‘Dokumentum’

 

Választási ígéretek

2020. szeptember 17.

Választás előtt: felülről lefelé kell olvasni Választás után: alulról felfelé kell olvasni a mi pártunkban betartjuk az ígéreteinket, csak a hülyék hiszik azt, hogy mi nem fogunk harcolni a korrupció ellen, mert egy dolog biztos nálunk: a tisztesség és átláthatóság lesz az alapvető célunk az eszményeink eléréséhez

Tovább | Nincs hozzászólás »

A Higili lányok

2020. szeptember 17.

Kegyelettel Gellért Sándor emlékének „Azt meséltem én Imrének, hogy a Körös nagy legény lett, sebes vize de megáradt, csak mi ketten vagyunk fáradt“. Olvasták Gellért Sándor fájdalmas-gyönyörű versét az Igaz Szó 1988/3. számában? Vajon hány öregedő szívet serkentett legényes dobogásra, és hányat szorított össze? Azoknak, akik nem olvasták, ideírom: Hattyúdal a Berettyó mellett Marika, Marika, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyermekszemmel – édesanyám emlékeiből

2020. augusztus 18.

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) IX. A munka És akkor 1940-ben a bécsi döntés […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyermekszemmel – édesanyám emlékeiből

2020. augusztus 17.

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) VIII. Reménység Este érkeztek meg Rákosra. Ilonka ángyó, a Samu […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyermekszemmel – édesanyám emlékeiből

2020. augusztus 16.

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F.R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) VII. A mostoha Hat keserves év következett. Az asszony talán nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyermekszemmel – édesanyám emlékeiből

2020. augusztus 15.

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F.R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) VI. Tévesztések-tévedések Kora tavasszal kőművesek jöttek az intézetet tatarozni. Nagy halom […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyermekszemmel – édesanyám emlékeiből

2020. augusztus 14.

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F.R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) V. A hajasbaba Karácsony délutánja; nagy izgalom uralkodott az egész intézetben, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyermekszemmel / Édesanyám emlékeiből

2020. augusztus 13.

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján. 25 évvel később folytatta volna, de már nem volt se kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) IV. Az intézet Egy reggel az apja azzal […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyermekszemmel / édesanyám emlékeiből

2020. augusztus 12.

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt se kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) III. Hova-merre? Dódi felült az ágyban és értetlenül nézett […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gyermekszemmel / édesanyám emlékeiből

2020. augusztus 11.

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt se kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) II. A gondoskodás A rokonok aztán mindent összeszedtek a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Költők az árnyékos oldalról: Ignotus

2020. július 31.

1. (Szül. Veigelsberg Hugó, Pest, 1869–Budapest, 1949) – költő, író, újságíró. A magyar kritikatörténelem meghatározó alakja, a Nyugat első húsz évében (1908–1929) a lap főszerkesztője. A városi költészet egyik kiemelkedő képviselője. Az „Ignotus” kezdetben írói álneve volt, de 1907-ben törvényesen is felvette: előbb Ignotus-Veigelsberg Hugó, utóbb Ignotus Hugó alakban. (Az ignotus szó latinul ’ismeretlen’-t jelent.)

Tovább | Nincs hozzászólás »

Vasárnap véget ért a jubileumi évfordulót ünneplő Csíkszeredai Régizene Fesztivál

2020. július 22.

Sajtóközlemény A 40. születésnapját rendkívüli programsorozattal ünneplő Csíkszeredai Régizene Fesztivál vasárnap véget ért. A járvány okozta helyzet nehézségei ellenére is sikeresnek mondható Csíkszereda és Erdély egyik legkedveltebb nyári fesztiválja, hiszen az újításoknak köszönhetően több százezres nézettséget értek el a szervezők.

Tovább | 1 hozzászólás »

Ha szívesen meghallgatná Szilágyi Domokost – felvételről

2020. július 6.

…a bukaresti román televízió magyar adásának aranyszalagtára / archívuma jóvoltából

Tovább | Nincs hozzászólás »

Az új DIA-tagjelöltek teljes névsora

2020. június 14.

Albert Gábor, Bajor Andor, Balázs József, Bálint Tibor, Bánffy Miklós, Békés Pál, Beney Zsuzsa, Berda József, Bibó István, Bodor Béla, Bojtár Endre, Borbély Szilárd, Cs. Gyimesi Éva, Cs. Szabó László, Csalog Zsolt, Csanádi Imre, Csengey Dénes, Cseres Tibor, Csiki László, Csokits János, Csurka István, Daday Loránd, Devecseri Gábor, Domokos Mátyás, Dutka Ákos, Ember Mária, Eörsi […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Függelék a Fehér Illéssel készített mamut-interjúhoz

2020. május 16.

A műfordító Fehér Illés bebizonyította, hogy egy személyben biokémikus is, s a tudós szakemberekre jellemző alapossággal írta össze a folytatásos interjúban megjelent költők, továbbá műfordító munkájában őt segítő személyek nevét. Két hónapos (2020. április-május) együttmunkálkodásunk után, hadd álljon alább, függelékként az általa a beszélgetésünkhöz szerkesztett névmutató.

Tovább | 1 hozzászólás »

Végel László: A jövő sem lesz a régi

2020. május 10.

2020.március 24. kedd 21 év múlt el a NATO bombázások óta. A koronavírus miatt elmaradtak a tömeges rendezvények, a szerb hadügyminiszter a NATO-országokat ostorozta, de egy szót sem szólt a koszóvói albánok elleni atrocitásokról. Egyszeriben kedvem kerekedik elővenni a NATO-légitámadásról irt Exterritórium című dokumentumregényemet.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Április 18: „Látom a fejem legurulni…”

2020. május 7.

Kányádi Sándor: In memoriam Sz. L. Mint álmomban, ha síneken játszottam és jött a vonat, dermedten állok, engedem, hogy elgázoljanak. Sikoltanék, de csak hangtalan ráng a szám. Látom a fejem legurulni a töltés oldalán.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elekes Ferenc: Levél Cseke Gábornak, a Káfé szerkesztőjének

2020. április 21.

Gáborom, kész röhej, hogy én ebben a militarizált, kényszerű magányban mivel foglalkozom! Időnként kimegyek a kicsi udvarra, s beszélgetek a madarakkal. Legtöbben a városi verebek vannak, néhány feketerigó, pinty és egy tucat apró, fürge röppentyű, fogalmam sincs mi a nevük, csak azt látom, hogy kiváncsian néznek rám a meggyfák ágairól. Aztán amikor belefáradok a nézésükbe, […]

Tovább | 1 hozzászólás »

82 éve…

2019. december 3.

Pilinszky János: József Attila Katonája a mindenségnek, bakája a nyomoruságnak, teszünk azzal valamit is, hogy a füvek zöldellő erejébe visszahelyezzük a halottat?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bartha György: Találkozás(ok) Bodor Ádámmal

2019. november 6.

Egy korábbi interjúban tett vallomása alapján tudjuk, hogy Bodor Ádám írónk szívesen találkozik értő, érdeklődő csíkszeredai olvasóival. Ilyen közvetlen, meghitt együttlétre került sor a Kájoni könyvtár előadástermében 2017. március 29-én. Beszélgetőtárs (moderátor) volt: Murányi Sándor Olivér.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (18)

2019. szeptember 11.

A kolonisták kiűzése A házainkat elfoglaló szlovákokat a nép közönséges rablóknak tekintette. Hogy nem ők voltak a rablók, hanem az akkori csehszlovák kormány, legfőképpen Beneš, a legnagyobb rabló, az nem érdekelte az embereket. A tolvaj az, aki elveszi a tulajdonunkat. Márpedig Rejdovján, Martinko, Pupala meg a többiek bitorolják a vagyonunkat… A saját házunkban Rejdovjánék szemében […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (17)

2019. szeptember 10.

Újra otthon De egyáltalában, van-e otthonom? A házamban idegenek vannak. Hol van most a családom? Merre induljak? Hol találom meg őket? Kinél, melyik barátnál, rokonnál húzták meg magukat? És vajon, teljes biztonságban vagyok-e már? Innen is visszatoloncolhatnak. A távolság nem számit. Én hivatalosan protivíni lakos vagyok. Cseléd egy Režábek Alojz nevű gazdánál, akitől elszöktem. Az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (16)

2019. szeptember 9.

Az én szökésem, elfogásom és megmenekülésem A hetedik napon eljött hozzám az én jóságos cseh vasutasom. Holnap feladhatom a táviratot. A harmadik napon Tornalján lesz a vagon. Búcsúzáskor hosszan fogtuk egymás kezét. Tudtuk, ez az utolsó találkozásunk. Holnapután hajnalban én is elutazok. Vasárnap már én is otthon leszek. Búcsút veszek Protivíntől. Itt hagyom a rossz […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Újváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (15)

2019. szeptember 8.

Az ingóságok menekítése Minden ingóságot, amit magunkkal hoztunk, bútorokat, edényeket, ruhaneműt vissza kell szállítani a falumba. Hogyan tudom ezt megoldani? Prásek dühöng. Ha észreveszi, hogy viszem a dolgainkat, azonnal jelenti.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul* (14)

2019. szeptember 6.

A családom szöktetése A tervem az volt, hogy először idős édesanyámat küldöm haza. Ő lesz a hírnök. Előkészíti a házfoglalókat, hogy mi is hamarosan megérkezünk. Meg azután azt is megtudjuk, hogy viszonyul a hatóság az engedély nélküli visszatelepüléshez. Egy batyuba beleszorítottuk mindazt, amire édesanyámnak szüksége lehetett. Elvittem az állomásra. Megvettem a gyorsvonati jegyet Tornaljáig. A […]

Tovább | Nincs hozzászólás »