‘Rövidpróza’

 

Elekes Ferenc: Ballada három szál kaporról

2020. február 22.

Ősz volt, késő ősz, a piac tele zöldséggel. Két termetes asszony árult, az egyik kérdezett, a másik figyelte a piaci eseményeket. Egy idős asszony állt meg a zöld hegyek előtt, aki közelebb volt a százhoz, mint a kilencvenhez. – Ezekre kell legjobban vigyázni, pénzük nincs, de lopni, azt tudnak – mondta a figyelő asszony.

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Ballagási csokor

2020. február 21.

Cilike még most, a ballagási menetben is utolsók között kullogott, mint a négy év alatt mindig. Utolsó padban ült, egymagában, mert huszonhárman voltak az osztályban, neki már nem jutott társ.A csoportképeken is mindig az utolsó sorból kandikált elő, néha csak a feje búbja, vagy a fél arca látszott ki az előtte állók mögül. De ő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Ha akkor tudom…

2020. február 18.

Őszintén bevallom (bár kizárólag csak magamnak), hogy most már bánom az egészet. Konkrétan azt, hogy ezelőtt hatvanegy éve kivettem pólyás húgomat az égő ágyból. És ha már kivettem, nem hagytam ott a padlón, hogy megfulladjon a füstben. Na jó, kicsit azért még ott hagytam, mert öt évesen nem volt elég erőm a hat kilós csecsemőt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Az áldozat

2020. február 17.

December elsejétől másodállást is vállalt a Lány (nevezzük csak így), hogy segítse családját, meg aztán ilyenkor, ünnepek előtt jócskán akad ok a költekezésre is. Egy engros raktárban kapott helyet, ahol (papíron) napi hat órán át szaloncukrot kellett csomagolnia.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Boldog próza

2020. január 28.

Végig egy szöveget bütyköltünk, ha jól emlékszem: csak keltünk-feküdtünk s közben futkostunk ide-oda, erre-arra, teve-tova, egyszóval: tök prózaian éltünk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Jóbarát

2020. január 27.

A minap régi jóbarátom állít meg az úton: – Ugye, mi már nagyon régtől ismerjük egymást. Mindig megbízhattál bennem, őszinte igazmondó barátnőd voltam… – Nyögd már ki, miről van szó, mert nagyon sietek !

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Fekete macska

2020. január 26.

Piacra menet, alig pár lépés után, átszaladt előttem egy macska. Na, de nem akármilyen, hanem egy koromfekete, jól megtermett beste. Phű! Phű! –és két lépést hátra ! Hogy nem tudtam én öt percecskével később kilépni a kapun? Akkor nem pont most slisszolna át ez a dög !

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Negyven kerek perc

2020. január 24.

Tisztelt asszonyom! Már most az első találkánkon kijelenthetem, hogy Ön nem tetszik nekem. Hiába, én ilyen szókimondó, karakán fazon vagyok, mindig is ilyen voltam. Minek húzni-halogatni a dolgokat, ha már most minden apellátát kizáróan egyértelmű az Önről alkotott véleményem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: A lopás

2020. január 18.

Kislányka a falusi boltban. Vár a sorára elég türelmesen, vannak még páran előtte, és meghallja, hogy bizonyos nagyobb összegű vásárlás esetén a vásárló kap egy szelvényt, és ha szerencsés, nyerhet vele. Hiába figyel feszülten, nem érti pontosan, miként zajlik le ez az egész, de valami sorsolásról beszélnek, ő egyre izgatottabb lesz, mert már napok óta […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Virrasztás

2020. január 17.

„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” (József Attila: Két hexameter) Öcsikém! Ma éjjel virrasztottam egy ismeretlen, roncs roma öregasszony miatt. Kinn voltam a folyosón, amikor megpillantottam a hordágyon a mosdatlan beteget, s elcsíptem az egyik ápoló egy mondatát: ”Nincs senkije.” Ekkor ugrott be a mottónak választott idézet. Ki tudja, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Egy huncut fordulat esete

2020. január 6.

Azt mondták róla, hogy ha valaki, akkor ő az, aki képes tisztán és ápertén megjósolni a jövőmet. Hát persze, hony nyomban kiváncsi lettem. Nem a javasasszonyra -aki egyébként egy hórihorgas, rosszszagú szipirtyó volt- hanem a jövőmre, mert tudvalévő, hogy Éva ősanyánk óta minden asszonyi állat ilyen: azt kívánja, amitől eltiltották s nem tudja elviselni a […]

Tovább | 3 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Kence az ajtósaroknak

2020. január 5.

– Halló! Napsütéses szép jó reggelt, drága asszonyom ! A. B. vagyok a Mimóza Rt. alkalmazottja. Egy kihagyhatatlan és megismételhetetlen ajánlatot teszek Önnek. Már most jegyezze fel a nevemet, hogy egész életében áldásaiba foglalhassa.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A kulcsos ember

2020. január 2.

K. Alajost kezdetben nagyon zavarta az a hatalmas kulcscsomó, mely állandóan ott zörgött a zsebében. Szerencsére csak ő hallotta az idegesítő zajt, mert egyébként végig sem mehetett volna az utcán, anélkül, hogy meg ne bámulnák a járókelők és idővel valami csúfnevet rá ne ragasztanának.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Tó

2020. január 2.

Aztán el­kerültem a szi­getről – így utólag vissza­gon­dol­va, nem is volt az szi­get –, te­her­ko­csi­ra rak­tak, s fel­pumpáltak egy to­ronyház har­ma­dik eme­letére. So­sem bírtam víz nélkül. Folyóval saj­nos nem büszkélked­he­tett eme város – egyébbel se na­gyon –, de sze­rencsére a közel­ben volt egy kis tó. Némi víz, káka, békák, sem­mi nagy fel­hajtás. De! Már a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Lyukasnap

2020. január 1.

Kilyukadt a zoknija, pedig vadiúj volt, ma reggel húzta fel először. Dühös lett, mert én olyan olcsósári vagyok, és az istennek sem vennék egyszerre két párat. Most ugye lenne mivel lecserélni ezt a lyukasat. Később (de még aznap) aztán még egy sor egyéb is kilyukadt: a nadrág zsebe, a kocsi kipufogó csöve, no meg a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szemléltető eszköz

2019. december 7.

Ha jól meggondolom, a nőkkel elég bajos lehet a dolog. Úgy értem odaát, mikor az Utolsó Esküdtszéknek döntenie kell, hogy most hová küldje őket: a pokolba kávét főzni az ördögprímásoknak, vagy a mennybe, hogy fényezzék a szentek glóriáit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A masnis liba

2019. december 6.

Apám halála pillanatában két szót préselt ki merevedő ajkai közül: Tusnád… Muci (így becézett engem gyerekkoromban a családom). Ezt én úgy értelmeztem, hogy apám a tusnádi nyaralóját, melyet a szüleitől örökölt, rám szeretné testálni. Szerencsémre ezt testvéreim is hasonlóképp fordították le, így aztán én lettem a villának gúnyolt kis faházikó boldog tulajdonosa.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Svejk

2019. december 5.

A kivégzőosztag parancsnoka felsorakoztatta a tizenkét meztelen elítéltet. Az orvostiszt már várt rájuk a kifertőtlenített, patika-tiszta rendelőben. Mindenik hátát megkopogtatta, miközben az elítélteknek azt kellett mondaniuk, hogy „krémsajt”. Aztán nagyra tátották a szájukat és egy hosszan kitartott Á hangot hallattak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Tudod, ki volt J. J. Rousseau?

2019. december 4.

Pár évvel ezelőtt iskolánk Szinajára küldött, egy uniós projekt kiképző tanfolyamára. Csapattársam C. város egyik ipari líceumának igazgatóhelyettese volt, civilben mérnöktanár, néhány évvel fiatalabb nálam. Direktori minőségében ildomosnak tartotta, hogy ottani szereplésemet illetően, már a két órás vonatozás legelején kioktasson.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: A novella fontosabb

2019. december 1.

Szabó Kálmán, az író egész délelőtt frusztrált volt. Az volt a baja, hogy egy bizonyos regény és több novella témája nem jutott az eszébe. Elfelejtette őket. Délután kettőkor a szemészetre kellett mennie. Nem szeretett orvoshoz járni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A tücsök, a madár, meg a nagydob

2019. november 30.

Pár napja valami furcsa mocorgást éreztem a mellkasomban. Előbb olyan volt, mintha tücsök szorult volna a bordáim közé, majd mintha egy apró madár verdesett volna a szárnyával. Amikor már a nagydob is rázendített, elmentem az orvoshoz. – Mi a panasza? – kérdezte a rezidens orvosnő.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Nullponton

2019. november 29.

– Lajos, én mától fogva szabad vagyok. Ezt jól jegyezd meg! Úgy értsd, hogy a testemet is kiszabadítottam a huszonkét éves házasságunk kötelékéből. Abból a rabságból, amely nagy kegyesen biztosította számomra a közös ágyat, asztalt, kocsit és mindenféle francfenét, de soha egy szikrányi lángolást, egy szemernyi örömet sem, amiért érdemes lett volna elviselni a mindennapi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Manapság a menő férfi…

2019. november 28.

– Jaj, mit ért maga apuskám a mai divathoz? Maga még azokban az ánti időkben élt, amikor a menő tagok fehér ingben, nyakkendősen, élére vasalt pantallóban feszítettek. Hát ez ma már kész röhej! Ide nézzen! Én minden héten kétoldalt leborotváltatom a hajam, csak a fejem búbján hagyok egy sávot,

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szerelem konyhanyelven

2019. november 27.

– Jaj, csak ne látnám folyton azt a búvalbélelt képedet ! Most megint miért duzzogsz ? – Nem duzzogok. – Dehogynem! Láttam rajtad, már kora reggel, amikor kicaplattál a mosdóba. Meg lehetett volna mintázni rólad Don Quijotét, a búsképű lovagot. Csak Rocinante hiányzott alólad, mert a szélmalom már hibátlanul működött, amint hallottam….

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bodor Ádám: A fapapucs kelendősége

2019. november 17.

Középkorú, taplósapkás ember érkezett, hátán ormótlan nagy batyuval, és fapapucsokat szeretett volna árusítani. Ki is rakta őket méret szerint a híd gyalogjárójára, ő pedig föl-alá sétálgatott mellettük. De hát ez itt nem ment. Jóformán kinevették. A meredek oldalakon, a hullámzó ösvényeken, köves utakon, udvarokon, púposra döngölt nyári konyhákban fapapucsnak nem sok hasznát vehették.

Tovább | Nincs hozzászólás »