Emlékeim és gondolataim történésekként való felsorolását talán inkább különböző megvilágítású szobáim számbavételével kellene helyettesítenem, melyek legtöbbször csüggetegen nosztalgikusak, aztán meg esős napok homályába burkolózók, ahol ugyan nyitott szemmel feküdve, de ködös tudattal, illetve a már nem-létezés érzetével figyeltem az elernyedt testemben folyó életet. Az általam rendre belakott szanatóriumi szobák hosszú sorában a legszomorúbb és […]

A készülő regényről: Az Anti egy szociografikus elemekkel átszőtt regény a székelység mai állapotáról. A kétszólamú regény egyik főszereplője Desági Antal, azaz Anti, egy anti-Uz Bence vagy anti-Ábel, aki rég elszakadt gyökereitől, akinek csak olvasmányélményei vannak a hagyományos székely világ működéséről, aki azonban kérkedik székelységével, mivel úgy véli, hogy ezáltal új identitást építhet fel magának […]

  Berckben lovaskocsival akár több kilométert is megtettem az esőben, és miközben orcámon patakzott a víz, akár valami sikálásnak alávetett fajanszmaszkon, addig gutieren kinyújtóztatott testem többi része ott feküdt vízhatlan, durva ponyvával borítva, a lovaskocsi méretű meghitt sátorban, ahol örökké száraz meleg uralkodik, áporodott szénaszag és vastagon megkent hámok avas szaga terjeng.

Max Blecher (1909–1938)   „Blecher úgy él, hogy közeli viszonyt ápol a halállal.“ (Mihail Sebastian)                         Bár Max Blecher a XX. század szülötte, mégis a XXI. század írója lett, ugyanis a szinte teljesen elfeledett alkotót az utóbbi időszakban újra felfedezték. Sajátos világának kialakulásában tragikus módon szerepet játszott a Pott-betegségnek is nevezett csonttuberkulózis okozta mérhetetlen […]

– Ne, bogdaposte,i jól vagyok. Különben sincs otthonom, hacsak az utcát nem tekintjük otthonnak.– Maga tud románul? – csodálkozott rá Viktória.– Tudok, ugyanis én is… Temesvárról származom.– Szerencsétlen teremtés! – súgta oda Viktor a húgának. – Ne fogadjuk magunkhoz? Na, legalább egy kis időre. Hiszen földink, és úgy emlékeztet anyára. Képzeld el, ha ő kóborolna […]

– Ezek itt b…k előttünk.– Megőrültél? Hiszen testvérek!– Sze épp az a borzasztó, hogy testvérek. Pfuj, nem szégyellitek magatokat?– Hozzám beszélsz? – ébredt fel Viktor is az álmából; akkor vette észre, hogy ő bizony ott felejtette magát a húga ágyában, mi több, szerelmesek módjára, egymást szorosan átölelve feküdtek.– Undorító! – kontrázott a vásárhelyi szőke, pattanásos […]

Cervantes nyomán szabadon) (27.) CSALÓDOTT A SZEMÉTDOMBON Fene tudja, én csak egy vén girhes ló vagyok, egyesek szerint se eszem, sőt még érzelmeim sincsenek, de én megsajnáltam a gazdám. A volt gazdám, hogyan fogalmazzak? Kié vagyok most tulajdonképpen?A lovagot nem valószínű, hogy látom még az életben, a katalánnak nem kellek, még szép, hogy a vágóhídra […]

(Cervantes nyomán szabadon) (26.) DON QUIJOTÉT ELFOGJÁK) A lovag zuhant velem a porba, s mivel sarkantyúja felcsatolva, s ő maga páncélba öltözött, mozogni alig tudott. Nosza, a katalánok odaléptek, lefogták, magukkal vitték. Ő előbb rúgdalózott, de aztán megadta magát a sorsnak.Magukkal vitték, el se búcsúzhattam tőle.Panza ment utána a szamarával, de leállították. Volt annyi esze, […]

(Cervantes nyomán szabadon)   (25.) A GYEREKEK Delegáció érkezett. Elég népes, és kérésük volt:– Ne lőjétek a gyerekeket!Lovagom nem ijedt meg tőlük, és határozott hangon kijelentette, hogy ők csak a várat, a katonákat lövik.A bizottság nem tágított. Ezért a bölcs lovag a korábbiakhoz hozzátette:Nem adtátok meg magatokat. Ezért a felelősség titeket terhel.Azok csak néztek maguk […]

(Cervantes nyomán szabadon) (24.)TŰZIJÁTÉK Amikor a kövek elfogytak, megparancsolta a lovag a tűzijátékot. Olajba mártott égő gyutacsok repültek az égen, különös volt, szép volt, este főképpen. Kivilágították az eget, mint az üstökösök csóvája. Féltem is egy kicsit, nehogy valamelyik tévedésből visszatérjen, és becsapódjék közénk. Mi ugyan a városon kívül álltunk, de hát honnan tudjam…?Szóval valami […]

(23) LÖVIK PUERTÁT Elkezdtük lőni a várost. A várat, ahogy lovagunk nevezte, Katalóniát.Rögtön delegáció érkezett a város vezetőségének három tagjával, akik arra kértek, ne lőjük a békés lakosságot, amelyik nekünk, és egyáltalán senkinek nem ártott.– Bezártátok a kaput előttünk, gaz népség! Kinek fizettek adót? Ha nem Izabellának, miféle népség vagytok?– Izabellát nem ismerjük, de spanyolok […]

(Cervantes nyomán szabadon) (22.) HÁROM HAJÍTÓGÉP. ÉLJEN A HÁBORÚ! Don Quijotét kővel lőtték fejbe, neki parittyával nem sikerült bevenni azt, amit Katalóniának tartott, de a követ nem hagyta. Úgyhogy kényszerű szobafogságában kieszelte, valószínűleg a könyveit bújva határozta el, hogy katapulttal veszi be a várost.Eladta ezért utolsó földecskéjét is, s annak az árából vásárolt három hajítószerkezetet. […]

(Cervantes nyomán szabadon),(20.) FENÉKEN BILLENTIK A támadást a lovag úgy képzelte el, hogy Panza parittyázik, amitől a városiak – olvasni nem tudok, ezért a tábla a város szélén számomra arabul van – megijednek, behúzódnak a házaikba, s akkor ő előrenyújtott dárdával – mivel kardját kettétörték a korábbi csatározásban, a dárdát Panzától magához vette – szóval […]

(Cervantes nyomán szabadon) (19.) KAKAS A PANZA HOMLOKÁRA Lovagomnak futotta még egy marokkói parittyára. Felszerelkezve érkezett. És tokban, úgyhogy az egerek ki voltak zárva. Lovagomban mepezsdült a vér, indult volna, de hát a parittya… Ő ugye lovagként nem használhatja, nem illik hozzá. Sok megsárgult lapú könyvet elolvasott, de a lovagok egyikben sem parittyáznak. Kiszabta hát […]

(Cervantes nyomán szabadon) (18.) A PARITTYA – Megvan! – kiáltotta a lovag, és a fejéhez kapott. Meg is fájdult az neki, mert a seb éppencsak behegedt, viszont a fájdalmat sem érezte, mert úgy gondolta, hogy a katalánok elleni harcban előre haladt.– Parittyával terítettek le engem, parittya által lakolnak!A többi gyorsan ment, legalábbis az elején. Marokkóból […]

(Cervantes nyomán szabadon) (17.) SZAMARUK LELÉP A cirkusz nagy kopácsolással kezdődött. Mikor azzal, vagyis az imazsámollyal megvoltak, a pap kezdte el a misét, azzal, hogy ”Isten segedelmével összegyűltünk…”. De félbeszakította mindjárt az elején a lovag:– Kevesebb istent, több Izabellát, plébános uram!Azután ő maga következett. Előadta, hogy megtámadtuk Katalóniát, és nagy sikereket értünk el, s azokat […]

(Cervantes nyomán szabadon) (16.) HAZASZÁLLÍTJÁK A sebesültet az istállóban helyezték el. Féltek ugyanis, hogy a megtámadottak az éjjel leple alatt kárt tesznek benne – két emberük, ugye, sebesüléseket szenvedett. Ott feküdt a jászolba bedobva, mi a Panza szamarával szuszogtunk rá kis meleg levegőt, attól éledt fel.No de Panza nem boldogult egymaga a sebesült testtel, úgyhogy […]

