Farkas József György: Neumann János – Göttingen, Princeton

Neumann János (1903–1957) Budapesten született. Édesapja, Miksa, aki a Magyar Jelzálog- és Hitelbank igazgatója volt, 1913-ban nemesi címet kapott, és felvette a margittai előnevet. A fia így lett hivatalosan margittai Neumann János, későbbi külföldi tartózkodása idején a John von Neumann nevet használta. Tovább »

Falfirka

“A kutyák embernek képzelik magukat. A macskák Istennek.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Zuávok leleményessége

(Régi lapok érdekes írásaiból)

A franczia katonaság táborát a zuávok (afrikai öltözetű franczia katonák) elmés ötletei és furfangossága szokta leginkább felvidítani. Ilyen zuáv elmésséget hirdettek minap az újságok, a melly röviden ebből áll. Egyszer a franczia előőrsök (fórposztok) szokatlan mozgalmat vesznek észre a szebasztopoli muszka helyőrségben, mintha erősítést kaptak volna. Nem tudták a francziák mire vélni a dolgot, s hogy bizonyosat tudjanak, elhatározták, hogy bármi áron el kell fogni egy muszka előőrsöt, a kit azután kikérdezzenek. Tovább »

Fortepan.hu: Képekben a huszadik század (218)

Atomium – a brüsszeli Világkiállításon (1958)

Hadnagy József: Ikarosz

(Álomélet avagy életálom)

Álom ez az élet, ha visszanézem,
álom, melyből folyton fölébredek,
mindig visszaalszom, vagy fölidézem,
mint foszló képgomolyt a reggelek. Tovább »

Zsidó Ferenc: Lőrincz György új regényéről

Ötévnyi hall­gatás után nagy­regénnyel je­lent­ke­zett Lőrincz György, a szocio­gra­fi­kus érzéke­nységéről is­mert, műve­i­ben az erdélyi ma­gyar társada­lom aktuális problémáival fog­lal­kozó, Székely­ud­var­he­lyen élő író. Ma­gyar sors­regénye* a Tri­a­non gyer­me­ke­i­nek örök hányódását, identitásuk szétszóratását mu­tat­ja be; a han­gu­lat mégsem re­zignált, mert e szétszóratás egyféle ol­va­sat sze­rint meg­sok­szo­rozódást is je­lent­het. Tovább »

Cselényi Béla: csalóka merengés

kockás pokróc alatt
aludnék gyermekként
frissen gyalult tolltartók
enyhe gyantaszaga Tovább »

Horváth Sándor: Tél

Kiss Székely Zoltán: Egy napon megnyugszik majd…

Az értelmes elmúlás tagadja a vágyat.
Azon a kora estén,
a Somostető lábánál, a Trébely alatt, ismerős
fák lombja közt kerestem távoli időkből
szerelmem asszonyát. Tovább »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (5)

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Mihai Flamaropol: 50 de ani de hochei în România

(Editura Sport-Turism, 1976. Redactor: Eugenia Vişinoiu. Tehnoredactor: Ion Petre. Preţul: lei 14 )

Kétezer után néhány évig besegítettem a PRO TV-nek. Több reklámot ugyanis térségenként terjesztettek, ezeket kellett bejátszani. Feri dragă – csicseregték a bukaresti marketingesek, akik a lányaim lehettek volna, de hát ők ezt nem tudták. És mindig megkérdezték: Szekedi cu kappa şi cu igrec la urmă? Şi Ferenc cu kö-zö? Tovább »

Szakonyi Károly: A matróz

Ő volt az a matróz, aki észrevette az árbockosárból – amire már epedve, türelmetlenül vártak –, s kiáltotta: – Föld! Föld!…
– Hogy ujjongtak akkor a többiek odalenn a fedélzeten! Még a kapitány is! Térdre vetették magukat, s imádkoztak; tikkadtan, püffedt nyelvvel, rekedten suttogták a hálát. Ő meg örömkönnyeivel küszködve és dagadó kebellel mindegyre csak kiáltozta: – Föld! Föld!… Tovább »

“Magas állásban”

Nászta Katalin: Csak

nemcsak a hatalmat
az embert is
azt az uralkodói gesztust
amivel bír afölött, amit tud
nem csak eszmét keresünk
amihez csatlakozzunk Tovább »

Láng Eszter: Valló levél Konrád Györgyhöz

Legyünk barátok, mondanám Konrád Györgynek,
nyújtanám kezem kézfogásra,
hiszen olyan jól ismerem, mióta
a Látogató hozzám is eljött,
no nem magától, nem is véletlenül, Tovább »

Zsidó Ferenc: Nemzetféltő étvágy

Laskát mindig elszomorították a népe fogyására vonatkozó adatok. Hogy Magyarország lakossága 1990 óta folyamatosan csökken – annak ellenére, hogy az elcsatolt területekről szép számban vándoroltak be „hazavágyó” nemzettársak. Hogy Erdélyben tíz év alatt háromszázezerrel lett kevesebb a magyarok száma, s hogy a Vajdaságban is, jaj! Hát mi lesz ezzel a parányi néppel? Valóban alkonya közeledik? Tovább »

Oláh László Tibor: Friss portéka

Még több fotó a szerző blogján: http://laszlo-tibor.blogspot.com/

Falfirka

„Ha Isten tökéletesnek szánta volna a mai napot, nem teremtette volna meg a holnapit.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Nászta Katalin: Édes-savanyú, vagy keserédes, mindenképp összetett, kínai beütéssel, amilyen a szemem vágása

hagymázas szavak, nem is értem őket,
bennem a hiba, de én olvasok
hozzájuk képest, Ady, Nagy László,
s még kitudja hányan – egyszerű vagyok Tovább »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (4)

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Imreh Sz. István: A kromoszóma

(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986, Szerkesztő: Molnár Gusztáv. Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos. Ára: lei 26)

Amikor engem szélnek eresztett az élet és besodort egyenesen a csíkszeredai középiskolába, bizony, még a tanárok sem nagyon beszéltek kromoszómákról. Mendel-Morgant, meg a muslicákat ugyan elő-előhúzták még, mint a reakciós kapitalizmus áltudományos termékeit, de az ok és okozati összefüggéseket kimondottan társadalmi szempontok alapján magyarázták: a szovjet tudomány, valamint Micsurin és Liszenko nagy dicsőségére, mindig kizárólag a külső beavatkozások vezethettek a nagy, belső változásokhoz. Tovább »

Florin Andreescu: Karaván

Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/

Kiss Székely Zoltán: A megfáradás dala

Magán(y)beszéd hozzáfűzött gondolatfoszlányokkal

Az éjszaka ellopta
a szememből az otthonlét
fényét. Az otthonlét
honvággyá érett. Elvágva
kapcsolatát a hazával.
Így hiszem. Tovább »

Márton Károly: Biztatóféle

Holnap jövök,
Ha vársz ma is,
Így gondoltam
A tegnap is.

Kérődző emberek

(Régi lapok érdekes írásaiból)

A kérődzés, ezen csodálatos és különös életműködés nem csupán a szarvasmarhák vagy hasított körműek kitüntetését képezi: hanem a többi állatok között, sőt, mi az olvasó előtt még kevésbbé ismert lehet, az emberek között is előfordul. Blumenbach négy jeles példát hozott fel a kérődző emberekről, kik között kettőnek, mint ők maguk állították, a kérődzés nagy élvezetet okozott, és azt önkényök szerint teljesíthették; holott a máskettő akaratja ellenére volt a kérődzésre kényszerítve. Ezen, az embernél is előforduló állati életműködésnek közelebbi megismertetését dr. Elliotsontól bírjuk, ki egy 89 éves nőről teszen említést, ki a kérődzést kora fiatalsága óta mindig folytatta, s amellett folyvást jó egészségnek örvendett. Tovább »

Bálint Zsigmond: Fejés után

Gyergyóalfalu, HMKK-fotótábor, 2006

Demeter Mária: Egy töredék

„A festék halk zörejjel lecsorog,
és meztelen tekintetébe
régi tájak emlékének pora hull.”

(M.M. iskolás füzetéből, 1997) Tovább »