Évek óta tudom, hogy kővé válnak –
legtöbbször álmatlanul töltött éjszakák után
érzem, hogy már nem teszi a dolgát
valamelyik szervem –
kialudt, elsötétült, mint tévé monitorja,
ha lenyomod a piros stopgombot.
Évek óta tudom, hogy egyszer
saját testem szobra leszek,
kemény, eredménytelen disputák anyaga,
hirtelen beállt konok áramszünet
a nedvek, savak és törvényszerű
reakciók áramoltatásában.

Nagyanyám mondta,
már a mágneses terek közelében:
meglásd, végül eljön a nyelv ideje is,
mikor átokra vetemedne,
de nem mozdul, hogy ne tudják meg:
már az első felvisításnak sem volt értelme.