‘Elbeszélés’

 

Petrozsényi Nagy Pál: Unalom

2020. március 17.

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel. – Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Szándékosan téves diagnózis, 1986

2020. február 10.

(Levelek Gyergyótölgyesről 5.) ÉDES ÖCSIKÉM! Az 1986- os év leírása azért is olyan fontos, mert ekkor jutottam a legsötétebb mélypontra, mert ez az év volt ugyanakkor a legzsúfoltabb is, tele sűrű és fontos eseményekkel. Nem láttam tisztán, sok mindent nem értettem, csak a depresszióm mélyült még jobban. Csak most, – tíz év kellett hozzá –, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Láng Judit: Láttam én már karón varjút

2020. február 8.

Kata minden reggel arra ébredt, hogy Anna órákig matat. Halk csörgés, pici csörömpölés, ezt ide, azt odatette. Korán kelt, hogy sietnie kell dolgozni, de csak járkált a szobából ki-be, állt a szekrényénél, halkan dudorászott, és még késő délelőtt is otthon volt, miközben sűrűn mondta, hogy mindjárt indul, de nem és még mindig nem, mert ezt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Adakálé mesekertje: Az árva lány papucsa

2020. február 7.

Volt egyszer egy lányka, még az iskolánál tartott. Történt egy napon, hogy a tanítójuk egy-egy gombolyag pamutot osztogatott szét a lányok közt. Fehérre kellett hogy mossák. — Amelyikőtök három napig el nem készül vele és szép fehéren ide nekem el nem hozza, annak fekete üszővé legyen az anyja — mondja ki a hodzsa (tanító) az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: „Lelkem miattad örök harcban él”

2020. február 7.

(Shakespeare, LXXV. szonett) (Levelek Gyergyótölgyesről 4) ÉDES ÖCSIKÉM! Sok minden történt, de túl végre a második műtéten is, fogadalmamhoz híven, már itt Kolozsváron végre nekifogtam leírni a legszörnyűbb évünket. Már napok óta akarom, de mintha lepra lenne ez az év, úgy kerülgetem, mint a műtétet egész nyáron. 1986.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Utazás Ada-Kaleh szigetére – népmesékkel

2020. február 6.

Dr. Kúnos Ignác nagyra becsült turkológusunknak létezik egy 1923-ban megjelent török népmesegyűjteménye, melyet egy évvel korábban rendezett sajtó alá, s bevezető-ajánló sorai végén pedig ezeket írta: „Adakále meséiből, török mesék gyöngyeiből, kis füzetkénk ékesedjék, Allah neve dicsértessék. Budapest, 1922. év július hava.” Néhány kölcsönvett mese révén, bár földrajzilag a szigetnél jóval tágabb vidékeket járnak be, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek – Ignotus: Három perc (3)

2020. január 28.

Van még egy ilyen kis, hogy úgy mondjam: a sorok közt történt regényem. Az állatkertben volt, roppant forró nyári délelőtt, hogy egyik kutyaketrecben ennivaló kis kölyök-daklit vettem észre, amint lihegve, kilógó nyelvvel, könyörgő szemmel lesett minden arra menőre s a rostély mögött szűkölve ment vele a szomszéd ketrec elválasztó kerítéséig, kétségbeesve nézvén utána, mikor az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek – Ignotus: Három perc (2)

2020. január 27.

1886. április végén történt, tehát most lesz húsz éve. Délután három óra körül volt, a Deák-téren, valami külön órára iskolába menet, hogy megszólított egy úrformájú, de erősen megvedlett ember s német nyelven valamit tudakolt tőlem, már nem tudom mit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek

2020. január 14.

Földi Mihály: A vér (V). Napokon át viaskodtak és kínlódtak. Az asszony egyre fáradtabban hangoztatta azt az álláspontját, hogy közösen nem élhetik át ezt a szörnyűséget, hiszen elvesztették életük tisztaságát ; el kell válniok. – Szereted? – kérdezte ilyenkor századszor is a férfi. – Téged szeretlek, hozzád tartozom, – felelte az asszony.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek

2020. január 13.

