‘Vers’

 

Nászta Katalin: Kosár

2021. január 27.

ha összegyűjtik, mert összegyűjtik a verseket azon a bemutatón igazságtartalma szerint mérik nem lesz külön asztalon külön helye a protekciós kiváltságosoknak

Tovább | Nincs hozzászólás »

Keresztúri Kiss Hajnal: Peter Bowingnak

2021. január 26.

Hajadban az őszi fény, Szívemben nyári lebegés. Szeretlek, mint a ma született s nem érintett égi fény. 2003. 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Ne halj meg járvány idején…

2021. január 26.

Gyorsan híre ment: elhunyt Béci, ahogy a rokonság becézi (az ember némán ülve töpreng s a szálkás gyászbetűket nézi)

Tovább | 2 hozzászólás »

Kiss Székely Zoltán: Három vásárhelyi fabula a múlt századból

2021. január 26.

A régi telefonpalota földszintjén, az egykori zárdával szemben, közel a Rákóczi lépcsőhöz, a sarki óráshoz néhány hónapja nem hozott senki javítani órát. Nap nap után kinyitott, kivette órazsebéből a zsebórát és igazított rajta.

Tovább | 1 hozzászólás »

Jan Neruda: Téli ballada / Ballada zimní

2021. január 26.

Ment az úton a varázsló Űzve-nyúzva havazástól, Latrot lát akasztófástól. Háromágú a bitófa, Lator rajta három lóga. Leült. „Itt jó csak az élet. Szép ház, fiúk, a tiétek! — Hanem már le onnan, usgyi, Együtt fogunk itt aludni!” Szóval és kézzel varázsol, S hopp, már lent vannak a fáról.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Szövegnapló – zsinórban (8)

2021. január 25.

A versgyáros aznap nem ment a vállalkozása felé sem. Hagyta, menjenek a dolgok a maguk szokott útján. Biztos lehetett afelől, ha ő nem jelenik meg, gubanc sem lesz. Nem rántják haptákba magukat sem a rímek, sem a sorok, Fantázia őnagysága sem zsörtölődhet, hogy beleszól ebbe-abba. Pihennek mind, legfönnebb a porcicákat kell majd lesepertetni Cím-kapussal, de […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fülöp Kálmán: Tükörkép

2021. január 25.

Ma egy világ szakadt ki homlokom ráncaiból s furcsa az, hogy nem érzem jelenét a mának –

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kiss Székely Zoltán: Egy Lajkó Félix hegedűszólóra

2021. január 25.

(XXII. karantének) Tárd fel hegedűdet, szilaj muzsikásom. A vonó sóhaja benned éljen, s fájjon. Elnémulás átka minket mintha egyre halálos trillákkal végleg meg fenyítne.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Szövegnapló – zsinórban (7)

2021. január 25.

mi érdemem van – semmi megírtam színészkollegáim pillanatnyi portréit pár verset arról mi bennem forr de semmi semmi ez ahhoz képest mi kockán forog

Tovább | Nincs hozzászólás »

Márton Károly: Gyorsposta – Kedei Zoltánhoz

2021. január 25.

Tudod, sokan meg- Sirattak, de néhányan Még könnyeztünk is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kiss Székely Zoltán: Végül is, egyedül

2021. január 25.

Végül is, egyedül marad mindenki, árván. És kérges-széles tenyerével lesodor a Lét, szép homlokáról. Ki ellenkezne? És kábán ki nyerné el

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fülöp Kálmán: Vágyaim tagadva

2021. január 25.

Lebontom korlátait az akarásnak, s a derengésben feléd indulok –

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Szövegnapló – zsinórban (6)

2021. január 25.

Párbeszéd-foszlány A kígyónak neve van. Azt mondja, nem tettem semmi rosszat. – Csak megmutattam sima bőrömön a cakkokat, cikkcakkosan, cikkcakkokban. Csak egy kicsit letérdepeltem a templomküszöbön. Be sem mentem a szentélybe, itt kint früstökölök. Én nem bűvöltem el az embert, ő bűvölődött magától belém. Én csak vagyok, az írás is mondja. Nem embert akarok én, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Csukott szemem alatt

2021. január 24.

akarsz-e mondd akarsz-e játszani halált kérdi a költő kedvesétől s a kérdés azóta száll

Tovább | 2 hozzászólás »

Bencze Mihály: Fránya tettként kidobnám lelkemet

2021. január 24.

Fránya tettként kidobnám lelkemet, hadd gyógyítsa A napfény, vagy a telehold magához szorítsa. Vízesés hangjával a tenger ringassa, áldja, És a röppenő madarakkal az eget szántsa.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Mi lett volna, ha…

2021. január 23.

Nem kenyerem a terméketlen fantáziálás, bár azért nem kevésszer, s akaratlanul, valahogy sikerül belégabalyodnom. Hogy az életben miképpen esnek meg velünk a dolgok, az persze leginkább rajtunk is múlik, de a körülményektől úgyszintén, meg talán azon, hogy miképpen viselkedünk adott körülmények között.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy Anna: Dobozok

2021. január 23.

Az apró doboz, melyben rejtegettem Gondolataim törmelékét Lelkem fényeit és sötétjét Hova, ó, hova tűnt Tegnap még tündökölt Az emlékezés halvány hátterén Már nem találom De mégis látom

Tovább | 1 hozzászólás »

Kiss Székely Zoltán: Kutyfalvi elégia

2021. január 23.

(A régi radnóti temetőben) Kiss Lajos kutyfalvi kántortanító dédnagyapám emlékének Nagy havak omolván, ha arra visz utad, az alkonyat egére kirajzolódnak, volt országút mentén, mint ősi lármafák. Zúzmara hull, s mintha feszesre húzatnák,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: A hegy egyik monológja

2021. január 23.

keményre pofoztak jég hátán megélek míg időm nem illan keményszívűeknek más lehetőség törnek és zúzódnak nincs bennük gyöngédség megindult megértés csak omló sziklákkal

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kiss Székely Zoltán: Találkozás

2021. január 23.

Két kisfiú a román tengerparton a ’70-es évek derekán. Egyik Vásárhelyről, másik Bákó mellől.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hadnagy József: Tűz a monitoron

2021. január 23.

(Ötvenhatos emigráns fiának aggodalmai nyomán) Lehullt az első hó, az ablakpárkányon, mint víz az áttört gáton, áramlik be a hideg levegő, hagyom, nem fázom, talpra-világ- tüze melegít laptopomon, képernyőhöz láncolt korona-rabok

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv / 1 (Breviárium)

2021. január 23.

(Unott legyintéssel:) Kosztolányi mindent megírt… Nyughatatlan utazásait is, közben támadt impresszióival együtt…Amit pedig történetesen elmulasztott, az most végérvényesen ránk maradt. De amíg be nem pótoljuk mulasztásait, javasolom, olvassuk inkább az ő sorait… Megéri…

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: MagáNYtulajdonunk

2021. január 22.

Olyan burába zártak, ahol éjszakánként, mint nyálkás kígyók fojtogatnak a jövendőmondók.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kiss Székely Zoltán: A vers mint áttetsző homály

2021. január 22.

Áttetsző test gyanánt, avas lépteimmel ködbe vesző utakon vándorlok már. Riasztalak túlexponált képeimmel? Hímpirók megfagyott éneke vagyok. Bár

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kiss Székely Zoltán: Vízhatlan magány

2021. január 21.

Éjszakám ragacsos álmai a testemre tapadtak. Ahogy a tusból kiömlő víz mosdat, színes csíkokban csorognak el, a függöny vízhatlanságára ragadnak, s olajfoltos szivárványként tűnnek el a lefolyóban

Tovább | Nincs hozzászólás »