A Wang folyó versei jóvoltából most rálátásunk lehet egy remek orosz fotósra, s rajta keresztül az új orosz fotográfia néhány törekvésére is. Alekszandr Petroszjan fiatal fotográfus, aki Lvovban született, de Szentpéterváron él, és csak alig 2000-től van jelen a mezőnyben, már is igen keresett, az országban és külföldön is magasan jegyzett művész.

Papírvilágot teremteni, napokon át, újságpapírból, zizegő, ólomfestékes árnyakat, türelemmel, részletező pepecseléssel, fantáziával, és tudni, hogy abból a tábor végére megrendezett kiállítás után nem marad semmi, csak az ötlet visszhangja, emléke, no meg a fotó, a két dimenziós tanúság, a fotótanú – ez a Free Camp.

Diákkorában fedeztem föl magamnak a Ploiesti-en élő, de Bukarestben tanuló mérnök-növendéket, Florin O. Andreescut. A nagyváradi Tavirózsa/Nufarul fotóklub Premfotó versenyén tűnt föl karakteres, a dokumentálható, kendőzetlen vidéki valóságot, hagyományokat és életformát bemutató szociófotóival.

Az „igazság” egy pillanata a román-magyar határon. Az ezredfordulón vagyunk. Magyarország már EU-kedvelt, Románia még kívül a körön. A határon átszüremkedni vágyók – a mai „vándornépek” – rendre fennakadnak a szűrőkön. Csapatostul buknak le, tehergépkocsik rakterébe, ponyva alá préselve, vagy személyvonatok karosszériájába, esetleg éppen éjszaka kísérelték meg a zöldhatáron való átjutást…

Június 8-án és 9-én, szombaton és vasárnap egy-egy órát töltöttem el a Vörösmarty téren, a nagy magyar könyvfesztiválon. És válogatás nélkül lefotóztam a dedikálókat. Úgy vélem, a tizenöt lencsevégre kapott szerző (egyik hiányzott, mégis jelen volt) olyan, mint egy csepp a tengerből, vagyis pontosan mutatja az irodalom és a társadalom mai helyzetét. A legtöbb olvasó […]