‘Elbeszélés’

 

Demény Péter: Villámvignetták (21)

2019. április 21.

Ugyanazon a kontinensen élünk Dorut még Kolozsváron ismertem meg, amin ma már nem is csodálkozom. Egyrészt azért, amit ő mondott egyszer: “noi suntem niște marginali, de aceea ne-am și întîlnit”, másrészt azért, mert már évek óta a román kultúra körül tettem-vettem, logikus volt, hogy egyszer csak összebarátkozom valakivel. Sok románt ismerek, de vele igazi barátság […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (20)

2019. április 18.

Pogány zsoltár Az istenhit is ott settenkedett körülöttem. Ha Iokaszté és Laiosz csődöt mondanak, az ember kritikus szemmel figyeli a nagy történeteket, és véglegesen kiábrándul abból, akibe sok bizalmat fektetett, és úgy érzi, visszaéltek vele.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (19)

2019. április 15.

Nem húzom ki magam Egyszer a Széchenyi téren, a nagymamámék blokkja előtt beszéltük meg Andrissal, hogy ha a tanári kar tagjaiból kórust alapítanánk, ki milyen hangot képviselne benne. Sajnos, már csak arra emlékszem, hogy Keszeg Vilmos tenor lett volna.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (18)

2019. április 5.

Mélyül a magasság Horváth Andorral világirodalmat tanultunk. Végigkísérte egy-egy vándortéma vonulását az irodalomban, így beszélt a labirintusról, a hasonmásról, Orpheuszról, Don Juanról, az aranykorról, a dekadenciáról, a fajelméletről.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (17)

2019. április 1.

Gubó “Fejjel volt alacsonyabb nálam, mégis úgy áradt belőle az energia, hogy magasabbnak tűnt” – mondta egyszer Cserhalmi Kálmán Györgyről. Valami ilyesmit éreztem Cs. Gyímesi Évából áradni, amíg irodalomelmélet óráit tartotta. Egyszer összeszólalkozott egy évfolyamtársnőmmel, hogy Pilinszky Négysorosa vajon istenes vagy szerelmes vers-e. Máskor Dsidáról beszélgettünk, akkor én is megszólaltam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (16)

2019. március 29.

A nagy világság Minden zsigeremmel színész szerettem volna lenni, és nem láttam be, hogy túlságosan gátlásos vagyok hozzá, a szüleim meg azt, hogy ezt a bőrömön kellene megtanulnom. Azt reméltem, a filón kizárólag azt fogok tanulni, ami érdekel, vagyis irodalmat. Hálistennek nem így lett ez sem, hiszen a mai napig elkísérnek például Jánosi János csodálatos […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (15)

2019. március 19.

A holdra lépek Az egyetem számomra immár közmondásos félszegségemmel kezdődött. Nem is tudom, két hétig vagy meddig, mindenesetre végtelen, megmérhetetlen időnek tűnt, a két hetet csak a tipp kedvéért írtam, szóval hogy mit csináltam, hogy éltem túl.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (14)

2019. március 12.

Múltfoltok Volt aztán egy másik tanár, Simon Gábor, aki közvetlenül a forradalom után nőtt meg nagyon. Valamelyik nap összefutottam vele a Rózsák terén, néhány éve Vásárhelyen él. Akkor azonban, tizenkettedikes koromban, azt mondta a díszteremben, hogy a golyók nem válogattak román és magyar emberek között. Talán nem is figyeltem volna fel erre a mondatra, ha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (13)

2019. március 6.

Közvetlen vágtatás A legvagányabb tanárom mégiscsak az volt, aki az osztályfőnököm is lett egy évig: Kassay Gábor. Voltak még jók, barátságosak, akár kedvesek, bár azt hiszem, mindegyik jelző mást jelentett akkor, mint most – vagány azonban csak ő volt szerintem. Ő vitt el kirándulni a Riszegre meg a Szent János kúthoz, ő focizott velünk mindenütt, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (12)

2019. március 2.

Tépett idő A Brassai az életem volt. Oda jártam, ott szenvedtem, ott tanultam, ott örültem, ott tettem szert az első barátokra, akik aztán vagy megmaradtak, vagy nem, ott jártam egy osztályba olyanokkal, akik közül néhányan legnagyobb meglepetésemre a barátaim lettek. Tizenkét évig jártam ide, betéve tudtam. A 43-as termet, ahol végeztünk, a folyosókat, a különös […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Páskándi Géza: A csoda – égi információ

2019. február 28.

(Tudománynépszerűsítő párbeszédek) (Most nem az információról mint tudásanyagról lesz szó, hanem elsősorban a kibernetikai információról. Hogy ez mi – az majd kiderül. Szokásunkhoz híven: népszerű, mindenki által hozzáférhető formában. Két rongyos, piszkos barátpap megy az erdőben: az egyik Assisi (Szent) Ferenc, a másik egy átlagbarát, Ferenc arca szelíd, sebei láthatóak, kivéve a lentebbieket. Az átlagbarát […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (11)

2019. február 28.

Zacc Érdekes volt ez a két ember is: Jocó meg Bandi. Első unokatestvéreim, az élet kanyarjai miatt mégis jóval idősebbek mindkettőnknél. Jocó galambászott, tyúkászott, egyéb ilyeneket művelt – azt hiszem, nyulat meg nutriát is náluk láttam először. Mindez érdekes volt, ő viszont túlságosan harsány ahhoz, hogy megpróbáljak közelebb kerülni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (10)

2019. február 25.

Elevezünk egy utcába Az unokatestvéreimmel a Poriban játszottunk. Eri és Atti édesapám nővérének voltak az unokái, illetve ők még vannak hálistennek, csak Elza néném halt meg. A Porit Ciprian Porumbescuról nevezték el, de hát így tán csak a helytörténészek nevezték. Nyaranta – ki tudja, hány nyarat jelent ez? – oda is jártunk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (9)

2019. február 22.

Felszisszenések Útban a diszpenzár felé, vagy jövet onnan, szintén becsengettünk a házakhoz. Egyszer szembejött velem egy hölgy: “Deci tu ești ăla, împuțitule!” Átszaladtam a túlsó oldalra. Vagy inkább csirka volt, nem diszpenzár. A mai háziorvosi rendelőnek felelt meg, hosszú sorokat álltunk, illetve ültünk taknyosan és köhögve, míg Chețanu vagy Albu doktor nénire vártunk, de később […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (8)

2019. február 20.

Repülő tojások Volt néhány nyár, amíg Dănuț volt a legjobb barátunk. Ha jól emlékszem, Almășannak hívták, különben annak a hentesnek az unokája, aki nagyanyámmal akart hancúrozni. Nem tudom, merre jár, már ő is túl van a negyvenen, hiszen öcsém és köztem volt. Bármit lehetett vele, sőt, ő vezette a bármit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (8)

2019. február 18.

Betűtészta A garázsok Z alakban strukturálták az udvart, míg a blokkok L alakban keretezték. Mi a Z tetejével szemben laktunk, a nénire láttunk, aki kis Fiatját gördítette ki, amikor kellett, és egyszer azt mondta, „ești foarte curios”. Az életéről mesélt, már nem emlékszem, hogyan kerültünk oda, én meg túl hamar barátkoztam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (6)

2019. február 16.

Savanyú erények Miközben mindegyik élte a saját életét, a szomszédok közül többen a mi életünket is élték. Ez, gondolom, elkerülhetetlen az egymásba zártság tereiben, bár a rosszindulatot mégiscsak meg lehet különböztetni a muszájtól. Egyszer kifogtam egy blokkgyűlést (az ablakunk az udvarra nézett), melyen Stan szomszéd azt fejtegette, hogy aki a nagyszüleihez jön, az fogyasztja a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (5)

2019. február 13.

Odúfény Az adminisztráció egy szűk kis szoba volt a szembeni udvarban, oda jártunk kifizetni… az adminisztrációt. Akkoriban így hívtuk a blokköltséget – lám, egész kis szótárt lehetne összeállítani azokból a szavakból, amelyek akkor voltak, ma meg már nincsenek. Ha nagy volt a sor, a szintén szűk és sötét folyosón várakoztunk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (4)

2019. február 11.

Zsebkendőnyi világegyetem Mi blokkban laktunk. Kamaszkoromban lehetett, amikor a panelről hallottam, aztán most meg már tömbház. Mindegyik szót ízlelgetem vagy akár használom, de a gyermekkoromat hamisítanám meg, ha panelt vagy tömbházat mondanék blokk helyett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (3)

2019. február 8.

Pistuka úrfi A nagyapám a fehér hajával, frissen borotvált, kedélysima arcával, huncut szemével éppen olyan volt, mint Szindbád. A nagyapám miatt pipázom mindenféle tiltás és fenyegetés ellenére. Nem vagyok egy tiltásokon túli, abba is hagyom időnként, de aztán mindig eszembe jut, ahogy ott pipázott az ablaknál. Azok a bőr dohánytüszők ma is őt idézik fel […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (1)

2019. február 3.

A szerző Villámvignetták címmel oldalt indított a Facebookon, ahol életének kisebb-nagyobb, iróilag megformált mozzanatairól olvashatunk, többé-kevésbé tanulságos történeteket. Ezekből válogatunk alkalmanként, a szerző engedelmével. Csak magamról beszélek A Riportnál azzal a szomorú tapasztalattal gazdagodtam, amelynek a bűzét már a Krónikánál is megéreztem: mindegy, ki vagy, a lapod alapján ítélnek meg. Olyan könnyedén neveztek fideszesnek, amilyen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Egy égbe menő lift története

2018. december 10.

Történt 1918-ban, hogy a Karinthy Frigyes akkor még életben lévő első felesége, Judik Etel – akinek apokrif, a mindennapi eseményeket kommentáló rafináltan „csacska” szövegeiből az író egy kevésbé ismert, szellemes sorozata, A feleségem beszéli állt össze az első világháború utolsó éveiben (eredetileg a Pesti Napló lapszámaiban jelent meg, nagyjából heti rendszerességgel) – életéről nyilatkozott (hamarosan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Zúzamadár (11 – befejező rész)

2018. december 9.

Jött az este. Indultak lefeküdni a Nyuszik és Zúzamadarat is lefektették a kalitkájába. Eloltották a nagy villanyt; két kicsi olvasólámpa mellett olvasgattak. Egyszer csak megnyikordult a kalitka ajtaja és oldalazva kilépegetett rajta Zúzamadár. — Mi van, Zúza? — kérdezte Mama Nyuszi. — FÉL ZÚZAMADÁR. NAGYON FÉL — mondta.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Zúzamadár (10)

2018. december 8.

Jöttek-mentek a vendégek. Eljött a Polgármester is. Kitépett egy lapot a keskeny füzetéből és ráírt egy hosszú számot. Átadta Mama Nyuszinak, hogy váltsa ki a bankban, majd ha iskolás lesz Nyuszimadár. Nagy volt a boldogság. Kicsi Madár észrevette, hogy mindenki csak Nyuszimadárhoz jön, őt kényeztetik — kutyuri-mutyuri — és senki sem törődik már vele.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Zúzamadár (9)

2018. december 7.

Teltek-múltak a napok. Leány Nyuszinak már nagy volt a hasa. Egyik nap szólt Fiú Nyuszinak, hogy nagyon fáj… Fiú Nyuszi felhívta Mókust. Neki volt egy terepjáró autója. Abba betessékelték Leány Nyuszit; Fiú Nyuszi is mellé ült. Irány az Erdei Kórház. Bent volt Mackó Doktor ügyeleten és vele volt Mosó Maci Néni is, a bábasszony. Leány […]

Tovább | Nincs hozzászólás »