‘Rövidpróza’

 

Cselényi Béla: Magyar cirkusz

2022. szeptember 21.

Berci bácsi festő volt, egyesek szerint szocreál festő. Nagyon szerette a cirkuszt. Külön beszólt nekünk, hogy itt a magyar cirkusz Kolozsváron. Elmentünk a főtérre jegyet venni egy oda gördített gumiabroncsos vagonból, de már nem volt.— Berci is csak úgy mehetett be, hogy bohócszerepet vállalt — mondta apám. Budapest, 2022. IX. 19.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Csíkszereda

2022. augusztus 7.

Mi jellemzi Csíkszeredát? Legjobban Beczássy Antal festőművész fogalmazta meg, aki nem is ott született kolozsvári idegrendszerével. Egyszer meglátogattam Szeredában.— Nincs szebb dolog — mondta a ‘hetvenes-‘nyolcvanas évtízedfordulón — mint egy eszméért élni — óriási hatásszünet — és egy eszméért meghalni.Mai napig ez a bővített mondat számomra Csíkszereda: egy eszméért élni, s egy eszméért… meghalni. Tóni […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Fehér fapad

2022. augusztus 2.

Rég voltam huszonöt éves. Többek között Budapesten, azon a szív alakú nyáron. Nem, nem is szív alakú, hanem ciklámen színű. De ahányszor arra gondoltam, hogy huszonöt éves voltam, mindig úgy állt előttem, hogy egy budapesti fehér fapadon ülök. Huszonöt év… falhoz simuló, fehér fapad. Mindig. Budapest, 2022. VIII. 1.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: 3×1

2022. július 27.

A KOZMOSZ BENÉPESEDÉSE Időtlen idők teltén végre paradigmák találkoznak az űrben. A paradigmák köztudottan kétpólusúak: a para negatív, a digma pedig pozitív.Az első paradigma parája egyesül a második digmájával, a második paradigma digmája pedig az első parájával. (És így tovább.)Nagy az élvezet, ez igazán kedvükre való.Lesz sok-sok kicsi paradigma. A folyamat visszafordíthatatlan, legalább annyira végtelen, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nyílt levél Ágoston Hugónak – biztatásul:

2022. június 10.

A humorról és az iróniárólBartha György – A tengerről jövet a Nagy Román Alföldön ballagott át a vonat, lépésben szinte, a síneknek a hőségtől való “elvetemülése” miatt. A waggon-resti oldalánál, a folyosón szorongtunk, azt remélve, valahogy csak sorra kerülünk, az egy szál pincér kezeügyébe a pohár üdítőért, kávéért, üveg sörért, miegymásért. Kintről a kánikula, odabentről, […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Cselényi Béla: Próbaidő

2022. május 9.

Valami mindig fontosabb volt a padláda kifestésénél. A tornácon állt a padláda, a künt és a bent között, a senkiföldjén. Azon ült apám. ’96-ot írtunk. Otthon is volt, meg nem is: elsőszülött fia udvarára “látott”, de mégsem.— Hogy vagy fiam? — kérdezte furcsán, idegenül, és nem nézett rám. Nem nézett rám, mert úgynevezett perifériális látása […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Alkalom szüli a költőt

2022. május 3.

Egy naplemente a budai oldalon feloldódott az ég akvarell vizében. Eszembe jutott a negyed évszázados félmúlt lábadozó búskomorsága, s megszületett pár szonett méltóságú sorom, amit elmosott a metró hangzavara és a mozgó lépcső. Este mégis megpróbáltam felidézni, de az égboltot kitevő puzzle nem állt össze. Figyelemre méltó viszont, hogy huszonöt esztendőt mindössze félmúltnak éreztem. Szép […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: A bokán rúgott ember

2022. április 24.

Megállít valaki az utcán, akit látásból már ismertem. Megállít és azt kérdezi tőlem, Jánosról mi a véleményem. – Elég sok Jánost ismerek, melyikre tetszik gondolni,– érdeklődtem. – Hogyhogy melyik Jánosra, amikor igazi János csak egy van. A többi János csak Jani, vagy Jankó, nem is érdemes velük foglalkozni. Az igazi János érdekelne engem, az a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hegedűs Zsolt: Mese a kis Omikronról

2022. március 29.

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, még a Baktérítőn is túl, volt egyszer egy szegény asszony, s annak meg három gyereke. Az asszonyt Pandémiának, a gyerekeit Ebolának, Maláriának és Omikronnak hívták. A legkisebbet, a viharos szerelmi kalandból származó Omikront jó génekkel áldotta meg a sors, mert gyorsabban nőtt, mint esőben a gomba.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Öröklét az előszobában

2022. március 10.

Ültem a lószőrrel tömött, kinyitható ágyon az előszobában. Apám jött ki a konyhából, ahol anyámmal beszélt. Megtudtam, hogy hisz az öröklétben. Csak úgy mellesleg, csak úgy véletlenül. Rossz aurája van ennek a pillanatnak, mintha valami nagyon aggasztott volna, talán egy rám váró könnyű műtét. Ez a két dolog: az öröklét vélt vagy valós létezése és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke P-Péter: Gondok-gondolatok

2021. december 6.

Kedves ismerősöm kért meg, írnék egy karcolatot a Problémák-tűnődések című rádióműsorához. Természetesen elvállaltam. Nagyon sok téma forgott a fejemben, ebből biztosan hamar lesz valami. Felfegyverkezem tollal, papírral, és már kezdeném is… Én kezdeném, de a lejemben már előbb említett témák összevegyültek, így semmire nem jutok, és ez nagy gond. Mi lenne a megoldás? Egy jó […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke P. Péter: De…

2021. december 5.

Furcsa párbeszéd állított meg az utcán.Vennék egy cipőt.Vegyél!De milyet?Amelyik tetszik.Kösz.Mit tudom én, milyen áll jól neked?!De hogy tudnám én?Hogyhogy? Menj be, kérd ki, próbáld fel, fizesd ki, ennyi.De melyik áll jól?Megkérded. Az eladó majd biztosan segít.De mit kérdezzek?Mit, mit? Ez divatos-e? Passzol a ruhámhoz? Talál az alkatommal? Felvehetem összejövetelen? Ilyesmit.De…Fejcsóválva mentem tovább, hátam mögül még […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke P. Péter: Értékes tulajdon

2021. december 4.

Megmostam a biciklimet, kicsit beolajoztam a láncot és a fogaskereket, hogy ne nyikorogjon (annyira), majd elvittem az ócskapiacra. Az volt a szándékom, hogy eladom. Nem tudtam, mit veszek a pénzen, de ötletem volt elég.Álldogálok a bicikli mellett, több az érdeklődő, nézegetik, de nem veszik meg.Egy karvaly orrú azt mondja, kellene neki, pénze nincs, de ad […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cselényi Béla: Váróteremben

2021. december 3.

— Nem lát? — kérdezi a nővér, mikor rossz asztal felé indulok. Hangjában semmi pimaszság, ellenkezőleg: végtelen részvét lappang a látássérültnek vélt öregúr iránt. Szigetszentmiklós, 2021. XI. 17.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szakonyi Károly: A matróz

2021. október 24.

Ő volt az a matróz, aki észrevette az árbockosárból – amire már epedve, türelmetlenül vártak –, s kiáltotta: – Föld! Föld!… – Hogy ujjongtak akkor a többiek odalenn a fedélzeten! Még a kapitány is! Térdre vetették magukat, s imádkoztak; tikkadtan, püffedt nyelvvel, rekedten suttogták a hálát. Ő meg örömkönnyeivel küszködve és dagadó kebellel mindegyre csak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Ha feltámad a szél

2021. október 2.

– Jó napot! Tisztelt uram, önnek köszöntem.– Van szerencsém!– Hová, hová olyan sietve?– Csak az orrom után.– Kérem! Bocsánat a tolakodásért! Kellemes sétálást!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke P. Péter: Látogtás az emberkertben*

2021. szeptember 30.

Anya! Ezt nézzük meg! Ű, milyen érdekes. Arra menjünk, anya.Várj, kisfiam! Ne összevissza. Tegyük sorrendbe. Most menjünk az afrikai részre.Az unalmas, ott minden fekete.Akkor talán az amerikai részre?Azt sem szeretem, és az ázsiai részt is unom már, olyan egyforma.Akkor mi legyen?Menjünk az európai részre, ott mindig van meglepetés – lelkendezett a kis pávián.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Csata Ernő: Székelykapu állítás*

2021. szeptember 30.

Székelyföldön ünnep egy ilyen esemény, főleg, ha a megyei tanács isfelkarolja az ügyet.Már korán reggel jöttek a faragók:Jóska bátyám, hoztuk a kaput, ahogy megegyeztünk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi László: Tabula rasa

2021. szeptember 27.

Nem túl gyakori menekülési, újrakezdési próbálkozásainak egyike volt az, amit − merő öniróniából − tabularázásnak nevezett. Tudta, hogy a másoknak megelőlegezett, vagy újra megszavazott bizalomra ugyan találó lehet a megfogalmazás, de abban, hogy valaki valóban tiszta lappal kezdheti, illetve folytathatja saját élete újnak vágyott fejezetét, egyáltalán nem hitt. − Valahogy úgy lehetünk vele, mármint a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dinók Zoltán: Sanyi kinyit

2021. szeptember 24.

Már két hete zárva volt a bolt. Nem értették a kedves vásárlók, hogy mi történt Sanyi bácsival. Csak bekukucskálni tudtak a könyvesboltba. Zita nagyon szerette ezt a bácsit. Legalább már hatvan éves volt. Csak azért csinálta ezt a boltot, mert utált otthon ülni. De ha nem ül otthon és nem is nyit a bolt, akkor […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi László: Sportkarrier

2021. szeptember 20.

Szerette az életet, szeretett jókat enni, s inni is. Tudott örömében is, bánatában is koccintani. A sors biztosította hozzá a kellemes társaságot, az ivócimborákat. Nagydumájúnak aligha nevezhették, inkább szelídebb, csendesebb embernek tartották. Képes volt hosszú percekig jóízűen és figyelmesen hallgatni. Ha már sokat ittak, csak akkor lendült bele a beszédbe. Nem volt nagyivó, részegesnek is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi László: Még hogy ne essünk pánikba

2021. szeptember 5.

Azt magam is tudtam, na jó, csupán sejtettem, hogy minden mindennel összefüg – az étvágy például az elhízással, az pedig a betegségekkel, s végül a halállal –, de amiről most szerezhettem tudomást, az minden előzetes várakozást felülmúlt. Ausztrál kutatók bebizonyították: a valóság nem létezik! – sztorizott barátja.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Szilágyi Domokos!

2021. szeptember 1.

Vasárnap reggel a Halasban. (Most korcsoma, de őrzi a régi nevét.) Várom Károlyt, bár nem beszéltem meg vele találkát. Telik-múlik, kérész-kárész, délész-bulész, nem jön. Másnapos vagyok, mint a parlament. Kérek vodkát, egyszerű igeidőben (perfect simplu), hozzá pohárnyi barnasört. Szerencsétlen párosítás, minősít ám. Mázli: a kricsmi lédijei feledik kapcsolni a hazaffyas hüvelyrádiót, amely egyebet sem, csak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Deficit

2021. augusztus 31.

J. Á. hatvankilenc éves lakost 1986. június 18-án holtan találták a Súgófő melleti kis tanyáján. Két irtódi legény ment be hozzá, borért. A Igények a Hammas oldalban kaszáltak, és estefelé keresték fel, már hazatérőben. Máskor is jártak ott, mindig volt az öregnek feketeribizli bora. J. Á. az asztalra borulva aludt, legalábbis ezt hitték a látogatók, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi László: Poéta és kosárfonó

2021. augusztus 25.

Nem szerette a költőket, bár barátja, akivel kapcsolata legalább három évtizedre nyúlik vissza, viszonylag barátságos embernek látszott. Igazi poétának nem lehetett nevezni, annak ellenére sem, hogy még középiskolás korában publikálni kezdett. Igaz, csak szórványosan, az első kötetig még nem sikerült eljutnia.

Tovább | Nincs hozzászólás »