Search Results for “Varga Domokos”

 

Varga Domokos: 22. Képtelenségek

december 1st, 2020

Camus óta a 20. század divatszavává, – fogalmává lépett elő az abszurd. Lassacskán mintha mindenki rájött volna, milyen képtelen világban élünk, s mennyi képtelenség tölt el minket magunkat is. A modern irodalom úgyszólván ebből él. Még azt is a feje tetejére fordítja, ami látszólag két lábbal áll a földön. Nemcsak érzékeli és mutatja, még vizionálja […]

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 21. Lopás vagy kölcsönzés?

november 30th, 2020

A költői hazugságról már Arany János elmondta a magáét Vojtina Ars poétikájában („De költőnek, bár lénye isteni, / Nemcsak szabad: – szükség fillenteni” stb.), érdemes azonban a tolvaj költőkről, írókról is szót ejtenünk. Nem a tisztességtelenekről, a plagizátorokról, hanem azokról, akik – enyhébb szóhasználat szerint – csak kölcsönöznek.

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 20. Illúziótlanul?

november 29th, 2020

Egyik legmegrendítőbb regényét, a Kivilágos kivirradtig-ot különös képekkel kezdi Móricz Zsigmond. Mintha egy fordított messzelátóval nézné azt a duplatetejű nagy falusi házat s a rengeteg udvart, ahol a további egész történet lejátszódik. A házat egy bolhászkodó komondorhoz hasonlítja, az embereket meg bolhákhoz.

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 19. Nincs mentség

november 28th, 2020

Ma élő írót is ismerek, aki féltve óvja magát reggelente, ki ne zökkenjen abból az ébredés utáni termékeny belső nyugalomból, amely nélkül napközben nem tud dolgozni. A rádiót nem nyitja ki, újságot nem vesz kezébe, nemigen szól a feleségéhez, vagy az iskolába készülő gyerekeihez sem, s főleg nem veszekszik velük, nem kiabál rájuk, mert akkor […]

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 18. Karenina Anna „gyilkosa”

november 27th, 2020

Tolsztojnak szemére hányta egyszer valaki: miért ölte meg Karenina Annát. – Én nem öltem meg – hangzott a válasz. – Meghalt. Hogy is van ez? Nem az író dönti el, mi történjék a hőseivel? Önkényesen semmiképp sem dönthet. Hacsak arról nem, kiket válasszon műve főbb szereplőinek, s miként zökkentsen egyet a sorsukon, hogy megindulhasson a […]

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 17. „Újraírt” történetek

november 26th, 2020

A sztori önmagában véve szinte semmi. Az viszont már túl sok is, ha a szerző pontosan tudja – esetleg tételesen meg is fogalmazza –, amit műve által ki akar fejezni. Ezt igazából csak érezni van joga, többé-kevésbé homályosan sejteni. S ebből a termékeny homályból kell előderengeniük aztán, előbb az alakoknak, a helyszíneknek, majd az írói […]

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 16. Amikor olvasunk…

november 25th, 2020

Az irodalmi művek szenvedélyes fogyasztói, például akik egyik regényt a másik után falják fel, szinte már észre sem veszik, hogy olvasmányaik betűkből, szavakból, mondatokból, bekezdésekből állnak. Egy-egy fejezetvég és az azt követő újabb fejezetcím még tán felocsúdtatja őket néhány pillanatra a könyv bűvöletéből, de legtöbbször már mámorodnak is vissza a képzelt hősök varázsos világába, amelyben […]

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 15. Az irodalom sáncai

november 24th, 2020

Az immár tízéves sajtószabadság a könyvkiadásnak nemcsak az ideológiai korlátait takarította el, hanem a szakmai szűrőit is jórészt eltüntette. Aki elő tudja teremteni – a maga zsebéből vagy másokéból – a nyomdai költségeket, az meg is jelenhet. Az irodalmi érték szikrája sem kell hozzá. Csak pénz, semmi más. (…)

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 14. „Lélektől lélekig”

november 23rd, 2020

Eljutni a másik emberig, „lélektől lélekig”, áttörni a közöny és az értetlenség válaszfalait, szigetelő rétegeit: természetes törekvése minden íróművésznek. Sőt, épp az volna természetellenes, ha netán búsan beletörődnének: a süket semmibe vész el a szavuk, üvöltsenek bár, vagy suttogjanak, zokogjanak vagy kacagjanak.

