koronként jöttek mentek
valami jöttmentek
ők azok akik minden alkalommal hozzátettek
valamit poklokhoz mennyeknek képéhez Tovább »

Fehér Illés orvosi biokémikus, a kémiai tudományok doktora, műfordtó. Szabadkán élek. Zentán nőttem fel, munkásságom második felét – 21 évet – ott húztam le, de ahogy nyugdíjba mentem, Szabadkára költöztem. Asszonypajtás a ludas.

Vissza kell térnem Zágrábba, egyetemista koromba. Az Ady Endre magyar kultúrkörben, a magyar egyetemisták otthonában, minden este találkoztunk – mintegy 30 fős törzsgárda. Asztalitenisz és magyarnótázás… és szombatonként táncesték, saját zenekarunk volt…

Következett néhány Zentán eltöltött év – ott egy gyerekkori barátokból kialakult társaság (közéjük tartoztam) szombat esténként vagy a Royalban vagy a Kioszkban mulatott. Nem elírás – mulatott. Abban az időben, szombatonként mindkét helyen cigányzenekar szórakoztatta a nagyérdeműt. Akár reggelig. A Liba meg az Egér zenekara.
1970-ben kerültem Boszniába, ott ragadtam – húsz feledhetetlen év. Ott hangzott el apámtól egy kritikus mondat:
– Fiam, te nem érdemled meg a kávét.

Tovább »

Több mint egy évtizede vagyok a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze. Ez idő alatt több száz temetési szertartást végeztem, nagy részüket a Házsongárdi temetőben. Közben hozzászoktam mindazokhoz a furcsaságokhoz, amelyek e szent hely működtetéséhez és létezéséhez kapcsolódnak. Fájó szívvel és keserűen követem, amint lassan-lassan fogynak a magyar sírkövek, dühít a sok kidöntött, összetört és otthagyott fejfa. Tovább »

Fiatalkoromban a nyers, tiszta, egyértelmű ízeket szerettem. Így a kávét cukor és tej nélkül ittam. Ahogy teltek az évek, egyre több kompromisszumot (szabólőrinci különbékét) kötöttem az élettel és a kávéval, amelybe kezdetben csak egy kevés, majd egyre több cukrot és tejet kevertem.

Legújabban az orvosom javallatára a cukorból valamelyest visszavettem, egy csapott kiskanálnyi az adagom. De nekem a kávé nem ad ihletet, a rothadt alma vagy a bor még kevésbé – persze nem ez az egyetlen különbség Schiller, Ady, Méliusz és köztem. Ihletet az élet ad.

*Székely Ervin Nagyváradon élõ újságíró

Kávét egyáltalán nem iszom. Megboldogult apám szerint: nem érdemlem meg. De Asszonykámnak minden reggel az ágyba viszem. Fél bögre (Spanyolhonban vett, táncos hölggyel díszített két decis) vizet “mikróban” 2 percig melegítem, két pópos kiskanál kávé + egy kiskanál capuccino után következik a teszín és a tej. Mindez együtt kitölti a bögrét.

Hogy éredekesebb legyen, vedégeinknek mindig kihangsúlyozom: szívesen készítem, de csilivel. Aki többször járt nálunk mosolyog, aki először hallja – vakarózik, majd megkóstolva a kávét megjegyzi: ez nem erős!

Fehér Illés mûfordító, a Vajdaságban él

1965. februárja egyik utolsó éjszakáján Marosvásárhelyen hatalmas hó hullott. János bátyám benn feküdt a klinikán, egy nappal azelőtt műtötték. Három év alatt ez volt a harmadik operációja. Másodéves hallgatók voltunk Pityu, a fia meg én a marosvásárhelyi főiskolán. Tovább »

parajdi sóbánya (I), 2023. február 2.
női lényeg a gyöngédség a báj
mögötte súlyoz a sóhegy
megformázza a költő a szobrász
reccsen törik a tollhegy
csorbul a kemény kalapács

Parajdi sóbánya (II.), 2023. február 3.
álom annak ki nem járt ott
kicsi szívét kinek kabátok
takarják s szeméből
kihullanak súlyos századok

Parajdi sóbánya (III), 2023. február 3.) 

