Kiss Székely Zoltán: Mint Vasszékely szobor

a hírre, miszerint az Európai Bizottság cserben hagyta az őshonos kisebbségeket

Tavasz jön, a tél most tályog-
sebekkel tűzdelt ravatal.
A régóta várt kikelet
rügyeiben hit ketyegett.
De e böjti szél kitakar
sanda akaratot, mint a hályog. Tovább »

Nászta Katalin: Szövegnapló – zsinórban (3)

Idővel halottainkból hősök lesznek. S még mondja valaki, hogy a halottak nem fejlődnek! Vannak emberek, akik hős halottnak születnek.
Ő áldozat volt, annyira nem hősieskedett. Csak kimondta olykor, amikor már belé nem fért, amit gondolt. Sokszor leitta magát bánatában. Nem hepciáskodott, nem volt elviselhetetlen, csak sokunk helyett szenvedett erősebben, szenvedélyesebben. Tovább »

Ismeretlen Karinthy-karcolatok a napvilágon (6)

Hölgyeim és Uraim,

olcsóbb lett, olcsóbb lett, mégiscsak olcsóbb lett, úgy-e mondtam, hogy nem kell türelmetlenkedni, nem kell lázongani, forradalmat csinálni, be kell várni a gazdasági élet természetes fejlődésében az egyensúlyt, ki kell jönnie az igazságnak, a kereslet és kínálat törvényei nem ismernek politikát – olcsóbb lett, olcsóbb lett, csak azért is olcsóbb lett, hiába áskálódtak a gonosz spekulánsok, áru-rejtegetők, árfelhajtók, szívtelen nyomorgatói a szegény fogyasztónak – olcsóbb lett, olcsóbb lett Tovább »

Cseke Péter: Nyáremlék

Faluvégi Anna: egy csillag pislog árván

vörös csipke lóg
az ég alján
a nap sem látszik már
s a hegyek csúcsán
vörös sugár Tovább »

B. Tomos Hajnal: Pillangólesen

A boldogság törékeny,
egynyári pillangó,
melyet kiskorod óta kergetsz
át a réteken, nádason,
vizenyős pázsiton, Tovább »

Fülöp Kálmán: Homokszemnyi sziklakő

Ne borzoljuk homlokunkat
minden neszre – van időnk
átírni az ismeretlent –
s befedni a háztetőt. Tovább »

Para Olga: fényfiam

szivárvánnyá lett
én mindörökké látom
halott fényfiam

(Sepsiszentgyörgy, 2020. december 28.)

André Zsuzsa: Vasúti hídon

Forrás: szerző FB-oldala

Székely Ferenc: Január

Hull a hó és csend van.
Házormain jár a szél.
Csupasz fákon ezüstháló,
Lábunk alatt ropog a tél. Tovább »

Nászta Katalin: Szövegnapló – zsinórban (2)

„A tudásnak teszek panaszt” (JA)
Kilőtt a mondat. Sebez. Vádol. Kutat.
„Rám tekint pártfogón e század” (JA)
Mikor lehetett, melyik olyan? És mit érsz vele, ha a kilőtt mondat kétszáz év múlva sebez. A kérdőjel is gyanússá tesz. A por a biztos, ami ellep s temet. A kötőjelek, a toldalékszavak. Amit a keserűség mondat. Hogy és és – már és még, de. Talán. Az esetleg ügyefogyott, ciki. Tovább »

Nagy P. Zoltán: Kalapos nő

Bölöni Domokos böngészője

A KALAP

Szövegét írta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Zenéjét szerzette: ÖTVÖS ADORJÁN

A Fasor Kabaréban énekli Szőllősi Rózsi

Egy kalapról szól ez az ének
S e pár együgyű fura rim
Figyeljenek reá szelíden
Ó hölgyeim és uraim.
Gazdája csákót tett fejére
De ő a fogason maradt
Az előszoba fogasán volt
Ez a kalap.
Egy szürke, fess civilkalap. Tovább »

Tóth Mónika: Önarckép

Én vagyok a hajnal és az alkonyat
a lehetetlen hazugság és a tagadhatatlan igazság.
Én vagyok az egyetlen.

