‘Rövidpróza’

 

B. Tomos Hajnal: Vezérnek lenni

2020. március 26.

– Hát ha már te is újságírásra adtad a fejed, ajánlom, jól hallgasd meg a históriámat, mert egyszer még hasznodra válhat. Arra akarlak vele figyelmeztetni, hogy nem mindenki születik igazi vezetőnek. Ez a jellemvonás – mint egyébként annyi más – csírájában már születésünkkor ott lapul bennünk s néha csak a legszorongatottabb helyzetekben bukkan elő.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Mindenható konyha, avagy a nagy lében kis kanál

2020. március 25.

Módfelett szórakoztat, hogy egyesek mindent tudnak: például azt is, hogy miként vakarózik Isten, ha valamin erősen agyal. Ha mondjuk elmész a paphoz, és szőréről szálára bevallod az elmúlt éjszaka nem éppen ortodox eseményeit, az kijelenti, hogy a Mindenható azért Minden és azért Ható, mert a körmöd alá is belát, és a ki nem gondolt gondolataidat […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Múlt idő, egyes szám

2020. március 24.

– Amikor én olyan idős lehettem, mint te most, már állapotos voltam apáddal. De akkoriban az ilyesmi se nem osztott, se nem szorzott, már olyan szempontból, hogy senki sem tett ki engem a vitrinbe, hogy jaj istenem, el ne veszítsem a magzatot. Szabály volt, hogy ötnaponta friss kenyeret kell sütni, csakhogy nálunk az udvaron nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Nyugger vagyok

2020. március 22.

Holnap elmegyek a kínai vendéglőbe és egy porció nyers hernyót rendelek magamnak. Hogy utálatos és ehetetlen? Ez majd elválik. Meg akarom kóstolni, mert túl sokáig és szinte mindenkinek elhittem, amit összehadovált, és kényelemből vagy csak naivitásból nem jártam utána az efféle kijelentéseknek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Isler, avagy maradj pályán!

2020. március 21.

– Kisasszony kérem, én islert és feketekávét rendeltem. – De hiszen azt is hoztam. – Valóban? Én kóstolás után sem ismertem fel ezt a kreációt, pedig ugyancsak jártas vagyok a szakmában. Ezt nevezi maga islernek? Hát kérem, ebben az elfolyó kakiszín glazúrba maguk szemmel láthatóan egy csipetnyi sűrítőanyagot vagy stabilizátort sem tettek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Az a kényelmetlen trapéznadrág

2020. március 18.

Amíg élveztem a munkanélküli segélyt, egyetlen komolyabb elfoglaltságom volt: követni a hirdetéseket. Tudtam, a kilenc ingyenélő hónap hamar elröpül, s ismét ott leszek, ahonnan elindultam, egy vak bagó nélkül a zsebemben. Így aztán jónak láttam idejében munkahely után nézni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A nyúlprémes hölgy körmönfonatai

2020. március 17.

Azon a reggelen kisbuszon utaztam Brassóból Bukarest felé, halaszthatatlan hivatalos ügy elintézése miatt. Hátam mögött feltűnően sminkelt, hetven körüli, nyúlprémes hölgy ült az ablaknál, aki már Brassóban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy patáliát rendezett a sofőrnek, amiért pár perccel lekéste az indulás előírt időpontját.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Parfümteszt

2020. március 8.

– Milyen szép napunk van, nemde, kedveském? Olyan friss és üde, mint magácska a mai reggelen. – Isten hozta, hölgyem ! Mit óhajtana? – Jaj, drágaságom, én sok mindent óhajtok, de a magam korabelinek már lassan be kell érnie a morzsákkal.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Sakkparti

2020. március 7.

Seprem a havat a kapunk előtt. Kónyáné az ötödik szomszédból meglát s integet, aztán hogy látja, nem nagyon csípem az efféle pajtáskodást, elered lefelé az utcán, mintha sietős dolga lenne errefelé. Megáll mellettem, szemléli egy darabig a seprést, de tudom, hogy ez csak színjáték. Valójában azon töri a fejét, mivel köthetne belém.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Post mortem

2020. március 6.

Legnagyobbb badarság halálunk előtt búcsúlevelet írni. Mert mi van, ha nem lesz időd befejezni, vagy abban a szorongatott és lámpalázas helyzetben (egyszer hal meg az ember!) csak valami semmitmondó, muris kis esemény jut eszedbe az életedből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Csigapanasz

2020. március 5.

Felfordul a gyomrom ezektől az álszent emberektől. Úton-útfélen olyan szavakat hangoztatnak, mint rokonszenv, egyenlőség, átérzés, empátia, állatbarát, tolerancia meg ilyesmik s akkor a lusták lustájára, a legalamuszibb puliszkaevőre azt mondják, hogy „csigalassúsággal halad”.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Ballada három szál kaporról

2020. február 22.

Ősz volt, késő ősz, a piac tele zöldséggel. Két termetes asszony árult, az egyik kérdezett, a másik figyelte a piaci eseményeket. Egy idős asszony állt meg a zöld hegyek előtt, aki közelebb volt a százhoz, mint a kilencvenhez. – Ezekre kell legjobban vigyázni, pénzük nincs, de lopni, azt tudnak – mondta a figyelő asszony.

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Ballagási csokor

2020. február 21.

Cilike még most, a ballagási menetben is utolsók között kullogott, mint a négy év alatt mindig. Utolsó padban ült, egymagában, mert huszonhárman voltak az osztályban, neki már nem jutott társ.A csoportképeken is mindig az utolsó sorból kandikált elő, néha csak a feje búbja, vagy a fél arca látszott ki az előtte állók mögül. De ő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Ha akkor tudom…

2020. február 18.

Őszintén bevallom (bár kizárólag csak magamnak), hogy most már bánom az egészet. Konkrétan azt, hogy ezelőtt hatvanegy éve kivettem pólyás húgomat az égő ágyból. És ha már kivettem, nem hagytam ott a padlón, hogy megfulladjon a füstben. Na jó, kicsit azért még ott hagytam, mert öt évesen nem volt elég erőm a hat kilós csecsemőt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Az áldozat

2020. február 17.

December elsejétől másodállást is vállalt a Lány (nevezzük csak így), hogy segítse családját, meg aztán ilyenkor, ünnepek előtt jócskán akad ok a költekezésre is. Egy engros raktárban kapott helyet, ahol (papíron) napi hat órán át szaloncukrot kellett csomagolnia.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Boldog próza

2020. január 28.

Végig egy szöveget bütyköltünk, ha jól emlékszem: csak keltünk-feküdtünk s közben futkostunk ide-oda, erre-arra, teve-tova, egyszóval: tök prózaian éltünk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Jóbarát

2020. január 27.

A minap régi jóbarátom állít meg az úton: – Ugye, mi már nagyon régtől ismerjük egymást. Mindig megbízhattál bennem, őszinte igazmondó barátnőd voltam… – Nyögd már ki, miről van szó, mert nagyon sietek !

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Fekete macska

2020. január 26.

Piacra menet, alig pár lépés után, átszaladt előttem egy macska. Na, de nem akármilyen, hanem egy koromfekete, jól megtermett beste. Phű! Phű! –és két lépést hátra ! Hogy nem tudtam én öt percecskével később kilépni a kapun? Akkor nem pont most slisszolna át ez a dög !

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Negyven kerek perc

2020. január 24.

Tisztelt asszonyom! Már most az első találkánkon kijelenthetem, hogy Ön nem tetszik nekem. Hiába, én ilyen szókimondó, karakán fazon vagyok, mindig is ilyen voltam. Minek húzni-halogatni a dolgokat, ha már most minden apellátát kizáróan egyértelmű az Önről alkotott véleményem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: A lopás

2020. január 18.

Kislányka a falusi boltban. Vár a sorára elég türelmesen, vannak még páran előtte, és meghallja, hogy bizonyos nagyobb összegű vásárlás esetén a vásárló kap egy szelvényt, és ha szerencsés, nyerhet vele. Hiába figyel feszülten, nem érti pontosan, miként zajlik le ez az egész, de valami sorsolásról beszélnek, ő egyre izgatottabb lesz, mert már napok óta […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Virrasztás

2020. január 17.

„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” (József Attila: Két hexameter) Öcsikém! Ma éjjel virrasztottam egy ismeretlen, roncs roma öregasszony miatt. Kinn voltam a folyosón, amikor megpillantottam a hordágyon a mosdatlan beteget, s elcsíptem az egyik ápoló egy mondatát: ”Nincs senkije.” Ekkor ugrott be a mottónak választott idézet. Ki tudja, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Egy huncut fordulat esete

2020. január 6.

Azt mondták róla, hogy ha valaki, akkor ő az, aki képes tisztán és ápertén megjósolni a jövőmet. Hát persze, hony nyomban kiváncsi lettem. Nem a javasasszonyra -aki egyébként egy hórihorgas, rosszszagú szipirtyó volt- hanem a jövőmre, mert tudvalévő, hogy Éva ősanyánk óta minden asszonyi állat ilyen: azt kívánja, amitől eltiltották s nem tudja elviselni a […]

Tovább | 3 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Kence az ajtósaroknak

2020. január 5.

– Halló! Napsütéses szép jó reggelt, drága asszonyom ! A. B. vagyok a Mimóza Rt. alkalmazottja. Egy kihagyhatatlan és megismételhetetlen ajánlatot teszek Önnek. Már most jegyezze fel a nevemet, hogy egész életében áldásaiba foglalhassa.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A kulcsos ember

2020. január 2.

K. Alajost kezdetben nagyon zavarta az a hatalmas kulcscsomó, mely állandóan ott zörgött a zsebében. Szerencsére csak ő hallotta az idegesítő zajt, mert egyébként végig sem mehetett volna az utcán, anélkül, hogy meg ne bámulnák a járókelők és idővel valami csúfnevet rá ne ragasztanának.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Tó

2020. január 2.

Aztán el­kerültem a szi­getről – így utólag vissza­gon­dol­va, nem is volt az szi­get –, te­her­ko­csi­ra rak­tak, s fel­pumpáltak egy to­ronyház har­ma­dik eme­letére. So­sem bírtam víz nélkül. Folyóval saj­nos nem büszkélked­he­tett eme város – egyébbel se na­gyon –, de sze­rencsére a közel­ben volt egy kis tó. Némi víz, káka, békák, sem­mi nagy fel­hajtás. De! Már a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »