Fiam, most te hunyd be a szemed. Pihenj kicsit. Miért, jó uram? Mert belépek az időkapun a rendszeretekbe. Már benne vagy. Keleten már kinyitottam a kaput. Azt csinálsz, amit akarsz. Nem drága barátom, nekem ez kevés. A lelketek is kell. Sőt, kell az összes titkotok. Az egész ország lelkében turkálhatsz. Tizenkét évszázada, hogy a […]

  Ahol vagyok, az nagyon más. Budapesten legfeljebb egy hónapot töltöttem szívesen, itt meg már majdnem egy éve kóválygok. Ez a párhuzam azonban nem feltétlenül Budapestet jellemzi, inkább engem. Zárt voltam és merev. De Bukarestet biztos jellemzi. Itt senkinek semmi baja nem volt velem. Nem románoztak és nem magyaroztak. Kíváncsiak voltak egyszerűen. Kíváncsiak vannak. Tegnap […]

  Micsoda ötlet, találkozzunk a Múzeumban, (Punte della Dogana), a Dancing with myself című kiállításon. A belépőjegyeket barátnőm már megvette, így nem mondhattam nemet neki. Egyáltalán nincs kedvem megtekinteni ezeket az úgynevezett modern alkotásokat. Az előtérben várakozom. Előttem egy vörös függöny, plafontól a padlóig, csillogóan áttetsző. Mégis, mint egy zárt kapu. Ez az egyetlen bejárat […]

  Amíg a gyerekek ágyikójukban alszanak, Bolondországban a király nem pihen, dolgozik. Ne nevessetek picikéim, ez nem mese. A jó uralkodó ugyanis oly nagyon szívén viseli az ország sorsát, hogy soha le sem hunyja a szemét. Azt már csak az igazán gonoszok mondják, hogy azért nem alszik, mert fél, hogy azok a rusnya férgek ellopják […]

(Lana meséi)   Mese, mese meskete, volt egy tyúkom, fekete. Élt egy király az Üveghegyen és az Óperenciás tengeren is túl. Jó király volt, de rosszul aludt. Amikor ébren hánykolódott az aranyszövésű takaró alatt, felhívta a kamarását és kiadta neki a parancsot, hozzon rendeletet még az éjjel arról, hogy minden fekete tyúkot be kell szolgáltatni, […]

    A versírást, a költést Sylvester János (1504 körül – ?1551) igen találó szóval így nevezte: lelis, vagyis lelés, találás. A költő minden jó versével aranyat lel. Megkozkáztatnám: a versírás (mutatis mutandis) némiképp ma is olyan, mint a régi világban a cséplés, méghozzá a gazda portáján. Az udvar mélyén ott a búza-asztag, oldalvást a […]

  Korán kelt, mint mindig. Ha egyszer kinyitotta a szemét, ez után hiába csukta be, nem bírt visszaaludni, csak forgolódott. Mielőtt Karesz elment, vele más volt. Amikor felébredt, a férfi széles hátához simult, hallgatta az egyenletes szuszogást, megnyugtatta, és ismét mély álomba zuhant. Ma ezer dolga lesz, lánya költözik, ismét, segít, szelektál, csomagol, megszokásból irányít, […]

  Hallani lehetett, áramlott a suttogó propaganda kihűlő kürtőiből, huzatos kapualjaiból, szélcsendes hangszóróiból, a fészbukról és instagramról nem is beszélve, hogy napruhát osztogatnak. Egyeseknek. Ez egy új típusú kitüntetés, a társadalmi közmegbecsülés újra fazonírozott jelképe, valami ilyesmi – rebesgették. Nem tudni hogyan, a tárgy leírása egységesen úgy alakult, hogy az anyaga ahhoz hasonló, mint amikor […]

  Miközben a dugipénz után kajtatott, Bíró Jánosnak kezébe került egy megsárgult mappa, szülei régi irataival. Akkor nem volt kedve belenézni, de utóbb foglalkoztatni kezdte a dolog: lassan harminc éve, apja halála óta porosodhatnak ott… Eszébe jutottak apja szavai, akit jovialitása a vénségben és betegségben sem hagyott cserben teljesen, hogy tessék, fiam, ha már vagyont […]

  „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fűszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;” Ó, uram, tudd meg, az én szavam oly kevés, hogy kifejezzem mit érzek irántad. Azért vetem Shakespeare-t papírra, mert e szonettje, a hetvenötödik, mely egy ifjú férfiember iránt érzett […]

  Hol volt hol nem volt, talán sehol sem volt. Na de ez nem igaz, mert valahol csak volt egy ember, aki soha nem tudott igazat mondani. Szegény szerencsétlent azzal átkozta meg anno egy boszorka, hogy az igazság messze kerülje el a száját. Így történt, ez nem mese, higgyetek nekem. Már fiatal korában is nagy […]

2010. 03. 26. ÉDES ÖCSIKÉM!   Ott is ez a titkolt érzés dúlt láthatatlanul, leírhatatlanul… A neved napján is Rómában voltam, egész nap a Szent Péter bazilikában és egész délután a vatikáni múzeumbam… Hát nem csoda, hogy épp akkor? És nem csoda, hogy a neved estéjén, tehát 17-én estefele az egyik küszöbön egy gyönyörű piros […]

