‘Rövidpróza’

 

Lokodi Imre: Egy szuszra / Beömlés

2019. október 19.

Valahol itt kell lennie, mondogatja emberünk, eltévedt ember keresgél így a sűrűben, maga előtt hajtogat félre vékony füzeket, vesszőért járó kosárkötő ember keresi így elveszített szerszámát, itt van, mondja emberünk, amikor megpillantja a jelentkező, gyéren nőtt nádszálakat, nincs nyom, se törés, ki tudja, mikor jár valaki is errefelé, a vízpart mentén kanyarog az ösvény,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / A hóharmat bája

2019. október 18.

Lesz kicsi hóharmat, fehéren csillogó lepedő, éppen csak megmutatja, merre járnak az őzek, szarvasok, merre járnak a kóbor kutyák, a senkik, a gazdátlanok, megmutatja, merre járnak a nyulak, a varjak, a hollók, de inkább a hollók, mert a fekete madarak repülve élesebb árnyékot vetnek a nagy fehér hóharmatra, a varjak fagyos avar alatt piszkálnak csőrükkel, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Holdkosztoló

2019. október 17.

A kérdés naponta ismétlődik, feltéve, ha Bara bácsi, az éjjeliőr még esti takarodó előtt ott van a tűzoltóház előtt, kérdezzük, Bara bácsi, mi a fenéért mind gereblyélsz, mit mondhatna, azt amit mindig: azért gereblyézik, mert Bara bácsi hajdan a moravicai határvadászoknál teljesített sorkatonai szolgálatot, azért gereblyézik, nyári időben Bara bácsinak ezt naponta el kell mondania, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Angelo Litrico

2019. október 16.

A völgyben most váltunk őszire, de hát hol nem, a bátyám is most vált őszire, könnyű neki, mert van blézere, holott nem is tudja, mi az a blézer, akárhogy is nézem, márkás rongy, ritka divatcikk, ha jól emlékszem, kampányban valamelyik menő politikus ilyesmiben prezentál, nem is bírom elhallgatni, mert megnézem a címkét, Angelo Litrico, még […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Román

2019. október 14.

Hűvös a tó partja, noha július, lehet elillan a nyár, megy, ahogy jön, sunyin, a horgász felkel hajnalokon, megissza a kávét, öt cigaretta, szól, elmentem, az jó, mondja az asszony és befelé fordul, nagyszájú horgász megrázza magát, pontosabban kirázza magából a reggeli nikotint, meglehetősen tömény, kérdezi, kint van-e a román, hogy kicsoda, inkább mondom, mint […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Rokonság

2019. október 13.

Függönyt vásárolnánk, szépet, mutatóst, utcáról nézve az látszik leginkább, nem selymet, selymest se, mert az mű, egészen biztosan kínai, miközben a mi házunk székely ház, legalábbis székelynek gondolnám, bársonyról ne halljak, bársonyosról se, mert annak oka van, hogy bársonyról vagy bársonyosról ne halljak, tudod mit mondom az asszonynak, mint aki tisztában van függönyök dolgában,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Ne szóljunk senkinek

2019. október 11.

Előbb rókák jönnek a hegy felől, de lehet, mindig ugyanaz, de milyen is a jó tanács, felszólíttatja a völgyieket, szárnyasaira mindenki vigyázzon, ilyen a túlélés ösztöne, szavat a hirdető a hegyoldali haranglábnál kiabál nem tudom, miért, egyik kezét a fülére helyezi, s lám, van, aki hurokkal száll szembe a rókával, mert aggasztóan sokszor jön, nyulánkozik, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Egy exkatona védőbeszéde

2019. október 10.

Tisztelt Utolsó Esküdtszék ! – Előrebocsátom – ha esetleg eddig nem jutott volna tudomásukra –, hogy az én lelkemet ellopták. Így aztán nem is értem igazán, mi, azaz ki is áll most Önök előtt, mivel tudott tény, hogy a testem (vagy legalábbis ami belőle megmaradt) ott van lenn, egy gödör mélyén. Azt sem igen értem, […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Pléhes céh

2019. október 10.

Ki nem állhatom, ha eső veri a házam oldalát, tudom, ezzel így vannak Önök is, nem is kellene ilyesmit mondanom, mert vérszemre kapnak a pléhesek, na látja, na látja, mi is így gondoljuk, mondják a pléhesek, nem is csatornások, csak pléhesek az én szememben, s mivel a pléhesek sem perfekt emberek, elszólják magukat, hogy Barótról […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Szélkakas

2019. október 9.

Addig nincs baj a völgyben, amíg nem kezd el nyomulni mindenféle kínai termék, elsősorban játékokra gondolok, mert játékból kezdődik minden, nekem például kóréból csinál nagyapám lapátos vízimalmot, hajtja az árokban szaladó hólé, forog, vagy ott van a szép tilinkó, fűzfából ha guvad, és erre a szomszéd megcsinálja eléggé ügyesen, valami könnyű fából, talán fenyőből,

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: Hirdetés

2019. október 9.

Keresek egy tapasztalt pszichológust, rendezőt, színházi tanácsadót vagy bárkit, aki meg tudja magyarázni nekem, hogyan viselkedjek a színpadon, ha átlagosan száz-kétszáz, székeikben kényelmesen terpeszkedő ürge bámul rám.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Etno

2019. október 8.

Sok-sok széles karimájú fekete kalap, mintha úszna valamennyi a kerítés felső peremén, akár vízre dobott kalapok úsznának lefelé valami alig látható áramlásban, és nincs akadály, hogy valamelyik is hitvány gyökéren fennakadjon, elöl a korpusz, menet elején fekete kalapok felett a Megfeszített, elmulasztom megnézni, ki viszi, mert máskor tudjuk, ki viszi,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Napoleon megromlása

2019. október 7.

Kétségtelenül szép állat, akárki meglássa, apaállatok között legszebb lesz – dicsekednek vele az állatelvtársak, mert állatelvtársaknak nevezi a farm azokat az ordasokat, akik a megyétől jönnek le vérfagyasztóan csattogtatni a fogukat, a kis bikának egyszer csak neve lesz, jászolsoron Napóleonnak szólítják, van aki a Sztálin névvel próbálkozik, de gyorsan le van beszélve,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Tűzpiros

2019. október 6.

Ne nézzen fel, szól az állványon álló festő, nem nézek fel, mondom, csak azért ne nézzen fel, folytatja a festő, mert sose lehet tudni, festékcsepp spriccelhet a szemembe, jó, nem nézek fel, nehogy szemembe menjen a csepp, ismételem meg a festő leckéjét a munkával, ahogy hallom, szépen halad, szépen halad a festő, mert kitűnő szaki, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Körmagyar

2019. október 5.

Kérem szépen, a völgyben mindenki megbolondul, nagy a koslatás, egyik adja a másiknak a kilincset, elmondhatom, a mi völgyünk a csend és nyugalom háborítatlan sarka, de ennek most vége, mindenki megbolondul, mert Magdi néni nem tud vigyázni a szájára, elfecsegi, látja Lacit hazajönni az orosz fogságból, Laci rongyos, borostás, tetves és büdös,

Tovább | Nincs hozzászólás »

B. Tomos Hajnal: A nemes meg a rendőr

2019. október 5.

Lajos 64 éves tanár. Annak idején ösztöndíjas diák volt Kolozsváron. Esténként kisdiákokat korrepetált matekból, hogy kevés pluszhoz jusson. Viszonylag fiatalon nősült. Negyedéves korában már jött a gyerek, még többet kellett korrepetálnia. Aztán kihelyezték egy kisvárosba. Azóta megszakítás nélkül tanít abban a legelső iskolában. Jövőre nyugdíjazzák. Ha addig nem üt be valami csoda a tanügyi törvénykezésbe, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Lehel kürtje

2019. október 4.

Sajnos szemünk előtt pusztul a hagyományos életmód, viszont teljesen megértem, hogy a Zengő-hegy fix pontját aVermessy-patak fölé költöztetik – a völgy fix pontja alatt a hely sajátos távközlési lehetőségét kell értenünk -, a közfigyelem ugyanis oda összpontosít, amikor indokolt esetben megszólal a tehénszarv, mert hiába adottak a fettételek, nehezen tudom elképzelni Laci hirdetőnket, hogy komputer […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Bartóki szép

2019. október 3.

Aznap este ketten vagyunk kitéve az utcára, bár ketten lenni bakternek nem szokás a völgyben, fölöttébb indokolatlan nagyvonalúság két szál férfit kihelyezni sötét, sejtelmes éjszakába, amikor talpig-csontig férfiúból vagyis neszező sejtelmekkel, huhogó baglyokkal, szellemórásokkal, rejtőzködő zsivánnyal szembenézni kész példányokból alig marad otthon, mert németbe, mert spanyolba, meg istennyilába, nem tudom, hova, alig marad belőlünk,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Helyszín forgatáshoz

2019. október 2.

Tudom, a völgyben sokan képzelődnek, miután híre kel, hogy a völgyben filmet forgatnak, csak az a baj, nincs értesülésünk, miről forgatnak, tulajdonképpen miről szól a történet, hogy kardozós-e vagy modern, de hát ilyenkor az ilyesmi másodlagos kérdés, először is a primér élmény vezet, hogy testközelben lássunk rendezőt, színészt, színésznőt főleg, egyszóval a stábot, és nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / A veszett fejsze nyele

2019. október 1.

Nem eladó, kérdezi tőlem egy festett szőke, mi nem eladó, kérdezem, a festett szőke mondja, hát a bot, és mutat botomra a festett szőke, mit mondjak, előbb kell nyelni egy nagyot, autentikus, mondja a festett szőke, kellene belőle egy szál nekem, akár lehet is kegyednek botja, mondom, ha már ilyen váratlan esemény ér utol, vagy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Ne ültessen

2019. szeptember 29.

Néhány éve próbálkozunk, de nem tudjuk lebeszélni, ne mind nyomja az ásót lefelé, abba kellene hagynia, mert nem egy Villány holtbiztos, annyira hitvány, villánytalan ez a föld, hogy rossz ránézni, mi csak jót akarunk, de nincs kinek beszélni, és még sok érvünk lenne, hogy miért ne ültessen, végül abban maradunk, egyszer erre fogunk jönni még, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / A galagonyáról

2019. szeptember 28.

Jó is lesz, mondják, jó lesz, ha kivágják a Raffai úr égerfáját, mert minek oda Raffai úr nagy égerfája, ahol a folyó széles ívben megkerüli a legelőt, minek oda, nem kell, ki lehet vágni, mert megül rajta száz vagy ezer varjú, ha leszállt az est, de ha nem száll le, akkor is megül rajta száz […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Ángikháza balladája

2019. szeptember 27.

Ánginénak van három szép szál fia, pontosabban négy van, mert lenne a legnagyobbik fiú, csakhogy kinősül a házból, ettől nem szép fiú, felmegy Kolozsvárra, legyen szép szál fiú, beáll a zsidóhoz, ettől végképp nem szép fiú, mert elég nem szép nagygazda székely fiúnak zsidónál szolgálni, ő pedig nem bánja, szolgál nem éppen alázattal,

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Túlélés

2019. szeptember 26.

Úgy tűnik, Gyéluka bácsi túlél mindenkit, túl a kilencvenen ma is szépeket mesél, mondja, abban az időben van a falunkban egy nagy múltú ház, vagyis a Márton-fogadó, benne vagy a gangon sok-sok angol-keserű, benedeki óbor csúszik le torkokon, megfordul ott reakciós ügyvéd, koccint a hazára fess Ludovika-növendék, jól megül benne a messziről jött ember, tele […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Lokodi Imre: Egy szuszra / Honvédelem lecédulázva

2019. szeptember 25.

Ükanyám szereti a lószagú férfiakat, köztük legjobban természetesen ükapámat szereti, és ez nem túlzás, miért is lenne túlzás, ha valaki nőszemély elsősorban a lószagú férfiakat szereti, van benne valami ázsiai eredetű ősiség, ezek szerint őkapámban is van érezhető ősiség, amire büszke vagyok, nem amire, hanem ükapámra vagyok büszke, akit a lószag és más mindenek ellenére […]

Tovább | Nincs hozzászólás »