Áldott legyen az, aki haszontalannáüdvözül át – akinek sikerülkiiktatnia testalkatrészeit aforgolódó idők csavarrendszeréből. Áldott legyen az utcakő, a fapad:a kötetlenség sáros ereklyéi –az ócska bérlő, az amőbaember,akinek alig-sejtje sem tanulmány. Áldott legyen a gondolattalan,aki a reggelt estig zsebre vágja,ráönti ásító agyát az ágyra,másnap az aszfaltról szedegeti össze. Áldott legyen az, aki sosem válogat,nem pipiskedik, taknyát […]

Tán nem látható a pokol,de mégis itt van valahol. Ahol a láng belénk harap,arcunk helyén kék égdarab. Az is lehet, hogy fekete,mint az ördög lehelete. Tintába mártott papirosa gyehenna, nem tűzpiros, hiszen így sokkal egyszerűbbátugorni minden betűt, míg szó a szóval összeér,s az is sötét, mi hófehér, mert eltakar a lázadás,folyómedret az áradás. Testem-lelkem már […]

Mekkora bűn volt felszámolni Lipótelmejavító, lombos, szép mezejét!Párját nem találni sok-sok ezerért.E szívtelenség szülőatyja ki volt? Ki áll bíróság elé majd ezekérta megfáradtakért, kiknek kicsi voltbőrük, bordájuk, melyből lángot csiholta bús feszültség, s a kór(,) kiket elért? Belülről ismerem a lélek odvát,a villámhárítót, mely boldoggá tesz,s ki leszereli, rúg hatalmas öngolt. Sok zilált lélek petíciót […]

A rosszul- és a jóllét közöttNem vagyok rosszul, deJól se. És mindenAzért van körültem, hogyRosszul legyek.Eső, tompa gyomor,Számtani feladványIngerküszöbFejbizserGyógyszerek előérzete.Mocorgó nyugtalanságHemzsegő álmok utánKócos agybanTegnap lemaradt valamiTegnap lemaradtam. A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György

a pillanatmeglátogatnem tudom mittartogattalán hosszú perceketvagy elkallódottemlékeketde az is lehethogy végtelentörténetetaz életemetéletedetnem tudommit tartogats azt sem hogy meddig maradnem szól semmitcsak letelepsziks várja hogyelmondjam titkaim

kezedben az égszívedben a szóa ki nem mondhatóárnyékok közt élszés kimenni félsza napratenyeredbena világapró kis csodákde nem hiszel szemednek mára tettedhelyettedbeszélhiába van kezedben az égés a világha nem halljákhangodats nem látják arcodatelveszel az árnyékokalatt

A hold (Luna) A hold görbevasból van, de ezt nem meri bevallani senki. Valamikor fellógatták az égre, olyan rég, hogy úgy tűnik, ott volt mindig. Csak Gyurka bá, a szerelő emlékszik a kezdetekre, amikor hóttrészeg. Mi ősidőktől ülünk a betonlépcsőn, hallgatjuk Ádit. Ő a legkirályabb, akkora szíve s annyi zsozsója van, hogy nem igaz. Csak […]

1. milyen bőrszínű szájmaszkot visel az a lányhaladunk szembe a mozgólépcsőns látom már száját is mosolyát is Budapest, 2021. IX. 16. 2. te izolálótomboló COVIDbélukává teszed a földgolyót Budapest, 2021. IX. 16.

1. Azt se tudom tulajdonképpen ki is vagy valójábanés – hogy őszinték legyünk –te sem ismersz engem igazán.

Kinőtték, vagy kihízták őket,megcsalt nők hagyták hátra,kik vöröslő szemmel, kapkodva csomagoltak,költözők fölös göncei,vagy divathölgyek alkalmi kellékei voltak,melyeket futó kalandból újakra cseréltek,ajándékok, melyek ledér exre emlékeztetnek,de lehet egy betegről, bolhásról vetették le,vagy éppen egy kihűlő vénségről –hátramaradtak valamely rossz szagú szekrény mélyén,mit sürgősen ki kellett üríteni,felöltők, port lehelő nagykabátok,áporodott parfümök illatát lebbentő estélyik,most mind egyetlen nevező […]

gesztenyével futballozó mókusa szeptemberi temetőbenmilyen tiszteletlenmilyen drága Budapest, 2021. IX. 17.

Leterítitek az ágyat fehér lepedővel hogy átadjátok magatokat a nyugalomnak. Egyforma fénnyel világít minkettőtökre a lámpa, ámde szigorúan őrzitek mind a ketten ki-ki a maga ágy-domíniumát.

botladozik a fény az ősz árnyain átfesti a nyár színeit

Távolodnak a mirtuszos partok és tünnek a tengerek  – napkelték, forrón párálló testek, elvadult oleánderek és keskeny, hegyre futó ösvények már csak képeken, valahol egy elkevert folderen. Csak egyetlen jelenet, akárha nyersselyem takarásában, sejlik a partmenti terasz, hol kopottá sminkelt széken egy idegen asztalánál ültem, olajlombon szűrt, alig-fényben s az idős úr tört angolsággal szólt […]

szociopatália a szárnyas plüsskutyát a lift előtt találtam este én lenni szárnyas plüsskutya én lenni görög diplomat én lenni török nagykövet

az egyenes vonalak mellé görbén lerogyni meddig lehet féllábon bírni vagy meredeken kell a görbék mellé zuhanni meghajolni/ kiterítve – ez itt a kérdés

A reggel királya Én vagyok itt, apró, reggeli király. Fátyolos tekintetű fejedelem. Itt én parancsolok. Amit akarok, azt teszek: felkelhetek az ágyból. Megmoshatom az arcom, a fogam. Vagy nem.

a virgács ezüst volt nem arany a celofán kék és nem piros ilyen diszkréten jelzi az isten a szülők véges voltát Budapest, 2021. IX. 15.

Elvonón vagyok Négy fehér fal. Egy nyikorgó szék. Hiányod könnyeztet. Magány súlya nyom.. Hallgatok.

Tavasz 1. Kicsorog a tél az ereszen, a domb ívének zöldül palástja, arcot melenget a napsugár, a hirtelen-fény a szemet bántja, olyan az ember mintha szalutálna ahogy a határban a messzeséget nézi. Illékony sóhaj, felszisszen a föld, levéltölcsérben hóvirág-lámpa, a hegy sapkája még fehéres, de köpenye már mohazöld, nagy zsebébe észrevétlenül a telet belecsempészi.

Arlekina Arlekina bánatába’ Bezárkózott önmagába. Fájdalmat neki az ősz szül Kínjaiba beleőszül.

a gyáva nem lép kapcsolatba nehogy fájjon, ha nem megy flottul ki tudja mi a baja eleshetett, beteg is lehet s akkor rajta ne kérje számon meg el se várjon rokonszenvet

marhavagonban tömörülnek így miután utolsót kattant a zár s a plomba is a helyére került, sok-sok dióbél szorong, mézben nyakig

tipikus nő, szoktuk mondani de ilyen nincs mindegyik más egy közös vonásuk van mindegyik arra a leghiúbb amiről nem tehet