‘Rövidpróza’

 

B. Tomos Hajnal: Mitől házi az orvos?

2019. június 14.

Egy 5×4 méteres előszobában tüsszög, krákog, zsebkendőjébe trombitál, és türelmetlenül topog legalább húsz felnőtt és gyermek vegyesen. Én is köztük ácsorgok, de nem influenza-ügyben. Ehelyett kegyetlenül hasogat a derekam, igyekszem valahogy átpréselni magam a tömegen, hogy legalább nekitámaszkodhassak a falnak, ha már ülőhelyhez jutni semmi esélyem. Nos, ez az egész tüsszögő, krákogó tömeg azért tolakszik […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Szentgyörgyi László: Üdvözlet a Fidzsi-szigetekről

2019. június 12.

– Van­nak em­be­rek, akik­nek élete tel­jes esemény­te­lenségben te­lik, akik­kel születésük és haláluk időpont­ja között nem történik soha sem­mi fi­gye­lem­re méltó – indítot­ta történetét. Közéjük so­rol­ta Haj­nal Haj­nalt is – is­merőse­i­nek csupán Haj­nal a négy­ze­ten –, az em­be­ri ala­kot öltött una­lom meg­tes­tesítőjét. – Ha va­la­ki­nek eszébe jut­na meg­mintázni az em­be­ri szürkeség emlékművét, nála jobb mo­dellt ke­res­ve […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Én, mint állandó látványosság

2019. június 12.

– El akarok menni Santiago de Compostelába. Gyalog. Amikor először hallottam róla, fogalmam sem volt, melyik féltekén van, miért tódulnak oda az emberek, mire való az egész herce-hurca, amit nagy garral zarándoklásnak neveznek. Mégis úgy döntöttem, hogy útra kelek. Ma már kidolgozott útvonalam van, kellő felszerelésem, degeszre tömött hátizsákom.

Tovább | 3 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A világhírű tenor

2019. június 11.

– Képzeld, ma a 83 éves Privigyán Gézával beszélgettem egész délelőtt a parkban. Tudod, azzal a világhírű tenorral, aki fiatal korában végigjárta Európa leghíresebb operaházait a Rigolettóval, a Don Carlosszal, a Bohémélettel, Fidelióval, A sevillai borbéllyal, Figaro házasságával…

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Megtalálni a gyöngyszemet

2019. június 10.

– Doktor úr ! Rajtam már a mindent tudó Univerzális sem tud segíteni. A személyazonosságimban azt írja, hogy Szélpál Hugónak hívnak, de én nem ismerem ezt az embert. Húsz évadon át játszottam Hamletet. Megtanultam a járását, a szeme villanását, az ujjai fel-alá röppenő játékát.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Szavakból szobrot

2019. június 8.

– Mondd csak, most éppen mit körmölsz arra a lapra ? – Azt, hogy bosszankodom. – És ha nem tennéd ezt? – Akkor egyébről írnék, mert gondolatban mindig foglalkoztat valami: egy hirtelen derű, nyugtalanság, fáradtság, öröm, kétségek vagy fájdalmak… – Szóval te mindent megosztasz azzal a papírral…..

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lászlóffy Aladár: Az öböl

2019. június 3.

Valahol, nem nagyon távol sisteregve morajlik a tenger. Itt egészen mozdulatlan és különösen zöld a víz. Enyhén olaj- és keserűmandula illatot áraszt. A hullámok döreje azért áthallszik azon a természetes gáton, melyet az összeomlott, kiégett szállodasor emelt az óceán elé. Különben szellő se rezdül; mintha a verőfény ontaná, olyan forró a csend.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Petrozsényi Nagy Pál: Pflanzer bácsi

2019. június 2.

Az ötvenes években a petrozsényi (Románia) Calea Romană-n laktam. Ez magyarul Római utat jelent. De talán jobban illett volna rá a Nemzetközi elnevezés. Laktak itt magyarok, románok, zsidók. A szemközti szomszédunk olasz volt, az utca végében pedig cigányok, oroszok és németek telepedtek le. Mégis mindnyájan megfértünk egymással. A román tisztelte a magyart, a magyar a […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Bölöni Domokos: Csupa rücsök

2019. június 2.

Mitől vagy olyan nyugis? – kérdezi a rég nem látott pajtás, és észbe kapok: manapság nem trendi nyugisnak lenni. Nem is vagyok nyugis, mondom a mobilba. Sőt, ideges vagyok. De ettől mindjárt gyanússá válok, te igenis nyugis vagy, hörgi szinte gyűlölködve. Mégis, mit csináltál ma?

Tovább | 2 hozzászólás »

Ilyés András-Zsolt: Cunami a Kárpát-medencében

2019. május 19.

Alig vir­radt, s már ki­kelt az ágyból, pa­pu­csai után ko­torászott a szo­ba sötétjében, majd ki­ment vi­zel­ni a tyúkól mellé. Kémlőn fürkészte az eget, esőfelhők után ku­ta­ko­dott, de azo­kat nem találva magában nyugtázta a napi te­endőit. Ha már ott volt, gon­dol­ta felkölti a ka­kast, hadd ku­korékol­ja ki a haj­nal­ha­sadást. Dol­ga végeztével vissza­in­dult a házba, hogy ve­gyen […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Lila öngyújtó

2019. május 19.

Oda volt ledobva, Amerika földjére. Egy nagy városban, a járdára. Nyári napon pillantottam meg a lila öngyújtót. Majdnem a fele bele is süppedt a megolvadt szurokba. Ráléphetett valaki. Én fölvettem a lila öngyújtót. Úgy, mint egy elhullatott patkószeget. De nem azért, mert majd jó lesz valamire. Nekem azonnal szükségem volt öngyújtóra.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés András Zsolt:Tiltott gyümölcs

2019. május 18.

A 89-es rend­szerváltás előtt az üzle­tek pol­cai nem ros­ka­doz­tak az élel­mi­szertől, mint nap­ja­ink­ban. Hiány­cikk volt az éle­lem, gyak­ran na­po­kig kel­lett sor­ba állni cu­korért, olajért és gosztáti csirkéért. Rövi­den, min­den ehetőt fel kel­lett fal­ni, mert most is van­nak szegény em­be­rek, de ak­kor több volt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Snoblesse oblige

2019. május 17.

Ezt írtam föl egy hosszú, sárga papírra. Ráragasztottam a mennyezeti neoncsőre, mert csak ott volt hely a kicsi régiségboltban. Kétszemélyes bolt volt az enyém. Két nagy bőrfotel volt benne. Az egyikben én ültem, a másikban a vendég. Vagy a vevő.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szentgyörgyi László: A felügyelő halála

2019. május 2.

Fis­cher Fe­renc valójában nem is vízügyi felügyelő volt, ha­nem csak amolyan la­boránsféle. Meg­határo­zott he­lyekről na­pon­ta begyűjtötte a vízmintákat, majd megállapítot­ta azok szennye­zettségi fokát. A többi már másra tar­to­zott, ez­zel ő be­fe­jez­te. Másnap kezd­te elölről.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kerekes Tamás: A tökéletes ajándék

2019. április 22.

Kovács Pistát egy távoli kórházban ismertem meg. Szimpatikus lévén, felkeltette az érdeklődésem. Cigivel kínáltam, amit elfogadott, aztán ismeretségünk a kórház után elmélyült. Beépült a brancsomba. Skizofrén volt, ahogy a környezete hívta: csendes őrült.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Üres udvar

2019. április 22.

Ez a mostani jelentés egy nagy semmi: ki az, akit nem ráz a hideg? Fáj a fejed? Hát kinek nem fáj valamije? Anyám mondta, ássunk sürgősen új kutat, mert a hidrofor üresen jár, nincs, amit felnyomjon a fürdőbe és borvízben kell mosakodni. És a borvizet hozatni kell, mert lépni sem tud. És nem látja a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kádár Sára Hajnalka: A levél

2019. április 16.

Karen ujjai gyorsan jártak a billentyűkön, arcába hulló tincseit a megszokott mozdulattal simította hátra, de a rakoncátlan tincsek újból a szemébe hullottak. Néhány nap szabadságot kért, és ma be kell fejeznie a jelentést. Kávéjából is csak írás közben kortyolt. Végre befejezte, kényelmesen hátradőlt a székén, átolvasta a munkáját, és betette a kész mappába.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Rövidre fogva (3)

2019. április 16.

Megtalálni a gyöngyszemet – Doktor úr ! Rajtam már a mindent tudó Univerzális sem tud segíteni. A személyazonosságimban azt írja, hogy Szélpál Hugónak hívnak, de én nem ismerem ezt az embert. Húsz évadon át játszottam Hamletet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Népszámlálás

2019. április 16.

A néni szomorúan néz. Nem, mi nem, mondja aztán. Nekünk nincsen se házunk, se autónk. Azt is be lehet írni? Mit, kérdi a népszámláló. Hát azt, hogy szegények vagyunk. Nem, arra, hogy szegények, nincsen rubrika.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Rövidre fogva (2)

2019. április 15.

Ne légy hanyag! – Lelkiismeret-furdalásom van. Még mindig nem írtam meg azt a levelet, melyet negyven-valahány éve el kellett volna küldenemn öreg tanítómnak. Pedig csak egyetlen szót kellett volna rákörmölnöm egy szabványos levélpapírra: KÖSZÖNÖM.

Tovább | 2 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Rövidre fogva (1)

2019. április 12.

Gyászolok Szomorú vagyok.Meghalt a világ legundokabb, legirigyebb, legszemtelenebbb, legkomiszabb, legfölényesebb, legdurvább, leggyanakvóbb és leggonoszabb embere, akivel valaha is összehozott a sors.

Tovább | 2 hozzászólás »

Nagy Lajos: Miért rohan az autó?

2019. április 2.

Ha az autónak saját esze volna, biztosan lassabban menne. Mert tudná, hogy ha rohan, esetleg összetöri magát. 1. Az autó tehát azért rohan, mert ember dirigálja. Az ember tudja, hogy ha rohan, esetleg összetöri magát. Azért csak rohan. De az ember azt is tudja, hogy esetleg összetöri az autót, az pedig pénzbe kerül. Hát akkor […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Sehonnai János mennybe megy

2019. március 30.

Se­hon­nai János ha­ladó al­ko­ho­lis­ta volt. Ko­nok, elszánt mun­ka eredményeképpen. Erre a maga módján büszke is volt, csak­hogy nem akadt sen­ki, aki­nek el­mond­hat­ta vol­na. Meg­le­pet­ten kel­lett ta­pasz­tal­nia ugyan­is, hogy az em­be­re­ket nem­igen érdek­li mások al­ko­ho­liz­mu­sa.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Rablás harisnyával

2019. március 26.

Tegnapelőtt este pontosan huszonegy óra harmincnyolckor kirabolták Kók Vidor kiskereskedőt. – Már éppen zárni akartam – kezdi mondókáját a kárvallott –, amikor belépett a tettes. Harisnya volt a fején, egy kissé furcsálltam, hogy nem tűnt fel senkinek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (29)

2019. március 22.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Ferencz Zsuzsanna: Kik és Mik ügyei (Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2006, Felelős kiadó: Böszörményi Zoltán, Szerkesztő: Bodor […]

Tovább | Nincs hozzászólás »