‘Kalandozók’

 

Dancs Artur: Útszéli skandi-burger egy havas márciusi hajnalon

2020. április 28.

Miután az esőáztatta koradélutánt átaludtam, a koraestével azt egy kalap alá véve, meg sem lepett, hogy az éjszaka olyan éberen talált az időeltolódásomban, hogy a teljes könyv „kivégzése” sem tűnt eszement ötletnek. Csak annyira álltam fel a kényelmesen felpárnázott karosszékből és a székben magamra tekert takaró öleléséből a túlfűtött szobámban, hogy teát főzzek, egy jó […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: Vonaton Délnek (5)

2020. április 4.

A KÜLFÖLDINEK MÁTÓL DRÁGÁBB Több mint egy év távolából idézem fel ezt a beszélgetést, és így nem állhatom meg, hogy epilógusként meg ne említsem: nekem lett igazam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: Vonaton Délnek (4)

2020. április 3.

A MENÜ 3 MAO Az étkezőkocsiba hajnali hétkor kezdenek áramlani a szerelvény kínai utasai, s mire jómagam nyolckor helyet foglalok, már csak a személyzet üldögél a hátsó asztaloknál, s pálcikáival a tésztás levesben turkál.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: Vonaton Délnek (3)

2020. április 2.

KIK UTAZNAK, KIK UTAZHATNAK Az állomásokon nem tudok betelni a mindig ismétlődő látvánnyal, az utazókkal. Ezen a fővonalon az állomások jobbára impozáns, szürke épületek — legalábbis azok, amelyeknél megáll expressz vonatunk. Minden megállónál kínai írásjelekkel és pinjin átírás alapján latinbetűkkel, kiejtés szerint tüntetik fel a város nevét. Az utasok a legtöbb nagy állomáson alul- vagy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: Vonaton Délnek (2)

2020. április 1.

TAPOSÓLÁNC, VÍZIKOSÁR, VITORLA Vonaton utazni mindenképpen felfedező út Kínában. Ezer apró kép villan az utas elé, hogy végül is összeálljon egy olyan mozaik, amely a hivatalos látogatásokon nyert benyomásokat számos új vonással egészíti ki. Egy csatorna partján különös faszerkezetet látok, óriás hernyóként nyúlik a vízbe. Fiatal lány ül mellette, szemlátomást pihen egy kicsit. Mi lehet […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Baracs Dénes: Vonaton Délnek (1)

2020. március 31.

A kínai vasúton utazni több egyszerű helyváltoztatásnál. Aki a szerelvényen ül — sugallja a vonat egész hosszában működő hangosbeszélő — a történelem sodrával tart. Szerencsére este szálltunk fel, és másnap értünk Kantonba— így a hangszórók jobbára hallgattak. Egy évvel korábban Pekingből utaztam Szucsouba, és reggel indultunk. EGY LÁTHATATLAN ÚTITÁRS A hálókocsi minden fülkéjében akkor pontosan […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (112)

2020. március 14.

196. nap – március 14. (Az útinapló vége) Tegnap 103-ra emelkedett Indiában a koronavírussal fertőzöttek száma, ami, a népességhez arányítva, nagyságrendekkel kisebb fertőzöttségi szint, mint az európai. Ennek ellenére a kormány elrendelte a tanítás felfüggesztését és a mozik bezárását. Nem érzékelek feszültséget vagy pánikhangulatot, igaz, napok óta egyetlen helyivel sem beszélgettem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (111)

2020. március 12.

194. nap – március 12. Dardzsiling több mint 1 500 kilométerre van Delhitől, India észak-keleti vidékén, Nyugat-Bengál államban. Az út kerek 24 órát tartott, ebből 21-et vonaton ülve töltöttem. Romániára nézve határozottan kínos, de tény, hogy a szerelvény nagyobb átlagsebességet produkált, mint a hazai vonatok többsége, pedig India a vasút fejlettségét tekintve nagyon távol áll […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (110)

2020. március 9.

