Még alig ébredeztem. A verset a nagy körtefa alatt gondoltam ki.

A Káfé főnix felkérésére az alábbiak válaszoltak (az előfordulás sorrendjében):  Az ankét teljes anyaga, egyetlen dokumentumban már letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtár állományából, az alábbi címen: http://mek.oszk.hu/15300/15315

A Káfé Főnix ankétja: Magyar Költészet Napja Április 11 / 2016

A költő első verse ma már slágerszámba megy: majd’ mindenki fújja. Feltételezhetően 11 éves korában, 1916-ban írta, egy dolgozata végére, s a különböző gyűjteményekben némileg eltérő formában szerepel. Sokszor csak igy tartják számon: De szeretnék gazdag lenni…

Egy messzé-vel kevesebb Először a megverselés lehetősége, aztán az emlékezésben megfogalmazott vágyféleségek: a nyelvben megjelenő (megjeleníthető) képek és nem is utoljára: egy saját helyre vonulás, megteremtése egy másik dimenziónak, ahol szabadságban, játékban, csöndben, varázslatban van az ember.

Epilógus * Én az első versemet a partizánokról írtam. Még most is tudom, csak nem írom ide. Magyaros vers volt, páros rímek, csak később tudtam meg, jambikus lüktetés, a téma ott hevert néhány ezer kilométerre egy filmgyári bokorban, géppisztolya csövét a német fasisztákra fogva. Nagyanyámék vittek bele, különben magamtól is mentem volna.

Széljegyzet egy régi-régi vershez A fiú indulása. Ha minden igaz, ez volt az első versem, amelyik komoly folyóiratban, a Tiszatájban jelent meg 1974 októberében. Különös, hogy az ember rögtön az indulásakor programverset ír. Mert ez a szöveg tagadhatatlanul az.

Verseket firkálni gimis koromban kezdtem, rendszertelenül, és – utólag visszaemlékezve – elég gyatrákat. Kamaszként kerestem az önkifejezés lehetőségét különféle módokon, tehát írásban, táncban, rajzban, éneklésben, ahogyan sokan mások is.

Az első vers Az első verspróbálkozások eltűntek a múlt homályában, illetve a kályha tisztítótüzében. Már hatodikos-hetedikes koromban az olvasás mellett az írás kalandja is csábított, és középiskolás diákként már bátorkodtam írásaimat, verseimet elpostázni a szerkesztőségek címére.

A fekete-fehér látványtól a színekig Verskísérletek és az első vers Az első valódi verset rendszerint megelőzik a verskísérletek, mint ahogy az első vers lejegyzése előtt már ébrednek bennünk olyan versértékű pillanatnyi élmények, amelyeknek léte nem kötődik papírhoz, írószerhez, és amelyek rendszerint nyomtalanul elillannak.

Első verse(i)m Amióta az eszemet tudom, versekben és versek között élek. Ideje hát, hogy megírjam, mióta tudom az eszemet.

Azt tudjuk, hogy 1962-ben jelent meg első verse az Utunkban. (de még ha nem is így történt, az adat kész irodalomtörténet, mert rögzitették a Wikipédiában, nem beszélve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonról. Aztán az igen népszerű, közkedvelt költő hirtelen lelép a színről.

Miből lesz a cserebogár? A jó barát biztatására ezzel a versel a zsebemben 64 nyarán barna „Kárpácikon” karikáztunk le Szovátára. Ott, az Írók villájában nyaralt két nagy, marosvásárhelyi tekintély. A nagy férfiak megegyeztek abban, hogy a vers jobb annál, mit ahogyan én azt felolvastam,

Kezdetben volt a dal Mindenki költőnek születik. Az anyaszívtől tanuljuk el a metrumot, akár a nyugalmat és a szenvedélyt. El is szoktuk felejteni a hasi légzéssel együtt, pedig mindkettő szervesen hozzátartozik az anyaméhben szerzett őstudáshoz. Tovább tanulunk, csupa hasznos dolgokat. A metrum közben megkopik. Megtanulunk verset elemezni.

A verskötetembe, aminek a címe Földszemű, belekerült kettő olyan versem, ami elsőnek mondható. A Veszekszem veled, amit apám halála hozott ki belőlem. Évekig, talán 30 évig egy sárguló füzetben volt. Nem gondoltam volna sohasem, hogy egyszer mások is olvassák majd, lehet, ez egy olyan vers, amit a legelsők között írtam, szinte teljes eredeti állapotában megmaradt.

Ha emlékezetem nem csal, 1987 tavaszán, öt verset küldtem be Lázár Lászlónak, az Ifjúmunkáshoz. Sokat dolgoztam rajtuk, mikor végre úgy gondoltam, hogy jók, elküldtem és izgatottan vártam a fejleményeket.

Részletek egy interjúból Kisfiú korodban számodra milyen formában jelentkezett a szépirodalom? Emlékszem, szüleim tordai, kolozsvári, nagyenyedi vagy gyulafehérvári piacozásukból üres kézzel sosem tértek haza – noha a kötelező polgárin kívül más „képzettségük” nem volt. Egy-egy verskötet, egy-egy regény, egy-egy kalendárium ott lapult a szekérderék kiürült zöldséges ládái mélyén…

Az 1994-ben elhunyt költőről azt jegyezték fel a lexikonok és az életrajzi összefoglalók, hogy későn lett költő, mert előbb a zenével jegyezte el magát: hegedűtanár volt a kolozsvári konzervatóriumban, s majd csak 1966-ban robbant be az irodalomba, Kórémuzsika című Forrás-kötetével…

Csak egy vers… Az ifjúság örömei és csalódásai gyakran adják kézbe a tollat: versben, novellában kibeszélni magunkból a túlcsorduló élményeket. Talán nincs is ember, akit ne érintett volna meg az írás ördöge.

Kettős rondó  (első versemről) ha tudnám én azt mikor állomáson vagy buszon írtam az első versem s vajon hol rejtegettem

Mulasztás Császármetszés, Szárnyakat ajánltak fel, Kis, angyalkölyök-szárnyat, S én nem fogadtam el.

Huszonegy éves múltam, banktisztviselőként dolgoztam, a Közgazdasági főiskolára jártam esténként, mégis színésznő és költő szerettem volna lenni. Válságos esztendő volt ez számomra: döntést hozni a biztos megélhetést jelentő banktisztviselői állás, és a megalázóan kis jövedelemmel járó színészi pálya között.

Az első Rafi-vers Történetét a 2013-ban tragikus körülmények között elhunyt gyergyószárhegyi költő több lapban is elmesélte: előbb a Hargita Népében, majd az Irodalmi Jelenben. Ez utóbbiban Varga Melinda kérdezte őt, Rafi Lajos pedig őszintén válaszolt.

Kisgyerekként romantikus varázslatnak láttam az írást. Több fényképen ülök trikóban, úttörőnyakkendőben (!) az íróasztal mellett, apám – persze nem füstölő – pipájával a számban, előttem az írógép – és „írok”.

Első „vers” – és környéke / 2016. február 27. Azt hiszem, minden fiatal, aki Erdélyben az 1980-as évek elején-közepén kezdte az irodalmi pályát, valamilyen szinten kapcsolatba került Lázár Lászlóval (Lazics bával), az Ifjúmunkás IM-oldalainak legendás szerkesztőjével, illetve K. Jakab Antallal, az Utunk Levélváltás-rovatának sziporkázóan szellemes gazdájával-mindenesével.