A hold ijesztő, kerek ábra
Valaki ellopta az arcom
Nem tudom, ki ő, reád várva
A rémmel vívom a harcom.
Tükrömből szemhéj nélküli
Bamba potyka-szem bámul rám
Gyér haját balra fésüli
Toprongyos a tarka ruhám.
Végignézek kézfejemen
Burjánzó fekete ereken
Elferdült, görbe nyakamon
A görcsberándult ujjakon…
Lassú, kegyetlen változás
E csapdában nem segít senki
Halkuló sikoly, kiáltozás
Innen sosem fogok kimenni
Ülök az összedőlt házban
Egymásba csúszott emeletek –
Váratlan hang és láthatatlan
Jelenség szól, hogy elmehetek.
Lassú ébredés – rátalálok
A fényre, a résre, az útra
Valaki visszaadja az arcom
Valahogy én leszek újra.
Mikor a hajnalba átcsusszanok
Álmodón éber, nem feledem
A rémmel megvívtam a harcom
De mindig újabb éjre várva
A hold kegyetlen, kerek ábra
Valaki ellopja az arcom.

Festmény: Család a romok között
kép és vers Nagy Anna festőművész, költő alkotása

Forrás: Sumida folyó hídja Kulturális Magazin