‘Regény’

 

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE -18

2022. szeptember 27.

(Cervantes nyomán szabadon) (18.) A PARITTYA – Megvan! – kiáltotta a lovag, és a fejéhez kapott. Meg is fájdult az neki, mert a seb éppencsak behegedt, viszont a fájdalmat sem érezte, mert úgy gondolta, hogy a katalánok elleni harcban előre haladt.– Parittyával terítettek le engem, parittya által lakolnak!A többi gyorsan ment, legalábbis az elején. Marokkóból […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE – 17

2022. szeptember 25.

(Cervantes nyomán szabadon) (17.) SZAMARUK LELÉP A cirkusz nagy kopácsolással kezdődött. Mikor azzal, vagyis az imazsámollyal megvoltak, a pap kezdte el a misét, azzal, hogy ”Isten segedelmével összegyűltünk…”. De félbeszakította mindjárt az elején a lovag:– Kevesebb istent, több Izabellát, plébános uram!Azután ő maga következett. Előadta, hogy megtámadtuk Katalóniát, és nagy sikereket értünk el, s azokat […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE – 16

2022. szeptember 24.

(Cervantes nyomán szabadon) (16.) HAZASZÁLLÍTJÁK A sebesültet az istállóban helyezték el. Féltek ugyanis, hogy a megtámadottak az éjjel leple alatt kárt tesznek benne – két emberük, ugye, sebesüléseket szenvedett. Ott feküdt a jászolba bedobva, mi a Panza szamarával szuszogtunk rá kis meleg levegőt, attól éledt fel.No de Panza nem boldogult egymaga a sebesült testtel, úgyhogy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE – 15

2022. szeptember 23.

(Cervantes nyomán szabadon) (15) ”GAZ KATALÁNOK” Hát ha ne is ”vesszen”, inkább szerezzük vissza, ez volt a lovag célja. Olvasta, hogy Katalónia spanyol volt, de elszakadtak. Márpedig Spanyolország nem Spanyolország Katalónia nélkül.Azzal nekiveselkedtünk. A don azt szerette volna, hogy ügessek, de hát az én fejem lehúzták a gondok:– Lesz-e zab Kakafóniában? Ki ad abból nekem: […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE -14

2022. szeptember 22.

(Cervantes nyomán szabadon) (14.) VÉGRE ZAB Mikor mindezzel megvolt, s a dárdát is megrendelte a falu kovácsánál, Panzához így szólt:– Aztán, Sancho, vess zabot Rocinanténak!Hát majdnem odavizeltem a meglepetéstől. A duplától. Egyrészt, hogy emlékezett a nevemre, sőt a nevemen szólított. Nem azt mondta, hogy: ”vess zabot a lónak”, hanem Rocinanténak. Már majdnem én is elfelejtettem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE – 13

2022. szeptember 21.

(Cervantes nyomán szabadon) (13.)DULCINEA – Fegyverhordozóm már van – bökött a lovag a feje búbjára – meg paripám – ekkor másodszorra rám nézett, először, amikor a lókupectől megvásárolt. – Majd mindenem megvan, ami egy lovagnak a portyázáshoz szükséges. Rosszul fejezte ki magát, ezúttal már nem portyázni akart, hanem hadba indulni, Kakafónia, na, hogy is hívják, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE – 12

2022. szeptember 20.

(Cervantes nyomán szabadon) (12.) FEGYVERHODOZÓJA A lovagokról szóló könyvekben, amiket éjjel-nappal olvasott, nem is állt másból a könyvtára, azt írják, hogy mindenik lovagnak van fegyverhordozója. Lova, de azt már, ugye, beszerezte, de hát fegyverhordozó.Törte a fejét, hogy honnan…Fegyvere is csak egy, az általam említett kard, de hát a kovács a barátja, annál még van hitele, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE – 11

2022. szeptember 19.

(Cervantes nyomán szabadon) (11.) ÉGBŐL A MANNA Na de az semmi! Vén ló létemre csak úgy kapkodom a fejem. Én, aki azt hittem, mindent láttam, mindent megtapasztaltam, meglepetés ezen a világon már nem ér, dobhatnak ki a legyeknek a dögök mellé, ha elaléltam…Szóval a sörényem másnap állt fel, amikor megtudtam, hogy a don király akar […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 10

2022. szeptember 18.

