Beszélgetés Toth Enikővel, az EMIR internetes portál szerkesztőjével

2019. július 12-én zajlott le Székelyudvarhelyen az EMIR internetes irodalmi közlemény köré csoportosult alkotók első találkozója, melyen kitünő alkalom adódott a kis híján harminc erdélyi és Erdélyből elszármazott külföldi költőnek, írónak, képzőművésznek és fotósnak egymást személyesen is megismerni, bepillantást nyerni alkotótársaik magán- és szakmai életvitelébe. Az alábbi beszélgetés Toth Enikővel, az EMIR megalapítójával és szerkesztőjével, a székelyudvarhelyi városi könyvtárban készült, a találkozó befejeztével. Tovább »

1. Cseke Gábor: Kérdések az idő kútjából

Kávétól ajzva a zagyva másnapos koponya
napraforgóként igazul szabott irányhoz,
tartáshoz, sziporkázva viselkedik, mintha… Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Tapodi Zsuzsa: Szövegek szövete. Irodalomtörténeti tanulmányok

(Romániai Hungarológiai Társaság Kiadó – Bukarest-Sepsiszentgyörgy, Erdélyi Múzeum Egyesület – Kolozsvár, 2014, Szerkesztő: Pieldner Judit, Felelős kiadó: Bányai Éva)

Jó néhány évvel ezelőtt kisebb és nagyobb közönség előtt kétszer is beszéltem a cenzúráról. A kisebb csoportot saját diákjaim jelentették a Sapientián, akiknek gyakorlati médiát oktattam, a nagyobbat viszont a csíkszeredai könyvtár életkorban is vegyes hallgatósága, akiknek a cenzúra mai, jóval választékosabb formáit igyekeztem bemutatni. Tovább »

1.
nagy szabadságok
közepette tudjuk ma már
hogy a mosoly a tekintet
egy tőről fakad
és megváltoztatja
a szép szíveket is miként
kitörli olykor az ész emlékeit Tovább »

Ha a krokodil megette az ellenségedet, az még nem jelenti azt, hogy a barátod lett.

Felfirkálta, szerk. NJF

Vadmalac szomorúnak érezte magát. Olyannyira, hogy szőre elveszítette a fényét, sőt, elülső lábán például mintha leforrázták volna.
Leteperte a letargia, még beszélni sem volt kedve, szavakat motyogott: „szomor”. Például ezt.
Meg hogy „fodor”, „bodor”. „Komor”, „na igen, komor”, – mondta, s mintegy igazolva látta szomorúságát. Tovább »

Mottó:
A jelent a múlt kétségbeesettjei viszik előre.
ILLYÉS GYULA

Ahogy szaporodtak Gálfalvi György emlékiratának részletei a Látó, a Korunk, a Székelyföld, a Bárka hasábjain, ahogy rendre elmerültünk a Kacagásaink 1) „csobbanó szavainak” marosvásárhelyi, nagyváradi, békéscsabai, budapesti, kolozsvári hullámveréseiben, nem lehetett kétségünk afelől, hogy közelmúltunk emlékezetének a feltámasztására kaptunk felszólítást. Tovább »

Amikor Isten áldotta meg az állatokat, hogy az egyik a másikával beszélgessen, összehívta az egész állatokat, mindenfélét, és azt mondta, hogy még egy madarat nem látott. Ő már tudta, hogy hol van. S akkor mondta a madár, hogy kakukk, kakukk, hogy ő hol van. S akkor mondta az Isten:
– Ez lesz a te foglalkozásod!
Azóta mondják rá, hogy kakukk, mer különben vércse.

(Barabás Estány; Csíkszentdomokos, 1968)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001

– Van a cégünknél egy titkárnő (manapság menedzser-asszistens e beosztás neve), aki nagyszerűen beszél a szemével. Ne csodálkozz, mert van ilyen ! Sőt, sokkal többen beszélik ezt a nyelvet mint az angolt, vagy a kínait. Persze, nem könnyű elsajátítani, mint ahogy megérteni sem. Tovább »

indult megint az egész gépezet
s az évek olyan gyorsan
múltak hogy
a csillagképek változásaiba
szédültem bele

le kell szállnom erről
az őrült csillagszekérről

Ahogyan az uniós tisztújításnál kábé százszor nagyobb érdeklődést váltott ki a romániai közvéleményben a teniszező Simona Halep wimbledoni győzelme, számomra ezeknek a napoknak a legjelentősebb nemzetközi híre Mircea Geoană őszi kinevezése az Észak-Atlanti Katonai Szövetség főtitkár-helyettesévé, a NATO második emberévé. Utóbbinak azért is örülök, mert valamiképpen a sors igazságot szolgáltatott egy olyan embernek, diplomatának és politikusnak, akivel csúnyán elbántak, a legaljasabb módon megfosztották államelnöki győzelmétől és mandátumától. Tovább »

Komája kérdi:
– Aranygyűrűd van?
Gyors pillantással Vadmalac felméri, hogy jegygyűrűje a helyén.
– Mért, lopnak? Tovább »

Kedves medve, adj egy lájkot,
éjjel-nappal erre vágyok,
lájkolj engem, lájkolj velem –
aztán, ami lesz, hát legyen…

Nem seprűn lovagoló vénségekre gondolok. Ha valakihez hasonlítani kellene, inkább Mary Poppinshoz hasonlítanám őket, de tulajdonképpen senkihez nem hasonlíthatók a mi repülő nagymamáink. A modern világ alkotta társadalmi kategória: többnyire a második világháború alatt vagy utána születettek (ha fiatalabbak, a kollektivizálás napjaiban jöttek világra), és gyerekkorukban, a sötét kommunizmus éveiben még csak nem is álmodtak arról, hogy be fogják repkedni Európát vagy éppen a világot. Tovább »

Sokáig azt hittem, hogy anyai nagyanyám valami sámán, vagy gondolatolvasó, mert minden szavamat kitalálta, még mielőtt megmozdult volna az ajkam. Vagy inkább nem is azt, amit mondani akartam, hanem a való igazat. Egyszer pédául csípőre tette a kezét és hiányzó fogai miatt kissé selypegő hangján rám ripakodott:
– Ki ette le a meggyszemeket a torta tetejéről? A reggel még mind a 12 szem rajta volt? Tovább »

1. Ady András: Ne kávézz most

Ne kávézz most, pont most ne,
ejsze lesz még időd, talán, vagy az se…
de most nem hozzád, érted
jönnek, volt pribékek, csak
kicsit másképp bodorítva, Tovább »

Kettéváltak az
útjaink, még tartozom
Egy feledéssel.

Az Isten adott az ördögnek meg az angyalnak egy-egy gombolyag cérnát. Azt mondta, hogy amelyik hamarabb varr magának szép fehér inget, annak szép fehér inge lesz.
Hát, bele is húzta az angyal is a tűbe a cérnát, meg az ördög is. Az ördög nem szakajtotta el, hanem egybefogta, hogy nohát, majd ő hamarabb megvarrja az inget. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

franyo aatoth: művészalbum

(Kiadó: Új Kriterion Galéria, Szöveg: feLugossy László, Design: Részegh Botond, Layout: Dávid Alpár, Photo: franyo aatoth)

Valamikor réges-régen, amikor Székelyudvarhelyen még nem létezett a giccs-szoborpark, és a magyarországi testvérfalvak sem árasztották el a székelyföldi településeket kipatinázott, megbarnított, ízléstelen és a környezetbe egyáltalán nem illő dilettáns alkotásokkal, hogy megkürtöskalácsozott és megszilvapálinkozott ünnepségeken felavassák azokat; Tovább »