A hold ijesztő, kerek ábraValaki ellopta az arcomNem tudom, ki ő, reád várvaA rémmel vívom a harcom.Tükrömből szemhéj nélküliBamba potyka-szem bámul rámGyér haját balra fésüliToprongyos a tarka ruhám.Végignézek kézfejemenBurjánzó fekete erekenElferdült, görbe nyakamonA görcsberándult ujjakon…Lassú, kegyetlen változásE csapdában nem segít senkiHalkuló sikoly, kiáltozásInnen sosem fogok kimenniÜlök az összedőlt házbanEgymásba csúszott emeletek –Váratlan hang és láthatatlanJelenség […]

( Ghyczy György festményéhez.) A hosszú útat, amit megtettFelejtené, mert hirtelenAz új ösvény már vérveresbenKígyózik léptei elé

Megint viszik és kattan,hasít az ásó,az olló még piszmog rajta,módosítgatja itt-ott.nem lesz könnyű – az árnyékformája változik.Szaporodnak a fertőzések,havazni kezd a ravatalnál.menni fog ez is, minden rendben.szorítja, titkárnő kérem?nekem is feszül,hagyja, majd lehúzom én.

Áldott legyen az, aki haszontalannáüdvözül át – akinek sikerülkiiktatnia testalkatrészeit aforgolódó idők csavarrendszeréből.

aztán, ha este lesza bánat sem ismer felcsak a hold, aki les (nk)2022-09-10

Én meglátlak, te belátsz,én megismerlek, te beismerszelőbb vagy utóbb. Te lekötsz, én megkötök benned,te elvetsz, én megvetlek,ha esteledik.

Ne sörj, ha es, ne részletedj,ne sírj, ne részegedj, ha es.A fa vág, hegyes tű – nono,hegedűvonó a faág.