Néhány évvel ezelőtt láttam egy werkfilmet, amelyben valami fiatalemberek azt mesélték, a filmben rohanniuk kellett Robert de Niróval, és ők mind leizzadtak, a hetvenen túli férfiú pedig nem. Amikor ezen hüledeztek, de Niro azt mondta, ”gyakorlat kérdése az egész”. Aztán az egyik ébredő amerikai a valamikori Noodles merev mosolyát is leutánozta, hadd lássák, hogy ő […]

…Tóth Imre költő meghívására. Aki jó egy éve elkezdte a számára kedves irodalmárokat sorra bemutatni. Underground. Az ember, kinek szíve baloldalt dobog, hasad. Megint. Mit kezdhet azzal, amit tud? Közkinccsé teszi – valahogyan. A művész önmeghatározása – tisztánlátás végett. Örök küzdelem ez. Egy emberöltő alatt több pálfordulást is átélhetsz. Rohan az idő. A szocialista rendszer […]

Tracy Letts fekete komédiája a Hevesi Sándor Színházban „Egy tragikomédia, mely kivételesen augusztusban és Oklahomában játszódik Beverly Weston, egy alkoholista költő házában. Beverly egy fiatal amerikai indián lányt vesz fel alkalmazásba, mint szakácsot és ápolónőt, a felesége, Violet mellé, aki szájrákban és súlyos gyógyszerfüggőségben szenved. Egy napon Beverly eltűnik. Ez az esemény összehozza a szétszóródott […]

Daczó Katalin: Megyecsinálók 1968 februárjában Csíkszeredában utcára vonultak az emberek. Hogy pontosan miért és hogyan, egy friss dokumentumfilm járja körül. Székelyudvarhely és Csíkszereda örök versenye untig ismert, főként a helyiek körében. Kocsmaasztalok, szilveszteri bulik, babakocsis séták, turkálások, vonatfülkés véletlen találkozások alkalmával mindig elhangzik a rivalizálás valamely, vagy mindkét anekdotikus referenciapontja: 1. az „udvarhelyi temetőben” (a […]

A Rózsavölgy Szalon 2018-as évadának első bemutatója   Csak teljes szívvel, teljes lélekkel, minden erőnkből érdemes bármit csinálni. Félszívvel féligkész, fércművek jönnek létre. A „Diplomácia” két olyan művész alakításán, alkotásán nyugszik és foglalja el helyét a rendkívüli előadások sorában, ahol a szövegen túl a helyzethez illő nyitott fül, fogékony szellem és bátor szív társul – […]

Apostolok vagyunk Az erkölcs mezején, Apostoli szavunk Téged kiált: erény! Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk.

(Zsidó Ferenc „blokkregényének”* olvasása közben) Mindig sejtettem, hogy egy meghatározás – legyen az bármilyen –: behatárol. Azzal, hogy a szerző „blokkregény”-nek nevezte Huszonnégy című legújabb könyvét, a precizitáson túl egyben földönfutóvá alacsonyította alkotását, legalább is annak gyanúját vetítette rá – fölöslegesen és igazságtalanul. Mert a Huszonnégy: nem blokkregény!

Másfélszáznál több verset tartalmaz Fülöp Kálmán új kötete, a marosvásárhelyi Kreatív Kiadónál megjelent Angyalok keresnek című. A Bölöni Domokos szerkesztette verseskönyv borítóján Kedei Zoltán festményét láthatjuk, a fedőlapot Donáth-Nagy György készítette. A megjelenést Balavásár polgármesteri hivatala anyagilag támogatta.

Caligula helytartója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban Vannak darabok, amiket nem lehet elrontani. Székely János* erdélyi gondolkodó színdarabja is ilyen. Azért nevezem így ezt a kiemelkedő szerzőt, mert olyan témára adta fejét-szívét-tollát ezzel a színdarabbal, ami nem hagyhat közömbösen senkit, aki érteni szeretné a világ dolgait és benne a sajátját.

A hiánypótló 267 oldalas doktori dolgozat: Mellan två stolar — Författarskap i Sverige med ungerskpråkig bakrund 1945-2015 címmel jelent meg az Uppsalai Egyetem kiadásában. Ugyanis eddig alig jelent meg svéd nyelven írás arról, hogy ebben a menekülteket régóta szívesen befogadó országban számos magyar és magyar származású író élt, él és alkot anyanyelvén, többen pedig svédül […]

„A hideg bekövetkezett, hatalmas hó esett éjszaka, egyes, pesszimizmusra hajlamosabb verebek megfagytak.” Nem mondja a szöveg (A fa-tanácsos), pedig benne van: a verebek olyanok, mint az emberek. Olykor némelyikük hajlamos a pesszimizmusra. Nem mondja azt sem (pedig benne van), hogy az emberek (olykor, egyik-másik, természetesen) olyanok, mint a verebek. Két lábuk van, szürkésbarnák, kicsik.

A budapesti Nemzeti Színház Tóth Ilonka előadását láthattam Kolozsváron tegnap este. Menteni-magyarázni akarom magam előtt is, keresem a jó szándékot az előadás színrevitele mögött, és találok is: nem felejteni a múltunkat, a hibáinkat, tévedéseinket, kegyetlenségünket, összevisszaságunkat… és itt meg is állok. Mert a felsoroltakból ez utóbbit láttatta velem ez a mű. Eszembe jutott egy remekmű, […]

Máriás József Az írás: szolgálat című könyvéről Máriás József szülőföldje Észak-Erdély, élete nagy részét itt s a szomszédos Szat-márban élte le tanárként, újságíróként. Az irodalom iránt már fiatalon érdeklődött, az 1960-as évek közepétől rendszeresen közölt recenziókat, tanulmányokat és esszéket különböző erdélyi lapokban. Nyugdíjasként 2002-től Nyíregyházán él, írásai azóta gyakran feltűnnek a magyarországi folyóiratokban, kiadványokban is.

Buzogány Árpád: Világpótlék* c. verskötetéről Örök talány, hogy miért írnak verset a költők s miért pont olyan verset írnak? Mert a vers ma nem is divatos, nem is kifizetődő, és mégis … Vajon P. Buzogány Árpád megtalálta volna a választ, ott, Székelyudvarhelyen? Ez jutott eszembe, amikor kezembe vettem legújabb, a sorban éppen 20-dik kötetét, a […]

Újabb kispróza-kötet­tel je­lent­ke­zett a Sóvidék ko­ron­di al­kotója, Amb­rus La­jos (Sírtánc. Páll La­jos raj­za­i­val. Ki­ad­ja a Vörösmar­ty Társaság, Székes­fehérvár, 2016.) Az al­kotó érdeklődési körét és el­beszélői te­ma­tikáját mint­egy dióhéjban be­mu­tató, hu­szonkét írást tar­tal­mazó válo­gatás a szerző és az iro­dalmáro­kat, képzőművésze­ket tömörítő székes­fehérvári egyesület közötti barátság és együttműködés eredményeként látott nap­világot.

1990 óta élek Svédországban. Rendszeres rádióhallgató vagyok. Reggelente a Kossuth Rádióval kezdek. Napközben a Svéd Rádió ennek nagyjából megfelelő P1 műsorát hallgatom. Délután pedig a Klubrádiót és/vagy a Lánchídrádiót. Most Vízkeresztkor a megfelelő télies körülményeknek engedve itthon ülve -állva- aludva 3 napon át a Marosvásárhelyi Rádiót hallgattam. Úgy kell nektek!

