És csodálkozik a kinti világon,
ahol körülötte futkosnak a percek
s a szent ájulásból ocsúdva nem érti
a rajta kívüli dolgok logikáját: Tovább »

Baj-társa vagyok azoknak a modern nagyvárosoknak, melyek vízhiánnyal küzdenek.
A világsajtó is beszámolt arról, hogy a tennivaló sürgős és nem tűr halasztást. Tovább »

gyűl a magány csak gyűl felerészben kész akarattal
gyűjtögetem sok furcsa bogyóit nagyhatalom lett
bennem az énem tarka világa s tett halogénné*
lettem az argon mit kitaszít a sok vegyület

Budapest, 2019. IX. 17.
____________________________________________________________
*A hélium és a halogén elemek nem rendelkeznek szabad vegyértékkel, nem alkotnak molekulát, csak önmagukban fordulnak elő.

Széltölcsér* 1858-ban

Ferendián, Temes megyében, július 24-kén oly forgószél támadt, mely a legritkább természettünemények közé tartozik. Egy paraszt, lovait a kocsiba fogva, a mezőn állni hagyja, amidőn a forgószél felkerekedett, és a kocsit lovaival együtt magasra a levegőbe emelte. A paraszt ezt látván, elrémülten oda futott, de addig a lovak már ismét földre estek volt, és bokros futásban a falu felé szöktek; a sokkal magasabbra rántott kocsi még a levegőben keringett, és aztán dirib-darabban több száz lépés távolságában egyes részekben földre hullott. Tovább »

A különös / Nagy Albert emlékére

Valami különös volt a képeiben,
vagy a vásznak mögött a titkos
fejtekben, ahová nem hatott el a szem.
csak a felvillanó megérzés. Tovább »

Egészen le van rohadva ez a téglagyár, pedig kár, mert itt lesz belőled komoly ember, Guru, vidékünk rejtett és langyos gulágán, itt kapnak munkát a visszafogottan kezdők és a gátlástalan haladók; ide jössz, Guru, amikor szabadulsz, bicepszedbe szépen tetovált – hogy is mondjam – vulvát hozol emlékbe a haza kipróbált intézeteiből, és akkor már tudod, mi az a sitt, a felfüggesztéssel megúszók itt törlesztenek, Tovább »

Bevezetés a költészetbe – Introducere în poezie

Volt egy feleségem aki elhagyott,
mert verseket írok

„Írtam egy verset”, mondom. Félretaszítja az asztalon álló tányérokat, fejét két tenyerére támasztja és így szól: ”Légy szíves, olvasd föl nekem!” Felolvasom. „Nagyon szép!”, mondja. „Ideadnád a kéziratot, hogy saját, belső olvasatomban is átéljem?” Elolvassa, helyenként megáll és felkiált: „Ez nagyon szép! Ez egy remek vers!” Majd: „Itt, az ötödik és hatodik szakaszban, mit akartál mondani?” „Semmi különöset. Ma reggel kiléptem az erkélyre. Tovább »

„Mi a boldogság, édesanyám?”, faggatta Őzite az Anyukáját.
„Egek!”, gondolta az Anyuka, de nem mondta, inkább az égre pillantott. Kicsit úgy tűnt, hogy ott keresi, a boldogságot, s nem találja. Vagy megtalálta, mert nem vette le a szemét a kék égről.
Őzite kíváncsian pillantott fel az égre maga is, de ott semmit nem talált. Még árva madár sem szállt el felettük. Tovább »

Egyed Emesének

találkoztam egy költővel
halk szavú volt, vidám
rejteget valamit
nem beszéli ki minden titkát Tovább »

Archaikus kapu Bulgáriában, útban Törökország felé / Forrás: Maszol.ro

21. nap – szeptember 21.

Sumen városa azon helyek egyike, melyekről nem feltételeztem volna, hogy bármilyen magyar vonatkozású emlékhellyel rendelkezne. A valóság azonban ez esetben is túltett az elképzeléseimen, mivel az észak-kelet bulgáriai településen működik egy Kossuth Lajosnak szentelt múzeum, ráadásul jól felszerelt, érdekes. Tovább »

Le kellene szállni, mondja a ki- és befedő, mert nem lehet egész nap háztetőn, legyen kis szünet, szusszanás, mert így megy rá három évtizede; igaza van, fed és fed, de többnyire kifedni szeret, befedni alig, de hát a kényszer, és különben szabály, házat nem hagyunk fedetlen, ezért hajtani kell, befedni, hézag ne legyen, ha esik, így aztán semmire se emlékezik, Tovább »

önvédelmi dumától média zengzete bősz
rétoraik közt állnak a büszke vezérek
úgy tömörülnek oly szorosan hogy megsüketülve
halkszavu ember hangja közéjük nem hatol el

Budapest, 2019. IX. 16.

(tavasz)
Libbenő szoknyák
alatt részegen bolyong
a kósza szellő. Tovább »

Milyen történet az, amely
visszafele alakul? és csak kering,
úgy jár körbe, mint egy pontos óra,
ismerős már minden szám, de a mutatókra
kapaszkodó piszkos csend-üzeneteket elolvasva, Tovább »

Nem olyan régen péntekre esett a hónap 13. napja – s ez az európai kultúrkörben általában szerencsétlen egybeesést jelent. Kivéve e kultúrkör judaista összetevőjét: a zsidóknál a péntek 13 kifejezetten szerencsés napnak számít. Bár ez nem olyan erős babona, mint a ’goj’ péntek 13 – de számontartják. Tovább »

Még alig ébredeztem.

A verset a nagy körtefa alatt
gondoltam ki. Tovább »

– Hohó, uram, azzal a füstölő cigarettával ne közeledjen felém, ez a bódé nem kupleráj, itt újságot árulunk, van magának fogalma, hogy mi az az újság? Az újság az, amiben minden fontos esemény benne van, ától cettig, maga pediglen szeretne befüstölni minden fontos eseményt ától cettig? Hát ez az egy dolog itt nem megy, törvény van rá, azt akarja, hogy a törvény elé kerüljön ebben a szép időben? Tovább »

Végel Lászlónak

Szerelmünk volt és mostohánk lett,
de tán nem volt más, csak anyánk,
kit szintén megviselt az élet,
s ő megviselte a fiát, Tovább »

Van ennek egy meleg árnyalata. Nem jéghideg. Átmeneti. Ideiglenességét érzem. Reményt, önmaga elmúlása felől. Átsuhan, mint egy szellő. Riaszt, de meg is nyugtat: távozik nemsokára. Itt jártam, súgja, majd jövök. Fuvallat kézlegyintése. Kissé megborzongat. Csak nyárutón érezni. Még tele vagy forró napsugárral. Jólesik finom érintése. Figyelmed elfordítja arról, amit eddig néztél. Ereje épp ennyi. Tüneményes.

2019-09-11

A múlt héten – pénteken, szeptember 13-án – elhunyt Konrád György, az európai értelmiségi körökben legismertebb, legnagyobb hatású kortárs magyar alkotó, a rendszerváltás egyik központi alakja. A volt ellenzéki, aki mondhatni életveszélyekkel teli gyermekkora óta „mély bizalmatlansággal tekintett az állam önkényére”. Tovább »