‘Novella’

 

B. Tomos Hajnal: A két ébenfekete

2020. október 25.

Ez a történet a nagyapámé. Gyermekkoromban annyiszor elmesélte, hogy ma is emlékszem minden részletére, sőt, magam előtt látom a nagy bajuszú öreget, amint ölébe ejtett kézzel ül a heverőn, és felcsillan a szeme, amikor a Besszarábiából hozott paripáiról esik szó. A történet a háborús időkig nyúlik vissza.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Az énekesnő

2020. október 24.

Az öreg nagy kínnal szíjazta fel bal lábára a művégtagot. Ahogy teltek az évek, egyre nehezebbnek tűnt a talpbőrből, vaspántokból összeeszkábált protézis, s egyre több kötött harisnyát kellett húznia, hogy a szánalmasan elvékonyodott csonk ne kotyogjon benne. Ilyenkor nyáron aztán az egész napi járás felért egy kiadós náspágolással.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A csillár

2020. október 23.

A cigányszekerek hajnal óta sorakoztak az ócskavasátvevő bódé előtt. Az állomás mögött hatalmas halmokba dobált kacatok szinte csöpögtek a reggeli harmattól, a cigány kócos haja, hosszan lecsüngő bajusza nedvesen tapadt bőrükre. Legtöbbjük cigarettázott, kis csoportokba verődve hangoskodtak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Katyusa, a tizedes

2020. október 22.

Katyusával egy ideig együtt dolgoztam az exportrészlegen. Kezdetben azt hittem, valami háborús orosz film hősnőjéről ragadt rá ez a név, jóval később tudtam meg az igazat. Tizedes volt, s a nyolcvanas évek elején a bűnügyi osztályon dolgozott. Egyszer egy irdatlan nagy fegyverrel agyonlőtte a főnökét. Hiába bizonygatta, hogy főnöke erőszakoskodott vele, az egész egy éjszakai […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Bonyolult világ

2020. október 4.

Két zsaru járőrözik *város egyik forgalmas utcáján. Egy idősebb, testesebb és egy fiatal, még kezdő közrendőr. – Ni csak, egy egyszemélyes tüntető! – hívja fel rá a figyelmet a fiatalabb rendfenntartó. – Nézzük meg, miért demonstrál! EGYSÉGBEN AZ ERŐ! FEGYELMET! RENDET! MEGÉRTÉST! – olvassák a nagybetűs szavakat. A demonstráló gatyában, kifeszített napernyő alatt ül a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Nehezen bővülő társaság

2020. október 3.

– Látom, minden nap kiülnek ide… – Amikor jó idő van. – Etetik a galambokat… – Azok már el vannak hízva. – El, mint a miniszterek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kosztolányi Dezső: A bolgár kalauz

2020. szeptember 26.

(A Nyelvek Európai Napja ürügyén…) -Ezt el kell mesélnem nektek – szólt Esti Kornél. – Múltkor egy társaságban valaki azt mondta, hogy sohasem utaznék olyan országba, melynek nem beszéli nyelvét. Igazat adtam neki. Elsősorban engem is az emberek érdekelnek az úton. Sokkal inkább, mint a múzeumi tárgyak. Ha beszédüket csak hallom és nem értem, olyan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: Emőke segítségre szorul

2020. szeptember 21.

Emőke, ura halála után, bekattant. Nem tért magához, de persze ezt nem szó szerint kell érteni. A négyemeletes házban a másodikon lakott. Megviselte Kálmán halála nagyon. A többi lakó is nagyon sajnálta. Emőke negyven éves volt mindössze s több gyógyszert is szednie kellett. Robi, ki a nyomdában dolgozott, felfigyelt az asszonyra. Akit nem sajnálni kell […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baricz Lajos: Teríték

2020. szeptember 12.

Igaz, gyerekkoromban még féltem is tőle. De talán nem csak én, még a felnőttek is féltek, ha milicistát láttak. Pedig a milicista is ember. Meghiszem azt! Tele minden gyengeséggel, amit nem láttak az emberek, s ha láttak is, szemet hunytak fölötte. Úgysem tehettek mást. Hisz ő volt az állam hivatalos megszemélyesítője. Az állam pedig nagy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bartha György: Fritz

2020. szeptember 10.

Ádámnak, szeretettel – Nagytata, nagytata! – fogott kézen a minap a kisunokám. – Üljünk le, és mesélj, a vírus1 miatt úgysem mehetünk sehova. A felhozott érv eléggé meggyőző volt, úgyhogy nem lehetett kitérni a kérés elől. – Jól van, jól. Hogyha ilyen szépen kérsz, elmesélek neked egy régi történetet, ami velem esett meg. Velem, meg […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baricz Lajos: Medve

2020. szeptember 7.

A sűrű csillagok között még ott hetvenkedett a hold, amikor édesapám, tegnap esti egyezségünk értelmében, fölém hajolt, és a fülembe súgta: – Laci, fel akarnak ébreszteni, hagyjam-e? – Milyen jó, hogy nem ment el nélkülem! – válaszoltam, és ugrottam is le a kihúzható kanapéról. Édesapám felöltözve várta, hogy elkészüljek. Nem kellett sokat várnia, mert lefekvés […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Karinthy Frigyes: Vak csibe

2020. augusztus 12.

Nevetséges, valakinek mégis csak el kell mondani ezt a dolgot és még hozzá hamarosan, mielőtt meggondolnám és eszembe jutna, hogy ostobaság. Kinek mondjam el? Annak az újságírónak — szentisten, hát csináljon belőle riportot. Vagy itt, szemben ül egy huszárkapitány, talán bemutatkozom és elmondom neki.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Karinthy Frigyes: Titokzatosság

2020. augusztus 11.

“Azoknak, akik hisznek a misztikumban.” I Mindig hittem és éreztem, hogy vannak erők és titkos jelenségek, amelyek ott lebegnek értelmünk fölött, s melyek néha egy pillanatra felkapják a szegény és tudatlan emberi lelket, mint valami labdát, hogy a Homály és Sötétség borzongató ködébe lökjék, s visszaejtsék megint a Földre, ahol mindennek értelme van, s mindenről […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: Tibi öröme

2020. augusztus 6.

A lakatos fáradtan tért haza. Útközben már alig bírta a lábát is cipelni. Aztán nekidőlt egy villanyoszlopnak. Nagyokat sóhajtott. Most már tényleg rosszul volt. Az emberek megbámulták, de továbbmentek. Egy orvos észrevette. Azonnal látta, hogy rosszul van. A lakatos meg ment tovább, de muszáj volt leülnie egy padra. Az orvos mikor utánament, megkérdezte: – Jól […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Bolondok

2020. augusztus 4.

– Jó napot kívánok! – Jó napot! Mi a panasza? – Bolond vagyok. – Nocsak! Beutalója van, valamiféle orvosi diagnózis, laborleletek? Egyáltalán ki állítja ezt magáról? – Hát a feleségem, aki szerint tele vagyok rögeszmével, márpedig aki rögeszmés, az nem teljesen normális. – Maga szerint? – Van benne valami, bár a haverom… No, neki egész […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: Menyhért lazít

2020. július 18.

Menyhért csak írt. Lacika, a kisfia meg a nagyszoba közepén az autókat tologatta. Menyhért negyvenöt éves volt, Lacika meg úgy nyolc. Anna az anya meg a hintaszéken kötögetett. Menyhért gondolataiba merülve írt, lázasan, nem zavarhatja meg senki. Ám Lacika unta egyedül a játékot. Tologatta az autót az íróasztal körül. – Menj innen Lacika! – mondta […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Piri pionír lesz

2020. július 5.

Piri nagyon szomorú, mert egyik napról a másikra csak úgy eltűnik a tanító nénijük, akit mindannyian nagyon szerettek. Ő talán a legjobban, hiszen mint az osztály legjobb tanulója, kedveltje volt neki. Hiába irigykedtek rá ezért a barátnői, mert az már szent igaz, hogy a tanító nénik is azért kedvelik a jó tanulókat, mert láthatják munkájuk […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Utazás a mennyországba

2020. július 1.

Az öreg lassan, üggyel-bajjal igyekezett felszállni a vonatra. Kezében bőrönd, arcán aggodalom, nehogy valami gikszer jöjjön közbe. Hogy milyen gikszer? Például: kisiklik a vonat, nem veszi észre, hogy megérkezett, legurul a lépcsőről, infarktust kap… Ajaj, számtalan módja van ám ennek! Kínosan tipegett-topogott, még a verejték is kiült rajta. A fiához, Pestre igyekezett. Öt teljes éve […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Andrassew Iván: Az igézet földje

2020. június 26.

Sok halált láttam, de a legszebb azé a lányé volt, aki a falum fölötti kanyarban éppen húsvét vasárnapján egyszer kiszállt a kocsiból, mert vezetés közben látta, hogy valami olyasmi állt össze az út mentén, és pláne a túlsó oldalán, ami a lelkébe telepedhet, akár napokra is, és úgy lehet, hogy boldoggá teszi, vagy legalább megterít […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: Német Ernő és a kölcsön

2020. június 24.

Ernőt az itókfalvi hajléktalanszállón ismertem meg, kirítt az ótvar környezetből. Nem ivott, nem dohányzott, s kiderült, hogy egyetemi diplomája is van, csak lerobbant, és rokkantnyugdíjas lett. Idejét túlnyomórészt alvással tölti. Van miről álmodnia. Sajnálja az elúszott lottó ötöst, de nem mondott le az EuroJackpot főnyereményéről, idejét túlnyomórészt a totózóban-lottózóban tölti.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos sorozata: Se té, se tova

2020. június 22.

Böcsületes riport Egyszer, még kezdő újdondász koromban holmi verekedésről kellett írnom. Szigorúan a tényekre, vagyis a kikérdezett szemtanúk vallomásaira hivatkozva, amelyeket a többi újságból ollóztam össze. Böcsülettel kiizzadtam a részletes és alapos riportot, és átvittem a kaszinóba a tekintetes főszerkesztőnek, aki éppen kártyázott valami urakkal. Hümmögve futott át rajta, ceruzájával villámgyorsan bele-belejavított, közben ott ácsorogtam, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: Rendkívüli esemény nem történt

2020. június 16.

1983-ban kerültem Ceglédről Pestre, a Gondolat Kiadóba. Írtam is a barátaimnak egy kis táviratot, hogy „Gondolatban egészséges szerkesztőnek adtam életet”. De jött az élet, s a Mechwart András Vasúti Szakkollégiumának lettem tanára. Délelőtt tanítottam, délután kollégiumi nevelő voltam az áldott emlékű Ottlakán Péter gondnoksága alatt. Érettségiző osztályt kaptam az utolsó félévben, de mindenki leérettségizett, még […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Szerepcsere

2020. június 1.

Minden rosszban van valami jó, most a karanténban mama is visszakapta kis iskolás unokáját, ha a valóságban nem, de virtuálisan együtt lehettek akár egész nap, mert a szülők online oktatásban oktattak, és nagyon el voltak foglalva. Jó móka volt, mert az unoka kedvéért, most mindent fordítva kellett csinálni, a mama lett a kis nebuló, aki […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Kerekes Tamás: A jól kiválasztott ajándék

2020. június 1.

Besze Istvánt a szolnoki elmegyógyintézetben ismertem meg. Az értelmiségiekre valló szerénységgel viselte sorsát. Megkínáltam cigarettával, amit ő hosszú távollét után nagyon élvezett. Lassanként összebarátkoztunk. A barátság megmaradt, még azontúl is, hogy „gyógyultan” elbocsátottak a műintézményekből, melynek osztályvezető főorvosa azt mondta a buszon ülve Horváth Istvánról (aki viszont megalomán sikozfrén volt, hogy ő. Mármint a főorvos […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Karinthy Frigyes: Híradó, Miki egér

2020. május 29.

FOX-HÍRADÓ, Világhíradó, Egyetemes híradó, Mindentlát híradó, Külön híradó, Beszélő Híradó Süketnémák Részére, összefoglaló Nagy Híradó, Európa Legnagyobb Híradója, azután a Világ Legjobb Híradója, végre Ennek a Mozinak Legjobb Híradója. Állóvetítés, a Cég Jelképe: a káoszból kivillámló fénysugarak, pörgő spirálkorong, a kialakuló Naprendszer sikerült felvétele, utána a buddha Elefánt, mely a földtányért tartja, miközben méltóságosan lóbálja […]

Tovább | Nincs hozzászólás »