Cseke Péter: Esti fénycsík

Dunapart

MEK-olvasmányok: Jerome K. Jerome – Egy naplopó tűnődései

Már jó pár éve elérhető magyar nyelven az angol irodalom eme sajátos humorú, olvasmányos alkotása (magyarítását még a huszadik század elején biztosította nagy nevettetőnk, Karinthy Frigyes és angolul kitűnően tudó, nyelvzseninek tartott nénje, Karinthy Emma, aki nem egyszer segítette ki öccsét felvállalt fordtói munkájában, s minél jobban elmélyed benne az olvasó, annál inkább meggyőződik róla, hogy kézen-közön rokonlelkek találkoztak a könyv lapjain, amely a derűs mosoly mellett a harsány nevetésig biztosítja mindennapi humor-szükségletünket). Tovább »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (111.)

Becze Zoltán: Erdélyi székelyek és magyarok a nyári olimpiai játékokon

(Csíkszereda, 2019. Megjelent a Bethlen Gábor Alap és több helyi cég támogatásával.)

Amikor Becze Zoltánnal összefutok, mindig elmondja: a múlt század kilencvenes éveinek a végén készítettek egy nagyobb felmérést, hogy a csíkszeredaiak elsősorban honnan szerzik a friss információkat és az derült ki belőle, hogy több mint 80 százalékban a Csíki TV-ből. Tovább »

Máriás József: Kitépett noteszlapok / Inasévek

A lap belső felépítése szigorú hierarchiát követett. Rendszabályzat, heti tervek, kérlelhetetlen számonkérés. A gépezetnek működnie kellett. A hibákért, lemaradásokért szigorú dorgálás járt: tette a rovatvezető, a főszerkesztő–helyettes, a főszerkesztő, a KISZ- és pártszervezet. Az elemzések fő témája a pártosság, a cikkek ideológiai tartalma, az irányelvek betartása volt. A mívesség, a szép nyelvezet másodrangú szerepet játszott. A felettes szervek sem a jelzőket, a hasonlatokat kérték számon. A stílusra külön személy ügyelt: Károlyi Ibolya piros ceruzája ébresztett a valóságra: a rossz mondatszerkezetre, az oda nem illő szavakra. Az ifjú tollforgató lázongott. Ma tisztelettel gondolok rá, hisz rendre tanított. A szavak háztartásában sem lehet az ízeket össze-vissza keverni! Tovább »

Nagy Anna: Játék

Lehunyod árnyas szemed
Mandulaszemem lehunyom
Megkezdődhet már a játék
Kihagyhatatlan, jól tudom
Te balra indulsz, jobbra én
Ködbevesző idősíkon Tovább »

Nászta Katalin: Szövegnapló – zsinórban (1)

A legtisztább szó, amit ki nem ejtesz.
Nem tapad hozzá kívülről semmi kosz.
A belső piszkot Isten Szelleme fejti le róla – benned.

Tovább »

Hegedűs Zsolt: Karácsony a skanzenben

Még több fotó a szerző blogján: http://azhfoto.blogspot.com/

Keresztúri Kiss Hajnal: Morzsák

Tekintetem morzsák után kutat,
mint egy fáradhatatlan
városi galamb, ahogy a nedves kapualjban,
talált valamit s hirtelen megtorpan. Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

HOGYAN KÖSZÖN BRÓDY SÁNDOR?

Sándor bácsinak nagyon sokan köszönnek, őt mindenki ismeri Pesten, ő az, akit nem lehet összetéveszteni senkivel, nem hasonlít rá — bókként legyen mondva — egy ember se Magyarországon. (Az egyik fia csak, de annak se olyan fiatalos a képe, mint az övé.) Tovább »

B. Tomos Hajnal: Töklámpás

Majd harangozok érted
vecsernyére,
napvérzésre,
mikor elindul benned a túlvilág. Tovább »

Fülöp Lóránt: SzaladgáLÓ

Forrás: a szerző FB-oldala