‘Kalandozók’

 

Gyalogúton Zanglába (70)

2019. december 15.

106. nap – december 15. A mai úticélom Miyaneh. Kelet-Azerbajdzsánra ismét köd, szürkeség ereszkedett, a hegyek között helyenként száz méternél is kevesebb a látótávolság. Hasonló homály fedi utam további részét. Ami biztos, január 3-ig Iránban tartózkodhatom, addig érvényes ugyanis a vízumom, de mivel ez egy hatalmas ország, annyi idő messze nem elég az átszeléséhez. A […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (69)

2019. december 13.

104. nap – december 13. Eddigi iráni élményeim legjobbja az volt, amikor meghívtak egy családi ebédre. Ez még Marandban történt, a meghívást pedig alig pár órás ismeretség előzte meg, de ez a körülmény itt nem számít rendkívülinek. Amikor beléptem az ismerősöm nagybátyjának a lakásába, ami egy semmitmondó kinézetű ház első emeletén volt, elhűltem a csodálkozástól, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (68)

2019. december 12.

103. nap – december 12. Eljutottam Bostanabadba. Az elmúlt két napon nagyon jól haladtam, tegnap 44 185 lépést, 34,33 kilométert tettem meg. Ma jobb a kedvem, mint az elmúlt napokban, részben amiatt, hogy végre ragyogó napsütés volt, az országúttól délre, a távolban hóborította hegylánc magasodik, kedvem volna közelről megnézni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (67)

2019. december 11.

101. nap – december 10. Tabrizban vagyok, ami a város hivatalos neve a perzsák által beszélt fárszi nyelven, a többségi lakosságot alkotó azeriek Tebriznek hívják. Itt elméletileg lett volna egy házigazdám, sajnos az elmélet ezúttal nem állta ki a valóság próbáját. Az illető, egy ismerős ismerőse ismerősének az ismerőse, s azt gondolta, hogy nekem egy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (66.)

2019. december 9.

100. nap – december 9. Kereken 100 napja vagyok úton. Jelen pillanatig 3.360.574 lépés a mérlegem, 2.631,97 kilométert tettem meg gyalog. Iránról mindenkitől csupa jót hallottam, rám azonban egyáltalán nem tesz jó benyomást. Önkéntelenül is összehasonlítom Törökországgal, amiből nagyon rosszul jön ki, sokkal elmaradottabbnak, rendezetlenebbnek, szegényebbnek tűnik, ha nem tudnám, meg nem mondanám, hogy a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (65)

2019. december 7.

98. nap – december 7. Megérkeztem Marandba. A külvárosban jártam, amikor egy útszéli gyümölcsárusnál vásároló középkorú férfi megállított és kérdezgetni kezdett. Felajánlotta, hogy bevisz a központba autóval, majd miután tiszteletteljesen visszautasítottam, egy egész szatyornyi mandarint akart rám tukmálni, amiből egy darabot el is fogadtam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fájdalom nélküli műtét (5)

2019. december 7.

ANTIBÉBI PIRULÁK – SZIGORÚAN HÁZASOKNAK A kórház házi kiállításán az egyik legérdekesebb tabló a fogamzásgátló szereket mutatta be. Négyféle hormonkészítmény van forgalomban: kétféle – napi használatra készült – orálisan fogyasztható pirula, egy havonta egyszer szintén egyszerűen lenyelhető tabletta és egy ugyancsak havonta egyszer esedékes injekció. Ezenkívül, magyarázza Vang doktornő, népszerű a méhszájban elhelyezett gyűrű és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fájdalom nélküli műtét (4)

2019. december 6.

VANG DOKTORNŐ EXPEDÍCIÓJA A „kulturális forradalom” szellemét tükrözi azonban – mondják – az is, hogy a klinika aktív szerepet vállal a falusi egészségügyi hálózat kiépítésében, az úgynevezett mezítlábas doktorok képzésében. Az egészségügyi személyzet húsz százaléka, azaz mintegy száz ember állandóan vidéken tartózkodik, Hupej különböző körzeteit járja, felméréseket végez, orvosi segítséget nyújt, és tanfolyamokat tart. Vang […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (64)

2019. december 5.

96. nap – december 5. Ey Oghli a mai úticélom. Tegnap elégedetten állapítottam meg, hogy itt enyhébb az idő, mint a határ mentén húzódó hegyek túlsó, törökországi oldalán, a platánokon rengeteg még a levél, őszies a hangulat. Ma reggelre aztán ide is megérkezett a tél, reggel sűrű pelyhekben hullott a hó. Most is szállingózik még, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fájdalom nélküli műtét (3)

2019. december 5.

TŰSZÚRÁS ÉS POLITIKA Mert ha eddig nem mondtam volna: az akupunktúra köré politikai legendát szőttek a „Nagy Proletár Kulturális Forradalomban”. A hagyományos kínai orvostudomány kincsestárát — így a legenda — az ellenforradalmár, titkos áruló revizionista Liu Sao-csi és az egészségügyi vonalon dolgozó ügynökei semmibe vették, a tűszúrásos kezelés mestereit lenézték, háttérbe szorították, a kínai gyógyfüveket, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (63)

2019. december 4.

95. nap – december 4. Tegnap a kapiköyi határátkelőn át beléptem Iránba. Kiderült, hogy feleslegesen stresszeltem magam az egészségbiztosítás miatt, a határőrizeti szerveket egyáltalán nem érdekelte, van-e ilyen papírom. A határátlépés sokkal könnyebben és gyorsabban zajlott le, mint azt előzetesen reméltem. Amint az iráni egyenruhások meglátták, hogy európai vagyok, azonnal soron kívül foglalkoztak velem, az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fájdalom nélküli műtét (2)

2019. december 4.

AZ AKUPUNKTÚRA REJTÉLYEI A kínai orvostudomány csodatűjével azonban nem ez az utolsó találkozásunk a vuhani klinikán, ahol Vang Csen-jüan orvosnő és Lin Csing „felelős elvtárs” kalauzol. (A „felelős” szó a megbízott vezetőt jelenti – mivel pedig Kínában a legtöbb intézmény élén ekkor még csak ideiglenes vezetés állt, „felelős elvtársakkal” gyakran lehetett találkozni.) A séta a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fájdalom nélküli műtét (1)

2019. december 3.

A doktornő kitárja az ajtót, és mi belépünk a terembe. A vuhani orvostudományi egyetem II. számú klinikáján vagyunk, a műtő fölötti megfigyelőteremben. Alattunk operáció folyik: egy asszony petefészek cisztáját távolítják el. Az érzéstelenítés akupunktúrás, tűszúrásos módszerrel történik.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (62)

2019. december 2.

93. nap – december 2. A mai az utolsó napom Törökországban. Az éjszakát az Özalp nevű hegyi kisvárosban töltöm, holnap pedig átlépem az iráni határt. Ma megszólított és beszélgetést kezdeményezett velem egy fiatal nő. A barátnőjével sétált, fejkendőt viselt, nagyon szép volt, 19-20 éves lehetett. A beszélgetés elég hamar véget ért, aminek a lány felettébb […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (61)

2019. december 1.

92. nap – december 1. Elindultam Irán felé. A mai úticélom Ercek, kedden pedig számításaim szerint átlépem a határt. Vantól nehéz volt búcsút venni, számomra a legkedvesebb törökországi város. Egy helyi ismerősre is szert tettem, a kurd pszichológus, Ahmet személyében, sörözőben is voltunk, első alkalommal törökországi tartózkodásom során.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (60)

2019. november 29.

90. nap – november 29. 90 napja vagyok úton, már közel 3 millió lépésnél tartok, egész pontosan 2 994 364-nél, ami a telefonos alkalmazás kalkulusa szerint 2348,85 kilométernek felel meg. Jelenleg Vanban vagyok, a hétvégén indulok tovább Irán felé. Mivel mindenfajta erődítménynek, történelmi értékkel bíró kőnek szerelmese vagyok, egyértelmű volt, hogy egy lépést sem megyek […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (58-59)

2019. november 29.

Mail-interjú Pengő Zoltánnal 2019. november 22-én, előzetes egyeztetés értelmében, 21 kérdésből álló levelet juttattunk el Pengő Zoltánhoz, aki Zanglába igyekszik, hogy nagy vonalakban, kétszáz év távolában, megismételje Kőrösi Csoma Sándor tibeti vándorútját. Aki eddigi közléseink alapján nyomon követte a Törökországot immár elhagyó erdélyi újságíró vállalkozását, nem lepődik meg a kérdéseken. De talán gazdagabb lesz a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (57)

2019. november 26.

87. nap – november 26. Úgy éreztem, megőrülök, ha még egy napot a Dogubayazit nevű porfészekben kell eltöltenem, ezért aztán, a lelki egészségem érdekében elindultam délnek, Caldiran, illetve Van felé. Nagyon mehetnékem van már Iránba, de még nem indulhatok el, mivel nincs egészségbiztosításom, Dogubayazitban pedig nem találtam biztosítót, amelynél megköthetném.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (56)

2019. november 25.

86. nap – november 25. Megérkeztem Dogubayazit városába, innen már csak egy napi járóföld a határ. Ezt a rövid távolságot nem fogom elsietni, hamar letudni, annak ellenére, hogy Iránban valamelyest normalizálódni látszik a helyzet, szombaton már működött az internet. Ahmet iráni kapcsolatai azt javasolták, ne siessek az indulással, várjak még néhány napot. Törökország leghidegebb vidékén […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (55)

2019. november 23.

83. nap – november 22. Bár Iránban továbbra is teljes hírzárlat van, s állítólag folynak az utcai harcok, továbbindultam kelet, pontosabban Taslicay felé. Valamikor a 80-as évek legelején láttam egy fotót egy magyarországi képes folyóiratban, valószínűleg az Ország-Világban vagy a Képes Újságban, amelyen egy magas rangú külföldi személyiség fogadására kirendelt szaúd-arábiai díszszázad tagjai, a vendég […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (54)

2019. november 20.

81. nap – november 20. Továbbra is Agri városában vagyok, ahol kurd egyetemi hallgatók a házigazdáim. Hetekkel ezelőtt, egy útmenti étkezdében találkoztam először kurdokkal, akik megvendégeltek, ők mondták, hogy a népük szereti a vendégeket. A mostani házigazdáimmal való tapasztalataim alapján a kijelentésük egyáltalán nem tűnik túlzónak. Egyikük átengedte nekem a szobáját, érkezésem napján megetettek a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (53)

2019. november 19.

80. nap – november 19. Megkaptam az iráni vízumot, megnyílt előttem az út kelet felé. Egyelőre azonban Agriban vagyok, innen még vagy 130 km az iráni határ, s arra mindenképp fogok időt szakítani, hogy minél közelebbről megszemléljem az Ararátot.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (50)

2019. november 14.

75. nap – november 14. Nem hagytam ki Pasinler várát Továbbra is kelet felé haladok, most épp Horasan a legközelebbi úticélom. Ma újabb jelképes mérföldkőhöz értem, a szó szoros és egyúttal átvitt értelmében is átléptem a 2,5 milliós határt, egészen pontosan 2 508 101 lépést tettem meg indulásom óta, ami hozzávetőleg 2 000 kilométernek felel […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (49)

2019. november 13.

74. nap – november 13. Úgy döntöttem, nem várom meg, amíg az iráni konzulátus kiadja a vízumomat, ha majd meglesz, visszautazom Erzurumba. Pasinler felé haladok. Mostanáig nem írtam a törökországi közlekedésről, pedig érdemes. Az első napokban az volt a benyomásom, hogy itt ugyanaz az elv érvényesül, mint Nápolyban és Grúziában, vagyis a közlekedési szabályokat a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (47)

2019. november 11.

72. nap – november 11. Ma egy kis időutazást tettem, köszönhetően az Erzurumban működő iráni konzulátusnak. Iráni vízumot online is lehet igényelni, nekem azonban nem sikerült, ezért voltam kénytelen a diplomáciai kirendeltséghez fordulni. Vagy háromnegyed órás üldögélést követően, mely idő alatt nem úgy tűnt, mintha az ügyfélszolgálati munkatársak keze alatt égne a munka, egy megnyerő […]

Tovább | Nincs hozzászólás »