‘Kalandozók’

 

Czompó Judit: Tokaji az Északi-sarkon

2019. február 11.

1870-ben kezdték el szervezni az Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíciót. Kiváló szakmai felkészültsége, fizikai és pszichikai adottságai miatt dr. Kepes Gyula lett hajóorvosként és egyetlen magyarként a 24 bátor emberből álló expedíció tagja.

Tovább | 1 hozzászólás »

Dancs Artur: A tenger által – szabadon (2)

2019. január 18.

Mennyi mindent tanultam én meg a tengerről s a tengertől életem során! Eszembe jutnak első találkozásaim a csodával, amit tengernek először kisgyermek koromban szólítottam, amikor anyámék első tengerparti nyaralásunkra elvittek. Járattak engem azelőtt úszótanfolyamra, jártam sokat a strandra, de úszni mégis a tengerben tanultam meg.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: A tenger által – szabadon (1)

2019. január 17.

(Előzmények: Amikor anyám is könnyű álmot ígér) Szeretem a reggeleket és szeretem a hajnalokat. Ha New Yorkban vagyok, és valami miatt felébredek hajnalban, főleg azokon a nyári hajnalokon, amikor messze a Queensbridge mögött kel a nap, és bíborvörös és mélylila színeket fröccsent szét az égen, a várost pedig aranyló narancssárga fátyollal vonja be a Chryslertől […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés Helga: Életem Chilében / My Life in Chile (10)

2019. január 11.

A világ végén (2019. január 8.) Eljutottam a világ végére. Na jó, ez így nem teljesen igaz, de már nem sok hiányzott. November 29. és december 4. között a fogadó családommal Patagóniába, azon belül Punta Arenasba látogattunk. Ez a legnagyobb déli város, a maga 120.000 fős lakosával. A legkisebb fogadótesóm kosárlabda meccsei miatt jöttünk ide […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Amikor anyám is könnyű álmot ígér

2019. január 7.

Egy mesés liget vett körül. Kéken csapkodta a partot a tenger egyfelől. A másik oldalról pálmafák takarásából nézegetett a távolba egy, amúgy csendbe burkolózott villa mindkét emeletével és a kertbe kirakott fehér bútoraival, a napsütötte fehér homokban egy vászontetőjű pavilonnal védekezve a délutáni nap decemberben is erős sugaraitól. A fel-fellobbanó szélben ide-oda hajlongó pálmák összefüggő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés Helga: Életem Chilében /My life in Chile (9)

2018. december 17.

AFS-es kirándulás (2018. december 10.) A körzetemben összesen hatan vagyunk cserediákok, ami valójában elég sok. Viszont mindannyian különböző városokban lakunk. Két lány Japánból, ők január elején hazamennek, mert keresztféléves programmal érkeztek. Az olasz és a svájci lány velem egy időben repültek Chilébe. A hatodik Németországból jött, de ő nem cserediák: önkéntesként dolgozik egy cégnél. Ezt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Karácsony-falu kirakat

2018. december 5.

Utolsó novemberi utamról értem épp haza késő este, és az András-napi szemerkélő ködszitálásba léptem ki a metróból a reptérről jövet, a West Village-ben. Innen busz visz majd át haza, a keleti oldalra, az East Village-be. A 14. utcai megálló, ami két igencsak népszerű bulihely előtt van, túl zajos volt a hangulatomhoz, eldöntöttem, hogy a Bleeckerre […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés Helga: Életem Chilében /My life in Chile (8)

2018. december 2.

Egy álom vált valóra (2018. november 27) Az elmúlt pár héten eljutottam elég sok helyre a környékről. Október 5-én a fogadó apukámmal és a legkisebb fogadó tesómmal elmentünk Vina del Marba cipőt venni. Egy nagyon hangulatos bevásárló utcán sétáltunk és sikerült megvennem az első képeslapjaimat Chilében. Gyűjtöm a képeslapokat, szóval ha bárki akárhonnan szeretne küldeni […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés Helga: Életem Chilében /My life in Chile (7)

2018. november 17.

Gyomlálás és kerítés építés (avagy iskolai programok, 2. rész) (2018. november 13.) Az előző rész írása közben úgy döntöttem, megfelezem, és két bejegyzésben osztom meg az iskolai programokat, mert annyi minden történt… …A harmadik nagyobb esemény az olimpia volt. Mármint a sulinak van egy saját sportrendezvénye, amit olimpiának hívnak. A lányoknak augusztusban volt San Fernandoban, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés Helga: Életem Chilében /My life in Chile (6)

2018. november 8.

Iskolai programok (2018. október 25.) 2 hónapja és két hete vagyok Chilében. Már előre tudom, hogy a következő pillanat, mikor feleszmélek, az lesz, amikor már a repülőn fogok hazarepülni. Még mindig nagyon furcsa, hogy itt vagyok, de a legtöbb dolog már olyan, mintha egész életemben ugyanígy lett volna. Például már nem tudok visszaemlékezni, milyen volt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés Helga: Életem Chilében /My life in Chile (5)

2018. október 30.

Fiestas patrias (2018. október 7.) Az ünnep, amit a gyerekektől kezdve az idősekig mindenki vár, egész évben, Chile nemzeti ünnepe. Az osztálytársaim a napokat is számolták vissza. A „Fiestas patrias” a Spanyolországtól való függetlenedés ünnepe. Tulajdonképpen szeptember 18-ára esne, de az ünneplést már előtte való héten megkezdik és utána is folytatják. A suliban az egész […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés Helga: Életem Chilében /My life in Chile (4)

2018. október 23.

A Rapa Nui tánc (2018. szeptember 24.) A napok egyre csak telnek, már lassan két hónapja Chilében vagyok. Mintha gyorsabban telne az idő, mióta itt vagyok. Furának tűnik, hogy egy éve ilyenkor ez még mind csak álom volt, most pedig ebben élek. Viszont végetért a „minden tökéletes” korszak, megtapasztaltam, milyen az igazi honvágy, mikor semmi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

MEK-újdonságok: Toronto 3-szor + 1… és egy ráadás

2018. október 12.

(Családi naplójegyzetek Kanadából) Nagy család voltunk: öt gyerek. És a szülők. A második világháborút s az azt követő kemény évtizedeket együttesen, közös fedél alatt éltük meg Kolozsvárott. Majd az ezerkilencszáz hatvanas évek elején megkezdődött a gyerekek által várva várt kirajzás: előbb Zsóka néném, majd jómagam költöztünk el a szülői háztól, külön családot alapítva; ő kezdetben […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés Helga: Életem Chilében /My life in Chile (2)

2018. október 5.

Utazás Chilébe és az orientáció Augusztus 2-án eljött a (számomra) várva várt nap: elutazok Chilébe, egy évre! Negyed ötre kellett a reptéren legyünk, de már jóval előtte megérkeztünk. Átadták a szükséges dokumentumokat és a pólót. Elköszöntem mindenkitől, majd a biztonsági ellenőrzés után izgatottan vártam, hogy induljon a gépem Párizsba. 18:30-kor felszálltunk és 20:30-kor már Párizsban […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés Helga: Életem Chilében /My life in Chile (1)

2018. szeptember 29.

Szerző a nyíregyházi Krúdy Gyula gimnázium kilencedikes tanulója, aki ez év augusztusában cserediákként Chilébe utazott, ahol egy esztendeig tartózkodik, ismerkedve az ottani fiatalok életével. A számára nem mindennapi esemény, személyes élményei megörökítésére blogot nyitott, amelyen időről időre nyilvánossá teszi benyomásait e távoli, érdekes országról, cserediák életéről. Olykor a Káfé főnix is tallózni készül Helga dél-amerikai […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Dancs Artur: A porond

2018. szeptember 20.

Késő délután volt, mikor anyám feljött a partról, és azzal nyitott: – Van porond! Nyáron a késő délután azt jelenti, hogy a nap ugyan nincs már delelőn, de még távol attól, hogy lebukjon. Ha anyám az Államokban tölti a nyarat, akkor ezek a forró és fülledt délutánok jobbára a tengerparton érnek bennünket.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (5)

2018. július 29.

Mi a mongolokhoz képest rengeteget kerestünk. Egy mongol havi jövedelme legföljebb öt-hatszáz tugrik volt, mi meg ezerhatot kaptunk. Jutott bőven a piára. Egy üveg sör egy húsz volt. Rengeteget vehettem. Egy üveg vodka huszonnégy tugrik – a mongolnak ennyi a napi keresete. És voltunk egypáran, akik a népes piáló és a kevésbé népes kupor-gató csapatba […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (4)

2018. július 27.

Azt hiszem, eléggé tudatosan, készakarva zártam ki magam a magyar közösségből. Egyszerűen így kellett tennem. Például nem bírták elviselni, hogy én a csehekkel barátkozom – nemhogy a mongolokkal! Ahogy kimentünk, jött a szilveszter. Az európaiakkal aránylag hamar összeismerkedtünk, mert nem voltak sokan. A szomszéd házban csehek laktak, egy lépcsőházban négy-öt család. Együtt szilvesztereztünk.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (3)

2018. július 24.

Elég sűrűn jöttek ilyen küldöttségek meg bizottságok. Az egyik a trösztünk vezérigazgatójának vezetésével érkezett. Eljöttek, hogy körülnézzenek. Persze… semmi értelme nem volt. Csináltak egy ilyen „fórumot” is, hogy mindenki láthassa: na, ők most a munkásokkal is beszélgetnek! 

Tovább | Nincs hozzászólás »

Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (2)

2018. július 23.

A repülőtér egyetlen épület, körülötte szanaszéjjel jurták. Vámvizsgálat… Hogy mivel lehet seftelni? Például rettentően harapnak az ilyen giccses-csicsás dolgokra, mint amilyen a kacsingatós pénztárca. Itthon negyven-ötven forint. Ott a mongolok megcsókolják az ember kezét, ha ötven tugrikért odaadja. Az százötven forint ezért a szarért. Akkora valuta volt ez a tárca, hogy húsz darabért adtak egy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (1)

2018. július 22.

A szerző a napokban (július 29-én) lenne 66 éves. De már nem lesz, csak az emlékezete. Amit az alábbi könyvrészlete hivatott tovább éltetni. Az itt közölt terjedelmesebb írás címe nem tőle származik, hiszen az alapmű nem más, mint az 1988-ban megjelent Prolilét-ra, amit formailag a főhőssel, Pál Jánossal társzerzőségben követett el az akkor (még) fiatal […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (12)

2018. július 4.

Maurizio gesztusa Az óváros templomából, San Giacomo harangtornya alatt a Piazza del Popolo felől leszivárogtam ismét a tengerre néző piazzettára, a Di Amicis térre. Ez az egzotikus növényekkel sűrűn benőtt park a magasváros tövében többféle néven is ismert azok körében, akik otthonosan mozognak Bordigherában.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (11)

2018. július 3.

Monet nyomában Bordigherában A szobám falán lógó Monet festmény, a „Bordigherai látkép” ott terült el a valóságban, a szemem előtt a maga XXI. századi valóságában, és behunyt szemmel is meg tudtam volna jelölni az óváros tornyát, San Giacomo haranglábját, és az Etelinda kastélyt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Györkös Mányi Albert: Emlékeim a tájról

2018. június 30.

A tengerészről azt mondják, hogy mindig úgy néz, mintha egy hajót látna a távolban. Az én szülőfalum határát nem a tenger veszi körül, de mégis gyermekkoromtól kísér egy emlék, hogy valami ilyesimit láttam, amikor felmentem valamelyik hegytetőre, és addig néztem előre, ameddig a szemem ellátott.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (10)

2018. június 20.

A nagy találkozás Monet kilátóján Amellett, hogy elsődleges célom az olasz riviérán az volt, hogy minden pillanatot teljes mellbedobással élvezzek, néhány dolognak feltétlenül utána szerettem volna járni zarándokutamon Elio és Oliver, és immár Monet nyomában. Tisztázni szerettem volna a könyvbéli történet helyszíneit, ahogyan azokat Cremonában is tettem április végén a filmben használt helyszínekkel kapcsolatosan. Logikai […]

Tovább | Nincs hozzászólás »