Emlékszem, 1989 előtt, ha nagymamámnál voltunk, és ők ugyebár nehezen tudtak beszerezni jó kévét, hát cikóriakávét ittunk. Megtörtént bizony az is, hogy az se volt, így nagymamám a kemencében sütött házikenyérhajat őrölte meg. Mi pedig, testvér, unokatestvér, akárki ki épp ott volt, sorban álltunk, vagy ültünk a nyárikonyhában, kezünkben kis piros babos csiporkánk, töltöttük […]

Káfé Fõnix: Milyen kávét iszol, mikor, hol, kivel?    Fiatalkoromban nem ittam kávét, mert nem volt. Létezett ugyan egy gyanús eredetű nechezolnak nevezett nagyon keserű valami (Romániában), amit, hogy iható legyen, meg kellett volna édesíteni, de cukor sem volt. Így nem kávéztunk. Feketén és jó drágán vettek azért csempészett szemeskávét, aranyszínű volt a csomagolása, de […]

  Miért nem bírom megállni, hogy bele ne kortyoljak a kávédba, amikor kifő? Függő vagyok, na, elismerem. Szerencse, hogy nem más drogtól. Sosem meséltem még? Szerintem igen, csak te a számodra kevésbé fontos dolgokat azonnal elfelejted. Nem tudom, mi ez nálad, védekezési reflex, születési hiba? Bocs, nem akartalak megbántani. Tudod, anyámék hajnalban, mielőtt elbuszoztak a […]

HORVÁTH SZ. ISTVÁN (Moshu) webguru, ő mentett meg bennünket(Régi Káfé) a cyberhaláltól. Kanadában él. Itt (Kanadában) nincsenek igazi kávéházak. Olyan helyekre csak utazásaink során jutok el, pl. Buenos Aires vagy Budapest… A Starbucks nevű lánc megpróbálta, és még mindig próbálja szerintem, valamelyest betölteni ezt a szerepet, és egy bizonyos társadalmi kategória – a hipszterek, mondják […]

  Igyunk egy Kaffát a Mamájában – javasolta Sztyepán. Ha benne voltam, szólt Palinak, és már vonultunk is az akkor Petru Grozának nevezett kolozsvári utcán a legforgalmasabb kávézóba, ahol nagyjából mindenkivel lehetett találkozni, aki számított a diáktársadalomban. Még Erlinger Jóskával is, aki zseniális matematikusnak indult, és fél emberré vált a hatalommal való akaratlan találkozástól, állítólag. […]

DANCS ARTÚR „Elsőre most kapásból egy, a minap készült fotó jut eszembe, amit barátaimról készítettem a Greenwich Village-ben a Porto Rico Importing Co üzlete előtt friss kávéból való bevásárlásukat követően. Már első New York-i napjaimban, két és fél évtizede felfigyeltem a boltra, majd mikor az East Village-be költöztem, rendszeresen el is sétáltam a másik üzlet […]

A kávé varázsital, minden kétséget kizáróan. Ha valamiért mégsem ekként hat, az minden bizonnyal baljós jelnek tekinthető. De erről majd máskor. Most inkább csupán arról, hogy milyen természete lesz a kávénak, ha nem az ibrikből, hanem a termoszból kerül elő. A termoszt az ember ugyanis magával viszi hét határon át, és a tudat, hogy a […]

Az én kávés történetem    Amikor csak lehet korán kelek, hogy kettesben lehessek a kávémmal, ilyenkor szeretek csendben olvasgatni, mielőtt indul az őrült rohanás.    Gyermekkoromban a székelyföldi Csíkszépvízen a kávé másfajta társaságot jelentett, alighogy lefőtt, az illatára sorra érkeztek a szomszédok, mi gyerekek azonban nem olyan kávét kaptunk, mint a felnőttek, a miénk cikóriából […]

  Kávézás        Ahogy a teázás a japánoknál szertartás, úgy számomra, míg cigarettáztam, ezt a kávézás jelentette. Majd jött a betegség és a tüdőgyógyász által kimondott lesújtó prognózis: „ha még élni akar, a dohányzást mindörökre hagyja abba”. Még a befagyott tavon való meztelenkedést is a dohányzás-tilalomnál könnyebben elviseltem volna.

Zapis o kafi/Jegyzet a kávézásról   A kávéhoz fűződő első emlékeim gyerekkoromba vezetnek, nagyapámhoz és nagyihoz egy hegyen lévő faluba. „Divka” nevű fenséges ital illata ébresztett. Árpából készült kávé volt, melyet nagyszüleim előszeretettel ittak. Nekem anyám a Divkát a régi, fával fűthető tűzhelyen frissen melegített tejbe keverte.

  Kafa spaja ljude i gradove/Kávé sztori     Napflio varázslatos peloponnészoszi város. Napflio közepén a főtér Sintagma (ugyanúgy hívják, mint az autinit, csak ez kisebb és szebb). A téren meg a Városi kávéház. Na, itt álltam meg, kerthelységébe ültem, pihenni, az élményeket felidézni és a városi forgatagot élvezni. Jön a pincér. Kávét rendelek. Szerbet. Mi […]

      Furcsa érzést vált ki egy-egy tárgy első érintése, vagy illat, különösen a kávé illatának első észlelése. A helység, ahol születtem, a Preszpa-tó partján fekszik, Macedónia, Görögország és Albánia hármashatárán. Már kora gyerekkoromban kicsit-kicsit magamba szívtam a „kávé” illatát. Időnként szinte minden falusi konyhában pörkölték a „kávét”, az udvarokban meg, amelyek kisméretű kőmalommal rendelkeztek, […]

  Mondják: a világ összes könyve nem ér annyit, mint baráttal a kávé-ivás. Ma reggel baráti hang. Fehér Illés műfordító kérdezte, ehhez a virtuális kávéhoz: – Van-e valami jegyzeted a kávéról, netán egy elbeszélésedben?      – Van – mondtam, a billentyűzet melletti munkanapokra is és az éjjel tágra nyitott szemekre is. Íme, Pest szívében félreteszem […]

  Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni. Ezt egy ideig bevállalták a boltoskisasszonyok, később viszont a nagy, berregő darálók […]

  Soha nem ittam éhgyomorra a reggeli kávét (sem). Sok tekintetben viszont változtak a kávézási szokásaim. Anno presszó kávét ittam, aztán egy hosszabb finnországi ösztöndíjas időszak alatt megkedveltem a gyengébbre főzött kávét, de távolról sem akkora mennyiségben, mint amennyit északon fogyasztanak. Attól kezdve a presszó kávé túl erősnek tűnt. Az erősebb pörkölésű kávét szeretem hígabbra […]

  Reggeli kávé Reggeli kávémat a konyhában iszom a szép erdélyi abrosszal terített „Gründerzeit” ebédlőasztalnál. De szigorúan csakis felkelés után – értsd: tíz előtt csak a legritkább esetben. A Latte macchiato két részben készül: maga a feketeleves a sokoldalú kávégép háromszemes (max. kávétartalmú) 50 ml-es eszpresszó gombjának megnyomásával, a tej habosításához külön masinát használok. Miközben […]

A vízió Ülünk a kávéházban a férjuram újságot olvas, közben a hosszú szoknya alól kivillanó bokámra vet egy súlyosan elmarasztaló pillantást. Azonnal tudom mit kell csinálni. Egy mosoly a jutalom. Megérkezik a főúr. Nagyságos asszonyom? A szokásos gyenge kávé jöhet? Természetesen tejszínhab nélkül. Bólintok, de ő is tudja, ez egy színjáték, imádom a tejszínhabot. Az […]

     Én csak a kávé ellen tudok írni (igaz, szegény Živko védi): tudniillik a teát iszom. Bonyolult szertartás ez is, de a kávézáshoz viszonyítva egészen más.        Tehát kávét nem iszok. Ittam, valamikor, még egyetemista koromban a kolleginákkal (jó kifogás volt, együtt ülhettünk), meg a Belgrádi Rádió újságírójaként, a stúdióban (ez volt az egyedüli […]

*     Živko Nikolić (1958. – ) többszörösen kitüntetett szerb költő Sokan állítják, kávét nagy mennyiségben fogyasztani nem jó, egészségtelen, mert manapság tele van morzsákkal, különböző szennyező anyagokkal, de én ebből semmit sem érzek. Sőt, legkedvesebb italom a kávé, el sem tudom képzelni, hogy ne igyam. Ilyen helyzetbe kerültem egykor. Kranjban, 1986-ban, mikor katona voltam, pár […]

  Delonghi, a futurista   Koreában még mindig nem túl nagy divat otthon főzni a kávét. Jó tíz éve volt a “mix” , mindenki azt itta, aki kávézott. Instant kávé, rengeteg cukor és tejpor egy vékony csomagban, fel kellett tépni, forróvizet rá, és kész. Kétségtelen, hogy valami kávészerű dolog is volt benne, de én olyat […]

  Nem járok kávéházba, azon oknál fogva, hogy nálam jobban senki nem főz olyan kávét, ami nekem ízlene. Találkozóra fölösleges használni a kávéházat, mert nem olyan népek járnak belé, amilyeneket szívesen elviselek, sőt hiányolok. A Káfé Főnix tökéletesen megteszi – amíg az oldalt frissítem, mindig megiszom egy nagy bögre Káfét. Jó, ha munka közben a […]

  A vízió Ülünk a kávéházban a férjuram újságot olvas, közben a hosszú szoknya alól kivillanó bokámra vet egy súlyosan elmarasztaló pillantást. Azonnal tudom mit kell csinálni. Egy mosoly a jutalom. Megérkezik a főúr. Nagyságos asszonyom? A szokásos gyenge kávé jöhet? Természetesen tejszínhab nélkül. Bólintok, de ő is tudja, ez egy színjáték, imádom a tejszínhabot. […]

Fehér Illés orvosi biokémikus, a kémiai tudományok doktora, műfordtó. Szabadkán élek. Zentán nőttem fel, munkásságom második felét – 21 évet – ott húztam le, de ahogy nyugdíjba mentem, Szabadkára költöztem. Asszonypajtás a ludas. Vissza kell térnem Zágrábba, egyetemista koromba. Az Ady Endre magyar kultúrkörben, a magyar egyetemisták otthonában, minden este találkoztunk – mintegy 30 fős […]

  Fiatalkoromban a nyers, tiszta, egyértelmű ízeket szerettem. Így a kávét cukor és tej nélkül ittam. Ahogy teltek az évek, egyre több kompromisszumot (szabólőrinci különbékét) kötöttem az élettel és a kávéval, amelybe kezdetben csak egy kevés, majd egyre több cukrot és tejet kevertem. Legújabban az orvosom javallatára a cukorból valamelyest visszavettem, egy csapott kiskanálnyi az […]

  Kávét egyáltalán nem iszom. Megboldogult apám szerint: nem érdemlem meg. De Asszonykámnak minden reggel az ágyba viszem. Fél bögre (Spanyolhonban vett, táncos hölggyel díszített két decis) vizet „mikróban” 2 percig melegítem, két pópos kiskanál kávé + egy kiskanál capuccino után következik a teszín és a tej. Mindez együtt kitölti a bögrét. Hogy éredekesebb legyen, […]