Keszthelyi György: Légy a barátom
Légy a barátom, rosszarcú
Lombroso-fazon,
te, aki megérsz egy-két nyakkendõt,
öltönyt a nyomkövetõknek.
A korgó gyomor, a kérges tenyér
csillagos tízes, úgyszintén
a talpig kopott bakancs, a laposüveg,
a sikátor fenenagy biztonsága.
A viskó sebei, mint a vérszerzõdés
pecsételik meg összetartozásunk,
jöhettek ti is, szakadt neccharisnyák,
eldobott alsók, nyűtt ínyek, garatok,
ásó, kapa vagy a temetõõr
választhat el, míg a tünetek tükrében
csodálod lueszes vérképed,
ha padlón heverõ idegrendszeredet is
kikezdte már a mocskos szerelem.
A pattogzó zománc, a csorba palack
mind, mind a bizalom forradásai,
forró csókok íze az asztal alatt,
álomképek kusza határvonala.
Találkozunk a füvészkertben,
teszem még hozzá rekedtes,
pazar alkesz-tenorban,
sakk-matt és smafu a pofánkra csapódó,
tucatnyi biztonsági zárral
felfegyverkezett ajtó, kapu,
s a többi termopán.
Forrás: szerző FB-oldala