Elekes Ferenc: Kiterítés

(Kimentem a huzatos főtérre, ahol megállított egy ember. Azt mondta, mivel magyarázható, hogy maga nem teríti ki írásait az újságokban? Mert ő szeretné látni írásaimat az újságokban. Például a Káféban, amit ő nagyon megszeretett. Mondtam, az az igazság, hogy kissé elhúzódtam az újságoktól, mert sok a szemét bennük…-Ez igaz,- mondta az ember, de amit maga ír, az nem szemét, terítse ki őket az újságokban, nem szép magától, hogy ennyire el van húzódva. Most olvastam éppen a vézna fűszálakat, miért nem teríti ki mások elejébe is?) Tovább »

Kiss Székely Zoltán: A daloló zászló

„…hogy ne hallatszék a gépfegyverek
fütyülése, csak egy dal,
s rá egy másik dal, csak mindig újra a dal.ˮ
(Pablo Neruda)

A zászlót csak kibontani lehet.
A falat előbb építeni kell. Tovább »

Fülöp Lóránt: Juhelhányás

Közel Katalin napjához a székelyföldi falvakban a juhászok elhányják a juhokat, ami tulajdonképpen az esztena, a nyári szálláshely felszámolását is jelenti. Én is megtudakoltam a falumbéli juhtartó gazdától, hogy mikor van ez az esemény, és nem is teketóriáztam sokat: vasárnap, december elsején kimentem az esztenára. Tovább »

Kocsis Francisko: Gombák

Minél jobban öregszem, annál többet és elvontabban elmélkedem, annál mérgezőbbé és mérgezettebbé válok, akár a gombák.


Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Cseke Gábor: Vakrandi, nyolcadszor

Kiadós veszekedés és kölcsönös vádaskodások után – amelyek során mindegyik a másikra kente a felelősséget és igazolni próbálta kisebb-nagyobb üzleti viszaéléseit, Silbermann és Becker megegyeztek: felosztják a cég vagyonát, amelyből 51 százalék az árja Becker kezébe megy át. Kényszerű dühében Silbermann úgy áll bosszút rajta, hogy az addigi tegezéssel ellentétben hirtelen magázni kezdi barátját. Úgy vélte: a sértegetéstől majd magához tér és felhagy az ellenségeskedéssel. Tovább »

Makkai-Flóra Ágnes: Fő utca 4

Az Atlantic Press Kiadó női regénypályázatának különdíjas könyve, 2019

Keríthetnék egy szép kerek kis történetet beszélgetésünk elejére, hol volt hol nem volt stílusban, bearanyozná a karácsonyi ünnepek előtti találkozásunkat, ami tulajdonképpen az első érdembeli. Ugyanabban az időben éltünk Kolozsváron, ugyanannak a színháznak voltunk rajongói, bár más megközelítésből. Tovább »

Gombos Lajos: Kőbánya V. 2019

Még több fotó a szerző blogján: http://slowvision.blogspot.com/

Demeter Mária: Tükörben

A láthatatlan
arcot rajzol lelkemnek.
Én nem láthatom.
(2008 ) Tovább »

Szente B. Levente: Nekem a karácsony

nekem a karácsony
halk zümmögése az életnek
összetartozás és megelégedés
a csupa szép és finom szívverés Tovább »

Oláh István: Székely – nép, föld, történelem

Székelyföld története, három kötetben. Bemutatták annak idején szűk közönség előtt, de azt is tudjuk, akkora visszhangja sem volt, mint egy rosszul megírt rózsaszín leányregénynek. E szenzációtlan szenzációról többször is beszélgettem egy kiváló hely- és iskolatörténésszel, akit már rég nem érdekelnek olyan hívságos dolgok, mint például hogy neve fölött viszontlássa nyomtatásban, amit egy napja, hete, hónapja elmondott. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (456)

(49) A Tunéziai napló c. sorozatból * Forrás: szerző Facebook oldala

Cselényi Béla: oltás

várni a vírust
forró elpirulásig
nézni hogy ásít

Budapest, 2019. XII. 3.

Albert-Lőrincz Márton : (A gyűlöletre)

Egy kis nackó nem kismackó,
Nyelve kígyó, lába tacskó,
Szapora, mint a nyúl alom,
Vidámsága riadalom! Tovább »

Gyalogúton Zanglába (65)

Visszaköszön a dicső perzsa múlt (Maszol.ro)

98. nap – december 7.

