Varjúraj hozza a láthatatlan leplet. Nyugovóra tér.

Ledőlt egy sírkő, friss hóban lágy ölelés, mélységes magány.

Tükörben könnyű – kék leng, alakom hull rá. Az ég már elriadt.

Nem szeretik már. Sűrűn dácsába vonul. Szépek a nyírfák. Budapest, 2016. II. 11

Csillagocskákot talál köveket törve a kincskereső.

Pehelyharang leng, lábnyomokra hull súlya. Elolvadó hó.

Üvegtulipán kelyhében gyertyafény nő, fuvallat száll rá.

Kemény hangjával szívverésembe csapott – Elcsendesült már.

Gusztusos, mint a’ zellopott fenőacél. Megveszem. Mit ér? Budapest, 2016. II. 2.

Mit őrizgetek? Csak a pornószép téboly furcsaságait. Budapest, 2016. II. 1.

Sóhajnyi mit fon, kit szorít tehetetlen. Ő a hatalom…

Bólé Óévi bólé. A nyár lágy múmiái. Egérke fürkész.

Színes gyógyszerek I. Lefekvés előtt, akár a fűszereket, végigpörgette…

Halott rokonom rám nyitotta az ajtót. Felébreszt a szél. Budapest, 2016. I. 28.

káosz a jelen járókeret a jövő mindenem a múlt Budapest, 2016. I. 27.

megoszthatatlan így elhordozhatatlan kincseim nyomnak Budapest, 2016. I. 24.

Nem tudatosult még benne az átverés. Álma szétázott. Budapest, 2016. I. 20.

Nehézvíz-tükör alatt, sok villanásnyi atom széthasadt. (2013)

úgy tűnik a hold úgy süt mintha létezne barna szivárvány Budapest, 2016. I. 20.

Kvarclila az ég. Lépések csikorognak. Visszaalszom még. Budapest, 2016. I. 19.

Hópelyhek álma leszel, nagy szénszemekkel, a kis imádott. *

Ádám Gyulának Azok a szemek! Világra robbantják a tekintetet.  

Királylány öle rettegett sárkány álma. Szent György ébreszti. (2012)

Hulló hópelyhek vagyunk Isten tenyerén. Ott beolvadunk. (2014)

Barna fényképek. Csillárja kovácsolt vas. Himnuszra feláll. Budapest, 2016. I. 13.