1987. július 31. Tempus est abire. Távozni szólít az idő. Mrs. McN. fia eljött, hogy segítsen a ház rendbehozásában. Javarészt ő dolgozott és munkája jóval többet ért, mint a fizetség, melyet csak nagy nehezen fogadott el. Anatole France fenn van megint a legmagasabb polcon, a konyha és a fürdőszoba tiszta. A fehérnemű, melyet a fürdőkádban […]

1987. július 22. Ma reggel alig kétszáz lépést tettem meg kunyhómtól a vegyeskereskedés irányába, mikor rendőrautó lassított mellettem és, ahogy mondják, „elém állt”. Miután gyógyíthatatlanul és reménytelenül európai vagyok, első reakcióm némi hirtelen ijedtség volt. Eszembe jutott: nincs útlevél nálam, sem személyi igazolvány. Nem jutott eszembe, hogy Kanadában nincsen személyi igazolvány és útlevelemet nem vagyok […]

1987. július 21. A fürdőszobában felhalmozott The Independentek és The Timesok halmazában német magazint találtam. Egyik cikk a nevezetesebb országok életszínvonalát hasonlítja össze. A felmérés alapjául a nemzeti jövedelem nagysága, az autók, televíziók, rádiók száma stb. szolgál. Az élet színvonalának ily módon szokásos, kizárólag anyagiaktól függő meghatározása ellen tiltakoznom kell. 

1987. július 18. Hűvös eső esik reggel óta; nem érzek kedvet a kunyhó elhagyására. Rizst főztem magamnak. Hat csészényi, bugyborogva forró vízbe négy csészényi rizst öntök, kávéskanál sóval, darab vajjal. Legkisebb lángon, befedve, 30 perc alatt kész. Nézegetni közben tilos. Minden szem külön marad. A recept csak Carolina-rizsre érvényes. Elláttam magam két napra és a […]

1987. július 17. Kora délutánra belejöttem a verscsinálásba. A konyhaasztalról lelöktem mindent – a legtöbb író, mint jómagam, a konyhaasztal fele szalad, ha az ihlet rájön, hogy miért, azt nem tudom – és sietve jegyeztem a sorokat. Egyre több jutott eszembe és úgy éreztem, hogy jó sorok. Amikor aztán még jobb sorokat kezdtem leírni, kopogtak […]

1987. július 16. Nem tudom a versíráshoz szükséges lelkesedést összeszedni. Ami egyrészt azért van, mert a lelkesedés nem használ. Az ember nem attól tud verset írni, hogy lelkesedik, vagy írni akar, vagy felidézi az ihletet: az nem jön. Írni attól tud, hogy sétál, vagy alszik ágyában és egy hang felébreszti: kelj fel és írj. Akkor […]

1987. július 15. Véletlenül felfedeztem, hogy a konyhai rádió rövidhullámsávval rendelkezik. Talán az itteni levegő magas páratartalma okozza, talán a kétoldalt egyformán közeli 162tenger teszi, hogy a készüléken szinte mindent hallani. Reggel Limát vettem, napszállta után bejött a Tiránai Rádió. Akkora erővel, hogy kénytelen voltam elképzelni: valahányszor az adás megindul, Albánia minden lámpája pislogni kezd, […]

1987. július 13. Minden harmad- vagy negyednap egy pakli cigarettát veszek Mrs. McN. üzletében. Az asszony ilyenkor rosszalló pillantást vet felém. Vajjon mire gondol? Hogy a cigarettázás 77 éves koromban megakadályozza további növekedésem? Elismerem: a dohányzás rossz szokás. Ennek ellenére sajnálom Szókrátészt, aki tea vagy kávé helyett vörösborba mártott kenyeret reggelizett (megpróbáltam: rémes!) és utána […]

1987. július 12. (II) Reggel, alighogy felvirradt, elindultam a póni és anyja látogatására. A fakorlátnál álltam a magas, még nedves, szálas fűben és a két lovat figyeltem a bekerített réten. A kanca hamarosan észrevett és, gyermekével szorosan maga mellett, széles félkörben ügetett felém. Megállt és várakozásteljesen nézett. Elfelejtettem a kockacukrot magammal hozni. Így álltunk egy […]

1987. július 12. (I) Az egyik vancouveri napilap ma reggel kétségbeesett, patetikus vezércikkben fordul Kanada népéhez és kormányához. A hadsereg, írja, annyira elhanyagolt állapotba került, hogy szükség esetén országunk védelmét sem tudja ellátni.

1987. július 11. Nemrég egyik szemorvos barátom kérésemre új olvasószemüveggel látott el, és, noha nem kértem, még egy másik szemüveget rendelt, utcai használatra. Amikor sétámra felvettem szemüvegemet, szomorúan tapasztaltam, hogy az utcán több szemét fekszik, mint ahogy addig láttam és a házfalak foltosabbak. Addigi számlálásom szerint a sétáló diáklányok, fiatalasszonyok közül minden tizenkettedik-tizenötödik volt csinos. […]

1987. július 10. Szemerkélő esőben sétáltam és, hosszú idő óta először, Tallián László jutott eszembe. Tallián velem együtt raboskodott Recsken. Rabtársamnak mégsem nevezhetem, mert kápó volt. Mindent elkövetett, hogy agyondolgoztasson bennünket, ugyanis Nagy László, az ÁVO politikai tisztje megígérte a kápóknak: szabadon engedik őket, mihelyt kipusztítottak mindnyájunkat. Tallián különlegesen gyűlölt, mert esténként előadásokat tartottam rabtársaimnak […]

1987. július 9. Ma délután egy óra hosszan különös, hátborzongató, ismeretlen remek zenét hallgattam a rádióban. Csodásnak találtam – de én nem tudom a zenét megítélni. A végén bemondó világosított fel, hogy héján udvari muzsikát hallgattam a XI. századi Kyotóból. Vancouver Islandről azt állítják a geográfusok, hogy sok millió év előtt Japán keleti partjáról szakadt […]

1987. július 7. Hosszú, reminiszcenciákkal zsúfolt levelet kaptam egyik amerikai katona bajtársamtól, aki mint a University of Western Illinois történelemtanára vonult nemrég nyugalomba. John Collins a háború után tovább szolgált a hadseregben, mert világot akart látni és nem volt elég pénze, hogy történelmi tanulmányait folytassa. Saját kérelmére Berlinbe került: elsősorban a harmincéves háború érdekelte, mely […]

1987. július 4. (II) A mai postával jött … levél arról tudósít, hogy a torontói egyetem egyik tanára könyvet jelentetett meg. A könyv, pontosabban könyvecske tárgya: amit szerzője „kanadai-magyar irodalom” névre keresztelt. Nyomtatványában két magyar író-kartársammal mér össze és nem éppen hízelgő eredményre jut.

1987. július 4. (I) Reggelre ragyogó napfény köszöntött. Itt, sajnos, soha sincs annyi belőle, hogy mindent felszárítson. Jó nádpálcát találtam az egyik szekrény aljában. Kölcsönvettem sétára. Bot a kézben: bennem azt az érzést kelti, hogy én vagyok a gazda, a környék örökletes tulajdonosa és minden az enyém, amit pálcámmal megérintek: az ösvény, a fű, a […]

1987. június 30. Azt hiszem, hogy a kontinensen elterjedt mondás találó, mely szerint Angliában az ajtód elé helyezett tejesüveg teljes biztonságot élvez, de nem így kisgyermekeid, ha házad kapuján kilépnek. E téren sokszoros tapasztalatot szereztem. Reggelenként fiamat autóbuszon vittem első iskolájába. Andris sehogy sem akart velem jönni, úgyhogy fel kellett ráncigálnom a kocsira. Ölembe ültettem […]

1987. június 29. (II) …A mai újságban olvastam a perről, melyet a sokszoros milliomos Howard Hughes végrendelete ellen indított háztartásának valamelyik alkalmazottja. Az illető kevesli a ráhagyott félmilliót, mikor Hughes inasa 11 milliót kapott örökbe szolgálataiért.

1987.június 29. (I) Belelapoztam Stephen Runciman A History of the Crusades (A keresztes háborúk története) című művébe. Ez itt egy kötetes kivonat; otthon Torontóban megvan mind a három kötet és elég jól ismerem. Mégis erre a rövidített kiadásra volt szükségem, hogy rájöjjek: mennyire eltávolodott véleményem a keresztes háborúk dolgában (és sok más történelmi eseményben) attól, […]

1987. június 28. Az egyik kanadai TV-állomás, mint ahogy a helyi újság már egy hete bejelentette, nyolc napon át közvetlenül sugározza a moszkvai TV műsorát. Ezt a közvetítést a legkülönbözőbb vélemények fogadták. Az egyik, kelet-európai származású képviselő súlyos aggodalmát fejezte ki. Szerinte a kanadai hallgatóság teljesen védtelen a kommunista propagandával szemben, amiért – hetven év […]

1987. június 26. Budapestről levél érkezett valakitől, akit N. N.-nek kívánok nevezni. Mintegy negyven esztendős, nem nagyon ismert irodalmár. Levele szívélyes, bár közben-közben azt keresi: mivel tudna megvádolni engem? Néhány évvel ezelőtt Chicagóban találkoztunk és hosszan beszélgettünk. Azóta félévenként öt-hat oldalas, sűrűn gépelt levelekben fordul hozzám. Nagyon szeretne gyűlölni, de tisztességes ember és nem képes […]

1987. június 24. (II) Münchenben jártam látogatóban, ahol a recski, volt politikai rabok összejövetelt rendeztek. B. Z. barátom és egykori recski rabtársam házában laktam, mintegy negyven kilométerre a bajor fővárostól. Egyik este B. Z. bevitt Münchenbe, ahol egy másik volt rabtársunk, E. S. várt ránk vacsorával. A vacsoraasztalnál ültünk; velem szemközt a nagyajtó nyitva állt […]

1987. június 24. (I) Sétám közben a szemközti hegy fölött – a hegynek nincs még neve – sas vagy ölyv keringett. Hegycsúcs fölött köröző sast sokat láttam. Recsken, a Csákánykő fölött is gyakran rótta köreit az egyik; nékünk, raboknak úgy tűnt, mintha a szabadság jelképét látnánk a magasban. A mai sas abban különbözött tőle, hogy […]

1987. június 22. Még mindig fáj a fejem. Folytatom a jegyzetek másolását: * Miért szeretem a madarakat? Mert az ember mellett az egyetlen élőlények, melyek jókedvükben fütyülnek és énekelnek. * Számos angol nővel és férfival ismerkedtem meg, akik otthagyták hazájukat, mert nem bírták a brit előítéleteket. Letelepedtek külföldön és az ottani „bennszülöttek” ellen ugyanazokat az […]

1987. június 21. Lüktető fejfájás. Beszedtem ellene az orvosságot, de orvosságtól éppen olyan kevéssé tudok írni, mint fejfájástól. Itt fekszik mellettem a tegnap említett notesz a konyhaasztalon, tízezer bejegyzéssel. Aforizmák, gondolatok, kommentárok, történetek. Hadd idézzek belőlük.