‘Regény’

 

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (27. – befejező rész)

2022. június 10.

ÉLI, ÉLI… Ősz felé felavatták a Jézus Szíve 2-öt. Tehát mégis…! Nézzük, elfelejtették-e Tóth Jónást! Nem felejtették el: ismét felvették szociális munkásnak. Igaz, csak a régi otthonba, de nem számít, a lényeg az, hogy dolgozik. Így telt el néhány hét dolgosan és azzal a sarjadó reménnyel, hogy előbb-utóbb mindenben, a lelkétől az országig helyre billen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (26)

2022. június 9.

PIKNIK Felépült az új otthon, a Jézus Szíve 2. Csupán berendezni kellett, amire, Európai Uniós segély ide vagy oda, egyelőre nem volt pénz. És a válság tovább gyűrűzött a világban.– Meghalt a kapitalizmus. Éljen a szocializmus! – dörzsölgette tenyerét Kína, Kuba és Korea egy része diadalmasan.– Vesszenek a politikusok, ők visznek csődbe bennünket! – rázták […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (25)

2022. június 8.

CSODÁK Teltek a napok, hetek. Még egy kis türelem, és beköltözhet a Jézus Szíve 2-be – számolta Jónás bizakodva a napokat. Ezt a telet még kihúzza ezen a menhelyen, de jövőre mindentől függetlenül odébbáll. Bár senki sem mondta, világosan érezte, hogy a motozás óta senki sem kedveli. Munkát továbbra sem talált, hacsak külföldön nem próbál […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (24)

2022. június 7.

– Rossz hírem van, Tóth úr: fel kell mondjunk magának – közölte vele egyik nap a főnöke.– Nekem? – állt meg Jónásban a lélegzet. – Talán nincsenek megelégedve a munkámmal?– Szó sincs róla! Maga szolid, dolgos fiatalember! Csak hát válság van, gazdasági, sőt, általános válság, a macska rúgja meg! Egyre több a munkanélküli, akiknek már […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (23)

2022. június 6.

TŰZ VAN! Az elkövetkező időben minden szépen olajozottan működött: a hajléktalanok lehúzták a vécét, kitörölték a kádat, rendszeresen kezet mostak, nem feküdtek cipőstül az ágyakra…– Hát vannak még csodák! – dörzsölgette a kezét Jónás elégedetten. – Mintha kicserélték volna ezeket a boldogtalanokat!– Nyugtával dicsérd a napot – bölcselkedett a botcsinálta pedagógus. – Mi a helyzet […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (22)

2022. június 5.

HÁZIREND A következő hetek az álláskeresés jegyében teltek el. Lesz állás, hol, milyen, mikor? – hemzsegtek a kérdések nap mint nap Jónásban, végül feladta, és beállt ő is a közhasznú munkát végzők sorába, amit a munkanélküli segély helyett ajánlottak fel egyeseknek újabban.– Ez a rendelet, nem mi találtuk ki. Mellesleg nagyon is helytálló – vélekedtek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (21)

2022. június 4.

A cigány fiú felemelte a fejét, és talpra állt. El akart menni, tett is néhány lépést, aztán összeesett. Jónás rosszat sejtve iramodott a fiúhoz.– Rosszul vagy?– Daj, gulo daji!A tömeg körbevette a tinédzsert.– Úristen, már alig lélegzik. Mentőt! – kiáltotta fel Jónás mögött valaki. – A francba, nincs senkinek sem egy mobilja?A tetováltnál akadt, gyorsan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (20)

2022. június 3.

BIMBI Jónás és Mária kapcsolata látszólag semmit nem változott. Továbbra is barátként, egymást segítve dolgoztak, s csupán akkor fogta el Máriát a rettenet, amikor a fiatalember közeledni próbált hozzá. Jónás megértette: ez itt egy apáca, Krisztus menyasszonya, akivel még gondolatban sem illik vétkezni. És ő mégis vétkezett! Mindennap többször is megölelte, megcsókolta, még ágyba is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (19)

2022. június 2.

