A szerző fotója. Forrás: Elemlámpa. Fülöp Lóránt blogja

Mi minden fér bele 101 évbe? – kérdezem magamban, és közben aggodalmaskodom is egy kicsit, vajon hogyan fogad az elmondások szerint egyre többet gyengélkedő Csomor Berta néni, aki 1918. január 23-án született Agyagfalván. Nem beteg, nincsenek egészségi problémái, egyszerűen gyengélkedik. Öröm volt a szomszédban lakó rokonnal egyeztetni, szerény kis csomagocskát vinni születésnapi ajándékképpen, öröm volt látni, hogy mosolyog, amikor engedélyét kérem a fotózáshoz.
Igaz, a tavalyi kérdés marad:
– Mire való annyi kép?
– Hogy maradjon meg a falunak is Berta néni – válaszolom.
– Úgy sem őrzi meg senki – mondja határozottan évszázados bölcsességével.
Észrevehetően nem akarja érteni a gondolatomat, pedig tudja, 101 évet nem sokan írhattak a településen.
Egyre halkabban beszél, vagy egyáltalán nem akar válaszolni kérdéseimre. Próbálkozom közhelyszerű kérdésekkel is. Például nem üzen semmit a mai fiataloknak, határozott kézlegyintéssel jelzi, az ő tanácsára nincs szükség, pedig az alázat, a türelem sugárzik róla. És látom, 101 évesen az idő is másképp telik már. Talán hosszabb, talán időtállóbb, de ezt sem tudom kicsikarni belőle.
Telnek a percek, kattog a fényképezőgép, Berta néni türelmesen teljesíti kéréseimet…
– Megállsz te is egyszer… – szólal meg hosszas csend után.
– Mikor? – kérdezem.
– Mikor a kort eléred – mondja.
– Most már meg kell állni, úgy érzi, pihenni kell?
Bólint.
Még néhány képet készítek róla, és mondom, hogy tovább nem lábatlankodok, mire huncut mosollyal megszólal:
– Mehetsz, de hozzál képeket!
Felnevetünk.
Ígéretet teszek neki, hogy egy 101 éves képcsokorral visszatérek hozzá.

Lásd még a Káfén: Fülöp Lóránt: Hatvan perc 100 esztendőből