‘Egyperces’

 

Ráduly János: Félperces történetek

2020. május 28.

A LEGJOBB OTTHON Ábel mesélte: A kórházi kezelőorvosom ezt mondta: Sokat javult az állapota, nem panaszkodhat, mindent elkövettünk, hogy az egészségét visszanyerje. Most örömhírt mondok, holnap elhagyhatja a kórházat. Köszönöm, doktor úr, válaszoltam, nem panaszkodom, sőt, a régi öregek mondását idézem: Mindenütt jó, de a legjobb otthon.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Jóbarát

2020. május 26.

A minap régi jóbarátom állít meg az úton: – Ugye, mi már nagyon régtől ismerjük egymást. Mindig megbízhattál bennem, őszinte igazmondó barátnőd voltam…. – Nyögd már ki, miről van szó, mert nagyon sietek!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kivándorol

2020. május 22.

Malacka elhűlve figyelte, mit művel a társa. Az négykézlábra ereszkedve hátrált a térben, szemét behunyva. A térben, vagyis kicsinyke lakásukban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kerítés

2020. május 21.

Látta a tévében, hogy a láma rokonainak, a guanakok csordáit az Andokban évente egyszer befogják, hogy lenyírják a szőrüket. Úgy történik a dolog, hogy kerítéseket állítanak fel, az emberi láncolatot alkotva zárt helyre szorítják a csordát, azután egyenként elkapják, a földre fektetik, majd ott megnyírják az állatokat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Az igazság madara

2020. május 19.

– Vertek? – kérdezte Vadmalac. – Nem, nem vertek. – Hanem? – Azzal vádoltak, hogy hamis híreket terjesztek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ady András: Így jártam,

2020. május 18.

mikor megláttam az első embert…micsoda megfogalmazás mintha nem lettek volna azelőtt is elegen…micsodás fejtetőn álló leírása az ecce homo helyzetnek…naszal mit ad isten azaz hogy hogy nem elvtársak mikor megláttam az első embert a totálisnak kikiáltott parciálisan alkalmazott lockdown első napján

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: BÉKE ’75

2020. május 13.

Házi kórust alkottak – vírusos időkben ez divat. Malacka volt az első szólam: – Béke van! Béke van!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Itt van

2020. május 6.

ez a régi, kicsi mérleg, elfér a markomban. Meg lehet mérni véle egy mázsás disznót. Még soha nem mértem véle semmit, csak nézegettem, s csodáltam, milyen jól meg van csinálva.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Tankok

2020. május 6.

A koma állt elő a javaslatával, hogy ő tankokat küldene a fő csomópontokra. A helyzet megköveteli. Vadmalac megrökönyödve hallgatta, majd így viszonyult a helyzethez:

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Diktál

2020. május 5.

Vadmalac azt álmodta, hogy Tölgyes sorsáért ő a felelős. Hogy ne hibázzon, s mert más alkalmatlan a feladatra, mindent maga intézett. Felállt az ágyra álmában, mint egy holdkóros és egy, a sarokban talált pálcával dirigált.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Nemzet

2020. április 19.

A koma már hetek óta transzban élt, Vadmalac hagyta, hogy beszélje ki magából a feszültséget. – Mert ha szétszakadt a nemzet, s mindkét fél ”nem”-et mond a másikra, akkor az nem nemzet. Még ha a neve azt is mutatja.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac meg a vírus

2020. április 2.

A koma különös pozícióban találta mentorát. Egészen pontosan: fekve. Karja kinyújtva ugyan, mint egy repülő szárnya, másként szorozva a dolgokat: a legkisebb felületet célozta meg. Kérdezi tőle: – Mit csinálsz, komám?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Dance macabre

2020. március 31.

Ellejt a Sátán egy újabb gyilkos táncot Európa felett, a világ felett. Kínában kezdte. Kezdték. A Költőt magához szorítva még lélegezni is alig engedte, szegény, a semmiben kalimpált reszketeg lábával. A halál közelében volt, tudott róla, ám a remény még ott sem hagyta el.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A költészet napja

2020. március 26.

Vitatkoztak, hogy amit a Koma mondott, vers-e? ”Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó!” Vadmalac szerint, ha ez egyáltalán vers, akkor az emlékkönyvbe való. „Hiszen rímmel.” Így mondta: ”rímmel”, de értették mindketten, miről van szó.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Oldott

2020. március 1.

