Tudom a dátumot is, de az csak számnév. Ropogott a hó. Munkából jövet már sötét volt. Megkívántam a kakaót és betértem a cukrászdába. Megvettem, megittam. Hárman voltunk a pultnál: az eladó, a barátnője és én. Folytattam az utam hazafelé. A pár mosolyogva nézett utánam. Éppen csak nem integettek. Siettem haza. Színes televízióm volt. A thrilleremet akartam megnézni. Ma is, ha meghallom azt a rávezető zenét, eszembe jut a cukrász, a kedvese és a ropogó hó. S a másnap hajnali lila ég a fekete fákkal…

Budapest, 2022. III. 6.