‘Egyperces’

 

Gergely Tamás: Vadmalac meg én

2019. augusztus 12.

Igencsak komplex a Határtalan című félperces valósága. Megpróbálom elemezni. Azt, hogy miképpen fér bele hat sorba a magánelet, a közösség, a múlt. A kép eredetije az, ahogy lentről látom a nagy gépet, Boeing talán. Piros lámpa kigyúl rajta. A másik fogódzó az éppen befejezett nagyobb repülőutunk. Az út során ha nem is féltem, gondoltam arra, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Összegez

2019. augusztus 9.

Hogy Vadmalac sörtéje őszülni kezdett, komája felszólította: – Foglald össze, mi volt az életed! Vadmalac a feladat hallatán a tomporára ereszkedett, mint aki komoly munkába fog, aminek egyhamar nem szakad vége. – Na, lássuk csak…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Égbe

2019. augusztus 8.

Mintha láthatatlan fonalak lettek volna testéhez erősítve. Hátrafordult, hogy legalább igazítsa meg őket, teremtsen – másszóval – rendet közöttük, de nem sikerült, keze a semmit fogta. „Az emlékeim?”, töprengett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Virág

2019. augusztus 6.

Vadmalac valami különöset érzett a lábában, csülök magasságban. Nem fájdalom volt. Legnagyobb meglepetésére azt az érzést egy látványhoz, az enyhén rothadó vágott virágok szárának a végéhez tudta hasonlítani. Ahogy azok felszakadnak, néha még fel is kunkorodnak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Hód

2019. augusztus 4.

Malacka természettudományos filmet nézett. Majd átjött Vadmalachoz a szomszéd szobába és lelkesen mesélte: – Képzeld, a hódok megfogják egymás lábát, hogy éjszaka a víz ne sodorja el őket egymástól! – Szép! – mondta Vadmalac. Kinyújtja ő is a mancsát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac meg én

2019. augusztus 3.

Így kezdődik a Ki a gyilkos? című félpercesem:„Ebédnél Vadmalac kifejtette, hogy ő valakinek az arcából meg tudja állapítani, ki ölné meg őt, amennyiben úgy hozná a sors. Az arcból meg a pillantásából.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Beethoven a budiban

2019. augusztus 1.

A vécé ajtaja előtt megtorpant: „Bevihetem Beethovent a budiba?”, tette fel magának a kérdést. Mert ott volt a fülhallgatója segítségével a fülében a Negyedik szimfónia. De azzal magyarázta ki a helyzetet, hogy gondolatban frakkot ölt, s már bogozta is ki a gatyáját.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Lipicai

2019. július 24.

Borotválkozott a fürdőszobában, dúdolt hozzá, nem is vette észre, hogy ütemesen dobbant. Benéz hozzá a komája, kérdi: – Mi van? Számonkérően; Vadmalac nem érti.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kérdez

2019. július 20.

Azt olvassa, hogy a költők kérdeznek. Illetve mindenik kérdez, s hogy milyen nagy költő az illető, attól függ, mennyire tér el kérdése a többiétől. Hát ettől pánikba esik Vadmalac. Forog-forog egy helyben, mint a megzavart kotlóstyúk, ugyanis arra gondol, hogy ő már a fejfát is kinézte magának, de még semmilyen kérdést fel nem tett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Szomor

2019. július 19.

Vadmalac szomorúnak érezte magát. Olyannyira, hogy szőre elveszítette a fényét, sőt, elülső lábán például mintha leforrázták volna. Leteperte a letargia, még beszélni sem volt kedve, szavakat motyogott: „szomor”. Például ezt. Meg hogy „fodor”, „bodor”. „Komor”, „na igen, komor”, – mondta, s mintegy igazolva látta szomorúságát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: A Bug partján

2019. július 18.

Komája kérdi: – Aranygyűrűd van? Gyors pillantással Vadmalac felméri, hogy jegygyűrűje a helyén. – Mért, lopnak?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: A moly

2019. július 11.

Agyoncsaptam egy molylepkét, aztán eszembe jutott, hogy édesanyja hiába várja finom kabáttal vacsorára. Budapest, 2019. VII. 8.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Figyeli a dongót

2019. július 8.

Egyik kehelyből ki, a másikba be, mi szerint válogatja meg azokat? – töpreng Vadmalac. Abban, ahogy a dongó keres, semmilyen rendszert nem fedez fel, mintha csak a szél vinné, vagy a szárnya improvizál? Képes egyhelyben repülni; na jó, a Földdel együtt ő maga is száll, nem is tud róla. Vagy összedolgoznak?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Áhítat

2019. július 6.

Malacka kezét fogta, jobbal a balt. Ahogy a nyugalom megszállta őket, érezte társa szívverését. A napot nézték, megjelent az a távolban két sor felhő között. Hosszú tél után először.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Mágneses tér

2019. július 5.

Vadmalac már megint előadást tartott a komájának. Ő maga a kedvenc foteljében helyezkedett el, és gondolatban hosszú szárú pipát szívott, komája viszont vele szemben foglalt helyet – a gyékényen. Szóval a központban aznap a Föld mágneses tere állt, egészen pontosan annak esetleges hiánya. Vadmalac megfenyegette az emberiséget, hogy ha megszűnik a jelenleg érvényes mágnesesség, ha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Beszélgetés az istennel

2019. július 2.

Mozdulatlan hevert az erdőszélen, már-már az volt az érzése, hogy a táj belé költözött. Egy azzal, vele együtt lélegzik. Megszólalt: – Tudom, hogy itt vagy. Nem kiáltott fel, ám volt benne kis megilletődöttség. Hogy nem akárkihez szól, hanem a Teremtőhöz.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Tolvajok

2019. június 30.

– Tolvajok! Tolvajok! – kiáltja. Csodálkozik, hogy a szájára ráütnek ugyan, de nem ragasztják le. Viszik viszont a perselyt, ami addig rábízva volt. Más nem mozdul, nézik, hogy mi történik. Jobbik esetben mellé állnak, nem szétszórtan, s nem ellene fordulva, de a tolvajok után nem szaladnak. – Tolvajok! Tolvajok! – próbálkozik még egyszer Vadmalac.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kivándorol

2019. június 19.

Malacka elhűlve figyelte, mit művel a társa. Az négykézlábra ereszkedve hátrált a térben, szemét behunyva. A térben, vagyis kicsinyke lakásukban. – Mi ez? – kérdezte tőle, amikor már egyenesbe jutottak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Az érzékeny gyermekek

2019. június 19.

— Gyuri és Jancsika nagyon kedves, érzékeny gyermekek — mondta nagynéném. — Dehogy érzékenyek! Dehogy érzékenyek! — tört ki belőlem kakasdühvel a fogadatlan prókátor, s arra gondoltam, hogy érzékeny talán én volnék, és elég baj az nekem. Budapest, 2019. VI. 16.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ki az agresszor?

2019. június 17.

Különös módon a koma, ez a kevésbé művelt, Vadmalacot mentorának tekintő kérdező lény figyelmeztette a gondolkozásban társát, hogy a számításával baj van. – Nem vagyunk egyformák – mondta. – Legalábbis ebben az esetben nem vagyunk egyenlőek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Kőrisfa nő

2019. június 14.

Beszállt egy kőrisfa-mag a nyitott ablakon keresztül. Majd több is. Vadmalacot, aki épp olvasott, ez előbb zavarta, azaz ingerelte, végül játékra vette: kitátotta a száját, hogy a fehér csillagocska, mert a mag körbe van véve ”pihével”, attól száll, repüljön bele.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Csülke

2019. június 13.

Vadmalac kinyújtotta a csülkét a nyitott ajtón keresztül. Fényképezzék azt. Komája nem értette a dolgot, hiszen ha az Újság jön fényképezni, az Vadmalacnak is jó. Híres lesz tőle. – Nem úgy van az, Komám – magyarázza neki Vadmalac. – Különbség van újság meg újság között. Az egyiknek egy szava sem igaz. Kápiszko?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Ikes

2019. június 9.

„Összeomlok, mint egy sóbánya” – gondolta Vadmalac az elmúlt idõk megpróbáltatásait sorolva. Majd ragozni kezdett hirtelen: ”Összeom” meg ”összeomlik – ik”, vagyis összeomlom”.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Aknák

2019. június 8.

Tanára azt mondja, tele van a Makkos aknákkal. Vigyázzanak, nehogy elvigye az akna a jókedvük… ”Majd óvatosan lépegetek – ígéri Vadmalac, – a lábam alá nézek.” ”A legfontosabb – okítja tanára, – ne nézz hátra. A múlt robban!” “Veszni hagyjam az emlékeim?”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Beáztatásos álom

2019. május 30.

Négy üvegfal közt feszül ki az óriási fürdőszoba, a cementbe mélyesztett kádjaival. Megeresztem a csapot. Gumicsövön ömlik a víz. Leállítom. Össze kell sepernem a vizet, mielőtt lefolyna az alsó szomszédba. Lányok morajlanak a folyosón (talán a beázás miatt); résnyire megnyitom az ajtót; egy filigrán leány hátulról átölel. Mi ebben a különös? — gondolom — Másoknak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »