‘Vers’

 

Keszthelyi György: Koldusáldás

2021. szeptember 19.

Áldott legyen az, aki haszontalannáüdvözül át – akinek sikerülkiiktatnia testalkatrészeit aforgolódó idők csavarrendszeréből. Áldott legyen az utcakő, a fapad:a kötetlenség sáros ereklyéi –az ócska bérlő, az amőbaember,akinek alig-sejtje sem tanulmány. Áldott legyen a gondolattalan,aki a reggelt estig zsebre vágja,ráönti ásító agyát az ágyra,másnap az aszfaltról szedegeti össze. Áldott legyen az, aki sosem válogat,nem pipiskedik, taknyát […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Markó Béla: Csak a járvány örök

2021. szeptember 19.

Tán nem látható a pokol,de mégis itt van valahol. Ahol a láng belénk harap,arcunk helyén kék égdarab. Az is lehet, hogy fekete,mint az ördög lehelete. Tintába mártott papirosa gyehenna, nem tűzpiros, hiszen így sokkal egyszerűbbátugorni minden betűt, míg szó a szóval összeér,s az is sötét, mi hófehér, mert eltakar a lázadás,folyómedret az áradás. Testem-lelkem már […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Szonett a Lipótmezőért

2021. szeptember 19.

Mekkora bűn volt felszámolni Lipótelmejavító, lombos, szép mezejét!Párját nem találni sok-sok ezerért.E szívtelenség szülőatyja ki volt? Ki áll bíróság elé majd ezekérta megfáradtakért, kiknek kicsi voltbőrük, bordájuk, melyből lángot csiholta bús feszültség, s a kór(,) kiket elért? Belülről ismerem a lélek odvát,a villámhárítót, mely boldoggá tesz,s ki leszereli, rúg hatalmas öngolt. Sok zilált lélek petíciót […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Debreczeni Éva hátra maradt verseiből (25)

2021. szeptember 19.

A rosszul- és a jóllét közöttNem vagyok rosszul, deJól se. És mindenAzért van körültem, hogyRosszul legyek.Eső, tompa gyomor,Számtani feladványIngerküszöbFejbizserGyógyszerek előérzete.Mocorgó nyugtalanságHemzsegő álmok utánKócos agybanTegnap lemaradt valamiTegnap lemaradtam. A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: a pillanat

2021. szeptember 19.

a pillanatmeglátogatnem tudom mittartogattalán hosszú perceketvagy elkallódottemlékeketde az is lehethogy végtelentörténetetaz életemetéletedetnem tudommit tartogats azt sem hogy meddig maradnem szól semmitcsak letelepsziks várja hogyelmondjam titkaim

Tovább | Nincs hozzászólás »

Faluvégi Anna: elveszel

2021. szeptember 18.

kezedben az égszívedben a szóa ki nem mondhatóárnyékok közt élszés kimenni félsza napratenyeredbena világapró kis csodákde nem hiszel szemednek mára tettedhelyettedbeszélhiába van kezedben az égés a világha nem halljákhangodats nem látják arcodatelveszel az árnyékokalatt

Tovább | Nincs hozzászólás »

Alexandru Mușina három prózaverse

2021. szeptember 18.

A hold (Luna) A hold görbevasból van, de ezt nem meri bevallani senki. Valamikor fellógatták az égre, olyan rég, hogy úgy tűnik, ott volt mindig. Csak Gyurka bá, a szerelő emlékszik a kezdetekre, amikor hóttrészeg. Mi ősidőktől ülünk a betonlépcsőn, hallgatjuk Ádit. Ő a legkirályabb, akkora szíve s annyi zsozsója van, hogy nem igaz. Csak […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Cselényi Béla: COVID alatt

2021. szeptember 18.

1. milyen bőrszínű szájmaszkot visel az a lányhaladunk szembe a mozgólépcsőns látom már száját is mosolyát is Budapest, 2021. IX. 16. 2. te izolálótomboló COVIDbélukává teszed a földgolyót Budapest, 2021. IX. 16.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Agi Mishol: Búcsú az édesanyjától

2021. szeptember 18.

1. Azt se tudom tulajdonképpen ki is vagy valójábanés – hogy őszinték legyünk –te sem ismersz engem igazán.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Second hand

2021. szeptember 18.

Kinőtték, vagy kihízták őket,megcsalt nők hagyták hátra,kik vöröslő szemmel, kapkodva csomagoltak,költözők fölös göncei,vagy divathölgyek alkalmi kellékei voltak,melyeket futó kalandból újakra cseréltek,ajándékok, melyek ledér exre emlékeztetnek,de lehet egy betegről, bolhásról vetették le,vagy éppen egy kihűlő vénségről –hátramaradtak valamely rossz szagú szekrény mélyén,mit sürgősen ki kellett üríteni,felöltők, port lehelő nagykabátok,áporodott parfümök illatát lebbentő estélyik,most mind egyetlen nevező […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: párhuzamos társadalmak

2021. szeptember 17.

gesztenyével futballozó mókusa szeptemberi temetőbenmilyen tiszteletlenmilyen drága Budapest, 2021. IX. 17.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Agi Mishol: Minden áldott este

2021. szeptember 17.

Leterítitek az ágyat fehér lepedővel hogy átadjátok magatokat a nyugalomnak. Egyforma fénnyel világít minkettőtökre a lámpa, ámde szigorúan őrzitek mind a ketten ki-ki a maga ágy-domíniumát.

Tovább | 1 hozzászólás »

Faluvégi Anna: őszi fény

2021. szeptember 17.

botladozik a fény az ősz árnyain átfesti a nyár színeit

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Momentous*

2021. szeptember 17.

Távolodnak a mirtuszos partok és tünnek a tengerek  – napkelték, forrón párálló testek, elvadult oleánderek és keskeny, hegyre futó ösvények már csak képeken, valahol egy elkevert folderen. Csak egyetlen jelenet, akárha nyersselyem takarásában, sejlik a partmenti terasz, hol kopottá sminkelt széken egy idegen asztalánál ültem, olajlombon szűrt, alig-fényben s az idős úr tört angolsággal szólt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Debreczeni Éva hátra maradt verseiből (24)

2021. szeptember 17.

szociopatália a szárnyas plüsskutyát a lift előtt találtam este én lenni szárnyas plüsskutya én lenni görög diplomat én lenni török nagykövet

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Csak mozdulat

2021. szeptember 17.

az egyenes vonalak mellé görbén lerogyni meddig lehet féllábon bírni vagy meredeken kell a görbék mellé zuhanni meghajolni/ kiterítve – ez itt a kérdés

Tovább | Nincs hozzászólás »

Alexandru Mușina három verse

2021. szeptember 17.

A reggel királya Én vagyok itt, apró, reggeli király. Fátyolos tekintetű fejedelem. Itt én parancsolok. Amit akarok, azt teszek: felkelhetek az ágyból. Megmoshatom az arcom, a fogam. Vagy nem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: intő mikulás

2021. szeptember 16.

a virgács ezüst volt nem arany a celofán kék és nem piros ilyen diszkréten jelzi az isten a szülők véges voltát Budapest, 2021. IX. 15.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Tóth Mónika: Hallgatok

2021. szeptember 16.

Elvonón vagyok Négy fehér fal. Egy nyikorgó szék. Hiányod könnyeztet. Magány súlya nyom.. Hallgatok.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Jóna Dávid: A tavasz*

2021. szeptember 16.

Tavasz 1. Kicsorog a tél az ereszen, a domb ívének zöldül palástja, arcot melenget a napsugár, a hirtelen-fény a szemet bántja, olyan az ember mintha szalutálna ahogy a határban a messzeséget nézi. Illékony sóhaj, felszisszen a föld, levéltölcsérben hóvirág-lámpa, a hegy sapkája még fehéres, de köpenye már mohazöld, nagy zsebébe észrevétlenül a telet belecsempészi.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Debreczeni Éva hátra maradt verseiből (23)

2021. szeptember 16.

Arlekina Arlekina bánatába’ Bezárkózott önmagába. Fájdalmat neki az ősz szül Kínjaiba beleőszül.

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Őszi pillanat

2021. szeptember 16.

Tovább | 1 hozzászólás »

Nászta Katalin: amíg a krach

2021. szeptember 16.

a gyáva nem lép kapcsolatba nehogy fájjon, ha nem megy flottul ki tudja mi a baja eleshetett, beteg is lehet s akkor rajta ne kérje számon meg el se várjon rokonszenvet

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Mézben nyakig…

2021. szeptember 15.

marhavagonban tömörülnek így miután utolsót kattant a zár s a plomba is a helyére került, sok-sok dióbél szorong, mézben nyakig

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: atipikus

2021. szeptember 15.

tipikus nő, szoktuk mondani de ilyen nincs mindegyik más egy közös vonásuk van mindegyik arra a leghiúbb amiről nem tehet

Tovább | Nincs hozzászólás »