Ma Istenben vagyok,
Bennem van az Isten,
Ma egymásban vagyunk,
Mint a van s a nincsen. Tovább »

tulipánok
táncolnak a mámoros szélben
boldogan

Ez tényleg a tiétek? Tényleg, mondom, és még bele se pirulok a hazugságba. A ti körülbelül úgy kijár a nemeslevél felmutatásakor, mint a mi, amikor a király rendelkezik. A fejedelmi többes családi szabadalma. Azt hazudtam, hogy amit most előveszek a fiókból (az eszcájgok közül!), a család nemeslevele. Nem a Nicolausé, mert minket kétszer is nemesítettek! Ez a második szakadozott, épp csak összeillesztettem a fecniket, ragasztás előtt van még minden. Körülbelül háromnegyede az eredetinek, negyedét felgyújtották a törökök az utolsó betöréskor – cifrázom a történetet, hogy minél borzasztóbb legyen, mert a kiállt viszontagságok tűzfényében annyival nagyobbak vagyunk mi, árnyékunk szerint legalábbis. Tovább »

Az erdélyi Transindex hírportál egy ideje következetesen foglalkozik az erdélyi magyar fotográfia huszadik századi személyiségeivel (mint pl. Bálint Zsigmond, Vilidár István). Legutóbb érdekes összeállítás olvasható/böngészhető Evellei László fotóriporterről, aki a napokban lett volna 80 esztendős, ám ssjnálatos módon, 75 éves korában külföldön elhunyt.

Evellei László

Tovább »

“Neked adom ezt a világot” – mondja Géza apja halálos betegen a fiának. Persze bonyolult ez az “apa”, hiszen későn találnak egymásra, az után, hogy a gyermek az anyai nagyszüleinél nevelkedik, aztán az anyjával és annak férjével él, és ez az egymásra találás sem végleges, Géza nem lakik ott, csak ritkán és mozaikosan. Tovább »

Nagyváradon 2011-ig Állami Színház néven működött együtt a magyar és a román társulat. Évekig tartó munkával, a legkülönbözőbb érvrendszerek latbavetésével sikerült a két intézményt különválasztani. Létrejött a Szigligeti Ede nevét felvevő magyar és a Regina Maria nevet viselő román társulat, és mindkettőhöz csatlakoztatottak különböző jellegű, már létező közművelődési intézményeket. Tovább »

Összeölelkezve jártuk az utcákat nagy csapatban.
Én annyira felvillanyozva, hogy szőke hajam
derekam verdeste s úgy hullámzott utánam,
mint repülésre tárt, szimbólikus szárny. Tovább »

Történt pedig egyszer, hogy a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében Székely János felolvasta (vagy inkább egy kezében tartott papír fölött igen kifejezően előadta) Bajor erdő című versét. Ma is itt van a hangja a fülemben, s e rövid vers minden sorának tónusa az emlékezetemben:

Mert kivesztek a farkasok,
S mert nem vadássza senki őket,
Itt girhesek és borzasok
És szinte törpék már az őzek. Tovább »

Élt valahol a keleti Kárpát-kanyarban egy medve. Állítólag a legnagyobb volt az országban. Mit az országban? Egész Európa leghatalmasabb mackójáról beszélünk. Azért lett közbeszéd tárgya szegény feje, mert állítólag lelőtték. És nem is akárki. Idejött egy távoli, dúsgazdag herceg és kilövési engedély ide, vadászati kvóta oda, lepuffantotta. Nem tudta, hogy a mackónak neve is van, Arthurnak hívták szerencsétlent. Tovább »

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta. Tovább »

Sánták, bénák menete. Varázsvölgyben, ami szakasztott ellentéte a Varázshegynek, épp most nyitják a strandot. Megjött a kicsi, sportos haj, a cicin valami műprém, de jól mutat, és fekete, csillogó, combhoz tapadó nadrág. Azt hittem, az egyik doktornő a sokból, délután a felmosórongyot kezelte a vendéglő átriumbában. Ki tudja, finom falat, maszkja eléggé törökössé teszi a helyzetet, amikor leveszi, egy csalódással több sokat gyötört szívemnek. Tovább »

Erős váruk

Balú majdnem egy évig focizott Zádonyon, Lurkó szervezte be. Kezdetben hetente, aztán hetente kétszer. Látszott rajta, jót tesz neki. Különben nem volt könnyű dolga: egykori lakásukat árulták a volt feleségével, közjegyzőkkel és ingatlanügynökökkel találkozott, Koporváron tanított, a lányát hívta naponta. Tovább »

GYÖNGYVIRÁGSZEDÉS TAXIVAL

A szépasszony taxiba szállt külföldi udvarlójával, mivelhogy meg akarta mutatni neki a Pest környéki helyek gyönyörűségeit. Miután a legszebb Pest környéki helyek Budán találhatók, a taxi ment, ment, mendegélt a budakeszi erdők felé s meg is állt az erdei országút egyik legelhagyatottabb pontján. A fiatal pár kiszállt a taxiból, a szépasszony pedig igen okosan és ügyesen mindenét, azaz hogy kalapját, köpenyét, kézitáskáját a kocsiban hagyta, hogy annál könnyebben futkoshasson barátjával az erdőben. Tovább »

Csak egyszerűen, semmi bonyolítás
kibogozódnak a dolgok úgyis.
Minek ekkora felhajtás?
Mondd hol fáj, mi kéne, ha vóna’
egyáltalán, minek ki a tudója. Tovább »

Nő a frissen nyírt pázsit,
harmadik nap már
szögletes heggel ágál az
ágaskodó fűszál
s nevet rajtam a nap. Tovább »

Zilah

ráborul a városra
a Meszes zöld sörénye
a Kakukmál a Somosoldal
szőlőhegyére fölpattanok
mintha csak nyeregbe
vágtában járom
a várost körbe Tovább »

Mást ünnepeltek

Az is jó volt, hogy Balú is mérgező családban nőtt fel. Igaz, távolról sem olyanban, mint Zsiléta, hiszen ők mégiscsak minden évben elmentek nyaralni, spóroltak erre a nyaralásra, a nagyszülei pedig nem a szülőkkel éltek, és a nagymama egyértelműen ki nem állhatta alkoholista vejét. De azért a Balú anyja is a mellébeszélés nagymestere volt, és a fiú úgy érezte, nem szeretik eléggé. Tovább »

Foame / Éhség

Motorul oprit. Sus, praf se-nvârtă
uzat, ca pâcla, briza de toamnă,
și oamenilor pe gât se lasă,
la masă. Pe umeri suportă Tovább »

Napfiú, Napleány, diskurálnak
egy nap hajnalán,
de több lett belőle, csók csattant,
a reggel melegében. Tovább »