Levinschi Szávuly Attila: Regény VI. – Marie trottoir bonsoir Marie Marie bonsoir… Azon az éjszakán Kreuzal sarkán vérnyomokat találtak. A nyomok a nagy szökőkút mögé, majd tovább, egy raktárszerű épületbe vezettek. Odabent egy csúnyán összevagdalt lány holtteste hevert. Meztelen volt, és megerőszakolták. A reggeli lapokban olvastam az egészet, és majd kiesett az újság a kezemből.

Levinschi Szávuly Attila verseiből / XI. Kiáltás Nem vagyok már gyerek Kőben állok, s félek Oldalam is mohás Éjre nézve élek.

Levinschi Szávuly Attila verseiből / VII.    Megérzés Hó széle fürdik jeges vízben, Megkövesedett parton a lábam Éles karmokat őriz az arcom Vesztődő időben ráfagyott nyomok

Az Előszoba pályázat anyagából: VÖLGY, ÖRVÉNNYEL A sátor utolsó húrjait feszítették. Hatalmas cirkuszi sátor volt, majd harminc láb magas; tetején zászló pompázott. A szürke novemberi nap ellenére csodás színekben tündökölt. Az utcagyerekek elragadtatottan bámulták. A ketreceket az állatokkal és a lakókocsikat félkörben helyezték el a sátor körül. A tábor szakácsa a szabad ég alatt vígan […]

Az Előszoba pályázat anyagából: TÉLI VARÁZS A külvárosi kocsmákban kezdődött. Különös hangulata van Velencében a külvárosi kocsmáknak. Sylkes ült a sarokban, előtte asztal, az asztalon gyertyatartó, benne egy égő gyertyával, két abszintos pohár. – Nálunk mindenki megtalálja a számítását, mondta a légcsőhurutban szenvedő kocsmáros és köténye sarkával letörölte a kopott, pecsétes asztalt.

Levinschi Szávuly Attila verseiből / II. Álom Maroknyi időre jöttem csak hozzád Át végtelen idő roncsain, Hogy megnézzelek, amint ott fekszel, Fehér ágyban fehéren Beteg vagy és nagyon szép

Levinschi Szávuly Attila: Regény / V. A Kreuzal sarkán voltunk, a naplemente előtt egy pillanattal. Plátói szerelmemmel találkoztam, a lánnyal, aki hosszú ideig volt kizárólagos birtokosa tudatom élesedő tüskéinek. Napsugaras nevetése volt, amely sokáig megbabonázott, és mindig visszagörbítgette finoman hegyesedő karmait feléje repdeső kolibrivágyaimnak.

Levinschi Szávuly Attila: Regény / IV. – Volt egy álmom,- mondta reggel, amint felébredt,- farkas voltam álmomban, rohantam a hordával, megelőztem a többieket, első akartam lenni. Egy domb volt előttem, rajta a száraz, tüskés fa. Hatalmas tüskéi voltak, közöttük úgy ült meg a telehold, mint nagy, sárga, rothadó gyümölcs, én meg végleg elszakadva a falkától, […]

Levinschi Szávuly Attila: Regény / III. A következő hetekben végigbarangoltuk Torres-el a fővárost. Torres egy illusztrátort keresett a mesekönyvéhez, én meg néhány novellát próbáltam elhelyezni a lapokban. Natnak vizsgái voltak a filmrendezésszakon, egész nap a sulit bújta, meg a könyveket, filmszalagokat hordott haza és körültekerte velük a házat. Én abban az időben a fürdőkádban aludtam, […]

Levinschi Szávuly Attila: Regény / II. Abban az időben D-ben volt dolgom néhány hétig. Azazhogy nem volt semmi dolgom, csak oda vonultam vissza, hogy rendbeszedjem magam, és előrukkoljak valami zseniális ötlettel. Lepkeszárnyamon megfakult a por, a nappal kegyetlen, erős fénye szétoszlatta a lábujjhegyenléptű, titkos varázs-éjszakát, hosszú, földigérő csillagfény csuhámat, harmat-köpenyemet; és hirtelen ott álltam, pőrén, […]

Levinschi Szávuly Attila: Regény / I. Folyik a vízcsap. A fürdőszobában állok, a tükröt bámulom. Az ajtó nyitva. Mögötte ágy, az ágyon gyűrt kupac, fehér takaró. Nagy fehér madarak, szétterített szárnnyal, beláthatatlan számban a fövényen. Azt mondom, szeptember, ízlelgetem a szót, a tükörből figyelem az ágyat, a kupac megmozdul, ősöreg teknős a köveken, megjelenik egy […]

Levinschi Szávuly Attila verseiből / X.   Álom Maroknyi időre jöttem csak hozzád Át végtelen idő roncsain, Hogy megnézzelek, amint ott fekszel, Fehér ágyban fehéren Beteg vagy és nagyon szép

Levinschi Szávuly Attila verseiből / IX. Hagett Éjszaka, És tisztára nyalt holdfény, A koppanás az ajtómon. Egy fehér kutya volt veled Egy kutya fehéren A szorongás benned És egy jó adag szesz.

Levinschi Szávuly Attila verseiből / VIII. Körön kívül Míg gyermek az ember álmodik Minden gyermek álmodik Míg gyermek vagy álmodhatsz Virágos rétről Varázserőről

Levinschi Szávuly Attila: Őszutó köddel Köd volt. Szürkület. A köd vékony, áttetsző. Permet inkább. Nedves, csontig hatol. A levelek sárgulnak, hullnak. Az erdő alatt csupaszodó ágakon fekete madarak ülnek.

Levinschi Szávuly Attila verseiből / VI. Baba Jaga Hallottam A testéhez simuló szirmok suhogását Amint A virágok mezején átszaladt Vadrózsák illata kissé velem maradt Aztán tovaszállt Nyoma sem maradt Csak egy tövist hagyott a bőrömben.

Levinschi Szávuly Attila verseiből / V.   Próza Nem tudja lerázni magáról a gondolatot Valami nincs rendben. Mintha mozgás hallatszana valahonnan Egész közelről Kinéz Senki vár rá.

Levinschi Szávuly Attila verseiből / IV. Requiem Rád nézek, és most már elmondhatom Soha nem fogunk közelebb kerülni egymáshoz Érteni, hangokon kívül mást is

Levinschi Szávuly Attila: Villámütött fa Holdjárók Éjszakai temetőkert Lombkoronán áttetsző Más világ, Szemben veled Fehéren Holtaknak tett virág

Levinschi Szávuly Attila: A kinyújtott tenyér vonalai Menni vagy maradni, Akácfa levelek kezedben Szeret, nem szeret Kedvesed Alapon

Levinschi Szávuly Attila: A kő Dagály volt. A part, a víz, az ég kékje egybemosódott. A homok, a kagylók, a kövek, mintha felemelkednének, ellebegnek oldalra. A rák hátrafelé, ollóit csattogtatva bemasírozott a tengerbe. Egy albatrosz kétségbeesett

Levinschi Szávuly Attila: 4×1 perces A Romániai Magyar Szó Előszoba pályázatán feltűnt Levinschi Szávuly Attilától most négy egypercesét adjuk közre, amelyeket közvetlenül a pályázat végén juttatott el az RMSZ-hez, de a versenyszabályzat szerint már nem vehettek részt az értékelésben. A lap Szabad szombat c. mellékletében jelentek meg 1994. május 28-29-én, pályázaton kívül, az alábbi megjegyzéssel: […]

Levinschi Szávuly Attila verseiből / III. Tudod, hogy szeretlek Ez jelenti a templomok fehér falán lefutó esőcseppeket Nyomainkat a porban, A kutyás szürkületeket A kék vízcsobogásos délutánt A holdfény alatti szénakazal éjszakát

Levinschi Szávuly Attila verseiből / I. Régvolt szerelmesek balladája – Hallod fiú, Szemből fúj a szél Hová indultál? – Hallod fiú, Viharos az ég Hová indultál?

A napokban levelet kaptunk Szente B. Levente székelykeresztúri barátunktól. Elmondta, hogy az elmúlt hetekben távol volt otthonától, külföldön tartózkodott, de most végre hazatért és nem jött üres kézzel. Saját versei mellett írásokat hozott haza néhai legjobb barátja hagyatékából, aki tragikus körülmények között, ígéretes írói pályája kezdetén hunyt el 1994-ben. Levente számos versét, prózai írását írta […]