Újbort kóstoltam, hát nem megkarcolt?

Bennem csak bánat- magok világféltésben megőszülő táj.

mégis a hézagoktól vagyunk: akik kötőanyag nélkül szétesnénk – köveink között a rés húz vonalat ott fújnak a szelek – rokonítanak megírjuk a verset s a tényeket de azonosítani csak a tömítések képesek 2019-10-12

Ha drámánk van, hát hibádzik a díszlet, ha díszletünk van, a drámánk hibádzik – saját lánya ma mely királynak pázsit hogy a kórus szakassza meg a szívet?

vénasszony a diófa alatt a diófa alatt vénasszony bujkál kék bolti eladó köpenye van rikító vörös a haja mint a szovjet banyáknak általában

először is kiteljesedik a magány s azt hiszed majd, hogy oda az Isten se száll alá, nemhogy az ember, nem megy ám könnyen: érzékeidet hozzá kell idomítanod a feneketlenséghez, amelyben a szem már nem látja, amit valaha látott, a fül nem hallja, amit hallott, a tapintás sem, amit megérintett, az orr sem, amibe beleszagolt, s […]

KOLLÁZS LÁSZLÓFFY CSABA VERSEIBŐL elhiheti kisasszony hogy szinte hihetetlen a vakhit éjszakánként önmagáért aggódva felriad valami visszafog valami hajt előre koszos katonazubbonyban didergünk halk léptekkel oson a pőre remény alvadt vér megfeketült vér sehol

DEMÉNY Péter (1972) Önmeghatározás Én erdélyi vagyok, nagy kondér puliszka, mindenki ott rotyog bennem, és én is ott rotyogok mindenkiben,

Üveges szemeivel rádnéz a házam.

Ajtó nyikorgása, Vad hangoskodása, Életre törése, Valami elérése… Ez az új vendégnek a kérése.

egy diplomata mindennapjai a tiszta színű lobogók suhogása svédasztalt ígér hűség megrepedezés fut végig a múzsákon körmölök tovább Budapest, 2019. X. 14.

Fehér Illés műfordításaiból Levél anyámhoz – Pismo majci Látom őket kirándulásokon Kocsmákban üzletekben Jótékony társaságban Reggeli ima és Esti séta közben

szemem már nem látja a formát, szemem a mindent látja: köd van. Piros kendő fejeden, de anyám, vasárnap a világ éppoly szomorú, mint a karácsonyfa alá szorult porszemek;

Cirpelés, zsongás, zúgás, horzsolás, mint egy ormótlan régi készülékben, s míg szikraként száll ki egy-egy darázs

porrázúzott fogsor vagyok, egy egész éjszakai züllés utáni összeégetett száj mérgezett terhesség, pók szájából kilövellő kétágú kéksav-sugár, erőteljesebb miként egy ámbráscet, törékenyebb mint a kémcső: gyógyíthatatlan álmodozó

A fotó Le szeretném fényképezni a Múltat, amint épp hadba küld száz-kétszázezer, millió hamvas fiatalt –

Pénteken, október 18-án immár másodszor találkoztak a székelyudvarhelyi városi könyvtárban az EMIR (Erdényi Magyar Irodalmi Rovat) internetes irodalmi lap köré tömörült alkotók. Miután az újonnan jelentkező tagok bemutatkoztak, saját verseket, karcolatokat, meséket és regényrészleteket hallhattunk a jelenlévő alkotók előadásában. A találkozó fénypontja LŐRINCZ JÓZSEF Mélységeim című legújabb verskötetének bemutatása volt.

Azt álmodtam, hogy “értekezlet zsaroló zenével”. Pont így… Budapest, 2019. X. 13.

Vonatok tépik szét az éjszakát, nem találod magadban a csöndet. Nem alszol jól, pedig alszol: lehunyt szemmel hagyod, hogy rogyjon reád az ég.

Ketten bolyongunk, mint valami versben – sok a hasonlat, bár a TE és ÉN még egyedi történet.

őszi este. betérek a lemezjátszók és ORWO-kazetták kirakata mellett és elindulok lefele az Amza-tér irányába; pára fedi a Mignon ablakait egy kiszolgálónő sárga rongyos falevelek között seper hószagot hoz a szél; a cukrászda nyitott ablakán át ömlik a gőz; holmi gyümölcsízért állnak sorban ott odabenn – a parkoló gépkocsikat sárga falevelek borítják és a Ion […]

Elszürkülő kék, Szomorú ég… Számjegyek, melyeket vízszintes vonal támaszt, Vég. Tarka avartakarók, mennyei színjáték, Hegyek mögötti színes bábuk előadása megy már rég.

a pedigrém tiszta van bennem magyar, zsidó görög vagy macedón és szász is, ami „hóstátiszta”

(marosvásárhely, 2006. X. 4.) komoran makacsul némán egy munkatárs beáll a koporsó mellé komoran makacsul némán a munkatárs leül