(Cervantes nyomán szabadon) (10.) IZABELLA Kezdetben azt hittem, hogy Izabella a szakácsnőnk, Caterina főnöke. Mintha azt is Izabellának hívnák, azért tévesztehettem össze a nagy Izabellával, Caterina elmesélte, hogy ez utóbbi Spanyolország királynője volt.Szóval, hogy a lovagunk imádja azt a nőt, még hogyha halott is, mert az ország az ő idejében lett nagy, s hát neki […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 9

2022. szeptember 16.

(9.) KÖTÖZNI VALÓ BOLOND Korábban említett hibáknál nagyobb baj az, hogy lovagom bolond. Egyet lát, s mást gondol. Várnak tekinti a kunyhóját, engem fenséges paripának, azért is nevezett el Rocinanténak, vagyis a legszebbnek, de különben mindenkiben elleséget szimatol, van erről egy mulatságos jelenet.Én nem láttam, csak hallottam, Caterina beszámolt róla nekem.Történt, hogy az udvarunkra tévedt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 8

2022. szeptember 15.

(Cervantes nyomán szabadon) (8.) MI A MEGALÁZÓ? Ha már a megalázásról beszélek, hadd mondjam el a teljes igazságot.Korábbi gazdám azért adott el, mert iszákos volt, s amikor a pénze elfogyott, mindenét értékesíteni akarta, hogy piához jusson. Eladta még a házat is a feje fölül, az istállóban aludtunk mi ketten. Azután következtem én.Don Magasan Hordja az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 7

2022. szeptember 14.

(Cervantes nyomán szabadon) (7.) HOGYAN VÁSÁROLTA MEG ROCINANTÉT Hosszú ideig az sem volt világos számomra, hogy engem ez a búsképű miért vett meg. Jó, hogy lovaghoz illik egy lónak a birtoklása, de miért egy gebét választott?Annál is jobban elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy hosszú utakat tervez. Nem gondolt arra, hogy lerogyok alatta félúton? Főleg, hogy nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 6

2022. szeptember 13.

(Cervantes nyomán szabadon) (6.) ROCINANTE BÜDÖS GYANÚJA Nem tudom, mit gondoljak a lovagról. Don Magasan Hordja az Orrát… Mert jó, rá van bízva az ellátásom Panzára, de az talán mégis megfordul lovagom fejében, hogy én is létezem…– Abrak! – jut erről eszembe.Szóval miután összekaszabolta a könyvtárszobában a díszkötéseket – Caterina, a mindenes elbeszéléséből tudom – […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 5

2022. szeptember 12.

(Cervantes nyomán szabadon) (5.) FUERZA No de azután csend volt. Láttam, hogy Panza első dolga az, hogy ahogy felállt, furkósbotjához nyúlt, de aztán a karja lehanyatlott, az indulata lankadt.Nem mert megütni többet, hiába buzdította rá a szamara. Olyan éktelen iá-zást se hallottam még. Meg volt a szegény pára ijedve, hogy ő következik, még meg is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 4

2022. szeptember 11.

(Cervantes nyomán szabadon) (4.) BESTIA Na de ezek a gaz kurafik megkapták tőlem! Az agyamra ment az éheztetéssel egybekötött megkülönböztetés, valamint a furkósbot, s amikor egy esős délután Panza az oldalamnál fontoskodott, belérúgtam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 3

2022. szeptember 9.

(Cervantes nyomán szabadon) (3.) KOCSÁNY Nagy kurva az öreg! Nekem abrakot akkor ad, amikor a lovag rászól, utasítja. ”Comida!” Akkor ad nekem is, amit talál, a zabot, ugye, ne emlegessük. De a saját állatának juttat gyakrabban. Ha kukoricás mellett visz el az utunk, letör egy-egy csövet, csak úgy mentében, s hogy ne lássák, rögtön nyújtja […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 2

2022. szeptember 8.

(Cervantes nyomán szabadon) (2.) FURKÓSBOT Hogy a karddal rámver, az még a kisebb bajom. Mert a lapjával üt, nem az élével. Nem vág, mert akkor nekem rövidesen végem lenne. Öreg csont nem forr be. S ez az én gazdám ostoba don, de nem agyalágyult.Hova menne nélkülem? Kiket rohamozna meg?!Az ő ütlegelése ezért nem fáj, csak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE / 1

2022. szeptember 7.

Első rész (1.) VAMOS! – Abrak! – kiáltom. Vagyis jelzem, hogy éhes vagyok. Éhes?! Korog a bendőm, s már mióta!Bőgöm, hogy ”abrak”, s ez a kötözni való bolond nem hallja.Nem hallja, nem érti, nem tudja, melyik világon él. Hogy csak rovom neki a poros országutat, de szinte már csak lélekből, mert kaja nincs.Mitévő legyek?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Holnaptól indul: Gergely Tamás – ROCINANTE REGÉNYE

2022. szeptember 6.

(Cervantes nyomán szabadon) Vajon csak Don Quijote lehet nevetségünk tárgya? Vagy az ő eszén túljáró gebe, Rocinante is?Gergely Tamás legújabb története a spanyol hidalgó csodalovának szemével láttatja a világot az olvasóval.Holnap az első fejezet: VAMOS!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (27. – befejező rész)

2022. június 10.

ÉLI, ÉLI… Ősz felé felavatták a Jézus Szíve 2-öt. Tehát mégis…! Nézzük, elfelejtették-e Tóth Jónást! Nem felejtették el: ismét felvették szociális munkásnak. Igaz, csak a régi otthonba, de nem számít, a lényeg az, hogy dolgozik. Így telt el néhány hét dolgosan és azzal a sarjadó reménnyel, hogy előbb-utóbb mindenben, a lelkétől az országig helyre billen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (26)

2022. június 9.

PIKNIK Felépült az új otthon, a Jézus Szíve 2. Csupán berendezni kellett, amire, Európai Uniós segély ide vagy oda, egyelőre nem volt pénz. És a válság tovább gyűrűzött a világban.– Meghalt a kapitalizmus. Éljen a szocializmus! – dörzsölgette tenyerét Kína, Kuba és Korea egy része diadalmasan.– Vesszenek a politikusok, ők visznek csődbe bennünket! – rázták […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (25)

2022. június 8.

CSODÁK Teltek a napok, hetek. Még egy kis türelem, és beköltözhet a Jézus Szíve 2-be – számolta Jónás bizakodva a napokat. Ezt a telet még kihúzza ezen a menhelyen, de jövőre mindentől függetlenül odébbáll. Bár senki sem mondta, világosan érezte, hogy a motozás óta senki sem kedveli. Munkát továbbra sem talált, hacsak külföldön nem próbál […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (24)

2022. június 7.

– Rossz hírem van, Tóth úr: fel kell mondjunk magának – közölte vele egyik nap a főnöke.– Nekem? – állt meg Jónásban a lélegzet. – Talán nincsenek megelégedve a munkámmal?– Szó sincs róla! Maga szolid, dolgos fiatalember! Csak hát válság van, gazdasági, sőt, általános válság, a macska rúgja meg! Egyre több a munkanélküli, akiknek már […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (23)

2022. június 6.

TŰZ VAN! Az elkövetkező időben minden szépen olajozottan működött: a hajléktalanok lehúzták a vécét, kitörölték a kádat, rendszeresen kezet mostak, nem feküdtek cipőstül az ágyakra…– Hát vannak még csodák! – dörzsölgette a kezét Jónás elégedetten. – Mintha kicserélték volna ezeket a boldogtalanokat!– Nyugtával dicsérd a napot – bölcselkedett a botcsinálta pedagógus. – Mi a helyzet […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (22)

2022. június 5.

HÁZIREND A következő hetek az álláskeresés jegyében teltek el. Lesz állás, hol, milyen, mikor? – hemzsegtek a kérdések nap mint nap Jónásban, végül feladta, és beállt ő is a közhasznú munkát végzők sorába, amit a munkanélküli segély helyett ajánlottak fel egyeseknek újabban.– Ez a rendelet, nem mi találtuk ki. Mellesleg nagyon is helytálló – vélekedtek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »