-Nem tudtam, hogy maga magyar nemzetiségű – mondom a postásnak, miután véletlenül meghallottam, hogy kollégái Csabinak szólítják. – A nevét olvasva, én sem voltam biztos benne, hogy maga tud magyarul- mondta kissé szégyenlősen a “napbarnította” fiatalember. – De hát a magyar lap, melyet minden csütörtökön bedob a postaládámba, az én nevemre szól! Apropó: szokott […]

Öreg(edő) hölgy háromszor két méteres telket keres, öröklakás létesítése céljából, lehetőleg a szülőföldje határában lévő domboldalon, minél közelebb a közkézen forgó fenyőerdőhöz. Tudniillik világéletében imádta a tobozosok illatát, no meg a feketerigók füttyögését, miközben az ágak közt cikáztak reggelizés közben.

Anikóval, aki nem él, sétáltam kedélyesen. Szembe jött velünk egy román nő. Fekete trikóján fehér újhold meredt szarvaival felfelé, alatta fehér félkörívek. Anikó mondja neki, hogy ez azt jelenti, hogy még hét hónapig lehet csak terhes. Tréfásan a nő után kiáltanám, hogy vigyázzon, mert Anikó boszorkány, de nem jut eszembe a megfelelő román szó. Budapest, […]

Találkoztunk János bácsival.Részeg volt.Egy szűk utcánál megállt pisilni.— De János bácsi jó ember-e?— Semmi ember — válaszolta anyám. Budapest, 2022. X. 23

Privát hangulatok Denndörfer vagy Belleschdörfer egy február végi hétfőn jelenik meg Sch.-ben, reggel korán. Már takarítják a havat, seperik a járdát, mocorognak a szemetesek, ja, ja, gondolja D. vagy B., kicsiny a város, kicsinyke a városka, telik neki szemetesre, jégtörőre, egyik csákányol, másik a lapátot pásztorolja, hárman szivarozva tartják szóval, hogy ne unja magát. Denndörfer […]

Berci bácsi festő volt, egyesek szerint szocreál festő. Nagyon szerette a cirkuszt. Külön beszólt nekünk, hogy itt a magyar cirkusz Kolozsváron. Elmentünk a főtérre jegyet venni egy oda gördített gumiabroncsos vagonból, de már nem volt.— Berci is csak úgy mehetett be, hogy bohócszerepet vállalt — mondta apám. Budapest, 2022. IX. 19.

Mi jellemzi Csíkszeredát? Legjobban Beczássy Antal festőművész fogalmazta meg, aki nem is ott született kolozsvári idegrendszerével. Egyszer meglátogattam Szeredában.— Nincs szebb dolog — mondta a ‘hetvenes-‘nyolcvanas évtízedfordulón — mint egy eszméért élni — óriási hatásszünet — és egy eszméért meghalni.Mai napig ez a bővített mondat számomra Csíkszereda: egy eszméért élni, s egy eszméért… meghalni. Tóni […]

Rég voltam huszonöt éves. Többek között Budapesten, azon a szív alakú nyáron. Nem, nem is szív alakú, hanem ciklámen színű. De ahányszor arra gondoltam, hogy huszonöt éves voltam, mindig úgy állt előttem, hogy egy budapesti fehér fapadon ülök. Huszonöt év… falhoz simuló, fehér fapad. Mindig. Budapest, 2022. VIII. 1.

A KOZMOSZ BENÉPESEDÉSE Időtlen idők teltén végre paradigmák találkoznak az űrben. A paradigmák köztudottan kétpólusúak: a para negatív, a digma pedig pozitív.Az első paradigma parája egyesül a második digmájával, a második paradigma digmája pedig az első parájával. (És így tovább.)Nagy az élvezet, ez igazán kedvükre való.Lesz sok-sok kicsi paradigma. A folyamat visszafordíthatatlan, legalább annyira végtelen, […]

A humorról és az iróniárólBartha György – A tengerről jövet a Nagy Román Alföldön ballagott át a vonat, lépésben szinte, a síneknek a hőségtől való „elvetemülése” miatt. A waggon-resti oldalánál, a folyosón szorongtunk, azt remélve, valahogy csak sorra kerülünk, az egy szál pincér kezeügyébe a pohár üdítőért, kávéért, üveg sörért, miegymásért. Kintről a kánikula, odabentről, […]

Valami mindig fontosabb volt a padláda kifestésénél. A tornácon állt a padláda, a künt és a bent között, a senkiföldjén. Azon ült apám. ’96-ot írtunk. Otthon is volt, meg nem is: elsőszülött fia udvarára „látott”, de mégsem.— Hogy vagy fiam? — kérdezte furcsán, idegenül, és nem nézett rám. Nem nézett rám, mert úgynevezett perifériális látása […]

Egy naplemente a budai oldalon feloldódott az ég akvarell vizében. Eszembe jutott a negyed évszázados félmúlt lábadozó búskomorsága, s megszületett pár szonett méltóságú sorom, amit elmosott a metró hangzavara és a mozgó lépcső. Este mégis megpróbáltam felidézni, de az égboltot kitevő puzzle nem állt össze. Figyelemre méltó viszont, hogy huszonöt esztendőt mindössze félmúltnak éreztem. Szép […]

Megállít valaki az utcán, akit látásból már ismertem. Megállít és azt kérdezi tőlem, Jánosról mi a véleményem. – Elég sok Jánost ismerek, melyikre tetszik gondolni,– érdeklődtem. – Hogyhogy melyik Jánosra, amikor igazi János csak egy van. A többi János csak Jani, vagy Jankó, nem is érdemes velük foglalkozni. Az igazi János érdekelne engem, az a […]

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, még a Baktérítőn is túl, volt egyszer egy szegény asszony, s annak meg három gyereke. Az asszonyt Pandémiának, a gyerekeit Ebolának, Maláriának és Omikronnak hívták. A legkisebbet, a viharos szerelmi kalandból származó Omikront jó génekkel áldotta meg a sors, mert gyorsabban nőtt, mint esőben a gomba.

Ültem a lószőrrel tömött, kinyitható ágyon az előszobában. Apám jött ki a konyhából, ahol anyámmal beszélt. Megtudtam, hogy hisz az öröklétben. Csak úgy mellesleg, csak úgy véletlenül. Rossz aurája van ennek a pillanatnak, mintha valami nagyon aggasztott volna, talán egy rám váró könnyű műtét. Ez a két dolog: az öröklét vélt vagy valós létezése és […]

Kedves ismerősöm kért meg, írnék egy karcolatot a Problémák-tűnődések című rádióműsorához. Természetesen elvállaltam. Nagyon sok téma forgott a fejemben, ebből biztosan hamar lesz valami. Felfegyverkezem tollal, papírral, és már kezdeném is… Én kezdeném, de a lejemben már előbb említett témák összevegyültek, így semmire nem jutok, és ez nagy gond. Mi lenne a megoldás? Egy jó […]

Furcsa párbeszéd állított meg az utcán.Vennék egy cipőt.Vegyél!De milyet?Amelyik tetszik.Kösz.Mit tudom én, milyen áll jól neked?!De hogy tudnám én?Hogyhogy? Menj be, kérd ki, próbáld fel, fizesd ki, ennyi.De melyik áll jól?Megkérded. Az eladó majd biztosan segít.De mit kérdezzek?Mit, mit? Ez divatos-e? Passzol a ruhámhoz? Talál az alkatommal? Felvehetem összejövetelen? Ilyesmit.De…Fejcsóválva mentem tovább, hátam mögül még […]

Megmostam a biciklimet, kicsit beolajoztam a láncot és a fogaskereket, hogy ne nyikorogjon (annyira), majd elvittem az ócskapiacra. Az volt a szándékom, hogy eladom. Nem tudtam, mit veszek a pénzen, de ötletem volt elég.Álldogálok a bicikli mellett, több az érdeklődő, nézegetik, de nem veszik meg.Egy karvaly orrú azt mondja, kellene neki, pénze nincs, de ad […]

— Nem lát? — kérdezi a nővér, mikor rossz asztal felé indulok. Hangjában semmi pimaszság, ellenkezőleg: végtelen részvét lappang a látássérültnek vélt öregúr iránt. Szigetszentmiklós, 2021. XI. 17.

Ő volt az a matróz, aki észrevette az árbockosárból – amire már epedve, türelmetlenül vártak –, s kiáltotta: – Föld! Föld!… – Hogy ujjongtak akkor a többiek odalenn a fedélzeten! Még a kapitány is! Térdre vetették magukat, s imádkoztak; tikkadtan, püffedt nyelvvel, rekedten suttogták a hálát. Ő meg örömkönnyeivel küszködve és dagadó kebellel mindegyre csak […]

– Jó napot! Tisztelt uram, önnek köszöntem.– Van szerencsém!– Hová, hová olyan sietve?– Csak az orrom után.– Kérem! Bocsánat a tolakodásért! Kellemes sétálást!

Anya! Ezt nézzük meg! Ű, milyen érdekes. Arra menjünk, anya.Várj, kisfiam! Ne összevissza. Tegyük sorrendbe. Most menjünk az afrikai részre.Az unalmas, ott minden fekete.Akkor talán az amerikai részre?Azt sem szeretem, és az ázsiai részt is unom már, olyan egyforma.Akkor mi legyen?Menjünk az európai részre, ott mindig van meglepetés – lelkendezett a kis pávián.

Székelyföldön ünnep egy ilyen esemény, főleg, ha a megyei tanács isfelkarolja az ügyet.Már korán reggel jöttek a faragók:Jóska bátyám, hoztuk a kaput, ahogy megegyeztünk.

Nem túl gyakori menekülési, újrakezdési próbálkozásainak egyike volt az, amit − merő öniróniából − tabularázásnak nevezett. Tudta, hogy a másoknak megelőlegezett, vagy újra megszavazott bizalomra ugyan találó lehet a megfogalmazás, de abban, hogy valaki valóban tiszta lappal kezdheti, illetve folytathatja saját élete újnak vágyott fejezetét, egyáltalán nem hitt. − Valahogy úgy lehetünk vele, mármint a […]

Már két hete zárva volt a bolt. Nem értették a kedves vásárlók, hogy mi történt Sanyi bácsival. Csak bekukucskálni tudtak a könyvesboltba. Zita nagyon szerette ezt a bácsit. Legalább már hatvan éves volt. Csak azért csinálta ezt a boltot, mert utált otthon ülni. De ha nem ül otthon és nem is nyit a bolt, akkor […]