„A valóság az, ami annak látszik.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Ady szelleme mondja

«Félig-mondott, babonás álmok
forogtak bennem szakadatlan,
rémek kolompja volt a nyelvem,
míg főzött egy iszonyu katlan
halotti torra, csemegének. Tovább »

Édes Öcsikém!

Együtt a „csonka családom” – nélküled! Nélküled soha semmi nem lehet számomra Egész… Együtt vagyunk, per pillanat, amíg itthon vannak a testvéreid, egy kis boldogság az örökös gyászban, boldogtalanságban. Annyira megszoktam már, veled osztom meg minden gondolatom, ha velük is vagyok, egy belső hang örökké sír utánad… Tovább »

Végigment a kávéház magányosai közt
megállt a cigarettafüstben
az izzadt-tenyerű szerelmesek asztalánál
álla alá igazította hegedűjét
és undorító dalocskákat kezdett játszani
hogy aztán ezt a lebujt is
letarhálja a többi után unottan. Tovább »

A természetnek nincs kezdete, se vége.
Minden mindennel összefügg.
Minden viszonylagos.
Minden egyidejűleg ok és okozat.
Minden egyoldalú és kölcsönös.

Ne hidd el ezt a havazást! Tovább »

ARANY JÁNOS

– Én is varázsló volnék, a pórnép szerint boszorkány – mondta a garabonciás diák, amikor a költőt fölkereste szalontai házában. – Sok titkot ismerek, de azt az egyet nem, hogy mitől ragyog urambátyám tolla alatt minden szó, amely másnál párás szemmel ásítozik, mintha önmagát unná, nemhogy szürke köpenyes társait.
Arany a földet nézte, és ajka lassan mozgott, mintha imádkoznék vagy búzaszemet rágcsálna. Tovább »

– Már elértem életemben egyet s mást, de undorodom az önfényezéstől. Aki ismert engem ezelőtt harminc valahány évvel, akkor már úgy is kialakított rólam egy megrögzött képet. Ahányszor csak rám pillant, maga előtt látja a csont-sovány sápadt asszonyt, aki épp átment egy válóperen s ott maradt a minimálbérével, meg a két apró gyermekével egy adósságra vásárolt tömblakásban. Tovább »

Fogyasztasz. Kínálják, hát veszed. Lapozod, olvasgatod, klikkeled, hát rád szoknak. Etetnek, motorizáltan, fogyasztóian. Kifigyelik, milyen sűrűn jársz arra, mit keresel, min akadt meg a szemed… S ha visszatértél, pár alkalom múlva már minden oldaladra, levelezésed margójára, letöltendő tanulmányok szél-sávján, listák lábazatára ragadva, „sütikéket” ajánlgatva ott tolong a kínálat, a csemege, a ragacs, a nassolható, az ínycsiklandó, a szempusztító színes keskenyvásznú előke, hogy vedd-edd-rendeld-kapdel-továbbítsd-markoldmeg-lájkold-ingyenvan-Tiéd-birtokold, s legyünk mindannyian rabjai, hisz mások is azok, ők is ezt eszik, ugyanígy tesznek, ugyanígy sodródnak, egyképpen majszolnak és fulladoznak… Tovább »

Vak koldus imája Robinson szigetén

Istennél van a kegyelem,
A földi ittlét: álló óra.
Es nincs jövő: a múlt gyülemlik,
s átvált Igéből láthatóra. Tovább »

Születésnapi beszélgetés a 75 éves Kuti Márta szerkesztővel, tipográfussal

– Egy vallomással kezdem: a napokban került kezembe 2010-ben megjelent Írásnyomok című kötete, amely közel hetven, jól megszerkesztett, fordulatokban gazdag, igényes nyelviséggel gondozott írást tartalmaz. Olyanok ezek, mint az őszi almák, amelyeket – mielőtt gyümölcskosárba tennénk – jól megválogatunk, letörölünk, és vigyázunk, hogy szépen illeszkedjenek egymás mellé. Milyen szempont szerint válogatta fölöttébb érdekes, értékes anyagát?
– Kezdjem az elején. A filológiát Kolozsváron végeztem. Balogh Edgárnál, a neves publicistánál írtam államvizsga-dolgozatomat publicisztikából az Erdélyi Helikonról. Ez meghatározta egész életemet, az irodalomhoz, a magyarsághoz, a transzszilvanizmushoz való viszonyomat. A ’89-es fordulat előtt mint az Igaz Szó korrektora, majd kép- és tördelőszerkesztője az erdélyi irodalom legjelesebb alakjaival kerültem kapcsolatba, Tovább »

A lakásból figyelték a Komát: forgott a saját tengelye körül. A ház előtt, kezében tartott valami fekete tárgyat, egy mobiltelefonhoz hasonlító bakelit vázat, majd beleszólt:
– Halló! Halló!
Vadmalac vette a lapot: kinyitotta az ablakot, majd kiszólt:
– Halló, halló, itthon vagyunk, gyere be! Tovább »

a magyar kultúra napját ünnepelni jó dolog nem kell félni tőle az örömtől büszkén emelkedő keblektől sem a szájakon szétfutó mosolyoktól meg még talán a nyelvtől sem amin a régi jó magyar szokások arcunkat élezik a fényben s a fénytörésekben sem látjuk magunk mokányabbaknál mint amilyenek vagyunk különben miként is maradtunk volna fenn fejnek enélkül a dacos szelekkel is szembeszegülő nyakmerevítő nélkül egyenesen tartott fők-fejek nélkül amik annyiszor és annyit főttek bánatban kétségbeesésben kilátástalan időkben míg kivárták az idők vajúdását és leszedegették azt a pár csepp mézgát meg fölszedegették a mezgerélnivaló szőlőt ha néha savanyú is volt de lehetett mellé kenyeret törni s adni mert nem mindig fukar az a magyar és nem száradt ki a szíve egészen hiába festették vérét más népek véreivel szentesül szentelődő idők is jöttek jönnek ha nem is túl gyakran de nagy vérengzések után mikor kifárad a szívben a lélek emlékezz magyar a szavakra anyád szavaira amiket először hallottál

2019-01-21
Nászta Katalin

Csengei Gusztáv: Mátyás király kedvese

(Ballada)

Boroszlói polgármester leánya
Haloványan lefeküszik az ágyba.
Árva fiú oldalánál sírdogál…
„Csitt te fiam, megharagszik
Édes apád, a király.” Tovább »

„Sem utódja, sem boldog őse…”

Ady korszerűsége – a fordító szemével

Amikor Kassák Lajos a Szintetikus irodalom (1916) című kiáltványában (amelynek szövege először a Galilei-körben hangzott el és keltett nagy feltűnést) Ady Endrét és költészetét a magyar avantgárd irodalmi törekvések zászlóshajójaként mutatta be, ezzel az izmusokhoz keresett gyökereket a magyar irodalomban. Tovább »

A sör folyékony kenyér. A vodka folyékony hús. Akkor most bekapok egy szendvicset.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

a stílus maga az ember
mondta Buffon
abból ítélek, ami hozzám
hang, mozdulat – eljut Tovább »

PETŐFI

Magasra tartott kardjára füzérben szúródtak fel a véres hattyútollak. Mily egyszerű és fennkölt mozdulat. Talán épp emiatt lehetetlen utánozni. Tovább »

Siettél az úton,
Ahogy jött az este,
Árnyékodat a Hold
Hiába kereste.

Az izraeli Szedot Yam kibucban emlékház őrzi a kis település legismertebb egykori lakója, a Magyarországon született, majd a nyilasok által kivégzett Szenes Hanna (1921–44) nevét és személyes tárgyait. Bátorságának elismeréseként utóbb megkapta az Izrael Állam Hőse címet; 1993-ban a magyar katonai bíróság felmentette a vádak alól. Tovább »