‘Elbeszélés’

 

MEK-újdonságok: Péterffy Gergely –A HAJNALRÓL

2021. június 1.

III A hajnal: a szerelem ideje. Mivel Éósz, titánok lánya, az aranytrónusú, rózsásujjú, sáfrányleplű istennő az ágyába fogadta Árészt, a hadistent, a megcsalt feleség, Aphrodité azzal büntette, hogy örök vágyakozást ébresztett benne. Éósz nimfomániás.

Tovább | 1 hozzászólás »

Bogdán Emese: Baróti följegyzések (2)

2021. április 17.

,,Babaka drága”, Ildit, a testvéremet, aki minden cselekedetében különleges volt, már kicsi korától így szólította anyám. Ezt a különlegest úgy értem, hogy furcsa, és enyhén rafinált, csak így hogy különleges, finomabban hangzik. A lényeg az, hogy mindig kieszelt valami csalafintaságot, amiből baj lett, s amiért aztán én húztam a kurtát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bogdán Emese: Baróti följegyzések (1)

2021. április 16.

,,A mi utcánk olyan utca, nem is utca csak zsák utca” Kányádi Sándor A mi utcánk Zsákutca volt a javából a miénk is a házunk sarkától a Tanórok kapujáig, de olyan, ahol napi rendszerességgel mindig kibújt egy szög a zsákból, mert itt az ablaktörésen, s az egymás testi sértésén kívül mindent szabadott nekünk. Mindig megállok […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lengyel József: Norilszk kettő*

2021. február 28.

„Lengyel József élete regénybe kívánkozik, pontosabban: történelmi kalandregénybe, amely a század világtörténetének előterében a kemény erkölcsi helytállás példázatos hőskölteménye lehetne, középpontban egy sovány kis magyar értelmiségivel, akit a világon minden izgat és érdekel, ugyanolyan otthonos a latin nyelvtanban és a görög történetírók világában, mint az avandgardista irodalmi kísérletek világméretű zűrzavarában, ugyanúgy ismeri Széchenyi naplóit, mint […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Cseke Gábor: Pótszünidő

2021. február 21.

Az alábbi történet leginkább nyárra való, amikor az olvadozó aszfalt szabályosan fogva tartja a járókelők cipőjét, vagy legalább is benne marad a számtalan talp és sarok jellegzetes lenyomata. A történet tehát, hogy a kánikula megpróbáltatásairól némileg elterelje a figyelmet, télen játszódik le, egy vidéki városban, amely a havasok lábánál fekszik, s éppen ezért sem előtte, […]

Tovább | 1 hozzászólás »

MEK-újonságok: Zsolt Béla: Tanulságok és reménységek*

2021. február 19.

1931 december 8. Az első hó — ifjúkori újságíró penzum, amelyben először mutathatta meg az ember a világnak, hogy vannak jelzői s van érzéke a szimbolizmus iránt. Ma reggel kinéztem az ötödik emeleti ablakon, a háztető fehér volt és egy pillanatra ráeszméltem, hogy a konvencionális hangulatok, az elcsépelt banálitások a legigazibbak. Első hó — gondoltam […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Őzikéék karácsonya

2021. február 16.

Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című könyvének ihletében Forró Ágnesnek​ Egyre rövidültek a napok és Öreg néne készülődött a karácsonyra. Nagyon szerette az erdőt, a fákat és az Állatokat. Két Fia volt. Őket is természetszeretetre tanította; nagyobbik Fiából Erdész lett, a kisebbikből Állatorvos. Öreg néne mézeskalácsot sütött: kör alakúakat, szív alakúakat, néhány négyzet alakú mézeskalácsból […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fantasztikus történetek a múltból – Molnár Vilmos: A sivatag

2021. január 2.

Minden emberrel megtörténhet legalább egyszer az életben, hogy idegen lakásban ébred meg egy reggel, és nem tudja, hogy hol van. Samuel George Hopestep például idegen lakásban ébredt meg egy reggel, és nem tudta, hogy hol van. Amíg a számára szokatlan formájú és elrendezésű bútordarabokon jártatta a szemét, valami észszerű magyarázaton törte a fejét, de semmi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Nyugodj meg, bogaram! (Turai Kamil méltatásával)

2020. december 31.

Egy esős vasárnapi délelőtt kék dzsekis, maszkos férfi csengetett be dr. Indig Igor kapuján. – Ki az? – sietett a videó-kaputelefonhoz az egyetemi oktató, aki éppen újságot olvasott, és ilyenkor nagyon nem szerette, ha zavarják. – Az édesapád. – Kicsoda? – állt meg benne egy pillanatra a lélegzet. –Volna szíves hangosabban beszélni?

Tovább | 1 hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Családi csoportkép (anno 2012)

2020. december 1.

Október, délután öt óra. Szinte nyári meleg volt, s csupán enyhe szellő fújdogált. Bence ásítva biflázta a másnapi történelem leckéjét. Néha kinézett az udvarra, és hosszan elnézte, hogyan rajcsúrozik Bodri a macskával. – Megtanultad már a leckédet, Bencike? – érdeklődött özvegy Almásiné, aki éppen fia és élettársa zoknijait stoppolta.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szimbiózis

2020. november 29.

Előbb a fehér nősténymacska került a házhoz. Egy márciusi késő délután ott lapult a nedves virágágyások közt, s várta, hogy elcsendesedjék az épület. Aztán szürkületkor elindult, körbeszimatolta a konyha elé kitett szemetes vödröt, hátul a tyúkketrecet meg az üres kutyaólat. Otthonosnak tűnhetett a kicsi, citromsárgára festett ház, mert azt az éjszakát ott töltötte a fészerben, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Se té, se tova – Bölöni Domokos sorozata

2020. november 25.

Jön a bika! Annak idején a Timur (és) csapatában vártam én is, hogy Szvetlána nagylány lesz, de a volokalamszki országút mentén veszélyes volt a gyermekkorunk. A legendás hírű Panfilov tábornok hős katonáira emlékezve pompás népgyűlésen ünnepeltük a Nagy Szovjetuniót. A színhely regényes volt, az uradalmi park területe és környéke, beleértve a bikaistállót, amelyben éppen Pámfil […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Burokban született (2)

2020. november 2.

DUMCSI – Szia, Palikám, bocsáss meg, ha netalán zavarlak. Én vagyok Káposztás Nepomuk Pacalról. Emlékszel még rám, barátom? – Káposztás? Pacalról? Nem. – Nézz meg jobban! Kicsit ugyan megöregedtem, de ami azt illeti, te sem lettél éppen fiatalabb, sőt… Lehetek őszinte? Kifejezetten ramatyul nézel ki. Netalán beteg vagy? Bocs, nem kérdeztem semmit, folytasd, kérlek, hallgatlak. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Burokban született (1)

2020. november 1.

A SZÜRKE EMINENCIÁS – Jóska! – Parancsol? – Nem ismersz meg? Én vagyok a Bors Jancsi. – Bors kicsoda? Nem emlékszem. Talán volna szíves segíteni. – Ennyire megváltoztam volna? Na jó, segítek: Gáspár András szakközépiskola. Kapiskálod? – Mi? Iskolatársak volnánk?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bartha György: “Derengenek a masszívumok!…”

2020. szeptember 5.

Az osztályfőnöki óra úgy zajlik le, ahogyan – általában – az ilyen, véndiáktalálkozói osztályfőnöki órák szoktak lezajlani. Miután a megjelentek közül mindenki “beszámolt”, és J. , a volt osztályfőnök-tanár is elmondja a maga “szónoklatát”, a Szervező kijelenti, hogy ne bogározzék el senki, az iskolaudvaron bizonyára vár már a kirándulóbusz, amelyet megfogadtak, hogy a társaságot a […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Gyermekszemmel / Édesanyám emlékeiből

2020. augusztus 10.

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt se kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) I. Az Anya Mi lesz, ha…? Igen, mert ő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Unalom

2020. március 17.

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel. – Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Szándékosan téves diagnózis, 1986

2020. február 10.

(Levelek Gyergyótölgyesről 5.) ÉDES ÖCSIKÉM! Az 1986- os év leírása azért is olyan fontos, mert ekkor jutottam a legsötétebb mélypontra, mert ez az év volt ugyanakkor a legzsúfoltabb is, tele sűrű és fontos eseményekkel. Nem láttam tisztán, sok mindent nem értettem, csak a depresszióm mélyült még jobban. Csak most, – tíz év kellett hozzá –, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Láng Judit: Láttam én már karón varjút

2020. február 8.

Kata minden reggel arra ébredt, hogy Anna órákig matat. Halk csörgés, pici csörömpölés, ezt ide, azt odatette. Korán kelt, hogy sietnie kell dolgozni, de csak járkált a szobából ki-be, állt a szekrényénél, halkan dudorászott, és még késő délelőtt is otthon volt, miközben sűrűn mondta, hogy mindjárt indul, de nem és még mindig nem, mert ezt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Adakálé mesekertje: Az árva lány papucsa

2020. február 7.

Volt egyszer egy lányka, még az iskolánál tartott. Történt egy napon, hogy a tanítójuk egy-egy gombolyag pamutot osztogatott szét a lányok közt. Fehérre kellett hogy mossák. — Amelyikőtök három napig el nem készül vele és szép fehéren ide nekem el nem hozza, annak fekete üszővé legyen az anyja — mondja ki a hodzsa (tanító) az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: „Lelkem miattad örök harcban él”

2020. február 7.

(Shakespeare, LXXV. szonett) (Levelek Gyergyótölgyesről 4) ÉDES ÖCSIKÉM! Sok minden történt, de túl végre a második műtéten is, fogadalmamhoz híven, már itt Kolozsváron végre nekifogtam leírni a legszörnyűbb évünket. Már napok óta akarom, de mintha lepra lenne ez az év, úgy kerülgetem, mint a műtétet egész nyáron. 1986.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Utazás Ada-Kaleh szigetére – népmesékkel

2020. február 6.

Dr. Kúnos Ignác nagyra becsült turkológusunknak létezik egy 1923-ban megjelent török népmesegyűjteménye, melyet egy évvel korábban rendezett sajtó alá, s bevezető-ajánló sorai végén pedig ezeket írta: „Adakále meséiből, török mesék gyöngyeiből, kis füzetkénk ékesedjék, Allah neve dicsértessék. Budapest, 1922. év július hava.” Néhány kölcsönvett mese révén, bár földrajzilag a szigetnél jóval tágabb vidékeket járnak be, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek – Ignotus: Három perc (3)

2020. január 28.

Van még egy ilyen kis, hogy úgy mondjam: a sorok közt történt regényem. Az állatkertben volt, roppant forró nyári délelőtt, hogy egyik kutyaketrecben ennivaló kis kölyök-daklit vettem észre, amint lihegve, kilógó nyelvvel, könyörgő szemmel lesett minden arra menőre s a rostély mögött szűkölve ment vele a szomszéd ketrec elválasztó kerítéséig, kétségbeesve nézvén utána, mikor az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek – Ignotus: Három perc (2)

2020. január 27.

1886. április végén történt, tehát most lesz húsz éve. Délután három óra körül volt, a Deák-téren, valami külön órára iskolába menet, hogy megszólított egy úrformájú, de erősen megvedlett ember s német nyelven valamit tudakolt tőlem, már nem tudom mit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek

2020. január 14.

Földi Mihály: A vér (V). Napokon át viaskodtak és kínlódtak. Az asszony egyre fáradtabban hangoztatta azt az álláspontját, hogy közösen nem élhetik át ezt a szörnyűséget, hiszen elvesztették életük tisztaságát ; el kell válniok. – Szereted? – kérdezte ilyenkor századszor is a férfi. – Téged szeretlek, hozzád tartozom, – felelte az asszony.

Tovább | Nincs hozzászólás »