‘Egyperces’

 

Gergely Tamás: Vonalat húz

2021. április 2.

A Koma hajlamos volt fekete-fehérben látni a dolgokat. Például reményvesztés ügyben így járt el: Húzott egy vonalat, csak úgy, maga elé, a levegőbe, és azt mondta: – Eddig és ezután. Értették mindketten, miről van szó. Vadmalac beletúrt a gyérülő sörtéjébe, és nem tudta, hogy most már sírjon vagy nevessen. Hogy ilyen egyszerű lenne minden. Az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Számítják az időt

2021. március 29.

Szaladt a komája egy csörgőórával a kezében. Távolról úgy nézett ki, mintha előzőleg kibelezte volna, de csak a kesztyűje lógott le, fázós tavaszi napra ébredtek. ”Hány óra? Hány óra?” – kiabálta. Vagyis hogy előre kell vinni vagy hátra az órát, az időt, nem értette a… mit is… Vadmalacot nyugalmából ez nem zökkentette ki. Vadászszékében trónolva […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vulkán tör ki, víz elönt

2021. március 25.

A Koma arca gondterhelt volt: – Mi lesz, ha kitör a vulkán? – kérdezte mentorától. Helytelenül fogalmazott, ugyanis nem volt a közelükben vulkán, ami kitörjön, hanem egy alagutat ástak a szigeten velük szemben, és a Koma attól rettegett, hogy leásnak a magmáig, s kitör a láva. Be egyenesen a szobájukba. – Ne félj, van a […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Gergely Tamás: Összefog

2021. március 13.

Ahogy rendezett a lakásban, meglátta a húsvéti liliomot. ”Húsvéti nárcisz”, javította ki magát. ”Elaléltak.” Odament hozzájuk, de mielőtt kivette volna őket a vázából, összefogta, összeszorította, közel hajolt hozzájuk, és azt mondta: ”Köszönöm nektek!”

Tovább | 1 hozzászólás »

Gergely Tamás: Optimista

2021. február 19.

A hirtelen mozdulattól inge hónaljban elhasadt. Valószínűleg azért, mert Vadmalac nemcsak a magasba emelte a karját, hanem, mint egy pingpongjátékos, oldalra is. Meg hát az indulat… Azt akarta kifejezni, hogy komája állandóan szomorúnak, sőt keserűnek látja. Pedig ő nem az, nem mindig az. Gyakran a helyzet, sőt, fogalmazhat így, a társadalom nehéz problémákkal megtűzdelt. A […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Álmomban Bajor Andor

2021. február 7.

(2021. I. 13.) Álmomban Bajor Andor humoreszket írt a Házsongárdi temetőről. Ott volt egy tó, abban ringott két óriási drapp tárgy: elsősorban a bal cipő, másodsorban a jobb cipő. Nehezen találtam ki a temetőből, mert mihelyt a vaskapuhoz értem, azon túl ismeretlen volt a táj; Kolozsvár és Budapest logikai szorzata. Mentem más kijáratot keresni, egyre […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Adoptál

2021. február 1.

Vadmalac el volt keseredve a dolgok állása miatt. De mást nem tehetett – félreállt, nem vett részt a hamisságokban, brutalitásokban. Annak örvendett, ha őt nem bántják, s hogy a keze eddig tiszta maradt.

Tovább | 1 hozzászólás »

Gergely Tamás: Búcsú

2021. január 25.

Vadmalacot a reptéren rendőrök várják, elválasztják Malackától. Búcsúzni kell. Malacka jobb kézzel végigsimít társa homlokán, az előrehulló hajtincseken, kedvenc mozdulata ez, ismeretségük kezdetétől. Keresi a gondterhelt arcban a fiatal Vadmalacot, a lobogást. Hát ott van, nem tűnt el. Annyi minden történt velük, körülöttük, de az nem tűnt el! Mit mondhatna neki, hiszen nem először búcsúznak. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ki a gyilkos?

2021. január 19.

Ebédnél Vadmalac kifejtette, hogy ő valakinek az arcából meg tudja állapítani, ki ölné meg őt, amennyiben úgy hozná a sors. Az arcból meg a pillantásából. Kismalac érdeklődő szemmel nézett az apjára, Malackát is meglepte a kérdésfeltevés, de csak a koma szólt, illetve kérdezett: „Puskára gondolsz? Háború…?” „Puska, tőr, kés, kapa, hogy a ká betűnél maradjunk.” […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Motolla

2021. január 18.

Mintha parázson feküdt volna, úgy forgott, forgolódott az ágyban. Vadmalac. Malacka nyugtatta: – Nyugodj meg, Vadmalac! Ám nem ért el eredményt. Kismalac is közbeszólt anyját utánozva, inkább hogy kacagjanak: – ”Nyugodj meg, Vadmalac!” Ám a megszólított forgott, akár a motolla. – Nincs baj – próbálkozott Malacka újra. Vadmalac ennyit válaszolt: – De van! Forrás: Lenolaj.hu

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Töredék

2021. január 9.

„ – Jó reggelt! – mondja a tölgy a bükknek. “– Rossz a napom – válaszolt a bükk bús hangon –, ma kivágnak.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gittai István: Mi legyen a varrógéppel?

2020. december 22.

Azon a nyáron négy-öt éves lehettem, Öcsém két évvel kisebb. Azt, hogy nyár volt, onnan tudom, hogy Apánk felgyűrt ingujjban, pityókás fejjel jött haza azon a kora reggelen, és kisnyulat meg fürjtojást hozott nekünk. Még ágyban voltunk, Anyácska éppen diót darált. „Neked is hoztam valamit” – mondta Anyácskának, és kifelé mutatott az udvarra néző ablakon.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gittai István: Üstökösjárás

2020. december 21.

A kurrogás felé fordultam, s látom én, hogy tucatnyi tarka galamb éppen győzelmét üli az árok szélén elnyúlt macskatetem fölött. „Ilyet se láttam még!” – jegyzi meg Görbe Bácsika, akinek reklámszatyorja alján bizonyosan ott lapulhat még némi monarchia. Aggastyán korából ítélve sok mindenen átmehetett, és láthatott ezt-azt Görbe Bácsika. Különben is egész lényére rá van […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Klip-címek

2020. december 16.

Ne ajánld magad. Ajánljon más. Az az igazi. * Mindegy, te mit hiszel. Az is, mire jössz rá. A lényeg ugyanaz nélküled is. * Lakóniában lakonikusok laknak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Buborék

2020. október 25.

„Meghalt bennem a gyermek!”, kiáltott fel Vadmalac. Gondolatban csak, ám elkeseredett-őszintén. Félreértés ne essék, Vadmalac kan, s már korban is előrehaladott, szisszenetét úgy értette, hogy elvesztette játékosságát, gyermeki kíváncsiságát, agya szürke felnőtté aszott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Bor meg víz

2020. október 18.

Mottó: a Fekete lyuk felfedezéséért kapták 2020-ban a fizikai Nobel-díjat A Koma sehogyan sem értette a dolgot. Hogyhogy a tér időbe megy át…? Hát akkor bármi lehetséges? És bármit szabad? Felkapta az asztalról a félig telt vizespoharat, és azt mondta: — Változzék akkor borrá a víz! Na, erre Vadmalac is megszólalt: – Ezt Jézus már […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Elillant

2020. október 16.

– Így ni – mondta a Koma –, egyből kikapta! Mutatta is: nyoma sem maradt, szélsebesen eltűnt. Az Időről volt szó, hogy az az éveket, a Koma éveit, mintha két kezében tartotta volna a károsult, eltüntette.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Morzsát szór

2020. szeptember 17.

Müller Jenő érszegi plébános emlékére Figyelmeztette , hogy ne tegye. Az elítélt morzsát szórt a madaraknak.A foglár rájött, hogy mégis szór.Napi kenyéradagja negyed kiló volt.Szamosújvár, 1964.A negyed kiló fejadagból szórt az ablakba gyûlt madaraknak.A foglár, amikor észrevette, hogy újra szór, a háta mögé settenkedett, és egy kalapáccsal a hátgerincére sújtott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Elmosolyodott

2020. augusztus 31.

Az írógépnél ült, s éppen lazított. Ahogy a bal csuklóját megmozdította, enyhe fájdalmat érzett. „Reuma? – gondolta. –Vagy mert öregszem?”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac a strandon

2020. augusztus 8.

Vadmalac úgy érezte, eggyé válik a természettel. A víz ugyan hűvös volt, de azt is szerette. A pázsiton ludak legeltek, válogatás nélkül szartak a zöldre, de Vadmalacot ez sem zavarta, ugyanis egy helyre tartozott számára minden aznap.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Pörkölt

2020. július 24.

”Hát bizony, gondolta Vadmalac, enni megfeledkeztem. Nem is emlékszem, mikor ebédeltem utoljára.” Végignézett magán: lestrapált szandál, kitérdelt nadrág, az ing rajta tetvesedett. Na nem, ezt csak így mondják. De borostás volt a pofája, ezt érezte maga, ha jobb csülke rászaladt. Így borostásan még soványabbnak tűnt, ezt ő nem látta, de belülről az éhség marta.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Degesz

2020. július 23.

Vadmalac Komája egy távcsövet szerzett be, s elfoglalt egy alkalmas pozíciót a községháza közelében. Az volt ugyanis a gyanúja, hogy a potentátok degeszre tömik a zsebüket a manival, ami a község lakóinak jár. Osztálytársa volt a főpotentát, ismeri hát jól a természetét, azt leste. Megveregeti a vállát ekkor Vadmalac: – A haverod vitte ki a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Alter ego

2020. július 21.

Amikor megszólalt, a Koma arról kérdezte, hogy amikor Vadmalac rátalált az élettelenül csüngõ társára, az kihűlt-e már. -Igen is, meg nem is. Élet már csak ennyi volt benne. Félig testmeleg, félig. Akkor pedig feltette neki a nehéz kérdést: -Önkezével, szerinted, vagy felakasztották?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Indul

2020. július 12.

Rávetették magukat a gépre, Vadmalac bekapcsolta a motrot, a Koma a környéket pásztázta a nyitott lappantyún keresztül. -Ne fordulj hátra! – szólt rá Vadmalac, amikor a döntés még meg sem született.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A csók napja

2020. július 9.

Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját: ”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?” ”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.”

Tovább | Nincs hozzászólás »