Egyszerű lenne a direkt válasz: a számítógép időmérője szerint 8 óra 26 perc, az UTC+1 rendszerben, Magyarországon, Szegeden, szeptember 12-én. De nyilván a rovat kitalálója nem ezt a választ várja. Valószínű, valami általánosítót, helyzetértékelőt, intellektuálisat, valami ilyesmit, something like that. Mivel nem kedvelem a megfoghatatlan, szétfolyó dolgokat (ez Dali, Szétfolyó időjére nem vonatkozik) szükségét […]

  mikor a szerzõ magán kívül van ha jól tudom te sall lászló vagy hát ha még jobban tudnád akkor azt is tudhatnád hogy én jörgen börgen is vagyok már hogy lehetnél is az hát lehet hogy jobban vagyok jb mint sl, de ebbe most inkább ne menjünk bele és miért kell akkor álnéven

  Nekünk tiszta az ég? Egy antropológus jegyezte fel, hogy az általa vizsgált egzotikus népcsoportban az emberek, ha találkoztak, így köszöntek egymásnak: „ – Neked tiszta az ég? – Nekem tiszta az ég. És neked? – Nekem is tiszta az ég.” A tiszta ég nyilvánvalóan nem az időjárásra, mégcsak nem is a napszakra vonatkozik ebben […]

  „Mert nem tudjuk, hány az óra,/Hallgatunk a kakasszóra,/Merengünk egy csillagon” Ezt sem gondoltam, hogy valaha Vajda Jánost fogok idézni (eredeti kontextusából némiképp kiragadva, újragondolva), de lám, mindennek eljön az ideje! Mert most ez fejezi ki leginkább, amit a Káfé által feltett kérdésre válaszul gondolok. Nem eltájolódást értek ez alatt, inkább csak rácsodálkozást a világra, […]

  Mégis Kalliopé   Cicero óta közismert: „fegyverek közt hallgatnak a múzsák”. Érvényes ez Kalliopéra is, akire a halhatatlanok a filozófiát bízták. Nehéz gondolkodni egy háború árnyékában. Mostoha idők járnak a filozófiára. A világot kis híján megváltó német szellemóriás, Immanuel Kant bő két évszázada Königsbergben alkotott, mely település akkoriban Poroszország része volt. Úgyszólván egyszer sem […]

  Egy megmagyarázhatatlan allergiás reakció a testemen, csalánkiütés és pont a szív alatt, karácsony szent estéjén. Csak néztem, hogy terjed egyre jobban és borítja el testem egyéb felületeit. Így, ilyen állapotban mentem át a képzeletbeli határon az új évbe. Persze kezeltettem magam. A házam közben olyan volt, mintha maga Bergman rendezte volna a látszatot.

  Meghatározó órák, napok, évek A Töredékek és Rétegek című képsorozatok születéséhez   Töredékek   A Balaton-felvidék, a Pannon-táj szépsége és történelme meghatározta pályámat és örök forrást biztosított munkásságomhoz. Balatonkenesén a nagyszüleimnél találkoztam a hagyományos paraszti léttel, ami tárgyi világában, szokásaiban még éppen – épen – őrizte az előző generációk tudását. Az időközben társadalmilag átalakulni […]

  Jól vagyok, s ezt a túlélők nyugalmával és tárgyilagosságával írom. Régen, ahogy beültem az autóba, akkor az autóval együtt indítottam a rádiót, a zenét, de ma már inkább csendben szeretek lenni. Nincsenek missziós, megváltós, kihívásokat kereső gondolataim, nincsenek nagy ívű ambícióim, helyette konfliktuskerülés van, elfogadás, kiegyezésre törekvő együttműködés. Amint több van mögötted, mint előtted, […]

  – Mi a baj? Nálatok talán megállt az idő? – Nálam pár perc múlva este fél hét és még csak nem is borotválkoztam… Amit különben szívből utálok… Sajnálom a rá pazarolt időt, mert vagy a borotva nem vág úgy, ahogyan szeretném, vagy a szakáll túl erős. – Az európai időt mondjam-e? Vagy a csendesóceánit […]

  Csaknem negyedszázada fél hatkor ébredek. Így volt ez most Óesztendő napján is. De az Újévet tizenkettő után kezdtem a Bécsi Filharmonikusok hangversenyével. Az elkerülhetetlen óesztendei visszatekintéskor az villant föl bennem: milyen sokat köszönhetek életem „fél hatos” ébredéseinek. Belém idegződött, hogy előbb mindig a Kossuth Rádióban sugárzott Kárpát-medencei műsort, a Határok nélkült hallgatom meg, hogy […]

  Nem tudom hány óra, csak sejtéseim vannak. A hosszú íróasztalomon cédulák sorakoznak különféle feladatokkal, időpontokkal, azokra feljegyeztem, hogy „akkor” majd hány óra lesz.

  Ez a nap első kérdése, mert esetemben a pontos időtől függ, hogy fejemre húzom a paplant, és próbálok visszaaludni, előkeresek valami olvasni valót, hogy virradatig elüssem vele az időt, vagy kiblattyogok a konyhába mert már ideje, hogy befőzzem a szokásos gyógyteámat. Szóval a rituálé nagyjából minden nap ugyanaz: megébredek, felkapcsolom az éjjelilámpát, felteszem a […]

  Furcsa úgy az órára nézni, hogy visszafelé forog. Most mutatója leginkább általános iskolás korom tájékán jár. Akkori első osztályos füzetembe szép kerek betűkkel ilyeneket írtam: Éljen Sztálin a béke őre! (Most Putyin éljen sokáig). Aztán még: Népünk biztosan halad a béke útján! Aztán: Éljen Rákosi elvtárs népünk nagy vezére!

  Megszólított lettem. Ismét. Amikor az életre szólítottak, nehezen akartam jönni. Anyám is nehezen tudott elengedni. Féltett attól a világtól, amiben ő is idegen volt, és amely számára élete során egyre idegenebb lett. Az idegenség alaptapasztalás számomra. Szeretnék megérkezni végre, valahová, ahol otthon vagyok. Körülöttem sokan mondták, hogy ez a világ nem otthonunk, de ezt […]

  Ismét egy új év. 2023. Nem vagyok sem a számvetések, sem az újévi fogadalmak embere. Ha valakinek az élete egyszer összeomlik, tudja, hogy bármikor bármi megtörténhet. Azt is megtanulja, hogy az apró örömöknek örülni kell, mert ez ad erőt a mindennapokhoz, és ez visz előre. Az ég kékje a felhők között. Az eső illata […]

Környezetvédelem – avagy képmutatás?!   A szerkesztõ tette fel nekem is a kérdést – pár nappal ezelőtt. Ez valami „felkérés a keringőre”. Első gondolatom: ahogy néhányan előttem – írok én is az ukrán-orosz háborúról. De véleményem a leírtaknál meredeken eltérő – ergo, jött a sugallat: Fehér, felesleges, meddő vitába ne keveredj! Mentő ötlet: írok a […]

Gondolatok az év utolsó napján Ki hitte volna egy évvel ezelőtt, hogy a pandémia után – helyesebben ezzel egyidejűleg – Európa életében valami még rosszabb is jöhet?! Az ukrán háború, ami a szakértők becslése szerint akár további két évig is eltarthat, elképesztő kísérőjelenségekkel jár – úgy a rettenetes oroszok háborús bűnöket mint a törékeny szolidaritás […]

Eszméletlen világ   „És a sok kiöltözött nép, Ténfereg a kavicsúton, Fölöttük a magas ég, mely Messze-ívelt dombsoroktól Dombos messzeségig ível.” (Kafka)   Eszméléseim, sőt tapasztalataim legtöbbje olvasmányélmény, s mint ilyenek mediáltak, vagy ha úgy tetszik idézőjelesek: betűk, szavak, mondatok és képek, álló és mozgók egyaránt, hangok és hallomások, néha illatok és taktilis benyomások. Élményeim […]

Újságírókarácsony   Akkor most írok gyorsan egy ilyen szívmelengető karácsonyi kis izét, csilingelő angyalkákkal, meg áhítatos csendben suhogó szárnyakkal, ahogy kell, elvégre nem tegnap kezdtem a szakmát, hanem, ha jól számolom, olyan harmincöt éve, ilyesmit az ember félkézzel kell megírjon, közben még eszem is valamit, mert már kezdek megéhezni. Utána akkor mit is kell még […]

Nyáron megváltozott az életem, és egyelőre döbbenten állok az új élet kapujában. Boldog döbbenettel, meglepetten és elfogódottan. Nem hittem volna, hogy még egyszer megváltozom. Ötven éves lettem, ezért annál kevésbé hittem. Úgy repültem ki magamból, mintha egészen másvalaki lennék. Isten tudja, hogy történt, de ő tudja azt is, hogy megtörtént, és hogy semmit nem tehettem […]

  December, mint annak idején, 1989-ben. Húsz kilóval és harmincegy évvel ezelőtt. Nekem is, mint annak idején a Kálvária utcai nagyanyámnak, Nagyváradon, minden „nagy” gondolatom a „kályhától” indul. Mikor egy kicsit elgondolkodott, azt mondta: a felszabadulás után… Nekem is sűrűn kezdődnek a mondataim, azzal, hogy a Forradalom után… Forradalom volt 1989-ben Romániában, pont ahogy 1944 […]

  B’ÁBEL története (Öninterjújúúú)   — Miféle újabb hóbör(g) ez, uram? Telve a standok bóvlival, és akkor maguk is: elő az izézmizét, s hajrá-hoppáré, humort a népnek, miközben az árak már a Most Blanc körül csomolungmásznak?! Hát mi ez? — Ez nem hőbörg (mint: tuborg), ez csak az, aminek írja magát: a Népújság szórakoztató melléklete… […]

  Hogyha azt kérdezed, hány óra, akkor énszerénységem azt fogja válaszolni, hogy épp rendőrségi feljelentést ír, csehül. És hogy CCSK meg CCSP certificate foglalkoztatja, az egyeteminél kissé húzósabb vizsgákra tanul. Az egyik 4 órás, utazni is kell, a vizsgaközpont Prágában található. Vagy Bécsben, mondjuk az közelebb lenne, de én lokálpatriótaként Prágát választom.

Hogyan ketyeg a világóra…   Valaki mondja már meg, mi a fene van az emberekkel? Enerváltak, idegesek, szomorúak, bágyadtak, gonoszkodók. Tele vannak panasszal. Persze, vacak világ van, szorosra kell húzni a nadrágszíjat, egyre több pénz kell a napi bevásárláshoz, autóba ülni is lassan luxus lesz és még nincs vége. A kenyér ára az egekben, a […]

  Megjött a tél (is) dél-Ontarióban. Mondjuk, ez itt december elején nem újság, de amióta órák, napok, évszakok össze-vissza vannak keverve, azóta már az ilyesmit is számon kell (illik?) tartani. Én onnan tudom, hogy tél van, hogy nem kell a kertben, udvaron végeérhetetlen teendőkkel vesződni: mindenféle fák tarka-barka leveleit összegereblyézni, zsákolni, elszáradt növénymaradványokat nyeskedni, azaz […]