191. nap – március 9. Indiában tegnap a hivatalos adatok szerint 40 fő volt a koronavírussal fertőzöttek száma, s hogy ne rontsam a statisztikát, biztonsági intézkedéseket foganatosítottam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (109)

2020. március 6.

188. nap – március 6. „Olyan, hogy indiai konyha, nem létezik” – mondta nekem néhány évvel ezelőtt egy indiai étterem tulajdonosa. Gondolom, hogy az indiai gasztronómia ismerői és szerelmesei közül páran most felszisszentek, s meg is értem őket, ugyanakkor világos számomra egykori beszélgetőtársam üzenetének lényege is: a szubkontinens konyhaművészete annyira változatos, régiónként olyan sok helyi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (108)

2020. március 4.

186. nap – március 4. Valószínűleg ritka az olyan hely a világban, ahol a vallásgyakorlás annyira a mindennapok része lenne, olyan mértékben a nyilvános térben, mindenki szeme láttára folyna, mint Ladakban. A Kőrösi Csoma Sándor iránt érdeklődők számára ez amiatt is érdekes lehet, mivel az erdélyi tudós maga is jó ismerője volt a tibeti buddhizmusnak, […]

Tovább | 3 hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (107)

2020. március 3.

185. nap – március 3. Lehben vagyok, Ladak fővárosában. Nincs hétmérföldes csizmám, hogy ilyen hamar ideértem Dzsammuból. Ladak egy magas fennsík, legalacsonyabb pontja 2500 méteren van, s két országút köti össze a külvilággal, amelyek a hóval borított hágók miatt csak májusban válnak járhatóvá. Mivel a tartomány ebben az időszakban szárazföldi úton megközelíthetetlen, Dzsammuban repülőre ültem.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (106)

2020. március 1.

183. nap – március 1. Kasmírt földi édenkertként szokták emlegetni, s természeti adottságai valóban csodásak. Egy magas hegyek által határolt medence, vízben bővelkedő, szélsőséges időjárástól mentes, kellemes éghajlatú vidék. Klímája hasonló Közép-Európáéhoz, négy évszak van, az India más vidékein özönvízszerű monszunból viszonylag keveset kap.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (105)

2020. február 28.

181. nap – február 28. Dzsammuból szárazföldön eljutni Srinagárba kihívás, akkor is, ha nem gyalogszerrel megy az ember. A közel 300 kilométeres utat a városi terepjáró, amelyben rajtam kívül öten utaztak, plusz a sofőr, kerek kilenc óra alatt tette meg, többször éreztem úgy, hogy sosem fogunk már megérkezni. A magas, meredek hegyoldalakon kanyargó országút kétharmada […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (104)

2020. február 25.

178. nap – február 25. Tegnap gyalogoltam még egy kicsit észak felé, aztán visszamentem Dzsammuba, ma korán reggel pedig gépkocsival útra keltem Srinagár felé. Srinagár a muszlimok lakta Kasmíri-völgyben fekszik, amely nem számít biztonságos területnek, az itteni, angol nyelvű lapok rendszeresen beszámolnak az indiai fegyveres erők és az Indiától való elszakadásért küzdő iszlamista militánsok közötti […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (103)

2020. február 23.

176. nap – február 23. Dzsammu városában vagyok, Dzsammu és Kasmír állam félmillió lakosú téli fővárosában. Ez a táj lényegesen zöldebb, fásabb, mint a vidékek, ahol korábban haladtam. Tisztább is, aminek a fő oka az alacsonyabb népsűrűség lehet. Itt már a nagyobb vízfolyások folyónak tűnnek a víztisztaság alapján, nem pedig csatornának, mint oly sok, Pandzsáb […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (102)

2020. február 22.

175. nap – február 22. Északnak tartok, Dzsammu régió azonos nevű fővárosa felé. Indiának van hangulata, s folyamatosan meglepetéseket tartogat. Megtörténhet, mint velem Amritszárban, hogy megy az ember egy belvárosi sikátorban, s adott pillanatban észreveszi, hogy egy elefánt cammog előtte. Az elefánt a tigrissel egyetemben India emblematikus állata, de a városokban ritkán találkozni vele, nekem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (101)

2020. február 20.

173. nap – február 20. Magam mögött hagytam Pándzsábot, Dzsammu és Kasmír államban járok, Kátua felé tartok. Mióta elindultam Delhiből, a domborzat körülbelül annyira volt változatos, mint a Hortobágyon, síkságon kívül mást nem láttam. Első ízben tegnap, Pátánkot határában pillantottam meg néhány dombocskát, most pedig már több sor dombvonulat fut az úttal párhuzamosan, a távolból […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (100)

2020. február 18.

171. nap – február 18. Amritszár után a következő úticélom Gurdászpur. Az elmúlt napokban folyamatosan nagyon fáradt voltam, ma már lényegesen energikusabb vagyok. Teljesen normális, hogy időnként lestrapáltnak érzem magam, szeptemberi indulásom óta 4,86 millió lépést tettem meg, ami közel 3 800 kilométernek felel meg. Mivel Ladakh kis túlzással már csak egy ugrásra van, úgy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (98)

2020. február 15.

168. nap – február 15. Kicsit ünnepnap jellegű volt a csütörtök, hosszabb szervezés után Dzsálándárban végre összefutottam egy honfitárssal, aki ráadásul maga is utazó, egy húron pendülünk. Zichó Viktornak hívják, kitűnő sportember, ráadásul bátor fickó. Júliusban kezdte el a Csoma Útján Expedíció nevű projektet. Budapestről indult, kalandos útja során eddig 10 ezer kilométert kerekezett. (Viktor […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (97)

2020. február 13.

166. nap – február 13. Magam mögött hagytam Ludiánát, a következő úticél Dzsálándár. Megérkezésem óta Indiában folyamatosan kellemesen langyos, napsütéses az idő, mára pedig kifejezett strandidőt, 27 fokos csúcshőmérsékletet jósol a meteorológia. Strandot eddig, sajnos, egyet sem láttam, az pedig meg sem fordul a fejemben, hogy egy folyóban megmártózzam, nem szeretnék közvetlen tapasztalatokat szerezni az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (96)

2020. február 11.

164. nap – február 11. Tegnap elindultam Csándigárból, az úticélom Ludiána. Itteni tartózkodásom során első ízben léptem át egy államhatárt, korábban Harijánában voltam, most már Pandzsábban. Államformáját tekintve India szövetségi állam, 28 államból áll, mindegyiknek saját kormánya és parlamentje van. Az ország 1947-ben vált függetlenné, s kezdetben kevesebb szövetségi állam létezett, ám az évtizedek során […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (95)

2020. február 9.

162. nap – február 9. Megérkeztem Csándigárba. Ennek a körülbelül egymilliós városnak a létezéséről másfél héttel ezelőtt értesültem, s annak alapján, amit olvastam róla, úgy döntöttem, egynapos kerülőt teszek miatta. Nem bántam meg, Csándigár ugyanis felettébb érdekes.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (94)

2020. február 8.

161. nap – február 8. Elhagytam Kuruksetrát, Csandigár felé tartok. Előbbi kiemelkedő jelentőséggel bír a hindu kultúrában, az isteni kinyilatkoztatás helye, ami miatt minden évben zarándokok tömegei keresik fel. Állítólag itt játszódott le a gigantikus méretű, 100 ezer versszakból álló hindu eposz, a Mahábhárata cselekményének egyik központi eseménye, egy testvérháború mindent eldöntő végső ütközete.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyalogúton Zanglába (93)

2020. február 6.

159. nap – február 6. Továbbra is sikerül tartanom, különösebb megerőltetés nélkül, a napi 30 kilométer feletti szintet. Az elmúlt éjszakát Kárnálban töltöttem. A kb. kétszázezres város kellemes meglepetés volt, azt követően, hogy előtte napokon át rettentően szemetes és szennyezett vidéken haladtam keresztül. Kárnál tipikusan indiai, zajos és nyüzsgő, ugyanakkor helyi viszonylatban kifejezetten tiszta és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »