Megígérem, hogy nem leszek
fülledt, mint terhes fellegek,
sem napfény, ha a föld hideg,
és nem kellek már senkinek – Tovább »

Elővette a sutból a gitárját. Pengette. Mit is csináljon vele? Ír egy dalt.

”A sirály az égre felszáll,
Mint pernye hull alá halál.”

”Hát ez a helyzet. Szomorú – mondja. Ki kell szellőztetni a fejem.”
Az ablakhoz lép, megnyitja. Azzal a dal ki, a friss levegő meg be.

Forrás: szerző FB-oldala

László Noémi, költő beszélgetőtársa Demény Péter. Helyszín: Gemma Kávézó, Marosvásárhely. Időpont: 2022. március 30. Készült a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával. Videó: Kovács István.

PONDRÓ

Tíz éves volt. Kis vézna, sápadt tirpák.
Kései csóknak, fáradt ölelésnek gyümölcse.
Gúnynevén Pondrónak hívták.
Arcán az éhség mély árkokat vésett. Tovább »

– Foglaljon helyet! – mormogta egy száraz bőrű, ráncos arcú hivatalnok. – Kérem az iratait!
– Parancsoljon!
– Igen, ez rendben! Ez is, ez is – futotta át a papírokat. – Aztán milyen téren óhajt dolgozni? – dőlt hátra a székén unott arckifejezéssel.
– Adminisztrációs téren, valamilyen irodában, ha lehetne.
– Érettségivel? Hm. Vállalkozó kedvű?
– Attól függ.
– Mitől?
– Hogy milyen vállalkozásról van szó.
– Kreatív gondolkozású?
– Azt hiszem.
– Szereti a munkahelyi kihívásokat?
– Ki szereti? De amit kell, igyekszem megtenni.
– Alkalmazkodó, rugalmas és dinamikus embernek tartja magát?
– Igen.
– Milyen a kommunikatív képessége?
– Nem tudom. Tovább »

– Győztünk – mondja a Koma. Sőt, mutatja. Jobb keze ujjaival a Churchill féle V-betût formálja. Victory!
Mosolyog, talán kacag.
Önkéntesnek jelentkezett a frontra.
– Mi ez? – kérdi tőle Vadmalac.
A koma ingén talált egy vörös foltot.
– Mi lenne? Vér. Friss vér, éppen a mûtőből jövet. Bal karját a robbanás levitte, a csonkot amputálták.

Forrás: szerző FB-oldala

görcsösség


ömlene belőlem a vers
ha nem akarnék görcsösen írni
de mivel akarok
el-elapadok
mint ásítani ahogy nem tud
ki tudatosan ásítana egyet

Budapest, 2022. V. 13. Tovább »

Szerző illusztrációja

Mert sem állami, sem privatizált
boltokban, kiskocsmákban
nem voltál jelen, szülővárosom
elvtársi, úri alkalmazottjaként
megszerettem a vaskemence
produktív futószalagát.
A vegyszeres hordókban vasklorid,
rizikós, frankofón küllem,
levitáltak az ipari filmlapok
reggeltől késő délutánig. Tovább »

Ezzel a versével gratulálok!
PAIAN című kötete nemsokára megjelenik a Lector Kiadónál!

Egyed Emese: Száz sor magány

míg útra kelsz
míg elhagyod Kolozsvárt
nem mondod Isten hozzád Csigadomb
nyúlik a perc
a messzi villamos vált
holdtejben fürdik már a Bükk a Lomb
nyúlik a perc
csak amíg egyet gondolsz
és nyelsz egyet az elhalasztott gondhoz
álmok között matat a csöndsugár
a csomagokban rossz ruháid rendben
már harangoz a félsz a zsigerekben
minden között élesebb a határ Tovább »

In Memoriam Géza Gyóni

gun on the lap, in thick snow and mud
bald-shaven head and steel battle helmet,
deep shade of red’s a stain on the boot,
enemy’s blood, here it’s the trend

the comfort of pyromaniac sharks
brings again mourning and bloodbath,
deadly business: the sin of conceit,
just dirt-cheap misery for nothing

harsh-cheeky words replied by frozen sighs,
flames will no more burn up dry sticks,
at fellow-soldiers’ coffin in pain cry
all crippled-lame feeble glove puppets

winners and losers are bloody damned servants,
they all have lost their children or wife,
it’s been the same for thousands of years:
insane lunatics blockheaded guys

black skeletons for the glorious moment,
it’s a „damned-rascal” brute you’d say
who allots that fearful fate upon You:
the charming voice of a male

army of ravens are paid by death,
provoking hands remain without stain,
would god only have some sense of humour
lipoma would take them right away

Géza, you see, it’s just the same these days,
words disguise deceit in army jackets,
in return i’m writing it to You
the trumpet call is the very same today

human instincts, the guts and character:
all but wasted and jostling,
whatever can be is sold by the reason,
history’s nothing but fluttering wings

just for a single night drop by my place,
i’d show you what it’s like here now,
my red wine…, not that bad i say,
i’d serve you it all – till your dying day

a single night, Géza, if the boss allows you,
would he let you leave for one single night,
i’ll show You the trend of today,
all that remained here after the fights.

then i’ll give you back to your dead self,
lights of dawn after getting drunk,
to let you taste in that other world
human creatures are like this on the earth.

csak egy éjszakára – Jóna Dávid

Gyóni Géza emlékére

fegyver az ölben, hóban és sárban,
borotvált fej és rohamsisak,
a bakancson egy mélyvörös folt van,
ellenség vére, itt ez a divat

tűzimádó üzérkedőknek
kényelme újra gyászt hoz és vért,
halálos üzlet: vétke a gőgnek,
filléres nyomor a semmiért

tarajos szavakra elfagyott sóhaj,
már nem kap lángra a rőzsenyaláb,
szenved a társak ravatalánál,
a megnyomorított kesztyűs-báb

győztes és vesztes, mind átkozott szolga,
gyermekét veszti vagy asszonyát,
nincs különbség ezer év óta:
idióták és ostobák

dicsőségre fekete csontváz,
azt mondanád, hogy ez „átok-bitang”
felelőtlen ki sorsot mér Rád:
egy rokonszenves férfihang

varjúk hadának halál a zsoldja,
az uszító kéz viszont tiszta marad,
a teremtőnek, ha humora lenne,
elvinné máris a zsírdaganat

tudod Géza, ma sincs ez másképp,
csalárdságnak zubbony a szó,
megírom Neked viszonzásképp,
ma pont-ugyanaz a trombitaszó

emberi ösztön, zsiger és jellem:
pazarlás és tolakodás,
amit csak lehet, elad a szellem,
a történelem is csak szárnycsapkodás

egy éjszakára ugorj be hozzám,
megmutatnám, hogy most mi van,
a vörösborom…, nem olyan rossz ám,
hajnalig adnám – holtodiglan

egy éjszaka, Géza, a főnök, ha enged,
ha kimenőt adna egy éjre csupán,
mutatom Neked a mai trendet,
mi maradt itt a harcok után.

aztán visszaadlak, halott magadnak,
részegségre hajnali fény,
hogy túlvilágon érezd az ízét,
ilyen a földön az emberi lény.

“A költőként, újságíróként oly termékeny Gyóni Géza az infernális napi szenvedés közepette jutott el művészi tehetsége legvégső határához, ekkor születtek legnagyobb versei, köztük a magyar költészet egyik legfontosabb és legszebb költeménye, a Csak egy éjszakára…” (Kaiser László)

Az angol fordítást Ullrich N. Katalin készítette. Olvasható a versem magyar nyelven a Fedél Nélkül aktuális számában, a könyvheti megjelenésű Dééévid, aranyapám című kötetben, valamint a Cságoly Péterfia Béla szerkeszett Gyóni Géza emlékkötetben.

Forrás: szerző FB-oldala

Vadmalac úgy érezte, eggyé válik a természettel.
A víz ugyan hüvös volt, de azt is szerette. A pázsiton ludak legeltek, válogatás nélkül szartak a zöldre, de nem zavarta.
Mintha az egész a lelkébe költözött volna, még a jobb sarokban a képbe beúszó hajó is.
“Befér az is?”
“Be.”
Ekkor viszont megcsípte valami a derekát.
Odanéz, egy vöröshangya, nahát!
– Ja, tik is vagytok? – mondja. Mondja a hangyának.

Forrás: szerző FB-oldala

Vadmalac komája jutott el elsőnek az ajtóig. Vadmalac közvetlenül utána, lihegett.
”Már ezt sem bírom? – tette fel a kérdést magának.
”Lehúz a fejem?” Úgy értette, lehúzzák a gondolatai?
Na, mindegy, hiszen csak a komája előzte meg, a sorrend nem fontos.
– Be volt zárva vagy rádcsapták az ajtót? – kérdi. Vadmalac a komájától. Már nem liheg.

Forrás: szerző FB-oldala

Láttam amint szememben
a kutat keresi a lány.

Kiszáradt könnyek
agyag-repedésein
szivárgott át
mélységek titka. Tovább »

Egy férfi egyszer elefántok mellett ment el, aztán hirtelen, kissé megzavarodva állt meg, mert azt látta, hogy ezek a hatalmas teremtmények csak egy vékony kis kötéllel voltak kikötve az egyik lábuknál fogva. Nem voltak láncok vagy ketrec.
Nyilvánvaló volt, hogy az elefántok bármikor odébbállhatnának, hiszen a vékony kis kötél nem akadály egy ekkora állatnak. Valamilyen oknál fogva azonban mégsem mentek arrébb. Tovább »

vadszínű fénykép
korai színes
mintha kék-piros lenne
ha piros-kék fotót nézek
valami visszaköszön

Budapest, 2022. V. 14.

Enyém a vidék, tiéd a nagyváros,
Vetek és aratok, te vagy a vámos.
Én a tisztelet, te vagy a pimaszság,
Én örvendek, tebenned nincs vigasság. Tovább »

AZ ELSŐ BUKFENC

Érettségi előtt egy évvel meghalt az édesapja. Nagy csapás volt ez számára, de valahogy kibírta.
– Aki megszületik, annak meg is kell halnia, s csupán idő kérdése, mikor jön értünk is a Nagy Kaszás. Ma az apámért jött el, holnap értem, érted… Ilyen az élet, ahogy apa is, te is szoktátok mondani – vigasztalta meglepő érettséggel édesanyját.
Addig mondta, hajtogatta, amíg az anyja elszégyellte magát. A csudába, kettőjük közül mégis ő a felnőtt, és inkább neki kellene vigasztalnia ezt az aranyszívű gyereket.
– Aranyos vagy, csak… csak van itt még egy apró probléma.
– Csak egy? Akkor kisebb a baj, mint gondoltam.
– Apád elment. Rendben, ha Isten így akarta. De hogy boldogulsz majd nélküle?
– Először is leérettségizek, aztán… – nyelte vissza könnyeit a vékonyka, kék szemű gimnazista.
Hát… pont ez a bökkenő, mert mi lesz azután, ha nem számíthat arra az anyagi háttérre, amit az apja jelenthetett volna, ha a Kaszás úr vár még öt-hat esztendőt? Tovább »

” Ha elrejtőznék, soha máshova,
mint a költészet – fény templomaiba’;
J. Keats

A Nap talán visszafordul
a fehér éjszakákba,
bűvöl mint északi fény,
egy megrögzött utópiában Tovább »

Kézműves Bécs, miniatűr
bensőségesség, a nagybajuszú
császárt kezdem becsülni már,
szinte a megértés nélküli szerelem
is vonz, a munka süket kultusza. Tovább »

Lassan, mondhatni
időterhesen lépegetni,
füt-fát megcirógatni
egy-két szóval,
tiszta mosollyal,
mint a tavaszi nap,
parti szellő,
mint nagyanyám
vasárnap reggel
templomba menet.

Szerző fotója

Ó, ez a vers nem olyan meredek,
mint a többi. Selymes és illatos.
Az árok szélén pitypangot szedek.
Mi mást tehet egy szegény asztalos? Tovább »

Bogdán Zsolt egy Ariel, aki a szenvedést is meg tudja mutatni.

Úgy összegyúrta Bartis Attila novelláit, mint az agyagot, amely az egyik legfontosabb kellék a színpadon, s ami hol fényképezőgép, hol egy elhunyt feleség haja, hol egyszerűen — agyag, amelybe beleállhatnak a különféle botok. Tovább »