Márkus László: vita a védangyallal

ma a megszokott rutintól később ébredtem
tegnap nehezen aludtam el
fülledt és meleg levegő dőlt be a nyitott ablakon
mit a ventilátor lanyha meggyőződéssel kavargatott
a reggel is csapzott akárcsak én
szomorúan konstatálom
mindössze három órácskát hunytam
kiszáradt torkom pohár vízért sikolt
citromlevet öntök a csap langyos löttyébe
túl sokat folyatni nincsen türelmem
tányéromon pár szelet pirítós vigyorog
teljes kiőrlésű átok
narancsdzsemmel sincs jó íze
de mással sem
hol császkál ilyenkor védangyalom
miért nem röpít hűs tájakra
ide a panaszkönyvet de nincs neki
törlöd le rögtön azt a kaján vigyort
te nem izzadsz sose
tényleg
az angyaloknak egyazon a göncben járnak
tél vagy nyár mindegy nekik
és ki mos rájuk
hisz mindig patyolatfehér hacukájuk
lattém langyos rezignáltan kortyolom
egyezkednék
vinne el tán spanyolba legalább
mi az neki
de nemet mond
holmi karanténról papol
mi van már az angyaloknak is karantén
rekedten felnevet
nem
nem nekem
neked
baszódj meg mondanám de jól nevelt vagyok
nem mondom csak gondolom
vajon a fejembe lát
szeme sem rebben
meg állj csak
ma megizzasztalak
az erkélyen fogok nyaralni senyvedhetsz ott velem
halk koppanás riaszt
kávéskanalam a földön
micsoda reggel
belealudtam
körbe hesszelek angyal egy szál se
mint annyiszor magányosan indul napom

2020. 08. 02.

2020. augusztus 5.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights