– Jó napot kívánok! – Jó napot! Mi a panasza? – Bolond vagyok. – Nocsak! Beutalója van, valamiféle orvosi diagnózis, laborleletek? Egyáltalán ki állítja ezt magáról? – Hát a feleségem, aki szerint tele vagyok rögeszmével, márpedig aki rögeszmés, az nem teljesen normális. – Maga szerint? – Van benne valami, bár a haverom… No, neki egész […]

Menyhért csak írt. Lacika, a kisfia meg a nagyszoba közepén az autókat tologatta. Menyhért negyvenöt éves volt, Lacika meg úgy nyolc. Anna az anya meg a hintaszéken kötögetett. Menyhért gondolataiba merülve írt, lázasan, nem zavarhatja meg senki. Ám Lacika unta egyedül a játékot. Tologatta az autót az íróasztal körül. – Menj innen Lacika! – mondta […]

Piri nagyon szomorú, mert egyik napról a másikra csak úgy eltűnik a tanító nénijük, akit mindannyian nagyon szerettek. Ő talán a legjobban, hiszen mint az osztály legjobb tanulója, kedveltje volt neki. Hiába irigykedtek rá ezért a barátnői, mert az már szent igaz, hogy a tanító nénik is azért kedvelik a jó tanulókat, mert láthatják munkájuk […]

Az öreg lassan, üggyel-bajjal igyekezett felszállni a vonatra. Kezében bőrönd, arcán aggodalom, nehogy valami gikszer jöjjön közbe. Hogy milyen gikszer? Például: kisiklik a vonat, nem veszi észre, hogy megérkezett, legurul a lépcsőről, infarktust kap… Ajaj, számtalan módja van ám ennek! Kínosan tipegett-topogott, még a verejték is kiült rajta. A fiához, Pestre igyekezett. Öt teljes éve […]

Sok halált láttam, de a legszebb azé a lányé volt, aki a falum fölötti kanyarban éppen húsvét vasárnapján egyszer kiszállt a kocsiból, mert vezetés közben látta, hogy valami olyasmi állt össze az út mentén, és pláne a túlsó oldalán, ami a lelkébe telepedhet, akár napokra is, és úgy lehet, hogy boldoggá teszi, vagy legalább megterít […]

Ernőt az itókfalvi hajléktalanszállón ismertem meg, kirítt az ótvar környezetből. Nem ivott, nem dohányzott, s kiderült, hogy egyetemi diplomája is van, csak lerobbant, és rokkantnyugdíjas lett. Idejét túlnyomórészt alvással tölti. Van miről álmodnia. Sajnálja az elúszott lottó ötöst, de nem mondott le az EuroJackpot főnyereményéről, idejét túlnyomórészt a totózóban-lottózóban tölti.

Böcsületes riport Egyszer, még kezdő újdondász koromban holmi verekedésről kellett írnom. Szigorúan a tényekre, vagyis a kikérdezett szemtanúk vallomásaira hivatkozva, amelyeket a többi újságból ollóztam össze. Böcsülettel kiizzadtam a részletes és alapos riportot, és átvittem a kaszinóba a tekintetes főszerkesztőnek, aki éppen kártyázott valami urakkal. Hümmögve futott át rajta, ceruzájával villámgyorsan bele-belejavított, közben ott ácsorogtam, […]

1983-ban kerültem Ceglédről Pestre, a Gondolat Kiadóba. Írtam is a barátaimnak egy kis táviratot, hogy „Gondolatban egészséges szerkesztőnek adtam életet”. De jött az élet, s a Mechwart András Vasúti Szakkollégiumának lettem tanára. Délelőtt tanítottam, délután kollégiumi nevelő voltam az áldott emlékű Ottlakán Péter gondnoksága alatt. Érettségiző osztályt kaptam az utolsó félévben, de mindenki leérettségizett, még […]

Minden rosszban van valami jó, most a karanténban mama is visszakapta kis iskolás unokáját, ha a valóságban nem, de virtuálisan együtt lehettek akár egész nap, mert a szülők online oktatásban oktattak, és nagyon el voltak foglalva. Jó móka volt, mert az unoka kedvéért, most mindent fordítva kellett csinálni, a mama lett a kis nebuló, aki […]

Besze Istvánt a szolnoki elmegyógyintézetben ismertem meg. Az értelmiségiekre valló szerénységgel viselte sorsát. Megkínáltam cigarettával, amit ő hosszú távollét után nagyon élvezett. Lassanként összebarátkoztunk. A barátság megmaradt, még azontúl is, hogy „gyógyultan” elbocsátottak a műintézményekből, melynek osztályvezető főorvosa azt mondta a buszon ülve Horváth Istvánról (aki viszont megalomán sikozfrén volt, hogy ő. Mármint a főorvos […]

FOX-HÍRADÓ, Világhíradó, Egyetemes híradó, Mindentlát híradó, Külön híradó, Beszélő Híradó Süketnémák Részére, összefoglaló Nagy Híradó, Európa Legnagyobb Híradója, azután a Világ Legjobb Híradója, végre Ennek a Mozinak Legjobb Híradója. Állóvetítés, a Cég Jelképe: a káoszból kivillámló fénysugarak, pörgő spirálkorong, a kialakuló Naprendszer sikerült felvétele, utána a buddha Elefánt, mely a földtányért tartja, miközben méltóságosan lóbálja […]

A tanácsos úr anélkül, hogy Elsa kisasszony a szobából meglátta volna, átlépett a szomszédos erkélyre, és eltűnt az üres szomszéd szobában. Milyen jó, ha az ember előtt mindig szabad a visszavonulás útja! Óvatosan kinyitotta a folyosóra vezető ajtót, és kilesett. Egyáltalán nem lepődött meg, amikor megpillantotta a feleségét. Azon viszont meglepődött, hogy ki a kísérője, […]

A tanácsos úr tehát a prefektussal együtt beült a fekete limousine-ba, amely valóban rendőri gyorsasággal száguldott végig az utcákon. S azalatt, amíg folyt a vidám vacsora, a hölgyek táncával fűszerezve, akik meglehetősen hiányos öltözékben, csupán néhány papagájtollal takarva bájaikat, szórakoztatták az urakat, megindult a rendőri gépezet, kemény legények tucatjai és százai keresték a prágai Václav […]

Mikor reggel lement a szálloda halijába, hogy megreggelizzen, nem kis meglepetésére az étteremben az egyik asztalnál megpillantotta a hölgyet, akivel a vonatban ismerkedett meg. — Hölgyem, minek köszönhetem ezt a kellemes véletlent? — kérdezte udvariasan. — Szó sincs véletlenről, kedves … — Vacátko vagyok, még bemutatkozni sem volt időm. Vacátko Prágából.

A hölggyel később egészen váratlanul találkozott, amikor a kocsi folyosóján állt, s az alkonyba omló tájat nézte. A másik kocsiból futott át, mögötte feltűnt egy férfi, nyilván mondott a hölgynek valamit, de a nő ügyet sem vetett rá, futott végig a folyosón, és ismerősét megpillantva, megkönnyebbülten állt meg. — Ó, uram — pihegte megnyugodva.

Lebowicz úr a kongresszus fáradalmait pihente ki a hotelszobában. Fekete Máry a tükör előtt foglalatoskodott, laza kontyba próbálta fésülni dús sötét haját, mely oly jól illett a fehér bőréhez! Fekete Máry nem volt afféle méregkunyhóbeli tündér, vigyázott a hírnevére, és megvoltak a kliensei. Mindig úgy viselkedett, mintha szíveskedne kihallgatáson fogadni az urakat, nem pedig úgy, […]

Szerző (1914-1994) a huszadik századi cseh próza egyik kiválósága – mosolygós, csipkelődő szellemessége, olykor vitriolos humora emberivé varázsolja a leggonoszabb bűntetteket, eltévelyedéseket is. Enyhén békebeli, prágai bűnügyi történeteivel maradandó mintát alkotott, sikeres és hangulatos filmalkotásokhoz, nem egyszer sorozatokhoz szolgált alapul. Írásai feldolgozásával – gyakran maga az író jegyezte a forgatókönyvet – a remek cseh filmipar […]

most megteheti – a Magyar Elektronikus Könyvtár a műfaj egy kevéssé ismert magyar művelőjét kínálja böngészésre: Mándy Gábor rövid lefutású, humorba oltott elképzeléseit jövőről, tudományról, életünkről (Már itt vannak. Fantasztikus jellegű novellák.) Mutatványban egy olyan darabját idézzük fel, amely egy új nyelv szenzációs “fölfedezéséről” ad hírt…

10. Óda a folyóhoz Olt. Ismerős partok között sétáló, némelykor szeszélyesen nekiiramodó, dühöngő, veszélyesen surranó kígyó, máskor takaros falvak között békésen megférő folyó. Nem messze tőled, egy már öreg ház udvarán tanultam meg járni. Ha alkalom adódott, kiosontam a kapun, s a közeli híd felé szaladtam, ahol nagy kövek között csobogva, mosva azokat fáradt-habosan rohantál […]

8. Szarvas az Oltban Történt 1996 augusztusának egyik gyönyörű napján. Még az esőzések beköszöntése előtt. Tenyérnyi felhő se tarkította az eget napokig, s mégis besárgultan csordogált alá az Olt vize, hozamában alaposan megcsappanva. Oly zavarosan, hogy nem volt értelmes kibontani a horgászszerelést. Amúgy sem akadt volna hal a horogra, esetleg hínár és szenny tartotta volna […]

7. A vízi hal Az 1989 után megjelenő földtörvények adták a lehetőséget a kollektivizáláskor, államosítás idején elvett földterületek (szántók, kaszálók) visszaigénylésére. Megmozdult a népség a gazdálkodás új alapokra helyezésének hitével, túlhevült lelkesedéssel szerezték vissza felmenőik földjeit, ami nem minden esetben, s nem mindenhol történt zökkenőmentesen. Történtek túlkapások.

Medve Ákos tranzit szenátor lepecsételte kávéval vadonatúj galambszürke öltönyét. Bár egy ilyen malőr őt nem szokta különösebben megviselni, most mégis felbosszantotta. Ha visszamegy a szállodába, ruhát cserél és a foltos zakót elviszi a tisztítóba, akkor túl sok időt veszít, márpedig szeretett volna sötétedés előtt megérkezni Szénaaljára, ahol három napra kivett egy szobát az üdülő egyik […]

6. Pisztrángok nyara Némelykor kellemetlenségek is érik a horgászt, de a szenvedélye fölöttébb való ezeknél a pillanatnyi bosszúságoknál. Nem véletlen a sporthorgász megnevezés sem. Gyakoriak a horgászversenyek is, akár megyeközi, országos, vagy világbajnokságokon lehet megméretkezni, természetesen a vonatkozó szabályok betartásával. Mert sportág ez is: jól kell tudni bánni a bottal, s úgy úsztatni a csalis […]

5. Az emlékezet vize 1975 nyarán, szabadságolásom időszakában Borzontról bringával karikáztam le horgászni a Marosra. Általában korán indultam, hogy a „reggeliző halak” között jártassam meg horgomat, mert, harmatos reggeleken nagyobb volt az esély arra, hogy kifoghassak belőlük néhányat. Akkoriban a borzonti híd mellett ládarakások állottak. Ezekben gyűjtötték az exportra szánt rákokat – a helybéliek szerint.

4. Csaligyűjtés Gyergyóremetén A Maros gyergyóremetei szakaszán általában hármasban horgásztunk. Néhai Gyuri barátom, és Imi, akinek neve elé sajnos, ugyancsak oda kell írnom a néhai szót. Imit családi vonatkozások is kötötték Remetéhez. Általában az apósáéknál szálltunk meg. Tudtuk jó előre, hogy a nagyon barátságos Balázs bácsi szereti a pálinkát. Valahányszor betoppantunk hozzá, azonnal pálinkás poharakat […]