A cinkosságod hiányzik, barátom.

Hogy összenéztünk, és értettünk mindent,
egymást s a klasszikus Honeybeastet,
röhögtünk: ezek nem mennek haza.

Nem hittem, hogy ilyen nagy úr a földrajz,
autópálya is épült már közöttünk,
hiányod utazik rajta egyedül.

Egyforma volt sok ész- s lélekanyag,
egy piknikus és egy szomatikus
így sörözött a minden peremén.

Konfessziómat, jaj, kérlek, bocsásd meg,
de muszáj ráébrednem, hogy hiányzol,
hogy messze vagy, és nem engedlek el.

Talán ilyen olykor ez az egész:
kik mehetnének, maradnak velünk,
mi meg közöttük vagyunk egyedül.

De a folytonos cinkosság… hát mindegy

Forrás: szerző FB-oldala