‘Kalandozók’

 

Tomcsányi Tibor: Anyák iskolája

2021. augusztus 4.

Munkatársunk afrikai riportja V. Az ország címerében lopárdfej – az erő, a dinamizmus jelképe. Szimbólum. Kongó “öregjei” – a mai fiatal, magára ismedrő nemzedék előtti generációk valóban a dzsungel rettegett vadjának erejét, fürgeségét tekintették a legnemesebb erénynek. A jelkép megmaradt, de az erőnk, a dinamizmusnak ma már egészen más megtestesítői vannak. Például a GECOMIN.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Tomcsányi Tibor: Mosi-oa-Tunya

2021. július 28.

Munkatársunk afrikai riportja IV. A XIX. század derekán, amikor az első európai, dr. David Livingstone megpillantotta a hihetetlen méretű vízesést, a csendes vizű Zambézi óriási medertörlését, országa akkori királynőjének tiszteletére Viktóriának nevezte el. Pedig akkor már réges-régen megvolt a neve a természeti csodának. Mosi-oa-Tunya. Az őslakók nyelvén: mennydörgő felhő. Találóbb elnevezés aligha akadna!

Tovább | Nincs hozzászólás »

Tomcsányi Tibor: Dzsambó

2021. július 20.

Munkatársunk afrikai riportja II. Tíz órai repülés után az első ember, akivel a Dar es Saalam-i röptér kijáratánál találkozunk, ránk néz, mosolyog – villan hófehér fogsora és mondja, majd megismétli a szót: – Dzsambó. Bólintunk. Nyújtja a kezét. Amikor kezet fognánk, beleüt a tenye­rünkbe. Mond még valamit saját nyelvén, szuahéliben, de amikor látja, hogy csak […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Tomcsányi Tibor: Levegőben a fekete kontinens felé

2021. július 19.

Munkatársunk* afrikai riportja (I.) A repülőgép szárnya alatt háromszín keveredik. A fehér, a bárányfelhők játékos összevisszasága, az ezüstös-kék, a Földközi-tenger fodros íve és a barnás-vöröses föld, Olaszország keleti partvonala. Akkora magasságból mindez egységes, harmonikus egészet alkot, és ki tudná megmondani, vajon az az élére-lapjára állított gyufásdoboz-halmaz, az a cérnavékony vonalszövevény (biztos: széles, nagy utcák) ott […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kalandozók: Két keréken Csomakőröstől Dardzsilingig

2021. július 4.

Zichó Viktor 13 ezer kilométert biciklizett Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujától a sírjáig Elzarándokolni Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírjához napjainkban már nem egy világraszóló vállalkozás, feltéve, ha repülővel és vonattal utazik az ember. A komáromi születésű Zichó Viktor azonban az erdélyi tudós és vándor előtti tisztelgésnek egy sokkal emberpróbálóbb és kalandosabb módját, a kerékpáros utazást választotta.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Hegedűs Zsolt: Tapasztalatcserén Moszkvában

2021. január 27.

I. Moszkvában negyven évvel ezelőtt, az Afganisztán szovjet megszállása miatt több ország által bojkottált nyári Olimpia évében jártam. 1980-ban kémiai kutatóintézetünk dolgozói előtt ritkaságszámba menő alkalom nyílt külföldi tanulmányútra jelentkezni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Komlós Attila: A Csend kápolnája Helsinkiben

2020. november 3.

A finn főváros, Helsinki nyüzsgő kereskedelmi központja rendhagyó kápolnával gazdagodott [2012-ben]. Az evangélikus „Csendkápolnában” vallási szertartásokat nem rendeznek, viszont bárki elbeszélgethet az egyház vagy a szociális gondozóhálózat képviselőivel, segítséget kérve – és sokszor kapva is – személyes problémájára. A buszpályaudvar közelében álló, szoborszerű épületet látva olyan érzésünk lehet, mintha az építményt a földön kívüliek hagyták […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Tiko Vilka és a Novaja Zemlja

2020. október 7.

Büszkeség – ez a szó nem fedi a valóságot… Tiko Vilka [Vilka nyenyec keresztneve: Tiko; az orosz apai és keresztneve: Ilja Konsztantyinovics] nem büszke, hanem jószívű és bátor. Tanító volt. Nemcsak nyenyeceket, hanem oroszokat is tanított, azt mondta: ne féljetek élni, az életnek magasztos értelme van, az élet örömet ad, nehéz, de szép is, és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Útszéli skandi-burger egy havas márciusi hajnalon

2020. április 28.

Miután az esőáztatta koradélutánt átaludtam, a koraestével azt egy kalap alá véve, meg sem lepett, hogy az éjszaka olyan éberen talált az időeltolódásomban, hogy a teljes könyv „kivégzése” sem tűnt eszement ötletnek. Csak annyira álltam fel a kényelmesen felpárnázott karosszékből és a székben magamra tekert takaró öleléséből a túlfűtött szobámban, hogy teát főzzek, egy jó […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: Vonaton Délnek (5)

2020. április 4.

A KÜLFÖLDINEK MÁTÓL DRÁGÁBB Több mint egy év távolából idézem fel ezt a beszélgetést, és így nem állhatom meg, hogy epilógusként meg ne említsem: nekem lett igazam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: Vonaton Délnek (4)

2020. április 3.

A MENÜ 3 MAO Az étkezőkocsiba hajnali hétkor kezdenek áramlani a szerelvény kínai utasai, s mire jómagam nyolckor helyet foglalok, már csak a személyzet üldögél a hátsó asztaloknál, s pálcikáival a tésztás levesben turkál.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: Vonaton Délnek (3)

2020. április 2.

KIK UTAZNAK, KIK UTAZHATNAK Az állomásokon nem tudok betelni a mindig ismétlődő látvánnyal, az utazókkal. Ezen a fővonalon az állomások jobbára impozáns, szürke épületek — legalábbis azok, amelyeknél megáll expressz vonatunk. Minden megállónál kínai írásjelekkel és pinjin átírás alapján latinbetűkkel, kiejtés szerint tüntetik fel a város nevét. Az utasok a legtöbb nagy állomáson alul- vagy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: Vonaton Délnek (2)

2020. április 1.

TAPOSÓLÁNC, VÍZIKOSÁR, VITORLA Vonaton utazni mindenképpen felfedező út Kínában. Ezer apró kép villan az utas elé, hogy végül is összeálljon egy olyan mozaik, amely a hivatalos látogatásokon nyert benyomásokat számos új vonással egészíti ki. Egy csatorna partján különös faszerkezetet látok, óriás hernyóként nyúlik a vízbe. Fiatal lány ül mellette, szemlátomást pihen egy kicsit. Mi lehet […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: Vonaton Délnek (1)

2020. március 31.

A kínai vasúton utazni több egyszerű helyváltoztatásnál. Aki a szerelvényen ül — sugallja a vonat egész hosszában működő hangosbeszélő — a történelem sodrával tart. Szerencsére este szálltunk fel, és másnap értünk Kantonba— így a hangszórók jobbára hallgattak. Egy évvel korábban Pekingből utaztam Szucsouba, és reggel indultunk. EGY LÁTHATATLAN ÚTITÁRS A hálókocsi minden fülkéjében akkor pontosan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (112)

2020. március 14.

196. nap – március 14. (Az útinapló vége) Tegnap 103-ra emelkedett Indiában a koronavírussal fertőzöttek száma, ami, a népességhez arányítva, nagyságrendekkel kisebb fertőzöttségi szint, mint az európai. Ennek ellenére a kormány elrendelte a tanítás felfüggesztését és a mozik bezárását. Nem érzékelek feszültséget vagy pánikhangulatot, igaz, napok óta egyetlen helyivel sem beszélgettem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (111)

2020. március 12.

194. nap – március 12. Dardzsiling több mint 1 500 kilométerre van Delhitől, India észak-keleti vidékén, Nyugat-Bengál államban. Az út kerek 24 órát tartott, ebből 21-et vonaton ülve töltöttem. Romániára nézve határozottan kínos, de tény, hogy a szerelvény nagyobb átlagsebességet produkált, mint a hazai vonatok többsége, pedig India a vasút fejlettségét tekintve nagyon távol áll […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (110)

2020. március 9.

191. nap – március 9. Indiában tegnap a hivatalos adatok szerint 40 fő volt a koronavírussal fertőzöttek száma, s hogy ne rontsam a statisztikát, biztonsági intézkedéseket foganatosítottam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (109)

2020. március 6.

188. nap – március 6. „Olyan, hogy indiai konyha, nem létezik” – mondta nekem néhány évvel ezelőtt egy indiai étterem tulajdonosa. Gondolom, hogy az indiai gasztronómia ismerői és szerelmesei közül páran most felszisszentek, s meg is értem őket, ugyanakkor világos számomra egykori beszélgetőtársam üzenetének lényege is: a szubkontinens konyhaművészete annyira változatos, régiónként olyan sok helyi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (108)

2020. március 4.

186. nap – március 4. Valószínűleg ritka az olyan hely a világban, ahol a vallásgyakorlás annyira a mindennapok része lenne, olyan mértékben a nyilvános térben, mindenki szeme láttára folyna, mint Ladakban. A Kőrösi Csoma Sándor iránt érdeklődők számára ez amiatt is érdekes lehet, mivel az erdélyi tudós maga is jó ismerője volt a tibeti buddhizmusnak, […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (107)

2020. március 3.

185. nap – március 3. Lehben vagyok, Ladak fővárosában. Nincs hétmérföldes csizmám, hogy ilyen hamar ideértem Dzsammuból. Ladak egy magas fennsík, legalacsonyabb pontja 2500 méteren van, s két országút köti össze a külvilággal, amelyek a hóval borított hágók miatt csak májusban válnak járhatóvá. Mivel a tartomány ebben az időszakban szárazföldi úton megközelíthetetlen, Dzsammuban repülőre ültem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (106)

2020. március 1.

183. nap – március 1. Kasmírt földi édenkertként szokták emlegetni, s természeti adottságai valóban csodásak. Egy magas hegyek által határolt medence, vízben bővelkedő, szélsőséges időjárástól mentes, kellemes éghajlatú vidék. Klímája hasonló Közép-Európáéhoz, négy évszak van, az India más vidékein özönvízszerű monszunból viszonylag keveset kap.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (105)

2020. február 28.

181. nap – február 28. Dzsammuból szárazföldön eljutni Srinagárba kihívás, akkor is, ha nem gyalogszerrel megy az ember. A közel 300 kilométeres utat a városi terepjáró, amelyben rajtam kívül öten utaztak, plusz a sofőr, kerek kilenc óra alatt tette meg, többször éreztem úgy, hogy sosem fogunk már megérkezni. A magas, meredek hegyoldalakon kanyargó országút kétharmada […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (104)

2020. február 25.

178. nap – február 25. Tegnap gyalogoltam még egy kicsit észak felé, aztán visszamentem Dzsammuba, ma korán reggel pedig gépkocsival útra keltem Srinagár felé. Srinagár a muszlimok lakta Kasmíri-völgyben fekszik, amely nem számít biztonságos területnek, az itteni, angol nyelvű lapok rendszeresen beszámolnak az indiai fegyveres erők és az Indiától való elszakadásért küzdő iszlamista militánsok közötti […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (103)

2020. február 23.

176. nap – február 23. Dzsammu városában vagyok, Dzsammu és Kasmír állam félmillió lakosú téli fővárosában. Ez a táj lényegesen zöldebb, fásabb, mint a vidékek, ahol korábban haladtam. Tisztább is, aminek a fő oka az alacsonyabb népsűrűség lehet. Itt már a nagyobb vízfolyások folyónak tűnnek a víztisztaság alapján, nem pedig csatornának, mint oly sok, Pandzsáb […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (102)

2020. február 22.

175. nap – február 22. Északnak tartok, Dzsammu régió azonos nevű fővárosa felé. Indiának van hangulata, s folyamatosan meglepetéseket tartogat. Megtörténhet, mint velem Amritszárban, hogy megy az ember egy belvárosi sikátorban, s adott pillanatban észreveszi, hogy egy elefánt cammog előtte. Az elefánt a tigrissel egyetemben India emblematikus állata, de a városokban ritkán találkozni vele, nekem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »