‘Elbeszélés’

 

Iván Gizella: A pálinka segít (Lana meséi)

2023. február 3.

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember annyira, de annyira szegény volt, hogy a szomszéd faluba nem tudott elmenni. Nem volt lova, szekere sem, ezért mindig otthon ült. Unalmában nézte, hogy nő a fű, hogy szálldosnak a madárkák és a szívébe nagy, nagy szomorúság költözött. Ide vagyok […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Iván Gizella: Csak röfögnek (Lana meséi)

2023. február 1.

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Annak a szélén éltek a vaddisznók, csudaszép kastélyoknak is beillő ólakban. Megteremtették a saját birodalmukat, s mivel éles agyaruktól minden erdőlakó félt, békén hagyták őket. Nahát, szólt a vaddisznók legnagyobbika portyázás közben az erdőben,  s felnézett a magasba. Mi a fenének ez a sok […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: Zsolt végre jól érzi magát…

2023. január 21.

  Zsoltnak sok gondja volt. Negyven éves, meglett férfi volt. Sok poklot átélt életében. Amire nem szolgált rá… A postán dolgozott. Munka után mindig írt… Nem járt sehová szórakozni. Barátja is alig akadt. Neki a szórakozás maga az írás volt. A saját életéből merítette a témákat. Mária ezt észrevette. Ő aztán semmit nem értett az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hadnagy József: Édesapám, a próféta

2023. január 20.

  – Fiam – mondta egyszer édesapám munka közben a suszterszéken –, ez a világ, úgy ahogy látod, isteni mértékkel mérve, egy kis tó, és mi benne föltámadásra váró szitakötők. Nincs benne semmi, ami értékesebb volna az életnél, és annak ablakánál: azon keresztül látjuk az időket. Nem tudtam elképzelni az időket a „tavon” kívül, s […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Golicza Mária: Felebaráti szeretet

2023. január 18.

    Már a legelején kikéri magának a számára derogáló takarítónő kifejezést, amelyet lecserélek az alternatívaként felkínált bejárónőre.     A megelőlegezett maximális érdemjeggyel indul ő is, mint mindenki egy – egy kapcsolatomban. Jegyadáskor csakis az eredendő tulajdonságainkkal való sáfárkodás eredménye a mérvadó. Ezen belül a pocskondiázás léte vagy nemléte döntően befolyásolja a jegyadást.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hadnagy József: A trükk

2023. január 17.

  Forró nyári napon történt egy mezőségi temetésen. A temetői beszédre kijelölt első két prédikátor olyan unalmasan beszélt, hogy a hallgatóság nagy része szétszéledt a temetőben, és lefeküdt vagy leült az árnyékba a halottak közé. Akkor jött édesapám. Aki nem ismerte, azt gondolhatta: mit akarhat ez az ember?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Golicza Mária: Rehabilitáció

2023. január 16.

  Kiskoromban foglalkoztatott, hogy hol lakik az Isten, tizenévesen drukkoltam, hogy vegyen észre minden igazságtalanságot, és megbüntesse azt, huszonévesen  bűntudatom volt első házassági ajánlatom kikosarazása miatt.

Tovább | 2 hozzászólás »

Hadnagy József: Az angyalok is felejtenek

2023. január 15.

  Jákob házában – édesapám emelkedett kedvében becézte így a szülői házat – amióta az eszemet tudom, sok volt a vendég. Mi a vasárnapokat nem piros betűkkel jelöltük, mint a naptárban, hanem vidám, kevésbé vidám, szomorú, okos, buta, kedves, hallgatag, jól prédikáló, rosszul prédikáló, emlékezetes, szürke, később külföldi – és azokon belül holland, francia, osztrák, […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Székely Ervin: Zacskós tej

2023. január 10.

  Hajnali öt óra után néhány perccel álltam be a sorba, de így is legalább egy tucat ember fagyoskodott már előttem. A boltot csak reggel hétkor nyitották, de aki akkor érkezett, annak már garantáltan nem jutott tej (hogy tejfelről, vajról már ne is beszéljek). Akkoriban minden termék „ársapkás” volt Romániában, csak épp szinte semmit lehetett kapni. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Iván Gizella: A pálinka segít

2022. december 23.

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember annyira, de annyira szegény volt, hogy a szomszéd faluba nem tudott elmenni. Nem volt lova, szekere sem, ezért mindig otthon ült. Unalmában nézte, hogy nő a fű, hogy szálldosnak a madárkák és a szívébe nagy, nagy szomorúság költözött. Ide vagyok […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gízá Efhadesz: Mostan színes sörökről álmodok

2022. december 22.

  És tényleg. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zöld sör. Igen, évente egyszer piacra, illetve a pultra dobnak a csehek egy zöld sört. Az eredeti reklám szerint az a bizonyos sörfőzde (nevét le nem írjuk, ki nem ejtjük többé) zseniális ízvilágot hozott össze, és titkos recept alapján, különleges füvek meg herbáriák gondos […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: Ernő novellája mégis jó…

2022. december 20.

  Ernő megbánta az írását. Úgy érzi Isten ennek nem örülne… Most épp teázott. Délelőtt tíz óra volt. Vasárnapi nap. Pap barátja ma misét adott a templomban. Elhatározta, hogy elmegy hozzá. Felöltözött. Már két napja ki sem mozdult. A templom egy fél kilométerre volt csak a lakásától. Elment. Bálint Atya éppen a konyhában volt. Evett. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Iván Gizella: Az erdő elindult (Shakespeare után szabadon)

2022. december 17.

  Lana meséi   Ki jő? A nagy Duhaj felséges úr. Üdv a királynak! Honnan jössz, nemes úr? Csatából királyom, legyőztük az ellent. Fogadd hódolatom, népem nevében, mert megvédted őket a betolakodóktól.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gízá Efhadesz: Nerozumím Česky avagy Csehország bája

2022. december 15.

  A harmadik rendőrörsön jártam már, nagyon nem akarták megcsinálni itt sem, a titkárnő egy nagy debella, ő eleve át se akart engedni, nyééééé, csészki! Mondom, némlúvi és most már, ennyi járattatás után enyhén ingerülten dugom az orra alá a cseh szöveget,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Iván Gizella: Az ország nem elég

2022. december 14.

  Lana meséi James Bond ült a hideg fagyos Északi sarkon egy jégbarlangban, és kedvenc italát kortyolja. Igen, az a bizonyos koktél, amit rázni kell, nem keverni. Az a bizonyos Vesper Martini. Gordosn’s gin, vodka, Kina Lillett keserű, amit addig kell jéggel rázni, míg kihűl. De gondolom, ezt mindenki tudja. A sarokban egy jegesmedve bundában […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Pál Golicza Mária: Gyermekem lehetnél

2022. november 30.

A szomszéd ház csodájára járnak a faluba látogatók. A csonkakontyos tetőzetű vakolatdíszes fehér oromzat és oromfal ámulatba ejtik az idegen járókelőket. A helybéliek csodálata egy kicsit megkopott, de jól tudják, hogy a ház gondozott külseje feljogosítja azt a bámulatra, és persze úgy en bloc nagyon is büszkék ők a falujukra. Ha éppen az udvaron tesz […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Bölöni Domokos: MAI MÖGLESZ-ELVTÁRSAK

2022. október 11.

Ha nem csal az emlékezetem, a Tanácsköztársaság idején árasztották el a proletárdiktatúra sajátos kreatúrái, a „mögleszelvtársak” a magyar ugart.Ha a közösségnek panasza volt, ha valaki kért valamit, a hatalom kirendelt, botcsinálta képviselője úgy tett, mintha feljegyezné, majd felleghasogató optimizmussal jelentette ki: „Möglesz, elvtárs!”Ezek a figurák a történelem megannyi nehéz időszakát hosszan telelve alusszák ki, de […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Egy tudományos-fantasztikus film margójára (1967 körül)

2022. szeptember 3.

