Szederágon a Tövise kedveskedik Vérbuggyanásig.

a holdfény alatt csendes csókjaink- heg a szívemben

Anyámtól kapott Pecsét: köldökzsinórom. Kiapadt forrás.

A szél szembe fújt, de én csak mentem-mentem, olykor mertem is.

zárja sorait a fabontó vízkereszt égi csap csepeg Budapest, 2020. I. 7.

Megértem ezt az esztendőt is. Most már csak meg kell értenem.

Volt egy múlt, ami sohasem lett jövő, de mindig jelen volt.

Mindig eljönnek, szürkefény a túlvilág határtalanul.

Beköszöntött a Jégkorszak a pohárban. Hűti kékségem.

Jöttél, szabadság! Harminc évbe telt, amíg jól agyonlőttünk.

téli hajnal a takaró alatt holdtalan éjszaka

Jégcsapok csüngnek Eresz-anyához bújva. Ikertestvérek.

A múlt az alap, a jelen maga a ház, a jövő a füst.

ónos esőben srég szaggatott vonalak sietnek szembe Budapest, 2019. XII. 15.

Észak és dél – két pólus bennem. Széltében meg kelet ugat

Átfesti körmét, Mert alatta élet van És feketeség.

téli esemény szikráit szórva meg-megsuvad a szánkó jaj csak neki ne

Felfelé szárnyalj. Fordított Ikaroszok repülnek folyton.

Csöndes időúr éjterébe könnyün lép hókeringővel.

Van egy szobám, sok összetört tükör sír ott – csak hízelegtek

Ráncokkal mérve Illegális gyorsulás A víztükörben.

Nyelvtelenül, mint Lánchíd oroszlánjai, Sziklában barlang

A láthatatlan arcot rajzol lelkemnek. Én nem láthatom. (2008 )

várni a vírust forró elpirulásig nézni hogy ásít Budapest, 2019. XII. 3.

nem tudok nyelni torkom aszfaltkeverő nem hűti semmi Budapest, 2019. XII. 2.