az ember mégis él
tapossa tapossa a reményt
savanyú bor lesz de legalább
szelfizik csókolózik virágot vesz
horribile dictu a barátaival beszélget
mintha nem történt volna semmi
fát vág és megütközik
a júdások míly sértődékenyek
elgondolja a legvéresebb háborúkat
szeretkezik és annak örül hogy
burduffal töltött gombát ehet
levág egy fürtöt az ábrándból elviszi magával
a soha szigetére
a más ruháiba teszi az iratait
és illúzióival elutazik innen
amíg még lehet
keresztény fuvallatú költők az
akárhánybavágás boldog idejét emlegetik
miközben minden metró
rossz állomásra megy
toprongyosak vagyunk és foltjainkra
rászáradt a bizalom
a keresztek maguktól indulnak el
a félhalott krisztusok felé

Forrás: szerző FB.oldala