A barátnőmhöz mentem a belvárosba, akit a sikertelen egyetemi felvételim búját feledtető nyáron ismertem meg Budapesten a Nefelejcs és a szomszédos utcák bérházainak fiataljaiból verbuválódott bandában. Tovább »

Forrás: szerző FB-oldala

Tovább »

A JÓSÁGOS LEGÉNY

Ment a derék parasztlegény fütyörészve az országúton. Hát egyszerre csak szembejön vele egy ősz öreg, töpörödött vénember, keservesen nyögdécselve, jókora kapával a vállán!
— Aggyisten, hová, öregapám?
— Fogaggyisten, édes fiam, meszesgödröt kell ásni a munkásoknak.
A legény megállt.
— Nehéz munka az magának, bácsi, fagyos a föld nagyon. Adja ide azt a kapát, megásom maga helyett.
Fogta a kapát, oszt’ megásta a gödröt csupa jóságból. Az utolsó kapavágásnál megcsúszott. és beleesett. Kezét-lábát törte, meg is tanulta egy életre, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Karinthy Frigyes

Színházi Élet, 1938/07

ÚJGAZDAGÉK A KÉPTÁRBAN

Újgazdagék a képtárban sétálgatnak. Újgazdagné egyszerre megáll Rafael »Zsuzsanna és a vének« című képe előtt:
— Nézd, ezt a szemérmetlen perszónát! Nem szégyenli magát meztelenül ideállni.
— De kérlek — mondja a férj —, ez a leghíresebb és legdrágább festőtől, Rafaeltől való.
— Én nem a festőről beszélek, hanem a nőről. Legalább egy fésülőköpenyt vehetett volna!
— Biztosan nem volt pénze ruhára!
— Látod? — mondja diadalmasan Újgazdagné. — Ruhára nincsen pénze, de a legdrágább festővel festeti le magát!

Színházi Élet, 1938/07

A PÉK ÉS A VÁSOTT GYEREK

Meleg volt nagyon, a kemence előtt dolgozó félmeztelen péksegéd kinyitotta a sütöde pinceablakát, aztán visszament a kemencéhez.
Egy vásott suszterinas megállt az ablaknál, és csúfolni kezdte a péket. Az rá se hederített, mire a gyerek vérszemet kapva, felszedett néhány kavicsot, és dobálni kezdte a segédet. Az egyik kavics fültövön találta, mire a pék olyan méregbe jött, hogy elvesztve a fejét, a lapátról éppen kezébe forduló hatalmas rozscipót felkapta, s úgy hozzávágta a gyerekhez, hogy az menten szörnyethalt. A törvényszék előtt a pék ügyvédje egyebek közt azzal mentegette védencét, hogy a kegyes mondás is úgy tanítja: aki téged kővel dob, dobd vissza kenyérrel.

Karinthy Frigyes
Színházi Élet, 1938/07

ZILAHY SZERÉNY HAJLÉKA

Budapesten is kezdenek divatba jönni a kis üdvözlőkártyák.
Zilahy Lajos is szétküldött egy sereg »B. U. E. K.«-lapot. Írt többek között egyik olasz barátjának. A lapon meghívta az olaszt Budapestre, megírta neki, hogy feltétlenül lakjék majd nála, az ő szerény hajlékában, ha eljön. Az olasz most válaszolt. Köszöni Zilahy meghívását, ő is szívesen látja Rómában az írót, bár neki, sajnos, csak ilyen egyszerű kis villácskája van, amilyen a képen látható, nem pedig olyan pazar palotája, mint Zilahynak.
Magyarázat: Zilahy a parlament képét küldte az olasznak, aki azt gondolta, hogy a parlament Zilahy »szerény hajléka«.

Színházi Élet, 1938/07

Kapatosan hányszor, de hányszor
léptük át a határt és szöktünk nyugatra,
kapatosan megteltek röplapokkal
a nadrágzsebek sőt, a Hajnal negyedben
ukk-mukk-fukk összeütöttünk egy jó ötvenhatot
és elzavartuk a zsarnokot. Tovább »

Életképek (Részletek egy mozgalmas életből 1933-tól) című könyvében Perge Feri barátom a sokat tapasztalt hegymászó alaposságával emlékezik az életében vele történtekről. Nem csoda, hiszen jó időn át a magyar hegymászás meghatározó alakja volt, aki a hatvanas évektől kezdve a Királykő, a Mont Blanc, a Matterhorn, majd a Kilimandzsáró megmászása után 1980-ban a Pamír hegység 7105 m magas Korzsenyevszkaja-csúcsára is feljutott, és elérte a legnagyobb eredményt, amit a magyar hegymászás akkori viszonyai lehetővé tettek.  (Szándékunkban áll a közeljövőben néhány emlékezetes túrabeszámolója révén ismertetni hegymászó élményeit is. – Káfé Főnix)
Budapest világháborús ostromát 12 éves kissrácként, az 1956-os forradalmat jóérzésű sorkatonaként élte át. Az utóbbiról szól önéletírásának alábbi részlete, amit özvegyének beleegyezésével több részletben közlünk. (Hegedűs Zsolt, Stockholm)
Tovább »

Nárciszok / “Daffodils”

A várostól messze jártam,
mint a felhő völgy s hegy felett,
mikor hirtelen megláttam
az arany nárciszsereget
a tóparton, a fák között
táncoltak vígan szerfölött. Tovább »

2001 tavaszán (az olvasás éve), az indulásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő kolozsvári Korunk folyóirat körkérdést intézett több mint száz költőhöz, irodalomtörténészhez, irodalomkritikushoz, hogy nevezzék meg a XX. század tíz legszebb magyar versét. Tovább »

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)

G. M. : Jóval későbbi történet: haladok el a kocsival Bartha Antal, volt néptanácselnök portája előtt, látom, hogy kinn van, megállok a kocsival, kiszállok, lekezelek vele, és üdvözlöm, mint rég nem látott falumbelit. Amint visszafelé lépegetek hallom, hogy az idős falusi ember hangosan zokog. Olyan esemény ez, amire nem lehet, mit mondani.
A gyermekvallatást elkövető személyek közül azonban nem mindenki bizonyult ennyire megbánónak. Amikor katonaszolgált legényként Darvas András (Burszán), volt adóvégrehajtóval összehozott a sors, és megkérdeztem tőle, elégedett-e a nevelése eredményével, azt válaszolta:
– Fiam, arra a nevelésre szükséged volt, nem így gondolod? Ezzel a magam részéről lezártnak tekintettem az ügyet. Kutyából nem lesz szalonna! Tovább »

A Maros Megyei Múzeum és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal két világháború közötti erdélyi festészetről szóló kiállítását Oniga Erika művészettörténész mutatja be az Erdélyi Magyar Televízióban. Kisfilm az Erdélyi Művészet c. folyóirat honlapján.

https://www.youtube.com/watch?v=Fl6Js8rXUmQ

Első ének

Túró Rudi egy nap arra ébredt,
jobb, ha eszel, mint, ha esznek téged,
fellázadt tehát a fridzsiderben,
hinni mert és kezdett a sikerben. Tovább »

Nem is tudom, hogy szabad-e ilyen pandémiás időszakban Stephen Kinget olvasni, vagy olyan játékfilmeket nézni, amelyek a regényeiből készültek. Mert King olyan, hogy megelőlegezi a bajokat, a katasztrófákat. Művei gyakran a nem túl távoli jövőben zajlanak. A fantasy nagymestere azonban – most a horrorisztikus beütésekkel ne foglalkozzunk – komoly szépírói erényekkel is rendelkezik. Van irodalmi értéke a munkáinak, s miközben szórakoztat, gondolkodásra is késztet. Tovább »

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)


B. Gy. : VIII. osztály végeztével kikerülhetetlen feladat elé kerültél magad is: következett a pályaválasztás. A pályairányítás – végső soron – az iskola egyik alapvető feladata (lenne), de – nagyon sokismeretlenes egyenlet lévén – az „ahogy esik, úgy suppan” elv alapján „kerül megoldásra”. Az iskola nem veszi (mert nem veheti!) számításba még a legfőbb összetevőket sem. Pl. : társadalmi elvárások! Nyilván, nem a tanuló iskolavégzésével aktuális, hanem valamiféle jövőbeli társadalmi igények, elvárások jöhetnek számításba. Van-e hozzá „időgépe” az oskolának? Az egyes tanulók ismereteire, jártasságaira, képességeire, egyéniségére, tehetségére, stb. alapozni! Rendelkezik-e az iskola, osztályfőnök mindezek felderítésére szolgáló precíz, objektív mérőműszerekkel? Nem feledkezve meg a gyermekén kívül a szülők óhajairól, anyagi helyzetéről, helyi hagyományokról (genus locii). Stb., stb.

Tovább »

A téglalap-ágyban fekve
mint zabáló szájban,
minden összekeveredik:
szomszédod hörgése
a kinti sürgés zajával,
tányérok fémes kocogása,
a takarítóasszony neszeivel,
s a tegnapi ebéd a mai páráival –
nappalaid tejüveg-semmittevéssel
telnek, szikeélű hiányként
levitál az ablakon túli világ,
mert ez a norma,
itt ez a normál,
mit nyelned kell,
mint sárga labdacsokat –
csak a JELEN jóvátehetetlen,
összpontos és komor,
mert a tumor, az TUMOR

OLCSÓSÁG

Az idénnyel, úgy látszik, betört a konjunktúra. A kirakatok tele vannak a legremekebb holmival — selymek, bársonyok, ékszerek, ínycsiklandó csemegék, csupa boldogság, öröm, mámor, testnek és léleknek paradicsoma. És milyen olcsó minden! Csak pénzt kérnek érte, semmi mást!

Karinthy Frigyes

Színházi Élet, 1938/04

új kicsi város
puffasztott falu
mintha a kerítés is
extrudált rizsből lenne
a lakók meghittek
kikristályosul
valami twin peaks

Szigetszentmiklós, 2021. X. 14–15 Tovább »

Az orosz cár kitüntette katonáit és tisztjeit, akik részt vettek az 1848-49-es magyarországi forradalom és szabadságharc leverésében. Mint emlékezetes, az orosz haderő beavatkozását a bécsi udvar kérte… Tovább »

jellegtelen járdátlan tájék
bokaficamító út
a sík vidék kanyarulatai
megbolygatják a nyúltagy iránytűjét
egy útjavító munkás telefonján térkép Tovább »

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)

Telt-múlt az idő, úgy nyárközepe tájt átköltöztünk a szállással Szekerútba, a Bikakertek mellé. Ez a faluhoz közelebb eső legelőrész volt, könnyebben megközelíthető, mind a terep, mind pedig a távolság szempontjából. Már érett a vadegres, áfonya, mindkét gyümölcsből volt itt bőven! A patak tele balinttal, kövi márnával, az „étrendbe” gyakran került halétel is. Bizonyos idő elteltével, miután „lerágattuk” erről a legelőrészről is a füvet, innen is továbbálltunk. A következő szálláshely Vészespatakán, Csűrös Lajos (Hurkás) „csűrében” volt, A költözéskor újra Vitos Emri bá (Emeli) volt a soros segítőtárs, és megígérte, hogy – mint másnap – az élelem-csomagot a lánya fogja kihozni szekéren, minthogy nekem csak egy napra való élelmem volt a tarisznyában: Tovább »

Az egyik őrült, a másik
férfiakat szeret férfiként, a
harmadik gyilkos – és egytől egyig
zseniálisak. Tovább »

VIHAROS GYÓGYULÁS

— Hallom, hogy a kedves felesége kétévi némaság után hirtelen visszanyerte a beszélőképességét?
— Igen.
— No és most hogy érzi magát?
— Köszönöm, egy évet már behozott.

Színházi Élet, 1938/05 Tovább »