‘Egyperces’

 

Gergely Tamás: Dúdol

2020. január 22.

Vadmalac azon vette észre magát, hogy dúdol. Annál is inkábbmeglepte az alkalmi dal, melyrõl tudomása nem volt: “az asztal lapja megdõl”. Valahogy így: “zasztallap, itt megtörte a sort, majd: jamegdõl”. Nem ismerte eredetét, nem értette a mondanivalóját, nem rímelt semmire, nem tartott sehová. De ha már az agya kilökte, dúdolta tovább.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Tucatálom

2020. január 20.

Álmomban nem tudok naplót vezetni; a félig írt lapok másik fele is teli van írással; nem tudom ruháim keltezését, így nem tudom rögzíteni, hogy mi volt rajtam; nem tudom bevenni a gyógyszereimet, nem is tudom, melyek a gyógyszereim és hol vannak; nem tudok lefeküdni, bár több napja nem aludtam, mert nincs fekvőhelyem vagy más fekszik […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Az öreg és az idő

2020. január 18.

Fázott a keze, ahogy szédelegve beállított az éjjel-nappaliba. A csemegepultos későre jött és szótlanabb volt mint máskor. Az öreg innen sejtette, hogy vasárnap este lehet. Budapest, 2020. I. 12.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Feltámadás

2020. január 10.

Vadmalac Komája újabban búvárkodik. Kezdetben amatőrként az egyesületben, de egyre gyakrabban megbízatásokat kap. Például egy barlangi tavat térképeznek fel. Hát éppen ez a problémája… – Tök sötét van – meséli a mentorának. – Ott lenn. Csak a homlokunkra erősített lámpák világítanak.

Tovább | 1 hozzászólás »

Cselényi Béla: Alfa állapot

2019. november 28.

Aznap a Rab Rábyt néztük meg a Bánffy-palotában. Vártam ezt az utóbb semmilyennek érzett, szürke filmet, s amint unottan hallgattam a tanító nénit, az osztálytérképen a hegyek lassan kidomborodtak. Budapest, 2019. XI. 23.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A Nap mögött

2019. november 17.

Vadmalac kérdi: ”Anyám, Apám hol van?” Malacka enyhíteni szeretné párja fájdalmát, hát ezt feleli: „SA Nap mögött. A halottak ott foglalnak helyet. Vadmalac kérdi: ”Miért nem látom őket?”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Csalódás

2019. október 31.

A KORMORÁNOKBAN CSALÓDTAM. Ül belőlük négy a pontonon, mire az egyik, balról a második, nekitámad a harmadiknak, az menekül, bezuhan a tóba. Hát ezek is? – teszem fel magamnak a kérdést, én mostanig tiszteltem őket. Kevesen voltak, és disztingváltaknak tűntek. Szabályos időközökben el-elrepültek, egyenként – mint akiknek feladatuk van.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Mese Radnai Gábor összezsugorodásáról

2019. október 29.

(Volt egyszer.) Radnai Gábor negyvenkét éves. Reggel veszi a táskáját, megsimogatja gyereke fejét, elbúcsúzik a feleségétől, indul a munkahelyére. Egy biztosítótársaságnál dolgozik ügynökként. Baleset, betegség, halál ellen biztosítanak embereket. Mindenféle szerencsétlenség ellen ingatlanokat. Radnai Gábor néha beül valahova egy kávéra. Elmereng, miért kell neki mindennap ugyanazt csinálnia? Mintha ismétlődne minden! De régen volt, mikor gimibe […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A szemszív Vadmalac

2019. október 28.

Vadmalac aznap szem és szív volt. Semmi más. Egy tágra nyílt pupilla, ahol a világ szörnyûségei befértek, s egy nagy szív, mely végig szenvedett. Különös lény, nem? Könnyezni nem tudott, mert a látottaktól könnycsatornája megsérült.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Mese a történetről

2019. október 28.

Volt egyszer egy történet. Megtörtént, ahogy megtörténik minden. Egyik pillanatban még nincs, másik pillanatban már volt. Megtörtént, s így befejezetté vált, kerek lett nyomban. Függetlenül attól, hogyan végződött.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Mese a fej vagy írásról

2019. október 27.

Volt egyszer egy pénzérme. Egyik oldalán fej. Másikon írás. A kettő között recés perem körben. Gizi néni azt mondta: a halál nem az élet ellentéte, hanem a születésé. Manyi néni azt mondta: születés és halál recéz peremet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Tüntet

2019. október 27.

Látja Vadmalac, hogy a Koma külsején is változások vannak, zakóban például ritkán látta, és hát sugárzik az energiától. Kérdi tőle: -Hova, hova? – Megyek tüntetni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kollektív

2019. október 23.

A Komát nem hagyta nyugodni, amit látott. Pedig már bent ült Vadmalacéknál, zilált idegállapotára való tekintettel Vadmalac még azt is megengedte neki, hogy a kedvenc foteljébe üljön, hadd felejtse el a Hazudtok, loptok, harácsoltok – plakátot, amit az utcasarkon látott, sőt, Malacka megkínálta a gyereknek készített tejberizsből, hadd felejtsen. – Kik hazudnak, lopnak? – kérdezte […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A koma meg egy plakát

2019. október 22.

„Hazudtok, loptok, harácsoltok”, olvasta a Koma Vadmalacékhoz menet. Nem egészen értette a dolgot – egyrészt nem tudta, mi az, hogy „harácsoltok”, de már a hangalak is megijesztette. Főként a ”cs” a szó közepén, úgy fájt neki, a lelkének, mintha elharapta volna a nyelvét.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: lerajzolt kódszámokról álmodom

2019. október 4.

Párhuzamosságok Tolják a gyermeket. Érdekli őket egy csomó minden, ami engem hidegen hagy. Hidegen hagyja őket egy csomó minden ami engem érdekel. Ilyen vízválasztó a bőgő masina.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac meg én

2019. augusztus 12.

Igencsak komplex a Határtalan című félperces valósága. Megpróbálom elemezni. Azt, hogy miképpen fér bele hat sorba a magánelet, a közösség, a múlt. A kép eredetije az, ahogy lentről látom a nagy gépet, Boeing talán. Piros lámpa kigyúl rajta. A másik fogódzó az éppen befejezett nagyobb repülőutunk. Az út során ha nem is féltem, gondoltam arra, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Összegez

2019. augusztus 9.

Hogy Vadmalac sörtéje őszülni kezdett, komája felszólította: – Foglald össze, mi volt az életed! Vadmalac a feladat hallatán a tomporára ereszkedett, mint aki komoly munkába fog, aminek egyhamar nem szakad vége. – Na, lássuk csak…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Égbe

2019. augusztus 8.

Mintha láthatatlan fonalak lettek volna testéhez erősítve. Hátrafordult, hogy legalább igazítsa meg őket, teremtsen – másszóval – rendet közöttük, de nem sikerült, keze a semmit fogta. „Az emlékeim?”, töprengett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Virág

2019. augusztus 6.

Vadmalac valami különöset érzett a lábában, csülök magasságban. Nem fájdalom volt. Legnagyobb meglepetésére azt az érzést egy látványhoz, az enyhén rothadó vágott virágok szárának a végéhez tudta hasonlítani. Ahogy azok felszakadnak, néha még fel is kunkorodnak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Hód

2019. augusztus 4.

Malacka természettudományos filmet nézett. Majd átjött Vadmalachoz a szomszéd szobába és lelkesen mesélte: – Képzeld, a hódok megfogják egymás lábát, hogy éjszaka a víz ne sodorja el őket egymástól! – Szép! – mondta Vadmalac. Kinyújtja ő is a mancsát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac meg én

2019. augusztus 3.

Így kezdődik a Ki a gyilkos? című félpercesem:„Ebédnél Vadmalac kifejtette, hogy ő valakinek az arcából meg tudja állapítani, ki ölné meg őt, amennyiben úgy hozná a sors. Az arcból meg a pillantásából.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Beethoven a budiban

2019. augusztus 1.

A vécé ajtaja előtt megtorpant: „Bevihetem Beethovent a budiba?”, tette fel magának a kérdést. Mert ott volt a fülhallgatója segítségével a fülében a Negyedik szimfónia. De azzal magyarázta ki a helyzetet, hogy gondolatban frakkot ölt, s már bogozta is ki a gatyáját.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Lipicai

2019. július 24.

Borotválkozott a fürdőszobában, dúdolt hozzá, nem is vette észre, hogy ütemesen dobbant. Benéz hozzá a komája, kérdi: – Mi van? Számonkérően; Vadmalac nem érti.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kérdez

2019. július 20.

Azt olvassa, hogy a költők kérdeznek. Illetve mindenik kérdez, s hogy milyen nagy költő az illető, attól függ, mennyire tér el kérdése a többiétől. Hát ettől pánikba esik Vadmalac. Forog-forog egy helyben, mint a megzavart kotlóstyúk, ugyanis arra gondol, hogy ő már a fejfát is kinézte magának, de még semmilyen kérdést fel nem tett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Szomor

2019. július 19.

Vadmalac szomorúnak érezte magát. Olyannyira, hogy szőre elveszítette a fényét, sőt, elülső lábán például mintha leforrázták volna. Leteperte a letargia, még beszélni sem volt kedve, szavakat motyogott: „szomor”. Például ezt. Meg hogy „fodor”, „bodor”. „Komor”, „na igen, komor”, – mondta, s mintegy igazolva látta szomorúságát.

Tovább | Nincs hozzászólás »