‘Regény’

 

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (34., befejező rész)

2020. augusztus 17.

Egy emberi arcot, egy tekintetet úgy is nézhetünk, akár egy tájat. És amiképpen minden tájnak van éghajlata, az emberi tekintetnek is lehet éghajlata. És van is. Csak reá kell nézni valaki orcájára, a nézésére, homlokának redőire. Csak észre kell venni, mi bujkál a szája szögle­té­ben, mosoly-e, vagy csüggedés. Csak meg kell figyelni, ástak-e árkokat a […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (33)

2020. augusztus 16.

Egy jegy sem kelt el Sétáltam le s fel a kertben, belerúgtam minden második, utamba eső vakondtúrásba. Majd végig­jártam a patakunk partját. Lassan beesteledett. Úgy feküdtem le, szinte szót sem váltot­tam senkivel. Mint máskor, most is hallottam, miről beszélgetnek a szüleim, lefekvés után. Apám azt mesélte el anyámnak, milyen szokásai vannak a református papnak, aki […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (32)

2020. augusztus 15.

Hagytam, hogy menjen Már éppen arra akartam rátérni, hogy megkérdezzem az én udvari bolondomtól, szerinte mi­lyen tulajdonságokat lenne érdemes eltanulnom a tarajos gőtétől. Általában a szalamandrák­tól. Hogy talpraesett, ügyes, jó király legyen belőlem. Azt mondja a mi Idánk, neki most sürgősen el kell mennie, mert épp megy le a nap.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (31)

2020. augusztus 14.

Jó hír messziről Másnap szebben sütött a nap. És bennem is kezdett szépen nyiladozni a remény. Hogy most már csak lesz valami abból a mi királyságunkból. Mondom Idának, mi tegnap átestünk a nagy próbán. Anyám füvet evett. Azt mondja a mi Idánk, azért ezen a próbán nem úgy estünk át, ahogyan ő gondolta. Mert anyám […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (30)

2020. augusztus 13.

Jó hír messziről Másnap szebben sütött a nap. És bennem is kezdett szépen nyiladozni a remény. Hogy most már csak lesz valami abból a mi királyságunkból. Mondom Idának, mi tegnap átestünk a nagy próbán. Anyám füvet evett. Azt mondja a mi Idánk, azért ezen a próbán nem úgy estünk át, ahogyan ő gondolta. Mert anyám […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (29)

2020. augusztus 12.

Az első fűszál Elment a hó. Ahogyan elment máskor is. A tavasz pedig úgy született meg, ahogyan falun szokott megszületni a tavasz. Mint a gyermek. Mocskosan. A macskák egy ideig kerülgették a pocsolyákat, aztán átugorták és megrázták magukat. A napsütésben párolgó kerítések tövében kibújt az első hóvirág. A mi Idánk is szétnézett az udvaron. Azt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (28)

2020. augusztus 10.

Hosszú tél Nem akart ez a tél elmenni. Mindenki megunta. Egyedül nekem kedvezett a hosszú tél. Jó volt legalább töprengésre. Képzeletben naponta alakítottam valamit az én birodalmam beosztásán. Olvastam valahol, hogy minden birodalom alapja a gazdaság. Amiből él az ember. Azután jönnek a cifraságok. Mint amilyen a kultúra, a turizmus, iskolák, sport, tűzoltóság, satöbbi. Elő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (27)

2020. augusztus 9.

Isten is fázhat tavaszig A világban járva sokszor lát az ember félbehagyott házat. Talán nincs is szomorúbb látvány egy félbehagyott háznál. Cserepek helyett többnyire műanyagból való lepedőkkel vannak befödve a félbehagyott házak. Ha fúj a szél, a lepedők lobognak a szélben. Madarak sem szálla­nak oda, mert a lobogásoktól félnek a madarak. Gondolom én. És azt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (26)

2020. augusztus 8.

Meg kell bolondulni Látod-e Ida, mondtam Idának, látod-e, miket beszélsz. Nem te mondtad, mekkora ereje van annak a szónak, hogy bolond? És hogy azt nem szabad kiejteni, még akkor sem, ha úgy érezzük, csakugyan megbolondulunk. És nem te hoztad fel azokat a kimoshatatlan foltokat, amelyek előjönnek a ruhákból száradás után? Ebben a faluban a népek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (25)

2020. augusztus 7.

Ismeri a járást Egyszer mondom Idának, te Ida, szerintem nem nekem való a királyi mesterség. Igen sok vesződéssel jár. Huzatos helyen van a birodalmunk. Vannak esztendők, amikor még a szilva is megfagy a fákon, nem úgy, mint Medeséren. Egy királynak kell legyen katonasága is, nem csak királysága. Anyám elég katonás teremtés, de őt nem állíthatjuk […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (23)

2020. augusztus 6.

Közvetlen szomszédok Engem egy csöppet sem izgatnak a külügyi dolgaink, mondom Idánknak. De mit csináljunk a közvetlen szomszédainkkal? Mert ott vannak ezek a Borbélyék. És az ő trágyadombjuk egy része be van suvadva a mi birodalmunkba. Ami teljességgel tűrhetetlen. Azt mondd meg nekem Ida, milyen módszerrel közelítsük meg a mi közvetlen szomszédainkat, hogy meg ne […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (22)

2020. augusztus 5.

Röpködő ötletek Mondom Idának, akkor felejtsük el ezt a Délafrikát. De Károlyt ne felejtsük ki a számítá­saink­ból, mert nem Délafrikából áll a világ. Ott van például Siklód. Ida ismét a szájához tette a kezét, épp csak ki tudta mondani, milyen birodalomalapítás az, ha egy királynak annyira röpködnek az ötletei, hogy Délafrikából egyenesen ide tud szökni […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (21)

2020. augusztus 4.

A kert nem fut el Lassan annyira komolyan vettem ezt a szép játékot, a birodalom alapítását, hogy ha időm engedte, naponta körbejártam a kertünket és a Nyugati tartományt. Vagyis a hátsó udvarunkat. Megvizsgáltam, helyükön vannak-e a határt jelző kövek és megszámoltam, hány új vakond­túrás jelent meg az előző naphoz képest. Néhányszor átnéztem a szomszédok felé […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (20)

2020. augusztus 3.

Botlásaim Feriföldön Egy tapodtat sem tudnék most tovább menni anélkül, hogy a legelső botlásomat meg ne említsem. Feriföldön. Ennek a botlásomnak pedig maga a földrajz volt a kiinduló pontja. Mert az én birodalmam földrajzilag nem volt a környék legalkalmasabb helye a kormányzásnak. Negyed részét körbe vette a Nyikó pataka. Annak természete bolondabb volt az Ida […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (19)

2020. augusztus 2.

A birodalom neve Egy reggelen mondom Idának, fésülködjön meg szépen, tegye rendbe a haját, mert ilyen bozontos fejből nem tudnak ép gondolatok előjönni. Márpedig nekünk most ép és ötletes gondolatokra van szükségünk. Mert semmit nem tudunk kezdeni a birodalommal, ameddig annak nincs neve. Még egy egyszerű fogónak is neve van. Az egyik harapófogó, a másik […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (18)

2020. augusztus 1.

Amire nem gondoltam Minél beljebb kerültem a régi könyvek olvasásában, annál inkább elment a kedvem a király­ságtól. Kiderült, hogy létezik parlamentáris monarchia is. Ez a fölfedezés egyenesen mellbe vágott engem. Mert az ilyen királyságban az uralkodó a parlamentnek van alárendelve és nem úgy kormányozza birodalmát, ahogyan akarja. Hanem úgy, amiképpen a parlament jónak látja. Az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (17)

2020. július 31.

Falusi királyság A mi Idánknak az a javaslata, hogy legyek király, s őt udvari bolonddá léptessem elő, szép játéknak tűnt. És hasznos játéknak. Mert legalább így Idának is lett volna elfoglaltsága. Anélkül, hogy anyám irányította volna őt, mikor, mit kell elvégeznie az udvarunkon. Vagy a kertünkben. Éjjeleken át nem aludtam. Azon törtem a fejem, milyen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (16)

2020. július 30.

Kiderült, hogy király voltam Egyszer, amikor csak ketten voltunk, azt mondtam a mi Idánknak, most jól figyelj reám, Ida. Mert én néked fontos dolgot szeretnék mondani. Meg vagyok győződve arról, hogy te nem vagy valóságos bolond. Nehezen győződtem meg erről. A te Fedák Sárid miatt. De meggyő­ződtem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (15)

2020. július 29.

Nehéz kérdés Mondom Idának, te, Ida, amit nekem most elmondtál, csupa nehéz kérdés. És hihetetlen is. Azt kérdi Ida, mi abban a hihetetlen. Mondom, főleg egy csomó apróság. Például mit jelentsen az, hogy ha tőled bárki megkérdez valamit, mondjuk azt, mikor született egy híres ember, vagy egy régen meghalt falunkbéli ember, te arra mindig pontosan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (14)

2020. július 28.

Különleges nap Már lassan kezdtem beletörődni abba a gondolatba, hogy egész életemet úgy fogom leélni, egy bolond társaságában. Valami malacot venni ment apám, s anyám Keresztúrra, a barompiacra. Ketten maradtunk Idával. Gondoltam, ez jó alkalom arra, hogy egy kicsit beszélgessünk, az ő bolondságáról. Nem zavar senki. Azt kérdeztem tőle, miért nevezi őt bolondnak a falu […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (13)

2020. július 27.

A kocka fordulása Egy reggel, amint fölkelek, hallom, hogy anyám Idával veszekszik. Azt mondja neki, te, Ida, hogy voltál képes engem azzal fogadni ezen a szép reggelen, hogy Fedák Sári több, mint egy évtizeden át vadházasságban élt Molnár Ferenccel? Nekünk most a legkisebb gondunk is nagyobb annál, hogy Molnár Ferenccel foglalkozzunk. Mert a tegnap lekaszált […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (12)

2020. július 26.

Ugye, megmondtam Csöndes napok következtek. A paszuly válogatását befejeztük. De újabb házi és kerti dolgok következtek. Amint az falun lenni szokott. Egy napon anyám arra kérte a mi Idánkat, egy rövid, könnyű szőnyeget vigyen magával a patakra, s azt öblítse ki a szépen folyó, tiszta vízben. Semmi az egész, igyekezzék haza.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (11)

2020. július 25.

Békességes kutatások Másnap kérdem anyámtól, van-e még válogatni való paszuly, mert nagyon megkedveltem ezt a foglalatosságot. Olyan jó érzés látni, amint különválnak a szép szemek a hibás szemektől és minden a helyére kerül… Anyám azt mondja, mi ütött belém, mert én életemben soha effélét nem csináltam. Egy muroknak sem tudom rendesen leszakítani a szárát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (10)

2020. július 24.

Idegjáték Nagy nehezen nekifogtunk ennek az idegtépő, teljesen hiábavaló, tömleci elítélteknek kitalált, vallatással fölérő foglalatosságnak. Anyám mindegyre megvizsgálta azt a tálat, amely az ép szemeknek volt rendelve. Előfordult, hogy kiemelt onnan egy paszulyszemet, s azt úgy mu­tatta föl nekünk, mintha egy tudományos fölfedezést tartana a két ujja között. Ez mi? – kérdezte szigorúan és beledobta […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (9)

2020. július 23.

Egy véka paszuly Most pedig kihagyok egy vastag könyvre való történetet. Arról, hogy hazajött apám a hadi­fogságból, s Miklós nagyapámat is egy napon eltemettük. Pedig izgalmas idők voltak ezek. A régi házat, ahol nagyapám s Ida lakott, lebontottuk. Le a csűrt s az istállót is. Az egész hátsó udvaron szinte nem maradt semmi. Csak a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »