‘Novella’

 

Nagy Zoltán Mihály: KATALIN TÁNCA

2022. augusztus 27.

Sóhajtozz csak,ez is mint a többi,a csinnadrattás Katalin-esték,ajándék-dömping,émelyítően túlmézelt köszöntök, stampedlik cincogása,fö-fö gyönyörűségként a zabálás csámcsos órája,ez kell, ez való minékünk,fölrakni mind, gyerünk, fényességes szépszerként az önelégültmosolyt, éjfélig tündököljék nekünk,nekünk,ide mindent nekünk,Pfuj,sóhajtozz csak,éjfélig ezek innen el nem mennek, nem ám,odanézz,tokaremegösen mulat a gőg, dülledt szemmel az alkohol tüzelteférfi vágy a farod felé sunyít,tűrni,tűrni ügyesen színlelt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Falás, Bojtos!

2022. július 3.

Nagyapátok, mondanám, csak pár hektárnyi földet jussolt, ott takarékoskodott, ahol csak lehetett. Csősz volt a községi szőlőben, rémesen kirregő szerkentyűkkel riogatta az egyre pimaszabb seregélyeket, két kutyája pedig a vadakat, azok viszont tudvalevőleg utálják a szőlőt, ellenben fognak egy-egy kövér nyulat.Szürke apó, így becézte mindenki már ötven éves korától, többnyire az éjszakákat töltötte kinn a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zoltán Gábor: Friss dió*

2022. június 12.

Esős, szeles augusztus. Elmegyünk nyaralni, hogy a pénz kárba ne vesszen, de egyszer se fürdünk. Maradtunk volna Budapesten, jobban jártunk volna, azt gondolom, de nem mondom. Ha maradunk, akkor se biztos, hogy eljárunk moziba, kiállításra, vendéglőbe. Klára alig várja mindig, hogy kiszabaduljon végre a városból. Ennyi legalább jár neki. Nem szólok. Azt hiszem, jobb lesz, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bartha György: Holczer

2022. június 12.

Iskolánk, az idén negyedik századát betöltött Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, az én időmben arról is híres volt, hogy a kolozsvári líceumokból „diszciplinárisan” kicsapott nebulókat befogadta. A nagyvárosi lurkók aztán, elkerülve az otthoni (így mondták:)„nocsív” környezetükből, besorolva a szabályozott bentlakási élet „keretei közé”, kénytelen-kelletlen alkalmazkodtak az itteni körülményekhez, és – akarva-akaratlan – az iskolai éveik végére […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A mozibolond

2022. június 8.

Nagyon örülök, hogy egy általam fordított, remek írás (Florin Irimia Cinefilul c. novellája, magyarul A mozibolond címmel) képviseli a kortárs román irodalmat az Irodalom Éjszakája idei rendezvénysorozatán (https://www.facebook.com/irodalomejszakaja), Budapesten (június 1–3.) és Debrecenben (június 16–18.). (…) Köszönet a szerzőnek, Karácsonyi Zoltán színművésznek, a budapesti Román Kulturális Intézetnek, az Irodalom Éjszakája szervezőinek és a marosvásárhelyi Lector […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Privát hangulatok

2022. március 30.

Bölöni Domokos: Zsizsegő időtlenség A kétezredik esztendőre tervezett kétezredik álma még messze lehetett, amikor egyszer éppen azt akarta álmodni, hogy megint tűnyölődik, vítyálódik és hágyászkodik, miközben a szövetségi kancellár egy endékás kantinban mosogat, az Ady Endre művelődési központban használt ruhát árusít KKL szorgos kritikus, akinek, nicsak: cipője orrán zsebtelefon, hogy munka közben is beszélhessen… Közben […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Pál Golicza Mária: Beolvadás

2022. január 19.

A Keleti Pályaudvartól nem kellett sokat cipekednem a Nefelejcs utcai bérházig, ahol anyai rokonaim – ángyom, nagybátyám és unokahúgom, valamint nagynagynéném laktak. Itt volt a vakációs főszállásom tíz éven át. A fő előtag nem fejezett ki fölérendeltségi viszonyt az alszállásokkal szemben, csupán az itt eltöltött hosszabb időszakokra utalt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bangha Mónika: Piros magassarkú

2022. január 13.

Félméternyire sem nyitotta a szekrényajtót, amikor éles ütést érzett a jobb szeme sarkában, valamivel a halántéka alatt, amolyan szúrós fajtát, amitől hunyorogni kell, de a bőr is megsérül. Ha a másodperc felosztható lenne, már pár tizednyi másodperce várta az ütést. A maga módján védekezett is, ám a lendülő karja csak félútig jutott, kitérni nem bírt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

MEK-újdonágok: Mikszáth Kálmán hátrahagyott írásaiból

2021. december 2.

(A Patronus és egyéb hátrahagyott írások) LÁTOGATÁSOM ROOSEVELTNÉL Hétfőn délután hat órakor, miután már én eltávoztam otthonról, telefonon jelezték a Hungária-szállodából a feleségemnek, hogy Roosevelt látogatást óhajtana tenni nálam, mire feleségem visszafelelt, hogy már nem vagyok otthon. Az esti órákban a munkapárti klubba vetődvén, a szolgák Hengelmüller báró népszerű nagykövetünk egy névjegyét adták át azzal […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Bölöni Domokos: Kávédaráló a bús kanyarban

2021. december 2.

Dummy Bisongh már több éve ücsörgött magát felejtve a Little Village-nak csúfolt tanyai állomás előtt a hideg padon. Felfázik, évek múlva bánja. A hajnali vonat az egyetlen, ezért már éjfél után érkeznek a vásárosok, több mérföld távolságról, csaknem mindenki kocsin vagy lovon.Háziállatok hangoskodása színezi a csöndet. Juhot, bárányt, disznót, malacot, tyúkot, töltött libát, rucát, baromfit, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: A legkitartóbb szerető

2021. november 29.

(Idegen tollak igájában?) Visszajárnak némely gondolatok. Olyanok, hogy mi a helyzet, amikor… Szóval, „ha valakire haragszol, akkor úgy képzeld magad elé, mintha koporsóban fekve látnád…S akkor megbocsátasz néki.” Hát ez nekem sosem sikerült. Amolyan félárvaként azzal sem tudtam azonosulni, aki ilyen szépen írt: „Úgy képzeltem apámat, mint egy pálmafát. Datolya érik lombjai között, árnyéka hűvösséget […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Cibbini Matild pogácsája

2021. november 27.

Örkény István emlékének Honlapy Tas Huba Töhötöm, a legmagyar, első sikkasztása negyedszázados évfordulóját ünnepli. Utolsó stiklijéből pogácsát süttet három ládával, valami hatszáz darabot. A céh jelesebbjei objektív okból épp igazoltan hiányoznak, így néhány kipurcant zsebesnek és öt-hat hitetlenkedő netbuzinak tart előadást egy filmről, amelyet csak ő látott. Urrak, mondja. Marrhák! A legnagyobb magyar születésének 140. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Robert Șerban: A pokol kulcsa (Cheia iadului)

2021. november 18.

Mindig kacagóra vettem, valahányszor nagyanyám buzgón bizonygatta, hogy ördögök igenis léteznek, és elsuvasztják a holmijainkat. Vagy akadályt gördítenek az utadba. Minden baleset az ördögöktől való. Egyikőjük eléd rak egy poharat, a másik teletölti. A harmadik megragadja a gigádat, és már gurgulázol is mohón. Egyszer, kétszer, és még és még, míg már nem leszel magadnál –, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Mosogató-mese

2021. október 29.

A harmadik fülÁldott Jó Lélek volt aznap a mosogatásért felelős. Ilyenkor használta a harmadik fülét, ami ugyan nem látszott, de igen érzékeny volt. És főként a mosogatókagylóra koncentrált: hogy megvannak-e békében a mosogatnivalók egymással. Aznap épp nem voltak, és hallatszott is, messze földre. Áldott Jó Lélek legalábbis hallotta. Igen, azzal a harmadik fülével. „Na, megyek, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Balázs Blanka Margit: A titkos hegy

2021. október 12.

Az idő elveszíti minden jelentőségét, te pedig csak ülsz ott, és hagyod, hogy a nap fénye felmelegítse az egész tested, hogy átitasson az ezeréves hegyóriások zavartalan nyugalma.Össze se rezzensz, amikor a fiú ismét feltűnik mögötted és a válladra teszi a kezét. Készen állsz? – kérdezi. Bólintasz, bár eléggé kelletlenül, mert azért szívesen maradnál még. A […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Zsiléta könyve

2021. október 7.

Zsák Zsiléta anyja eljött hozzájuk látogatóba. Brikett ismét visszament a feleségéhez, azt a lányt, akit egy évig áltatott a szerelmével, elhagyta. Zsiléta megpróbálta elmesélni az anyjának, mivel sértette meg őket Brikett, amikor eljött hozzájuk. “Ez lakás?”, “Ez párkány?”, “Ez hűtő?”, kérdezgette fumigálva.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Fenn a fán

2021. október 2.

Éles, hosszú, átható sikítás, nem túl gyakran hangzik el ilyen. Nem a rémület sikolya – a tehetetlenség sikít. Amikor valakinek nagyon elege lesz valamiből, végleg elege mindenből. Amikor már nem tudja elviselni, amiben van, de tenni sem tud ellene semmit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Történetek a huszadik századból – R. Berde Mária: Vipera

2021. szeptember 25.

Lent, az iskolakert siheder fenyőfái már pezderkedtek: friss ízeket dugdostak ki újjuk begyén. De ő visszafordult, megvizsgálta a vakítóra mosott üvegkádat, aztán csengetett.– Vizet kérek, Bogdán. Egyúttal menjen át az internátusba és küldje ide valamelyik nyolcadikost.Bogdán végigcsodálkozott a folyosókon. Ilyen fehérnép: formás, mint a jó gyümölcs. És csak a laborában ül. Délutánonként is. Áldott tavaszon […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Hóhullásban

2021. szeptember 12.

Péntek volt, nem tizenharmadika, mégis baljós. Marosvásárhelyen zuhogott, vártam volna a földrengést is, átéltem kettőt, úgy tudok rettegni, hogy belehalnék, ha elmozdulna a csillár, péntek volt, nem tizenharmadika, Székelykálban még zuhogott, Székelykáltól fölfelé begorombult a természet, és mire leszálltam Nyárádköszvényesen, akkora lett a tél, hogy jöhetett a karácsony. Havazott, mintha kormányrendelésre. Az iskola helyét nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hegedűs Zsolt: Csuri tavaszt csinál

2021. szeptember 7.

Uhu addig mind mondta Csurinak, hogy nagyfejű, amíg az elhitte. – Szólítsatok ezentúl Nagyfejűnek – követelte a gerincesek közösségi fórumán, a Csiripelőn. – Egy frászt van nagy feje – mondta Ráró, és búsan lógatta a sajátját. Udvari verébtáp szállítóként nem állta, meg, hogy ne tegye hozzá: – Mert ha én egyszer kinyitom a számat… – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Hatodik érzék

2021. augusztus 2.

Nevem Kocsis Ferenc. Ma töltöttem be 70. életévemet, és ugyancsak ma fejezem be azt a naplót, melynek írásába 2009. január 1-én nekifogtam. De hadd kezdjem ab origine, az elejéről! Értelmiségi családból származom. Apám röntgenológus, anyám altatóorvos volt egy jó nevű klinikán. Öt gyermekük közül én voltam a legfiatalabb. És, jaj, a legtehetségtelenebb is egyúttal!

Tovább | Nincs hozzászólás »

MEK-újdonságok. Benedek Elek prózájából

2021. augusztus 1.

A DUNNA Hosszú, sovány öreg asszony volt Teréz, hallani véltem csontja zörgését, mikor belépett az ajtón, félénken, alázatosan. Nagy csontos ujjai reszkettek, pedig csak egy könyvecskét tartott a kezében: a cselédkönyvet. Az arca, a szeme, beszédes volt, de nem beszéltek egyébről: teméntelen sok nyomorkodásról, éhezésről. Félesztendeje nem szolgált Teréz. Nem akadt ebben a rengeteg nagy […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Rákosi Viktor (Sipulusz): A patkószeg

2021. július 20.

A nyáran fogtam hozzá második mázsa drámám megírásához. Ebbéli termékenységem lehetségessé teszi, hogy drámáimat mázsájával számíthassam. Az első mázsát valami 250 színdarab tette ki, a hozzá való 250 kemény táblával együtt. Mert valamennyit beköttettem s a könyvkötőipart a fővárosban határozottan lendületnek indítottam. Az első mázsához már tizennégyéves koromban hozzáfogtam s egész passzióval írtam a színdarabokat. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

MEK-újdonságok: Rákosi Viktor – Egy pár cipő

2021. július 18.

Nem tudom, ki volt az a barátaim közül, de valaki azt a tanácsot adta, hogy két pár cipőt vigyek magammal Olaszországba. Nekem szeget ütött a fejembe, hogy valaki nyugodt, komoly arccal ilyen, az ostobaságig egyszerű tanácsot merjen adni, olyan embernek, mint én vagyok, aki sokat is utazik és meg is üti az ország okossági átlagát. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Határeset

2021. július 15.

Viszonylag messze volt a vízimalom a településtől, lent a völgy alján, a határ mellett, a Szilvás-patak kanyarulatában, de az öreg, aki megtalálta a holttestet, utóbb nem emlékezett, hogy jutott haza, mindenesetre az a kétzsáknyi kukorica, amit eldugva valahogy megőrizgetett, s most őrölni elvitt, szétzötykölődött a szekér derekában. Amikor a csendőrhöz ért, még akkor is csak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »