pénzemet költöm – mintha adósságomat fizetném vissza

Lila orgonák tartják az esőt, sorban rokonaim gyűlnek.

malom szitálja lisztemet nappal-éjjel – gabonám fogytán

Talpalatnyi kert. Kerítés nélkül maradt. Határtalan lett.

a jégen karcsú nyolcasok, a jég alatt életem vacog

Torony tartja, hold – fényszálon szekér billen. Mutatványosok –

fűrész pusztítja kertünk díszét: morgása hajnalt siketít

Falnak támasztott párhuzamos koporsók… Melyikhez jöttünk? Budapest, 2016. IV. 25.

el-eltűnődöm naplómnak színes margót vajon ki adhat Budapest, 2016. IV. 23.

az első sikoly – féket behúzni késő baljós az idő

Felkavart, habzó a víz színe. Nem látszik benne az égbolt.

kártyát keverek, lapra lap csusszan – a sors kezében az ász

Könnyedén ring el hamvasrózsaszín felhő – Madárhalál volt.

a szélben nyomok nélkül elsuhanni még egy szúnyog se tud

Most, hogy túl vagyunk költészet napi játékunk tucatnyi próbáján, egy napra megszusszanhatunk. A szerzőpáros úgy gondolja, hogy érdemes tovább kockáztatnia, és új képes/szöveges haikuk összehangolt párosításában újabb tucat kihívással szaporítania az eddigi teljesítményt. Amire már csak azért is büszkék, mert érzik: valami olyan fába vágták a fejszéjüket, aminek korábban nem ismerték pontosan hasadási szögét, ellenállási […]

Bújj-bújj zöldág,zöld… Szivárvány-szökő alatt aranykapu nyít.

ez hát utolsó vacsoránk, e halfalat szűkös reménye

Dilemma Lenni – nem lenni? Európé arcán, mély a törésvonal.

Szürkefény zuhog dús orgonafürtökre – Nagyfelhő-csend van.

jó kamerámból színes könnyek csorognak – így szép az élet!

A fény röptében arcaidat borzolja szemek vizében.

bonszait nevelj – álmodoztam, s holt árny lett belőle: emlék.

meseutazás tikkadt mámora tűnik: jöjj, végállomás!

Vasárnapi fény süt be a rácsokon át. Van keddi fény is? Budapest, 2016. IV. 17.

Lekonyul a nap, száraz földbe hangya búj. Esőcsepp sussan –