‘Rövidpróza’

 

B. Tomos Hajnal: Nemsokára elered az eső

2020. augusztus 13.

Szentiványi Bence amolyan helyi híresség volt városunkban, de egymás közt az emberek csak Esősnek emlegették. Minden valamire való színi előadás köréje „épült fel”. Ha selyemfiút, királyt, hősszerelmest vagy bohócot kellett alakítani, csak az Esős jöhetett szóba, de kevesen tudták róla, hogy született süket.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Lazítás macskával

2020. augusztus 11.

A falu egyetlen fodrászműhelye előtt hosszú sor kanyarog. A nők egymástól két méterre, maszkosan horgolnak, a férfiak, mintha mi sem történt volna, bevett szokásuknak hódolnak: szivaroznak és politizálnak. Fekete macska kóvályog a cipők és bakancsok között. Mereven feltartott farokkal meg-megáll és beleszimatol a levegőbe. Aztán egy ugrással eltűnik a templom udvarán, mint akinek fontosabb dolga […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: A pillanat műve

2020. július 8.

Nyolc után tíz perccel már mindenki dolgozott. Tulajdonképpen már fél nyolckor elkezdődött a munka, aktaelőkészítés, miegymás, úgyhogy nyolckor már el lehetett mondani: teljes gőzzel üzemelt a hivatal. Fülledt nyári reggelen ez talán kissé furcsa, ám itt mindig is rend honolt, nem hiába íratta ki asztala fölé Gozs igazgató a jelmondatot: Le a bürokráciával!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Csak egy csepp a szemem

2020. június 4.

A sok régi könyv olvasása kimerítette a szemem. Egyik reggel arra ébredtem, teljesen be van dagadva. El is utaztam Vásárhelyre, a patikába, hogy valami orvosságot vegyek. Mondom a patikusnőnek, szemcseppért jöttem. Azt kérdi a patikusnő, mire kell nekem a szemcsepp. Mondom a patikusnőnek, a szememre kellene, tessék nézni, már csak egy csepp a szemem. Be […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Jézuska és a kanca

2020. június 3.

Még kollektivizálás előtt történt, hogy Rózsa nevű kancánk „vemhesnek találtatott”. Nem lett volna ebben semmi kivetnivaló, de a nevezett hölgyet soha senki nem látta párosodni, sőt még csődörök közelében sem forgolódni, így aztán apám el sem hitte áldott állapotát, amíg maga az orvos rá nem bólintott a helyzetre.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Örökös balladában élünk

2020. május 30.

Valamit azért mond a ballada is. Sőt, egy egészen pontosan megfogalmazott lényeget, csak érteni kell azt: „Amit raktak délig, leomlott estére,/ Amit raktak estig, leomlott röggere.” Mert, hogy itt az emberlakta világ előmeneteléről van szó, mely mindig is nézőpont kérdése volt. Volt idő, amikor úgy látták, hogy elég a mész meg a homok. Megint máskor […]

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Fekete macska

2020. május 29.

Piacra menet, alig pár lépés után, átszaladt előttem egy macska. Na, de nem akármilyen, hanem egy koromfekete, jól megtermett beste. Phű! Phű! – és két lépést hátra! Hogy nem tudtam én öt percecskével később kilépni a kapun? Akkor nem pont most slisszolna át előttem ez a dög!

Tovább | 2 hozzászólás »

Elekes Ferenc: Kámpec és blútut

2020. május 24.

Gyűrött újság az ócskapiac földjén, rajta egy könyv és egy lakat. -Vegye meg ezt a lakatot öreg, szép lakat, jó lakat, német lakat! És nem új lakat! Tudja, milyenek ezek a mai lakatok, öreg? Ezek a mai lakatok nem igaziak, szóval megveszi, vagy nem veszi meg? Igaz, kulcs nincs hozzá, de akkor is német lakat! […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: Küldetéstudat a gyermeki lélekben

2020. május 23.

„egy percre megfogom, ami örök” (Kosztolányi Dezső) Amióta az eszemet tudom, mindig imádtam az iskolát. Mint aki első perctől tudja, ez lesz az élettere, életének értelme, célja, vágya: tanítani. Ennél szebbet elképzelni sohasem tud. Ma már, a második gyermekkorba érve, tapasztalja, igen, az iskola az a hely, ahol jól érezte mindig magát, mint valami sejtelmes […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Para Olga: A főnök és a gépírója

2020. május 17.

Mutass nekem egy épeszű embert, és én kigyógyítom belőle. (Carl Gustav Jung) Gépírója is van, de nem akármilyen! „Megleli a zsák a foltját!”,még gépírni is alig tud, no de ez még nem is elég, feszt járatja a pofáját, látszik, nem fél a főnökétől. De azért sem tudhat írni, mert úgy iramlik a főnök gondolata, s […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Székely Ervin: Etűdök szökőkútra és nyenyerére

2020. május 16.

A bicikliutat, azt írja meg legelőször is, amivel európai pályázatot nyertünk környezetkímélésből! No, azzal kezdtem én itt az európaiaskodást, hogy most már a járdán is külön biciklisáv van, nemcsak a műúton. Legelöl én jártam elől a jó példával, csak nekem olyan háromkerekű kellett, mert a Tohant már nem tudom egyensúlyban tartani, meg aztán nem is […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Cselényi Béla: Álom képes szótárról

2020. május 14.

(2020. május 7.) Apámnak valami miatt meg akarom mutatni a strandot a képes szótárban, de nincs meg az az oldal. Talán kiesett a lap. Nincs meg a német–román Bildwörterbuchban, nincs meg a magyar–orosz hasonmás kiadásban; keresem a Duden italianóban, a Pinloche féle képes szótárban és a Larousse-ban is…

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székely Ervin: 14-es kulcs újratöltve

2020. május 12.

Gyerekkoromban Nagyszalontán az volt a szokás, hogy az esküvői menet a templomból cigánybanda kíséretével vonult a lakodalmas házhoz (a vendéglői lagzik csak később jöttek divatba). Gyakran esett, hogy a muzsikára kiszaladtunk az udvarról „menyasszonyt nézni”. Rendszerint igen tarka látvány fogadott.

Tovább | 4 hozzászólás »

Székely Ervin: Házibuli ’74

2020. május 9.

„Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem…” leginkább ez a Bizottság-szám fejezi ki a helyzetemet. Szóval, ma este házibuli Arankánál. Meghívtak. És jön Ági is. Ti nem tudjátok mi ez. Kéj és kín, pont mint Adynál. Szóval nagyon akarom már őt, de nem merem.

Tovább | 4 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Múlt idő, egyes szám

2020. április 20.

– Amikor én olyan idős lehettem, mint te most, már állapotos voltam apáddal. De akkoriban az ilyesmi se nem osztott, se nem szorzott, már olyan szempontból, hogy senki sem tett ki engem a vitrinbe, hogy jaj istenem, el ne veszítsem a magzatot. Szabály volt, hogy ötnaponta friss kenyeret kell sütni, csakhogy nálunk az udvaron nem […]

Tovább | 2 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Okoskütyű, avagy ne billentsd ülepen a szerelőt

2020. április 19.

A dráma első felvonása azzal kezdődött, hogy elromlott a szupermodern mosógépem, mely igen válogatós volt ugyan (külön kellett felszolgálni neki a pamut-műanyag-selyem-vékony-vastag-fehér-színes stb. szennyest) de programozás után becsületesen ledolgozta a maga 6-8 óráját. Úgymint: vizet szívott magának a vezetékből, benyelte a mosószert, forgatta, habosította, majd mosta, öblítette , csavarta és szárította a ruhát.

Tovább | 1 hozzászólás »

Cselényi Béla: a robogásban hős vagy

2020. április 15.

Mikor volt ’66-ban napfogyatkozás? Utánanézek a telefonomon. Május 20-án, pénteken. Emlékszem, néztük valami sötét, de fémesen csillogó, hajlékony alkalmatossággal az iskolaudvaron. Már nem ’65. Még nem a problémás ’67. Aztán álltam a raktárnak háttal. Jött apám jobbról, kelet felől, hosszú, homokszínű kabátban, kezében egy becsomagolt, sárga burás asztali lámpával.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Egy furcsa művész

2020. április 6.

A vígan kipingált cégéren ez állt: Ekabu Bekapu – Szendvicsrestaurátor. Alul, kisebb betűkkel meg ez: Szendvics Gróf egyenes ági leszármazottja. Ekabu erre a rokonságra nagyon büszke volt, az pedig egyoldalúságának számlájára írható, hogy nem érdekelte, fordítva esetleg fennállna-e.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Svejk naplójából (apokrif)

2020. április 5.

A srapnel tőlünk nem messze csapódott be, felkavarta a havat és a kedélyeket. A következő lövésből szinte faszoltunk mi is. Jobbnak láttuk behúzódni a házak közé. Mellettünk menekültek tolongtak, hiába mondtam, hogy hó, lassabban. Néhányan – a konokabbak – még nem hagyták el házaikat. Pedig odaátról bőven szórogaták golyókkal a tetőket.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Svejk naplójából (apokrif)

2020. április 4.

A srapnel tőlünk nem messze csapódott be, felkavarta a havat és a kedélyeket. A következő lövésből szinte faszoltunk mi is. Jobbnak láttuk behúzódni a házak közé. Mellettünk menekültek tolongtak, hiába mondtam, hogy hó, lassabban. Néhányan – a konokabbak – még nem hagyták el házaikat. Pedig odaátról bőven szóroga-ták golyókkal a tetőket.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Vezérnek lenni

2020. március 26.

– Hát ha már te is újságírásra adtad a fejed, ajánlom, jól hallgasd meg a históriámat, mert egyszer még hasznodra válhat. Arra akarlak vele figyelmeztetni, hogy nem mindenki születik igazi vezetőnek. Ez a jellemvonás – mint egyébként annyi más – csírájában már születésünkkor ott lapul bennünk s néha csak a legszorongatottabb helyzetekben bukkan elő.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Mindenható konyha, avagy a nagy lében kis kanál

2020. március 25.

Módfelett szórakoztat, hogy egyesek mindent tudnak: például azt is, hogy miként vakarózik Isten, ha valamin erősen agyal. Ha mondjuk elmész a paphoz, és szőréről szálára bevallod az elmúlt éjszaka nem éppen ortodox eseményeit, az kijelenti, hogy a Mindenható azért Minden és azért Ható, mert a körmöd alá is belát, és a ki nem gondolt gondolataidat […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Nyugger vagyok

2020. március 22.

Holnap elmegyek a kínai vendéglőbe és egy porció nyers hernyót rendelek magamnak. Hogy utálatos és ehetetlen? Ez majd elválik. Meg akarom kóstolni, mert túl sokáig és szinte mindenkinek elhittem, amit összehadovált, és kényelemből vagy csak naivitásból nem jártam utána az efféle kijelentéseknek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Isler, avagy maradj pályán!

2020. március 21.

– Kisasszony kérem, én islert és feketekávét rendeltem. – De hiszen azt is hoztam. – Valóban? Én kóstolás után sem ismertem fel ezt a kreációt, pedig ugyancsak jártas vagyok a szakmában. Ezt nevezi maga islernek? Hát kérem, ebben az elfolyó kakiszín glazúrba maguk szemmel láthatóan egy csipetnyi sűrítőanyagot vagy stabilizátort sem tettek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Az a kényelmetlen trapéznadrág

2020. március 18.

Amíg élveztem a munkanélküli segélyt, egyetlen komolyabb elfoglaltságom volt: követni a hirdetéseket. Tudtam, a kilenc ingyenélő hónap hamar elröpül, s ismét ott leszek, ahonnan elindultam, egy vak bagó nélkül a zsebemben. Így aztán jónak láttam idejében munkahely után nézni.

Tovább | Nincs hozzászólás »