Isten éltessen jó komám ketyegjen jószerencse-óra óvjon meg védő angyalunk mi állunk derékig sóba’

semmi nem marad végül
csak a hit
s a két végén az alany
meg a tárgya

(nk)
Forrás: szerző FB-oldala

Egy megmagyarázhatatlan allergiás reakció a testemen, csalánkiütés és pont a szív alatt, karácsony szent estéjén. Csak néztem, hogy terjed egyre jobban és borítja el testem egyéb felületeit. Így, ilyen állapotban mentem át a képzeletbeli határon az új évbe. Persze kezeltettem magam. A házam közben olyan volt, mintha maga Bergman rendezte volna a látszatot. Tovább »

SZÉGYEN ÉS GYALÁZAT

Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette.
A művész önérzetét sértette az ostoba bírálat, s így válaszolt:
– Ne tessék elfelejteni, hogy mindkét apostol az égben van, és arcuk a szégyentől ég, mert látják, milyen rosszul kormányozzák az egyházat.

Forrás: BD FB-oldala

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember annyira, de annyira szegény volt, hogy a szomszéd faluba nem tudott elmenni. Nem volt lova, szekere sem, ezért mindig otthon ült. Unalmában nézte, hogy nő a fű, hogy szálldosnak a madárkák és a szívébe nagy, nagy szomorúság költözött. Ide vagyok én bezárva Istenem, legalább egy hétmérföldes csizmát adnál, hogy jó nagyot tudjak lépni, hátha eljutok egyszer a boldogság földjére. Az Isten azonban, noha szerette a szegény embert, csak nem adott neki semmit. Nyisd ki a szemed és a füled, mondta neki az Isten. Az lesz az ajándékom neked, s a falu minden lakójának, hogy a maga valójában fogjátok ezentúl látni, hallani a világot. Elgondolkozott a szegény ember, jó lesz ez nekem? Na de ez is több mint a semmi nyugodott bele és egy üveg szilvóriumot a kezébe fogva, leült a szénaboglya tövébe. Egyszer csak látja ám, hogy az égen fura ezüst ládák siklanak. Repülő láda, örvendezett a szegény ember, emlékszel kisonokám, erről meséltem neked abból a vastag könyvből. Valami Amundsen…nem Andersen volt ráírva. A kisunoka is felnéz és legyint egyet. Papa, ne igyál már annyit, miféle repülő láda? Az a nagyságos király urunk repülője. …de akkor bekattant valami a fiúcska fejében…. vagyis a hadseregé. Éppen meccsre tart a szomszédba. Tovább »

Watanabe Kaoru a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen tanítja a japán nyelvet, azonkívül irodalmi művek fordításával is foglalkozik. 2023. január 6-ikán, Gömörpéterfalán, a Felföldi Dalia iskola meghívottja volt, itt sikerült elbeszélgetnünk.

Bencze Mihály: Ez a mai nap azért is nevezetes, mert ma van Vízkereszt, és 45 éve adta vissza az Egyesült Államok a magyar koronát. Orsy Gábor: Japán–magyar testvériség című könyvében sokat olvashatunk a két nép történelmi kapcsolatáról. De egészen más, amikor Kaoru elmondja azt, hogy ő hogyan lett japán magyar. Megkérlek, mutatkozzál be, és mesélj gyerekkorodról. Mit jelent magyarul a neved?

Tovább »

Meghatározó órák, napok, évek

A Töredékek és Rétegek című képsorozatok születéséhez

Töredékek

A Balaton-felvidék, a Pannon-táj szépsége és történelme meghatározta pályámat és örök forrást biztosított munkásságomhoz. Balatonkenesén a nagyszüleimnél találkoztam a hagyományos paraszti léttel, ami tárgyi világában, szokásaiban még éppen – épen – őrizte az előző generációk tudását. Az időközben társadalmilag átalakulni készülő falu lakói gyári munkások vagy termelőszövetkezeti tagok lettek. A disznótor, kukoricatörés, tollfosztás közös élménye még jelen volt életükben, de a paraszti élet eszköztára már a padlásokon, pajtákban hevert gazdátlanul és némán. Elárvult kasok, boronák, szénagyűjtő gereblyék és villák, gerebenek és kendertilolók, az egykori gazdálkodás eszközei titokzatos és ismeretlen tárgyakká, „jelekké” váltak, alapul szolgáltak egyfajta képíráshoz melyek kiegészültek a Balatonkenesei lösz partba vájt barlanglakások falaira egymásra rótt betűk képeivel és a halászat különleges tárgyaival a varsák, szigonyok, horgok, hálónehezékek képeivel. A gyermekkor emlékképeiként idéződnek fel időutazásként a képírástól a betűjelig, megidézve a barlangrajzok világát. Tovább »

Mikor a táj valódi
Arcát mutatja
Mint a szélmarta sziklák
Rőt csontvázai
S örjöngő, sötét vízek
Zord hullámai
Elsodorják a színes
Csíszolt köveket- Tovább »

mindenkinek van sara
nem mindegyik egyforma
büszke a sár magára
különülne ha tudna
nem teheti hát dagad
ellepi a falakat Tovább »

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Annak a szélén éltek a vaddisznók, csudaszép kastélyoknak is beillő ólakban.
Megteremtették a saját birodalmukat, s mivel éles agyaruktól minden erdőlakó félt, békén hagyták őket.
Nahát, szólt a vaddisznók legnagyobbika portyázás közben az erdőben,  s felnézett a magasba. Mi a fenének ez a sok fa? Csak nőnek, nőnek az égig és semmi hasznuk nincs. Na jó, néha hullik egy kis makk. Ja igen, és tisztítják a levegőt, mondta gúnyosan, no de ki érzi azt itt lent? Tovább »

Lenmezőre gondolok,
a szépszeműre,
egészséges paprikára
párolgó kenyérre,
mindennapom pityókájára,
fenyőre,tiszta vízre,
a régi körbenülőkre-
de foroghatok: mind eltűntek,
vagy valamivé átlényegültek,
kikoptak mellőlem,
mint rokonarcok
egy fekete-fehér fényképen.
Pedig valamikor úgy szólítottam
mindüket szerre
és tájjá összegyűjtve:
születésem földje.

A szerző fotója

Mátra sűrű erdeibe

szarvasok gyűltek ízibe.

Hallottátok?

Agancsunk kéri az apát. Ott.

Fegyverüket leakasztják

szépségüket elhervasztják. Tovább »

A facebook-ot böngészve egyre inkább dézsávű érzésem van. (Lehet, nem kellene egyáltalán a fészbukon mozogni, bár ez nem változtatna a lényegen: a közösségi média a jelenségeknek nem okozója, csak közvetítője, hangerősítője, tükre.)

Lépen-nyomon eszembe jut gyerekkorom, ifjúságom furcsa paradoxona, amit egyetemistaként gyakran próbáltam a Kelet-Európa és a társadalmi kérdések iránt érdeklődő nyugatnémet barátaimnak elmagyarázni. A szocreálban ugyanis annakidején két párhuzamos elit létezett. Közös volt viszont, hogy kölcsönösen lenézték egymást.

A párt által kiemeltek, a hatalom kegyeltjei, élve politikai és gazdasági lehetőségeikkel, előnyös pozíciójuk tudatában nézték le a kiszorított értelmiségieket. Eközben hittek a propagandának, hogy ők a dolgozó nép nevében, képviseletében, érdekében cselekednek. Néha azonban felsejlett bennük valami csodálattal vegyes irigység a lenézett értelmiségiek iránt. Tovább »

A Csíksomlyói Szűzanya ajándéka
http://mek.oszk.hu/23800/23813/index.phtml


“Megáldott a csíksomlyói Szűz Mária”
Imák, himnuszok Csíksomlyón
http://mek.oszk.hu/23800/23814/23814.pdf

politizálnak
a lehulló levelek
nincs két egyforma

Budapest, 2023. I. 30.

Táncoljatok fák,

ropjátok

a szél húzza a nótátok

muzsika szól a légben

ágak törnek

keményen. Tovább »