A Wang folyó versei jóvoltából most rálátásunk lehet egy remek orosz fotósra, s rajta keresztül az új orosz fotográfia néhány törekvésére is. Alekszandr Petroszjan fiatal fotográfus, aki Lvovban született, de Szentpéterváron él, és csak alig 2000-től van jelen a mezőnyben, már is igen keresett, az országban és külföldön is magasan jegyzett művész. Egyéni galériáját végigpásztázva láthatjuk, mennyire határozott fotográfusi programja a mese és a különös történetek sűrítése egy-egy meghökkentő képbe. Különösen tetszik – ezért meg sem merem átkölteni – az az értékelés, amivel a művészt bemutató Studiolum él: „Ezeken a képeken titokzatos történetek sokasága bomlik ki előttünk, amelyek nap mint nap a szemünk előtt zajlanak a városban. De csak a megfelelő szögből nézve láthatóak.”

Ennyi hivatkozás után úgy tűnhet, számomra nem is marad túl sok mondanivaló, ha csak annyi nem, hogy eltűnődjek: mennyiben adja föl dokumentumértékét ez a fajta fotó és milyen mérvű manipuláltságot tesz szükségessé egy ilyen mértékben átrendezett és átpoetizált valóságvízió. Érzésem szerint mindaddig, amíg a fotóművész törekvései nyomán hiteles és hihető világba csöppenünk és jól érezzük magunkat benne, nincs miért kételkednünk autentikusságában és szavahihetőségében. Még akkor sem, ha közben átrendezi körülöttünk a teret vagy fölöttünk az eget…

Cseke Gábor

(Forrás: Fotótanú)