‘Regény’

 

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (20., befejező rész):

2021. március 10.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT A KEZDET VÉGE? A tiszteletes fizikai állapota a szakszerű ápolásnak köszönhetően lassan, de egyre jobbra fordult a következő hónapokban. – Még egy hét, és a saját kezével hajthatja a kerekesszékét – biztatta őket a gyógytornász. – Utána az autót… – No, azt nehezen. – Miért? – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (19.):

2021. március 9.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT A férfi türelmetlenül kukkantott az órájára. Remélhetőleg öt perc múlva otthon vagyok. A levél! – jutott ekkor eszébe az az ajánlott küldemény, amit még Tázláron vágott zsebre olvasatlanul. Nézzük, ki írt neki! Senki sem írt, csupán néhány fotó lapult a borítékban. Meztelen aktok, egy összefonódott szerelmespár: […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (18.):

2021. március 8.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT A VÉG KEZDETE A jelek szerint a szabónő nagyon megharagudhatott a vejére, mert többé egyszer sem látogatott a paplakba. Annál gyakrabban rándult haza a tiszteletes asszony. – Elég! – unta el a szüntelen ingázást végül is a tiszteletes. – A pohár betelt, határozz: hozzám vagy a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (16.):

2021. március 6.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT HARAGSZOM RÁD ÉS EGYEBEK A tiszteletesre nehéz napok virradtak. Margitka annyira zokon vette a lábmasszázst, hogy még aznap este kijelentette, visszamegy a mamához. – El…el akarsz válni? – hápogott a nagytata. – Majd később eldöntöm. Hogy cselédnek néztek, elcsúszik, azt is elnézem, ha Jánoska Jézus szerepében […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (15.):

2021. március 5.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT Az öreg megnyugodva nyugtázta a tiszteletes döntését, kipakolta a holmiját, tett-vett a szobában, és még sokáig dumcsizott a vejével. – Elég lármás ez a falucska – jegyezte meg a reggelinél ásítva. – Annyi autó jár az utakon, hogy még éjjelre is jut belőlük. Hiába, a fejlődés! […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (14.):

2021. március 4.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT ÖT ÉVVEL KÉSŐBB Madaras tiszteletes megnősült, s a süketnéma gazdasszonykodásának ideje ezzel magától értődően lezárult. Nem volt rá szükség, mehetett. Haza, amibe, hála János meggyőző érveinek, immár a testvérek is belenyugodtak. – Csak egyet ígérj meg, mielőtt elmennél – kötötte Marcsi szívére Jánoska. – Kerüld el […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (13.):

2021. március 3.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT – Halló! – hívta fel telefonon, miután hiába várt a leányra. – János vagyok Tázlárról. Katt. Letették. Ez csak Margit lehetett. Fél óra múlva megint felhívta. De most okosabb volt, hagyta, hogy a másik szólaljon meg először. – Halló! Ki beszél? – Szia, Margit! Csakhogy megtaláltalak! […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (12.):

2021. március 2.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! – Mamma mia, de sokáig durmoltam! – botorkált ki ásítva akkor a szobából. – Miért nem ébresztettél fel hamarabb? A lelkész sután mosolygott. Nem volt egyedül. – Engedd meg, hogy bemutassam az… unokatestvéremet, Amykét. Amyke, ez itt a menyasszonyom, Margitka. – A kecskeméti tanítónő? Örvendek – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (11.):

2021. március 1.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! KÍSÉRTÉSEK Otthon, lefekvés előtt szokás szerint megnézte a postáját. Hat levelet is kapott, többek között Olgától és Amytől. Kedvesem János! Először is tudatom veled, hogy édesapád és én is jól vagyunk. Nemrég jártam nála, és megbízott azzal, hogy adjam át atyai üd-vözletét, plusz egy üzenetet. Lemásoltam, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (10.):

2021. február 27.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! Alkonyodott. Még néhány perc és az augusztusi nap tányérja eltűnik a távolban meredező háztömbök közt. A közelben senki: se ház, se ember, csak egy óriási szeméthegy domborodott szerényen. – Add ide a brifkót! Ebben tényleg csak négy húszezres van! – kólintotta fejbe Madaras Jánoskát! – Nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (9.):

2021. február 26.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! LEÁNYKÉRÉS – Köszi, ennyi! – Hú, azért modellt ülni sem könnyű! – szusszantott a tanítónő. – Hadd lássuk, milyen vagyok szerinted! – lépett kíváncsian a vászonhoz. – Ez vagyok én? – nézett kikerekedett szemmel a fiatalember képére. – Nem tetszik? – Olyan… olyan furcsa kép, mintha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (8.):

2021. február 25.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! Olga levele megnyugtatta Jánoskát. Tehát nem gyűlöli, még csak nem is neheztel rá, amiért másba szerelmes. Ez nagy lélekre vall, igazi gyémánt az utcán heverő kövek között. Bár ilyen lenne az a másik leány is, akinek a kedvéért, lemond erről a gyémántról. Vajon van Margitnak is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (7.):

2021. február 24.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! TÁZLÁRI HÉTKÖZNAPOK Amit sosem hitt volna, most bekövetkezett: féltékeny lett egy férfira. De hát miért, Uram, miért? Jóképűbb, okosabb ez a fizikatanárból lett informatikus? Nem. Gazdagabb, mert ma-napság már erre is rá szoktak kérdezni? (Illetve dehogy manapság, így volt ez mindig, mióta magántulajdon létezik.) Meglehet, esetleg […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (6.):

2021. február 23.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! ANYA ÉS LÁNYA Ez bizony szerelem volt első látásra. Az elkövetkező napokban Madaras másra sem gondolt, mint Margitra. A lány szép volt, ez kétségtelen, de korántsem olyan okos, mint képzelte eleinte. Ezt ellensúlyozandó azonban igen-igen tanulékony, amit János ki is használt alaposan, s elkezdte tanítgatni az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (5.):

2021. február 22.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! – Van egy kollégám a suliban – szólalt meg váratlanul Margitka. – Szerinte közeledik a világvége, igen, így mondta, ezért olyan idegesek az emberek. Valamiféle megérzés, telepátia, mint amikor az állatok is előre jelzik a földrengést. – Érdekes elmélet! Tiszteletes úr? – Nem szeretném megsérteni Margitkát […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (4.):

2021. február 21.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! Hanem délben megint csak ketten ültek asztalhoz, ugyanis Mátyusné jobbat gondolt, hazament, s még csak el sem köszönt a lelkésztől. Madaras úr homlokán elmélyültek a barázdák, de nem kommentálta az esetet. Aranka néni sem. Csak a tekintete vádolt, és sírt egyszerre. Este, szokás szerint a számítógép […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (3):

2021. február 20.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! ZSEBKENDŐM NÉGY SARKA… A paplakban nagy sírás-rívás fogadta. – Istenem, kidobott, már megint kidobott! Mondd, drága Arankám, meddig ver az Úr ezzel a bivallyal? – Halkabban, Mátyusné! Meghallják a szomszédok! – kapcsolt egyből Jánoska; jól ismerte az asszonyt, mindig idemenekült, valahányszor beszeszelt a férje, és kirúgta […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (2.):

2021. február 19.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! Megvacsoráztak, még beszélgettek egy kicsit, majd átvette „egy tücsök csendes birodalmát”. – Kelj fel, lelkem, rohama van az apádnak! – rázta fel Jánost úgy éjfél körül az asszony. A lelkész az apjához rohant. Az öreg nehezen lélegzett, és erősen tapogatta az oldalát. Arcán piros pöttyök égtek. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál kisregénye (1):

2021. február 18.

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT! 1. Mióta pappá szentelték, és összekülönbözött az apjával, Madaras tiszteletes mindig szorongva lépte át az atyai ház küszöbét. Tulajdonképpen nem is igen találkoztak. Az apja nem hívta, ő meg nem mert közeledni az öreghez. Eleinte még be-beugrott Soltvadkertre, de az ingerült hang, sorozatos számonkérés teljesen elvették […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Simó Márton: Gerzson szép délutánja*

2020. november 14.

0. Teljesen elveszítette az időérzékét. Nem volt semmiféle kötődése. Sem a helyhez, sem a pillanathoz. Csak úgy lebegett valahol. Fogalma sem volt arról, hogy milyen napszakban járhatnak. Fázott. Holott az álláig ért a takaró. Az ablak zárva. Huzat sem garázdálkodott. Csend volt. Teljes nyugalom. És különleges szerencséje folytán egymagában feküdt a kétágyas kórteremben.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szávai Géza: 1956 októberének rettenetes végnapjaiban…

2020. október 27.

Az őrvezetőnek az a képzete támad, mintha a százados vékony cérnát tekergetne, húzogatna az ujja körül. Ahogyan az ujjaikra oda sem figyelő asszonyok kötögetnek. Miközben másra figyelnek, ujjaikon fut, fegyelmezetten fut szövetmintába a fonal. A százados ujjára persze vastag, puha fonal nem képzelhető, csakis nagyon vékony, fehér, szakadékony cérna, mely pórázként vezet a Totya nyakára.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (34., befejező rész)

2020. augusztus 17.

Egy emberi arcot, egy tekintetet úgy is nézhetünk, akár egy tájat. És amiképpen minden tájnak van éghajlata, az emberi tekintetnek is lehet éghajlata. És van is. Csak reá kell nézni valaki orcájára, a nézésére, homlokának redőire. Csak észre kell venni, mi bujkál a szája szögle­té­ben, mosoly-e, vagy csüggedés. Csak meg kell figyelni, ástak-e árkokat a […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (33)

2020. augusztus 16.

Egy jegy sem kelt el Sétáltam le s fel a kertben, belerúgtam minden második, utamba eső vakondtúrásba. Majd végig­jártam a patakunk partját. Lassan beesteledett. Úgy feküdtem le, szinte szót sem váltot­tam senkivel. Mint máskor, most is hallottam, miről beszélgetnek a szüleim, lefekvés után. Apám azt mesélte el anyámnak, milyen szokásai vannak a református papnak, aki […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (32)

2020. augusztus 15.

Hagytam, hogy menjen Már éppen arra akartam rátérni, hogy megkérdezzem az én udvari bolondomtól, szerinte mi­lyen tulajdonságokat lenne érdemes eltanulnom a tarajos gőtétől. Általában a szalamandrák­tól. Hogy talpraesett, ügyes, jó király legyen belőlem. Azt mondja a mi Idánk, neki most sürgősen el kell mennie, mert épp megy le a nap.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (31)

2020. augusztus 14.

Jó hír messziről Másnap szebben sütött a nap. És bennem is kezdett szépen nyiladozni a remény. Hogy most már csak lesz valami abból a mi királyságunkból. Mondom Idának, mi tegnap átestünk a nagy próbán. Anyám füvet evett. Azt mondja a mi Idánk, azért ezen a próbán nem úgy estünk át, ahogyan ő gondolta. Mert anyám […]

Tovább | Nincs hozzászólás »