A csóró, ha öltönyt kap ajándékba,ruhát, mely nem talál szegénységéhez,fel nem telítődik, továbbra éhez,nem kap fizetést keskeny borítékba’.

Egy tiszta tálat kèrekEgy nagy tál tisztaságot kèrekEgy nagy tál kertetRigókkal teleEgy nagy tál virágos rètetEgy nagy tál erdőtEgy nagy tál erdei tisztástHoldfènnyelEgy nagy tál hegyet Egy nagy tál hegyi legelőtDús oxigènnel

Köhög a szomszéd…Rákos(?) a szomszéd?Nyomaszt a hetek-hónapokóta tartó zakatolása.Nem a hangerő,hanem a vélt kórismefeszíti bordáimat.Azbesztkesztyűvel szorongat,s mintha a rák ragályos lenne,falon át fertőzne,nyárson forgat engem.

( Ghyczy György festményéhez.) A hosszú útat, amit megtettFelejtené, mert hirtelenAz új ösvény már vérveresbenKígyózik léptei elé

A mai naptólminden felriasztott galamb röptén,minden menekülő lábnyomán,minden elejtett kismackón,szopósok fuldokló sírásán,ősök falon függő mosolyán,minden behorpadt síron,

nagyobb csendet magam körülcsak a tengervegyen körül

a nèmaolyasmít mondottamit mèg senki semmondott

Hát hallgassunk, Mert hallgatásra ért meg az idő. Voltak korok, hogy tisztelték a jókat, A sírni legjobban tudókat, Akik bomoltan tépték rengeteg Szakállukat és bőgtek, Akár a fergeteg, Akár a sebzett barmok, mint a vad Csaták sarában széttiport lovak: Voltak korok, hogy tisztelték és félték… De most már nincs mód, hogy szavunk megértsék. Hát hallgassunk, […]

(XXI. századi emlék: majd, hogy fogjuk szégyellni magunkat, emberül, a mindenkori hatalomhoz) nem fogok fegyvert se melletted se elleneda mindenkori korszellem engem szeretetre neveltez nem a tudás diadala a hit felettnem fanatizmus áltudás mint a tiednem is a félelemé

Sepsi Dezső népzenész (? ‒ 2005, Kolozsvár) az erdélyi táncházmozgalom egyik alapítója volt, Helyettem című verseskötetét 2003 júliusában mutatták be a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban. Sepsi Dezső: menni vagy maradni aki útra készülnincs békés lelke annakcsak félelmeilenni lesz valahogyde mi?

Minden percben köteléket oldokfél kézzel,míg a másikkal újat csomózok –ami most kezdődikalighanem valami végeés a végkép is átöltözhetvadiúj jelmezekbe.

nem tévednekazóta írom ugyanaztmióta tollat fogtamrögzítem mi a fejembennyomot hagy

hol végezzükistenek nélkülistenek híján Forrás: szerző FB-oldala

bősz krampuszvigyorralközeledik a télinkább enyém a hómint a meleg évszakhiányzik bár a nyárizzasztó szépsége

Macskajárdán lopakodva,csillagokkal hadakoztam.Sajtnak véltem én a holdat,fényes bundám leporoltam. Miska kandúr az én nevem,reszketnek is az egerek.Éjjel enyém padlás, udvar,nappal alszom, mint a bunda.

P. Buzogány Árpád székelyföldi közíró, szerkesztő, költő és prózaíró lapunk 2003/4. számában közölt néhány verset, többek között ezt a különlegesebbet is: P. Buzogány Árpád: kék blúz (lírai emlékezés) ott láttalak a buszállomás mellettüldögéltetek egy teraszonkék blúz volt rajtad és harsány dumákatnyomott le egy szakállas fazonmásnap találkoztunk az állomásróljövet megláttam kék blúzodat

A túlélők inge, megtanult versek, félelmét rejti a homokszín kéz, barakkban fekve strófákat suttog, a hordóját festő Diogenész.

Kedves hazug, hogy végigélted épenezt a szörnyű, szerelmes századot,és nem hirdetted a gyalázatot,bár időnként elborított a szégyen.

törzstől eltartottkezekkel járkál le s fela megtébolyult nem tudja jön-enagyapja az agyonvertjönnie kéne

Te vagy aRemènysègemVigaszzsákomSelyemfonalamKenyèrmorzsámSarki fènyemAranyszőrű bárányomTáltosomCsiga-bigámÉjfèli holdamHajnali kürtömÉbredèsemÁlmom Forrás: szerző FB-oldala

Megőrzi magát még a nyár,nem törődik sokat az ősszel,táncol, remeg és kiabál,és szívesen játszik a tűzzel,

nem szólítottam volnaa rémült ecsetethogy fessen szebbképetaranykeretestötletest

nem jön a síráselmarad egy-egy káromkodásmintha leépülneegy-egy kamaszos igazságérzetmintha minden mordulásaegy-egy patinás koporsószeg lennes szavak helyett mmol/L-benfejezné ki magát a jogos indulata kémcsőből kifutó félelem Budapest, 2022. IX. 16.

Ha én lennék a Nobel-díjas,vennék egy fejet, hogy csak nyírhasd.S amíg a hajat intézgetnéd,én szép csendesen elvéreznék.