Karinthy Frigyes első felesége igen tehetséges színésznő: Judik Etel, aki a Boga becenévre is hallgat. Idén október 17-én volt száz éve annak, hogy az első világháború végén, a fejét Európa-szerte felütő spanyolnátha járvány áldozata lett. Az író soha sem tudta kiheverni a veszteséget, legendás szerelmi kapcsolatuknak úgy látszik, nem csak regényes története, de mélysége is volt: Karinthy hónapokon át rapszodikus naplófeljegyzésekben adott hangot vesztesége miatti fájdalmának. A naplóból barátja, Ascher Oszkár közölt részleteket 1938-ban a Nyugatban, ezekből válogattunk. Tovább »

Csíkszeredában nemrég az első világháborús megemlékezések keretében a Székely Hadosztály történetéről mutattak be könyvet. A háború végén összeálló katonai alakulatról mindmáig meglehetősen ellentmondásosak a feljegyzések, a történészek azt tűzték ki célul, hogy eredeti forrásmunkák alapján, a lehető legtárgyilagosabban térképezzék fel ennek a mikor elhallgatott, mikor az egekig magasztalt különítménynek a sorsát, amelyet jelentős mértékben befolyásoltak a korabeli, a magyarországi tanácsköztársaság megalakulásával együtt járó kormányzati és társadalmi változások. Tovább »

Költőkből sosem volt hiány

Szerkesztőségi posta: Ujabban beküldött verses dolgozatok: 1) Hazámban. Füzéres leányka. Lélekismeret. 2) Bódi Peti tapasztalásai. Első nap. (Szörnyű áradozás – elful benne minden satyrai él.) 3) A csikós (életkép). 4) Fenn a hegytetőkön. Csendes lakomban. Fehérvár. 5) A nyirbátori vadpoéta névtelen versei. 6) Takson. A Tököli testvérpár. 7) Lakodalomban. Vágy. 8) Szerelem rózsája. 9.) Eredeti versezetek: a) A pap imája. b) A fát vivő öreg. Fédrus után (és mégis eredeti versezet). c) A kis almafa. d) A rózsa. c) A hiv lyánka. 10) A fösvényhez. 11) Szivem. Az álom boldogsága. A dal percze. R… ch Lotti… K.hoz. Ha szerelem. Tovább »

annyira hittem
hogy láttam
az angyalt Tovább »

hatalmas család
rajztáblányi képernyő
birtokbüszkeség Tovább »

Bizonyosan kialudták azóta már a pezsgőmámort az Albrecht-hajó utasai. Azok a képviselők tudniillik, akiknek bált rendezett a Dunán Kacskovics Béla. A józan életű Duna is elfelejtette már a szörnyű látványt. Az Albrecht-hajót is talán megtisztogatták azóta. Hajh, a legszebb lumpolás se tarthat mindörökké. De ha el is múlt a Kacskovics-bál, a részeg hajó megmaradt. A részeg hajó a ködben ott bolyong most is a magyar vizeken. Babonásan, mint a bolygó hollandusé, mint annyi sok árnyhajóé, melyet csak hajósok és halászok látnak. Tovább »

Van akinek versenyautó képeben
tűnik fel az isten,
elhiszi magáról, hogy Atlasz,
ki bírja a mindenséget, Tovább »

Mindig zűr

Mindig zűr mindig zivatar
bezúzott ajtó kirakat
jönnek a fegyveres erők
semmi új nincs a nap alatt Tovább »

Ha csak ez az egyetlenegy verse volna, akkor is… ha csak ez az egy… ültem a polyáni/kézdiszentkereszti udvaron, nyár volt, július, Egyed Péter haldokolt, épp azelőtt beszéltem vele telefonon, de maradjon köztünk, kérte tőlem, szomorú voltam, ne legyen publikus, kérte, hasi karcióma, rák, mondta, de ne mondd senkinek, nem mondom, mondtam, aztán a polyáni udvarról, házról, a természetről kezdtünk beszélni, Tovább »

Vasárnap, amikor eltűnnek
a helyesírási szabályok
és sípcsontodon játszik
az izgalom, Tovább »

Albert-Lőrincz Márton születésnapjára

Hatvanhét éves lettél te,
és a versről nem tettél le,
pedig
egyre nagyobb az adója,
olykor leküld a padlóra,
bizony: Tovább »

rozsdásodik az aranykor
dicsfény patakzik hajadról

bíborlik a felhők rongya
mintha krisztus vére folyna Tovább »

Történt 1918-ban, hogy a Karinthy Frigyes akkor még életben lévő első felesége, Judik Etel – akinek apokrif, a mindennapi eseményeket kommentáló rafináltan „csacska” szövegeiből az író egy kevésbé ismert, szellemes sorozata, A feleségem beszéli állt össze az első világháború utolsó éveiben (eredetileg a Pesti Napló lapszámaiban jelent meg, nagyjából heti rendszerességgel) – életéről nyilatkozott (hamarosan kiderült: utoljára) a Színházi Élet 1918. 43. számában, s Gábor fiuk (felnővén, költő lett belőle, majd Benedek István elmegyógyintézetébe került, s ott is halt meg) korán megnyilatkozó tehetségéről beszélve az alábbi történetet említette fel: Tovább »

van a hajnalban
egy olyan tiszta
pillanat hogy Tovább »

A vers előhívása

hunyt szemem alján oszlik a versem, megragadom hát;
múzsa, kisisten, verset üzen most, jegyzem a sort.
Színei vannak képzeletemnek, nem tiritarkák,
mord khaki, bordó, szürke, seszínű árnyalatok. Tovább »

Hunyady János egyháza Tövisen

A szép kis Erdély legregényesebb része a Székelyföld s Hátszeg vidéke; de a természeti szépség vadregényességében alig mulja felül egy is Gyulafehérvár s Enyed környékét. A szép Maros virágzó s termékeny völgye boldog népével, távolabb az itt-ott hires bort termő s érczeket tartalmazó regényes hegylánczolatok, melyekre büszkén tekint a regés várrommal koronázott Kecskekő, honnan Erdély jó részére nagyszerü kilátás nyilik. Tovább »

Nyílik keleten, sötétszürke felhős ég résnyi világossággal, szitálja hideg permetét a lámpafényre –
Visszahúzódok énházamba, melegségre vágyón, túl korán van még, vékony az akarat, mely indítson derülésre. Jó álmom még éjszaka levált rólam nyomtalan, – hűvös borzongás – talán bőrt is váltottam. Tovább »

A múltba mennék,
hátha rájövök, hol volt
a jövő akkor

Extázis / Murvai György fotója

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről

A valamikor Nagykárolyban élő (azóta az anyaországba áttelepült) Murvai György fotóművész e közönségességében is zseniálisan pontos felvétele évtizedek óta kísért.
A nagyváradi Premfotón fedeztem föl magamnak, s az extázist illusztráló jellegzetes, megismételhetetlen mozdulat egész fiatalkorom hangulatát örökítette meg. Az erdélyi rock-nemzedék emblematikus képe ez, annak ellenére, hogy számos felvétel készült a zenei élet megannyi hasonló megnyilvánulásáról. Tovább »