Földi Mihály: A vér (IV). Harmadnapra megérkezett Budapestről Juhász Gergely s amikor meg akarta csókolni feleségét, Emma asszony elvonta az arcát. Körülbelül egy óra hosszat bizonytalanul tettek-vettek egymás körül, végül az asszony magához kérte a férfit. – Beszélni valóm van veled, – mondta neki sápadtan, idegesen. Az ajka reszketett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek

2020. január 12.

Földi Mihály: A vér (III). Szórakozottan vacsorázott s észre sem vette, hogy egyedül megissza azt az üveg bort, amelyet ketten a férjével szoktak elfogyasztani. – Kezét csókolom, – köszönt az inas s hallotta, hogy a ház másik felén becsukják az ablakokat. Lefekszik a személyzet. Szél fújt a verandán, behúzódott a szobába. A messzeségben felvonított egy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek – Földi Mihály: A vér (II).

2020. január 11.

Délután kertészkedett Emma asszony, majd csónakba ült s több, mint egy órát evezett a Balatonon lassú, egyenletes tempóban. Frissnek és jókedvűnek érezte magát s kellemes melódiákat dúdolt és fütyült. Miután hazatért, a szakácsnővel beszélgetett, majd kiült a verandára, ahová búcsúzó sugarait vetette a narancssárga esti nap.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Múltszázadi történetek – Földi Mihály: A vér (I)

2020. január 10.

Juhász Gergely így szólt feleségéhez, Emma asszonyhoz a zuhogó napfényben: – Be kell mennem ma Pestre. Hiányzik egy adat. Tudod. Arany János, az apa, nem áll egészen tisztán előttem. Amikor ezernyolcszázhatvankilencben… Itt most nagyon egyszerű és mégis rendkívül bonyolult körülményeket kezdett el magyarázni Arany Jánosról és viszonyáról leányához, Juliskához. A Balaton vizében feküdtek, nyári verőfényben. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Jó utat, őrmester elvtárs!

2019. november 18.

Hej, azok a katonaévek! Talán nem ártana róluk is megemlékeznem néhány oldal erejéig. Tessék, nem kérnek belőlük? Rendben, belátom. Ugyan kit izgat egy lerágott csont, merthogy az lenne, nem vitás. Másrészt mennyire aktuális egy ilyen téma az általános és teljes leszerelés korában? Bocsánat, de most miért somolyognak? Egyébként tudják, mit? Somolyogjanak csak, hölgyeim és uraim, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vas Gereben: Egy falu, két bakter (befejezés)

2019. szeptember 29.

VI. Hogy magam is becsületet valljak, azt bizonyitottam, hogy a két lopónak a csapáján jöttem, mig az orgazdáig kisérhettem őket. Aztán pedig hozzá fogtam paraszt prókátorkép a vallatáshoz, és a házat legott kikutattam és a padláson mindjárt megleltem a nénémasszony kárba ment ládáját. A mészárost meg azonnal vitték vármegyére. Virradó után pedig két előljáróval szekérre […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vas Gereben: Egy falu, két bakter

2019. szeptember 28.

V. Rég aludtam olyan jó izüet, szinte mintha ringattak is volna, – egyszer aztán mintha nem ringattak volna, megszakadt az álmom. Kiszálltam a ketreczből, a tyukászok dönögtek a szekér mellett és az egyik tüzszerszámát verte; s a mint olykor a szikrától láttam, lámpást akart gyújtani az egyik.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vas Gereben: Egy falu, két bakter

2019. szeptember 27.

IV. Három esztendő tejen-vajon élődő embernek kurta kis mulatság, azt sem veszi észre, hizik, avagy soványkodik belé? De a ki a megvirradott napot kapa mellett leste, és a naplementét a sok dolog miatt jól észre sem veszi, azonkivül pedig a ki, mint én, éjszakára kelve, minden órát megles, és hogy meghallotta, bizonyságul még meg is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vas Gereben: Egy falu, két bakter

2019. szeptember 26.

III. Mindazokért, kik az ugynevezett népet az emeletből nézik, van egy mondani valóm is, a mi voltaképpen nem is idevaló. Alakjaim nem a selymes világból valók, hősömet a leányért nem ugrattatom a Dunába, vagy nem állithatunk elő egy bérkocsist, ki a bonyolódás kedveért a legnehezebb pillanatban előugrik és a kisasszonyt a legközelebb paphoz esketőre vigye.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vas Gereben: Egy falu, két bakter (2)

2019. szeptember 25.

II. Kiváncsian vártam, mire János ujra megszólamlik, – tűzszerszámát kotorászta ki a szűrujjból, és a kurta száru pipát a kalap karimájából előmarkolva a szájába dugta, s egész egykedvüséggel csóválgatván a szikrát kapott taplót, ülésében még egyet igazodott, s igy fogott a mondókájához. – Mondtam uram előbb, hogy édesapám mester volt, – áldás, béke szálljon rá […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vas Gereben: Egy falu, két bakter

2019. szeptember 24.

I. Mélyen a Bakonyban voltunk, előttünk néhány pápai sárgarépás kocsi mendegélt; én pedig friss szénából rakott ülésemben fészket verve kényelmesen néztem a csillagokat, mig két sárgánk a nappali forróság után könnyebben lépegetett a jákói uton. – Kocsisom a hegyoldalon leugrott üléséből, menet közben belé durrantva az erdő mélyébe, mely jó nagy hangot adván azon egyszerü […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bajor Andor: Hogyan kell szakszerűen rágalmazni

2019. szeptember 11.

MINT ISMERETES, az idősebb rágalmazók avval a problémával állnak szemben, hogy nem tudnak fiatal rágalmazó szakkádereket nevelni a jövő számára, s így nem lesz utánpótlás, ha majd kidőlnek. Ezért tartom fontosnak az alábbi befeketítő tanfolyam anyagának kiadását, ajánlva tanulni vágyó ifjúságnak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Karinthy Ferenc: Defekt

2019. augusztus 28.

Nem értem oda a lányom esküvőjére. A kissé megenyhült télben mégis kocsin indultam el, Frankfurtban voltak némi elintézendőim, kiadói ügyek, s úgy terveztem, Saarbrückennél kelek át a határon, onnét Metz nem távolság, péntek lévén időben, kényelmesen eljutok hozzájuk. Útközben azonban bedöglött a kuplungom, nem emelt ki, lehetetlenség továbbhajtani, életveszélyes.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dan Culcer: A halálról, mivel hogy létezik (3)

2019. augusztus 26.

(Despre moarte, de vreme ce există) Az öreglány megrészegedett. Igaza volt, hát nem is szégyenkeztem, s a kétszer kifőzött pálinka hatására egészen más lett a gondolatmenetem. Egy dal jutott eszembe, azon kevés máramarosi ének egyike, melyeket ismertem, s mintha csak magamnak, dúdolni kezdtem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dan Culcer: A halálról, mivel hogy létezik (2)

2019. augusztus 25.

(Despre moarte, de vreme ce există) Féltettem a vénasszonyt, még feldobja nekünk a talpát annyi pálinkától. Embert meghalni még nem láttam életemben. A pap vérbeli iszákos volt. És bár sok embert látott már meghalni, nem hinném, hogy valaha is gondolt volna rá, hogy egyszer ő is megkrepálhat. Talán emiatt nem figyelt oda a májtájéktól sugárzó, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Villámvignetták (25)

2019. június 16.

Miből lett az élet? Pályám kezdetén mindent megtettem volna, hogy egy magyarországi lapban közöljek. Nehezen jött össze, különféle viszontagságok után végül az ÉS-ben sikerült. Dérczy Péter minden fontoskodás és gőg nélkül közölte a novelláimat, jó ideig volt a támaszom. Később Károlyi Csaba vette át a stafétabotot, és gondolom, leginkább a biztatására írt kritikák következtében történt, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »