április egy bár lenne egy jó nagy bolondos nap de olyan hideg

1. Kedves Várady Szabolcs! Szíves engedélyét kérem, hogy a közelgő Petri- évfordulóra való tekintettel a Káfé-Főnix című internetes Blog hasábjain (https://ujkafe.website) közölhessük Petri sírjánál című torokszorítóan szép búcsúversét. Jó egészséget kívánok, a valamikori barátsággal, Bartha György

Földnek fiai, dallal dicsérjétek az Urat! Az utcák és terek kihaltak, de ím, gólyapár az oszlopon, s hirdeti fennen: fönt szabad utak lépik át a határt – azokon érkezik a nyár.

Tavaszt pislantott a völgy, szemzugából dér-csipát törölt tükör-csendes révület reggelén a békülés.

Egy ceruza és fehér papír Ez az otthonom.

Sebezhető korom nézve bezártak jó néhány hétre, hónapra, esetleg többre, búsongok, mint pont a körbe’.

VÁNDORCIGÁNYOK Hajnalok tornyai dőlnek vállunkra: szürke ködöt-ásító, csípős szelek sörényébe-fogódzkodva érkező hajnalok, a szegénység keserű füstje fojtogat bennünket, nyikorgó szekereinken visszük rongyokba-öltöztetett, hegedűszóval-cirógatott isteneinket: csupa-tűz ölű asszonyainkat,

(Ghyczy György képéhez) A szürke éjben mélyen alszik A fű, az út, a táj, a lélek Fölötte a fehér hold őrzi Az öntudatlan, szép vidéket.

Bodorosan A tél pelyhezve küldte hójait, a sítalpaim pedig jól belenyomódtak Elvira Spiridus fenekébe. Kölcsönadtam neki egy kis emberi meleget, mert úgy érezte, már csak hidege van. Azért ezt nem ismételtem volna meg még egyszer, a színtelen lódarazsak így is figyeltek.

Forrás a zene Csobban Köveken fut ere Körülötte zöld fényeknek Raja lobban.

A csigaházban Nem kellene a koronát keresnem, király se, fa se lehetek. Morbid Lesz idő, amikor azt kell akarnom, vérem sercenjen ki a katafalkon.

Weöresösen Földhöz a bús koronámat vágtam, kedves, teutánad. Szörnyen figyeltem a lépted, mézemet hordta a léped.

Fehér Illés műfordításaiból Kotta – Kajdanka Esztelenek árulnak értelmet a többségnek. És tudatlanok tanítanak.

Tengerem, közöny, érzem hullámodat Szelíden elönt, már mit se látok A néma keserűség leoldja kötelét Nyakamból s elüget a siető Öröm nyomában.

Havazni fog / Il va neiger Havazni fog maholnap. Tisztán emlékezem a tavalyi esetre. S megejt a régi a bánat, míg itt ülök a tűznél. Ha akkor kérdezik: “Mi fájhat?” Azt mondtam volna: “Hagyjatok, nem fáj semmisem.”

egy varázslatos szó amely magában foglalja a szépséget és az örömöt egy dobogó szívben

Kikelet / Renouveau A beteges tavasz elűzte egykedvűen A józan telet, a tiszta művészet évadát, S lényemből, melyet a lassúdó vér hat át, A tehetetlenség ásításban távozik keserűen.

Hallgatjuk a zenét Vagy átsietünk képzelt tereken Melyik pillanatot éli újra át Testetlen emlékezetem A bomlott földön A szilánkok szomorú halmazán Ha az őrület Megfojtotta az életet…

itt az idő megenyhülni várni hogy megszűnjön a kötődés elképzelni az elszakadást a fájdalomtól

Valentin nap szerelmi dalunk játszik örök madárdal

A fintor az én nehéztüzérségem, nem az ordítás és nem a kiáltvány; a szép kifejezés csupán az állvány, azon inog a hős a népmesében.

Váci Mihály emlékére Könnyű most rálegyinteni! A szobra is olyan sovány, hogy a varjú már a vállán károg – madárijesztőnek hiszi.

Csak ezt az utat el ne hagyjam A jegenye-fasoron által az út velem a Napba szárnyal, a Napba, mely az útnak végén vörös tűzben vár a hegy élén.

Markovics Ferenc fotójára Megy a gőzös, megy pöfögve, haragos az ég fölötte. Megy a vonat, sebesen megy – s mintha üldözné a felleg,

Felemelő látvány / Spectacle rassurant Csupa fény, csupa vidámság minden, A fürge pók színezüst szálból Csipkét horgol a selyemingen, Amit a karcsú tulipán hord.