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 13. Visszhangra vágyva

november 22nd, 2020

…Kell-e hiú majomnak lennie annak, aki tisztes tollforgatóként visszhangra vágyik? Aki elbúsul, sőt nekikeseredik, ha elmarad a várt siker, elismerés, díjazás, miegyéb? Vagy mégis mind hiú majmok volnánk, akik erre a mesterségre adtuk a fejünket? Nem az a bajunk, hogy önmagunk titkos imádatában mindig többet-jobbat várunk, mint amit megkaphatunk?

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 12. Irodalmi senkik?

november 21st, 2020

Küszködő ember… a szegény szerkesztő is, aki csak olvas és olvas, s olykor mintha már nem is kézirat-, hanem homokhegyek emelkednének körülötte. Hogy lelje meg bennük azt a néhány aranyszemcsét? Hol itt, hol ott csillan meg előtte valami, no de hiszen az értéktelen kvarckristályok apró szemecskéi is oly csábítóan tudnak csillogni-villogni néha!

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 11. Szeretném ha szeretnének…

november 20th, 2020

Igazságtalan a sors, mindig is az volt. Nem egyformán méri ki az emberfiaknak az örömöket és a kínokat. S a tollforgatókhoz sem igazságosabb. Még az istenadta talentum sem számít neki sokat, a kezdeti sikerek és sikertelenségek osztogatásában meg kiváltképpen nem. Holott még aranyat érő tehetségeket is tönkretehet, épp az indulás idején, a sorozatos elutasítás, a […]

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 10. Mindig több palánta pusztul el…

november 19th, 2020

…Tehetségekben soha sincsen hiány. Minden kor megtermi a maga tehetségmagvait, csak nem mindegyik tud gazdálkodni velük: megőrizni, felnevelni a kicsírázó „újulatot”, a zsenge poétapalántákat. Mindig sokkal több palánta pusztul el, vagy marad fejletlen, senyvedt, csökött, mint amennyi fel tud nőni, s ki tudja bontani rejtett képességeit. Így van ez még a termékeny történelmi korokban, a […]

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 9. Rajban vagy raj nélkül?

november 18th, 2020

A költők, akár az énekesmadarak, rajokban szoktak mutatkozni – mondogatta Babits, de áll ez többé-kevésbé a prózaírókra is. Pontosabban: a költőkre is csak többé-kevésbé áll, hiszen köztük is akadnak rajokba aligha sorolható nagy magányosak, mint teszem azt, Homérosz, Dante, Milton, Blake, Puskin, vagy akár a mi Zrínyink, Csokonaink, Berzsenyink, Vajda Jánosunk.

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 8. Elismerés nélkül?

november 17th, 2020

Nem elég írónak, költőnek lenni. Annak is kell tekintetni. Elismerés nélkül mit ér az egész? Még a megjelenés is kevés. Még az is, hogy a vers fölött, az írás alatt nyomtatott betűkkel áll ott a név, az én nevem, a te neved, az ő neve: az ifjú – vagy kevésbé ifjú – tollforgatóé.

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 7. Hiánytalan hitel

november 16th, 2020

Sok író, költő a valódi életét is többé-kevésbé színészként éli meg: szüleitől örökölt nevét átigazítja, sőt másra cseréli, jelmezszerű hosszú hajat, bajuszt, szakállt növeszt, kedveli a jellegzetes ruhadarabokat, a romantikus, bohém, korhely, nőcsábász vagy egyéb allűröket, tulajdon művei patetikus előadásának mámorát, és így tovább.

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 6. Komédiások

november 15th, 2020

Babits már csont és bőr volt. Csak a szeme ragyogott még ki elevenen pergamenfehérre fakult, beesett arcából. Szemével még tudott beszélni. Szájával már rég nem. Illyés Gyula búcsúzni ment hozzá egy barátjával. A végét járó, beteg költő csupán egy halvány mosollyal jelezte, hogy megismeri őket, s örül, hogy eljöttek.

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 5. Sz*r a versben

november 14th, 2020

Lehet valaki művelt, olvasott, befogadásra kész mindenfelé nyitott, de hogy beavatott lesz-e, az a lélek titka. És aki az lesz? Az tudja-e, hogy nem ő tehet róla? Az elhivatott írók, költők önistenítését, zsenipózait a féltehetségek, sőt a dilettánsok is nemegyszer átveszik.

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 4. Lélekáramok

november 13th, 2020

Teljesen egyedülálló írók nincsenek. Mindenki tartozik valahova, valakikhez. Azokhoz is hozzátartozik, akiktől viszolyog, netán irtózik. Vonzások és taszítások alakítják pályáját, erőterek segítenek – szerencsés esetben – kibontakoztatni vele született tehetségét. A tehetségteleneken nem segít semmiféle erőtér. Választhatnak példaképeket és ellenpéldaképeket, erőlködhetnek, ágaskodhatnak: hiába.

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 3. „Kellemes” a láthatáron

november 12th, 2020

Sokat lazult az egykor oly szigorúan követett klasszikus meseszerkezet, szabadabban csapong a személyes fantázia. E jellegzetesen kollektív műfaj közvetítőiben mintha már jó ideje megerősödött volna a vágy, hogy ne csak az előadásmódot, hanem magukat a meséket is a saját szájuk íze szerint alakítsák. Társadalmi helyzetük, szerepük megváltozása is magával hozta ezt.

Read full article | No Comments »

Varga Domokos: 2. Írói kálváriák

november 11th, 2020

Szembeszökő, hogy az irodalom nagyjai közül hányan éltek át súlyos ifjúkori válságokat. Ki így, ki úgy. Nemcsak a fiatal Petrovics Sanyi járta meg a maga kálváriáját, hanem a kevésbé kalandos természetű Arany János is, miután odahagyta a debreceni kollégiumot, s vándorkomédiásnak szegődött.

Read full article | No Comments »

Igazi közkincs: Varga Domokos íróiskolája

november 10th, 2020

A Lyukasóra című magyarországi televíziós adás egyik nagy tudású szerkesztője (1992-től) Varga Domokos volt. Aki az irodalmi ismeretekkel, olvasói és alkotói érzékenységgel való televíziós barátkozásnak volt az egyik aktív mestere – szépírói munkássága mellett. A 79 éves korában elhunyt, sokoldalú szerző rendkívül érdekes könyve, az Íróiskola mesterfokon (Magyar Írók Egyesülete–Hét Krajcár, Bp., 2001, Lyukasóra-könyvek) most […]

Read full article | No Comments »

Bölöni Domokos: Riport a kereszt gazdájával

augusztus 11th, 2018

– Fantasztikus! Ha nem tudnám biztosan, hogy… Szóval, hogy halottnak tetszik lenni, hát kitör a frász… A halott kiegyenesedett. Érdeklődve nézett a riporterre és kísérőjére. – A… a keresztet nézegettük… Nagyon érdekes és eredeti… Tetszik tudni, véletlenül léptünk be. De érdekel ez a téma… A fejfák, a keresztek… – Egyre ritkábbak – szólalt meg a […]

Read full article | 4 hozzászólás »

Bölöni Domokos: Boccsú Bimbi beceneve

december 2nd, 2017

Boccsú Bimbit ugyanúgy hívják, mint a nagyapját, az is Boccsú Bimbi. De bá, vagyis Boccsú Bimbi bá. Volt. Boccsú Bimbi pedig csak szimplán Boccsú Bimbi. A faluban nem élt más Boccsú, csak ők ketten. A Boccsú Bimbi apja azért nem Boccsú, mert senki sem látta soha. Valamelyik nyári sokadalomban jött össze vele Varga Borbála, a […]

Read full article | No Comments »

Megemlékezés Szilágyi Domokosról (a rendezvények programja)

október 28th, 2016

Szilágyi Domokos költő halála 40. évfordulója alkalmából 2016. november 3-a és 5-e között kerül sor a szatmárnémeti irodalmi tanácskozásra és koszorúzásra, a batizi és nagysomkúti megemlékezésre, valamint a kolozsvári házsongárdi főhajtásra és az azt követő kerekasztal-beszélgetésre, az alább közzétett program szerint:

Read full article | No Comments »