cselényi béla: spontán formák játéka

 
a gyűrött szennyes ruhák
akár a falrepedések
szeszélyes formákat mutatnak
időről időre
tekintetem rásiklik
a gyűrődések rajzolataira
mint a felhőjáték
olyan elringató
az ingek-gatyák formavilága
márványminták játékaként
átvezet egy másik valóságba
bumfordi bohócok
gyermeki állatkák
gyűrődnek elő a formai csendből
lépnek elő furcsa figurákká
és csak gyűl a szennyes
mesés halmaza
nézem álmosan
mint a vakolatot
 
 
Budapest, 2024. II. 2.

Miodrag Jakšić: Pričam prijateljima – Barátaimnak mesélem

 

Barátaimnak mesélem,

tegnap este megismerkedtem

Anabela Basalóval.

 

Kávéházban ültünk,

ásványvizet ittunk,

sportfogadási szelvényekkel

bíbelődtünk,

közben két svéd

második-ligás mérkőzés

okozott gondot,

fixre játsszunk

vagy

a gólok számára.

 

Barátaimnak mesélem,

ők meg válaszul:

Anabela Basalóval voltál

és fociról beszéltél?!

Te idióta!

 

Fordította: Fehér Illés

 

 

Pričam prijateljima

 

Pričam prijateljima

da sam sinoć upoznao
Anabelu Basalo.

Sedeli smo u kafani,
pili mineralnu vodu,
i popunjavali tiket
sportske kladionice,
dvoumeći se da li da
za dve utakmice,
švedske druge lige,
odigramo fikseve
ili
ukupan broj golova.

Pričam prijateljima,
a oni mi odgovaraju:
Bio si sa Anabelom Basalom
i pričao o fudbalu?!
Kretenu!

 

 

 

 

 

Bencze Mihály: Fából faragott versek – Vida Géza szobrászra emlékeztek

 

Vida Géza (Nagybánya, 1913. február 28. – Nagybánya, 1980. május 11.), a legjelentősebb máramarosi modern szobrászművész, a fafaragás nagy mestere, 1974-től a Román Akadémia levelező tagja, egy bányászcsalád kilencedik gyerekeként látta meg a napvilágot. Apja Vida József 1916-ban elesett az első világháborúban, Rozália, a megözvegyült anyja, nehéz körülmények között tartotta fenn a családját.

 

 

Tovább »

Németi Rudolf*: Skizoperipatézis (Szegény kis Dezső maszataiból)**

 

Jó Desirém,
majd újrakezdjük egyszer,
Se pót, se káb,
se nem lesz benne vegyszer,
Zöld lesz a fű,
és még zöldebb az allé,
És azt susogja:
minden, minden passé,
S kéz a kézben,
ha jó az alkonyulat,
Elindulunk,
havannád bodorul csak,
Szemem sarkából
leslek nagy titokba’,
Nehogy az orcád
éle megbomolna…
S otthagylak mégis,
siínyva, mint egy isten,
Ki még csak gyermek,
hát hatalma sincsen,
Csak ki és be,
bóklász a tág szobákban,
S minduntalan
berúg az égi bálban,
Hisz itt egy csók,
amott leszí egy slukkot,
Angyalcsöcsökről
tépdesi a smukkot…
S ha szertenéz
hajnalfelé a füstben,
Utánad rí majd,
árván, anyaszülten.

 

*Ma töltené a hetvenhatot

**Megjelent a Jelenkorban

Guelminó: Urbán István (Csimi)

Cseke Gábor: Emlékpiócák

 

Az ihlet után most
Lepkék szálldosnak ki lelkemből
Menekülnek mint dögletes barlang elől
ahol már csak az emlékek tapadnak meg nyálkásan pióca módra
szívják csak szívják ami még ér valamit bennem
a maradék vért velőt
az élet apadó vizét
s én hagyom megbabonázva
elgyengülten kiájultan
a rámszakadó farkasmagánytól

Bencze Mihály: Beszélgetés Marica Edina matematikussal

 

Marica Edina a brassói Áprily Lajos Főgimnázium egykori diákja Budapesten és Bécsben vált ismert matematikussá. Édesanyja Marica Tekla álma volt -akárcsak az enyém is-, hogy Brassóban szervezzük meg az egyik Erdélyi Magyar Matematikaversenyt, majd a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt is. Álmunk még nem vált valóra, reméljük, hogy Edina megvalósítja, akivel 2023 decemberében, a téli vakáció idején sikerült elbeszélgetnünk.

 

Marica Edina Zrínyi-díjas

Tovább »

Debreczeni Éva*: A BOLDOGTALAN TOLLHERCEGNŐ

 

Felnéz, s nem látja az eget.
Madár se sehol.
Nem is vagyok bronzból –
Keser
eg.
Gipsz.
Csipsz.
Előtte
ellőttek.
Miért nem vagyok
Vénusz?
Vénülsz –
Szólt egy pók.
Pokk,
pokk,
Könnye potyog,
Mint a tinta.
Pacában áll
Gipszelt lába.
Sír a kripta is.

 

*Debreczeni Éváról

https://ujkafe.website/?p=15793

cselényi béla: tragédia idejekorán

 
 
karácsony jegyében
vittek az elektrába
nem voltam kilenc éves
és a színtelen film
mintha sárga-barna
hiteles ókoriság lett volna
 
pár évezred múlva
bekapcsolom a számítógépet
leveszem a képet
halkítok
csak a képernyő világít fehéren
s ha nagyon fülelek
belém hatol az igaz görögség
mai dialektusa
 
jöttünk ki [volt] a moziból
láttuk az ELEKTRA üzletet
a villanykörtékkel kapcsolókkal
s otthon papírálarcban
utánoztuk a szereplőket
 
ilyen nekem az elektra
mindig karácsonyi
a tragikus serpenyő lassan lesüllyed
s felemeli boldog gyermekkoromat
 
 
Budapest, 2024. II. 26.

Iván Gizella: A kecske és a kamra

 

Aki evett már fiatal kecskegidát, az tudja, micsoda kulináris élvezet. Hozzájutni nem egyszerű, de ha már megszerezted, az a lényeg, oszd meg másokkal is. Ne csak az élményt, hanem magát az étket is. Mert jóízű a falat…

Nekem egyszer, hajdanán, a máramarosi havasokban tett kirándulás után volt szerencsém egy hideg húsvéton rácsodálkozni az ünnepre megterített asztalon a töltött gidára. Emlékszem, a hegyeken még foltokban hó volt mindenütt, de a fenyők már rügyeztek. Az egyik rokonnal sok sok fenyőrügyet szedtünk, hogy otthon mézben, vagy cukorban fürdetve áztassuk jó ideig és majd téli köhögős időkben gyógyulásunkra ihassuk az ebből készült szirupot. Szóval rügyekkel megpakolva indultunk Máramarosszigetre a Gutinról, egy rokoni ebédre.

 

Tovább »

Guelminó: Vujović Natalija – Nena, szerb tanárnő

Jóry Judit: NAGYPÉNTEK (részlet a Vetkőztetik a menyasszonyt c. könyvből)

A nagyvilágban száguldó lemezlovas – Beszélgetés Saszet Örssel – kérdezett: Bencze Mihály

 

A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” azaz a csendek időbeni váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt. Barcaság is bővelkedik virtuóz zongoristákkal, hegedűsökkel, és reméljük, hogy jövőben is születnek zenezsenik a klasszikus zenében. A technikai fejlődés új hangszereket szerkesztett, a szintetizátor már szükségszerűen beépült a közhasználatba. Apáink korából az egykori bálok, mára megváltoztak, a fiatalság diszkókban vezeti le az energiáját, és más szórakozási formákat igényel. A lemezlovas vagy disc jockey, röviden Dj olyan könnyűzenével foglalkozó személy, aki folyamatos zenét szolgáltat egy rendezvényen a közönségnek. Az általa kedvelt műfajban széles körű ismeretekkel bír, és saját hanghordozókészlettel is rendelkezik. Világszinten élvonalbeli, országunk legjobb lemezlovasával, Saszet Örssel beszélgettem 2024. február 16-án, ami ritka alkalom, hisz Örs azaz Dj Dark olyan, mint a nagyvilágban száguldó lemezlovas-diplomata.

 

Bencze Mihály: Már egy jó ideje szerettem volna találkozni és elbeszélgetni veled, de te olyan foglalt vagy, hogy alig adódik alkalom erre. Mesélj magadról.

