Kölcsön adott sorok: Ady Endre

Omagiul fostului elev / Vén diák üdvözlete

La Zalău să meargă acest cânt
Vesel, ba de jale.
Un fost elev trimite în lacrimi,
La magistrul școlii seculare. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Libasorban

Tóth Mónika: Gyerek

Vízcsepp
a folyóban –
Az öröm hangja.

Kerekes Tamás: A jól kiválasztott ajándék

Besze Istvánt a szolnoki elmegyógyintézetben ismertem meg. Az értelmiségiekre valló szerénységgel viselte sorsát. Megkínáltam cigarettával, amit ő hosszú távollét után nagyon élvezett. Lassanként összebarátkoztunk. A barátság megmaradt, még azontúl is, hogy „gyógyultan” elbocsátottak a műintézményekből, melynek osztályvezető főorvosa azt mondta a buszon ülve Horváth Istvánról (aki viszont megalomán sikozfrén volt, hogy ő. Mármint a főorvos látta a buszról a gyalog, lassan bandukoló Horváth Pistát, hogy az hallucinált. Távgyógyítása ezek szerint sikertelen volt.) Lakásomon lassan összegyűltek a kórházi kemény maghoz tartozók és magunk által kitalált játékokkal ütöttük el az időt. Mindenki beteg volt, különböző mértékben, de mi összetartoztunk. Valamiféle őskommunista közösségi érzés hatotta át a csoportot, ahová ajánlás révén lényegében bárki bejelentkezhetett. Még nem volt a csoportra vészes, hogy a hajléktalanság jelentkezzen köztünk, de ez nem sok mindenen múlott. Besze Pista, mielőtt lecsapott volna rá a végzetes kór, jól és sikeresen dolgozó volt egy külkereskedelmi pesti cégként, ott kamatoztatta közgazdász diplomáját és kiváló angoltudását. Mellesleg, mivel ő felügyelte a pakisztáni, afganisztáni külkereskedelmet (még a háborúk előtt), jól megtanulta a perzsa nyelvből származó urdu és pastu nyelvjárást és meglehetősen bírta az albán nyelvet. Színes egyénisége több furcsasággal is párosult. Rettegett a busztól, ahová csak lehetett, vonattal járt. Kopaszra is borotváltatta magát, nehogy ellepjék a tetvek, noha ennek semmilyen reális lehetősége nem volt. Szép lassan aztán összeszedte magát. Vett egy düledező lakást Zagyvarékason, azt eladta és vett egy saját lakást Törökszentmiklóson, svájci alapozású frankhitelből, melynek néha a törlesztőrészleteitől többször is a padlóra került. Kétlaki élet várt rá. Sok időt töltött a pesti Mártival, akivel valaha szex- és munkapartnerek voltak, a pesti lét azzal a jó kedvvel párosult, hogy Pista tanítgatta a lányát angolul és segített Mártinak a házi munkában és cipekedésben. Márti ugyanis tüdőrákban szenvedett, amit az operáció után sikeresen kezeltek, és egészségesen várta ki a kritikus hét évig tartó életformát. Pista szíve nagy volt, segített, amiben tudott, elfogadták egymást, csak Márti zsörtölődött amiatt, hogy elmaradt a szex. Ezt Pista a szokásos nyugalmával avval nyugtázta és magyarázta, hogy ugyan polgári válással kilépett a házasságból, de a templomi eskü köti, ezt szomorkásan nyugtáztuk, elfojtottuk nevetőgörcseinket és elfogadtuk ilyennek. Másként nem is lehetett volna. Közben mi is léptünk, a szolnoki műemlékházból elköltöztem Olgával egy, a festői Cserhát lankáin a völgyben meglevő kis faluban, a festői Kisecsetre, ahol én kertészkedni kezdtem, Olga meg elkóborolt gyalog, sajgó ízületi gyulladása miatt. Egy mélyszegénységben élő faluba csöppentünk, ahol nyolcvan ember vegetált. Annyi embernek volt foga, ahánynak munkája, az új polgármester szociális piacot éppíttetett, sok klassz húzása közül az egyik ez volt. Az időseknek az önkormányzattal szemben nappali melegedőt hozott létre, csak sajnos leégett a kisecseti tanya. Még tomboltak a lángok, mire megérkeztek a katasztrófatúristák. Olga és a biztosító egy becsületes mesterember, megemlékezni is jó rá, egy Uhlár nevű szakember munkacsoportjával rendbe hozta a lakást. Az tűz oka láthatatlan maradt és megmagyarázhatatlan, nem talált hibát sem a rendőrség, sem a katasztrófavédelem, sem a tűzoltók. Később hívtunk egy kéményseprőt, aki a kéményből egy focilabdányi összeégett gyantás gömböt varázsolt elénk, talán ez lehetett az oka. Közben engem hajléktalanszállóra utalt a katasztrófavédelem, ami újabb beilleszkedési problémákat vetett fel, de sikerült úrrá lennem a káoszon. Közben Pistával továbbra is tartottuk a kapcsolatot és mondhatni, sűrűn meglátogat engem, noha nagy út ez neki. Ha látogatóba jön, akkor átkelünk a szlovák határon és borovicskát veszünk Tóthgyarmat első boltjában. Mi nem iszunk. Én elkínálgatom a szállón, Pista meg Pesten és Törökszentmiklóson ajándékozza el az itókát. Megérkezése egy rémálom. Hatalmas szatyrokkal érkezik, melyekben főleg ruhanemű van. Nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy a helyi (balassagyarmati) Vöröskereszt épületében van egy koporsónál is nagyobb méretű faláda, ahová az adakozók lerakhatják a megunt holmit, és az annyira teli van ruhával, hogy minden héten ki kell önteni a feleslegesen felgyűlt ruhát. Könyveket is hoz, pedig abból jól állunk, ráadásul a balassagyarmati könyvtár ingyenes, de adományként könyvek is jönnek szép számban, aminek különös módon én veszem a legnagyobb hasznát. Így például a szállón találtam meg gyermekkorom kedvenc könyvét. Katajev egy középreál szocialista realista író volt, s a nevéhez fűződik a Távolban egy fehér vitorla c. kötet is, amit nagy gyönyörűség volt újra olvasni. Szóval Pista egy majdnem teljesen felesleges cumót hoz általában ajándékba, de vannak kivételek is. A szálló betsellerlistáján egy Pista által hozott Lakáskultúra c. folyóirat és egy színes IKEA-katalógus áll. Megdönthetetlenül, hisz az álmok szabadok. Már alig várom, hogy jöjjön…

Ádám Gyula: Képek a gyimesi nemzetközi tánctáborból (3)

Tovább »

Ashraful Musaddeq* két verse

Virtuális világ

Mint a tollaslabda játék szabályainál
Itt is szakadatlanul változások vannak,
Ebben a többéves virtuális játékban,
Hol a tapasztalatnak s a hatékonyságnak semmi értéke sincs. Tovább »

Női szemmel / Makkai-Flóra Ágnes művészcsarnokából – 14

VASS ÉVA emlékére

Vass Éva a magyar színjátszás nagyon drága, varázslatos ékszere, aki örök ingaóraként jár velünk, értünk, és nekünk idézve múltbéli pillanatokat, elkopott filmek mondatait, képeket, érzéseket, szóval mindent, ami színház és film. Tovább »

Ádám Gyula: Képek a gyimesi nemzetközi tánctáborból (2)

Bencze Mihály: Csak az legyen tanár

Csak az legyen tanár, akit az Isten kiválasztott
Millió szempár közül, szellemével elárasztott.
Csak ima után menj osztályba, vedd fel a palástot,
Több ezer lelkecske rajtad csüng, ez lesz a családod. Tovább »

Bartha György: „Szórvány”

hívei után eltávozott
a domb alá
az agg tiszteletes Tovább »

Cselényi Béla: május, menetrend

előhívás talajvízben

Cselényi Piroska
(Marosvásárhely, 1908. VII. 29. —
1969. V. 26., Kolozsvár)

szép mint a menetrend a május
megtanultam két szanszkrit verssort
orgonaszagú lakatokat vettem
pitralon szagú bicskát Tovább »

Ádám Gyula: Képek a gyimesi nemzetközi tánctáborból (1)

A Hargita megyei napok idei, virtuális kiadásán a Facebookon kísérhettük nyomon Ádám Gyula fotográfus 41 felvételét, melyeket az elmúlt évek alatt készített és válogatott a Gyimesekben rendezett tánctáborok életéről és környezetéről.

Demeter Mária: Haikuk

Látogató

Észre-vétlenül
a szív kapuján belép
személyi nélkül. Tovább »

Nagy Anna: Gesztenyefa

Ébred a nap, rezzen az ág
Felhő jő sereggel
Nyughatatlan májusi táj
Megmoccan a reggel Tovább »

A mások vére

„Amikor kinyitotta az ajtót, minden tekintet rászegeződött.
– Mit akartok? – kérdezte.
Laurent lovagló ülésben ült egy széken a tűz előtt.
– Tudnom kell, hogy van-e már döntés a holnapi reggellel kapcsolatban, vagy nincs – mondta
Holnap. Körülnézett. A szobában mosószer és káposztaleves szaga terjengett. Madeleine az asztalra könyökölve dohányzott, Denise előtt egy könyv hevert. Éltek. Az ő számukra véget fog érni ez az éjszaka, és eljön majd a hajnal. Lauren ránézett. – Nem várhatunk tovább – mondta csendesen. – Ha megyek, nyolcra ott kell lennem. Tovább »

Andonis Papadopoulos: Portré virággal és gyümölccsel

Keszthelyi György: Életérzés

Vakolatlan, hatalmas intézetben élek,
villák, kanalak, kötelek, kések
között virrasztok egy rozoga ágyon.
Mint kényszerű dogma, hideg az ebéd,
forró hordóból, zavart körök közül
vallok egy sánta szerelmet,
így lépek eléd. Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

FEJFÁK HUMORA

I.
Ki sírt másnak annyit ása,
Itten nyugszik Pál, a Kása.
Több sírt nem ás ő már másnak;
De többet neki sem ásnak. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Örökös balladában élünk

Valamit azért mond a ballada is. Sőt, egy egészen pontosan megfogalmazott lényeget, csak érteni kell azt: „Amit raktak délig, leomlott estére,/ Amit raktak estig, leomlott röggere.”
Mert, hogy itt az emberlakta világ előmeneteléről van szó, mely mindig is nézőpont kérdése volt. Volt idő, amikor úgy látták, hogy elég a mész meg a homok. Megint máskor asszonyt is kevertek hozzá, mégis kikezdte az idő meg sok más egyéb. Tovább »

Andonis Papadopoulos: Menekülők

Olajfestmény

„Egy szép reggelre gondolok…”

(Beküldte Bartha György)

„… elhiteti velünk, hogy egyszerű érzelmet közöl, de közben tudatunk, féltudatunk olyan mezőit érinti fényeivel, árnyaival, amelyekről ugyancsak nehéz volna racionálisan értekezni. Elhiteti velünk, hogy könnyed, dalolható formában szól, de azért ez a szépen kanyargó dallam nem is olyan egyszerű, sok minden adja ki a hangzását. Erdélyi csakugyan a legegyszerűbb modern költőnk. De úgy látszik, igazán egyszerű dalt még ő sem tudott írni. “(Lator László: Milyen az egyszerű dal? In: In memoriam Erdélyi József. Magányos csillag. Nap Kiadó, 2006.) Tovább »

Csák Gyöngyi: Szilánkok

Seherezádé szavai

Gyávaságom gyapjasítatta meséimet,
most kezdődök el mint valaki.
Lásd hittem a szavak erejében.
S lesznek létezésem alapkövei. Tovább »

Cselényi Béla: járóka

Nagynéném halála

(1969. V. 26.)

Magaddal vitted
képeskönyv-faunámat.
Tesz ilyent a rák.

Budapest, 2020. V. 26. Tovább »

Andonis Papadopoulos: Távozás

Olajfestmény

Nászta Katalin: Festészetbe “menekülni”…

Nyolcvankét éve, 1938. május 10-én született Andonis Papadopoulos festőművész. Nyolc évesen menekült el édesanyjával és testvéreivel a polgárháborús Görögországból. A bukaresti Művészeti Líceumban, majd a kolozsvári Képzőművészeti Akadémián diplomázott Abodi Nagy Béla tanítványaként. Számos értékes alkotását romániai, magyarországi, görögországi és más külföldi gyűjtemények, múzeumok őrzik. Jelenleg családjával Budapesten él – olvasni róla születésnapja alkalmából a facebookon Nagy Anna festőművész oldalán. Tovább »