Szerény válasz egy rég elhangzott bírálatra Csatabárdom rég elásva, van ki gyűlöl, van ki nem, nekem mindkettő barátom, a bosszú nem kenyerem.

egy zseni egy zseni egy papírt összegyűr és padlóra dob egy zseni fehér inge kitűrődik egy zseni kapatos és görnyedten áll a király utca páratlan oldalán

Jaj, nagyot kértél… Jaj, Barátom, nagyot kértél tőlem, lehetetlenül nagyot! S ezen az egy ponton én kegyetlenül makacs vagyok. Tizennyolc éve prédikálom: maradni, s a fészken megülni: Én segítsek Neked innen kimenekülni??

Azzal kezdődik napod, hogy nyugodt, kimért léptekkel elgyalogolsz a kaputól a kert utolsó fájáig, mintha valóban nyugodt és kimért lennél –

We had time for everything / Mindenre volt időnk We had time for everything. Yes, we had plenty of time. We made time to earn damnation, playing parts in presentations. We cannot grumble, can’t complain. We had enough time.

Egyszer minden élőnél a génprogram véget ér s a szerves molekulák nem figyelnek egymásra,

világot mímel a színész nem készpénz a szava amit ma nem hiszünk neki azzal megyünk haza

Nagy Anna festménye alá akkor a színészek még azon voltak minél színesebben, minél árnyaltabban mutassák meg a szerepben magukat a lelkieknek nagyobb súlyt adtak

Kurucosan Őszi járvány után kis kormányok orrán fújdogál a meleg szél. Törvények harmatát, karanténok nyomát szóval lepi be a szél.

Lányaimnak, Julcsinak és Vicának „két galamb a kapu-íven gubbaszkodik primitíven (…) Vége a litániának, kocsmánál gyűlnek a lányok (…) Ki mondja meg, mi az élet? Mi élünk-e vagy ők élnek?” (Babits) Nagyon szépen, komoly versben megmondták, hogy innen el nem. Komolyan és szépen mondták. S szereztek hozzá egy kottát, úgyhogy néha dalban sül ki nagyfeszültség […]

Mindenki a magáét Gy. Szabó Bélának A köröket, a köröket ne hagyd: Mindenki a magáét – El ne hagyd magad dolgát-örömét, Kicsi virágát az egész világért.

a böllér egy kupicával abból a gyöngyözőből és utána is Budapest, 2020. IX. 22.

The street-number of poems / Házszáma a versnek to Géza Vásárhelyi This life is unreal, old chap. The only reality is the snowfall inside of me. And possibly I’ll die when a snowball hits my heart.

70-60 azaz ‘hetvenhat van még barnul a férfitopless az anyai gondoskodás mellett még ott hevernek a bejáratnál az ásványvizes üveg cserepei

Taps Éjfélre jár. Úgy találomra csak – Kinyitottam hirtelen mozdulattal A világ zengő száját valahol. Taps… Fergetegesen, fülsiketítőn Ujjong, hálát ad, árad, ostromol, Ölel, ünnepel S dobol: Mint nyári jégeső a kőtetőn.

Ilyenkor, éjjeli egy és három között az asszonyok mélyen alusznak, lazán felhúzott lábakkal, gyűrötten, mint karfára dobott nadrág.

There weren’t any other churches / Más templom nem volt The Calvinists went to Calvin’s Church. For instance, my Mother, Father, and I.

Majdan Ház oldalán nevemre nem leltek, csak a kereszten, ha keresnétek. Vásárhely Lebontották a főtéri kolostort, építettek nosztalgiát.

Érik Érik az anyatestben a gyermek, Akit majd űző viharok vernek. Aki tengert sír, és kurtát nevet, És vihart arat, mert szelet vetett. Ha lány lesz – talán férfi hagyja el.

A dupla záras ajtók repedt üvegein elszakadt, foszlott cérnaszálak célszerű gyászjelentései.

Cromwell idejében fiatal fa voltam, és arról álmodtam, hogy ha majd nagy leszek, gerendát ácsolnak belőlem, templomban, hajóban én tartok súlyt és szerkezetet,

Elszaporodtak a fölös nyomtatványok és az analfabéták – így aztán tornyokban a szemét, már fudokolnak a vizek, az imádkozó sáskák, s a bálnák plasztikot esznek.

Az utóbbi időben Naponta jelentkezem Kiáltozom utánad A táblára írt szöveget is olvasom Nem a félelem vagy a magány Hangja sikolt belőlem Egyszerűen tudatni akarom Itt vagyok Uram

Nyarat hazudik magának az őszbe, s habár tudja, böszme kedvek eldorádója rá kiált, mégis csak ő az, ki kiállt az őszbe. Belehal abba, hogy övé maradt a vágy. 2020. szeptember 23.

Ó te vadidegen központozás ezúttal ismét magadra hagylak mert olyan otthonosan forgolódsz bennem mint aki kényszerű kérdőjeleim maradékán tengeti napjait