(Cervantes nyomán szabadon) (15) ”GAZ KATALÁNOK” Hát ha ne is ”vesszen”, inkább szerezzük vissza, ez volt a lovag célja. Olvasta, hogy Katalónia spanyol volt, de elszakadtak. Márpedig Spanyolország nem Spanyolország Katalónia nélkül.Azzal nekiveselkedtünk. A don azt szerette volna, hogy ügessek, de hát az én fejem lehúzták a gondok:– Lesz-e zab Kakafóniában? Ki ad abból nekem: […]

(Cervantes nyomán szabadon) (14.) VÉGRE ZAB Mikor mindezzel megvolt, s a dárdát is megrendelte a falu kovácsánál, Panzához így szólt:– Aztán, Sancho, vess zabot Rocinanténak!Hát majdnem odavizeltem a meglepetéstől. A duplától. Egyrészt, hogy emlékezett a nevemre, sőt a nevemen szólított. Nem azt mondta, hogy: ”vess zabot a lónak”, hanem Rocinanténak. Már majdnem én is elfelejtettem […]

(Cervantes nyomán szabadon) (13.)DULCINEA – Fegyverhordozóm már van – bökött a lovag a feje búbjára – meg paripám – ekkor másodszorra rám nézett, először, amikor a lókupectől megvásárolt. – Majd mindenem megvan, ami egy lovagnak a portyázáshoz szükséges. Rosszul fejezte ki magát, ezúttal már nem portyázni akart, hanem hadba indulni, Kakafónia, na, hogy is hívják, […]

(Cervantes nyomán szabadon) (12.) FEGYVERHODOZÓJA A lovagokról szóló könyvekben, amiket éjjel-nappal olvasott, nem is állt másból a könyvtára, azt írják, hogy mindenik lovagnak van fegyverhordozója. Lova, de azt már, ugye, beszerezte, de hát fegyverhordozó.Törte a fejét, hogy honnan…Fegyvere is csak egy, az általam említett kard, de hát a kovács a barátja, annál még van hitele, […]

(Cervantes nyomán szabadon) (11.) ÉGBŐL A MANNA Na de az semmi! Vén ló létemre csak úgy kapkodom a fejem. Én, aki azt hittem, mindent láttam, mindent megtapasztaltam, meglepetés ezen a világon már nem ér, dobhatnak ki a legyeknek a dögök mellé, ha elaléltam…Szóval a sörényem másnap állt fel, amikor megtudtam, hogy a don király akar […]

(Cervantes nyomán szabadon) (10.) IZABELLA Kezdetben azt hittem, hogy Izabella a szakácsnőnk, Caterina főnöke. Mintha azt is Izabellának hívnák, azért tévesztehettem össze a nagy Izabellával, Caterina elmesélte, hogy ez utóbbi Spanyolország királynője volt.Szóval, hogy a lovagunk imádja azt a nőt, még hogyha halott is, mert az ország az ő idejében lett nagy, s hát neki […]

(9.) KÖTÖZNI VALÓ BOLOND Korábban említett hibáknál nagyobb baj az, hogy lovagom bolond. Egyet lát, s mást gondol. Várnak tekinti a kunyhóját, engem fenséges paripának, azért is nevezett el Rocinanténak, vagyis a legszebbnek, de különben mindenkiben elleséget szimatol, van erről egy mulatságos jelenet.Én nem láttam, csak hallottam, Caterina beszámolt róla nekem.Történt, hogy az udvarunkra tévedt […]

(Cervantes nyomán szabadon) (8.) MI A MEGALÁZÓ? Ha már a megalázásról beszélek, hadd mondjam el a teljes igazságot.Korábbi gazdám azért adott el, mert iszákos volt, s amikor a pénze elfogyott, mindenét értékesíteni akarta, hogy piához jusson. Eladta még a házat is a feje fölül, az istállóban aludtunk mi ketten. Azután következtem én.Don Magasan Hordja az […]