Egy ideje már csak két szálon fut minden társalgás, ha netán összefutok valakivel, vagy –horribile dictu- meglátogat egy-egy rokon vagy barát: a covid és az orosz-ukrán konfliktus:
– Hallottad? X-et is levette lábáról a vírus, de nem az a pár napos: egy-két tüsszentés, kevés nátha s aztán kész. Neeem ! Úgy hallottam, hogy intubálták is. Szerencséje volt sz orvos-ismerősével, egyébként már nem lenne közöttünk. De még azután is….szóval egyáltalán nincs jól s még a mai napig sem tudni….
Vagy:
– Már csak ez hiányzott! Hogy elözönlötték, az ő bajuk! Hogy öldösik egymást ? Istenem, hát nem ők szítják nap mint nap a balhét?! De ha AZT az országot beléptetik az unióba, az kész katasztrófa lesz. Van fogalmad mit jelentene ez nekünk? Itt helyben kiráz a hideg, ha csak belegondolok is. Küldjenek nekik olajat, cukrot, ami kell, bánom is én! Költsék rájuk a kórházaink teljes büdzséjét, meg a mi nyugdíjunk beígért emelését.De hogy besorozzák a fiamat és kiküldjék mások lőterére, olyat ne adjon a Fennvaló, mert akkor velem gyűlik meg a bajuk !
Szóval ilyen és hasonló monológokkal ostromolnak lépten-nyomon. Néha úgy jön, hogy feltoljam „biztonsági”maszkomat a szememig, fentről pedig a sapkámat húzzam ugyanaddig, s még egy sötét napszemüveget is feltegyek, hogy ne ismerjen rám senki. Vagy ha mégis, akkor a jól olajozott, velőig „lerágott csontot” dobnám be, mihelyest pletykára nyitnák a szájukat:
– Szép napunk van, nemde ??