Hömpölygő barack, virágözönével reng. Szírmok hullnak szét.

jelen s múlt között koslatok egy pókhálón mekkora mélység Budapest, 2016. III. 28.

edd kenyeredet pattogatott magvakból ímé ugye test Budapest, 2016. III. 25.

Tavalyi alma ízével napom vége : rózsaszín szirom.

Napkelyhe körül fehér szárnyaival forog, letört havadi.

egykedvű égen húsvétmeghatározó szabálytalan hold Budapest, 2016. III. 22.

szívéhez kap majd otthonba vonul a tél rám hagyja göncét Budapest, 2016. III. 20.

Átvilágítja titkaid végső porodig? Ne félj, ne félj már !

Régi utcában ismerős illat kering. Vár, amíg elmegy.

Marosvásárhely, 1990. III. 19-20. futkosnak le s fel szétszednek egy-egy padot pár betű miatt Budapest, 2016. III. 19-20.

Bársonyosan ring a pillantása szírmain, sötét árvácskán.

az öregedést jellegtelen tavaszok karcolják belém Budapest, 2016. III. 16.

A szívverésben lélek kering ezüstben. Itt leng a soha.

az országháza bár csak megvolna nekem krumplicukorból Budapest, 2016. III. 14.

csepergésben is vár a honvágycsökkentő elektronika Budapest, 2016. III. 10

Csicsergőn villőz, olvadásban fénytündér. Télhó messze már.

Sartre rosszul tudta. Nincs elidegenedés –, ragadályság van. Budapest, 2016. III. 6.

Aranypapír volt a kincse. ma finom jel – Versek könyvében.

Lábnyomaink raja kering a galambok közt, álompuha por.

Hóharangocskák verőfénnyel rezdülnek, könnyűek mint lepkék.

Korszerű kantin. A mócsing élettere egy nagy rizsmező. Budapest, 2016. II. 23.

kicsi honvágyat pofozgat karmolászva a pajkos cica Budapest, 2016. II. 22.

Mindig beenged a fény, levegő, víz, föld. Én miért zárkózom?

Csillanón szökell kövicsek közt a reggel, gyermekkacagás.

kakukktojáson kotlik a történelem tátogatni fog Budapest, 2016. II. 13.