Megérkeztem Marandba. A külvárosban jártam, amikor egy útszéli gyümölcsárusnál vásároló középkorú férfi megállított és kérdezgetni kezdett. Felajánlotta, hogy bevisz a központba autóval, majd miután tiszteletteljesen visszautasítottam, egy egész szatyornyi mandarint akart rám tukmálni, amiből egy darabot el is fogadtam. Tovább »

Jóskának, születésnapjára

Boromat
kitöltöm.
Koromat
betöltöm. Tovább »

A csíkszeredai Daczó-házaspár dokumentumfilmje nyerte a XIX. Lakitelki Filmszemle fődíját

A nyáj hangja * Képkocka A völgy hangja c. filmből * Forrás: Mementó Stúdió

A Daczó Katalin (rendező) és Daczó Dénes (operatőr, vágó) közös alkotása, a Gyimesek világáról szóló A völgy hangja nyerte az idei Lakitelken rendezett (XIX.) filmszemle fődíját. A dokumentumfilm sajátos szemszögből, a Gyimesvölgye Férfikórus tagjainak élettörténetein keresztül mutatja be a Gyimesek lakóinak mai életmódját, gondjait, vágyait és mikrovilágát. A számos jellegzetesen székelyföldi filmet forgató házaspár fő esztétikai eszménye a természetesség és a valósághűség; ezekhez való ragaszkodásuk hozta meg számukra az idei sikert.

B. Tomos Hajnal: Szemléltető eszköz

Ha jól meggondolom, a nőkkel elég bajos lehet a dolog. Úgy értem odaát, mikor az Utolsó Esküdtszéknek döntenie kell, hogy most hová küldje őket: a pokolba kávét főzni az ördögprímásoknak, vagy a mennybe, hogy fényezzék a szentek glóriáit. Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Szepegő szellő szerelmem

Mint hóval fedett
csúcs a szelét
(szepegő meleg nevetését) Tovább »

Hm/32

Nemecsek az ELTE füvészkertjében * Fotó Hajdú Mónika

Cselényi Béla: torokfájás

nem tudok nyelni
torkom aszfaltkeverő
nem hűti semmi

Budapest, 2019. XII. 2.

Bencze Mihály: Főváros

Kútba esett a Nap, seprűs boszorkányok vihognak,
Óriás sziklakockák odvaiban kuvikolnak
Az elektromos robotemberek, és vonyít a hold,
Hulló csillagokat csomagol az őszi lomb, sikolt
Több ezer sirály, ennyi gyerek született, felrikolt Tovább »

Cseke Gábor: Vakrandi, hetedszer

Úgy fogtam neki ennek a napról napra terpeszkedő olvasónaplónak, hogy néhány ceruzavonással a végére járok – szólok néhány szót erről a szokatlan könyvről s aztán hagyom az olvasót, ha érdekli a kaland, merüljön beléje nyakig. Ha nem, hát semmi sem kötelező… Tovább »

Ádám Gyula betlehemes képeiből

Az elmúlt években a neves csíkszeredai fotográfus, aki rendszeresen jelen van a Káfé főnix oldalain, számos alkalommal kísért el lelkes betlehemezőket csíki és csángóföldi körútjukra. E barangolások során gazdag képgyűjteményben örökítette meg e sajátosan művelt népszokás helyi látványosságát, jelenkori életrevalóságát. Tovább »

/ne!/ Maradjatok csöndben!

Osonók nyomában – de kicsit hangosabban

Osonói rovatunk egyre kiesebb hírei vezetnek külföldi szereplések felé, egyebek között a budapesti Katona József Színházig… Kell ez, jó ez… – de valljuk be, aki nem színházjáró, még csak rá sem kattint a hírre. Vagy igen, de tova is…
Ugyanakkor éppen egy nézőtér az, ahol véletlen/adott társaság, nézőcsoport, fogyasztói kör, bérletes vagy puccos, diák vagy fellépő-rokon… megül egy kicsinyég, aztán színházi vacsorára távozik. Jobb esetben csak a finálé után. Tovább »

Kocsis Francisko: Két nyelven

Tökéletes kétnyelvűség nem létezik. Az egyik nyelv, az, amin gondolkodunk, örökké uralkodni fog. A másik használatát rögtönzött fordítás biztosítja, ezért aztán akadozik a kifejezés, előfordulhat, hogy nem találjuk a megfelelő szót. Egyszerre átok és áldás, előny és hátrány. És kín – a senki földjén érzett magányunk okán.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.