat, kémény lett a lemezből. Maró sósav a horganylemez hajlításában, forrasztópáka hőjétől az ón betölti a repedéseket.   Találkozott egy kollégával Romániából: Rafi Lajossal, ki roma költő és üstfoltozó maga is. Lajos látogatóba jött, látni akarta Stockholmot. Első útja a királyi palotához […]

Szalay Lajos grafikája   Ivan Karamazov (Demény Péter) – költõ, író, a Matca címû lap fõszerkesztõje     Napjaink Don Quijotéja mindenki: mindenki, aki elszörnyedve nézi a mindennapokat – Ukrajnát, Gázát, Iránt, szegénységet, ezt az egész forrongó világot – , és mégis élni akar. Meglepő, de inkább megyünk neki a szélmalmoknak, mint hogy feladjuk, pedig […]

  Szele Tamás (újságíró, szerkesztõ) Don Quijote csatája   Azt kérdi tőlem a Káfé Főnix, hogy ki napjaink Don Quijotéja? Úgy gondolom, a független magyar újságíró. Vagyona épp csak annyi, vagy annyi sem, mint az elmés nemesnek, lova a sovány Rocinante, páncélja kartonpapírból, sisakja a borbély tálkája, Sancho Panzát sem tudja fizetni, maximum Barataria kormányzójának […]

Csönd megülte…  Csönd megülte holnapunkat. Piszkos rongy-cafat. Tisztítja bennem a múltat, Szélcsend-áradat. Isten arcán komoly-kínok Lassan vedlenek. Bűnjeit egy társadalom, Némán vedli le. Híven őrzött rongyaiban Hazugság fogan. Éhes fogán metsző kések: Csóktalan szavak. 2011. október 28. * A Csönd megülte olaszul:   Il silenzio opprime…  Il silenzio opprime il nostro domani, Sudicio brandello di […]