B. Tomos Hajnal: Főnix
Kigyúlt a hajam
s a lenge ingem
kék-pirosan lobogott.
Bőrömön talpig
kúsztak a lángok,
mire elhaltak
az utolsó hangok.
Akárha teremtés anyaga,
por lettem e dalban,
májam, körmöm, lábam,
szürke kupacokban.
Egyszer volt egy madár,
melynek sikerült
az újjászületés:
a hamuból ismét
toll, szárny, repülés lett.
Vajon emberrel ez megeshet?
Pusztai Péter rajza