‘Egyperces’

 

Gergely Tamás: Vadmalac a strandon

2020. augusztus 8.

Vadmalac úgy érezte, eggyé válik a természettel. A víz ugyan hűvös volt, de azt is szerette. A pázsiton ludak legeltek, válogatás nélkül szartak a zöldre, de Vadmalacot ez sem zavarta, ugyanis egy helyre tartozott számára minden aznap.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Pörkölt

2020. július 24.

”Hát bizony, gondolta Vadmalac, enni megfeledkeztem. Nem is emlékszem, mikor ebédeltem utoljára.” Végignézett magán: lestrapált szandál, kitérdelt nadrág, az ing rajta tetvesedett. Na nem, ezt csak így mondják. De borostás volt a pofája, ezt érezte maga, ha jobb csülke rászaladt. Így borostásan még soványabbnak tűnt, ezt ő nem látta, de belülről az éhség marta.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Degesz

2020. július 23.

Vadmalac Komája egy távcsövet szerzett be, s elfoglalt egy alkalmas pozíciót a községháza közelében. Az volt ugyanis a gyanúja, hogy a potentátok degeszre tömik a zsebüket a manival, ami a község lakóinak jár. Osztálytársa volt a főpotentát, ismeri hát jól a természetét, azt leste. Megveregeti a vállát ekkor Vadmalac: – A haverod vitte ki a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Alter ego

2020. július 21.

Amikor megszólalt, a Koma arról kérdezte, hogy amikor Vadmalac rátalált az élettelenül csüngõ társára, az kihűlt-e már. -Igen is, meg nem is. Élet már csak ennyi volt benne. Félig testmeleg, félig. Akkor pedig feltette neki a nehéz kérdést: -Önkezével, szerinted, vagy felakasztották?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Indul

2020. július 12.

Rávetették magukat a gépre, Vadmalac bekapcsolta a motrot, a Koma a környéket pásztázta a nyitott lappantyún keresztül. -Ne fordulj hátra! – szólt rá Vadmalac, amikor a döntés még meg sem született.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A csók napja

2020. július 9.

Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját: ”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?” ”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A múlt robban

2020. július 3.

Tanára azt mondja, tele van a Makkos aknákkal. Vigyázzanak, nehogy elvigye az akna a jókedvüket… – Majd óvatosan lépegetek – ígéri Vadmalac -, a lábam alá nézek. – A legfontosabb – okítja tanára -, ne nézz hátra. A múlt robban!

Tovább | 1 hozzászólás »

Gergely Tamás: A kenguru erszénye

2020. június 9.

Vadmalac komájának volt három kérdése. Az első: „Melyik birodalom volt nagyobb – az oszmán, vagy a móroké?” Vadmalac nem tudta, mert nem mérte. ”Benne sincs egyik sem a Bibliában.” A második: ”Miért nem írják tovább a Bibliát?”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Űrhajó

2020. június 5.

Ezúttal is a Koma szolgáltatta a híreket. Hogy fellőttek Amerikában egy űrhajót… – Aztán ha fellőtték, lelövik-e? – tréfálkozott Vadmalac, de hogy az elképedt komáján segítsen, kijavította a mondatot: – Lehozzák-e őket? A Koma nem válaszolt, nem ocsúdott még fel.

Tovább | 1 hozzászólás »

Ráduly János: Félperces történetek

2020. május 28.

A LEGJOBB OTTHON Ábel mesélte: A kórházi kezelőorvosom ezt mondta: Sokat javult az állapota, nem panaszkodhat, mindent elkövettünk, hogy az egészségét visszanyerje. Most örömhírt mondok, holnap elhagyhatja a kórházat. Köszönöm, doktor úr, válaszoltam, nem panaszkodom, sőt, a régi öregek mondását idézem: Mindenütt jó, de a legjobb otthon.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Jóbarát

2020. május 26.

A minap régi jóbarátom állít meg az úton: – Ugye, mi már nagyon régtől ismerjük egymást. Mindig megbízhattál bennem, őszinte igazmondó barátnőd voltam…. – Nyögd már ki, miről van szó, mert nagyon sietek!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kivándorol

2020. május 22.

Malacka elhűlve figyelte, mit művel a társa. Az négykézlábra ereszkedve hátrált a térben, szemét behunyva. A térben, vagyis kicsinyke lakásukban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kerítés

2020. május 21.

Látta a tévében, hogy a láma rokonainak, a guanakok csordáit az Andokban évente egyszer befogják, hogy lenyírják a szőrüket. Úgy történik a dolog, hogy kerítéseket állítanak fel, az emberi láncolatot alkotva zárt helyre szorítják a csordát, azután egyenként elkapják, a földre fektetik, majd ott megnyírják az állatokat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Az igazság madara

2020. május 19.

– Vertek? – kérdezte Vadmalac. – Nem, nem vertek. – Hanem? – Azzal vádoltak, hogy hamis híreket terjesztek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ady András: Így jártam,

2020. május 18.

mikor megláttam az első embert…micsoda megfogalmazás mintha nem lettek volna azelőtt is elegen…micsodás fejtetőn álló leírása az ecce homo helyzetnek…naszal mit ad isten azaz hogy hogy nem elvtársak mikor megláttam az első embert a totálisnak kikiáltott parciálisan alkalmazott lockdown első napján

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: BÉKE ’75

2020. május 13.

Házi kórust alkottak – vírusos időkben ez divat. Malacka volt az első szólam: – Béke van! Béke van!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Itt van

2020. május 6.

ez a régi, kicsi mérleg, elfér a markomban. Meg lehet mérni véle egy mázsás disznót. Még soha nem mértem véle semmit, csak nézegettem, s csodáltam, milyen jól meg van csinálva.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Tankok

2020. május 6.

A koma állt elő a javaslatával, hogy ő tankokat küldene a fő csomópontokra. A helyzet megköveteli. Vadmalac megrökönyödve hallgatta, majd így viszonyult a helyzethez:

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Diktál

2020. május 5.

Vadmalac azt álmodta, hogy Tölgyes sorsáért ő a felelős. Hogy ne hibázzon, s mert más alkalmatlan a feladatra, mindent maga intézett. Felállt az ágyra álmában, mint egy holdkóros és egy, a sarokban talált pálcával dirigált.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Nemzet

2020. április 19.

A koma már hetek óta transzban élt, Vadmalac hagyta, hogy beszélje ki magából a feszültséget. – Mert ha szétszakadt a nemzet, s mindkét fél ”nem”-et mond a másikra, akkor az nem nemzet. Még ha a neve azt is mutatja.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac meg a vírus

2020. április 2.

A koma különös pozícióban találta mentorát. Egészen pontosan: fekve. Karja kinyújtva ugyan, mint egy repülő szárnya, másként szorozva a dolgokat: a legkisebb felületet célozta meg. Kérdezi tőle: – Mit csinálsz, komám?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Dance macabre

2020. március 31.

Ellejt a Sátán egy újabb gyilkos táncot Európa felett, a világ felett. Kínában kezdte. Kezdték. A Költőt magához szorítva még lélegezni is alig engedte, szegény, a semmiben kalimpált reszketeg lábával. A halál közelében volt, tudott róla, ám a remény még ott sem hagyta el.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A költészet napja

2020. március 26.

Vitatkoztak, hogy amit a Koma mondott, vers-e? ”Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó!” Vadmalac szerint, ha ez egyáltalán vers, akkor az emlékkönyvbe való. „Hiszen rímmel.” Így mondta: ”rímmel”, de értették mindketten, miről van szó.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Oldott

2020. március 1.

Saját lelkiállapotát Vadmalac színekben képzelte el. Talán mert éppen virrasztott, s nem akart zavarni a lámpagyújtással, vagy mert benne egy festő veszett el. Szóval az alapot, tónust, gondolatot előbb vörösnek képzelte el. Balról indult, és a felület kétharmadát betöltötte, hiába próbálta Vadmalac visszaszorítani, nem ment.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Dúdol

2020. január 22.

Vadmalac azon vette észre magát, hogy dúdol. Annál is inkábbmeglepte az alkalmi dal, melyrõl tudomása nem volt: “az asztal lapja megdõl”. Valahogy így: “zasztallap, itt megtörte a sort, majd: jamegdõl”. Nem ismerte eredetét, nem értette a mondanivalóját, nem rímelt semmire, nem tartott sehová. De ha már az agya kilökte, dúdolta tovább.

Tovább | Nincs hozzászólás »