NYÁR Fejemen a nyár lángkendője lengett, Kasza nem vágott még a fűbe rendet. Csillagviláglón és bársonysötéten Gyermeklánc s búzavirág kelt a réten.

Szabó Lőrinc: A rádió Lóci beteg volt, sírt egész nap, kis testéből sütött a láz, nyűgösködött, tűz-víz gyötörte és kinin és borogatás: betegségtől és gyógyulástól egyformán irtózott szegény, mindent kívánt és nem mosolygott se képeskönyvön, se mesén,

Most leskődöm a lonc között, Oly egyszerű innét az élet: A kert barackot ötvözött, A gabona fáradtra érett, Pohosra boglyasult a rét, Az erdő felkínálja fáit A hegynek, mely kopasz fejét Égnek szegi, s dacolva mállik.

B. u. é. k. – Újévi elégia – Januárnak első napján, Hogyha földerül a reggel, Megjelennek nálam, érzem, Férfiak, nők nagy sereggel.

A színész alszik A maszkja már halotti maszk, Mely némán a nagy semmiségbe dermed, Nem fog jelezni már vágyat, vigaszt, Töprenkedést és tomboló szerelmet.

József Attila Mivel nekem elsősorban Ő a költő, sosem tudtam egyetlen jellemző sort sem írni róla. S íme az este, ezen tűnődvén megjelent előttem, mint különös látomásban. Fölfordított lyukas mosófazékon ült, tenyerébe fogott arcát térde közé csüngetve, amikor a külváros távolabbi gyárai felől Isten lebegett oda hozzá, és mezítlábas talpával megérintette a vállát:

Rádió Mit hallottam, barátaim? Mit kellett hallanom e földön? Mi lephetett meg engem is, Ki semmitől meg nem lepődöm? Mit kellett végül hallanom, Miféle ritka szörnyűséget, Hogy megtetézze poklomat, Amelyben élek – mely eléget?

Hajnal Anna szél. Hajnal Anna fű. Zelk a rigófütty. Illyés a szemrés. Nagy Laci villám-patás és mintha Örkény mondaná: önkény! Füst Milán vonszol egy nárciszt.

FELESELÉS ÖNMAGAMMAL — Unom már a rövid verseimet! — Nem lehetne e mondat rövidebb? 1964 TŰZPRÓBA Az igazság tűzpróbája, hogyha a színe fehér, a fonákja sem fekete. 1964

BERZSENYIÉK HEGYET MÁSZNAK — A Pokol-hegy Menedékházában, kétezerhatszáz méternyire a tenger színe fölött. Délután öt óra. Az eső szakad; fönt és alant: fellegek és köd. Öt lépésnyire se látni. A Menedékház verandáján három alak: Berzsenyi báró, stájer vadásznak öltözve, de puska helyett bundával a vállán, és a két bárókisasszony, stájer leány kosztümben, de plaidbe burkolózva. […]

A SZÁZAD BETEGSÉGE A „mal du siècle”, a század betegsége, a múlt [a 19. ]század betegsége volt. Ma már meg sem értjük ezt a betegséget, a múlt század olyan messze van. Semmi sem olyan elavult, mint ami tegnap történt; a görög ókor nem régimódi, nagyapáink ideje az.

BERZSENYI AZ IRODALOMÉRT — Berzsenyi dolgozó szobája. Zöld posztóval párnázott ajtók, hat ablak a Nádor-utczára. A homályos háttérben, mely sejtelmes és titokzatos, mint egy bálványnak a szentélye, óriási alkotmány: Wertheim egy remekműve. Berzsenyi Íróasztalánál. — ELZA (bedugja a fejét az ajtón.) — Parancsolsz, papa? BERZSENYI — Gyere be és csukd be az ajtót. Kulcscsal. ELZA […]

ASZFALTBETYÁROK — Esti féltíz óra. Az ebédlőben — borongósan szeczessziós stil— három izgatottalak: Berzsenyi mama, Blanka és Berzsenyi papa. — BERZSENYI MAMA. — Ez már mégis hallatlan! Pont fél tíz és még most sincs itthon! . . . Nincs más hátra, el kell menni a rendőrségre. BLANKA. — Igen, hadd tudják meg Bécsben is, hogy […]

TACAEMUS Hát hallgassunk, Mert hallgatásra ért meg az idő. Voltak korok, hogy tisztelték a jókat, A sírni legjobban tudókat, Akik bomoltan tépték rengeteg Szakállukat és bőgtek, Akár a fergeteg,

Orosz triptichon 1. Gumiljov a Csekában A börtönőrök ólomlábait Ólomgolyók váltják fel holnap reggel; Már hallom: szürke angyalszárnyaik- Kal surrogva hogy kísérnek a Mennybe.

(Egy kolozsvári utazás története.) Az erdélyi vonat a külső vágányon áll. Szokásom ellen s vesztemre hordárt fogadok. — Bon jour marquise — hajlong Illyés kajánul a vonat előtt s szívére teszi a kezét. Márai körülnéz a kalauz után. — Egy félfülkét Erdély urának! — mondja izgatottan. Már áll a játék; megütötték s rögtön továbbadták a […]

Zelk Zoltán emlékére Azt mondtad: neked is helyed lesz annál az asztalnál, ahol költőink ülnek; nem a főhelyek valamelyikén, de nem is a vége-felé.

Különös éjszaka, Az ablakot kitártam. A hold halvány virág, Kutya vonít az árnyban.

Csak ezt az utat el ne hagyjam A jegenye-fasoron által az út velem a Napba szárnyal, a Napba, mely az útnak végén vörös tűzben vár a hegy élén.

Bús az ősznek hervadása, Hulló lombok, néma táj; De az ősznek van varázsa, Enyészetben méla báj.

AMI A PALACKBÓL MÉG KITELT Nappal vitorlások suhannak a tavon. Sötétedéskor, lassulóban és ott, ahol az égbolt elhajol – szinte a csillagok közé villanylámpás hajók.

Alagút Az alagút szájánál tölgyfák fogadtak Elindultam a nagy sötétben Csak sejtettem, hogy felettem: táj van Mire kiértem homok és cserje fogadott

Kálmán Ez az utolsó nem volt a legjobb húzás, öregem… Volt egyszer egy gyermek, akinek Auschwitzba deportálták az édesanyját, s akinek édesapja kommunista volt, így hát bujkálnia kellett. A gyermeket idegenek rejtegették, mert a törvény szerint neki is szögesdrót járt volna, meg ciklongáz. Ám mégsem a szeretet és barátság melegét hozta magával az üldözöttség gyermekéveiből, […]

Feljegyzések a Felejtés Házából 1 .Három emlékemnek emberi neve van már: Azonnal látnom kell anyámat. Micsoda világ ez, hogy térben mérhető? Micsoda élet, hogy utazni kell benne, És mindennek van neve: háza? Melyik szótömbben él most az értelem, magányosan?

Perc Csüggök rajta csüggedetlen, csügg ő rajtam csüggeteg, mint a ki nem hűlt egekben függenek kihűlt egek,