‘Rövidpróza’

 

Kerekes Tamás: A tökéletes ajándék

2019. április 22.

Kovács Pistát egy távoli kórházban ismertem meg. Szimpatikus lévén, felkeltette az érdeklődésem. Cigivel kínáltam, amit elfogadott, aztán ismeretségünk a kórház után elmélyült. Beépült a brancsomba. Skizofrén volt, ahogy a környezete hívta: csendes őrült.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Üres udvar

2019. április 22.

Ez a mostani jelentés egy nagy semmi: ki az, akit nem ráz a hideg? Fáj a fejed? Hát kinek nem fáj valamije? Anyám mondta, ássunk sürgősen új kutat, mert a hidrofor üresen jár, nincs, amit felnyomjon a fürdőbe és borvízben kell mosakodni. És a borvizet hozatni kell, mert lépni sem tud. És nem látja a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kádár Sára Hajnalka: A levél

2019. április 16.

Karen ujjai gyorsan jártak a billentyűkön, arcába hulló tincseit a megszokott mozdulattal simította hátra, de a rakoncátlan tincsek újból a szemébe hullottak. Néhány nap szabadságot kért, és ma be kell fejeznie a jelentést. Kávéjából is csak írás közben kortyolt. Végre befejezte, kényelmesen hátradőlt a székén, átolvasta a munkáját, és betette a kész mappába.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Rövidre fogva (3)

2019. április 16.

Megtalálni a gyöngyszemet – Doktor úr ! Rajtam már a mindent tudó Univerzális sem tud segíteni. A személyazonosságimban azt írja, hogy Szélpál Hugónak hívnak, de én nem ismerem ezt az embert. Húsz évadon át játszottam Hamletet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Népszámlálás

2019. április 16.

A néni szomorúan néz. Nem, mi nem, mondja aztán. Nekünk nincsen se házunk, se autónk. Azt is be lehet írni? Mit, kérdi a népszámláló. Hát azt, hogy szegények vagyunk. Nem, arra, hogy szegények, nincsen rubrika.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Rövidre fogva (2)

2019. április 15.

Ne légy hanyag! – Lelkiismeret-furdalásom van. Még mindig nem írtam meg azt a levelet, melyet negyven-valahány éve el kellett volna küldenemn öreg tanítómnak. Pedig csak egyetlen szót kellett volna rákörmölnöm egy szabványos levélpapírra: KÖSZÖNÖM.

Tovább | 2 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Rövidre fogva (1)

2019. április 12.

Gyászolok Szomorú vagyok.Meghalt a világ legundokabb, legirigyebb, legszemtelenebbb, legkomiszabb, legfölényesebb, legdurvább, leggyanakvóbb és leggonoszabb embere, akivel valaha is összehozott a sors.

Tovább | 2 hozzászólás »

Nagy Lajos: Miért rohan az autó?

2019. április 2.

Ha az autónak saját esze volna, biztosan lassabban menne. Mert tudná, hogy ha rohan, esetleg összetöri magát. 1. Az autó tehát azért rohan, mert ember dirigálja. Az ember tudja, hogy ha rohan, esetleg összetöri magát. Azért csak rohan. De az ember azt is tudja, hogy esetleg összetöri az autót, az pedig pénzbe kerül. Hát akkor […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Sehonnai János mennybe megy

2019. március 30.

Se­hon­nai János ha­ladó al­ko­ho­lis­ta volt. Ko­nok, elszánt mun­ka eredményeképpen. Erre a maga módján büszke is volt, csak­hogy nem akadt sen­ki, aki­nek el­mond­hat­ta vol­na. Meg­le­pet­ten kel­lett ta­pasz­tal­nia ugyan­is, hogy az em­be­re­ket nem­igen érdek­li mások al­ko­ho­liz­mu­sa.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Rablás harisnyával

2019. március 26.

Tegnapelőtt este pontosan huszonegy óra harmincnyolckor kirabolták Kók Vidor kiskereskedőt. – Már éppen zárni akartam – kezdi mondókáját a kárvallott –, amikor belépett a tettes. Harisnya volt a fején, egy kissé furcsálltam, hogy nem tűnt fel senkinek.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (29)

2019. március 22.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Ferencz Zsuzsanna: Kik és Mik ügyei (Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2006, Felelős kiadó: Böszörményi Zoltán, Szerkesztő: Bodor […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Panek Zoltán: Terminus

2019. március 22.

Cingár Protázt (nevenapja június 13) valójában fegyelmi okokból nevezték ki a terminusi vasútállomás főnökévé. Vele, természetesen, azt közölték: olyan. emberre van szükségük ezen a kssé eldugott, ám hamarosan jelentőssé váló szárnyvonal-végállomáson, aki végre rendet tud teremteni ott is, előkészíti, sőt megteremti a valamikor elkezdett, de immár végképp kideríthetetlen bűnösséggel abbahagyott alagút továbbfúrásának feltételeit.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Somorčík Szombath Rozália: Szép halál

2019. március 19.

Ahogy melegszik az idő, egyre gyakrabban sétálnak körülöttem a katicabogarak. Főleg az ablakpárkányokon, mert ott van a fény; de asztalon, szőnyegen, szinte bárhol. Gyakran bele kell néznem a csészémbe is, nehogy valamelyiket megigyam, mert szomjasak.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Karinthy Frigyes: Könnyed társalgás

2019. március 3.

– Á, szervusz. Mit viszel, mit viszel ebben a csomagban? – Na, találd ki. – Nem találom ki én biz. – De biz kitalálod, csak erőlködj. Na, kíváncsi vagyok. Nem találod ki? – Hát fogadjunk, hogy kitalálom.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Szakonyi Károly: A sziget

2019. március 2.

Harmadnapon, amikor már azt hitte, nem bírja tovább a hajóbordán, amire a süllyedés után egy áramlás rásodorta, a távolban meglátott egy szigetet. Hullámok vitték, sodorták a tengeren, amióta csak a vakszerencse és egy örvény a forgatag szélére lökte a mélybe bukó hajótörzs közeléből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: A szökevény*

2019. március 1.

Mária nemrég költözött a harmadik emeletre, ahol egy barátnője lakott, aki kiment Olaszországba, egyelőre dolgozni, aztán ki tudja… Odaadta a lakását a barátnőjének, aki be is költözött. Csendes, zárkózott szomszéd volt. Csak a szomszédjával, Jolánkával tartotta a kapcsolatot, de terveiről neki se mondott semmit, csak az esti, tömbház előtti pletykálkodások során hajtogatta: majd rendet teremt […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Faluvégi Anna: Nincs

2019. február 27.

Hideg fényesség ömlött a szobába. Minden a helyén – állapítottam meg. A por alaposan belepte a bútorokat, s már nem otthonosan, hanem hidegen és fagyosan meredtek rám. A kék csupor magányosan didergett az ablak peremén, a fekete váza mély szemekkel bámult üresen, az ágy bevetve kínos gondossággal, a vitrin poharai összeszorulva melengették egymást.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: Szívtájéki

2019. február 22.

Önérzetes nem áll szóba senkivel. Mosolyog a masinába, mindenütt ott van. Sok savanyú pofa között fénnyel lebegő kísértet. Mondható, a kép alapján: milyen ügyesen konzerválta magát, föl sem ismerni, hűha. Na ja, ki tudja. Manapság annyi minden. És mennyi semmi is.

Tovább | 1 hozzászólás »

Szakonyi Károly: A matróz

2019. február 21.

Ő volt az a matróz, aki észrevette az árbockosárból – amire már epedve, türelmetlenül vártak –, s kiáltotta: – Föld! Föld!… – Hogy ujjongtak akkor a többiek odalenn a fedélzeten! Még a kapitány is! Térdre vetették magukat, s imádkoztak; tikkadtan, püffedt nyelvvel, rekedten suttogták a hálát. Ő meg örömkönnyeivel küszködve és dagadó kebellel mindegyre csak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Nemzetféltő étvágy

2019. február 20.

Laskát mindig elszomorították a népe fogyására vonatkozó adatok. Hogy Magyarország lakossága 1990 óta folyamatosan csökken – annak ellenére, hogy az elcsatolt területekről szép számban vándoroltak be „hazavágyó” nemzettársak. Hogy Erdélyben tíz év alatt háromszázezerrel lett kevesebb a magyarok száma, s hogy a Vajdaságban is, jaj! Hát mi lesz ezzel a parányi néppel? Valóban alkonya közeledik?

Tovább | 1 hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Igazgatóhelyettes

2019. január 31.

– Végre ma kézhez kaptam régóta esedékes kinevezésemet, amelyen világosan, fehéren feketével írja, hogy mától én vagyok a cég IGAZGATÓHELYETTESE. Életem álma teljesül ebben az egyetlen szóban. Nem gürcöltem 22 éven át hiába, vállaltam a legalantasabb munkát is, ugrottam, valahányszor füttyentett egy-egy nyámnyila főnök, hordtam utánuk a diplomata-táskát és készségesen röhögtem az ízetlen vicceiken. Arról […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Búcsúlevél

2019. január 23.

Kedves Gazdim! Még mindig így szólítalak, mert most sem időm sem kedvem egyéb titulusokon törni a fejem. Értesítelek, hogy világgá mentem. Nem tűrhettem tovább azt a hanyagságot, sőt egyenesen lenéző, semmibevevő magatartást, melyet az utóbbi időben irányomban tanúsítottál.

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Ha pávakakas lehetnék

2019. január 22.

– Már elértem életemben egyet s mást, de undorodom az önfényezéstől. Aki ismert engem ezelőtt harminc valahány évvel, akkor már úgy is kialakított rólam egy megrögzött képet. Ahányszor csak rám pillant, maga előtt látja a csont-sovány sápadt asszonyt, aki épp átment egy válóperen s ott maradt a minimálbérével, meg a két apró gyermekével egy adósságra […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Világév

2019. január 21.

(Láng Zsolt-paródia) Előttem áll, illetve itt állok előtte, az első svéd vámpír előtt, nem hittem volna, hogy ilyen mázlim lesz. Látó-igazolványom működött, most az egyszer szerencsém, hogy csak románul meg magyarul áll rajta szöveg, a franciából nulla svédek rögtön elhitték, hogy újságíró vagyok, jegyzetelő író, rendes ember, ember egyáltalán, bár kelet-európai.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Nagy László Mihály: Felhőkarcoló-hiba

2019. január 17.

Öcsi az 5-ös sugárút melletti sétányon poroszkált, nem sietett, körülötte az autók egymás hátsójába martak, dudáltak, burrogtak, őt mindez nem érdekelte. Ilyen Amerika, ahol mindenki amerikai módon él, gondolkodik és angolul beszél. Öcsi lépkedett, hümmögött és magyarul gondolkodott. Napközben neki is amerikaiul kellett gondolkodnia és angolul beszélnie. De most magyarul gondolkodik és beszél magában, néha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »