‘Novella’

 

Járvány szülte irodalom (7)

2020. március 30.

Az ifjak eleinte azt hitték, hogy csúfolkodnak velök; de mikor látták, hogy a hölgy komolyan beszél, örömmel felelték, hogy készségesen velök mennek, és nem is halogatták a dolgot, hanem minekelőtte még elváltak volna egymástól, rendre megbeszélték, mit kell tenniök az utazás dolgában.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Járvány szülte irodalom (6)

2020. március 29.

A többi hölgyek, minekutána végighallgatták Pampineát, nem csupán helyeselték javallatát, hanem, mivelhogy meg is akarták valósítani, máris kezdték egymással megbeszélni a megvalósítás módját, mintha csak most, amint helyükről fölkelnek, azon nyomban útnak kellene eredniök. De Filoména, ki fölöttébb eszes leány volt, szólott ekképpen:

Tovább | Nincs hozzászólás »

Járvány szülte irodalom (5)

2020. március 28.

Ó, hány nagyszerű palota, hány gyönyörű ház, hány nemesi lakás maradt üresen, még csak egy hitvány szolga sem akadt bennök, holott annak előtte csak úgy hemzsegett ott a szolganép, a hölgyek és urak! Ó, hány ősi nemzetség, hány dús örökség, hány mesés gazdagság érte meg, hogy jogos örökös nélkül maradt! Hány életerős férfi, hány gyönyörű […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Járvány szülte irodalom (4)

2020. március 27.

Annak előtte szokásban volt (aminthogy ezt a szokást még ma is megfigyelhetjük), hogy az atyafiság asszonyai meg a szomszédasszonyok összegyülekeztek a halottas házban, és ottan a halott legközelebbi női hozzátartozóival együtt siránkoztak; viszont a halottas ház előtt a halottnak férfi atyjafiaival együtt összegyülekeztek a szomszédai és számos más polgár, és a halott rangjához illendő módon […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Járvány szülte irodalom (3)

2020. március 26.

…És városunknak ebben a szörnyű balsorsában és nyomorúságában az isteni és emberi törvények jeles tisztessége szinte összeomlott és semmivé lett, mivelhogy a kormányzó és törvénytevő urak, csakúgy, mint a többi emberek, vagy meghaltak, vagy betegek voltak, vagy poroszlóik száma oly igen megfogyatkozott, hogy semminémű szolgálatot nem tudtak végezni: ennek miatta kinek-kinek szabad volt a vásár: […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Nicht vom der kind

2020. március 26.

Kb. 13 éves lehettem, amikor édesanyám így szólt hozzám: – Holnap reggel felülsz a vonatra, és elutazol Vásárhelyre nyaralni. – Elutazunk? Jaj, de jó, jaj, de jó, meglátogatjuk nagyapót! – Meglátogatod te, egyedül, és, légy szíves, ne ugrándozz! Tudod, hogy nem bírom az ugrándozós fiúkat. – Egyedül nem megyek – lombozódtam le tüstént. – Hogyhogy, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Járvány szülte irodalom (2)

2020. március 25.

… Úgy látszott, hogy ennek a betegségnek a gyógyításában sem orvosi tanács, sem semminémű orvosság ereje nem hat és nem használ; mármost akár azért, mert a betegség minéműsége nem adott módot rá, akár azért, mivelhogy a tudatlan kuruzslók (mert a tanult orvosokon felül ezeknek a száma fölöttébb meggyarapodott efféle nőkkel és férfiakkal, kik soha életökben […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek – Spiró György: Az ok

2020. március 22.

Senki sem értette.Hogyhogy egyik napról a másikra eltűnt?A felesége is kerestette, a barátai is kerestették, a rendőrségen azt mondták, majd csak előkerül, aztán úgy két hét múlva telefonáltak az asszonynak, hogy a férje két hete egy szomszédos ország felé átlépte a határt, de ott már nincs, nem tudják, merre távozott.Példás házasság volt az övék, volt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Eltűntem

2020. március 21.

Nem tudom, előfordult-e már valakivel, hogy nyoma veszett? Igen, igen, eltűnt, szőröstül-bőröstül. Szó se róla elég ritka jelenség, azért megesik, nemdebár? Gondoljunk csak például a Bermuda-háromszögre, ahol minden hajó és repülőgép eltűnik, a Philadelphia-kísérletre, az illuzionisták ládáira, Harry Potter köpenyére.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Pandi és Tatu

2020. március 18.

Pandi messze, Kínában lakott a Matokó Óvoda mellett. Gondolt egy haszontalanságot, és egy üres ruháskosárral megbújt a Matokó Óvoda kijáratánál. Gondolta, hogy megvárja, hogy kijöjjön Tobzoska, azaz Tatu, s ha majd kijön, ráborítja az üres kosarat. Várt-várt a haszontalan Panda Maci; egyszer csak csengettek és az óvodások kiviharzottak a hátsó ajtón. Jött Tatu is. Pandi […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Bajor Andor: Szállodai képzelődések

2020. március 15.

Régen történt, abban az időben, amikor még nem tudtam a panaszomat tisztességesen megfogalmazni. Ezért, ha csülköt vettem, és helyette valami gyanús holmit, talán lólábat csomagoltak be, elkértem a panaszkönyvet, és a következőképpen fejeztem ki magamat: „Fölháborodva tiltakozom az ellen, hogy levágják az ördögöt, és részemre nem a combját, hanem a patáját csomagolják be.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Karácsony

2020. március 14.

Hó nuku, hőmérséklet 20 C fok. Háy Béla füstölögve bóklászott a meglehetősen néptelen főutcán. Füstölögve? Háborogva, amiért már megint így megtréfálta őket ezzel az idővel az úristen. Bezzeg régen, úgy jó húsz éve még milyen szépen pilinkélt a hó karácsonykor. Az emberek békések és figyelmesek voltak egymáshoz: jó napot, Kovács úr, boldog karácsonyt, Szabó kolléga, […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Hegedűs Imre János: A Fekete Ház

2020. március 14.

– Szikszay Jenő emlékének – „Heteroptera. Rovarok egyik rendje, közel 40 ezer ismert fajjal. (…) Jellegzetes szúró-szívó szájszervük van. Az alsó ajak a felső ajak egy részével együtt csőszerű szipókát alkot. Ebben négy szúrósörte van, amelyek a két rugóból és két állkapocsból alakultak ki… Nyálat juttatnak a növényeken vagy állatokon ejtett sebbe, és felszívják a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Egyedül

2020. március 11.

Azt mondják, nem jó egyedül. Erre Pickovits úr akkor kezdett rájönni, amikor felesége meghalt és a lánya a fővárosba költözött. De még dolgozott, időnként be-bekukkantott egy-egy bárba, moziba, meccsekre járt, egyszóval még érezte, hogy ő is ehhez a világhoz tartozik. Mindebből semmi sem maradt, amint nyugdíjazták az öreget, s azontúl már nemcsak estefelé, hanem reggeltől […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fotó és irodalom: Török Sándor

2020. március 3.

Egy ember eltűnt a hegyekben A káplár – már indulóban – visszaszólt. – Alszol, hé? Mindjárt felébresztelek! – Igenis, nem alszom. – Azért! Macoveanu káplár elment az őrségekről leváltott legényekkel, s Bogoff, a bulgár, egyedül maradt a Szentgyörgy-kapu alatt. Kicsit még behunyta a szemét, aztán, hogy a lépések eltopogtak a kanyarodó fal tövében, puskáját sarokba […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bajor Andor: Házi koszt

2020. március 3.

Régen volt Kolozsváron egy magánkifőzde, Mari néni tulajdonában. A kifőzde kitűnő volt és olcsó. Egyetlen körülmény zavarta az étkezőket: minden egyes alkalommal köszönni kellett a Mari néni macskájának.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bajor Andor: Hideg telek

2020. február 29.

Ma már a meteorológusok (vagy inkább időjósok?) sem vonják kétségbe, hogy általában télen szokott a leghidegebb lenni. Ezt a szakemberek sokáig vitatták, de a meteorológusok (vagy inkább az időjósok?) vezetősége nemrégiben kimondotta, hogy a mi éghajlatunk alatt a tél minősül a leghidegebb évszaknak – és ez az álláspont most már határozat rangjára emelkedett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

P. Buzogány Árpád: Szabadságizé

2020. február 20.

Nagy csattanás hallatszott, a járdán az emberek mind a kávézó felé néztek, néhányan meg is álltak. A teraszon az egymásba rakott, fehér műanyag székek szétcsúszva hevertek, fehér köpenyes pincérlány szaladt ki bentről, karját széttárva nézett szét, és kacagott. Idősebb, szakállas férfi lépett melléje, és elkezdték visszarakni a székeket. Megszólalt egy telefon. Mazsola kis táskájából előkotorta […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Charlie

2020. február 19.

Mi lesz veled, Charlie? Ideig-óráig megtűrt a világ — most eldob. S nincs kiút. Az új gazdám hallani sem akar rólad. Neki már van kutyája, s szerinte összemarakodnátok a koncon, szóval érthető az ő álláspontja, s ami döntő, ő határoz, én is tőle függök. Neki nem Charlie vagy, hanem egy kutya a sok közül, bizonyára […]

Tovább | 1 hozzászólás »

P. Buzogány Árpád: Még egy mondat

2020. február 16.

Én magam is csodálkozom, hogyan tudtam ilyen sokáig tűrni az egészet, mint a tormába esett féreg, mondaná magas, szőke barátom, aki nem is tudja a történet részleteit, lényegében történetekről van szó, ezeket én fűztem össze, torz, hibás, mások számára teljesen értéktelen gyöngyök sorává, így együtt az egésznek persze semmi értelme,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múlt századi történetek: Sebők Zsigmond

2020. február 13.

A kis gázkályháról A politika lángja az eget veri és én egy kis gázkályháról írok, melynek sárga lángocskái csak akkorák, mint egy pillangó? Érzem, hogy nem vagyok aktuális, de mit tehetek róla, ha a kis gázkályha már október eleje óta duruzsolja a fülembe (amióta tudniillik, elpuhult fővárosiakhoz illően, szolgálatba léptettük), hogy beszéljem el az ő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Albert Csilla: Krisztián elment

2020. február 11.

Krisztián elmegy. Most mondta egy kollégám. De látom is. Ott áll a tanári előtt. Arcán az a halvány valami, mint mindig. Ami azt mondja, remélem, nem lát senki. Egyébként nem is látja. A gyerekek legalább s nem nagyon. Jönnek, nyomulnak, haladékot kérnek a dolgozatokhoz, kikérőt sportversenyre, autóvezetésre, orvoshoz.

Tovább | 2 hozzászólás »

Gergely Tamás: Felszisszen örömében

2020. február 10.

A Fogantyú folytatása, igaz mese ez is Elvesztettem, ugye, megírtam, bőr hátizsákom díszét, a fa fogantyúját, de megtaláltam, s megígértem, hogy úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. Boldog vég, de mint sok hasonló időleges derűre, ború következett: elvesztettem újra. Szerkesztő ismételt kérésére most megírom, hogyan történt…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Fogantyú / Igaz mese

2020. február 5.

Eltűnt egy kedvenc jószágom, hátizsákom dísze. A történet egy különös jószágról szól, aki az enyém, és akivel naponta találkozom. Továbbá arról, hogy egyszer csak elveszítettem, ám… de nem árulom el itt, az elején a végét, inkább elmesélem a sztorit, olvasd el!

Tovább | Nincs hozzászólás »

P. Buzogány Árpád: Egy jó beszélgetés

2020. január 28.

Késő délután volt, mire hazaért András a városból. A kapu előtt, a porka hóban nyom nem látszott, ezek szerint senki se kereste. Benyúlt és levette a kulcsot a szegről, kizárta a kaput. A kutya aprókat ugatott, aztán elhallgatott, ahogy hozzászólt. Kabátja belső zsebéből előkereste a kulcsokat, kiválasztotta a legfényesebbiket, az járt az ajtóba.

Tovább | Nincs hozzászólás »