‘Egyperces’

 

Gergely Tamás: Kopoltyú

2019. február 17.

Vadmalac Komája húsz zsák cementet vásárolt – bunkernek. – Ha jön az atom – magyarázta. Vadmalac viccre vette a jelenséget, úgyhogy ajánlotta melegen: – Aztán ha megvagy a bunkerrel, áss abból egy mély kutat, olyan mélyet, amíg a vizet eléred. Majd amikor az elképedt Koma mulatságos arcát meglátta, így toldotta meg a mondanivalóját: – Beleugrunk […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás kopirájt-sorozata

2019. február 9.

Trump Nagy Fala Big Báncsák ezt a szegén trumpot, pedig jót akar, egy nagy falat. Amitõl mindenki ott marad, ahová az isten teremtette, mi abban a baj? Mér menne fél mekszikó amerikába, vannak ott már látínók elegen! Sa millyen szaporák, holnapután spanyolul beszél obáma meg az egész brancs.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Trump-kopirájt

2019. február 6.

Hát kérem, ezt a jelenlegi félnótás amerikai elnököt nem félreállítani, hanem egyenesen klónozni kellene. Magyarázom: Ha félreállítják, mártírt csinálnak belőle, a vidéki népek visszasírják, s választanak egy ugyanolyan vagy egy még „üdvözültebb” elnököt. Ha viszont három-négy esetleg több is van belőle, akkor gyorsabban árthat az amerikai nemzetgazdaságnak, hogy még akik most véresre tapsolják a tenyerüket […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Venezuela-kopirájt

2019. február 4.

Fából vaskarika, Venezuelából is szocialista állam csak úgy lesz, hogy ezidáig hárommillió venezuelai ember disszidált, aki maradt, az éhezik, és nincs pénze gyógyszerre. Ennek pedig Chávez meg Maduro politikája az oka. Chávezt már felelősségre vonni nem lehet, mert elinalt egy földönkívüli mennyországba, Maduro viszont kéznél van.

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Ki érti ezt?

2019. február 4.

– Már közel negyven éve egyebet sem csinálok, csak főzök és mosogatok: reggeli után a kistányérokat, csészéket meg a kávéskanalakat, délben pedig a leveses- és sültes tányérokat, evőeszközöket és a poharakat. Utána répát, krumplit meg petrezselymet hámozok a másnapi levesbe. Nem értem, más asszony, hogy tud(ott) mindezek mellett háromszor férjhez menni, a három férjtől legalább […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Párás

2019. február 3.

Állnak a Vadmalac kunyhója előtt, a család meg örökös vendégük: a Koma. Nem sokat látnak, legfeljebb egymást: a köd mindent elborít, orruk lyukát, fülük, szemük. A gondolataik. – Így kezdődött a Bükkben is – mondja a Koma.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Őzet látott

2019. február 2.

A Komának kimenője volt aznap, friss levegőt szívni a közeli Kerek erdőbe ment. Vadmalacékhoz visszatérve lelkesen mesélte, hogy két őzet látott. És ugyanolyan fontosnak tartotta elmesélni, hogy az őzek nem barnák, hanem sötétszürkék voltak. – Az a téli bundájuk – mondta. Ugyanolyan, mint a csupasz fák színe, ő is csak azért látta meg az állatokat, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Társkereső

2019. február 1.

– Élettársat keres magának, tisztelt uram? Akkor engedjen meg néhány kérdést, mellyel úgy érzem, valamelyest helyére tehetnénk a dolgokat már most, mielőtt komolyabbra fordulna a kettőnk kapcsolata: Bele tud-e látni egy nő lelkébe? Tud-e olyasmit tenni vagy szólni, mely kiválthatná a csodálatomat? Fel tudja-e ismerni azt a pillanatot, amikor elbotlok, hogy még időben megakadályozza a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: vegyes íz

2019. január 28.

a szülőváros nem a festménye inkább mérnök-rajzolta ábrája izgat

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Bal meg a jobb

2019. január 23.

A Komát szokatlan hangzavar fogadta. „Adjon Isten”-nel köszönt, majd zavarában közölte, hogy Vadmalaccal szeretne beszélni. Fölösleges volt ezt mondania, hiszen naponta megfordult abban a lakásban. Malacka még tovább fokozta a Koma zavarát azzal, hogy úgy szólt hozzá, mintha az valóban idegen lenne: – A férjem gyakorol.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Mágneses mező

2019. január 22.

A lakásból figyelték a Komát: forgott a saját tengelye körül. A ház előtt, kezében tartott valami fekete tárgyat, egy mobiltelefonhoz hasonlító bakelit vázat, majd beleszólt: – Halló! Halló! Vadmalac vette a lapot: kinyitotta az ablakot, majd kiszólt: – Halló, halló, itthon vagyunk, gyere be!

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A szolgáló

2019. január 19.

– Jó napot ! Mivel szolgálhatok, kedves asszonyom ? – Ezt soha többé ne kérdezze senkitől, hölgyem! Ön nem szolgáló! Becsületesen, napi nyolc órát dolgozó alkalmazott. A szolgálónak parancsolhatnak, kihasználhatják, megalázhatják, magas lóról beszélhetnek hozzá, önhöz azonban nem. Itt legfennebb tanácsát kérhetik a vásárláshoz, segítségét az kívánt áru megtalálásához. Csodálom, hogy efelől senki sem világosította […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Az igazság

2019. január 18.

– Fiam, mondhatsz te bármilyen baromságot, felületes állítást, bevett szabályt, skandálhatsz lejáratott szlogeneket, közhelyes szövegeket, együgyű vagy okos elméleteket, a lényeg, hogy IGAZAK legyenek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Három hattyú

2019. január 17.

Vadmalac három hattyút fedezett fel az égen. Egymás mellett szálltak, tempósan, méltóságteljesen, fehéren. A látványtól nyöszörögni kezdett. Egyrészt örömöt fejezett ki ez a hang, mert Vadmalac szerette, amit látott, másrészt fájdalmat: „Ilyen életet szerettem volna magunknak, mint ahogyan ezek szállnak”, ezt motyogta.

Tovább | 1 hozzászólás »

Cselényi Béla: álmomban hajléktalan…

2019. január 16.

még tart a tél még távol a semmilyen tavasz akár a jodoformos géz a félelmek rügyfakadása az orgonák lila gyásza

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Nyakig

2019. január 15.

Éppen a havat lapátolta Vadmalac, úgyhogy a válla fölött látta a Komáját közeledni. Feltűnt neki, milyen peckesen lépked. – Mi van, begipszeltek? – kérdezte tõle, ahogy az közel ért. – A mocsok, tudod, szabadkozott a Koma, már nem a bokánkig ér. Kell vigyázni, el ne merüljünk egészen.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Pezsgő

2019. január 13.

Malacka a pezsgőt szereti, úgyhogy Vadmalac is azt issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből készítik, s hogy pezseg. Mitől? A buborékokat bele ki dugta? Két kortyolás közben a felhőket is figyeli, olyan a mutatványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Jeremiád

2019. január 11.

Az esti ima alatt Vadmalac száján kiszaladt: ”Zsidó vagyok és cigány. Észak-amerikai indián, számi, azaz lapp, kisebbségben élő magyar, ruhinga, yemeni éhező csont és bőr, szíriai menekült, kambodzsai szemüveges Pol-Pot idejéből, a Don-kanyarnál elestem. A kommunizmus balekje, talibán áldozat, ujgur, szülőhazám Tibet.” Fájdalomdarabkák Vadmalac lelkéből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Gaz, mocsok

2019. január 10.

Kiáll a tornácra Vadmalac, mert valami különöset vett észre bentről. Komája szórt maga elé – mintha vetne – valami fehér port. – Mit csinálsz? – kérdi tőle meglepetten. – Irtom. Méreggel a gazt… – …a mocskot. A gazt, a mocskot…

Tovább | 3 hozzászólás »

Nászta Katalin: Értelmező kéziszótáramból

2019. január 10.

Legelés * Ha sokat internetezik, pláne fészbukozik az ember, átáll a rövidebb kifejezési formákra. Magán veszi észre, mennyire leszűkül befogadási ernyője, kitárt karral már nem 180 fokra, csak 90-re nyit, és tovább zárul a szög… Tehát siet. Így születnek a rövid, egyperces, vagy frappáns megfogalmazások, tömörít, sűrít az ember.

Tovább | 4 hozzászólás »

Gergely Tamás: Komája verset ír

2019. január 9.

Vadmalac komája egy papírlappal a kezében jelentkezett, hogy ő verset írt. Rögtön fel is olvasta a nyolc sort, ami tulajdonképpen egyetlen összetett mondat volt, nyolcszor elismételve: ”És mi csak állunk, és bámulunk.” – De hiszen ez nem vers! – fakadt ki Vadmalacból az őszinte meggyőződés. – A témát kissé variálnod kell.

Tovább | 2 hozzászólás »

Gergely Tamás: Amíg egyensúlyban a lélek

2019. január 8.

Kissé meglepődött, amikor tapasztalta, hogy amit „nektárin” néven tisztelt a Bükkben, azt Makkosban „csupasz barack”-nak hívnak. Jó. Arra viszont előjött az emlékezetében – hangtani asszociáció – a „csupasz csiga”, ami kezdi elözönleni a kertjeinket, brrr! Lehet szépnek is találni őket, de Vadmalac viszolygott még a gondolatra is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Óév / Újév

2019. január 6.

Előbb az óévet mutatták, vagyis azt, ami éppen múlik el. Vörös üvegre volt festve az évszám, lámpával hátulról megvilágítva. A lámpa tulajdonképpen egy doboz belsejében, s a dobozt éjfélkor megfordították. Akkor, amikor a templomban a harangozást elkezdték. Nagy ribillió támadt abban a percben: a templom a kultúrház közekében és voltak, akik rakétát lőttek fel, kisebb […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Menj haza!

2019. január 3.

Vége a Karácsonynak, a mindenféle szent neve napjának, letudtuk a szilveszteri mulatságokat, meg az előző évet is. Elhúztak minden csárdást, keringőt, rumbát és csacsacsát. Most már ideje hazamenni. Ne nézd azt az utolsó kockányi zserbót, amelyre még húsz szempár szegeződik, ne kavard ujjaddal a fazék alját, mert ott csak üres káposztalevelek vannak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A szomorúság oka

2019. január 3.

SZILVESZTER ESTÉJÉN szomorkodtak. Vadmalac a pamlagon, Komája a viaszosvászonnal borított konyhaszéken, Malacka a konyhában matatott. A szomorúság oka: úgy foglalták össze, hogy az eltelt évben semmi sikerélményük nem volt. – Még mintha visszafele mentünk volna.

Tovább | Nincs hozzászólás »