Saját lelkiállapotát Vadmalac színekben képzelte el. Talán mert éppen virrasztott, s nem akart zavarni a lámpagyújtással, vagy mert benne egy festő veszett el. Szóval az alapot, tónust, gondolatot előbb vörösnek képzelte el. Balról indult, és a felület kétharmadát betöltötte, hiába próbálta Vadmalac visszaszorítani, nem ment.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Dúdol

2020. január 22.

Vadmalac azon vette észre magát, hogy dúdol. Annál is inkábbmeglepte az alkalmi dal, melyrõl tudomása nem volt: “az asztal lapja megdõl”. Valahogy így: “zasztallap, itt megtörte a sort, majd: jamegdõl”. Nem ismerte eredetét, nem értette a mondanivalóját, nem rímelt semmire, nem tartott sehová. De ha már az agya kilökte, dúdolta tovább.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Tucatálom

2020. január 20.

Álmomban nem tudok naplót vezetni; a félig írt lapok másik fele is teli van írással; nem tudom ruháim keltezését, így nem tudom rögzíteni, hogy mi volt rajtam; nem tudom bevenni a gyógyszereimet, nem is tudom, melyek a gyógyszereim és hol vannak; nem tudok lefeküdni, bár több napja nem aludtam, mert nincs fekvőhelyem vagy más fekszik […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Az öreg és az idő

2020. január 18.

Fázott a keze, ahogy szédelegve beállított az éjjel-nappaliba. A csemegepultos későre jött és szótlanabb volt mint máskor. Az öreg innen sejtette, hogy vasárnap este lehet. Budapest, 2020. I. 12.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Feltámadás

2020. január 10.

Vadmalac Komája újabban búvárkodik. Kezdetben amatőrként az egyesületben, de egyre gyakrabban megbízatásokat kap. Például egy barlangi tavat térképeznek fel. Hát éppen ez a problémája… – Tök sötét van – meséli a mentorának. – Ott lenn. Csak a homlokunkra erősített lámpák világítanak.

Tovább | 1 hozzászólás »

Cselényi Béla: Alfa állapot

2019. november 28.

Aznap a Rab Rábyt néztük meg a Bánffy-palotában. Vártam ezt az utóbb semmilyennek érzett, szürke filmet, s amint unottan hallgattam a tanító nénit, az osztálytérképen a hegyek lassan kidomborodtak. Budapest, 2019. XI. 23.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A Nap mögött

2019. november 17.

Vadmalac kérdi: ”Anyám, Apám hol van?” Malacka enyhíteni szeretné párja fájdalmát, hát ezt feleli: „SA Nap mögött. A halottak ott foglalnak helyet. Vadmalac kérdi: ”Miért nem látom őket?”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Csalódás

2019. október 31.

A KORMORÁNOKBAN CSALÓDTAM. Ül belőlük négy a pontonon, mire az egyik, balról a második, nekitámad a harmadiknak, az menekül, bezuhan a tóba. Hát ezek is? – teszem fel magamnak a kérdést, én mostanig tiszteltem őket. Kevesen voltak, és disztingváltaknak tűntek. Szabályos időközökben el-elrepültek, egyenként – mint akiknek feladatuk van.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Mese Radnai Gábor összezsugorodásáról

2019. október 29.

(Volt egyszer.) Radnai Gábor negyvenkét éves. Reggel veszi a táskáját, megsimogatja gyereke fejét, elbúcsúzik a feleségétől, indul a munkahelyére. Egy biztosítótársaságnál dolgozik ügynökként. Baleset, betegség, halál ellen biztosítanak embereket. Mindenféle szerencsétlenség ellen ingatlanokat. Radnai Gábor néha beül valahova egy kávéra. Elmereng, miért kell neki mindennap ugyanazt csinálnia? Mintha ismétlődne minden! De régen volt, mikor gimibe […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A szemszív Vadmalac

2019. október 28.

Vadmalac aznap szem és szív volt. Semmi más. Egy tágra nyílt pupilla, ahol a világ szörnyûségei befértek, s egy nagy szív, mely végig szenvedett. Különös lény, nem? Könnyezni nem tudott, mert a látottaktól könnycsatornája megsérült.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Mese a történetről

2019. október 28.

Volt egyszer egy történet. Megtörtént, ahogy megtörténik minden. Egyik pillanatban még nincs, másik pillanatban már volt. Megtörtént, s így befejezetté vált, kerek lett nyomban. Függetlenül attól, hogyan végződött.

Tovább | Nincs hozzászólás »