  Nem is tudtam, milyen jó dolgom volt nekem gyerekkoromban, csak most tudom értékelni. Akkor minden természetes volt. Anyu otthon dolgozott, varrt, s mire hazaértem az iskolából, mindig volt főtt étel.   Mire felkeltem, a forró kakaó már ott gőzölgött az asztalon, az uzsonna becsomagolva szintén. Fogalmam sincs, hogy bírta az egész napi strapát. A […]

    Édesapámnak könnyű volt ajándékot venni. Mindig egy füzetet kapott tőlem. Nem túl nagyot, nem túl kicsit… egy olyan közepes nagyságút, hogy könnyen magával vigye bárhova. Kemény borítójút, hogy könnyű legyen írni bele. Olykor egy jól meghegyezett ceruzát is hozzátettem. Mindegyiket tele írta, kivéve az utolsót… Édesapám neve Cseke Gábor. Ennek az utolsó füzetnek […]

                        A temetés fellazítja a lelkem. Jó alkalom az örök számvetéstől hajtott lelkiismeretvizsgálatra, mely túl a formalitás, megfelelés és feszélyezettség szintjén eredményesebb, mint gyónáskor. Elmémbe szomorú életesemények és -történések kúsznak be, mint az üvegtesti úszóhomály a látómezőmbe, és kívánságformába öntve vágyott növekedésem egyszer csak elerednek a könnyeim.

  Amikor Arisztid előbújt föld alatti rejtekhelyéről, nem volt alaptalan az érzés, hogy ezer éve nem szívott friss levegőt. Köhögni kezdett, hogy a tüdeje majd kiszakadt. Hiába volt gyönyörű, buja zöld a táj, nem láthatta, szemei fájtak az erős fény miatt. Amint enyhült a pislogása, gondolta körülnéz a városban. Az élelmiszerraktára kiürült, aztán meg tájékozódni […]

  Jó reggelt Birkaország! Jó reggelt kedves birkáim! Juhok nemzetsége!   Azért jöttem elétek, mert tudom, húsvét közeledvén, nagy az ijedelem közöttetek, hiszen a gaz ellen félelemben, rettegésben tart benneteket. Nem elég, hogy folyton nyírnak benneteket, ki vagytok téve a farkasok támadásának is, mert azok is igen szeretik a gyenge bárányhúst.   Báránykáim, kedves fiaim, […]

  Az ablakunk alatt van egy meggyfa. Jó nagyra nőtt, ágai szinte elérik az elektromos vezetéket, törzse rövid, masszív, amikor virágzik olyan, mint egy mennyaszony, de nem termett már két év óta. Ki akartuk idén vágatni, de csak halogattuk s mivel korán jött a jó idő, a fa korán rügyezni kezdett.

  Én sohasem láttam a péket részegen, de volt, mikor a mesterasszony csak kiszólt a kis házból, hogy ma nem lesz sütés, mert a mesterúr ivott. Akkor már csak a következő napon állt neki a dagasztásnak. Ettél már olyan kenyeret, hogy mikor etted, szemed becsuktad, nyelveddel forgattad falatját a szádban, s a következő falat még […]

  Volt nekünk egyszer egy piros-tarka tehenünk. Ez a piros fehér dobozos tejről jutott eszembe, erről aztán eszembe jutott a macska, az a sehonnai, akit csak esténként láttunk az istállóban amikor anyám a piros- tarka tehenet fejte. A szép habos tejből legelőször a macska kapott, a sehonnai, akit anyám ki tudja miért, szeretett. Azaz nem […]

  Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy gyönyörű erdő. Ebben a rengetegben a fák törzse olyan vastag volt, hogy öten sem tudták átölelni. A tölgyek és a bükkök jól megfértek egymás mellett, de elvétve egy kényesebb fenyő is megmutatta magát az arra járóknak. A lombos fák levelei selymesen ringatóztak […]

  Még a nyár folyamán történt, hogy a városatyák úgy döntöttek, sétányt alakítanak ki a helység központjában. Hát mit mondjak ? A négy faluból anno összeverbuvált városka meglehetősen szűk járdáin alig tudtak pár arasznyi virágágyásnak, no meg a vadonatúj kovácsoltvas-padoknak helyet szorítani. Legyintgettek is szaporán a helybéliek, hogy épp ez hiányzott nekünk: vénasszony kalapjáról a […]

  1998. márc. 14. Félixfürdő Kinn omlik a hó, temet mindent Gyönyörű a havazás innen az ágyból, a test kényelmes pozíciójából. A lélek hófúvásos zugaiban bennem is omlik minden, de nem betemeti a fájdalmat, a soha nem szűnőt, ellenkezőleg, minden szépségével az élet, amit produkálhat a természet, a havazás, valahol ott mélyen téged idéz. Belelátlak […]

A Kitárulkozás kötet elõszava: Buddha: „Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.” Vagy húsz esztendeje egy ciprusi kis kopt templomban üldögéltem, s fáradt lábaimat keresztbe rakva élveztem a falakból áradó hűvöst. Éppen elbambultam, mikor egy helybéli anyóka belépett a napfényről. Nem láttam […]

  Anya és apa sétál. Anya elől, apa utána. Anya, szállj már le. Valami bajod van? Istenem, megint rájött az ôtperc… Honnan szálljak le? A magas lóról. Mert azt hiszed, velem mindent megcsinálhatsz, hogy engem elcsábíthatsz. Már régen nincs ilyen szándékom. Ha a fejed tetejére állsz, akkor sem megyek az Uffizibe.