Saszet Örs: 1989. május 19-én születtem Brassóban, édesapám Saszet Ottó, édesanyám Saszet (Bálint) Éva, második gyerekeként. Édesanyám zongorázott, így az ő dallamvilágában nőttem fel. Az 1-8 osztályt a 10-es iskolában végeztem el, az most már a 2-es iskola, a piac mellett. 2004-ben ballagtam, aztán 2004-től 2008-ig a brassói Áprily Lajos Gimnázium D osztályos diákja lettem. Két osztályfőnököm is volt, Demeter Melinda és Csüdör Melinda. 2019-ben nősültem, a feleségem Saszet Alina, 2019-ben született meg a fiúnk, Kián.

 

Tovább »

Cseke Gábor: Odúgazda

 

rájöttem – mily nagy tudomány!
– szememből egy madár tekintget
a világra rátok
szalonka? bagoly? vércse?
netán királysas?
nem tudom.
enyém csupán a kulcslyuk. az odú.
övé a tekintet.
merev. firtató. szigorú.

Pál Golicza Mária: A kopott nadrág

Amikor reggel megérkeztem a buszmegállóba, már ott várakoztak az első
tantestületem tagjai.
A tantestületem, ízlelgetem a birtokos személyraggal ellátott főnév
meghittségét. Vágytam rá. Egy letört darabjában kaptam meg, melyet néhányunk
egymásra hangoltsága hamar leválasztott az egészről. Világaink egymásra
csúsztatott kördiagramjai csak a barátok esetében fedték le egymást.

A kölcsönös elfogadás vágya az egymás világával azonosulni nem tudás ellenére élt
bennem. Türelmesen hallgattam végig minden pletykát és a szervesen hozzátartozó
kiapadhatatlan ítélkezést. Látszólag mindenkivel jóban voltam, különösen M-mel
beszélgettünk nagyokat órák után a faluból a városba gyalogolva.

Azon a bizonyos reggelen is az általános iskolában tanító tanerők leszálltunk a
vasüzlet előtt. És oszoltunk, oszoltunk, és mint a kártyajátékban a lapok, úgy
osztódtunk valaki mellé minden reggel az iskola bejáratáig tartó útszakaszon.
Azon a reggelen nem a véletlen osztotta a beszélgetőtársam. Az igazgatóm
somfordált oda mellém. Látszott, hogy valamit nagyon akar mondani. Körülnézett,
és, amikor senki nem volt hallótávolságon belül a közelünkben, a fülembe súgta
felspannolt ez már mégiscsak tűrhetetlen hangnemben:
– Mondd meg M- nek, hogy ne járjon ebben a kopott nadrágjában az iskolába.
Rontja az iskola presztízsét.

Mivel ezt igazgatói utasításnak szánta, nem volt a mondatában kérésre utaló ige. A
hangnem is igazi ukázos volt. Indulatos, nyers és parancsoló.
Úgy meglepődtem, hogy torkomon akadt a szó. Ő tovább ecsetelgette az iskola
bejáratáig a supraelastic nadrág állapotát, kiemelve a belőle kilogó szálak elrettentő
kinézetét. Az iskola bejáratáig felocsúdtam annyira, hogy kipréseltem magamból az
ellenállás mondatát:
– Nem mondok meg semmit neki.

Tudtam, hogy az igazgató és M. családjai több évtizede összejárnak. Nem értettem,
hogy miért nem ő mondja meg neki.
M-mel továbbra is jókat cseverésztünk. Továbbra is a szóban forgó
nadrágjában járt tanítani. Továbbra is jól végezte a dolgát. Rontotta vagy nem az
iskola presztízsét a kopott nadrág, soha nem derült ki.

Biljana Milovanović Živak: Таленат други, метафоре – Tehetség másodszor, metaforák (Fehér Illés mûfordításaiból)

 
Tehetséges vagyok, frizurát készítek, hajat nyírok, beavatkozok,
Kibontakozok, gondozok, szárítok, végeket egyengetek
(olyanok legyenek, mint az újak, frissek, felismerhetetlenek)
A leengedésre és felemelésre szolgáló mentőlétrák,
mint a tengerészeké, melyet a fuldoklóknak nyújtanak,
mint a tűzoltóké, melyek a lépcsőkhöz vezetnek,
mint a szerelmeseké, melyet az Aranyhajú lány szerelmének nyújtott,
hogy a magas őrtorony kicsiny ablakához másszon.
 
