némák a tüzek és a nyugtalan nyelvek – holtak beszélnek.

barackfa szirma hull lezárt szemhéjára lepke-szemfedél

Álságos évek. Leendő hajléktalan asztalán újság. Budapest, 2016. VI. 19.

ég selyme reped madarak kedve eped fogan az erdő

Ponyvalobogás. Fűrészpor illata száll. Kis agglegény néz. Budapest, 2016. VI. 20.

Nyújtja a kezét a nyár főszereplője. Megismerkedés. Budapest, 2016. VI. 19.

elmúlt betegség amint nosztalgiát kelt erjedő avar Budapest, 2016. VI. 11.

egy négyzethálós késő kádári notesz élt még aki élt Budapest, 2016. VI. 12

Beszélőre hív ablakomon a vasrács. Ecetfaillat. Budapest, 2016. VI. 2.

Hatalmas Idő – nyugalom  áll a parton: a lélekhalász.

Tejúthömpölygés – Lebeg a pillangóraj cickafarkmezőn

Derü sötétül, múltán súlyosan csüng le a jázminbokron.

Azúr magosban volt–nincs bárányfelhőcske. Beszippantotta.

májusi eső mint a rajzlapon szétmosódnak a színek késő tavasz van Budapest, 2016. V. 28.

Az üvegajtón páraszirom rezzen meg – A tegnapi nap

Vén lélek járkál – Kék íriszek rebbennek felhőzajlásban.

Esőfény legyez, pázsiton árnyék süpped, falhoz lapulok.

PP és CSG tisztelettel jelentik, hogy a magyar költészet napján, április 11-én megkezdett négykezes haiku-játékuknak a végéhez értek. Közmegegyezéssel hátradőltek és azt mondták: ennyi volt! Öröm volt együttműködni! A 32 kiprovokált haiku, képben és szóban a tanú rá.

Kezembe veszem – a bögrében aranyló mézzel nap nyugszik.

Virág a perc is, vázánk tele – már hervad szirma, levele.

Özönfény tör be, üvegben hullámkörök puha szőnyegen.

Kávé fületlen csésze szárnytörött táltos vágta hazug törekvés Zacc formátlan világ légbefagyott örömök az álmok fájnak

A teavíz fő s míg vár az asztal, derűs béke marasztal.

Hiány ábrája Ezerarcú naptükör Benned a válasz.

Mosolyországban nagy almagúla pirul az ősz hevében.