A vívódás jogának fenntartása. A szocializált vívódás jogának a fenntartása — javítok rögtön. Ezért becsülöm Gálfalvi Györgyöt. “Ezt a könyvet jórészt nem én írtam, mások már megírták rólam, de nem helyettem” (47.) — így kezdődik az az írás, a Csobbanó szavaink, mely korábban a Látó 2013. júliusi számában is megjelent, az őrtorony-szöveg pedig a Látó […]

Török Sándor említi önéletírásában* az öreg postást, aki másképpen csönge­tett be a bérház lakása­i­ba, ha messzi baráttól jött levél, és másként, ha közeli ro­kontól; számon­tar­tot­ta, ki kitől kap le­ve­let, és személyes ügyének te­kin­tet­te, hogy min­den levél és képes­lap kézbesítésének egye­di, különle­ges jel­le­get ad­jon. Aztán ami­kor prak­ti­kus meg­oldásként levélszekrényt sze­rel­tek fel a bérház bejáratánál, címzett és […]

Kamenitzky Antal 1947. július 17-én született Borszéken. A marosvásárhelyi zene- és képzőművészeti líceum végzettjeként érettségizett. Szülővárosában él. Verseit több hazai magyar kiadvány közölte. Kötetei: Árnyak köntösében, Ha félreáll az angyal, Ha visszatér az angyal,  Fű zöldül nyomodban, Már esti csendben,  Harangok szavával, .Imazsámoly,  A vers az Istenem és a legutóbbi, a „100 válogatott költemény”,melyről röviden […]

Úgy hozta az élet, hogy az utóbbi években már-már kizárólag azzal múlattam az időt, hogy elolvastam egy-egy könyvet, közben el-eltűnődtem rajtuk, majd amikor jónak láttam, asztalhoz ültem és papírra vetettem a könyvvel, annak születésével, esetleg szerzőjével kapcsolatos gondolataimat, következtetéseimet. Olvasónaplókat gyártottam tehát, nem túl sokat, de nem is túl keveset, s elmondhatom, hogy örömömet leltem […]

Damó István tárlatának szeptember 30-i bemutatóján elhangzott beszéd a Népmese Napján a budapesti Országos Idegennyelvű Könyvtárban Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Vendégek! Kedves Barátok! A Népmese Napját ünnepeljük – a magyar kortárs grafika egyik legkiválóbb képviselője, Damó István meseillusztrációinak a kiállításával. Damó István évtizedek óta foglalkozik a mesékkel, a Kriterion és a Ion Creanga kiadók […]

Ve­ress Ger­zson 1956-ban szüle­tett Sep­si­szentgyörgyön, ugyan­itt halt meg 1998-ban, a har­ma­dik Forrás-nem­zedék tag­ja. Rövid élete alatt négy ver­seskötete je­lent meg. Ti­zenéves korától közöl, bri­liáns vers­tech­nikával. Nem si­kerül egye­te­mi ta­nulmánya­it be­fe­jez­ni, újságírásból és a költészetből élt. Életének utolsó éve­i­ben súlyos be­teg, gyógyítha­tat­lanságának tu­datában leszámol az élet­tel, öngyil­kos lesz.

A Kriterion Könyv­kiadó gondozásában a napokban került ki a zi­lahi Color Print Nyom­dá­ból a Kéz­di­vásár­helyen élő és alkotó Borcsa János kritikus, irodalomtörténész kilencedik köny­ve, a Nehéz hűség*, mely az utóbbi években a szerző a Három­szék­ben, a Krónikában, a He­likonban, illetve az Eirodalom.ro honlapon megjelentetett jegyzeteit tartalmazza.  

Lőrincz György iga­zi mesélő. Az erdélyi széppróza nagy­ja­i­nak nyomában járva ad újabb sodró erejű regényt kezünkbe*. Fi­no­man, ta­pin­tat­tal ve­ze­ti ol­vasóját, miközben ol­dalról-ol­dal­ra tu­da­to­san, mértékkel ada­gol­ja a cse­lekmény bo­nyo­lult, és mégis egy­szerű történéseit, bont­ja ki a történet vezérfo­nalát.

Azzal akart sikert aratni a népszerű Háry János, hogy a körülötte lebzselőknek megmutatta szétnyitott ökleit: „Látjátok a két tenyeremet? Nohát ennyire igaz, hogy…” Odanéztek és tudták, hogy a többi csupa-csupa lódítás. Kézbe veszünk egy tanulmánygyűjteményt,