CSUKA ZOLTÁN SZENT ANNA-TÓ

A hegyperemről láttam meg először;
a fák között sötétkék sejtelem,
tündéri tó, rejtelmesen kísért már,
gyermekkoromtól együtt jött velem.

Titokzatos dal s benne annyi bánat,
és annyi szépség, tiszta, szent öröm,
gyermekkorom János vitéze volt tán
és jött velem át sok-sok évkörön.

Döngött a föld, ahogy felé haladtam
sok kidőlt fenyőn s büszke bükkön át,
tűnt ezredévek tompa, síri hangja
verte most vissza múlt idők szavát.

A kihűlt krátert lombok koszorúzzák,
örvényes mélyén örök nyugalom,
s a körbefutó hegyen évről-évre
friss éltet fakaszt a levélalom.

Tűz volt itt egykor, forró, parázsló láva?
Most végtelen csend, titkos szerelem.
Dallama fönn az égen s lenn a tóban
visszhangzik s zengőn eggyéforr velem.

Erdélyi Helikon, 1941
Csuka Zoltán (Zichyfalva, 1901. szeptember 22. – Érd, 1984. március 23.)