‘Elbeszélés’

 

Petrozsényi Nagy Pál: Internet avagy az igazi

2022. január 1.

Igazán szép nő volt ez a Bodóné! Ismerik? Nem? Na ja, hiszen csak egy kitalált mesehős! –mondanák egyesek. Gondolják? Hátha találkozott vele mégis valaki! Oké, ha nem is pont vele, de más, hozzá hasonló típusú asszonnyal! Szóval szemrevaló nő volt a Bodóné. Termete arányos, szemöldöke fentről lefelé, az orrnyereg felé ívelő, ajkai vékonyak, szeme nagy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: A nagy ugrás

2021. december 4.

Heten voltak testvérek. Az apa nyomdász volt, az anya szakácsnő. Mindketten komoly gondolkozású, becsületes emberek. Mi tagadás, a becsületes elég közhelynek hangzik ahhoz, hogy manapság ilyen szóval keltsünk érdeklődést valaki iránt. Sőt, egyesek szerint talán gyanús is. De milyen szóval jellemezhető a legtömörebben az, aki valóban becsületes? Hát, hogy becsületes, tehát maradjunk a közhelynél. Ora […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Költő a diliházban

2021. november 19.

Emil Brumaru emlékére Fura volt ott látnom egyedül az asztalnál az Allegria szálló elegáns teraszán, mialatt mi, hét-nyolcan írók és kritikusok a kávénkat szürcsölve dumálunk a másik asztalnál, amely meglehetősen távol áll az övétől. Gondterheltnek látszott, ki tudja, miért, aztán arra gondoltam, hogy a Nagydíj jelöltjeként óvakodik a zsűritagokkal együtt ülni. Mint az esemény szervezője, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zit@ néni (Hegedűs Zsolt): Látogatóban (3)

2021. november 9.

Csendélet macskák nélkül Felébreszt a csönd. Kint világos van, a szilvafa kopár ágai meg-megrezdülnek, a gázbojler gőzét az ablakhoz csapja az időnként feltámadó szél. Az ajtó bedagadt az éjszaka, hangosat horkan a linóleummal borított padlón. A konyhában, az asztalon a tegnapi vacsora nyomai között hever Muszi, a tarka macska. Állát és mellső lábait a fűtőtestre […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Szabadság leszek

2021. november 8.

Voltál már szabadságon? Á, nem igazán. Az én szabadságom arra korlátozódik, hogy egy hetet Szovátán unatkozom. Meggyőződtem róla, hogy képtelen vagyok a szabadságra. Ez azért van, mert minden meggyőződés a szabadság akadálya. A helyzet az, hogy lusta vagyok. Én mindig csak elképzelem, hogy mi lenne, ha ide meg amoda mennék egy jót szabadságolni; aztán nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kölcsönsorok: Cristian Tudor Popescu

2021. november 7.

Az utolsó cigaretta / Ultima țigară A dohányzást, akár az újságírást, hosszú évek alatt sem tudtam abbahagyni, pedig mindkettő rosszat tett nekem. Ma is úgy találom, hogy a cigaretta a kedvesebb szenvedély. A szűrő nélküli Carpaţi karmolása reggel a torkomban maga a halál íze. Napi hatvan koporsószeggel valóban a halállal flörtölsz, ez pedig, míg fiatal […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zit@ néni (Hegedűs Zsolt): Látogatóban (1)

2021. november 7.

Vénasszonyok nyara A repülőgépünk megstuccolja a vecsési káposztásföldeket, hogy aztán keményet zökkenve érjen földet. A kiskatona szemmel láthatólag fáradt, a vámosok egykedvűen néznek maguk elé. Ahhoz képest, hogy két órával ezelőtt 5-6 fokban dideregtem, szinte sokként ér a 15 fokos hőmérsékletkülönbség. A repülőtér kijáratánál kutyák hevernek a még meleg aszfalton. A sógorom messziről integet, átveszi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kosztolányi Dezső: Koszorú

2021. november 1.

1 Délelőtt fél tizenegykor, amikor még nem volt otthon senki, csöngettek. Kati ajtót nyitott.Szemüveges, alacsony férfi lépett az előszobába. Keménykalapot hordott, sárgazöld felöltőt. Körültekintett, és így szólt:– Maga, lelkem, a Török Kati?– Én – mondta a lány, s letette a porrongyot.– Biatorbágyról jövök – szólt a látogató.A lány rámeredt az idegenre. Látszott rajta, hogy úr. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Vesztegzár a Kutyapisilőben (3)

2021. szeptember 8.

