Hol volt hol nem volt, talán sehol sem volt. Na de ez nem igaz, mert valahol csak volt egy ember, aki soha nem tudott igazat mondani. Szegény szerencsétlent azzal átkozta meg anno egy boszorka, hogy az igazság messze kerülje el a száját. Így történt, ez nem mese, higgyetek nekem. Már fiatal korában is nagy […]

2010. 03. 26. ÉDES ÖCSIKÉM!   Ott is ez a titkolt érzés dúlt láthatatlanul, leírhatatlanul… A neved napján is Rómában voltam, egész nap a Szent Péter bazilikában és egész délután a vatikáni múzeumbam… Hát nem csoda, hogy épp akkor? És nem csoda, hogy a neved estéjén, tehát 17-én estefele az egyik küszöbön egy gyönyörű piros […]

  Nem is tudtam, milyen jó dolgom volt nekem gyerekkoromban, csak most tudom értékelni. Akkor minden természetes volt. Anyu otthon dolgozott, varrt, s mire hazaértem az iskolából, mindig volt főtt étel.   Mire felkeltem, a forró kakaó már ott gőzölgött az asztalon, az uzsonna becsomagolva szintén. Fogalmam sincs, hogy bírta az egész napi strapát. A […]

    Édesapámnak könnyű volt ajándékot venni. Mindig egy füzetet kapott tőlem. Nem túl nagyot, nem túl kicsit… egy olyan közepes nagyságút, hogy könnyen magával vigye bárhova. Kemény borítójút, hogy könnyű legyen írni bele. Olykor egy jól meghegyezett ceruzát is hozzátettem. Mindegyiket tele írta, kivéve az utolsót… Édesapám neve Cseke Gábor. Ennek az utolsó füzetnek […]

                        A temetés fellazítja a lelkem. Jó alkalom az örök számvetéstől hajtott lelkiismeretvizsgálatra, mely túl a formalitás, megfelelés és feszélyezettség szintjén eredményesebb, mint gyónáskor. Elmémbe szomorú életesemények és -történések kúsznak be, mint az üvegtesti úszóhomály a látómezőmbe, és kívánságformába öntve vágyott növekedésem egyszer csak elerednek a könnyeim.

  Amikor Arisztid előbújt föld alatti rejtekhelyéről, nem volt alaptalan az érzés, hogy ezer éve nem szívott friss levegőt. Köhögni kezdett, hogy a tüdeje majd kiszakadt. Hiába volt gyönyörű, buja zöld a táj, nem láthatta, szemei fájtak az erős fény miatt. Amint enyhült a pislogása, gondolta körülnéz a városban. Az élelmiszerraktára kiürült, aztán meg tájékozódni […]

  Jó reggelt Birkaország! Jó reggelt kedves birkáim! Juhok nemzetsége!   Azért jöttem elétek, mert tudom, húsvét közeledvén, nagy az ijedelem közöttetek, hiszen a gaz ellen félelemben, rettegésben tart benneteket. Nem elég, hogy folyton nyírnak benneteket, ki vagytok téve a farkasok támadásának is, mert azok is igen szeretik a gyenge bárányhúst.   Báránykáim, kedves fiaim, […]

  Az ablakunk alatt van egy meggyfa. Jó nagyra nőtt, ágai szinte elérik az elektromos vezetéket, törzse rövid, masszív, amikor virágzik olyan, mint egy mennyaszony, de nem termett már két év óta. Ki akartuk idén vágatni, de csak halogattuk s mivel korán jött a jó idő, a fa korán rügyezni kezdett.

  Én sohasem láttam a péket részegen, de volt, mikor a mesterasszony csak kiszólt a kis házból, hogy ma nem lesz sütés, mert a mesterúr ivott. Akkor már csak a következő napon állt neki a dagasztásnak. Ettél már olyan kenyeret, hogy mikor etted, szemed becsuktad, nyelveddel forgattad falatját a szádban, s a következő falat még […]

  Volt nekünk egyszer egy piros-tarka tehenünk. Ez a piros fehér dobozos tejről jutott eszembe, erről aztán eszembe jutott a macska, az a sehonnai, akit csak esténként láttunk az istállóban amikor anyám a piros- tarka tehenet fejte. A szép habos tejből legelőször a macska kapott, a sehonnai, akit anyám ki tudja miért, szeretett. Azaz nem […]

  Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy gyönyörű erdő. Ebben a rengetegben a fák törzse olyan vastag volt, hogy öten sem tudták átölelni. A tölgyek és a bükkök jól megfértek egymás mellett, de elvétve egy kényesebb fenyő is megmutatta magát az arra járóknak. A lombos fák levelei selymesen ringatóztak […]

  Még a nyár folyamán történt, hogy a városatyák úgy döntöttek, sétányt alakítanak ki a helység központjában. Hát mit mondjak ? A négy faluból anno összeverbuvált városka meglehetősen szűk járdáin alig tudtak pár arasznyi virágágyásnak, no meg a vadonatúj kovácsoltvas-padoknak helyet szorítani. Legyintgettek is szaporán a helybéliek, hogy épp ez hiányzott nekünk: vénasszony kalapjáról a […]

  1998. márc. 14. Félixfürdő Kinn omlik a hó, temet mindent Gyönyörű a havazás innen az ágyból, a test kényelmes pozíciójából. A lélek hófúvásos zugaiban bennem is omlik minden, de nem betemeti a fájdalmat, a soha nem szűnőt, ellenkezőleg, minden szépségével az élet, amit produkálhat a természet, a havazás, valahol ott mélyen téged idéz. Belelátlak […]

A Kitárulkozás kötet elõszava: Buddha: „Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.” Vagy húsz esztendeje egy ciprusi kis kopt templomban üldögéltem, s fáradt lábaimat keresztbe rakva élveztem a falakból áradó hűvöst. Éppen elbambultam, mikor egy helybéli anyóka belépett a napfényről. Nem láttam […]

  Anya és apa sétál. Anya elől, apa utána. Anya, szállj már le. Valami bajod van? Istenem, megint rájött az ôtperc… Honnan szálljak le? A magas lóról. Mert azt hiszed, velem mindent megcsinálhatsz, hogy engem elcsábíthatsz. Már régen nincs ilyen szándékom. Ha a fejed tetejére állsz, akkor sem megyek az Uffizibe.

  A házban napközben senki nem volt otthon. Csak Tibor, a nyugdíjas, meg Zoli, aki szívrohamot kapott egy hete. Most gyógyulgat. Tibor rendőr volt, míg dolgozott. Zoli meg ügyvéd. Betegállományba vonult. Tibor egy nap unta magát. Úgy gondolta a negyedikről lemegy a másodikra. Megnézni, hogy Zoli – hogy van…

  Bolondországban gyorsan terjedt a ragály. Sokan megbetegedtek, fiatalok, öregek dőltek ágynak. Minden városban és faluban bezárkóztak az emberek, féltek a haláltól. Csak a palota lakói nem féltek. Őket egy láthatatlan háló védte. Legalábbis ők ezt hitték. Az egyik szárnyban egy jól felszerelt kórházat rendeztek be, biztos, ami biztos. A legjobb sámánok álltak készenlétben, ha […]

  Csak állt ott, és engem nézett. Pirosban volt és kékben. Fejét félrebillentette, mintha biccentett volna. Sőt, mintha egy halk köszönést, vagy inkább morgásfélét is hallottam volna. Igen. Biztosan hallottam. Minden nap ugyanazon a helyen állt az ablak rácsai mögött. Mit akarsz, fiú? Gondoltam magamban. De nem akartam megszólítani. Ha ő nem lép, akkor én […]

  Lakonikus, száraz stílusa ellenére érdekes élet, izgalmas munka körvonalazódott az írásokból. Valamelyik levélben megkérdezte, hogy milyen a tél, van-e egyáltalán hó Budapesten. Ő Magyarországot csak nyári napsütésben tudja elképzelni. Az osztrák szakaszon evezett. Hideg volt és szűnni nem akaró eső. Kanalazott az egyesben, dermedt ujjakkal. Végre jött egy uszály, amelyre rá lehetett kapaszkodni. Már […]

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember annyira, de annyira szegény volt, hogy a szomszéd faluba nem tudott elmenni. Nem volt lova, szekere sem, ezért mindig otthon ült. Unalmában nézte, hogy nő a fű, hogy szálldosnak a madárkák és a szívébe nagy, nagy szomorúság költözött. Ide vagyok […]

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Annak a szélén éltek a vaddisznók, csudaszép kastélyoknak is beillő ólakban. Megteremtették a saját birodalmukat, s mivel éles agyaruktól minden erdőlakó félt, békén hagyták őket. Nahát, szólt a vaddisznók legnagyobbika portyázás közben az erdőben,  s felnézett a magasba. Mi a fenének ez a sok […]

  Zsoltnak sok gondja volt. Negyven éves, meglett férfi volt. Sok poklot átélt életében. Amire nem szolgált rá… A postán dolgozott. Munka után mindig írt… Nem járt sehová szórakozni. Barátja is alig akadt. Neki a szórakozás maga az írás volt. A saját életéből merítette a témákat. Mária ezt észrevette. Ő aztán semmit nem értett az […]

  – Fiam – mondta egyszer édesapám munka közben a suszterszéken –, ez a világ, úgy ahogy látod, isteni mértékkel mérve, egy kis tó, és mi benne föltámadásra váró szitakötők. Nincs benne semmi, ami értékesebb volna az életnél, és annak ablakánál: azon keresztül látjuk az időket. Nem tudtam elképzelni az időket a „tavon” kívül, s […]

    Már a legelején kikéri magának a számára derogáló takarítónő kifejezést, amelyet lecserélek az alternatívaként felkínált bejárónőre.     A megelőlegezett maximális érdemjeggyel indul ő is, mint mindenki egy – egy kapcsolatomban. Jegyadáskor csakis az eredendő tulajdonságainkkal való sáfárkodás eredménye a mérvadó. Ezen belül a pocskondiázás léte vagy nemléte döntően befolyásolja a jegyadást.

  Forró nyári napon történt egy mezőségi temetésen. A temetői beszédre kijelölt első két prédikátor olyan unalmasan beszélt, hogy a hallgatóság nagy része szétszéledt a temetőben, és lefeküdt vagy leült az árnyékba a halottak közé. Akkor jött édesapám. Aki nem ismerte, azt gondolhatta: mit akarhat ez az ember?