Lekicsinyítették a pilótákat, majd befecskendezték őket a lefagyasztott(,) sebesült diplomatába. Láttuk, amint halad az űrhajó a vörösvértestek és a fehérvérsejtek között. Aztán elértek az agytekervényekbe. Ott fénypontok villództak.— Semmi sem fénylik olyan csodálatosan, mint az emberi gondolat — mondta az egyik lekicsinyített orvos.— Ez hogyan lehetséges? — kérdezte nagyném — Ejsze valami ötlete támadt a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Bandi bácsi

2022. szeptember 1.

Nézem a Wikipédián az ezerkilencszáztizennégyben született személyek névsorát: Alberto Lattuada filmrendező, Lukács Margit színművész, Makkai Endre néprajzkutató. Hopp, őt ismerem! Született 1914. május 31-én, Vashegyen. Elhunyt 1998-ban, Déván. Foglalkozása: néprajzkutató, református lelkész, szakíró, szerkesztő. Semmi kétség, ez az én petrozsényi pap bácsim, akit nyolc éves koromtól ismertem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: 13 KUTYA

2022. augusztus 2.

Súlyos teste alatt megreccsent a heverő. Kereken száz kiló volt, de mióta kevesebbet eszik,mintha fogyott volna egy cseppet. Máskor biztosan örült volna ennek, most… Nem érdekelte,sem ez, sem más: semmi. Vajon minden öregember ilyen?– Tíz óra – pislantott a régi ingaórára, mely még a nagyapjáé volt, de azóta is kifogástalanulműködött.– Te még nem keltél föl? […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Sic itur ad astra1)

2022. július 3.

Az egyszerű, de lakályos nappaliban tizenöten szorongtak. Valamennyi jó barát, illetve író, költő és drámaíró. Akkor ez egy irodalmi szalon, ugyebár? Lényegében igen, mai szóhasználattal élve irodalmi kör, klub vagy műhely. Ahogy tetszik, lehet választani. Tagjai munkások, értelmiségiek, fiatalok, öregek, akiket mind egyetlen cél lelkesít: az önmegvalósítás versben és prózában. Merthogy ilyen is van, kérem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Savić Dušan: Négy kulcs

2022. április 12.

1944. február 28.  Zombor felett ólmos az ég. Hatalmas hópelyhek hullanak.     Arnold Kreutz asztalosmester a gondosan megmunkált, megrendelt szekrényen az utolsó simításokat végzi. Munkájában mindenekfelett hisz. Hogy szakmájának mestre, többszörösen bizonyította. Faragott bútorai Európa-szerte számtalan úri házat díszítenek, néhány a Karađorđević kastélyt is. De ahogy kitört a háború, minden megváltozott. Testvére, Max már 1940-ben a […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Szabó R. Ádám: Sakk

2022. április 8.

Rozsé kapott egy írógépet. Ajándékba kapta, mert ilyesmit sosem mert volna venni magának, határozottan szégyellte volna, amolyan hipszterségnek tűnt volna a számára, hogy egy olyan eszközt vegyen magának, amit nem érzett igazán korhűnek. Miközben igazából sosem érdekelte igazán, hogy mi korhű és mi nem az, zenéből is inkább a régieket hallgatta, a fekete-fehér vagy némafilmeket […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Bangha Mónika: Csillagokba írva

2022. március 10.

Ha a szomszéd szobából nem jön olyan erőszakosan át az esti telenovella kezdő dallama – Meredith már betéve tudta minden sorát, pedig csak az anyja és nagyanyja nézte vallásos, kihagyhatatlan áhítattal estéről estére –, szinte kiáltásként hallatszik az aktahalom mögül alig kilátszó lány sóhaja. Lassan vége a hétvégének, vasárnap este, és ő újból nem készült […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Világirodalom hajnalban

2022. március 7.

Hajnali négy óra. Két rendőr áll mellettem, távolsági autóbuszra várva. Az egyik rendőr neve Vasile, a másiké Popica. Ezt onnan tudom, hogy az egyik azt mondta a másiknak, hallgass ide, Vasile. És Vasile azt válaszolta, előbb tehallgassmeg engem, Popica. Na, akkor kezd el te, Vasile, mondta Popica.– Nem az volt a betörő, akit megfogtunk.– Azért […]

Tovább | Nincs hozzászólás »