Itt vagy hát, végre megjelentél,
Te bűvös, mámoros tavasz:
Oh itt mindenki régen óhajt,
Oh itt mindenki rád szavaz.

Isten hozott szép március hó,
Hadd legyek első az idén,
Az első stréber, aki dalban
Ma téged üdvözölni mén.

Isten hozott oh március hó,
Evoé, szervusz, kisztihánd –
Köszöntelek elszántan, ne tudd meg,
Hogy engem influenza bánt.

Jer, ülj mellém a kandallóhoz,
Nincsen fölszítva melege,
S a becstelen széndrágaságról
Jer, halljad, ím egy agg rege.

Oh jer, naptárunk büszkesége,
Március, finom kikelet,
Te is kikelsz… s van száz körülmény,
Mely ellen én is kikelek.

Kikelek oh Celsius ellen,
Mert az elvetemült öreg
A higannyal oly rondán bánik,
A fene őtet egye meg.

Orromban örökifjú nátha,
Szívemben undor és harag…
És bárcius van s debsokára
Jöddek a váddorbadarak…

Bundában fogdak szállni kéreb,
Bert bárcius van és havaz –
Köszödtlek öröbbel, beghatva,
Gyögyörű, báboros tavasz!

Kikelet

Itt a tavasz és a légben
Tavaszi szél lágyan susog
Megjöttek a karcsú fecskék
És a vidám bacillusok.

Kongresszusra gyűlnek össze
Rügybontáskor, tavasztájon:
Nem azért van tüdőnk, orrunk,
Gégénk, torkunk, hogy ne fájjon.

Sőt azért van minden szervünk,
Hogy gyötörjék inzultusok,
Tavasz felé imígy vélik,
Az elegáns bacillusok.

Ezt véli a derék nátha
És bebújik minden orrba,
S épít diszkrét garszon-fészket,
Mint madárka a bokorba.

A toroklob szintén így tesz,
S hanyatt-homlok, egyre-másra,
A tavaszi langyos légtől
Jő a tüdő gyulladásba.

A csontok is megfájdulnak
És a lábak és a térdek,
Tavasszal az influenza
Elsőrendű, fő közérdek.

Épp úgy, mint a vízvezeték,
Vagy a jó öreg kanális,
Mint télen a zsúrok, bálok,
Mint májusban a majális.

Éppen ezért üdvözöllek
Szép kikelet, bűvös álom,
Hátborzongva üdvözöllek,
Üdvözöllek minden áron.