Detektív novella, Andersen nyomán 17. rész KI VAGYOK? MIT ÉREK? Elutasítását hattyúnk nagyon a szívére vette. „Mit akarok?, kérdezte magától. -Ki vagyok?” Majd megtoldotta kesergését egy harmadik fullánkkal: „Mit érek? Ha még Sápi sem áll szóba velem, senki vagyok a Tó világában.”

Detektív novella, Andersen nyomán 16. rész ELUTASÍTÓ VÁLASZ „Vörösszárnyú koncér, gondolta hattyú detektívünk, aki az éceszt még mindig vízbebukó fejjel kapta, azt én is tudok.” Fogott is egyet, s mert nem felejtette el eredeti szándékát, hogy Sápit a maga oldalára állítja (megtudni a családi titkokat), a ficánkoló jószágot említett kisruca, mostmár nagyruca, azaz kacsa elé […]

Detektív novella, Andersen nyomán 15. rész TISZTA LÉLEKKEL Hattyúnkat nemcsak emlékei lepték meg a víz alatt, hanem látott is: tisztán látta,hogy a Tó két bukórécéje valóban halászik. Nem arról van szó, hogy a „míreg” őket a víz alá lehúzta, hanem eledel után néztek, az egyiknek a csőrében is volt egy hal, egy vörösszárnyú koncér. Ettől […]

Detektív novella, Andersen nyomán 14. rész BELLA „Bella”, gondolta, majdnem kiáltott fel. Ugyanis a Tó vizébe lebukva nemcsak a bukórécéket látta meg, hanem különböző lábakat. S az egyik párban felismerte a Bella uszonyait. Imádta azokat süldő korában, s az egész rucát, Bellát, aki viszont ridegen visszautasította a közeledését. „Szőrös vagy és nagy, és nem is […]

Detektív novella, Andersen nyomán 13. rész LEBUKNAK „Vajjon?”, kérdezte hattyúnk magától. „Vajjon a míreg a mennyiséggel egyenesen arányos?” Ilyeneket tudott, mert mivel a többi kiközösítette, kurzusokat választott magának. Az egyenes arány úgy értette, hogy a nagyobb libuskákban több a míreg, mint a kisebbekben, lásd Sépi példáját.

Detektív novella, Andersen nyomán 12. rész INTELLIGENCIA KÉRDÉSE Ezen a Sápikán elgondolkozott. Illetve a szelídségén. Vajon azért nem bántotta őt, mert félt tőle? Ő nagy, Sápi meg kicsi? Vagy mert Sápit is vágták, csípték vagyis ki akarták közösíteni, mert kisebb volt náluk? És megértette, a bőrén érezte, mi a kiközösítés…? Mindenesetre ehhez ész kell, gondolja […]

Detektív novella, Andersen nyomán 11. rész KI LEGYEN A SPION? Detektívünk rájött arra, hogy a saját gondolataival nem messze jut, viszont a szüleivel vagyis a nevelőszüleivel megszakított minden kapcsolatot. Úgy döntött, hogy mégis valamelyik fészekaljatársát hívja segítségül. Hátha elejtett a kacsapár néhány olyan szót, ami rá vonatkozik, és amivel világosság nyílik a fejében. Eszébe jutott, […]

Detektív novella, Andersen nyomán 10. rész ÚSZIK A SPERMA „Félvér lennék?”, gondolja. Arra jött rá, hogy nem is kellett Kacsa-mamának hűtlennek lennie, elég, ha a hattyú gácsér spermája utolérte. A víz vezet, ugye, ezt hallotta… Gondolkodóba esik: ”Félvér lennék? Ki ennek a megmondhatója? A Tó Lelke talán?”” (Folytatjuk) Előzmények: 1-2. rész, 3. rész, 4. rész, […]

Detektív novella, Andersen nyomán 9. rész: HŰTLEN KACSA? Detektívünk azt feltételezi, talán belülről jön a „támadás”. Vagyis a tojást, amiben ő bújt meg, nem belopták, hanem… kezdetben arra gondolni sem mer… mostohaanyját nem úgy ismeri… de talán mégis, illetve mégse mostoha… szóval lehet, hogy Kacsa-mama hagyta? Hogy egy hattyúgácsér meghágja?! Vagyis ő, a rucafészekben kiköltött […]

Detektív novella, Andersen nyomán 8. rész: KI LOPTA BE? Még egy madárról hallotta, amelyik a tojásait másnak a fészkébe belopja: a kakukk. De hát a kakukktojásból kakukk fejlődik, s ő nem kakukk, hanem most már világos: ő hattyú. Hattyú-anyukájáról nem tud, de egyvalamiben szinte biztos, hogy őt hattyú-anyukája nem lopta be az őt tartalmazó tojást […]

Detektív novella, Andersen nyomán 7. rész: HONNAN A TOJÁS? Akkor azt a fejezetet, az „emberit”, a humánust lezárta: kacsa-szülei az átlagból nem emelkednek ki, és mivel a kapcsolat velük megszakadt, máshol kell keresgélni neki, mint vérbeli detektívnek. A kérdés továbbra is: hogyan került az a tojás, amelyikből ő kibújt, a rucatojások közé? Egyet máris tud, […]

Detektív novella, Andersen nyomán 6. rész: EGY FÉSZEKALJBÓL Detektívünk így gondolkozik: ”Majdhogynem mindegy, hogy a tojás méretét nem vették észre, vagy hogy nem tulajdonítottak neki fontosságot, esetleg abban reménykedtek, hogy méreteim ellenére belőlem is kiskacsa válik… nem lett volna anyai kötelessége Ruca-anyámnak akkor is szeretni engem, amikor megértette, hogy más vagyok, mint a többi? Hát […]

Detektív novella, Andersen nyomán 5. rész: MEDDIG TART AZ ANYAI SZERETET? Detektívünk tehát arra következtetett, hogy szülei, illetve nevelőszülei látták, hogy az a tojás, amiben ő fejlődik ki, testesebb, mint a többi, de nem tulajdonítottak neki nagyobb fontosságot. „Az átlag milliókhoz tartoznak”, fogalmaz magában, akik előre nem látják a veszélyt, még hogyha benne is vannak […]

Detektív novella, Andersen nyomán 4. rész: HOGYAN EMÉSZTIK MEG? Következtetése az volt, hogy látta a szüleinek tudott rucapár, hogy az egyik tojás nagyobb a többinél. Mindketten tapasztalták. Lehet a gácsér szórakozott, vagy csak ímmel-ámmal költ, de fel kellett tűnjön neki is. Detektívünk kérdése viszont ezek után: hogy mire gondoltak?

DETEKTÍV NOVELLA – Andersen nyomán (Az első két rész itt olvasható) 3. rész: A tojás Rút kiskacsa tehát szép hattyúvá válva az eredete után kutat. Rájön, hogy mindjárt az elején kell kezdenie. „A tojás!”, kiált fel. A tojás, amelyikből ő maga kikelt, a kacsa fészkében kelt ki, a többi tojás, vagyis a ruca-tojások között. Szüleitől, […]

1. Tisztázzuk mindjárt az elején: azért kiskasa, mert kicsi volt, meg selyp. Tehát nincs hiba a címben. A címben nincs hiba. Továbbá azért detektív, mert keres, sőt kutat a gyökerei után, de mivel egy hattyúnak gyökerei nincsenek, a múltja, egészen pontosan: az eredete után. Szóval, már nem is rút kiskacsa, ugyanis felnőtt, és szép hattyú […]

Detektív novella, Andersen nyomán 26. rész: A VÉRCSE ELVITTE „Hát apám?!”, kérdezte akkor Hattyú. Válasz ugyanattól a „szószóló”-tól érkezett: „Még szőrös kis hattyúfiókák voltunk, amikor a Vércse meg akarta támadni a fészkünket. Anyánk már nem élt, úgyhogy Apánk védelmezett bennünket. De sajnos a Vércse megvágta Apánk nyakát, úgyhogy vége lett. Még azt sem tudjuk, hogy magával […]

Detektív novella, Andersen nyomán 24. rész: KIK VAGYTOK? Az anyja? Úgy érti, talán először, hogy az igazi, a bio… felindultságában ki sem tudja mondani a szót. A hattyak felé fordul, eléggé indulattal: „Ti titkoltok valamit előttem. Valamiket. Hogy kik vagytok, hogy ki az anyám!” Mintha puskagolyók lennének a kérdések… „Ha nem mondjátok meg, nem tudom, én […]

Detektív novella, Andersen nyomán 22. rész: ELSŐ FÉSZEKALJA „Az anyja!”, még mindig így nevezi Kacsa-mamát. Arra gondol, hogy lehet, első fészalja voltak. Először költött ki csibéket. Egyáltalán: először tojt. S meglehet…

Detektív novella, Andersen nyomán 21. rész JÓL ÚSZIK Anyja is eszébe jut. Egy jellemző mozzanat: amikor őt, Hattyúnkat bemutatták a ruca-társadalomnak, és következtek a lekicsinylő megjegyzések („csúnya”, „szőrös”, „idétlenül nagy”) anyja a védelmébe vette: „de nagyon jól úszik. Ugyanolyan jól mint a többi, ha nem jobban!” Az anyja, aki később elűzte, de ott megvédte. Ezt azért […]

Detektív novella, Andersen nyomán 20. rész: TALÁLTA TALÁN „S ha mindez nem igaz? Ha másként történt…”, tette fel Hattyúnk magának a kérdést. Apja eléggé szórakozott. Apja? Ki az apja, nyilvánvalóan a nevelőapjára gondol. Ha az például bóklászás közben talált egy tojást, azt, amelyikből ő, „a rút kiskacsa” később kibukott, és hazatologatta a vízben, mert azt hitte, […]

Detektív novella, Andersen nyomán 19. rész: ÖNGYILKOS? Mert látta ő. Felpuffadt hassal, feje a vízbe tűnve. Honnan hozta elő az áramlat, nem tudta meg soha. Mint ahogy azt sem, mi történt valójában. Amikor újdonsült testvéreitől kérdezte, csak „pssz” volt a válasz. „Erről majd később beszélünk.” De mikor van már a „később”, talán sohanapján. Ha részleteket megtudna, […]

Detektív novella, Andersen nyomán 18. rész: EGY EMLÉK Az elúszott koncérról Hattyúnknak egy emlék jutott eszébe: arról, hogyan tanította az apja halat foni. Éppen egy ilyen vörösszárnyú volt az iskolapélda. Előbb az apja kerítette be, majd kapta el felülről, a hal fejét célozva, de Hattyúnk tökéletesen megismételte a fogást, apja meg volt elégedve vele. Apja? Mint […]