Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Ardai Ildikó: Művészalbum

(Magyar Képek Kiadó Veszprém-Budapest 2013. Grafikai terv: Bárd Johanna. Fotók: Rosta József, Milós József, Szomjas György)

A káoszelmélet szerint, ha egy pillangó meglibbenti szárnyát a brazíliai őserdőkben, akkor New Yorkban összedőlhet akár egy felhőkarcoló is. Ez a meghökkentő következtetés voltaképpen arra utal, hogy az összefüggések sokkal bonyolultabbak, minthogy ok és okozati kapcsolatokkal mindig és mindenkor leírhatók legyenek. Tovább »

Volt egy ócska kabátom, odaadtam apámnak, aki barkácsolás közben használta. Amikor megunta, odaadta az apjának, aki kertészkedéshez; mikor ő is megunta, odaadta az apjának – és így tovább, míg végül a kabátomnak nyoma veszett, valahol a mohácsi csatában.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Az 1946/47-es tanévben elsőéves egyetemista lettem. A tanév csak ’47 januárjában kezdődött és annak rendje-módja szerint fel is utaztam Kolozsvárra, ahol ösztöndíjasként felvétettem a „Szentjóskába”, a katolikus főiskolai diákotthonba (hivatalos nevén: Báthory-Apor „Szent József Szeminárium”). Tovább »

Olvasd mintha
száraz ajakkal
szívnál
gyógyító fű-cseppet – Tovább »

van ember kinek megalszik szájában a tej
papa-lapte – mondja rá a román
lehet nem férfi, de nekem ez jut eszembe
erről a kifejezésről valamiért

Tovább »

Ezúttal mindjárt három könyve(cské)t markolok föl, merthogy ugyanabban a pászmában vágnak rendet, s nagyjából ugyanabban az időszakban: 1988 tájékán. A közép-kelet-európai rendszerváltások előtt. Az akkori társadalmilag lazító, finom-vegyes hangulatban.
Amikor az erdélyi magyarok (de nem csak) menekülni kezdtek Romániából, méghozzá tömegesen, s a kezdeti arányokhoz képest aggasztóan növekvő számban. Olyannyira, hogy ezt a témát már a vérbeli újságírók, publicisták se hagyhatták ki. Tovább »

Hétvégi vágyakozás

Az iskolaudvar óriási volt,
az egész életem itt zajlott,
itt döngöltek a földbe,
mert az ellenfél lábára varázsoltam a labdát,
és itt lőttem egy szépet tizenkettedikes koromban, Tovább »

nem kívánok senkinek regényes napokat
mert birtokában vagyok a végkifejletnek
hogy’ átforrósított persze az a nap
a mondat kezdete Tovább »

A patak partja merő nefelejcs,
kék szőnyege kiterítve a földre.
Ékesen kék a víz. Könnyet ne ejts,
nem halál, csak a megnyugvás csöndje Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Kapusy Antal: Az öregedés tudománya

(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974, Korunk sorozat)

1974-ben még nem töltöttem be a harmincat. Következésképpen semmi okom nem volt arra, hogy az öregedéssel foglalkozzam. Emlékszem, amikor kinyitottam a könyvet, csupán szerkesztői érdeklődésből tettem. Hogy az akkor már a Hargita napilapban heti rendszerességgel futó, és közel húsz éven át kitartó Tudományos Horizont című oldalnyi összeállításomban írjak recenziót a frissen megjelent Korunk-könyvről. Tovább »

Honlap indult a napokban az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) égisze alatt. A jól áttekinthető, a különböző EU-s országok vonatkozó joggyakorlatát felölelő online felület bővítése, „aktivizálása” ezután kezdődik igazán. Ami az erdélyi/romániai magyar kisebbséget illeti, egyelőre a székelyföldi felirat- és zászlóháborúk jelenségére mutat rá a honlap, miközben követendő uniós példákról sem feledkezik meg. Tovább »

Fodor Sándor: Vonulás

Soha szívbemarkolón igazabb verset nem olvastam, mint Székely János átélt, megszenvedett remekművét, A veszteseket.
A háború utolsó hónapjaiban – ütközettel-anélkül – egyre csak megverten vonultunk visszafele esőben-sárban-hidegben, a végén már tetvesen is, de mindig éhesen és letörten. És – mérhetetlenül elcsigázottan. Tovább »

Vannak különleges képességekkel fölruházott emberek a városban, akik időnként teljességgel kivirágoznak. Főleg olyankor, amikor valamit meg kell számolni.
Ezek a különleges képességekkel fölruházott emberek ezekben a napokban éppen virágoznak. Mert olyan időket élünk néhány napig, amikor mindent meg kell számolni. Széles papírokkal járják az utakat ezek a virágos emberek. Úgy mennek a széles utakon, széles papírokkal és széles mosollyal. A keskeny utakon is végig bandukolnak botladozva, valamivel keskenyebb mosollyal, hunyorogva. Nézik a házszámokat. Tovább »

* A szerző új, Költőpénz c. verskötetét (Parnasszus kiadó) a napokban mutatták be az idei budapesti könyvvásáron

Mi kabócák nem tehetünk róla,
zárlatosak vagyunk, hangosak,
és a hazugságaink között kimondott igazságainkra
mentségünk, hogy legalább látszólag érted tesszük. Tovább »

A családja már degenerációk óta arisztokrata.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

a rovásírás szálkái szúrnak
mégis enyémek a rám szabott rúnák
nem velük írták a bibliát
de velük vésték a szeretetet Tovább »

Történelmi sérelmeik ellenére Románia és Magyarország immár szövetséges államok, a két nemzet, amelynek közös a múltja, ma minden területen az együttműködést keresi – mondta a magyar honvédelmi miniszter a bukaresti Calvineum református temetőben létesített Magyar Hősi Parcella és az ott felállított emlékmű avatásán. Tovább »

Egy román regény olvasása után jutottak eszembe ismét a mérgező szülők.
Cristina Vremeș Trilogia sexului rătăcitor (A tévelygő nem trilógiája) című könyvében az anyák nemzedékről nemzedékre adják át ugyanazt a kíméletlenséget: boldogság nincs, a nőnek mindent el kell viselnie, a szerelem nem ér annyit, mint a biztonság, ha a férjed ver, akkor is jó neked, mert én tudom, mi a jó neked. Tovább »

Különös módon a koma, ez a kevésbé művelt, Vadmalacot mentorának tekintő kérdező lény figyelmeztette a gondolkozásban társát, hogy a számításával baj van.
– Nem vagyunk egyformák – mondta. – Legalábbis ebben az esetben nem vagyunk egyenlőek. Tovább »

Hogyha az utcán több jövő-menőt megkérdeznének, mi jut Svájcról az eszébe, akkor alighanem ilyen és ehhez hasonló válaszokat hallanánk: Alpok, óra, sajt, a jólét és a demokrácia hazája, a nyelvek egyenjogúsága, a kantonok és így tovább. És persze, többször is, Tell Vilmos, aki lelőtte fia fejéről az almát és így vált szabadságharcos legendává. Tovább »