Vendég: Hajnal Éva – költő, a Litera-Túra alapító főszerkesztője

“Gyerekkoromban gyakran kávéztam. Ez jó, meg rossz is…”

NEM UGYANAZ

Az egyik nagy napilap évekkel ezelőtt vezércikkben megtámadta a magyar írók doyenjét. Az éles vezércikk után az előkelő szálló ruhatárában szembetalálkozott a főszerkesztő-tulajdonos a kitűnő magyar íróval.
A főszerkesztő a ruhatárban melegen szorongatta az író kezét. Tovább »

a lemondás rezignáltságán túl
a hit az ami teljességgel abszurd
ami túl van már a rezignáción
és mert azon túl volt megkapja Tovább »

1902 augusztus 5-ikén történt, St. Moritzban, svájci Engadinban, délelőtt tizenegy órakor a Hotel Victoria mögött, édes, langyos, hegyvidéki nyári napsütésben. A lugas előtt bádogból való kerti asztalka mellett négy széken elhelyezkedve ült, kinyújtóztatott lábbal, sapkában, fehérlő tenniszruhában egy ritka, mert férfiasan szép s előkelő formájú szőke fiatalember, míg oldalt mellette, ugyancsak kerti széken, a legszebb, a legeslegszebb, fiatal, karcsú, szőke asszony ült, kit az életben látnom adatott. Tovább »

I.

gyümölcsösláda
csúszik a kemény havon
utasa rikolt Tovább »

A rendhagyó verset Dsida Jenő emlékező honlapja, a Magyar Karaván idézte a költőnő Facebook oldalára hivatkozva egy, a Dsida újságíróként kifejtett nyelvművelő tevékenységének jelentőségét hangsúlyozó Szabó T. Attila-idézet kapcsán.

Szolgálni kell. Embert, hazát.
Soha nem urat, rendszert, elvet.
A tényeket menteni át,
búvárolni a mentett nyelvet. Tovább »

A jövő, az élet e roppant ködösítője, ígéretek és remények gátlástalan tékozlója, egészen biztos nem fog számot adni senki csalódásairól. Nem felel azért, ahogyan múlttá válik. Vagy ahogyan múlttá változtatjuk.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Január első napjaiban hunyt el, 64 éves korában Sepsiszentgyörgyön Mánya Zita fogorvosnő, aki valamikor a múlt század hetvenes éveiben egyetemi hallgatóként tűnt fel az erdélyi sajtóban erőteljesen realista ihletésű, a székely falu családi hagyományaiból táplálkozó költeményeivel. Tovább »

Piacra menet, alig pár lépés után, átszaladt előttem egy macska. Na, de nem akármilyen, hanem egy koromfekete, jól megtermett beste. Phű! Phű! –és két lépést hátra ! Hogy nem tudtam én öt percecskével később kilépni a kapun? Akkor nem pont most slisszolna át ez a dög ! Tovább »

Egyet-mást Sziszifuszról. Civilnek mondják az államot, mintha bizony rendőrállam is lehetne, civilnek a kezdeményezést. Következésképpen megéri civilnek lenni.
Egyik év májusának elején erdőrehabilitációt hirdettek, húszezer fenyőcsemetét készültek beültetni. A tavaly elültetett fenyőcskék több mint fele megélt, ami kipusztult, nagyban történt, mert a pásztor ráhajtja a csordát. Igen, mert egy követ fúj az erdőtolvajokkal, ezt már én mondom, mindkettő ugyanazt pusztítja. Tovább »

A majmok ragyogóan
megfeleltek
minden feladatnak. Tovább »

Általában föltehető a kérdés két káromkodás közt, hogy romlik-e a nyelv. Mindegyik kor szeret erre igennel válaszolni, generációkon át húzódik ez a bezzeg-a-mi-időnkben nyafogás. Az örök Apor Péter bennünk. Persze ilyenkor nem a nyelvről beszélünk, hanem a beszélt nyelvről. (A nyelvet nem olyan könnyű megmozdítani.) Kétirányú a mozgás. Tovább »

Harsányi Zsolt: BRÓDY SÁNDOR ÉS A NŐK

Trubadúri rajongója, egyszersmind gyilkos ellensége a nőnek. Maga a léte két dolog együtt: lobogó, romantikus, szomjas vágyódás az egyik, teljes fegyverzetű elvi agresszivitás a másik.
A nők ezt tudják és félnek tőle. Összehúzódnak a tekintete előtt, amely vesébe látó. Hiába hazudnak neki, ő csak rájuk néz, és megijednek. A nőket mindig vonzza az a veszedelem, hogy a férfi leleplezi elragadó hitványságukat, ők megszégyenítettek és kifosztottak szeretnek lenni. Tovább »

Szederágon a
Tövise kedveskedik
Vérbuggyanásig.

A legkönnyebb a hallgatást megosztani mással. Jóval könnyebb, mint beszélgetni, megnyílni, átérezni.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

a holdfény alatt
csendes csókjaink-
heg a szívemben

A Magyar Írószövetség és a Telegdy Polgár István Alapítvány együttműködve a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézettel 2020. január 27-én, hétfőn 10 órától Ady-viták címmel műhelykonferenciát szervez a Hild-villában (Budakeszi út 38 sz.). A részvétel ingyenes, regisztrációhoz kötött. Tovább »

a kényszernőtlenek osztályán
garázsra lát az ablak
zúzmara fagypont piros napgolyó Tovább »

Hajlik már felém az emlék,
árja egész tengerár,
egy szakadék lett a nemrég,
a jelen meg defterdár:
múltmorzsáktól ember lettem,
s vajon miért tettem-vettem,
önmegtrójai faló,
mind csak inába való? Tovább »