‘Rövidpróza’

 

B. Tomos Hajnal: Szemléltető eszköz

2019. december 7.

Ha jól meggondolom, a nőkkel elég bajos lehet a dolog. Úgy értem odaát, mikor az Utolsó Esküdtszéknek döntenie kell, hogy most hová küldje őket: a pokolba kávét főzni az ördögprímásoknak, vagy a mennybe, hogy fényezzék a szentek glóriáit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A masnis liba

2019. december 6.

Apám halála pillanatában két szót préselt ki merevedő ajkai közül: Tusnád… Muci (így becézett engem gyerekkoromban a családom). Ezt én úgy értelmeztem, hogy apám a tusnádi nyaralóját, melyet a szüleitől örökölt, rám szeretné testálni. Szerencsémre ezt testvéreim is hasonlóképp fordították le, így aztán én lettem a villának gúnyolt kis faházikó boldog tulajdonosa.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Svejk

2019. december 5.

A kivégzőosztag parancsnoka felsorakoztatta a tizenkét meztelen elítéltet. Az orvostiszt már várt rájuk a kifertőtlenített, patika-tiszta rendelőben. Mindenik hátát megkopogtatta, miközben az elítélteknek azt kellett mondaniuk, hogy „krémsajt”. Aztán nagyra tátották a szájukat és egy hosszan kitartott Á hangot hallattak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Tudod, ki volt J. J. Rousseau?

2019. december 4.

Pár évvel ezelőtt iskolánk Szinajára küldött, egy uniós projekt kiképző tanfolyamára. Csapattársam C. város egyik ipari líceumának igazgatóhelyettese volt, civilben mérnöktanár, néhány évvel fiatalabb nálam. Direktori minőségében ildomosnak tartotta, hogy ottani szereplésemet illetően, már a két órás vonatozás legelején kioktasson.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: A novella fontosabb

2019. december 1.

Szabó Kálmán, az író egész délelőtt frusztrált volt. Az volt a baja, hogy egy bizonyos regény és több novella témája nem jutott az eszébe. Elfelejtette őket. Délután kettőkor a szemészetre kellett mennie. Nem szeretett orvoshoz járni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A tücsök, a madár, meg a nagydob

2019. november 30.

Pár napja valami furcsa mocorgást éreztem a mellkasomban. Előbb olyan volt, mintha tücsök szorult volna a bordáim közé, majd mintha egy apró madár verdesett volna a szárnyával. Amikor már a nagydob is rázendített, elmentem az orvoshoz. – Mi a panasza? – kérdezte a rezidens orvosnő.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Nullponton

2019. november 29.

– Lajos, én mától fogva szabad vagyok. Ezt jól jegyezd meg! Úgy értsd, hogy a testemet is kiszabadítottam a huszonkét éves házasságunk kötelékéből. Abból a rabságból, amely nagy kegyesen biztosította számomra a közös ágyat, asztalt, kocsit és mindenféle francfenét, de soha egy szikrányi lángolást, egy szemernyi örömet sem, amiért érdemes lett volna elviselni a mindennapi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Manapság a menő férfi…

2019. november 28.

– Jaj, mit ért maga apuskám a mai divathoz? Maga még azokban az ánti időkben élt, amikor a menő tagok fehér ingben, nyakkendősen, élére vasalt pantallóban feszítettek. Hát ez ma már kész röhej! Ide nézzen! Én minden héten kétoldalt leborotváltatom a hajam, csak a fejem búbján hagyok egy sávot,

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szerelem konyhanyelven

2019. november 27.

– Jaj, csak ne látnám folyton azt a búvalbélelt képedet ! Most megint miért duzzogsz ? – Nem duzzogok. – Dehogynem! Láttam rajtad, már kora reggel, amikor kicaplattál a mosdóba. Meg lehetett volna mintázni rólad Don Quijotét, a búsképű lovagot. Csak Rocinante hiányzott alólad, mert a szélmalom már hibátlanul működött, amint hallottam….

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bodor Ádám: A fapapucs kelendősége

2019. november 17.

Középkorú, taplósapkás ember érkezett, hátán ormótlan nagy batyuval, és fapapucsokat szeretett volna árusítani. Ki is rakta őket méret szerint a híd gyalogjárójára, ő pedig föl-alá sétálgatott mellettük. De hát ez itt nem ment. Jóformán kinevették. A meredek oldalakon, a hullámzó ösvényeken, köves utakon, udvarokon, púposra döngölt nyári konyhákban fapapucsnak nem sok hasznát vehették.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bodor Ádám: Vendégmadár

2019. november 12.

Man kertje egészen a patakig ért, szelíden ereszkedett a víz felé, végében cövekkel erősített lépcsők vezettek a köves mederbe. Man idősebb ember lévén, már nemigen foglalkozhatott olyan dologgal, ami sokat hoz a házhoz. Amivel foglalkozott, kedvtelésből tette, ez pedig páratlan türelmet és odaadást követelt azért a kevés örömért, amit cserébe kapott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szállj alá a pincédbe

2019. november 11.

Olvasom egy ingyen tálalt versben, hogy nagyon jót tenne mindünknek, ha néha alászállnánk a belső pincénkbe. Azért hívom ingyen-versnek, mert egyszerűen csak rátaláltam a világhálón, ahol mostanság kényére-kedvére – és főleg egy bani költség nélkül – valósággal lubickolhat az ember a szépirodalomban.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Nem tetszik neki Brad Pitt

2019. november 8.

Cs. Elemérné Sárika gyászolja a leányát… már vagy három éve. Ó, nem mintha meghalt volna, csak elvált az urától, miután – a sors fintoraként –világra hozott három fiúgyermeket. Azóta a férj, vagyis Cs. Elemérné veje már árkon-bokron túlvan, a két nőnek fogalma sincs, merre keressék a tartásdíj behajtása végett.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Vadmalac meg a pálinka

2019. november 5.

Kötetem jelent meg nemrég a Magyar Elektronikus Könyvtárban, válogatás félperceseimből. Vadmalac azok hőse, bár a hős szó tőle igencsak távol áll. Amolyan meghúzódó fajta, aki tudja, hogy a világot megváltani nem lehet. Barátja, a Koma tesz fel neki időnként kérdéseket, amiket Vadmalac leggyakrabban nem tud, vagy nem akar megválaszolni. Elvarrni mégis el kell minden ügyet, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Mese Isten nevéről

2019. november 3.

Volt egyszer egy illető. Olvasta valahol az interneten, hogy Istennek héber nyelven hetvenkét titkos neve van. Olyanok, mint: Harael, a mindenben jelen lévő Isten, Reahel, a mindent látó Isten, Nilhael, az egek királya Isten, Sealiah, a mindent mozgató Isten, Mahasiah, a megmentő Isten, Lehahaiah, a bölcs Isten, Lauviah, a csodálatos Isten. És így tovább, hetvenkettőig.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Molnár Vilmos: Mese a kérdezés hasznáról

2019. október 26.

Volt egyszer egy kissrác. Beiratkozott cselgáncs tanfolyamra. Első órán a mester a dzsúdó lényegéről beszélt az újoncoknak. – Nem az erő a fontos – mondta –, hanem a technika. Az ellenfelet önnön nyers ereje segítségével, szinte erőfeszítés nélkül győzni le. Hagyni a támadót, rohamozzon brutálisan, majd finom mozdulattal visszafordítva ellene saját svungját, könnyedén ártalmatlanná tenni. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Beömlés

2019. október 19.

Valahol itt kell lennie, mondogatja emberünk, eltévedt ember keresgél így a sűrűben, maga előtt hajtogat félre vékony füzeket, vesszőért járó kosárkötő ember keresi így elveszített szerszámát, itt van, mondja emberünk, amikor megpillantja a jelentkező, gyéren nőtt nádszálakat, nincs nyom, se törés, ki tudja, mikor jár valaki is errefelé, a vízpart mentén kanyarog az ösvény,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / A hóharmat bája

2019. október 18.

Lesz kicsi hóharmat, fehéren csillogó lepedő, éppen csak megmutatja, merre járnak az őzek, szarvasok, merre járnak a kóbor kutyák, a senkik, a gazdátlanok, megmutatja, merre járnak a nyulak, a varjak, a hollók, de inkább a hollók, mert a fekete madarak repülve élesebb árnyékot vetnek a nagy fehér hóharmatra, a varjak fagyos avar alatt piszkálnak csőrükkel, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Holdkosztoló

2019. október 17.

A kérdés naponta ismétlődik, feltéve, ha Bara bácsi, az éjjeliőr még esti takarodó előtt ott van a tűzoltóház előtt, kérdezzük, Bara bácsi, mi a fenéért mind gereblyélsz, mit mondhatna, azt amit mindig: azért gereblyézik, mert Bara bácsi hajdan a moravicai határvadászoknál teljesített sorkatonai szolgálatot, azért gereblyézik, nyári időben Bara bácsinak ezt naponta el kell mondania, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Angelo Litrico

2019. október 16.

A völgyben most váltunk őszire, de hát hol nem, a bátyám is most vált őszire, könnyű neki, mert van blézere, holott nem is tudja, mi az a blézer, akárhogy is nézem, márkás rongy, ritka divatcikk, ha jól emlékszem, kampányban valamelyik menő politikus ilyesmiben prezentál, nem is bírom elhallgatni, mert megnézem a címkét, Angelo Litrico, még […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Román

2019. október 14.

Hűvös a tó partja, noha július, lehet elillan a nyár, megy, ahogy jön, sunyin, a horgász felkel hajnalokon, megissza a kávét, öt cigaretta, szól, elmentem, az jó, mondja az asszony és befelé fordul, nagyszájú horgász megrázza magát, pontosabban kirázza magából a reggeli nikotint, meglehetősen tömény, kérdezi, kint van-e a román, hogy kicsoda, inkább mondom, mint […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Rokonság

2019. október 13.

Függönyt vásárolnánk, szépet, mutatóst, utcáról nézve az látszik leginkább, nem selymet, selymest se, mert az mű, egészen biztosan kínai, miközben a mi házunk székely ház, legalábbis székelynek gondolnám, bársonyról ne halljak, bársonyosról se, mert annak oka van, hogy bársonyról vagy bársonyosról ne halljak, tudod mit mondom az asszonynak, mint aki tisztában van függönyök dolgában,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Ne szóljunk senkinek

2019. október 11.

Előbb rókák jönnek a hegy felől, de lehet, mindig ugyanaz, de milyen is a jó tanács, felszólíttatja a völgyieket, szárnyasaira mindenki vigyázzon, ilyen a túlélés ösztöne, szavat a hirdető a hegyoldali haranglábnál kiabál nem tudom, miért, egyik kezét a fülére helyezi, s lám, van, aki hurokkal száll szembe a rókával, mert aggasztóan sokszor jön, nyulánkozik, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Egy exkatona védőbeszéde

2019. október 10.

Tisztelt Utolsó Esküdtszék ! – Előrebocsátom – ha esetleg eddig nem jutott volna tudomásukra –, hogy az én lelkemet ellopták. Így aztán nem is értem igazán, mi, azaz ki is áll most Önök előtt, mivel tudott tény, hogy a testem (vagy legalábbis ami belőle megmaradt) ott van lenn, egy gödör mélyén. Azt sem igen értem, […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Pléhes céh

2019. október 10.

Ki nem állhatom, ha eső veri a házam oldalát, tudom, ezzel így vannak Önök is, nem is kellene ilyesmit mondanom, mert vérszemre kapnak a pléhesek, na látja, na látja, mi is így gondoljuk, mondják a pléhesek, nem is csatornások, csak pléhesek az én szememben, s mivel a pléhesek sem perfekt emberek, elszólják magukat, hogy Barótról […]

Tovább | Nincs hozzászólás »