Jónás példája Michelangelo próféta-freskóira kell gondolnom, míg Babits Mihály új hatalmas versét, a Jónás könyvé-t olvasom. Pátosz és közvetlenség, nagyvonalú szárnyalás és éles realitásérzék: ezek az ellentétek csodálatos természetességgel vegyülnek Babits új művében. Michelangelo biblikus képein van ilyen hangulat. Általában latin szellem kell hozzá, földközi-tengeri szellem, melyben a szenvedély oly testvérien tud megférni a józansággal, […]

Minden tilos? A sajtó- vagyis rendtörvény gondolata hetek óta tartja már izgalomban az érdekelteket. Érdekelt ugyanis minden magyar állampolgár, mert a sajtó ügye, hogy úgy mondjuk, nemcsak a sajtó ügye. E pillanatban három kérdés körül zajlik a vita: még ebben az évben benyújtják-e a javaslatot vagy csak jövőre; a zugsajtó ellen irányul-e majd az éle […]

Visszapillantás – Rugalmas voltam, és sokat dolgoztam – mondta a radír. – Ha visszapillantok életemre, megállapíthatom, hogy termékeny volt. A szellemet szolgáltam, azt hiszem, szép sikerrel. Radírnak lenni nem mindig könnyű. Fáradhatatlan rugalmasság kell hozzá, különösen a mai időkben. Valamikor egy fában keringtem, egy forró ültetvényen.

Naplójegyzetek (IV) „Hisz a reinkarnációban?” – kérdezte egy rendkívül kellemes női hang az utcán, a legnagyobb forgalom idején. A kérdés sokáig a fülembe csengett. Mit felelnék, ha tőlem kérdeznének ilyesmit? Az ilyen kérdések ritkák és készületlenül érik az embert.

Naplójegyzetek (III) Az európai háború negyedik hónapjában váratlanul és ijedten gondoltam arra, hogy megőrizték-e hagyományos udvariasságukat a kínaiak és japánok? A Távol-Keleten már harmadik éve folyik a háború, a korszerű technika minden eszközével.

Noteszlapok (II) „Technikai okokból egy idő óta nem lakom együtt a könyveimmel – meséli valaki. – Lakásomban rokonszenves külföldiek laknak, akik könyveim jó részét nem tudják elolvasni. Ezek a könyvek steril magányban élnek, a többiek viszont megcsalnak a mostani lakókkal.

Naplójegyzetek (I) Európában egy külön háború folyik hosszabb idő óta, meglehetősen széles fronton: a pesszimisták és az optimisták háborúja. Nehéz a lelkiismeretes állásfoglalás ebben a harcban. Talán a legjobb, ha Harold Nicolsont, a kitűnő angol írót és politikust követjük, aki szerint egyformán gyanús az optimizmus – mely nem akar tudomást venni a valóságról – és […]

Az első nap Délután öt órakor ingerült zápor verte a házakat és az utca kövezetét. Egy külföldi kolléga, aki mellettem ült az asztalnál, elővette óráját. „Ca y est, cette fois” – mondta halkan. „Ca y est, cette fois” – ismételték magukban mások is ezt a nehezen fordítható, tömör mondatot, mely élesen és félreérthetetlenül közölte, hogy […]

Tájkép Nagy vizek és nagy zenék hullámainak örök spiráljai futnak egymásba, sok színárnyalatban, a fehértől a sötétkékig. Tengerek és szimfóniák végtelen mozgása, színhullámok észrevehetetlen átmenetei. Ismeretlen és láthatatlan partok, elmerült határvonalak. Casals még játszik valahol, okos és bátor latin arca a hangszer fölé hajlik a félhomályban, szemét félig lehunyja, álmodik harmonikusan és öntudatosan.

Mérőeszközök Angol lapokból értesülünk a legújabb találmányról, a hőmérővel egybekötött zsebóráról. A készülék rendkívül egyszerű: az óra peremén kerek üvegcső fut körül, benne a higany, mellette a számok. Nincs ebben semmi boszorkányság, és mégis nagyon praktikus. Az ember előveszi óráját, és nemcsak az időről értesül, hanem az időjárásról is.

Az egyszeregy mítosza Thomas Mann legújabb Wagner-tanulmányában, melyet Zürichben olvasott fel nemrég, megemlékezik egyes fasiszta irányzatok valóságiszonyáról. Ezek az irányzatok „mitikus pótlékot adnak, valódi szociális megoldás helyett”. Jelszavuk, illetve követőiknek jelszava, Thomas Mann szerint, ez lehetne: „Nem szociális valóság kell nekem, hanem népmese.”

Vilain Bomba robbant a Baleárokon, és néhány ember belehalt. Nem szokatlan ez napjainkban azon a vidéken. Kik halnak meg ilyenkor? – ez alig érdekli a világot. A halottak nevét nem szokás közzétenni, csak a számukat. Most mégis nyilvánosságra került az egyik bomba-halott neve. Vilainnek hívták, francia volt. Vilain franciául azt jelenti: csúf. A név néha […]

Kísértetek alkonya Derűs hangulatban távoztam a moziból. Egy kicsit az volt az érzésem, mintha megszabadultam volna valamitől. CsecsemőkorátóI kezdve nyomasztó rémek seregével népesedik be az ember lelke, és később, ha igazán élni akar, kínnal próbál szabadulni tőlük. Ehhez bátorság kell és gyakran még idegen segítség is. Most, mondom, jól éreztem magamat a mozi után. Megkönnyebbülten […]

Egy szerény elmebeteg vallomásaiból Éjszakánként, ha nagyon hideg van, egzotikus szárnyasok gágognak a folyón. Ismeretlen vidékről úsznak ismeretlen vidékre. Nem tudom, vadludak-e vagy vadkacsák. Ibsen iránti tiszteletből remélem, hogy az utóbbiak. A Vadkacsa volt számomra az első Ibsen-dráma. Tizenöt éves koromban olvastam.

A butaságról Rotterdami Erasmus négy évszázaddal ezelőtt már megírta a butaság dicséretét. A kérdés azonban még mindig nem vesztette el időszerűségét. Hatalmas, bonyolult probléma ez, nehezen hozzáférhető. Ezen a helyen mindössze arra szorítkozom, hogy a butaság társadalmi szerepét és hatóerejét igyekezzem méltatni.

Válasz Diogenésznek Azt izented nekünk, ó, Diogenész, hogy kövessük példádat, s a világnak hátat fordítva, vonuljunk egy hordó belsejébe, és ebben az egyszerű, de intim környezetben csendes elmélkedéssel töltsük hátralevő éveinket. A világ megkergült, izeneted találó, emberek helyett kótyagos kecskék és ripők sertések nyüzsögnek az agorán, embert lámpával sem lehet találni, és ezért a tisztességes […]

Útmutató kezdő helyeslőknek Elérkezettnek látom az időt, hogy dióhéjban összefoglaljam azokat a gyakorlati és elméleti tudnivalókat, amelyek a helyeslés tudományának elsajátításához nélkülözhetetlenül fontosak. Azt hiszem, hogy szerény kísérletem, mely hézagot pótol, széles körű érdeklődésre tarthat számot, miután az utóbbi időben a helyeslés egyre elterjedtebb és általánosabb lesz, és nemsokára mindenki csak helyeselni fog.

Ünneplem Piccard professzort Az egész világ ünnepli Piccard professzort, a sztratoszféra hősét. Mit tagadjam: én is ünneplem. És mit tagadjam: nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért ünneplem. Ezzel nyilván így van az egész világ, lelkesednek érte, és nem tudják pontosan, hogy miért. Valószínűleg azért is, mert 16 500 méter magasságban járt, magasabban, mint bárki előtte, […]

Önarcképvázlat Harmincas vagyok és korszerűtlen. Nem mintha nem érteném ezt a kort – ó, nagyon is értem. Éppen ezért állok vele szemben, ezért tudom egyre kevésbé elfogadni. Azt hiszem, sokat vétkezem ellene – hála istennek. Vannak törvényszékek, melyek előtt dicsőség vádlottnak lenni.

Október 21-én izgalmas napja lesz Angliának. Ekkor tartják meg az első hazugságversenyt. Az nyer, aki a legnagyobbat tudja hazudni. Csak egy kikötés van: a hazugságoknak valószínűen kell hangzaniuk. Bizonyos, hogy a nemes verseny zsűrijének nehéz dolga lesz, mert remek hazugságokban nem lesz hiány.

A világ egyik legnagyobb műkincstárában, a British Museumban nemsokára fényképészek jelennek meg, és pontos felvételeket készítenek a megbecsülhetetlen értékű klasszikus képekről és szobrokról, az egyiptomi kéziratokról, az őskori leletekről. A képeket jól meg fogják őrizni, mert azt akarják, hogy ezeknek az örökbecsű kultúrkincseknek legalább a képe maradjon az utókorra, ha a múzeumot el találják pusztítani […]

Napjaink legnagyobb építészéről, a francia Le Corbusier-ről közlünk tudósítást e lap más helyén. A modern építészetnek ez a bátor és zseniális úttörője négy év óta nem építhetett még egy kunyhót sem. Rajzasztalán bámulatos tervek hevernek: Párizs hatalmas részeinek művészi átrendezése, más francia és gyarmati nagyvárosok főtereinek átépítése, új középületek, impozáns, merész paloták, nagyszerű új lakótelepek, […]

Bizonyára mindenki osztatlan örömmel veszi tudomásul a vurstli századik születésnapját. Nem is hittük volna, hogy ennyi idős már ez a kedves, nép szórakozóhely. Az ilyen intézmények nem patinásak és nem ünnepélyesek, a mutatványosbódékat nem veszi körül a hagyomány légköre. És mivel mindig fiatalok járnak ide, az ember azt hiszi, hogy a hely is fiatal.

A budapesti idegklinikára felszállítanak egy kocséri családot, melyet betegesnek találnak, mert egy év óta nem beszél. Valamilyen sérelem miatt önként némaságot fogadott ez a parasztcsalád, és azóta is kitart ebben a szótlanságban. E magatartás szokatlan, de talán nem egészen értelmetlen. Végre is mit mondhatnának a világnak ezek az emberek?

A „gnóm” szó meghatározása körül volt némi zavar ma délelőtt a törvényszéken. Az ifjú röpirat-cikkíró, aki „gnómokról” írt inkriminált művében, nem tudta megmondani a bíróság előtt, mi az a gnóm. Három évig járt egyetemre, de elfelejtette megtanulni.