Vannak, ugye, az átlagosnál intelligensebb emberek, akik rájönnek valamire, amire addig más nem. Isaac Newton almájáról mindenki tud, még az is, akinek alma nem hullott a fejére, Nikola Tesla találmánya nélkül talán még ma is gyertyával világítanánk, Albert Einstein meg Teller Ede, hát azt most ne emlegessük, gyászos téma.
No de. Van nekem egy meleg gyapjú pulóverem, amit téli időszakban a tísörtömre veszek, hogy a vesémet védjem, nem szereti ugyanis a vesém a huzatot. Nemcsak kellemes a tapintása, és szép a barna színe, de nagyon elegáns is: ahogy a kávébarnához egy fekete nyakrész társul. No de nem a színéről akarok írni, hanem az akasztójáról.
A legtöbb ruhadarabnak, ha van akasztója, akkor az bent, azaz testközelben található, nos, az én pulóveremen kívül, azaz nem belül, nem a nyakam zsenírozza, s nem zseníroz semmit… Zseniális ötlet, akárkinek jutott eszébe!
A nyereség vele az, hogy amikor fel akarom akasztani a fogasra, nem kell külön kifordítanom a nyakát, kotorászva előkeresni az akasztót, hanem mihelyst levetem, mutatja magát, adódik, kezem ügyében van. Tehát megspróroltam legalább egy mozdulatot. Egy nap egyet, vagy többet, s hát a skandináv tél közel féléves, úgyhogy ”millió” mozdulattal kevesebb, ahhoz kevesebb energia kell, kevesebb táplálék, tehát anyagilag sem elhanyagolható…

Forrás:Lenolaj.hu