A hajléktalanoknak berendezett helyiségben három tag dulakodott egymással: a költő, a sebhelyes arcú meg a legújabb: egy kajla fülű bőrfejű.– Micsoda csatatér! – nézett körül Jónás búsan a szobában; a tükröt, székeket széttörték, a felhasított párnák tollai beborították a parkettet.– A szentségit, kik ezek a kakasok?– Majd később elmesélem! – csavarta hátra a költő kezét […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (18)

2022. június 1.

Tóth Jónás elmesélte találkozását Jézussal és sejtelmes vízióját a jövőről. Miután befejezte, Mária elgondolkozva hallgatott. Lábuk összeért az asztal alatt, de mintha észre sem vette volna. Csupán Jónás arcát futotta el a pír. Ekkor döbbent rá először, hogy az apáca iránti tisztelete mögött valami más is lapulhat.– Különös álmok! Te mivel magyarázod őket?– Mivel én […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (17)

2022. május 31.

JÓNÁS OTTHONA Aztán épp a fordítottja zúdult a világra: szárazság, éhínség, földrengés itt, erdőtüzek ott, a termelés visszaesett, a bankok egymásután tönkrementek… A médiák naponta sokkoló címszavakban tudósítottak a fejleményekről. Amerika gazdasága összeomlott. Pénzügyi válság Angliában! Trojkák Moszkva utcáin! Masírozik a Fekete Gárda! – Közeledik a világ vége! – suttogták Jehova Tanúi vészjóslóan.– Ugyan, szamárság! […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (16)

2022. május 30.

Az alpolgármester, sima modorú, folyton mosolygó városatya, gyanakodva fogadta Máriát és Tóth Jónást. Vajon mit akar tőle a Máltai Szeretetszolgálat? – sandított rájuk változatlanul mosolyogva, mert hát ilyen hivatal ez: vagy somolyogsz, vagy egyszer csak arra ébredsz, hogy még a képviselők névsorából is kiradíroztak. Az apáca elmagyarázta Jónás ötletét a vasúti várótermekkel.– Semmi akadálya, ha… […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (15)

2022. május 29.

TERVEK, ÖTLETEK A kék szemű, magas homlokú kőműves nagy lendülettel vetette magát az újszerű munkába. Csupán azt sajnálta, hogy nem sok mindenben ismerte ki magát. Egy vízcsapot ugyan megjavított, az ajtózárakhoz, számítógéphez is konyított valamelyest, de például egy gázcsőhöz, autómotorhoz már nem igen mert nyúlni.– Semmi baj, nem is várjuk el magától – nyugtatta meg […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (14)

2022. május 28.

Az apáca örömmel üdvözölte Tóth Jónást, bemutatta a főnökasszonynak, aki hosszan elbeszélgetett a fiúval.– Maga derék ember, úgy látom. Helyén van a szíve is, esze is, ezért máris megkérdem, nem tudna elszállásolni még egy személyt éjjelre?– Mé…még egy személyt? Kicsodát?– Jöjjön közelebb, Csenger úr!A sarokban sebhelyes arcú, köpcös alak ücsörgött. A főnökasszony szavára felkapta a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (13)

2022. május 27.

– Hol dolgozott?– Nem mindegy? Lapátra tettek, azzal mehettem új állást keresni.– És? Nem talált? – Dehogynem: kukás lettem, kisfőnök. Én, Ábrányi Olivér, az ismert… Mindegy, mellékes!– A munka nem szégyen, hát még, ha ettől függ a kenyerünk.– Nem, persze, hogy nem. Azért az sem éppen mellékes, milyen az a munka, ugyebár. Vehetek még abból […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (12)

2022. május 26.

Tetszett neki az apáca. Olyan szelíd, jószívű, és a szemei… ! Életében még nem látott ilyen gyönyörű búzavirágkék szemeket!– Én? Én bizony magamhoz venném a bácsikát. No, nem örökre, csak amíg sikerülne elhelyezni valahol.– Akkor én is azt teszem! – esett le egy kő a fiú szívéről. – Menjünk haza, nagyapó!Otthon bekapcsolta a gázt, majd […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (11)

2022. május 25.

A BÚZAVIRÁGKÉK SZEMŰ APÁCA Dél volt. Január. A hó csendesen pilinkélt a magasból. Az egyik bolt előtt szakállas koldus üldögélt. Előtte fatányér, benne néhány pénzdarab. Bedobott egy százast, és csodálkozva figyelte, hogy még a szeme sem rebbent meg szegénynek.– Ébresztő, nagyapó! – rázta meg a vállát gyanakodva Tóth Jónás. – Megfagysz, ne szunyálj! Gyere, menjünk […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (10)

2022. május 24.

Ezután hónapokig nem foglalkozott a témával, s talán el is felejtette volna az egészet, ha egy fantasztikus álom ismét fel nem kavarja. Épp az utcán lötyögött – mármint álmában –, amikor megerősödött a szél, és az emberek elkezdtek futni az utcákon.– Hé, mi van, hova rohantok? – ragadott karon egy menekülő gyerkőcöt.– Engedj, hát nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (9)

2022. május 23.

Egy késő tavaszi délután fáradtan bandukolt haza a munkából. Mivel nagyon szomjas volt, beugrott egy fröccsre valamelyik ivóba. Az egyik asztalnál kidülledt szemű férfi iddogált.– Adj egy csókot, punci! – kiáltott a szemben ülő erősen kisminkelt nőcskére.A nő, olyan 50 éves lehetett, mosolyogva hajolt a szájához.– Jól van, baszd meg, most mutasd meg a dudáid!– […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (8)

2022. május 22.

A következő napok eseménytelenül teltek el. Sokat pihent, olvasott, főként a bibliát. Szó se róla forgatta ő már máskor is, ezúttal mégis úgy böngészte, mintha most fedezte volna fel először.– Micsoda világ, történetek, emberek! Ezzel kell az országot felrázni! – ütött a homlokára lelkesen.Felrázni? Ismerős szó, vajon hol hallhatta! Megvan: hát álmában! – emlékezett vissza […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (7)

2022. május 21.

Esteledett. A fiatalember gondterhelten tért nyugalomra. Vajon miből fizeti vissza ezt a rengeteg pénzt? Ráadásul itt a villany, gáz, szemét koszt és még enni is kell, ugyebár.– Anyám, anyám, édesapám, miért hagytatok itt engem! – sóhajtott fel hangosan, hogyha mást nem, legalább a saját hangját hallja.Bántotta a magány, a csönd, melyből egy kép, hang, semmi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (6)

2022. május 20.

– Milyen szépen mondta! – bájolódott el a pisze orrú, göndör hajú Rezsőke.– Bocsáss meg, úgy szégyellem magamat – sajnálkozott bűnbánóan a nyurga csajvadász.– Hát még én – tódította bűnbánóan Károlyfalvi úr. – Nem is tudom, hová tettem az eszemet, amiért pont ilyen szeles időben küldtem, helyesebben engedtem fel a tetőre.– Milyen tetőre? – értetlenkedett […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (5)

2022. május 19.

Kihoztak egy létrát, azzal Jónás kióvakodott a tetőre. Lassan, félve, merthogy síkosak, jegesek voltak a cserepek.– Vigyázz, Jónás, le ne csússz!Hát az megeshet, és ha ő innen lepottyan… ! Szédülten pislantott az alatta tátongó mélységbe. Forduljon vissza? Nem lenne hülyeség, csak akkor az öreg még jobban beázik. Fagyos decemberi délután volt. Az égen sűrű felhők […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (4)

2022. május 18.

Lassan véget ért a nyár, ősz, és a fiúk hozzáedződtek a munkához. Ezzel szemben télen alig-alig dolgoztak. Persze ennek arányában kerestek, és ez sehogy sem tetszett Jancsinak.– Lépjünk le, Jónáskám, még mielőtt nem késő. Szart se ér ez a kóceráj, és ami még rosszabb, akár le is bukhatunk.– Hogyhogy? Nem értem.– Tudod, mi történik, ha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: ÉLI, ÉLI… (3)

2022. május 17.

– Füttyös, amúgy Sanyika – fogott kezet velük egy fiatal, de máris kopaszodó kőműves.– Rezső – motyogta elrévedő tekintettel az öregebb anélkül, hogy kezet fogott volna a fiúkkal.– Rá se ránts, kicsit depressziós a barátunk – súgta oda Füttyös Jónásnak, és becsengetett a lakásba.Hallották, amint valahol bent nyikorogva kinyílt egy ajtó, kaparásztak a vaskapun, majd […]

Tovább | Nincs hozzászólás »