Fordította: Fehér Illés

 

Hajdú Mónika fotografikája

cselényi béla: napló

 
felírom ruháim keltezését
boldogabb vagyok tőle
nem tudom
bár visszakereshető
hogy milyen zokni s gatya volt rajtam
antall józsef halálakor
vagy máskor
bármikor
 
mindez időigényes
és amíg körmölök
elrohan fölöttem a világ szerelvénye
 
ilyen a naplóm
mint egy textilpoéma
s csak ragrím lenne benne
bármely feleség
 
 
Budapest, 2024. II. 25.

Láng Eszter: ESŐ

 

zápor

szapora futása

dobpergés

Guelminó: Fehér Klára

 

 

Fehér Klára – német tanárnő. Az utolsó évben vette át a vándorbotot. Azon felül, hogy kikent-kifent volt, és Kolarik Vilmos osztálytársunk nemtudásán ájuldozott, nyomot bennem/bennünk nem hagyott.

Biljana Milovanović Živak: Óda az ifjúsághoz, a vénséghez és az örök élethez (Fehér Illés műfordításaiból)

 
Negyvenedik évemet élem, ez egy szám, nő vagyok.
Negyvenedik évemet élem. Ez egy szám, nő vagyok.
Ezt így mindörökké ismételném, ha a fiatalság és az élet
elvarázsolt volna. Hazudoznék és szégyenkeznék, mert
szégyen, ha nem vagy fiatal – minden ifjú így gondolja;
Elsősorban az ifjú költők, önimádatukban.
 
Ó, szegény ifjúság, szegény örökléthez való ragaszkodás!
Köszönöm, Uram, hogy a vénséget nekünk adtad,
Hogy az Örök élet füve sokkal előbb a Gilgamesnek
sem adatott meg, hogy megteremtetted a Kígyót,
A bölcs állatot, hogy a füvet ellopja, az almát kínálja,
Évával Ádámot az Igazsághoz közelítse – függetlenül attól,
 
hogy erre a versre a Rukumija kolostor1 nővérei
(akik a legdrágább szemüvegkereteket vásárolják, hogy
az Igazságot jobban lássák) – mit mondanának.
Ők nálam idősebbek. Minden szakácskönyveket ők írtak.
Köszönöm, Uram, a mézet, a kisüstit, a bazsalikomot, a fohászt,
a böjti sütiket, a meddő nők sirámait, a földig érő szoknyákat…
Ámen.
 
1Orthodox női kolostor
 
Fordította: Fehér Illés

 

 

Biljana Milovanović Živak (Požarevac, 1972. – ) a Belgrádi Tudományegyetem Filológiai egyetemen szerb nyelv és irodalomból szerzett diplomát. A „Braničevo“ folyóirat szerkesztője. Eddig 9 kötet tulajdonosa, ezek közül 5 verseskötet. Többszörösen kitüntetett szerb költőnő.

Láng Eszter: MEDÁRDUS

 

esőcsíkok

gyöngyöznek

az ablaküvegen

Dinók Zoltán: Az álmatlan zenész

 

Már megint éjfélkor kellett játszania a lagziban. Jóska jó gitáros volt, mindig őt hívták… A város egyik legjobbja. Remek szólókat kanyarított. De jó ritmusgitáros is volt. Őstehetség. Pedig nem volt cigány vagy ilyesmi… Falun született. Még a kottát sem ismerte. Hallás után játszott. A Beatlest nagyon szerette. Jóska nem volt mai gyerek… Persze a lagzin aztán nem Beatlest kellett játszania. Amiket ilyen lagzin kellett játszania, azt a fajta muzsikát különben ki nem állhatta…

Csak az volt ezzel a baj, hogy mire abbahagyta a muzsikálást, haza kellett mennie, de már nem bírt aludni. Kénytelen volt napközben szunyókálni. De az sajnos sokszor nem ment, ezért álmatlan volt. És álmosan kellett zenélnie. Habár jól megfizették…

Egy lagzi után egyszer nagyon hullafáradt volt. Neje aggódott érte. Jóska csak forgolódott az ágyon. Miközben szombati nap volt s éjszaka megint játszania kellett. Számítottak rá. Ám Jóska este betelefonált a mulatósoknak s azt mondta, hogy nem megy, ne haragudjanak… Már vagy egy hónapja nem aludt rendesen…

Megértették, találtak mást. Jóska aznap átgondolta addigi életét. Annak ellenére, hogy zenész volt, mennyi szomorúságot átélt életében! Nem csoda, hogy Beethovenért is rajongott… Magányos óráiban azt hallgatta. Magdika hivatalnok volt s egy zenész feleségeként jól érezte magát…

Jóskának étvágya sem volt. Kilenc órakor az ágyba bújt feleségéhez.

– Jobban is tetted, hogy nem mentél játszani! Fő az egészség!

– Igen. Most kialszom magam… – mondta Jóska.

– Az a lényeg… – érvelt Magdika.

– Majd találok más állást! Más zenélési lehetőséget! De az éjszakázásból nekem elegem volt!

– No, aludj már!

S Jóska falnak fordult. Vasárnap reggelre végre kialudta magát. Étvágya még mindig nem nagyon volt, de reggelizett egy keveset. Magdika örült. Jóskának evés közben egész máshol jártak a gondolatai… Legalábbis ott ahol nem szokott ilyenkor.

– Holnap felhívom egyik barátom!

– S mit akarsz tőle?

– Ő majd szerez nekem állást!

– Te tudod.

Majd evés után lement a garázsba s gyakorolt. Dél körül felment a lakásba. Magdika éppen varrt.

– Jól vagy? – kérdezte Magdika.

– Mi bajom lenne? – így Jóska.

– Kicsit sápadt vagy!

– Elmúlik. – s a zenész szaklapot vette a kezébe, miközben elvágta magát a díványon.

Eseménytelenül telt az a nap. Jóska megint kialudta magát. Reggel beszélt a haverjával, aki egy esti fellépést ajánlott neki… Hattól tízig. Jóska nagyon örült ennek a lehetőségnek. S a dolognak a vége az lett, hogy Jóska végigmuzsikált négy órát s este azt mondta zenésztársainak:

– Végre most jól alszom!

Örömmel tért aztán haza. Neje már az ágyban volt. Jóska melléje feküdt, miután lemosakodott.

– No! Milyen volt az est?

– Élveztem. A közönség is.

– Aludj egy nagyot!

Jóska falnak fordult s elaludt. Neje felkelt s kiment a konyhába rágyújtani.

– Végre nincs sok gond vele! – mondta Magdika magában.

Elnyomta a csikket s visszament lefeküdni. De Jóska horkolása miatt alig tudott már ő is aludni…

Ezüst híd – Srebrni most*: Biljana Milovanović Živak: Istina – Igazság

 
                                                     (Csehovhoz)
 
Az első felvonásban hiába lóg a puska a falon; a férfiak
Holtfáradtan ébrednek; a nők sápadtak, rosszkedvűek,
Csúnyák; étvágyuk nincs, orruk, mint a csőr, hegyes,
Kulcscsontjuk, ahogy a vékony, selyem vállpántok alatt
Dudorodik, torz (hát nem úgy kellene, hogy nőiesek,
Fatálisak, öngyilkosságra hajlamosak legyenek?
na, rendben; a színház új ízlést, új esztétikát kínál),
Ivanov a golyót halántékára hiába szorítja… Igazság
ott, a túl oldalon sincs. Ezen a világon szenvedünk,
A halálban megpihenünk? Ó, Anton Pavlovics,
ez komolytalan! Mi van, ha a halál nem létezik?
 
Fordította: Fehér Illés

 

/*Ezüst híd

Debreczeni Éva: Költöttem (Versrészlet)

„Aznap nem is költöttem,
anyámat felköltöttem.
cipőfűzőm kötöttem,
útra kelve kötötten
fizetésem költöttem,
büntetésem töltöttem
munkában, nem börtönben,
tojásokat költöttem
újságot míg tördöstem.
hazamentem lökötten,
vacsorám elköltöttem,
nem vagyok én verselő,
honnan jött e vers elő?!”

 

/Debreczeni Éváról itt

Guelminó: Heinrich József

 

Fehér Illés*: Guelminó Géza osztálytársunk (testi-lelki barátom) fantasztikus tehetségét bizonyítják a rólunk készült karikatúrák is. Érettségi előtt (1960-as évfolyam) az osztály minden tagjáról és tanárainkról egy-egy karikatúrát készített.

 

 

Heinrich József – Dódi bácsi számtan tanár. Két mondatát örökre megjegyeztem/megjegyeztük: Kéz, láb nem jár, csak az ész! és Amit szabad jupiternek, nem szabad a kisökörnek. És jegyezzétek meg: én vagyok a jupiter! – közben élénken magára mutogatott. De mint tanár, nagyon igyekezett, hogy valamit belénk verjen.

 
Verified by MonsterInsights