A transzszibériai vonat hálófülkéjében három orosz utazik. Egyikük újságot olvas, a másik kettő azzal szórakozik, hogy vicceket mesélnek Putyinról.
Az első utast zavarja, hogy nem olvashat nyugodtan, és elhatározza, hogy megtréfálja a röhögőket.
Diszkréten kilép, majd a vonatkísérő alkalmazottól három csésze teát rendel, arra kérve, hogy pontosan tíz perc múlva hozza a fülkébe.
Visszaérve így szól a társakhoz:
– Urak, csínján a politikai viccekkel. A poloskák mindent hallanak.
– Egy frászt, legyünk komolyak! Ki hallott manapság poloskákról a vonatokon?!
– Igen? Hát figyeljenek. “Őrnagy elvtárs, kérnénk három teát!”
Pár pillanat múlva megjelenik a kocsikísérő a három csésze teával.
A két viccelő kifehéredett arccal kussol. Lefekvésig egyetlen szó sem hagyja el ajkukat.
Reggel a kópé egyedül ébred a hálófülkében.
Kíváncsian kérdi a kísérőtől, hol lehet a másik kettő.
– Az éjjel elvitte őket a SZVR (a külső hírszerző szolgálat, a KGB utóda).
– Jó, jó; de hogy lehet, hogy engem békén hagytak?
– Az őrnagy elvtársnak tetszik a trükk a három teával…

(Az Adevărul c. lap nyomán)