Search Results for “Klasszikusok kézfogása”

 

Klasszikusok kézfogása: Karinthy Frigyes

december 9th, 2018

A gyermek mostanában nyugtalan Kit lelkem mélyében elrejtve hordok A gyermek mostanában nyugtalan, – A gyermek, kit csak én tudok magam, Haragszik.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Berda József

december 3rd, 2018

Aba-Novák Berda-képe alá Éppen ilyen vagyok, ily nagygyomrú állat. Eltaláltad, dagadt, a züllött pofámat. Szőke csibész ez itt, s mint te, pocakra hajlamos. Úgy röhög a disznó, hogy szinte már dallamos.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Babits Mihály*

november 26th, 2018

Névjegyemre A név, mely áll e kis papíron, kimondva szó, mely száll tova. Lehellet és üres jel annak, ki nem hallotta még soha!

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jorge Louis Borges

október 30th, 2018

A vak Elzártak a földi sokféleségtől, az arcoktól, mik ma is itt lehetnek, a szomszéd utcáktól, mik messze estek, a homorú, rég oly mélységes égtől.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Nadányi Zoltán

október 20th, 2018

Ősz Az őszben állsz, tűnődve jársz, hullatja vén lombját a hárs.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Ladányi Mihály

szeptember 17th, 2018

(Ha egy kis szerencséje van) Mikor az ember megszületik: ajándékul kap egy országot aranyozott címerrel és királlyal, és viszonylag hegyes-völgyes országot kap jó esetben –

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Gellért Sándor

augusztus 18th, 2018

JÓZSEF ATTILA Idézlek ím a régi sörházban mosónő fia, József Attila.

Read full article | 1 Comment »

Klasszikusok kézfogása: Gellért Sándor

augusztus 9th, 2018

AZ ARANYOS BÚZASZEMEK Alszik Cseke, csak Kölcsey Ferenc szokta fenn tölteni az éjszakát. Ég a lámpa a hátulsó szobájában.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Gyulai Pál

július 29th, 2018

Mit írjak ? Ostromállapotban élünk, Mit írjak hát, ugyan mit? Erről arról egyebekről Hegedült már szent Dávid.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Cs. Szabó László

június 22nd, 2018

Álmatlan éj Udvarhely Baromlaka Medgyes Nagymoha Ürmös Kóbor Sárpatak Almakerék Bolyha Keresd Halmágy Bürkös Alamor Vízakna Örményszékes Szakadát Salkó Székelyzsombor

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Juhász Gyula

április 9th, 2018

A költő szól: Itt nincs megállás és nincs koszorú, Én keresem magam s nem győztem én még, Kevés remény int és szörnyű ború S itt nem segít, csak álom és vitézség.

Read full article | 1 Comment »

Klasszikusok kézfogása: Kosztolányi Dezső

április 6th, 2018

AZ IHLET PERCE Fejembe szállott a fekete méreg, szemembe fürge részegség piheg. Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek, mint a komoly, vidám keletiek.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

február 5th, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA  (VII.) A leány egyedül maradt. Mintha a láz gyötörné, reszkettek tagjai, rázkódott, remegett, a hideg veriték gyöngyözött homlokán. Miért tanult emberi hangokat érteni? Miért kellett emberi sziv mélyébe látnia? Miért hagyta el erdejét, fenevad társait? Örülhetett volna tovább is a napsugárnak ott, lehetett volna nyugalmas állat, melynek nem fáj a lélek. Miért […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

február 4th, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA  (VI.) Darvai az idő óta nem látta többé a leányt. – Másnap rögtön elhagyta kastélyát, oda volt több hónapig, hirt sem hallatva magáról. A leány ez alatt ott maradt bezárva azon rejtett szobában, melynek csak egyetlen ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak le az ő és medvéje számára eledelt.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

február 3rd, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA (V.) Egy estve jókedvü czimborák gyültek Darvaihoz, köztük a medvevadász is. – Elvesztéd fogadásodat czimbora, szólt hozzá a legelső üdvözlet után a házi úr. Az erdei leány nálam van. – Tartok tőle, viszonzá ez gúnyosan, hogy a vad helyett valami nagyon is szelidet helyettesitél, egyébiránt rajtam áll elismerni: ha valóban ő-e az […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

február 2nd, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA (IV.) Ez idő óta a vadleány gyakran kijárt erdejéből a kisded faluhoz, mikor a lakosok mind elmentek munkára s csak a gyermekeket hagyták otthon. Ilyenkor addig kiáltozott, mig a pórfiú meghallá s elébe ment az erdő széleig, ott eljátszogatott vele a leány, hozott neki tarka madarakat, piros erdei gyümölcsöt s csudálatos csigahéjat, […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

február 1st, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA (III.) A holdnak nagy udvara volt az égen, egy nagy széles fényes gyűrű, mit a bűbájos égi vándor maga körűl vont az égen. E fényes körön belől ezüstkéknek látszott az ég, a csillagok kifénylettek belőle rezgő pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan köd borongott, s gomolygó szürke gőz körűlhullámzotta a bűbájos ragyogó kört, […]

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

január 31st, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA (II.) Még sötét van mindenütt, – a csillagok égnek, emberek alszanak, s már a Tátra legmagasabb csúcsán piroslik a hajnal fénye, mikor maga a nap még a tengerek alatt jár. A magas csúcs hófedett alakja rózsaszinűen jelen meg a múló éjszakában, a fekete-kék csillagzatos éggel csodás ellentétben.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Jókai Mór

január 30th, 2018

AZ ERDŐK LEÁNYA (I.) Három ifju lovag ült együtt a kastély erkélyén. Kettő közűlök közönséges alak, kikre nincs miért figyelmet forditani, a harmadik a kastély ura. Darvai Ernő szép szőke fiatal ember, ki az alatt, mig társai koczkáznak, mesélnek és kaczagnak, az erkélyen kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Kiss József

január 25th, 2018

BALLADA A LÁBAKRÓL Marengónál a nagy sikon, A marengói csatán Elvesztette a két lábát Hős Mackenzie kapitány. Napoleon felszedette És sirva ment utána: «Kapsz uj lábakat kapitány, Gárdisták kapitánya!»

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Weöres Sándor

január 22nd, 2018

Ha nézem a világot Ha nézem a világot a világ visszanéz azt mondom, összevisszaság ő feleli, teljes egész.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Áprily Lajos

január 17th, 2018

Két város Kolozsvár, Enyed Egyiknek eget vert a kedve, harangozott, tombolt, dalolt. A másik ült a nagy homályban, és a harangja néma volt.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRON (12)

január 8th, 2018

Egy diáktüzér naplója XII. Egy vállsebbel, amitől megbénult a jobb karom, túléltem a segesvári csatát. Sokáig feküdtem seblázban. Éppúgy nem emlékeztem, mi történt, mint az első sebesülésem után sem emlékeztem. Nem is vettem észre, hogy közben vége lett a szabadságharcnak, vége lett a szabadságnak.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRON (11)

január 7th, 2018

Egy diáktüzér naplója XI. Ahogy Petőfi elment, mintha elromlott volna a hangulatunk. S dél lehetett, amikor elrepedt az ágyú. — Nem megmondtam – morgott az öreg a füstölgő pokrócokkal babrálva. A hadnagy meg úgy káromkodott, hogy a végén már azt hittem, elsírja magát. — Az anyád. . . most akár leülhetünk makkot sütni.

Read full article | No Comments »

Klasszikusok kézfogása: Sarkadi Imre – SZÁZ ÉVE SEGESVÁRNÁL (10)

január 6th, 2018

Egy diáktüzér naplója X. — Úgy érzem itt magam — mondta Petőfi —, mintha látogatóba jöttem volna. Ahogy a gróf kisétál a mezőre, amikor a cselédeiről szakad az izzadság. Megáll előttük a homokfutójával, aztán biztatgatja: no, ez derék, emberek, csak így dolgozzatok tovább. . . Azzal visszaül a kocsiba, s megy. Mosolyogtunk s hallgattuk. Olyan […]

Read full article | No Comments »