Hajnali négy óra. Két rendőr áll mellettem, távolsági autóbuszra várva. Az egyik rendőr neve Vasile, a másiké Popica. Ezt onnan tudom, hogy az egyik azt mondta a másiknak, hallgass ide, Vasile. És Vasile azt válaszolta, előbb tehallgass
meg engem, Popica. Na, akkor kezd el te, Vasile, mondta Popica.
– Nem az volt a betörő, akit megfogtunk.
– Azért is engedtem el, mondta Vasile.
– De te jól megszorongattad, mondta Popica.
– Jobban meg kellett volna, hogy szorongassam. Ezeken nem lehet eligazodni, mindenfélét
összehazudnak, mondta Vasile.
– Ártatlanul szorongattad? Az nem törvényes, mondta Popica.
– Semmi szorongatás nem törvényes, mondta Vasile.
Rágyújtottam, s egy szép, szabályos füstkarikát engedtem ki a ködös, hajnali utcára.
– Ilyenkor, reggelizés előtt legártalmasabb a cigaretta, mondta felém fordulva Vasile.
– Tudom. Éppen most akartam leszokni a cigarettáról, de mindig fölfut a vérnyomásom, ha betörőkről hallok, mondtam, s mélyen leszívtam még egy slukkot. És folytattam:
– Tessék mondani, az éjszaka melyik órájában szokott lenni a legtöbb betörés ?
– Pont ilyenkor. Hajnali négykor. Aki a világirodalmat tanulmányozza, abba a tévedésbe esik,
hogy a legtöbb betörést éjféltájban követik el. De a mi statisztikánk világosan kimutatta, hogy hajnali négykor, mondta Popica.
– A szomszédom lakását többször is feltörték már este kilenckor.
– És intézkedtek? – kérdezte Popica.
– Én hívtam a száztizenkettőt, mert a szomszédom nem volt otthon.
– És megfogták a betörőt? – kérdezte Vasile.
– A rendőrök szeme előtt ment ki a lakásból, tántorogva. De nem fogták meg.
– Bizonyosan csak részeg volt az a betörő, mondta Popica.
– Úgy tett, mint aki be van rúgva. De én utána szaladtam, nem volt részeg, nyílegyenesen szaladt végig az utcán.
– Rosszul tette, hogy utána szaladt! Mert ha az a betörő megbotlott volna valamiben, s betöri a fejét, a törvény előtt maga lett volna a hibás, – mondta Vasile.
– Épp ezzel fogadtak a rendőrök is, amikor hozzájuk visszatértem, a feltört lakás elé. Hogy a törvény előtt én lettem volna a hibás. Az egyik még azt is mondta, mit csodálkozom egy betörésen, az ő saját édesanyját is kirabolták.
– A betörő azért betörő, hogy betörjön, ahová csak lehet, mondta Popica.
– Furcsa időket élünk, mondta Vasile.
– Furcsa időket élünk, de azért a betörőket megfoghatnák a rendőrök, mondtam
szemrehányólag.
– Mindig is voltak betörők, a világirodalom tele van betörőkkel, ezen nincs mit csodálkozni,
mondta Popica.
– Lehet, hogy eddig hozzám is betörtek, azt tetszett mondani, hajnali négykor van a legtöbb
betörés…
– Semmi nincs kizárva, mondta Vasile.
– Semmi, de semmi, a világirodalom sem tud
eligazodni a betörők szokásain, mondta Popica.
– És én mit tehetek, ha látom, éppen betörtek a lakásomba? A világirodalomhoz forduljak-e,
vagy hívjam a rendőrséget?
– Úgy látom, maga még szabad ember, oda fordul, ahová éppen akar. De ilyenkor, reggelizés előtt legártalmasabb a cigaretta. Legelőbb azt kell elhagyni, mondta Vasile.

Forrás: szerző FB-oldala