A kajabonokat nyomban kiosztották, Laboda Jusztina odaadta a kulcsot, hazaszalajtotta Csubit, és elhozatta házának tisztaszobájából, az ágy alól, azt a két liternyi dugipálinkát, amivel nyugalmazott besúgó fiát kívánta megtisztelni szilveszterre. Örömmámorban koccintgattak, majd a fekete sereg sűrű búcsúzkodások közepette elpályázott az ismeretlenbe, amelyből felbukkant volt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Vesztegzár a Kutyapisilőben (2)

2021. szeptember 7.

Az ostromgyűrű bezárult. Az utca végén megjelent a parancsnoki dzsipp, mögötte két harckocsin töltött puskákkal símaszkos fickók, lövésre készen fürkészik a lepusztult, poros és törött ablakú házak frontját, nehogy rájuk ugorjon valami terrorista mándruc. A szégyentábla helyén Cókmók Csubi és Kaptán Burzó fogadja a betolakodókat. A símaszkosok leugranak, se szó, se beszéd, szétfelé rúgják a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Vesztegzár a Kutyapisilőben (1)

2021. szeptember 6.

Kisfutuczkó alig tizenöt kilométerre esik Nagyfutuczkótól, mégis egy világ választja el a két falut. Ezt a világot úgy hívják, hogy Rókák pusztája, egyszerűbben csak Róka-puszta. Közben egyáltalán nem puszta, hanem inkább dimbes-dombos vidék, közepén a Kutyapisilő nevű szelíd patakkal, amely csak tavaszi esőzések idején mutatkozik teljes valójában; télvíz idején úgy elrejtőzik, mint valami depressziós vakondok. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Unalom

2021. szeptember 1.

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel. – Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik. – Az lehet, de ragályos, és nekem semmi kedvem elkapni – kapta orra elé […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

MEK-újdonságok: Péterffy Gergely –A HAJNALRÓL

2021. június 1.

III A hajnal: a szerelem ideje. Mivel Éósz, titánok lánya, az aranytrónusú, rózsásujjú, sáfrányleplű istennő az ágyába fogadta Árészt, a hadistent, a megcsalt feleség, Aphrodité azzal büntette, hogy örök vágyakozást ébresztett benne. Éósz nimfomániás.

Tovább | 1 hozzászólás »

Bogdán Emese: Baróti följegyzések (2)

2021. április 17.

,,Babaka drága”, Ildit, a testvéremet, aki minden cselekedetében különleges volt, már kicsi korától így szólította anyám. Ezt a különlegest úgy értem, hogy furcsa, és enyhén rafinált, csak így hogy különleges, finomabban hangzik. A lényeg az, hogy mindig kieszelt valami csalafintaságot, amiből baj lett, s amiért aztán én húztam a kurtát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bogdán Emese: Baróti följegyzések (1)

2021. április 16.

,,A mi utcánk olyan utca, nem is utca csak zsák utca” Kányádi Sándor A mi utcánk Zsákutca volt a javából a miénk is a házunk sarkától a Tanórok kapujáig, de olyan, ahol napi rendszerességgel mindig kibújt egy szög a zsákból, mert itt az ablaktörésen, s az egymás testi sértésén kívül mindent szabadott nekünk. Mindig megállok […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lengyel József: Norilszk kettő*

2021. február 28.

„Lengyel József élete regénybe kívánkozik, pontosabban: történelmi kalandregénybe, amely a század világtörténetének előterében a kemény erkölcsi helytállás példázatos hőskölteménye lehetne, középpontban egy sovány kis magyar értelmiségivel, akit a világon minden izgat és érdekel, ugyanolyan otthonos a latin nyelvtanban és a görög történetírók világában, mint az avandgardista irodalmi kísérletek világméretű zűrzavarában, ugyanúgy ismeri Széchenyi naplóit, mint […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Cseke Gábor: Pótszünidő

2021. február 21.

Az alábbi történet leginkább nyárra való, amikor az olvadozó aszfalt szabályosan fogva tartja a járókelők cipőjét, vagy legalább is benne marad a számtalan talp és sarok jellegzetes lenyomata. A történet tehát, hogy a kánikula megpróbáltatásairól némileg elterelje a figyelmet, télen játszódik le, egy vidéki városban, amely a havasok lábánál fekszik, s éppen ezért sem előtte, […]

Tovább | 2 hozzászólás »

MEK-újonságok: Zsolt Béla: Tanulságok és reménységek*

2021. február 19.

1931 december 8. Az első hó — ifjúkori újságíró penzum, amelyben először mutathatta meg az ember a világnak, hogy vannak jelzői s van érzéke a szimbolizmus iránt. Ma reggel kinéztem az ötödik emeleti ablakon, a háztető fehér volt és egy pillanatra ráeszméltem, hogy a konvencionális hangulatok, az elcsépelt banálitások a legigazibbak. Első hó — gondoltam […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Őzikéék karácsonya

2021. február 16.

Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című könyvének ihletében Forró Ágnesnek​ Egyre rövidültek a napok és Öreg néne készülődött a karácsonyra. Nagyon szerette az erdőt, a fákat és az Állatokat. Két Fia volt. Őket is természetszeretetre tanította; nagyobbik Fiából Erdész lett, a kisebbikből Állatorvos. Öreg néne mézeskalácsot sütött: kör alakúakat, szív alakúakat, néhány négyzet alakú mézeskalácsból […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Fantasztikus történetek a múltból – Molnár Vilmos: A sivatag

2021. január 2.

Minden emberrel megtörténhet legalább egyszer az életben, hogy idegen lakásban ébred meg egy reggel, és nem tudja, hogy hol van. Samuel George Hopestep például idegen lakásban ébredt meg egy reggel, és nem tudta, hogy hol van. Amíg a számára szokatlan formájú és elrendezésű bútordarabokon jártatta a szemét, valami észszerű magyarázaton törte a fejét, de semmi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Nyugodj meg, bogaram! (Turai Kamil méltatásával)

2020. december 31.

Egy esős vasárnapi délelőtt kék dzsekis, maszkos férfi csengetett be dr. Indig Igor kapuján. – Ki az? – sietett a videó-kaputelefonhoz az egyetemi oktató, aki éppen újságot olvasott, és ilyenkor nagyon nem szerette, ha zavarják. – Az édesapád. – Kicsoda? – állt meg benne egy pillanatra a lélegzet. –Volna szíves hangosabban beszélni?

Tovább | 1 hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Családi csoportkép (anno 2012)

2020. december 1.

Október, délután öt óra. Szinte nyári meleg volt, s csupán enyhe szellő fújdogált. Bence ásítva biflázta a másnapi történelem leckéjét. Néha kinézett az udvarra, és hosszan elnézte, hogyan rajcsúrozik Bodri a macskával. – Megtanultad már a leckédet, Bencike? – érdeklődött özvegy Almásiné, aki éppen fia és élettársa zoknijait stoppolta.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szimbiózis

2020. november 29.

Előbb a fehér nősténymacska került a házhoz. Egy márciusi késő délután ott lapult a nedves virágágyások közt, s várta, hogy elcsendesedjék az épület. Aztán szürkületkor elindult, körbeszimatolta a konyha elé kitett szemetes vödröt, hátul a tyúkketrecet meg az üres kutyaólat. Otthonosnak tűnhetett a kicsi, citromsárgára festett ház, mert azt az éjszakát ott töltötte a fészerben, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Se té, se tova – Bölöni Domokos sorozata

2020. november 25.

Jön a bika! Annak idején a Timur (és) csapatában vártam én is, hogy Szvetlána nagylány lesz, de a volokalamszki országút mentén veszélyes volt a gyermekkorunk. A legendás hírű Panfilov tábornok hős katonáira emlékezve pompás népgyűlésen ünnepeltük a Nagy Szovjetuniót. A színhely regényes volt, az uradalmi park területe és környéke, beleértve a bikaistállót, amelyben éppen Pámfil […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Burokban született (2)

2020. november 2.

DUMCSI – Szia, Palikám, bocsáss meg, ha netalán zavarlak. Én vagyok Káposztás Nepomuk Pacalról. Emlékszel még rám, barátom? – Káposztás? Pacalról? Nem. – Nézz meg jobban! Kicsit ugyan megöregedtem, de ami azt illeti, te sem lettél éppen fiatalabb, sőt… Lehetek őszinte? Kifejezetten ramatyul nézel ki. Netalán beteg vagy? Bocs, nem kérdeztem semmit, folytasd, kérlek, hallgatlak. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »