‘Kalandozók’

 

Gyalogúton Zanglába (87)

2020. január 15.

137. nap – január 15. Mióta elhagytam Iránt, nem gyalogolok, várom, hogy elrepülhessek Delhibe, ahonnan gyalogosan megyek majd tovább. Jelenleg Grúzia fővárosában, Tbilisziben vagyok. Az elmúlt hónapokban többen kérdezték, hogy a törökök, irániak mit tudnak rólunk, magyarokról. Törökországban sok emberrel találkoztam, akik szóba hozták a tudományos körökben egyelőre bizonyítottnak nem tekintett török-magyar rokonságot. A magyar […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (86)

2020. január 10.

132. nap – január 10. Utolsó, Iránnal kapcsolatos bejegyzésemben olyan élményeimet akarom megosztani, melyeket, míg az országban voltam, nem mertem megtenni. Kereken egy tucat iránival beszélgettem a mindennapokról, az életükről, arról, hogyan befolyásolja azt a politika. Egyetlen kivételtől eltekintve, a kényes témát ők hozták szóba. Ismerőseim, kik közül néhánynak a nevére sem emlékszem már, nem […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (85)

2020. január 9.

131. nap – január 9. Hosszú és némiképp kalandos utazás végén, a hajnali órákban átléptem az irán-török határt. Amint a határőr beütötte az útlevelembe a pecsétet, s beléptem a török felségterületre, óriási feszültség oldódott fel bennem, azonnal mosoly ült ki az arcomra. Iránt nyomasztó országként éltem meg, azóta pedig, hogy az amerikaiak likvidálták Kászim Szulejmáni […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (84)

2020. január 7.

129. nap – január 7. 233 610 lépés, 3 306,67 km megtétele után, tegnaptól lezártnak tekintem utam első szakaszát. Ma ismét be kellett mennem India teheráni követségére, hogy az utazásomra vonatkozó további információkkal szolgáljak, ami hirtelenjében megemelte a vérnyomásomat, végül azonban elégedetten távoztam, mivel ígéretet kaptam rá, hogy a délután folyamán kézhez kapom a vízumot. […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fengsengi utcabizottság (7)

2020. január 6.

KÉNYES TÉMA Mivel azonban Hszü asszony bevezetőben arról is beszélt, hogy az utcabizottság egyik feladata „fenntartani a rendet és biztonságot”, feljogosítva érzem magam, hogy az Esti Hírlap bűnügyi rovatából idézzek. Az persze eszembe sem jut, hogy a „szolnoki gyilkosról” szóló dermesztő történetet olvassam fel, beérem azzal, hogy „megverte feleségét a garázda férj”.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (83)

2020. január 5.

127. nap – január 5. Határozottan nem tett jót a biztonságérzetemnek, hogy Kászim Szulejmáni tábornok likvidálása miatt szintet ugrott az Irán és az Egyesült Államok közötti feszültség, ugyanakkor semmiféle ellenséges megnyilvánulást nem tapasztaltam, továbbra is mindenki barátságos velem és segítőkész. Az iráni városok utcáit ellepték a háromnapos nemzeti gyász miatt kitett, a tábornokot ábrázoló molinók, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fengsengi utcabizottság (6)

2020. január 5.

AZ ALPERES OSZTÁLYELLENSÉG Emelkedik a válások száma – mutatom az egyik írás címét. Mi a helyzet itt a válással? Ez láthatóan kényes téma. A kínai forradalom győzelméig a válás tulajdonképpen ismeretlen volt Kínában, a házasságok pedig nem az égben, hanem a közvetítők és a szülők között köttettek. Az atyák és anyák választották ki gyermekeik életepárját, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (82)

2020. január 4.

126. nap – január 4. Az otthoniakkal beszélgetve rájöttem, hogy Iránnal kapcsolatos elterjedt téveszme, miszerint arab ország lenne. A valóság az, hogy Iránban nagyon kevés arab él, ők is a dél-nyugati országrészben. A perzsák és az arabok még csak rokonságban sem állnak egymással, bár utóbbiak, a valláson keresztül erős kulturális hatást gyakoroltak Iránra, ennek egyik […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fengsengi utcabizottság (5)

2020. január 4.

AZ ESTI HÍRLAPPAL PEKINGBEN Ezt persze nem Hszü asszony fejti ki, ő ilyen témákról nem beszél. Tőle az utcabizottság kommunális munkájáról, a kínai hétköznapok témáiról kérek felvilágosítást, amikor a tapasztaltak megbeszélésére visszatérünk a központba. Újra zöld teát iszunk, s én széthajtogatom az Esti Hírlap egyik példányát, hogy az „Itt a budapestiek beszélnek” rovatból idézzek. Ha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fengsengi utcabizottság (4)

2020. január 3.

HÁROM ÁLLANDÓAN OLVASOTT CIKK Ugyanebben az udvarban él a bemutatásra választott kínai munkáscsalád. A három kis – egyenként talán 12—15 négyzetméteres szobában négy nemzedék, összesen nyolc ember él, de látogatásunk pillanatában csak a családfő felesége, idős anyja és egyik unokája tartózkodik otthon. A középső szoba a fogadó: a faragott asztal mellett álló sámlikon foglalnak helyet […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (81)

2020. január 2.

124. nap – január 2. Törökországban egyértelműen az volt a benyomásom, hogy a társadalmi viszonyok a nyugati értékrend és az iszlám keveredésének az eredményei, előbbinek a jelenléte a legkonzervatívabbnak számító vidékeken, így például Erzurumban is tetten érhető.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (80)

2020. január 1.

123. nap – január 1. Véget ért a teheráni vakáció, ismét gyalogolok, a legközelebbi úticélom Garmsar. Teljesen frissnek érzem magam, az év utolsó napját egy 41 040 lépéses etappal ünnepeltem meg. Ezzel sikerült igazán stílusosan lezárnom 2019-t, mivel elértem a 4 milliós szintet, 4 011 032 lépést tettem meg szeptember 1. óta, havi átlagban körülbelül […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fengsengi utcabizottság (3)

2020. január 1.

A FŐMINISZTER TÖRVÉNYEI Ahogy beszél, Kínáról szóló olvasmányaim ködlenek fel bennem. Mikor is volt? Két és félezer éve, időszámításunk előtt 350-ben Csin kínai állam nagy hatalmú főminisztere, Sang Jang törvényt hozott, amely a lakosságot öt családból álló egységekre osztotta: öt család alkotott egy vut, s az abacus, a kínai kézi számológép elve alapján két vu […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fengsengi utcabizottság (2)

2019. december 31.

14 316 CSALÁD A pekingi közigazgatás öt belvárosi és négy külső, falusi kerületre oszlik. Egy-egy kerületben több százezer ember él: az ő mindennapi gondjaikkal „alapszinten” ezek a bizottságok foglalkoznak. A fengsengi körzet például a város nyugati kerületében működő kilenc hasonló körzet egyike. Területe másfél négyzetkilométer, két főút egy-egy szakasza, valamint 132 mellékutca, azaz pontosabban hutung […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (79)

2019. december 30.

121. nap – december 30. Teherán messze a legérdekesebb, legkozmopolitább és legélhetőbbnek tűnő azon iráni városok közül, melyeken eddig áthaladtam. A főváros északi, az Alborz hegység lábánál fekvő kerületei számítanak a legelőkelőbbeknek, toronyházai nyugatias jelleget kölcsönöznek nekik, az életminőség errefelé közel van a kelet-közép-európai nagyvárosok szintjéhez. Az iráni főváros központi részén van az egykori óváros, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: A fengsengi utcabizottság (1)

2019. december 30.

Már több mint két és fél éve éltem Pekingben, amikor a kínai hatóságok végül is engedélyt adtak egy városi lakás megtekintésére. HOGYAN KELL KÉRNI? Addig ugyanis nem jól kértem. A Külügyminisztérium sajtóosztálya meghatározott típusú programokat készít a külföldi tudósítók számára, és aki mást igényel, mint ami a választékban szerepel, az fölöslegesen koptatja a tollat. Sok […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (78)

2019. december 29.

120. nap – december 29. Meghosszabbították a vízumomat, az eredeti határidőnél 20 nappal tovább, január 22-ig maradhatok Iránban. Valószínűleg nem volt még olyan vízumhosszabbításért folyamodó személy, aki annyira egykedvűen lépett volna be a teheráni rendőrség illetékes ügyosztályára, mint én, a legkisebb szívfájdalom nélkül vettem volna tudomásul, ha elutasítják a folyamodványomat. A jelenlegi helyzettel is elégedett […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (77)

2019. december 27.

118. nap – december 27. Mostanáig nem ettem december végén magam szedte szedret, ma azonban sort került rá, a Káspi-tenger közelében fekvő Behshahr városában, ahová Alirezáék, a házigazdámék hoztak el. Második napja, hogy nem gyalogolok, ami határozottan jól esik testemnek, lelkemnek egyaránt. Behshahr vidékén a klíma enyhe és csapadékos, ilyenkor is zöldell a fű, a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (75)

2019. december 23.

114. nap – december 23. Qazvin volt az első, nekem tetsző iráni város. Mostanáig négy tartományon haladtam át, közülük Kelet- és Nyugat-Azerbajdzsán jellemzőiként a totális igénytelenség, az ízléstelenség, a szedett-vedettség és az ágrólszakadtság jutnak eszembe, még a milliós Tebriz, az ország második legnagyobb városa is rémesen provinciálisnak tűnt. Zendzsán, ha csak egy fokkal is, de […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (74)

2019. december 22.

113. nap – december 22. Qazvinban vagyok. A legutóbbi napok nagyon nehezek voltak, nem lelkileg, hanem fizikailag. Már tegnapelőtt is szinte vánszorogtam, tegnap pedig úgy éreztem, hogy teljesen elkészültem az erőmmel, szinte nem is a lábaim, hanem az elhatározás, az akarat vitt előre. Pénteken telefonon beszélgettem egy otthoni ismerőssel, ő mondta, hogy a napforduló nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (73)

2019. december 20.

111. nap – december 20. Takesztán felé tartok. A mai nap is verőfényes és enyhe, dél körül egy szál pulóverben gyalogoltam. Tegnap, miközben papírzsebkendőt és csokoládét kerestem egy boltban, megismerkedtem egy ifjú párral, akik épp életük első közös bevásárlásán voltak. Az ismerkedést ők kezdeményezték, pontosabban a férj. Bevásárlás végeztével elvittek kávézni, majd meghívtak ebédre egy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (72)

2019. december 18.

109. nap – december 18. A mai úticélom Zandzsán, Kelet-Azerbajdzsán egyik, hozzávetőleg Kolozsvár méretű nagyvárosa. Kelet felé haladok, a távlati célom, hogy karácsonyra elérjem Teheránt. Iránban kellemetlenebb gyalogolni, mint azokban az országokban, amiket korábban átszeltem. Itt nagyobb a forgalom, mint a török és a bolgár utakon, ráadásul a járműpark elképesztően elavult. Egy helyi ismerősöm 30 […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (71)

2019. december 16.

107. nap – december 16. A számomra mostanáig legérdekesebb iráni turisztikai objektumot láttam ma, a Miyaneh közelében levő Qiz hidat. A látványos környezetben, sziklás, kopár hegyvidéken álló két tartópilléres, jelenleg romos híd pontos kora nem ismert, a legóvatosabb becslések szerint a VIII. században épült. Az építmény közvetve a második világháborúnak esett áldozatul, annak ellenére, hogy […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (70)

2019. december 15.

106. nap – december 15. A mai úticélom Miyaneh. Kelet-Azerbajdzsánra ismét köd, szürkeség ereszkedett, a hegyek között helyenként száz méternél is kevesebb a látótávolság. Hasonló homály fedi utam további részét. Ami biztos, január 3-ig Iránban tartózkodhatom, addig érvényes ugyanis a vízumom, de mivel ez egy hatalmas ország, annyi idő messze nem elég az átszeléséhez. A […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (69)

2019. december 13.

104. nap – december 13. Eddigi iráni élményeim legjobbja az volt, amikor meghívtak egy családi ebédre. Ez még Marandban történt, a meghívást pedig alig pár órás ismeretség előzte meg, de ez a körülmény itt nem számít rendkívülinek. Amikor beléptem az ismerősöm nagybátyjának a lakásába, ami egy semmitmondó kinézetű ház első emeletén volt, elhűltem a csodálkozástól, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »