‘Novella’

 

Pál Golicza Mária: Beolvadás

2022. január 19.

A Keleti Pályaudvartól nem kellett sokat cipekednem a Nefelejcs utcai bérházig, ahol anyai rokonaim – ángyom, nagybátyám és unokahúgom, valamint nagynagynéném laktak. Itt volt a vakációs főszállásom tíz éven át. A fő előtag nem fejezett ki fölérendeltségi viszonyt az alszállásokkal szemben, csupán az itt eltöltött hosszabb időszakokra utalt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bangha Mónika: Piros magassarkú

2022. január 13.

Félméternyire sem nyitotta a szekrényajtót, amikor éles ütést érzett a jobb szeme sarkában, valamivel a halántéka alatt, amolyan szúrós fajtát, amitől hunyorogni kell, de a bőr is megsérül. Ha a másodperc felosztható lenne, már pár tizednyi másodperce várta az ütést. A maga módján védekezett is, ám a lendülő karja csak félútig jutott, kitérni nem bírt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

MEK-újdonágok: Mikszáth Kálmán hátrahagyott írásaiból

2021. december 2.

(A Patronus és egyéb hátrahagyott írások) LÁTOGATÁSOM ROOSEVELTNÉL Hétfőn délután hat órakor, miután már én eltávoztam otthonról, telefonon jelezték a Hungária-szállodából a feleségemnek, hogy Roosevelt látogatást óhajtana tenni nálam, mire feleségem visszafelelt, hogy már nem vagyok otthon. Az esti órákban a munkapárti klubba vetődvén, a szolgák Hengelmüller báró népszerű nagykövetünk egy névjegyét adták át azzal […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Bölöni Domokos: Kávédaráló a bús kanyarban

2021. december 2.

Dummy Bisongh már több éve ücsörgött magát felejtve a Little Village-nak csúfolt tanyai állomás előtt a hideg padon. Felfázik, évek múlva bánja. A hajnali vonat az egyetlen, ezért már éjfél után érkeznek a vásárosok, több mérföld távolságról, csaknem mindenki kocsin vagy lovon.Háziállatok hangoskodása színezi a csöndet. Juhot, bárányt, disznót, malacot, tyúkot, töltött libát, rucát, baromfit, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: A legkitartóbb szerető

2021. november 29.

(Idegen tollak igájában?) Visszajárnak némely gondolatok. Olyanok, hogy mi a helyzet, amikor… Szóval, „ha valakire haragszol, akkor úgy képzeld magad elé, mintha koporsóban fekve látnád…S akkor megbocsátasz néki.” Hát ez nekem sosem sikerült. Amolyan félárvaként azzal sem tudtam azonosulni, aki ilyen szépen írt: „Úgy képzeltem apámat, mint egy pálmafát. Datolya érik lombjai között, árnyéka hűvösséget […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Cibbini Matild pogácsája

2021. november 27.

Örkény István emlékének Honlapy Tas Huba Töhötöm, a legmagyar, első sikkasztása negyedszázados évfordulóját ünnepli. Utolsó stiklijéből pogácsát süttet három ládával, valami hatszáz darabot. A céh jelesebbjei objektív okból épp igazoltan hiányoznak, így néhány kipurcant zsebesnek és öt-hat hitetlenkedő netbuzinak tart előadást egy filmről, amelyet csak ő látott. Urrak, mondja. Marrhák! A legnagyobb magyar születésének 140. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Robert Șerban: A pokol kulcsa (Cheia iadului)

2021. november 18.

Mindig kacagóra vettem, valahányszor nagyanyám buzgón bizonygatta, hogy ördögök igenis léteznek, és elsuvasztják a holmijainkat. Vagy akadályt gördítenek az utadba. Minden baleset az ördögöktől való. Egyikőjük eléd rak egy poharat, a másik teletölti. A harmadik megragadja a gigádat, és már gurgulázol is mohón. Egyszer, kétszer, és még és még, míg már nem leszel magadnál –, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Mosogató-mese

2021. október 29.

A harmadik fülÁldott Jó Lélek volt aznap a mosogatásért felelős. Ilyenkor használta a harmadik fülét, ami ugyan nem látszott, de igen érzékeny volt. És főként a mosogatókagylóra koncentrált: hogy megvannak-e békében a mosogatnivalók egymással. Aznap épp nem voltak, és hallatszott is, messze földre. Áldott Jó Lélek legalábbis hallotta. Igen, azzal a harmadik fülével. „Na, megyek, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Balázs Blanka Margit: A titkos hegy

2021. október 12.

Az idő elveszíti minden jelentőségét, te pedig csak ülsz ott, és hagyod, hogy a nap fénye felmelegítse az egész tested, hogy átitasson az ezeréves hegyóriások zavartalan nyugalma.Össze se rezzensz, amikor a fiú ismét feltűnik mögötted és a válladra teszi a kezét. Készen állsz? – kérdezi. Bólintasz, bár eléggé kelletlenül, mert azért szívesen maradnál még. A […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Zsiléta könyve

2021. október 7.

Zsák Zsiléta anyja eljött hozzájuk látogatóba. Brikett ismét visszament a feleségéhez, azt a lányt, akit egy évig áltatott a szerelmével, elhagyta. Zsiléta megpróbálta elmesélni az anyjának, mivel sértette meg őket Brikett, amikor eljött hozzájuk. “Ez lakás?”, “Ez párkány?”, “Ez hűtő?”, kérdezgette fumigálva.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Fenn a fán

2021. október 2.

Éles, hosszú, átható sikítás, nem túl gyakran hangzik el ilyen. Nem a rémület sikolya – a tehetetlenség sikít. Amikor valakinek nagyon elege lesz valamiből, végleg elege mindenből. Amikor már nem tudja elviselni, amiben van, de tenni sem tud ellene semmit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Történetek a huszadik századból – R. Berde Mária: Vipera

2021. szeptember 25.

Lent, az iskolakert siheder fenyőfái már pezderkedtek: friss ízeket dugdostak ki újjuk begyén. De ő visszafordult, megvizsgálta a vakítóra mosott üvegkádat, aztán csengetett.– Vizet kérek, Bogdán. Egyúttal menjen át az internátusba és küldje ide valamelyik nyolcadikost.Bogdán végigcsodálkozott a folyosókon. Ilyen fehérnép: formás, mint a jó gyümölcs. És csak a laborában ül. Délutánonként is. Áldott tavaszon […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Hóhullásban

2021. szeptember 12.

Péntek volt, nem tizenharmadika, mégis baljós. Marosvásárhelyen zuhogott, vártam volna a földrengést is, átéltem kettőt, úgy tudok rettegni, hogy belehalnék, ha elmozdulna a csillár, péntek volt, nem tizenharmadika, Székelykálban még zuhogott, Székelykáltól fölfelé begorombult a természet, és mire leszálltam Nyárádköszvényesen, akkora lett a tél, hogy jöhetett a karácsony. Havazott, mintha kormányrendelésre. Az iskola helyét nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hegedűs Zsolt: Csuri tavaszt csinál

2021. szeptember 7.

Uhu addig mind mondta Csurinak, hogy nagyfejű, amíg az elhitte. – Szólítsatok ezentúl Nagyfejűnek – követelte a gerincesek közösségi fórumán, a Csiripelőn. – Egy frászt van nagy feje – mondta Ráró, és búsan lógatta a sajátját. Udvari verébtáp szállítóként nem állta, meg, hogy ne tegye hozzá: – Mert ha én egyszer kinyitom a számat… – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Hatodik érzék

2021. augusztus 2.

Nevem Kocsis Ferenc. Ma töltöttem be 70. életévemet, és ugyancsak ma fejezem be azt a naplót, melynek írásába 2009. január 1-én nekifogtam. De hadd kezdjem ab origine, az elejéről! Értelmiségi családból származom. Apám röntgenológus, anyám altatóorvos volt egy jó nevű klinikán. Öt gyermekük közül én voltam a legfiatalabb. És, jaj, a legtehetségtelenebb is egyúttal!

Tovább | Nincs hozzászólás »

MEK-újdonságok. Benedek Elek prózájából

2021. augusztus 1.

A DUNNA Hosszú, sovány öreg asszony volt Teréz, hallani véltem csontja zörgését, mikor belépett az ajtón, félénken, alázatosan. Nagy csontos ujjai reszkettek, pedig csak egy könyvecskét tartott a kezében: a cselédkönyvet. Az arca, a szeme, beszédes volt, de nem beszéltek egyébről: teméntelen sok nyomorkodásról, éhezésről. Félesztendeje nem szolgált Teréz. Nem akadt ebben a rengeteg nagy […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Rákosi Viktor (Sipulusz): A patkószeg

2021. július 20.

A nyáran fogtam hozzá második mázsa drámám megírásához. Ebbéli termékenységem lehetségessé teszi, hogy drámáimat mázsájával számíthassam. Az első mázsát valami 250 színdarab tette ki, a hozzá való 250 kemény táblával együtt. Mert valamennyit beköttettem s a könyvkötőipart a fővárosban határozottan lendületnek indítottam. Az első mázsához már tizennégyéves koromban hozzáfogtam s egész passzióval írtam a színdarabokat. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

MEK-újdonságok: Rákosi Viktor – Egy pár cipő

2021. július 18.

Nem tudom, ki volt az a barátaim közül, de valaki azt a tanácsot adta, hogy két pár cipőt vigyek magammal Olaszországba. Nekem szeget ütött a fejembe, hogy valaki nyugodt, komoly arccal ilyen, az ostobaságig egyszerű tanácsot merjen adni, olyan embernek, mint én vagyok, aki sokat is utazik és meg is üti az ország okossági átlagát. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Határeset

2021. július 15.

Viszonylag messze volt a vízimalom a településtől, lent a völgy alján, a határ mellett, a Szilvás-patak kanyarulatában, de az öreg, aki megtalálta a holttestet, utóbb nem emlékezett, hogy jutott haza, mindenesetre az a kétzsáknyi kukorica, amit eldugva valahogy megőrizgetett, s most őrölni elvitt, szétzötykölődött a szekér derekában. Amikor a csendőrhöz ért, még akkor is csak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Virágot a virágnak

2021. július 2.

Éppen az aznapi tv-műsort tanulmányozta, amikor felbukkant tárcáján a Gmail értesítése. Mátyás Mátyás. Vajon ki lehet ez az érdekes nevű cimbora? Kinézett az ablakon. A nap las­san süllyedt le a szemközti négyemeletes ház mögött. Micsoda unalmas kínálat! Úgy tűnik, ma sem igen fog tévézni, és megint csak holmi könyvvel vagy magazinnal kell beérnie, annál is […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Székely Evelin-Valéria: Rejtve maradni

2021. június 29.

Besüt a fény az ablakon. Rásüt az asztalon lévő laptopra. Elvakítja a webkamerát. Sötét az arcom, nem látszik semmi sem tisztán. Vajon jó ez így? Nekem jó, ha nem lát a webkamera, ha nem látja az arcomon végigsuhanó érzelmeket a vizsga során. De vajon a tanár majd többet akar látni?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bogdán Emese: Baróti följegyzések – Béke, barátság!

2021. június 18.

,,Szervusz édes Antikám, béke, barátság!” Aki így köszönt apámnak Baróton, tudtam hogy valamelyik focis társa. Egy alkalommal a sírjánál egy kedves bácsi megkérdezte ott jártában, hogy milyen rokonságban vagyunk az elhunyttal. Mikor megtudta, hogy a leánya vagyok, ő is így köszönt rá elköltözött csapattársára. Orosz Laji bácsi volt, egyedüli élő focis a csapatból.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bogdán Emese: Baróti följegyzések – Majálisok, bányásznapok

2021. június 17.

Barót egy olyan város volt, hogy minden vasárnap ünnepnek számított, hát még a majálisok, s a bányásznapok, mikor mindenki kivonult a zöldbe, s olyan dínom-dánomnak járt a végére a nép, hogy hetek múlva is volt amit emlegetni. Május elseje a munkások nemzetközi napja. A majálist is e dátum körül tartották, mikor tele volt a rét […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bogdán Emese: Baróti följegyzések – Nyári kaland

2021. június 16.

Sok vakációs kaland köt Baróthoz nagyobb iskolás korunkból is. A Gát, majd később a bibarcfalvi strand, az esti séták, mozik, udvarlások, minden élményszámba ment itt. A régi pajtásokkal is megmaradt a jó kapcsolat, s az unokatestvéreink, Bogdán Pisti, Ági, is többször nálunk vakációztak Szeredában. Nagy szeretet, ragaszkodás volt a Bogdán családban, azt viszont később hiányoltuk, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bogdán Emese: Baróti följegyzések –A Friduska menza

2021. június 15.

Így is nevezhetnénk a vállalkozását, melybe akkor fogott bele igazán mikor ott hagytuk egyedül, s elköltöztünk mi is anyám után a Hargitára, majd Csíkszeredába, abban a reményben, hogy ott majd az új környezetben békésebb lesz a családi élet. Mindenki sajnálta akkor, hogy támasz nélkül maradt szegény, s hogy szerényke nyugdíjából hogy fog megélni, de nagyanyám […]

Tovább | 1 hozzászólás »