‘Kritika’

 

Nászta Katalin: Tárgyalás egy iskola tanári szobájában

2021. november 15.

FODOR LÁSZLÓ: ÉRETTSÉGI  A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház legújabb bemutatója Finom vonalakkal készült tusrajz múltszázadi iskoláink életéről. Minden szerep jól megírt, könnyű tartalommal életre szólítani őket. Világos, melyik szerepbe kinek kell belebújni, mit kell megmutatni belőle. Az ember azt gondolná, nagy meglepetések nem érhetik, a jelmezek előre elárulnak róluk szinte mindent. Azt is gondolhatni, a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Forradalom: abszurdból jeles

2021. augusztus 14.

Az elmúlt években néhány fontos szépirodalmi kötet jelent meg az 1989-es romániai forradalomról. Úgy tűnik, mostanra jött létre a kellő időbeli távlat, a szükséges distancia eme ellentmondásos történelmi cezúra irodalmi feldolgozásához. Bogdan Suceavă (Curtea de Argeș, 1969) Éjszaka valaki meghalt érted[1] című regénye, melyet Vallasek Júlia ültetett át magyarra, énelbeszélői szemszögből, naplós vallomásossággal, a kibeszélés […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Előadás a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban

2021. június 24.

Mindennek van valamilyen haszna. A sokadik előadást nézhetem, a társulat túl van a kezdeti izgalmakon. Meleg van. Nincs telt ház, de lelkes kis közönség. A szülők örülnek szereplő gyerekeiknek, a színészek, hogy végre látják is őket a nézők, a rendező, hogy dolgozhat, a színház, hogy beindult újra. A közönség, hogy tapsolhatja őket. Legyetek jók, ha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Ahogy én láttam

2021. május 23.

Churchill és Greta Garbo találkozása a Rózsavölgyi Szalonban, ami másfél órára átváltozik Onassis Christina nevű úszó palotájává, a mágnás ideje legnagyobb részét itt töltötte. A helyszínt a színészek játéka pillanatok alatt szemünk elé varázsolja. Exkluzív légkörét Csiby Gergely hivatott megteremteni. Hajnalhasadás előtti pillanatok. A fekete-fehérbe öltözött pincér, akiről később kiderül, Churchill személyi titkára, behozza a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elnémult harangok

2021. május 16.

Rákosi Viktor – Nemlaha György darabjának bemutatója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban A színpad sötét, a hátsó felületre vetített képsorok mintha ősködből, ükapáink korából üzennének, szemünk előtt bontakozik a gyönyörű táj. A szülőföldhöz való ragaszkodást, hűséget tolmácsoló vers sorait hallhatjuk. A darab cselekménye az ezernyolcszázas évek végén játszódik – Rákosi Viktor regényének második részéből ollózták […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Kései széljegy

2021. május 7.

Tamási Áron: Vitéz lélek Az M5 tv-csatorna közvetítette 2014-es előadást a Marosvásárhelyi Spectrum Színház játékában 2021-május 4-én este láthattuk „Tamási Áron Vitéz lélek című darabját újragondolva álmodta színpadra a rendező, Török Viola. A színdarabnak az üzenete és egyben kérdése, hogy – Pilinszky szavaival élve – miként fogadja vissza “az ősi rend” a háború után hazatérőt. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Sose halunk meg

2020. október 14.

– Koltay Róbert rendezésében a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban A csomagolás mindig számít. Ezt a ’90-es években hallottam először egyik zalaegerszegi barátnőmtől. Bármi csekélységet adott ajándékba, gyönyörűen becsomagolta. Nem is a benne levő, hanem a gesztus szerezte meg az örömöt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Tehetség kérdése – A kezdő című filmről

2020. szeptember 26.

Néhány évvel ezelőtt láttam egy werkfilmet, amelyben valami fiatalemberek azt mesélték, a filmben rohanniuk kellett Robert de Niróval, és ők mind leizzadtak, a hetvenen túli férfiú pedig nem. Amikor ezen hüledeztek, de Niro azt mondta, ”gyakorlat kérdése az egész”. Aztán az egyik ébredő amerikai a valamikori Noodles merev mosolyát is leutánozta, hadd lássák, hogy ő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nászta Katalin: Debreczeny György Zalaegerszegen…

2020. szeptember 12.

…Tóth Imre költő meghívására. Aki jó egy éve elkezdte a számára kedves irodalmárokat sorra bemutatni. Underground. Az ember, kinek szíve baloldalt dobog, hasad. Megint. Mit kezdhet azzal, amit tud? Közkinccsé teszi – valahogyan. A művész önmeghatározása – tisztánlátás végett. Örök küzdelem ez. Egy emberöltő alatt több pálfordulást is átélhetsz. Rohan az idő. A szocialista rendszer […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Augusztus Oklahomában

2019. december 9.

Tracy Letts fekete komédiája a Hevesi Sándor Színházban „Egy tragikomédia, mely kivételesen augusztusban és Oklahomában játszódik Beverly Weston, egy alkoholista költő házában. Beverly egy fiatal amerikai indián lányt vesz fel alkalmazásba, mint szakácsot és ápolónőt, a felesége, Violet mellé, aki szájrákban és súlyos gyógyszerfüggőségben szenved. Egy napon Beverly eltűnik. Ez az esemény összehozza a szétszóródott […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ferenczi Szilárd: A csíki 68-asok

2019. december 9.

Daczó Katalin: Megyecsinálók 1968 februárjában Csíkszeredában utcára vonultak az emberek. Hogy pontosan miért és hogyan, egy friss dokumentumfilm járja körül. Székelyudvarhely és Csíkszereda örök versenye untig ismert, főként a helyiek körében. Kocsmaasztalok, szilveszteri bulik, babakocsis séták, turkálások, vonatfülkés véletlen találkozások alkalmával mindig elhangzik a rivalizálás valamely, vagy mindkét anekdotikus referenciapontja: 1. az „udvarhelyi temetőben” (a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Diplomácia – Cyril Gely színdarabja

2018. november 5.

A Rózsavölgy Szalon 2018-as évadának első bemutatója   Csak teljes szívvel, teljes lélekkel, minden erőnkből érdemes bármit csinálni. Félszívvel féligkész, fércművek jönnek létre. A „Diplomácia” két olyan művész alakításán, alkotásán nyugszik és foglalja el helyét a rendkívüli előadások sorában, ahol a szövegen túl a helyzethez illő nyitott fül, fogékony szellem és bátor szív társul – […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Apostolok az erkölcs mezején

2018. október 13.

Apostolok vagyunk Az erkölcs mezején, Apostoli szavunk Téged kiált: erény! Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk.

Tovább | 2 hozzászólás »

Ha levesszük a tömbház fedelét…

2018. február 7.

(Zsidó Ferenc „blokkregényének”* olvasása közben) Mindig sejtettem, hogy egy meghatározás – legyen az bármilyen –: behatárol. Azzal, hogy a szerző „blokkregény”-nek nevezte Huszonnégy című legújabb könyvét, a precizitáson túl egyben földönfutóvá alacsonyította alkotását, legalább is annak gyanúját vetítette rá – fölöslegesen és igazságtalanul. Mert a Huszonnégy: nem blokkregény!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Akit most az angyalok keresnek

2018. január 21.

Másfélszáznál több verset tartalmaz Fülöp Kálmán új kötete, a marosvásárhelyi Kreatív Kiadónál megjelent Angyalok keresnek című. A Bölöni Domokos szerkesztette verseskönyv borítóján Kedei Zoltán festményét láthatjuk, a fedőlapot Donáth-Nagy György készítette. A megjelenést Balavásár polgármesteri hivatala anyagilag támogatta.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ami elronthatatlan…

2018. január 14.

Caligula helytartója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban Vannak darabok, amiket nem lehet elrontani. Székely János* erdélyi gondolkodó színdarabja is ilyen. Azért nevezem így ezt a kiemelkedő szerzőt, mert olyan témára adta fejét-szívét-tollát ezzel a színdarabbal, ami nem hagyhat közömbösen senkit, aki érteni szeretné a világ dolgait és benne a sajátját.

Tovább | 1 hozzászólás »

Egy hiánypótló dolgozat: Mellan två stolar

2017. október 30.

A hiánypótló 267 oldalas doktori dolgozat: Mellan två stolar — Författarskap i Sverige med ungerskpråkig bakrund 1945-2015 címmel jelent meg az Uppsalai Egyetem kiadásában. Ugyanis eddig alig jelent meg svéd nyelven írás arról, hogy ebben a menekülteket régóta szívesen befogadó országban számos magyar és magyar származású író élt, él és alkot anyanyelvén, többen pedig svédül […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Balázs Imre József: Érdemes-e Bajort olvasnunk?

2017. szeptember 30.

„A hideg bekövetkezett, hatalmas hó esett éjszaka, egyes, pesszimizmusra hajlamosabb verebek megfagytak.” Nem mondja a szöveg (A fa-tanácsos), pedig benne van: a verebek olyanok, mint az emberek. Olykor némelyikük hajlamos a pesszimizmusra. Nem mondja azt sem (pedig benne van), hogy az emberek (olykor, egyik-másik, természetesen) olyanok, mint a verebek. Két lábuk van, szürkésbarnák, kicsik.

Tovább | 1 hozzászólás »

Széljegy

2017. április 7.

A budapesti Nemzeti Színház Tóth Ilonka előadását láthattam Kolozsváron tegnap este. Menteni-magyarázni akarom magam előtt is, keresem a jó szándékot az előadás színrevitele mögött, és találok is: nem felejteni a múltunkat, a hibáinkat, tévedéseinket, kegyetlenségünket, összevisszaságunkat… és itt meg is állok. Mert a felsoroltakból ez utóbbit láttatta velem ez a mű. Eszembe jutott egy remekmű, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

„Az igazak emlékezete áldott”

2017. április 6.

Máriás József Az írás: szolgálat című könyvéről Máriás József szülőföldje Észak-Erdély, élete nagy részét itt s a szomszédos Szat-márban élte le tanárként, újságíróként. Az irodalom iránt már fiatalon érdeklődött, az 1960-as évek közepétől rendszeresen közölt recenziókat, tanulmányokat és esszéket különböző erdélyi lapokban. Nyugdíjasként 2002-től Nyíregyházán él, írásai azóta gyakran feltűnnek a magyarországi folyóiratokban, kiadványokban is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Albert-Lőrincz Márton: Pótlék és kaláris

2017. március 6.

Buzogány Árpád: Világpótlék* c. verskötetéről Örök talány, hogy miért írnak verset a költők s miért pont olyan verset írnak? Mert a vers ma nem is divatos, nem is kifizetődő, és mégis … Vajon P. Buzogány Árpád megtalálta volna a választ, ott, Székelyudvarhelyen? Ez jutott eszembe, amikor kezembe vettem legújabb, a sorban éppen 20-dik kötetét, a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Ambrus Lajos Sírtánc-áról

2017. február 10.

Újabb kispróza-kötet­tel je­lent­ke­zett a Sóvidék ko­ron­di al­kotója, Amb­rus La­jos (Sírtánc. Páll La­jos raj­za­i­val. Ki­ad­ja a Vörösmar­ty Társaság, Székes­fehérvár, 2016.) Az al­kotó érdeklődési körét és el­beszélői te­ma­tikáját mint­egy dióhéjban be­mu­tató, hu­szonkét írást tar­tal­mazó válo­gatás a szerző és az iro­dalmáro­kat, képzőművésze­ket tömörítő székes­fehérvári egyesület közötti barátság és együttműködés eredményeként látott nap­világot.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Sall László: Hat liter rádió

2017. január 26.

1990 óta élek Svédországban. Rendszeres rádióhallgató vagyok. Reggelente a Kossuth Rádióval kezdek. Napközben a Svéd Rádió ennek nagyjából megfelelő P1 műsorát hallgatom. Délután pedig a Klubrádiót és/vagy a Lánchídrádiót. Most Vízkeresztkor a megfelelő télies körülményeknek engedve itthon ülve -állva- aludva 3 napon át a Marosvásárhelyi Rádiót hallgattam. Úgy kell nektek!

Tovább | 1 hozzászólás »

Demény Péter: Vívódik és kételkedik

2016. március 9.

A vívódás jogának fenntartása. A szocializált vívódás jogának a fenntartása — javítok rögtön. Ezért becsülöm Gálfalvi Györgyöt. “Ezt a könyvet jórészt nem én írtam, mások már megírták rólam, de nem helyettem” (47.) — így kezdődik az az írás, a Csobbanó szavaink, mely korábban a Látó 2013. júliusi számában is megjelent, az őrtorony-szöveg pedig a Látó […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Török Sándor önéletírásáról

2015. július 1.

Török Sándor említi önéletírásában* az öreg postást, aki másképpen csönge­tett be a bérház lakása­i­ba, ha messzi baráttól jött levél, és másként, ha közeli ro­kontól; számon­tar­tot­ta, ki kitől kap le­ve­let, és személyes ügyének te­kin­tet­te, hogy min­den levél és képes­lap kézbesítésének egye­di, különle­ges jel­le­get ad­jon. Aztán ami­kor prak­ti­kus meg­oldásként levélszekrényt sze­rel­tek fel a bérház bejáratánál, címzett és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »