….mint másról a ruha boldog szerelemben”- írja József Attila egyik csodálatos versében, a Nagyon fáj-ban. Meg azt is írja egy helyütt: ” Ölni szeretnék, mint mindannyian..” … Ha ez a szikrázó intelligencia tudja, nekünk is muszáj szembenéznünk vele: bizony, gyakran csak azért vagyunk olyan decensek, demokratikusak, toleránsak, „civilizáltak”-, mert nem szorít minket olyan helyzetbe az […]

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy Milos Forman remekművéről készülök írni, leszögezném: nem. De azért nincs levédve annyira ez a remek cím, hogy ne hívhatnám segítségül most, mikor egy merőben más alkotást szeretnék bemutatni, amelynek magyar címe: Kiskakukk (az eredeti cím: Kukúska, rendező: Alekszandr Rogozhkin)

Sajátos érzésekkel néztem a Bélier-család című francia–belga vígjátékot (La famille Bélier, 2014, rendező Eric Lartigau), amely 2015-ben Európai Filmdíj jelölést kapott. Végre egy film, ami súlyos témáról szól úgy, hogy mégse rak ránk túl nagy súlyokat, hanem franciás könnyedséggel engedi felénk, mosollyal vizezve fel a szereplők helyzetének tömény nehézségét. Az ember kap levegőt közben, s […]

Azt hiszem azokból lesz újságíró, akiket izgat a világ sorsa. Tévedhetek, de most ezt érzem: van véleményem a fociról, stadionokról, filmekről, színházról, versekről, könyvekről – és időnként birizgálja a csőröm, mi is történik valójában.

Elvileg: igen. Legalább is ez volt kiírva a gimnáziumi osztályom táblája fölé, lévén, hogy zenei tagozatra jártam. Ott tudtam meg azt is, hogy az idézet Kodály Zoltántól származik, bár kicsit pontatlanul, az elejéről lemaradt a „Legyen…”. Pedig az ördög az ilyen kis részletekben rejlik. Mert nem úgy van az, hogy van a zene meg a […]

rendező: Maár Gyula szerkesztette: Ascher Gabriella operatőr: Koltai Lajos vágó: Palotai Éva  

Defoe klasszikusa, a Robinson óta számos kalandregény és film modellezte már azt a helyzetet, amikor a civilizáció kényelmében ellustult embert kidobja egy hirtelen katasztrófa a vadonba – pőrén, védtelenül. Aztán a magárahagyatottság hideglelős felismerése a magára utaltság lassú felismerésévé válik, és a történetben – kicsiben – a főhős átéli azt az evolúciós pillanatot, mikor az […]

(SZEMBESÍTÉS – angol-francia-német koprodukció – 2001, Szabó István filmje) A kritika kis megvetéssel jegyzi általában azokat az írásokat, amik a műélvező saját benyomásaira, személyes érzelmeire épülnek. Én mégis erre adom a voksom. Az élet mindig újratervezi önmagát. Vagy: nincs új a nap alatt. Vagy, semmi sem az, aminek látszik… Sok ismert szlogent idézhetnék. Megnézek egy […]

Babits Mihály fentebb idézett sorai Martin Scorsese legújabb alkotása, a 2016-ban készült Némaság (Silence) című film alatt jártak az eszemben. És mint az igazán fontos művek, később kezdett „dolgozni” bennem, nem hagyott nyugton, ideszegezett a számítógép elé, és arra kért, gondolkodjam róla.

Hát igen, így, egy enyhe oximoronnal kezdeném a gondolkodást Costa-Gavras bűnügyi filmjéről, amely 1965-ben készült, parádés szereposztásban. A rendező egyébként az egyik legelismertebb művelője a krimi műfajának, de inkább a politikai krimiének – sokan egyenesen a politikai thriller megteremtőjének tartják. Olyan filmekkel jegyzi magát e téren, mint az 1969-ben készült, a görög katonai diktatúrát bemutató […]

Eredetileg Milos Forman korai remekműve – Tűz van, babám!– kapcsán a nagy rendezőről terveztem megemlékezni. Megnéztem újra a filmet, és megint nagyon élveztem, de azt vettem észre magamon, hogy társadalomkritikájának élét valami retro nosztalgia tompítja, vagy talán a cseh filmeknek a hétköznapiban rejlő poézise, ki tudja. Furcsa, de nem volt benne számomra aktuális felháborodni való, […]

Gondolatok a házimoziban Az alcím felidéző erejében nem nagyon bízva, sietek tisztázni: szándékom az volt, hogy Vörösmarty híres versére utaljak ( Gondolatok a könyvtárban), mert miközben a 2000–ben készült Longitude (Hosszúsági fok) című két részes angol filmet néztem, állandóan a „Mi végre”, „Érdemes-e” dilemmái csengtek a fülembe, amelyekkel oly hosszasan harcolt a versben a szerző, […]

„Fekete Ibolya filmje, az Anyám és más futóbolondok a családból középiskolai tananyag kellene legyen” – kezdi cikkét az origo.hu kritikusa. A kijelentés tartalmát nem lehet tagadni, de tény, hogy Chico és Bolshe Vita rendezőjének 2015-ös filmje ennél jóval több, és bár felér egy huszadik századot bemutató történelemórával, nem érdemel meg egy ilyen skatulyát. A történésznek […]

Máshogy nézem ma a Kolját, Jan Sverák Oscar-díjas filmjét, mint régen tettem. Régen több volt a számban az édes, most több a keserű. Nem mintha nem lenne varázslatos, kedves és szerethető továbbra is, csak valahogy már messze tűnt, hiába van történelmi időszámítás szerint oly közel a rendszerváltás euforikus, „rendezzük végre közös dolgainkat” korszaka, amelyet a […]

Amikor a szerkesztő figyelmembe ajánlotta Andrej Zvjagincsev orosz rendező első filmjét, több okból is örültem. Egyrészt mert már nehezen találok magamtól olyasmit, amit érdemesnek tartok megnézni, másrészt orosztanár előéletem és az orosz kultúra iránti elfogultságom alapján plusz örömöket is megelőlegeztem magamnak. Több kicsinyítő képző a dialógusokban a szláv érzelmesség verbális „colour locale”-jaként, forrásban lévő víz […]

Megnéztem még egyszer, és újra csak azon tűnődtem: mért ez a címe Abdullah Oguz török rendező különleges hangulatú játékfilmjének. Amely igazából egy olyan világba kalauzol el minket, amiben nehéz gyönyörűséget lelni. Persze, ha különbséget próbálok tenni a gyönyörűség és gyönyör között, akkor… Az előbbi lehet akár az esztétikai öröm állapota, a másik inkább a testi […]

Ezt a mondatot gyakran idézem fel, ha emlékeztetni akarom magamat arra, hogy a „fejlett civilizáció” kifejezésnek számomra nincs értelme. Civilizáltság van és brutalitás van – és ez ugyanúgy ott van az angol vécét hírből sem ismerő makedón falvak forró porában, mint egy angol étterem drága parfümöktől édes levegőjében. A mondat egyébiránt az egyik legkedvesebb filmemben […]

Mindenképpen említést érdemel a tárgyalóteremben a hercegbe hasító emlékezés bemutatása. Az időben visszaugorva, kétszer idéződik fel a fiatal herceg valamikori látogatása vidéki nénikéinél. Az első látogatás az ideáljait komolyan vevő, a világot megváltoztatni akaró lelkes és tapasztalatlan fiút mutatja- úgy is érkezik: napfényben, virágot tartva a kezében, gyalogosan, borotvált, fiatal arccal, nagy tervekkel.

Kevés klasszikus író van, akinek művei olyannyira kínálkoznának filmadaptációra, mint Lev Tolsztoj alkotásai. Hiszen soha másból nem merített, csak a lüktető, „történő” életből, amelyet olyan engesztelhetetlenül szigorú szerelemmel csodált és figyelt. Minden, amit leír – tapasztalás, a létezés szédítően sokszínű igazságai, mögöttük ott dereng a számára fontos egyetlen igazság állandó keresése: hogyan lehetne igazán helyesen […]